Néhány nap Dél-Angliában

Július első hetében hétfőn reggel 7-kor indultunk a Hősök teréről...ha eddigi írásaimban rendre kitértem az iroda és az idegenvezető kérdésére,nem lehet ez másként most sem.A Z(s)eppelin utazási iroda extra meglepetéssel szolgált-régi törzsutasok mondták,náluk ez szokás:névre szóló üdvözlőkártya várt minket a lefoglalt helyünkön.Kedves és jóleső gesztus volt ez az út kezdetére.Az osztrák határra érve kiderült,hogy idén jól jártunk,mikor irodát választottunk.

Én nagyon szeretek busszal utazni...ilyen hosszú útra ne is vállalkozzon más,csak aki szivesen ül,néz és hallgat hosszú órákat.Nekem nincs ezzel gondom:a busz nagyon kényelmes.Ausztrián,Németországon,Belgiumon,Hollandián át megyünk Franciaországba,majd komppal át a Csatornán,ezen az úton ,aki nem talál néznivalót,magára vessen!Az idegenvezető pedig élvezetesen mesél Angliáról!!!

Nagyon szeretem önállóan is felfedezni az ismeretlen városokat,vidékeket,annak is megvan a maga „heurékás” bája,öröme.De csak úgy vágok  neki az ismeretlennek saját kútfővel,ha előtte hosszú napokat,heteket,sőt,talán éveket is készülök rá.Ismerkedem az adott város történetével,a néppel magával,a térképpel,merre is megyünk,és még annyi mindennel,ami kell ahhoz,hogy valamennyit azért lássunk a kiszemelt helyből...vagy,ha ez mind nem történt meg,hanem egyszer csak arra ébredek,hogy mégiscsak szeretném megnézni Londont,és az angol vidéket,akkor nincs más hátra keresni kell egy megbizható irodát,és reménykedni,hogy olyan idegenvezetőt sodor elénk a sors,mint Dr. Csomós Nikolett.Ő mindezeket már sok-sok év alatt megtanulta helyettünk,és az út során olyan élvezetesen,örömmel mesélte el nekünk,hogy akár reggelig is szivesen hallgattuk volna.

Majdnem 5000 kilométert teszünk meg ez alatt az utazás alatt,nagyon sűrű a program.Ausztián ismerős úton haladtunk,megálltunk a Landzeit-nál,ahol „szoktunk”.Imádom ezt az éttermet,a fekvését,a tisztaságát,a hangulatát!És mert Nikolett külön felhivta a figyelmünket/”lehet,hogy sokáig nem eszünk ilyen izleteset!”/ ettünk egy finomat...a határokat csak egy-egy táblából vettük észre.Ez még ennyi év után is csodálattal tölt el...külön figyelem,mikor tűnik fel egy-egy kék tábla a sárga csillag-körrel.De a városok neveit is szeretem nézni a lehajtóknál.Nekünk-a mai negyvenes-ötvenes korosztálynak- gyerekkorunkban olyan misztikusan távolinak tűntek ezek a városok,hogy szinte el sem hittük,hogy valóban léteznek. 

Nürnberg,Frankfurt,Brüsszel,Amszterdam,Hága-soha el nem érhető álom volt.És most sorra feltűnnek az út mellett.Ilyenkor mindig elmerengek,milyen szerencsés vagyok,hogy itt lehetek!Kölnben töltünk egy éjszakát,majd „egyfenékkel” Calaisig megyünk.

Nem kell bemenni a városba,hogy a kikötőbe jussunk,igy a városról nem is tudok szinte semmit.Annál nagyobb élmény volt maga a kompkikötő.Ekkora kikötőben még nem jártunk!

