Santorini

    álmaim szigete...és remélem,másoknak is.Ha a nevét nem is,de az épületeit,a naplementéjét biztosan mindenki ismeri.Ha máshonnan nem is,abból a  Metaxa reklámból,ahol a tengerbe bukó lenyugvó nap képe tudja csak elfelejtetni a fiatalokkal a bulit.Akkor viszont megáll az élet,és csak a vizet lehet nézni...Mikor én először kezdtem „álmodozni a világról”,Monte st. Michel és Santorini neve merült fel elsőként.

Az útikönyvek kezdő mondata az szokott lenni,hogy Krétától északra a Kiklád szigetcsoport legismertebb tagja...nekem azonban maga a megvalósult álom.Sokadik görög szigetem,de a szépségén túl azt is jelenti nekem,hogy nincs lehetetlen,ha tényleg AKAROM,sikerülhet...

Mi Kréta szigetén nyaraltunk,ami önmagában is egy csoda,de fontos szempont volt a nyaralóhely kiválasztásakor,hogy innen indul egynapos hajókirándulás Santorinire...

Hajnal 6 órakor indult a buszunk Giorgioupolisból ,7-kor  szálltunk hajóra.Mikor Rethymnoban megláttam a Golden Princess hajót,ambivalens érzéseim támadtak.Olyan félelemmel vegyes boldogság,talán egy kis   szorongás   is.Biztosan ismerős ez az érzés,mikor valamit nagyon várunk,de aztán ha eljön,elbizonytalanodunk...furcsa az emberi természet!Talán kicsit tényleg félünk ilyenkor,hisz annyira vártuk ezt a valamit.Szinte már részünk ez a várakozás,megszoktuk  a vágyakozást,és meg is szerettük ezt az állapotot.Olyan jó sokáig forgatgatni magunkban az álmot,készülődni a megvalósulásra,hogy már talán az álom fontosabb,mint a beteljesülés!

Én is milyen sokszor szinezgettem már ki képzeletemben a képet,milyen lesz,amikor meglátom a hatalmas sziklafalat,tetején a kis fehér házakkal...hogy ott sétálgatok a szűk kis utcácskákon,a tengerbe szakadó sziklák tetejéről lenézek a mélykék vizre.Hogy húzódok  félre,ha elügetnek mellettem a sziget kocsijai,a szamarak,és hogy legyezem magam a szalmakalappal a déli melegben.Olvastam,.hogy itt nagy fákká nőnek a bougenvilleák,elképzeltem,ahogy beállok egy ilyen fa alá,ha nagyon tűz a nap.

Aztán lett is minden,csak persze kicsit máshogy.Akkor és ott nem is tudtam igazán megélni a pillanatot,de a rám boruló bougenvillea illatára most is jól emlékszem!Merthogy Santorini is olyan,mint Velence.Annyira unikum az európai szigetek között is,hogy az utazó soha,semelyik részén nem lehet egyedül.Egymást érik az emberek a kis utcákon,mindenhonnan idegenvezetők hangos szava,turisták nevetése,beszélgetése hallatszik.Mégis más,mert  a házak alacsonyak,a legtöbbje mindössze két szintes,és felettünk rögtön Zeusz világa,a káprázatos görög égbolt.Ez szétszórja a zajt,ami igy nem is zavaró.

Két tipusu túrista jár-kel a szigeten.Az egyik,aki itt „lakik”,vagyis egy-két hetet itt nyaral valamelyik hotelben,apartmanházban.A másik az egy napra érkező csodaleső,akit hatalmas hajók hoznak a környező szigetek valamelyikéről.Mi is ilyenek vagyunk...a

Golden Princess nevű hatalmas hajó,amivel jöttünk olyan,amilyet eddig még csak TV-ben láttunk.Indulás előtt több pallószerű feljárón özönlik fel a tömeg,megbecsülni sem tudom,hányan leszünk,mire elindulunk.Mindannyian izgatottan mosolygunk,nagy élmény vár ránk.Odafent kicsit tanácstalanul tévelygünk,magunkra hagyatkozva keresünk valami helyet,ahol lepakolhatnánk.Igazán nincs sok,aminek helyet kell keresni,de az ember már csak ilyen,szeret valahol tanyát verni.Elindulunk hát,és mivel minden ajtó mögött valami új terem,bár,fedélzet,bármi vár ránk,hát gyorsan eltelik egy óra.Mig szédelegtünk,a hajó elindult,és nekünk is indulni kell a reggelihez.Ez 7-9 30-ig tart,mi 8-ra kaptunk „színt”.A megszámlálhatatlan embertömeget ugyanis úgy irányitják,hogy a fedélzetre lépéskor  különböző szinű étkezőkártyát kapnak. A szinekhez meghatározott idő tartozik.Mi  a „sárga reggelinket” csodás luxuskörnyezetben tölthetjük el.A hajón egyébként is minden csillog-villog,de itt az étteremben a megvilágitás miatt ez még jobban érvényesül.Hatalmas kör alakú,fehér abrosszal leteritett  asztaloknál ülünk,mindenki előtt csillogó szerviz-készlet,az asztalok között pedig hófehér kesztyűs pincérek zsúrkocsit tolnak:tee or caffe?kérdezgetik,mert ezeket rejtélyes módon nem lehet büfészerűen venni...akár az Álomhajó című német sorozatba is képzelhetnénk magunkat,de gyorsan szertefoszlik ez az illuzió.Mert bár csodás és valóban igazi álom a hajó,azért „ egynapos urizálásunk” gyorsan visszaköszön.Még eszegetünk ugyanis,amikor a következő „színű” csoport tagjai elkezdenek gyülekezni az étterem bejáratánál.Lejárt az időnk...de nem gond,a mai nap fő célja nem a hedon izmus!Felhajtjuk hát a maradék „tee-t or caffe-t”,és átadjuk a helyünket.Végre elkezdjük felfedezni ezt a csodahajót!

Hatalmas a tér...Négy emeletnyi fedélzet,pihenő,váróterem,bár,étterem,játszóterem,nem is emlékszem hányféle helyiség.Nagyon izléses valamennyi,igy egy olyat választunk táborhelyül,amelyik a legjobban tetszik:egy vajszinű bőrgarnitúrával berendezett váró.A lépcsők,folyosók labirintusa foglyul is ejt minket.Nagyon eltévedünk,mikor a hajórádióból felhangzik:a magyar utasoknak a 2. emeleti központi váróban tartanak megbeszélést...hát,úgy a közepére oda is érünk,hogy a lényeget azért megtudjuk:kikötés után buszokkal visznek fel a hegy tetejére,majd két várost lesz időnk meglátogatni,és utána indulunk vissza.A megbeszélés után kimegyünk  az egyik fedélzetre,ahol medence is van,bár azt ilyen rövid utazásnál minek is vennénk igénybe.Nézzük a tengert,itt nagyon kék.A Földközi tenger ezen a ponton nagyon mély.