Olyan komoly becsekkolás volt,mint egy reptéren!Géppisztolyos őrök gyűrűjében útlevélvizsgálaton estünk át,így engedtek be a dokkokhoz.Mi a 8. számúnál vártunk a beszállásra.Több kilométer hosszan nyúlnak el ezek a dokkok,és mivel sok idő volt az indulásig,elmentünk nézelődni!Két hajó is befutott ezidő alatt.Sokan voltak a kikötőben rajtunk kivül is,gyalogos,autós-volt néhány ritka példány is-motoros,kamionok.És persze a sirályok!Nagyon szeretem a sirályok hangját,rögtön a tengert idézik,sok szép emléket ébresztenek bennem.Itt bátran közelitettek hozzánk,látszik,hogy hozzászoktak az emberekhez.A befutott kompok aztán elkezdték kiengedni magukból a járműveket.Végeláthatatlan volt a sor,ahogy csak jöttek-jöttek a buszok,kamionok,autók...de elkezdődött a beszállás.Nagyon praktikusan oldották meg a hajó belsejében a tájékoztatást:széles szines csikokat festettek végig a szintek különböző részein.Ezek mutatták,merre kell menni.Csak meg kell jegyezni a színt.A lépcsőházakban is színcsíkok irányitják az utasokat,igy viszonylag gyorsan mozog a tömeg!Nekünk a kék volt,amit figyeltünk,ami elvezetett a buszunkhoz a hatalmas kompon.Fenn a nyitott fedélzeten nézzük,ahogy eltávolodunk a kontinenstől,és másfél óra múlva szintén itt köszöntjük  Dover fehér szikláit,az elsőt amit Angliából látunk.

 És mielőtt tovább mennénk,álljon itt néhány sor arról az országról,ahol már szinte mindenkinek van legalább egy rokona,ismerőse...ezért olyannyira benne van  a közgondolkodásban,hogy nem is tűnik fel, igaziból alig tudunk róla valamit...

Az Egyesült Királyság

245 000 négyzetkilométeren 60 millió ember él.Fele metropoliszokban,mint Birmingham,Manchester,Liverpool,és London,a maga  majd 8 millió lakosával.Másik felük vidéki „kisvárosokban”.Ezek vagy 5-6 ezres települések,jellegében olyanok,mint nálunk a falu,csak megjelenésükben azért teljesen mások.Vagy 10-20 ezres városokban,mint például Oxford...tulajdonképpen egy idő után ugy gondoltam,ezek is nagyon hasonlitanak egymásra.Majd erről bővebben a városoknál irok.

Ami fő jellemző itt,az az eső.Szinte minden nap csepereg pár percig,van,,hogy sokszor pár percig,és olyan is,hogy a nap nagy részében esik,vagy szinte egész nap...Jönnek-mennek a felhők,sötétek és kevésbé sötétek,kisüt a nap,aztán elbújik.Ez az eső táplálja a földet,ettől valami hihetetlenül zöld a gyep.Selymes,puha,olyan járni rajta,mint egy jobbfajta perzsaszőnyegen.Ennek a folyamatosan permetező esőn túl a mészköves talaj is oka.Laza szerkezetében jól tárolódik a víz,és állandó tápanyagot biztosit a növényzetnek.Ami jó a fűnek,oka a mezőgazdaság hiányának.Ez a mészkő ugyanis nem jó termőtalaj,igy haszonövényekből behozatalra szorul az ország.Ettől még virul a vidéki élet.A grófságok ma is megtalálhatók,el is fogunk látogatni az egyik legszebb,leglátogatottabb grófi kastélyhoz.

Érdekes dolog,hogy milyen szinten van jelen a társadalmi tagozódás ebben az országban...Sznobizmus ez,vagy a hagyománytisztelet olyan megnyilvánulása,ami ilyen multú nemzetnél természetes?Ki-ki döntsön maga,de azt hiszem,igazságtalanok lennénk Angliával szemben,ha úgy mondanánk itéletet,hogy nem éltük hosszabb ideig az ő életüket.Nem ítéletként,de álljon itt egy kis összefoglaló az angol arisztokráciáról-ha másért nem ,hát tisztelgésképpen P.G.Wodehause előtt,és sűrűn gondolva egyik kedvenc filmsorozatomra:Csengetett,mylord?

Nemessé kétféleképpen lehetünk Angliában-legegyszerűbb,ha valaki úgy jön a világra...van tehát a született nemesség.Kb. 1200 nemesi család van napjainkban a királyságban.Ők a lordok és a ladyk.Fontos,hogy a vezetéknevüket nem kell használni.Vagyis úgy szólitják őket Lady Agatha,Lord...

A másik mód a szerzett nemesség.Ezt a birodalomért és a királynőért véghezvitt nagy tett jutalmaként lehet kiérdemelni.Történelmi időkben ezek leginkább katonai hőstettek voltak,ma már mint minden,ez is átalakult.Mondjuk úgy,a birodalom hirnevét öregbitő személyek kapják,legyen szó az élet bármely területéről.Így kaptak nemességet napjaink sztárjai,mint Mick Jagger,vagy Helen Mirren,vagy a Beatles tagjai...a teljesség igénye nélkül hosszú lehetne a sor. 

Ők a nemességet személyre szólóan,életük végéig kapják,vagyis ez nem örökölhető.Megszólitásuk Sir,a hölgyeknek pedig Dame...és ha már itt járunk,a másik kimerithetetlen ,érdekes téma:az angol királyi család.És nem a bulvárhirekre vonatkozásában.Ezektől sokkal érdekesebbek a család életét meghatározó hagyományrendszer,az ami nekünk hétköznapi értelemben néha érthetetlen és mosolyognivaló döntések sorozata-újra csak ajánlom A királynő cimű filmet,amelyben több ilyen szituáció is felmerül./Megjegyzem,a film címszereplője,Helen Mirren szintén Dame..../

Tehát:a mostani uralkodó,II. Erzsébet annak a dadogós királynak a lánya,akiről A király beszéde cimű film szól.Hogy mostanában ennyi film készülhet a királyi család életéről,azt is jelenti,hogy a kor szelleméhez igazodva enyhül kissé az a merevség,ami a dinasztia és a világ viszonyát jellemezte.Marad azért még elég furcsaság,amin csodálkozhatunk...

A protokoll része,hogy a királynő minden reggel 8 órakor a palota őrségének dudaszavára ébred,vagyis kel fel/Gondolom én,bár ha valóban annyira a génjeibe épült a hagyományokhoz való ragaszkodás,akár azt is el tudom képzelni,hogy valóban akkor ébred fel,amikor a dudaszót meghallja.../Ezt egyébként ükanyja,a korszakot teremtő Viktória királynő vezette be.

Windsor Erzsébetnek/ezt a nevet egyébként a család németnek tűnő nevét elhagyva  vette fel/nincs személyi igazolványa,sosem járt iskolába,otthon tanult francia kisasszonyoktól.Kevesen tudják róla,hogy a II. világháború alatt autószerelőként dolgozott és teherautókat szerelt.

Kedvenc itala a gin-tonik,de szigorúan csak otthon iszik,nyilvános eseményeken csak koccint,semmilyen formában semennyi alkoholt sem vesz magához/még alkoholos desszerteket sem lehet  az étkezésekhez tálalni /

Eddig 129 országból 1,5 millió vendéget fogadott a Buckingham Palotában.Egyébként ott minden pénteken konzultációt tart a kormány fejével,ez a hagyomány 1966-ból datálódik.Ilyen alkalmakkor meghallgatja kormánya dolgait,eseményeit és tanácsokat ad./ez a rész is érdekes a filmben!/

Imádja a kutyákat,a lovakat,saját versenyistállója van...