Azt mondják,a gyakorlatban mindegy,hogy 10 vagy 1000 méternyi  víz van alattad,de én már többször megéltem,hogy bizony NEM!Nem mindegy az érzés,és ezt akkor érzem igazán,amikor a szigethez közeledve bemondják,hogy :„most haladunk át a térség legmélyebb része felett,alattunk mintegy 160 méternyi víz van.”

11 óra tájban láttuk meg a szigetet.Messziről sejlett fel a mélykék vizből egy vöröses sziklaszirt,annak a tetején pedig egy fehér csík.Közeledve ez a fehér csík alakult lassan felismerhető házakká,és fokozatosan láttuk meg az egymás felett,mellett lévő kis épületeket is.Sokáig nézhettük ezt a képet,mert a parttól úgy 5-600 méterre megállt a hajónk,és át kellett szállni motoros csónakokba.Vagyis inkább kis hajóknak mondanám őket,mert úgy 60 ember fért el mindegyikben.Nem volt egyszerű ez az átszállás,mert a hatalmas hajó mellett nagyon eltörpültek ezek a kis motorosok.Ez pedig azt jelentette,hogy a magasan lévő fedélzet oldalán egyszerűen kinyitottak egy ajtófélét,és az oda támasztott létrafélén  ereszkedtünk:gyerünk utas,másszál!Nincs idő vacilálni,még igazán félni sem,úgy mozdul a tömeg...Nekem van némi tériszonyom,vagy legalábbis valami mélység -fóbiám,igy nagyon koncentráltam mászás közben...alattunk ugyanis hullámzik,csapkod a nyilt viz,mind a  160 méteres viztömeg!Az átszállásnál pedig egyetlen segitség egy napcserzett  bőrű,öreg tengeri medve,aki biztosan nem is értette,miért kell egyáltalán  segiteni egy ilyen egyszerű dolognál,mint egyik hajóból a másikba mászni,ezért igen tessék-lássék nyújtotta a kezét...De átszálltunk,jónéhány kishajó megtelt  így az utasokkal,és pár perc után kikötöttünk Santorini szigetén!Menni kellett volna a csapattal,de mondtam a fiúknak:nem érdekel,bárki várhat,ez életem nagy  pillanata!Én most itt megállok,tessék lefényképezni!

Kismiskolci érezhette mit gondolok,gyorsan odaállt mellém,ez az egyik kedvenc képem lett!

 Ezután néztünk körül a parton.A kalderaperem lábánál állunk,itt lett kialakitva a fogadóállomás

,itt parkol az a sok busz is,ami majd felvisz minket a sziget felső részére.

A buszon az idegenvezető elmondta a legfontosabb hivatalos tudnivalókat,ami azért nem árt,bármennyire romantikára vágyunk.Tehát:a sziget időszámitásunk előtt még valószínűleg kör alakú volt,majd egy hatalmas vulkánkitörés leszakitotta a belső 2/3-át,igy alakult ki ez a félhold,vagy sarló forma.Különlegessége,hogy a kiszakadás helyén,a sarló belső oldalán szinte elvágólag látszik a hegy,és a kőzetek gyűrődése is.Igy lett itt egy  16 kilométernyi átmérőjű kráter,amit  elfoglalt a tenger.Az emberek pedig  ebből a kőből kezdték el építeni a házaikat...Így lettek  a városkák...mi kettőt nézünk meg,Firát,a „fővárost”és Oiá-t,a legszebbet.Itt is kezdünk rögtön.Ez az a kép,ami minden görögös katalóguson,plakáton,naptáron látható.

A házak,mintha  madárkolónia tervrajza alapján lennének tervezve,egymás szoros közelségében,alá-felé,mellé,minden talpalatnyi helyet kihasználva épültek.Bűbájos az egész,olyan mesebeli!Fokozza a hatást,hogy bármerre magyünk,mindenhonnan látni a tengert,és a  szines kis házakat is.Persze a legjobb ott,ahol teraszszerűen kilátóvá szélesül az utca.Szerencsére sok ilyen van,igy jut hely mindenkinek,aki itt szeretné fényképeztetni magát.Dél körül jár,a nap leirhatatlanul tűz,szinte érezni a bőrön az erejét.Állandóan kenegetjük magunkat,de még igy is piroslik a felkarunk...a járda márványlapokkal van kirakva,az épületek alacsonyak,a keritések,kapuk derékig érnek,hófehérre festetten is izzanak szinte,lehetetlen lekönyökölni,ha nézelődni akarunk.

Mivel a Nap majdnem  felettünk van,alig van árnyék.

Egyetlen térben álló fácska  nyújt egy kis árnyat, egy szamár hűsöl ott.Bár olyan kis romantikus,ahogyan itt kocognak a lépcsőkön,és olyan „görög”,ahogy féloldalasan megülik őket a felnőtt férfiak,valahol mégis megsajnálom...milyen élet lehet ez nekik,a  porzó aszfalton le-fel állandóan.Jól megpakolva csomaggal,vagy egy még nehezebbnek tűnő túristával...vajon a szamarak tudnak álmodozni,ezek vajon tudják,hogy vannak dús,züld legelők,roppanós fűvel,sárga pitypanggal...

Őket biztosan nem kárpótolja,hogy a szigeten az egyik legfontosabb népművészeti alkotás épp a szamárszőttes...minden szamáron egyedi mintás,gyönyörű diszitésű ,„nyeregként” átvetett szőttes,erre állitólag nagyon büszkék a gazdák.

Pont azok között a házak között járkálunk,amiket évekig nézegettem a képeken.Térben látni még mesésebb.Bármerre fordulunk,valamilyen kis meglepetés mindenhol van:egy apró kis kupola,egy kis beálló,kék ajtóval,lila bougenvilleával,egy ház alól előbújó kis medence,ami kéken világit a fehér falak között...és a kedvencem,a kis fakapu,ami mögött nincs semmi,úgy nem vezet sehová,mintha a tengerre nyílna.Nincs két egyforma megoldás,és mintha nem lenne egyenes vonal sem,olyan bájosan hajlékony minden fal,derékszöget sokáig hiába keresünk.Ha van is,csak a legújabb épületeknél találni.