A ruhamérete 42-es,a cipője 38-as.Hagyománytisztelete az öltözködésben is tükröződik.Ragaszkodik a ruha-kesztyű-kalap együtteséhez.Az elmaradhatatlan retikül sok találgatásra adott eddig okot.Az egyik protokollfőnök elárulta egy újságirónak,mit rejt.Egy pótharisnya,egy púdertartó és az olvasószemüveg van benne.Ám ezen túlmenőleg jelzőrendszernek is használják...Arisztokrata hölgy ugyanis soha nem fut,nem kapkod,nem esik pánikba...igy a királynő sem.Hanem diszkréten jelez a személyzetnek,hogy „helyzet van”,cselekedjenek!Vagyis,bármi történt,ami gondot jelent,az állandóan bal karon lévő retikül átkerül a jobb oldalra.És akkor a személyzet beavatkozik,vagyis megoldja a problémát.

Érdemes még megemliteni-bármilyen hollywood-ize van a dolognak-,hogy II. Erzsébet ereiben a genetikai számitások szerint 6,25 %-ban magyar vér folyik.Egyik üknagyanyja ugyanis egy Rhédey Klaudia nevű erdélyi magyar grófnő volt.Napjainkban is megvan még a magánbirtoka a királyi háznak Kovászna megyében.Károly herceg tulajdona a hatalmas birtok a hozzá tartozó kúriával és istállókkal.

E kis kitérő után vissza Doverbe!A kikötőből kanyargós út visz fel a várba.Dover az első város,amivel a tenger felől érkező utas az országban találkozik.Olyan Eger nagyságúnak saccolom,és egyéb hasonló vonások is vannak!Itt is fenn a hegyen a történelmi városmag, az angolok  legnagyobb épen maradt középkori műemlékvárával,a mai város pedig a hegy lábánál,azt körülölelve húzódik...Doverben találkozunk először a jellegzetes angol vidéki város képével:bordós-barnás vakolatlan téglaházak barnás-szürkés tetővel,fehér bordákkal ,egyforma magassággal hosszú utcákon kígyózva végig.Nagyon karakteres,tetszik is,annak ellenére,hogy –bár első nap még nem tudtuk-szinte minden további vidéki városban ezt a képet fogjuk látni-s London külvárosában  is ilyen utcák szegélyezik majd szállodánkat!A városok fő-bevásárló- utcáit szinte nem is tudtuk megkülönböztetni egymástól.Ha az utca elején készitünk egy fotót,amin a hangulatot akarjuk elkapni,nem is igazán lehet megmondani,melyik városban készült.Most eszembe jutnak a magyar vidéki városok,ahol a történelmi belvárost leginkább a XIX.századból való polgári házak jelentik-jó esetben szépen felújitva...Vajon,ha angol túrista cseppen ide,ő is így,egyformának látja Győr,Székesfehérvár vagy Szeged házsorait?

Dover vára nagyon impozáns.Robosztus szürke várfalak,üdezöld gyep,fehér sziklák,vakitóan kék ég.Nincs meleg,de nem is esik!A főépületben kiállitás:a vár- és városlakók régi életét bemutató korabeli,ill szépen restaurált berendezés.Érdekes a kiállitás,de nagyobb élmény a tér,a panoráma.A várkapu,a bejárat a város felé néz,a toronyablakból kinézve az egész város a lábunk előtt hever.A hátsó várfaltól pedig el lehet sétálni a fehér sziklák tetejéig.A csodás zöld pázsiton sirályok vijjogása közepette közeledünk a kikötőhöz.Közben már el-elszórva hófehér mészkődarabokat látunk a lábunk előtt heverve...és igy érünk a híres fehér sziklák tetejére.Innen jól látni a közeledő-távolodó hajókat,a kikötő épületét.Nagy a szél,de annyira élvezetes a látvány!Nem mindennapi helyen vagyunk!Érzékek tobzódása:az erős,eleven szinek,a metsző szél,harsogó madarak és a zúgó tenger!Ihy kezdi bemutatkozását az angol királyság!

Néhány órás szédelgés után indulunk Londonba!A főváros Watford nevű külvárosában lakunk,jellegzetes házsorok közé beépült Holliday Inn szállodánkban.Tökéletesen megfelel az elvárásainknak a szoba és a várakozásnak a vacsora...minden este sétálgatunk a környéken,nézelődünk,vásárolgatunk.Innen indulnak a csillagtúráink,elsőnek  rögtön Londonba.

London

Ez a város annyira nagy,hogy az a két nap,amit itt töltöttünk,gyakorlatilag semmire nem volt elég.Félig megnéztük a Towert,a hidat,sétáltunk a Parlament környékén, a Whitehall-on,a Trafalgar téren,a Piccadillyn,és a Temze parton...

Jellemző számok,hogy jobban eltudjuk képzelni:11 metrovonal van a városban,271 megállóval.A várost körülölelő körgyűrű teljes hossza majdnem 250 km./Ez a Budapest –Bécs távolság lenne.../Ennek részben az az oka,hogy eltérően például Bécstől,kissé távolabbra épitették a sztrádát a városhatártól,meg hát a város nagysága is! Időigényes dolog lehet London legkeletibb részéből a nyugati oldalra „udvarolni”,nem csoda,ha néhány hónap után összeköltöznek,ki birná idővel ezt a közlekedést?

A kontinensről érkezve egy alagúton közelithető meg a főváros.Itt alagúthasználati dijat kell fizetni.A külvárosi szállodából  viszonylag gyorsan, 20-30 perc alatt elérjük a belvárost.Útközben is nézelődhetünk,követjük a dolguk után siető londoniakat.

A Tower hatalmas,a várakozásnak megfelelően csodálatosan rendben tartva,a sok épitkezés ellenére sem zavarta semmi a közlekedést.Mindenhol rend,gondozott gyep.A korhű ruhás „személyzet” nagyon autentikus...rögtön érzi az ember,hogy hol van!A Véres kapun megyünk be,vagyis ott,ahol a halálraitéltek jöttek ki.A hollók ketrece üres,éppen kinn szerepelnek.Ezt szó szerint is lehet érteni-olyan peckesen sétálgatnak a látogatók között.Néha megállnak,megfordulnak,jól megnéznek minket embereket...úgy tűrik a fényképezést,mint valami modern kori állat-celebek.Néha mintha pózolnának is,majd hirtelen megunva továbbállnak.Nagyon szórakoztató!Bizonyára sokak előtt ismert a mondás:amig a hollók itt lesznek,addig áll a királyság.Új hir,a legöregebb példány betegeskedik!!!

Csodás zöld mezőn áthaladva a White towerbe-Fehér torony- megyünk be,ez volt a lakótorony.Hosszú évek királyai éltek itt,most az ő életük van feldolgozva modern kiállitás formájában.Nem unalmas,figyelnek,hogy ne legyen száraz az anyag,tárgyak,vetités,interaktiv programok váltják egymást.Uralkodók emléktárgyai,és minden eddigi angol király lova-azok viaszszobra.Köztük az a bizonyos fakó,amin Edward vágtatott Arany János balladájában.Itt még csak kóstolót kaptunk abból,mennyire a mindennnapok része ebben az országban a tisztelet a régmúlt, a hagyományok iránt.Másik tematikus kiállitás a középkori biróságok,itélkezés...Itt számitógépes segitséggel lemérhetjük,fel tudnánk-e húzni egy akkora nyilat,mint mondjuk  Robin Hood akkoriban...akinek sikerült,lőhetett is vele.A gép digitálisan kijelzi,milyen a találat,mennyire van cél alatt,fölött...nem sok találattal dicsekedhet a csapat!Számitógépes segitséggel felpróbálhatjuk egy lovagi páncél súlyát-hát,minden tisztelet azoknak,akik ebben még harcolni is tudtak!Megnéztük  a bárdot,a tönköt,amivel VIII. Henrik,olyan szorgalmasan kurtitotta meg feleségeit és néhány nagyurat is a környezetében.Megtudtuk,mennyire keresett  szakma volt a középkorban a hóhérság...Egy jó hóhér hires-neves ember volt,és örülhetett az az elítélt,akit ilyen fejezett le!/Rögtön bevillant a Le a fejjel cimű magyar vigjáték,amiben Ganxsta Zolee egy ilyen középkori sztárt alakitott.Ezek szerint ez a karakter nem is volt olyan légből kapott?/