Nézelődünk,álmodozunk,de hamar eltelik az a kis idő,amit Zeusz ebből a városból nekünk szánt.Buszra  kell szállni,és a főváros ,Fira felé vesszük az irányt.Felmegyünk a  gerincre,a sziget legnagyobb szélessége is csak néhány kilométer.Igy vegyes a panoráma.Van,ahol a tenger irányába kanyarodik el az út,és van,amikor holdbéli tájszerűen kies,ez váltják fel a szőlőültetvények...Útközben megnézzük az itteni szőlőtőkéket.Mert híres a sziget  bora, a Vinsanto.Amolyan édes,mazsolás desszertbor.És különleges a tőke is.A földre fektetve,koszorúszerűen összefonva védik a levelek a gyümölcsöt.Mert gyakran olyan nagy  a szél,hogy kárt tudna tenni bennük.Látunk néhány nagyobb pisztáciás kertet,ez a sziget másik fontos növénye.Árulják is  mindenhol:mázsás mennyiségben vászonzsákokban az út mellett és előre kimért diszcsomagolásban az ajándékboltokban.Kis csomaggal veszünk csak ,mert,mint minden ez is sokkal drágább,mint Krétán.Hiába,az élményt meg kell fizetni.Talán csak a gyros azonos árú,és azonos minőségű is,ebben ritkán kell csalódnunk görög földön.

Firában is hasonló kép fogad minket,mint Oián,de már  látjuk a mindennapi élet jeleit is.Posta,nagyobb élelmiszerüzlet,orvosi rendelő,gyógyszertár,ez már inkább kizökkent a mesevilágból...talán nem véletlen,hogy a szigetet hajón elhagyni is ezen a városon keresztül lehet.Pont szemben állunk a kaldera legnagyobb kilátójával,innen nagyon sok fénykép készül.    

                                     

 

                                                                                                                                                                                 Az idő ebben a  mesevilágban is megállithatatlan,indulnunk kell a hajóhoz.Két út között választhatunk.A fáradtabbak a „libegőn” mehetnek.Sífelvonóhoz hasonlóan a levegőben úsznak le a kabinok a városból.Innen is lélegzetelállító lehet a kilátás.Ezt majd talán legközelebb.Most  azonban azt az utat választjuk,amit már évek óta nézegetek a képeken...

a cikkcakk alakban meredeken lenyúló ,két oldalt bekerített utat,ahol a szamarak is közlekednek.A valóságban azért kicsit más látni,mint a TV műsorokban.Egyrészt feltűnik,hogy csak felfelé vitetik magukat az emberek,lefelé csak üresen „baktat a csacsi”,vagy egykedvűen álldogál egy forduló nyújtotta kis árnyékban.És amit a műsorok végképp nem adnak vissza,az a hangok és szagok egyvelege...a tömeg állandó beszéde,kiabálás,nevetés,ahogy egybevegyül a néha sivító szél hangjával.Néha dudál egy hajó,a szamártaxisoknál szól a zene.És a járdán szinte végig a szamarak „életjelei”.Ebből a szempontból szerencse,hogy akkora a hőség,mert ezek a „keletkezés” után tízegynehány perc alatt kiszáradnak,és ha szag nem lenne,úgy is érzékelhetnénk,hogy a járda belső részén széna-szalmakupacok    vannak.De igy is nagy élmény ebben a közegben lassan lefelé közeledni...Hat felé jár az idő,mire leérünk a kikötőhöz.Itt újra a kishajókban kell szállni.Visszafelé,ahogy közeledünk  a nagy hajónkhoz,talán még riasztóbb a látvány.Ahogy ez az óriási monstrum   egyre nagyobb lesz,és az oldalához érve látom,majdnem 2 emeletnyi magasság, amit meg kell tenni a létrán....az a jó,hogy nincs idő megijedni,haladni kell felfelé.Egyébként is,mintha többen lennénk most,mint mikor  elindultunk.

A visszaút sem marad meglepetés nélkül. .A tengeren vagyunk még,amikor lemegy a Nap.

Látjuk bebukni a Földközi tengerbe,lilásan ,rózsaszínesen,és látjuk utána a kék feketébe hajló árnyalatait is.Aztán  már csak  a kényelmes benti kabinokban fekszünk a sarokülőben...nagyon fárasztó nap után érünk Rethymnoba.Innen még egy rövid transzfer a kis falunkba.De igy is majdnem éjfél van,mire a zuhany alá állunk...Krétai nyaralásunk egyik kedves szösszenete  most is megmosolyogtat...

szobaasszonyunk , Athene (micsoda ország,még a szobalánynak is istennőneve van!)nem értette,hogy lehet,hogy hárman lakunk egy öt ágyas apartmanban,igy mindig keresett minden ágyra valami hajtogatnivalót.Santoriniről hazaérve is ez a kép fogadott-nagyon szerettem érte...kivánok minden olvasónak egy hasonló  csodás napot,ha nem itt,hát valahol,amiről sokat álmodik...

                                                                                egy utas Miskolcról

Italia-La bella... 2. rész

A Colosseumtól a San Pietro in Vincoli  /Bilincses Szent Péter/ templomhoz mentünk.Árnyat adó fák között felfelé az egyik dombra...Ez a templom fontos és érdekes is.Házak közé épitett,szinte alig felfedezhető.Külseje igy elhanyagolható,belül azomban lényeges dolgok vannak! Olaszország 2. rész

Először is,az oltár alatt őrzik Szt. Péter bilincsét,innen a kegytemplom neve is.Péternek több ereklyéje van Róma-szerte,ez az egyik legfontosabb,de néhány óra múlva látunk egy másikat is!A nagyobb tömeg azonban a jobboldali utolsó kápolnánál van.,ahol Michelangelo Mózes szobra található.Ez az a szarvacskás,amit II.Gyula pápa siremlékére készitett.De aztán szokás szerint nem lett belőle semmi.Michelangelót megfúrta a pápánál egy Bramante nevű kortársa,és ezért annyira megsértődött,hogy Firenzéig szökött.A siremlék maradt befejezetlenül,csak Mózes áll itt,meg 2 nőalak,de azok eltörpülnek.

Azt mondják a műértők,Michelangelo mindig az utolsó előtti pillanatban-mármint a dráma előtti pillanatban-ábrázolja a hősét.Mikor Mózes értesült arról,hogy népe elárulta őt.Szarva meg azért van szegénynek,mert rosszul forditották a bibliát,és állitólag a szarvas és az átszellemült nagyon hasonlit egymáshoz...ilyenek vannak a müvészetben,ki tudja,ez a szarv még jót is tett a szobornak.