Egy ügyes-profi-hóhér ugyanis egyetlen,jól irányzott vágással elválasztotta a fejet a testtől,így megkönnyitve az egyébként elég keserves véget az elítéltnek.Az ügyetlen pedig csapkod össze-vissza a bárdjával.Sűrűn előfordult,hogy a vállra,lapockára,karokra sújtott le,ezzel nagy fájdalmat okozva.Az sem volt sokkal szerencsésebb,akinek 4-5 csapással szabdalták le a nyakát!Egy idő után bevezették azt a szabályt,hogy akit 3 ütéssel nem tud kivégezni a hóhér,annak megkegyelmeznek...kérdés,hogy ez akkor már jó-e neki?

A Fehér torony mögötti rész egy központi tér,itt modern üvegemlékmű áll az egykori kivégzőhelyen.Előtte is áll egy idegenvezető,aki beszél a helyről...a szép üveglap peremén ott van miden áldozat neve.Jobbra működő hivatali helyiségek,balra rálátás a

Tower hidra...Éppen vízszintbe forditják az olimpiai karikákat,ez azt jelenti,most nyitották fel a híd középső részét.Jó innen a térről szétnézni,látványnak még a közeledő szürkésfekete felhő is szép,kár,hogy azt jelenti,nemsokára megint megázunk!

Újra átmegyünk egy kapun,és máris látszik egy épület.Bejáratán a felirat:The Crown Jewels...a koronaékszereket látni életre szóló élmény volt!Az első élmény a példátlan biztonsági intézkedések.Ablak nincs ezen a szárnyon,egy bejárat,az egyirányú útvonal másik végén a kijárat.Közben méterenként egyenruhás és civilruhás őrök állnak.A teremhez,ahol ezeket a csodákat őrzik,fekete paravánnal határolt út vezet.A paravánokon jelenetek az ékszerek történetérők.A fekete falra pedig folyamatosan vetítik a II. Erzsébet megkoronázásáról szóló filmet.Pillanatonként felhangzik a filmen a tömeg hangja:Good,save the queen!Két termen tekereg a fekete folyosó,majd leszűkül a tér,elérjük a bejárati ajtót,ami mögött már az ékszerek vannak.Szájtátva bámulom az ajtót magát!Ilyet még nem láttam!   „tárgyak” jelentenek. A brit birodalom szimbólumai:drágakövekkel dúsan diszitett koronák,jogarok,uralkodói kardok,karkötők,valami szentelt viz,vagy szentelt olaj tartó is van.Aki látott már valódi gyémántot megvilágitva,az tudja,miért is hivják DRÁGAkőnek.És most itt látunk a világ 10 legnagyobb gyémántja közül hármat.Kettőnek a nevét is tudom:itt a Koh-I-Noor,és az Afrika csillaga.És itt a mostani birodalmi korona,a Fekete Herceg nevű rubinnal ékesitve.Ezt a koronát szokta viselni II. Erzsébet a parlament nyitóülésén.

Megmérem,rögtönzött mértékegység a karom...az ajtó a kinyújtott ujjaim hegyétől majdnem a könyökömig ér.Ez a vastagsága...Benne öklömnyi átmérőjű acél pántok,gondolom ezek csúsznak egymásba...nézném még,de nincs idő,nagy a tömeg,hömpölyög,tolnak előre,és az őrök is éberen figyelnek!Továbblépünk hát,be a terembe.Itt sincs ablak,csak a fekete fal,és középen három nagy „üvegkalitka”.Ezekben vannak kiállitva az ékszerek.Az angoloknál a koronaékszerek nem egy „garnitúrát” jelentenek...a jelentősebb uralkodóknak szinte mindnek van külön koronája.Nem igazán tudom a történetüket,mint ahogy a koronázási ceremónia történetét sem,pedig biztosan érdekes lenne,másfél órát kitöltene a NGC-en.De ide belépve,biztos,hogy senki nem igényli a történelmi utalásokat.Akkora a hatás,ugy vág mellbe az egész...A fekete terem fokozza az üveg fehérségét,bennük pedig ott csillog a fél világ története.Emberek milliói éltek,haltak azért,amit ezek a

Nagyon érdekes,kissé bosszantó,bár ésszerű,ahogy a látogatást szervezik.A kalitkák két oldalán mozgó járda,ide kell fellépni. Lassan visz előre,igy lehet elhaladni az ékszerek előtt.Ugyan tényleg lassan halad,de nekem nagyon kevés az idő,amig láthatom a koronákat.Gyakran vagyok úgy,hogy egy-egy történés közben érzem meg egy szó,egy kifejezés  súlyát.Most érzem,ilyen az,amikor azt mondjuk:letaglóz a hatása...ezek az ékszerek ennyire szépek!Elmerülnék a koronák részleteiben,mire ránézhetnék a jogarra,tiarákra,már továbbment velem a „járda”!Nagyon bánt...és bár kicsi vagyok,/egy kis magyar/,nem tudom megállni,egy hirtelen gondolattól vezérelve visszafordulok.A mozgó járda és a fegyveres őrök között visszasietek az első üvegkalitkához,és gyorsan fellépek ujra a járdára.Laposan oldalra lesve látom,hogy végig figyeltek,de talán nem én voltam az első ilyen...még egyszer végighaladtam,de igazán még igy sem lehet megnézni őket!Persze még egyszer már nem mertem kalózkodni,és a férjem is komolyan megrémült-kettőnk közül ő a szabálytudóbb...és hát persze férfi!Hogy a kifelé vezető folyosón vagy a kiállitás többi részén  mi van,azt őszintén megmondva,nem tudom!

A Tower után mindenki a Temze partján tesz sétát.Kilépve a kapun ugyanis rögtön a parton találjuk magunkat,szemben a Belfast cirkálóval,ami sokat fényképezett téma.Maga a folyó nekem túl széles és nagyon piszkos.Szó szerint barna.Nincs száz méter a Tower hídig,gyorsan ott vagyunk.A híd színe elég meglepő...vajon kinek juthatott eszébe ez a kék szín?Hallottuk,hogy az angol lobogó színeit festették fel a hídra,de ez a világoskék kissé meglepő!De csak első pillantásra,hamar megszokjuk,annyira tetszik a híd. 