A Mózestől elindulunk a Lateráni Bazilika felé.Útba ejtünk néhány fagyizót!Erről már kellett volna irnom,mert a FAGYI nekünk legalább olyan kolosszális élmény,mint a Colosseum.Nehéz leirni azt a csodát,ami az igazi olasz fagyi.Nagyon erős,domináns szinük van,és szinte csak egyszinű fagyit láttunk.Nincs cirkás,darabos,hanem egyszerű kinézetű.Nincsenek ananászdarabok az ananászban,eperdarabok az eperben,de az izük!!Azt nehéz leirni:a "selymesen olvadó" kifejezés most nyert értelmet.Legkevesebb 30 fok volt minden fagyizásunkkor-de gyakran 40-mégsem  nem folyt végig a lé a könyökünkön,mint itthon szokott.Csillogóan,selymesen,lágyan megolvadt a Nap melegétől a  külső rétege,hogy puhán és cirógatva tudjuk lenyalni a tölcsérről.Annyi féle izük volt!Másképp volt izletes az étcsoki,a tejcsoki és a mogyorós csoki is.Sajnos a caffét csak utolsó napon kóstoltam meg,pedig nekem az volt a csúcsélmény.Minden városban ettünk fagyit,és elmondhatom,mindenhol ugyanolyan jó volt!Mondjuk nem volt olcsó,de erre igaz,hogy minden pénzt megér!Igy andalogtunk a 

 Lateráni bazilika felé,ami Róma 4 nagy temploma közül az egyik legfontosabb.Lateránus egy ókori életművész volt,,az ezen a helyen álló palota,majd székesegyház az ő  családnevén maradt fenn.A bazilika maga sokáig  "A" pápai székhely volt,az Avignoni pápaság alatt  azonban ez is lepusztult./1305-77-ig zavaros,belharcokkal teli időszak volt Róma életében,és a pápa francia befolyásra Avignonba-egy szép kis francia városba költözött,ami idegenforgalmát ma is ennek a bő 70 évnek köszönheti-költözött.Ennek is

köszönhetően a város elszegényedett,lepusztult.Az Avignonban jól élő pápák nem is igazán akartak visszatérni Rómába.Aztán egy lángoló szavu sienai apáca Szent Katalin hivó szavára mégis visszatért,és vele együtt az élet is./A visszatérő pápa az állapotokat látva inkább a Szent Péter templomba ment.Azóta azt fejlesztették és úgy berendezkedtek,hogy már örökre ott is maradnak.De mivel a pápa Róma püspöke is egyben-érdekes lehet ez a vallásos hierarchia-megkoronázása után első utja mindig ide vezet,hogy püspöki székhelyét birtokban vegye. Az épület oldalánál található Róma számtalan obeliszkje közül a legnagyobb.Szeretek obeliszkeket fényképezni,bár be kell vallanom,hogy szinte teljesen egyformák,de olyan fenségesen égbetörőek,és sok szögből érdekes dolgokat lehet kihozni belőlük.Ha előre megyünk, "A város és a földkerekség minden templomának apja és feje" előtt állunk.

Hatalmas oszlopok,hatalmas kapuk.Jobb oldalon a legszélső nagyon szép,zöldre érett réz,megfeszitett Jézussal.Itt van a szentkapu is.Ezt csak szentévenként egyszer nyitják meg,és csak a pápa mehet keresztül rajta.Kissé furcsa,kevésbé szokásos keresztény templom ez,mennyezete kazettás,aranyozott,padlózata a legszebb perzsaszőnyeg mozaikból,amit eddig láttunk.Egy óriási,nagyon harmonizáló padlószőnyeg!A fóhajót,egészen az oltárig óriása szobrok szegélyezik. Szentek szobrai ezek,melyeken az adott szent jellegzetessége is látható.Szt. Bertalan például kezében tartja lenyúzott bőrét.Kissé nyomasztó ez a sok hatalmas ember.Valóban hangyányinak érezzük magunkat!

Kilépve a templomból balra indulunk,majd az uttesten átkelve egy kisebb épülethez érkezünk.Ez rejti a szent lépcsőt.Azt a lépcsőt,melyen Krisztust a római helytartó Pontius Pilátus elé vezették.Maga a lépcső fával van boritva,de középen egy kis résen látszik a kő.Mi nem láttuk,mert nem mentünk fel rajta.Ugyanis csak térden állva lehet.Hivő katolikusok mennek rajta,aki nem vallásos,vagy nem ilyen,vagy nem igy éli meg hitét,az egy másik lépcsőn rendesen felmehet.Odafenn -a lépcső tetején- egyébként több Krisztus szenvedésével kapcsolatos ereklyét őriznek,az oltár felettifelirat is azt hirdeti:"nincs ennél szentebb hely a világon"

Érdekes az emberi természet!Rómában-ottlétünkkor rengeteget hallottuk,de szerencsére nem tapasztaltuk-nagyon sok a zsebtolvaj.És a legtöbb állitólag pont itt van ,pedig,nincs ennél szentebb hely a világon!

Több utastársunk látott is egy párost,akik nagyon el voltak merülve a vallásos áhitatban,de mindig szorosan mások mellett...idősen,és mondjuk súlyfelesleggel meglehetősen nehéz lehet térden lépkedni felfelé!Ezt a helyzetet könnyű kihasználni.De,hogy pont ezen a szent helyen,és nem félik az Istent,vagy bármit,amiben hisznek!Tényleg félelmetes az emberi nem!

Ekkorra már majdnem este lett,de legalábbis tűrhető a hőmérséklet.Még volt egy esti programunk,igy hazamentünk a Campingbe zuhanyozni,pihenni,és enni egyet a pizzából,amit már emlitettem...mert este 10-kor  indultunk Róma by night.

Lényegéban az eddig látottakat jártuk végig éjszaka.Fenséges volt a Forum,a Kolosszeum,és a Szent Péter tér is!Utóbbit most láttuk először és rögtön éjszaka!Ilyenkor körbe van keritve a tér,csak mesziről lehet csodálni a templomot!Mi voltunk csak a téren,meg néha elment egy kocsi...nagy élmény volt  szinte egyedül állni a világ egyik leghiresebb,legnagyobb és legszebb terén!Szemben a világ és a kereszténység leghiresebb,legnagyobb és legszebb templomával!A férjem,aki abszolut először látta,megjegyezte,hogy nagyobbnak képzelte!Másnap,mikor át kellett menni rajta,már nagynak látta!Igy sötéten,kihaltan valóban nem tűnt annyira monumentálisnak.Amit szintén kivilágitva láttunk először,az a Trevi-kút volt.Az a leghiresebb szökőkutja Rómának,ahová a visszatérést biztositandó,pénz szoktak dobni az utasok.Szigorúan jobb kézzel a bal vállon át!A kut maga nem is annyira érdekes,egy épület hátához támaszkodik egy hosszában félbevágott diadalivszerű,és tengeristen-alakok,valamint a vizből kikelő lovak körül csobog-csobog a viz.Ami bájossá teszi az egészet,az az összes körülmény:nagyon kicsi a tér a kút körül,4 utca közvetlenül szegélyezi.Ettől olyan kis barátságos,meghitt az egész.A teret szegélyező házak kissé kopottak,avittak-bár,mint megtudtuk,itt vannak a legdrágább szállodák a városban.És,ahogy irtam,ezekben a kopottas házakban sok-sok modern üzlet.Fontos:4 nagy fagyizó-kettőt kipróbáltunk!A többi bár,étterem,ruhaüzlet,fűszeres...és höpölygő emberár.A szökőkut nagyon impozáns igy kivilágitva,bár másnap délelőtt és délután is voltunk itt,mindkettőban mások voltak ugyan a fények,de nagyon tetszetős volt akkor is!Ennek a térnek mindegy,mikor jövünk,mindig jól fogjuk érezni magunkat!Bóklásztunk itt egy kicsit,de igazán szétnézni csak holnap lesz időnk...már elég fáradtak vagyunk,jóval elmúlik éjfél,mire ágyba kerülünk,nem is volt gond az elalvással! 

Ma Vatikáni napunk lesz.Elindulunk,hogy meglátogassuk a világ egyik unikumát,a pápai államot.Nagyon szeretem az olyan dolgokat,amiből egy van a világon...ebből pedig abszolút!Metróval megyünk,újra.Kissé távol  keveredtünk elő a föld alól,gyanitom,nem jó helyen szálltunk le,de egy kis séta Rómában soha nem lehet baj.A mellékutcákon át lehet látni a Bernini oszlopsort,de nem arra megyünk,mert a képtárban kezdünk.Aztán egyszer csak megállt a csoport eleje.Pedig még messze lett volna a bejárat.Szóval itt is maradunk,mert itt van a sor vége.Széles,tömött sorban,úgy 200-250 méternyi ember várja,hogy 9 óra legyen és kinyissanak a pénztárak.Kissé félünk,mennyi ideig fogunk itt állni,de meglepően gyorsan halad a sor.Mondjuk még egyszer várni kell,mig Anették megveszik a csoportos jegyet,majd elosztják,mert a beléptető rendszer csak egyesével engedi be a csapatot.Utána pedig kiosztják a fejhallgatókat.Már tavaly Versaillesben is ilyennel mentünk körbe,nagyon praktikus volt.Beüzemeltük mindenkinek a hangerőt,stb ,aztán úgy 15-20 méterig szabadon nézelődhettünk,még tisztán hallható volt Anett hangja,ahogy ontja magából a részleteket.Jó ez,mert nem kell mindenkinek tömörülni egy-egy műtárgy körül,mégis mindent hall,tudja szűrni az információkat.Mert olyan itt is,mint a Louvreben volt,nem lehet mindenre azonos intenzitással figyelni,mert bár Anett célirányosan tudja,hová és miért kell menni,borzasztóan fárasztó lenne mindenre egyformán figyelni!Sokat ront a helyzeten az is,hogy a műtárgyakat óvandó,szinte sehol nincs légkondi.Szörnyű a meleg,hatalmas a páratartalom,és a sok ember,úgy tűnik mind elhasználta már az oxigént!Alig győzzük legyezni magunkat,többen-köztük én is a-a szédelgés határán vagyunk...a múzeumi résznél nem is emlékszem mindenre pontosan!Rengeteg és óriási méretű ókori szobor,több teremben végeláthatatlan sorban!Emlékszem,az egyik terembe belépve,a falakon kétoldalt 3-4 sorban ugy 200 méter hosszan ókori bölcsek,politikusok és egyéb emberek fejszobrai voltak.Anett mondta,hogy amikor vizsgázott a Vatikáni idegenvezetői cimért,ennek a sok szobornak mind tudni kellett a nevét,meg a fontosabbak történetét is!Én az egészből csak a fontosabbakra emlékszem,Az Athéni iskolára.

A bolsenai csodára,meg persze a Sixtus kápolnára.Persze ez is zavaros egy kissé,mert millió volt az ember és a Celsius is.De szerencsére sikerült ülőhelyet találni a kápolnában.

Mert ezt ugy kell elképzelni:néhány kanyargó lépcsősor után egyszercsak belépünk,egy ajtón.Miután átlagos magasságu a család-én meg még kisebb is-hirtelen,a sok embertől nem is látni-tudni,hogy mi van most.Viszonylag csend is van,vagyis halk sutyorgás,majd hirtelen nagy kiáltás:Silenzio!Vagyis Csend!Mert itt illik meg sem szólalni.De azt ugye nem lehet,mindenki valakivel van,meg kell beszélni,hol is vagyunk!Ezért rendszeres időközönként az őrök orditanak egyet.Szóval a rengeteg ember nyújtogatja a nyakát,egyhelyben állva néz felfelé,közben lökdösik,.elkeveredik stb.Ezért volt nagy szerencse,hogy jutott nekünk ülőhely a fal melletti fapadokon.Leülünk hárman,összehúzzuk magunkat,amennyire lehet,és akkor van idő igazán szétnézni.Minden falon freskók vannak.Vagyis "A" freskók,mert,akik festették nem kis művészek.Ezen kivül valószinűleg a világ leghiresebb freskói ezek,a plafonon a teremtéstörténet Michelangelótól,biztos,hogy mindenki ismeri az Adam teremtését,a Kiűzetést a paradicsomból,és még sorolhatnám.Igy a falnál ülve meg tudjuk nézni.És az Utolsó itéletet is.Ez az egész jobb oldali falat beboritó freskó,Isten haragja,és itélkezése az emberek felett.Nem tudom,van-e még hely a világon,ahol ennyi négyzetméteren ekkora érték van összezárva./Az őrök meg csak járkálgatnak itt nap mint nap és kiabálnak,hogy Silenzio!/

A Sixtus kápolna után,épületen belül maradva,átmegyünk a Bazilikába.A tömeg változatlanul nagy volt,ha nem lenne ez az elektromos kütyü,nem tudom,mit hallanánk...Elmegyünk a magyar kápolna mellett.Nagy megtiszteltetés,hogy nemzetünknek kápolnája van itt,rajtunk kivül csak 3 nemzetnek van,a lengyelnek,az irnek a harmadikat azonban elfelejtettem és nem tudtam utánanézni sehol.A magyarság a Nándorfehérvári hőstettel,illtve,hogy akkor mit tett a kereszténység védelmében,na azzal érdemelte ki a dicsőséget.Ha valaki tudja,melyik a harmadik nemzet,engem nagyon érdekelne.Elmentünk a jó pápa siremléke mellett is ,ami állandóan virággal boritott,és egy olyan pápasir mellett,amin egy szál rózsa volt.Ezt a pápát megmérgezték /állitólag/,és erre emlékezve van mindig a rózsa.Tisztára,mint az Angyalok és démonokban.Anett azt mondta,tudomása szerint van valóságalapja a történetnek.Aztán egyszer csak ott vagyunk:a világ legnagyobb keresztény templomában./Bár ugy tudom,a 90-es években valahol Afrikában épitettek egy még nagyobbat,de természetesen jelentőségben ugy sem veheti fel  aversenyt ezzel.Szóval itt  vagyunk...a méretek valóban lenyűgözőek,szinte szólni sen tudunk.Itt is rengeteg ember van,de valahogy jobban érzem magam.A baldachin bal oldalánál léptünk a templomba,közeledve hozzá lehet látni,hogy mekkora!29 méter magas,mint egy épület...a főoltár felé helyezték el,itt van Szt.Péter feltételezett sirja.Nem messze a baldachintól a szobra,ahova sorba kell állni,mint Szt Antal szobránál.Ide is beállunk,megsimogatjuk a lábát,ami már a sok kéztől simára kopott.Művészettöténeti felsorolás helyett náhény szám:60 000 ember fér el egyszerre a bazilikában  kényelmesen.44 oltár van a főoltárral együtt,Michelangelo kupoláján kivül még 8 kisebb kupola van,kb 800 oszlop tartja a párkányzatot.Alapterülete 15160 m2 ,magassága a kupoláig 132,5 m.Megnéztük itt is kötelezőket,Pieta,Canova szobrok,stb,de ami leginkább hatott az a bazilika egésze,mint tér,mint épitmény,mint monumentális alkotás,az emberi akarat,tudás és hit bizonyitéka.Csak ugy menni és befogadni az élményt,az érzést,hogy hol is vagyunk valójában.

Aztán kimentünk a Térre.Most,hogy bentről megyünk ki és nem szemből közelitjük a bazilikát,mintha kisebb lenne.De még igy is csodás a látvány.ragyogó fényben a Szent Péter bazilika kapujában állni...a tér akkora,hogy eltűnik benne a sok ember.Megnézzük a posztoló gárdistákat,ruhájukat szintén Michelangelo tervezte,megnézzük az ablakokat,amelyek a pápa hálószobáját és dolgozóját világitják meg.A pápa egyébként most Castelgandolfoban,a nyári rezidenciáján van.Csak 15-dikére jön vissza a városba...most elbúcsúzik a csoport Anettől-ezúton is üdvözlöm,és köszönöm a munkáját,bárki Rómában jár,csak ajánlani tudom,vegye igénybe tudását,mert érdemes!Innentől már mondenki a maga utját járta.

Kicsit fényképezkedtünk még a szökőkutaknál,majd elindultunk a "Kiegyezés" utja felé...a térhez vezető egyenes utat az olasz és a pápai állam 1929-es kiegyezése emlékére nevezték el Via del Conciliazionenak.Elegáns utca,igy világosban is,kivilágitva még inkább.Végig souvenir boltok,bárok,fagyizók.Az út végén pedig az Angyalvár.Tetején kivont karddal áll Gabriel arkangyal,és vigyázza a várost.Szerintem ezt az épületet is látta már mindenki képen.Egykor börtön volt,pápai hivatal,ma múzeum.Nem megyünk be,hanem a hidon áthaladva elindulunk a Navona tér felé.Jó kis útvonalat jelöltünk ki magunknak A Szent Péter tértől a Piazza del Popoloig.Először a Piazza Navonára megyünk.Itt nincs szerencsénk.A 4 folyó szökőkutat tatarozzák,körbe van keritve.Persze ez teljesen megváltoztatja a tér hangulatát.Megnézzük hát a házakat,bárokat.Ez az a tér,amit a filmeken leginkább látni...Ha Római jelenet,akkor biztos,hogy  az egyik itteni kávézóba ülnek be a szereplők,igy ezt a teret biztos,hogy mindenki látta már.Egyébként zajlik az élet,festők,portrérajzolók nyüzsögnek.Innen már csak pár utca,hogy a Rotondához érjünk.Útközben felfedezünk egy kedves kis kávézót

,de ezt már irtam.A kávézó után egyszer csak,az utca végénél a Panteonba ütközünk.Szinte szó szerint,mert oldalról közelitjük meg,és olyan keskeny a mellette lévő  utca,hogy a házból száritókötelet lehetne engedni a Panteon oldalához./Tudom,hogy ez rettentő eretnek gondolat,bocsánatot is kérek minden érzékenyebb lelkű műértő embertől,de igy a legérzékletesebb!/Maga az épület roppant hatásos!Valóban közel 2000 éves kövek,és ez több helyen látszik is,majd szét esik...óriási oszlopok,előtte ,tövében,mindenhol,üldögélő,nézelődő túristák!Jó itt ejtőzni kicsit,nézni az életet,épp valami riportot készitettek a járókelőkkel...kicsit meglocsoljuk magunkat a kútnál,mielőtt bemegyünk.Szerkezetileg egyedülálló és érdekes.A kivülről kifejezetten le

posnak tűnő kupola belül nem lapos.Ezt kis optikai csalással érték el,a kupola belső rozettái felfelé egyre keskenyedő szárú rombuszok,igy belülről egy normál kupolának tűnik.Az épület átmárője ugyanannyi,mint a magassága 43,2 méter.Fényt pedig kizárólag a tetőn lévő 9 meter átmérőjű nyiláson kap a belső tér.

Panteonnak azóta hivják,hogy az olasz  élet nagyjai közül ide temettek sok mindenkit.Itt nyugszik  két olasz király,az egyik Viktor Emánuel,kinek emlékművénél,az irógépnél már voltunk.És itt nyugszik Raffaello,a nagy reneszánsz mester is.Tavaly voltunk Leonardo sirjánál,holnap megyünk Michelangelóéhoz.Most egy pillanatra Raffaello előtt állunk.Azért ezeknek a dolgoknak sulya van:emberek,akiknek sirja előtt 500 éve meg-megáll és elgondolkodik a világ...

A Pantheon jobb oldalánál csak pártiz métert kell menni,és máris látható egy obeliszk.A sok közül egy viszonylag kicsi,de érdekes,mert egy kis elefánt hátára van űllitva.Mögötte áll a Santa Maria sopra Minerva templom,ami nem túl  nagy,de jelentőségteljes.Oltárja alatt nyugszik ugyanis Sienai Szent Katalin,Itália védőszentje,s aki végül a pápát visszacsalta Avignonból...A koporsó bal odalát Michelangelo Krisztus szobra vigyázza,de itt van 2 Medici pápa  (X. Leo és VII:Kelemen,érdekes történetek róluk is a Mona Lisa magánélete c. könyvben) és Fra Angelico,a barát-festő sirja is.Délután 3 órakor stinte csak mi voltunk a templomban és a tömör csend és hűvös.Ez azért is érdekes,mert kinn ragyog a nap,hőség van és nyüzsögnek az emberek.Mikor kinyitjuk a templom hatalmas kapuját,megcsap a fény,meleg és a nagy hangzavar.Érdekes,hogy mennyire szigetelt a templom!Megnézzük még az Il Gesút,a jezsuita rend főtemplomát,ahol Loyolai Szt. Ignác kegytárgyai vannak.De már nagyon vágyunk egy kis "dolce far niente-re",édes semmittevésre,ezért sietünk a Trevi kuthoz...A délután dereka volt /nem kora és nem késő/az épületek árnyékában,de világosban állt a kút,és igy is szép.Impozáns.És persze vidám,nyüzsgő,eleven a környék.Vettünk egy fagyit /naná!/ és  leültünk nézelődni.Az utcaszintről kb. 3-4 lépcsőfokot lefelé kell menni,és egy 3 méter szélességű járda veszi körül magát a kutat.Ezen a járdarészen se enni,se inni  se fagyizni nem lehet,rendőrök nézik a tömeget és fütyülnek,felküldik az utcára,akinél étel van...Igy a korlátnál ettük meg a fagyinkat,majd leültünk a kút szélére.Néztük az életet,és beszélgettünk.De  ennek is vége szakad egyszer.A Corson sétálva mentünk a Spanyollépcső felé,Útközben betértünk egy Svarovski kristály boltba,és a Café Grecoban.Megvettünk jónéhány ajándéktárgyat,igy sétáltunk a Metróig.Itt felszálltunk a harlemi szerelvényre,és fél óra alatt már a Prima Portánál voltunk.Itt a kisbusznál találkoztunk több utastárssal,velük mentünk vissza a Campingbe.Kis pihenő,majd vacsora az étteremben Takács Tamással...finom volt. 

Utolsó  római napunk egy programmódositás miatt kicsit félresikerült...Eredeti terv szerint ekkor mentünk volna a Vatikánba,de egy másik csoport miatt ezt előbbre hozták.Mára a közös program,Tivoli Villa d'Este.Aki pedig nem vesz részt ezen,mint mi is,az bement Rómába.De mivel a busszal a Prima Portától indulunk tovább Assisi felé 13 15-kor ,ide vissza kellene jönni.Vagyis 9 után be Rómába,12 után vissza...gondolkodtunk egy kicsit,aztán úgy döntöttünk,ezt a fél napot ellógjuk,Itt maradtunk a Campingben,kényelmesen megreggeliztünk,aztán fürödtünk,usztunk,napozgattunk délig.Aztán a kisbusszal lementünk a Prima Portáig,itt nézelődtünk,vásárolgattunk.Egy óra után megérkezett a buszunk,és elindultunk .Először Santa Maria degli Angelibe megyünk,amit magyar viszonylatban  Assisi-alsónak mondanék.Itt egy nagyon érdekes 2 in 1 templomba megyünk.Ugyanis egy kivülről kevéssé szép de belül izgalmas dolgot látunk.A templom lényegében barokk,de olyan semmilyen,itt meg főleg furcsán hat az umbriai barokk??!!Nem is fontos csak az a két kis XIII. századi épitmény,ami a templom belsejében van.Az egyik az a templomka,amiben Ferenc a rendjét alapitotta és vezette sok éven át,a másik az az ispotály,ahol végül ő maga is meghalt.Ez nagyon érdekes!Elég későn értünk Assisibe

,ráadásul a tolmácsunk itt is elszurta a szervezést,igy vesztettünk egy keveset az amugy sem sok időből.Assisiben nem sok mindent lehet megnézni,inkább élvezkedni lehet.Persze megnéztük a Szent Ferenc bazilikát,Giotto freskósorozatát,a szent sirját,de itt inkább maga a város a látványosság.A hegy tetején van az ófalu,régi házakkal és rengeteg Szt. Ferenccel.Kicsi,nagy,közepes,fa,báb,könyv,minden anyag és előfordulási lehetőség!Kellemes bolyongani a középkori utcákon/persze fagyival a kezünkben!/macskaköveken,cégérek alatt,vakolat nélküli házakban...

A szokásos szervezési malőrök után elindulunk Montecatini felé.Sötét este érünk a szállodába,amiről már irtam.Lepakoltunk,és elmentünk még egy kis felderitő sétára.A szállodától balra indulunk-jobbra kellett volna.De nem nagy baj,mert igy volt szerencsénk megismerni egy közép-itáliai türelmi zónát.Nehezen jöttünk rá,mit látunk,mert nem a város szélén voltunk,hanem sürün lakott részen.Igaz,nem nagyon jártak az utcán...aztán egy idő után visszafordultunk és elértük a centrumot.Egy kellemes középnagyságú város,de már fáradtak voltunk.

Reggel pedig irány Firenze!Hát,ide nem igy kéne jönni,nem csak egy kis sétára,de most Róma volt a fő,ide ennyi idő maradt.Az Arno partján parkoltunk,aztán elsétáltunk a Ponte Vecchioig.Az Arno széles medre gyakorlatilag üres volt,középen csordogált valami "vizféle".Félelmetes volt decemberben látni az árvizi képeket!De vissza augusztusba!A hid az  a fecskefészekszerű,boltocsjkákkal körbeépitett,amit képeslapokról szintén sokan ismerhetnek.Az Arno-parton nyiló árkádoknál átsétáltunk az Uffizi képtár bejáratához.A Vatikán mellett ez egy másik olyan muzeum,ahol annyi érték van egy helyen,hogy csipőből megoldja a város turizmusát.A bejáratot a 2 Medici életnagyságú szobra őrzi.Jogosan,hiszen sok itt található kincshez köze van a Medici háznak.Lorenzo /Il Magnifico/,a Nagyszerű nagy mecénás volt./Aki akar olvasmányos formában sokat megtudni az akkori kor Firenzéjéről,Pierre la Mure Mona Lisa  magánélete cimű könyvét kell elővenni.Én többször olvastam,igy az itteni szobrok,terek,épületek,utcák,szinte személyes jó ismerőseim./Az Uffizi bejárata szinte már a   középkori főtéren,a Piazza della Signorian van.

A szó maga Uffizi-office- egyébként hivatalt jelent,mert anno itt volt a hivatal...A Signoria volt a Firenzei városállam vezető ,végrehajtó,törvényhozó testülete a Palazzo della Signoriaban,az akkori városházán.Ma ez muzeum,képtár és egyáltalán,emlékmű.Bejáratánál egy

Dávid szobor-mert itt is állitották fel annak idején.Ma már ez csak a másolat,az eredeti méltó környezetben az Accademián őrzik,több Michelangelo rabszolgaszobor társaságában.Mellette ,a tér jobb oldalán egy lényegében nyitott szoborpark,a Loggia dei Lanzi...a lándzsások középkori pihenőhelye volt, árkádokkal tagolt nyitott csarnok,ma olyan szobrokat látni itt,mint a  Medúza,vagy A szabin nők elrablása.Ezek csak ugy itt állnak.Egyébként is jellemző Firenzére,hogy jártunkban-keltünkben egyszercsak beleütközünk valami világhirű dologba.A tér közepén márványtábla jelöli a helyet,ahol

Savonarolát megégették./Nagyon érdekes története szintén a Mona Lisa magánélete cimű könyvben,Firenzébe látogatóknak kötelező olvasmány!/Körbejárjuk a dómot,ami a Szent. Péter és a londoni Szt. Pál bazilika után a harmadik legnagyobb.A dóm,a harangtorony és a keresztelőkapolna olyannyira egységet képez,hogy még egy fényképbe is be lehet fogni  a hármat!Meglepő,hogy viszonylag kevés a turista.Aztán meglátjuk,miért.Mindjárt 10 óra,mindenki sorban áll,mert akkor nyitják a dómot.Jó 300 méter a sor.Mi inkább körbejárjuk,bár szivesen be is mennék,de hagyni kell valamit a későbbiekre is!A családnak nem tetszik a dóm,bár elismerik,érdekes,ahogy itt áll a házak közé ennyire beékelve!Hát egyelőre ennyi a hatás...Útban a firenzei panteon,a Santa Croce-szent kereszt-templom felé,megnézünk egy olyan echte középkori házat,ami jól példázza az akkori életet.

A ház jobbára egy toronyhoz hasonlit,kis alapterületű,a különféle funkciójú helyiségek egy-egy emeleten vannak.Az alsó szint aaz állatoké,felette a háló,de ide már csak létrával lehet felmászni,amit éjszakára felhúznak a támadások elkerülése végett.Okos dolog,mert igy akit éjszaka létrával láttak járni-kelni,az biztosan rabolni ment.A középkori Firenze jól szervezett "polgárőrséggel" működött,volt éjjeli őrjárat is.A konyha még feljebb volt,mert itt volt a tűzhely,ha tűz keletkezett,illetve terjedt,csak felül kellett oltani,az alsóbb részek felé lehetett menekülni.

A Santa Croce templom azoknak nagy élmény,akik-mint például én-el tudnak érzékenyülni egy nagy ember sirjánál.Itt lehet,mert itt nyugszik Michelangelo,Macchiavelli,Rossini,és itt van Dante siremléke is.Ő maga nem,ugyanis a firenzeiek 1302-ben ügyesen száműzték azt a költőt,akiben ma az irodalmi olasz nyelv "megalkotóját" tiszteljük.Ravennába költözött,ott is halt meg,ma is Ravenna büszke a sirjára,és Firenze időközönként megpróbálja visszakönyörögni,de Ravenna persze,hogy nem adja.Egyik fő látványosság ott Dante sirja!A templom előtti nagy tér olyan igazi olasz.Mindenfelé kiabálás,árusok,festők,és persze FAGYI!Most esszük az utolsó fagyit,a Santa Croce jobb oldalánál, fantasztikus az élmény,kávéfagyi,olasz kávé olasz fagyiban,kár,hogy hamarabb nem jutott eszembe megkóstolni!Villámlátogatás a tér másik oldalán egy bárban is,ide a másik gasztronómiai élmény a pármai sonka miatt jövünk,ami szendvicsben is nagyon finom!Igy eszegetve indulunk vissza a buszunkhoz...talán nem is kellett volna még elindulni,és ez tanács is lehet az utánunk jövőknek:szombaton van turnusváltás az Adrián,végeláthatatlan sorban araszolnak a német,osztrák,magyar,cseh,holland autók.Inkább sétálgatni kellett volna még 4-5 órát Firenzében,és késő délután elindulni.Akkor is ugyanitt lennénk...A hazafelé utat nagyon elrontotta a nagy dugó és lépésben haladás.Hajnali 4 után érjük el a Budapest táblát nagyon fáradtan... 

Összefoglalva:Italia szépséges még most is...   Szép volt ez a fiatalkori rajongás,egyetlen percét sem sajnálom,amit erre forditottam,és büszke vagyok,hogy annak idején ezek a városok ilyen szép érzéseket keltettek bennem.Jó volt ujra sétálni Padovában,Firenzében,Assisiben és most is azt éreztem,mint 23 éve:boldog,aki itt sétálhat,és gondolatait áthatja egy nagy utazás élménye.

Talán ennek az országnak köszönhetem,hogy az utazás,világlátás életem része,és igénye lett.

Ha tudom,hogy most ilyenre sikerül az "idegenvezetés",akkor praktikusabb lett volna,ha önálló szervezésben megyünk,és akkor tudjuk,hogy minden a mi dolgunk,a mi felelősségünk!De Róma igy is megért egy misét.../!/

2009-ben biztosan körültekintőbbek leszünk,talán megkérdezzük a Tdm irodánál Bálint Pétert,hogy hová vezet utat..... 

                        Köszönöm a figyelmet,hasonlóan szép élményeket kivánok minden olvasónak: 

                                                                                                       Egy Utas Miskolcról        2009,január