Olyan kis barátságos,ember léptékű,valószinűleg azért,mert a pillérek tagolják a teret-Budapesten is jobb érzés a Lánchídon átmenni,mint a végtelennek tűnő Erzsébeten...-.Persze megint esni kezd.Mig felmegyünk a pillér alatt,szakad egy röpke 5 percig,majd hirtelen kisüt a nap...arra jó,hogy élénkek lettek a szinek,és a képen jól mutat a felhős égbolt.Az eső miatt meg hirtelen mintha kevesebb ember lenne,mint lentről látszott.Így van tér nézelődni...sétálgatunk,nézegetjük a részleteket.Csak a hidat nézzük,nem megyünk át a másik partra,inkább vissza a Westminster apátság felé vesszük az irányt.Nagyon várom már,hogy lássam ezt a templomot.Szeretem a gótikát,ez az apátság pedig nagyon gazdag emlékhely is.Mikor bemegyünk,akkor derül csak ki igazán,mennyire az!Szerencsére van audioguide,ráadásul magyar nyelvű!Gyorsan beüzemeljük és elindulunk a körútra.Meglep,hogy olyan kis területűnek érzem az apátságot.Nagyon sok a látogató és nagyon zsúfoltak a falak,kápolnák,semmi nincs kihasználatlanul....minden kis részen emlékhely,síremlékek sokasága,táblák,koporsók,feliratok.Sajnos semmilyen módon nem lehet fényképezni-vaku nélkül sem,videózni sem-igy ez a hatalmas élmény-és információanyag már ott is kavarogni kezdett bennem.Ma is alig emlékszem részletekre,kicsit talán sok is volt a jóból.Egy biztos,itt van az a trónszék,ami 1308 óta minden koronázásnál használatos!Hát,ez már azért önmagáért beszél!

Innen a Parliament úton elindulunk a Trafalgar tér felé.Rögtön útba esik a Downing street.Érdekes,a TV-ben látottak alapján úgy képzeltem,szinte oda lehet menni a 10. szám közelébe.De nem így van.Hatalmas feket vasrácsot épitettek a zsákutca elé,sok fegyveres őr vigyázza.És csak akkor lehet ellátni a házig,ha valakinek kinyitják a vaskaput.Szerencsére azért gyakran nyitogatják,bár láthatóan óriási a biztonsági intézkedés.Tovább haladva ezen az úton még egy ismerős nevű keresztutcába botlunk:itt van a Great Scotland

,az az utca,ahol az első Londoni rendőrőrs volt,innen kapta a nevét aztán az egész rendőrség.Ezzel az utcával majdnem szemben egy lovasrendőr áll díszes kapu alatt,ő a királynő lovasrendőrségének laktanyáját őrzi.Bámulatos,milyen türelemmel van ló és lovasa a fotózkodó,szájtátó túristák tömegével szemben.

Innen már csak pár lépés a Trafalgar tér.Közepén Nelson admirális szobra,két impozáns szökőkútját óriási oroszlánok őrzik.Itt is hatalmas a tömeg.A szoborral szemben a tér másik oldalán az egyik legjelentősebb Londoni múzeum,a National Gallery.-Kissé illuzióromboló,de fontos szolgálati megjegyzés a minket követő utazóknak,hogy a nagy lépcső aljában egy nagy és ingyenes mosdó áll mindenki rendelkezésére-.

Újra esik,mikor a Buckingham Palota felé megyünk.A Palota épületét és a keritést biztosan mindenki ismeri,sokat látható a TV-ben.Nagy az épület,a tér is hatalmas,és mintha kevesebb lenne az ember.Bár lehet,csak elveszlik a nagy területen.Nekem nem izlésem szerint való ez a palota,valahogy olyan furcsák az arányai,zavar a timpanon feletti párkány,vajon miért kellett az oda?Itt élőben nem találok egy olyan pontot,ahonnan legalább részben átfogná a szemem az épületet.A kerités –ami önmagában is óriási-mindig eltakar valami részletet a házból...ha nagyon messze megyünk,belép a képbe a tér közepén álló Viktória emlékmű,és nem javit a látványon.Nem tudom,a rómaiak,akiket zavar a Viktor Emánuel emlékmű,ehhez mit szólnak?Ez az emlékmű valóban túl nagy,túl fehér,és nem szeretem a tetején azt az arany angyalt.De gondolom,eszmei jelentősége van inkább,vagyis a tudat,hogy itt él egy ezeréves,világot irányitó nemzet őseit sokgenerációig visszavezethető uralkodója.És persze rögtön felrémlik a hozzájuk kapcsolódó összes szokás,tradició.Biztosan ad valami kötődést,magabiztosságot,vagy inkább erős identitásérzést,biztosan könnyebb lehet nemzeti egységről beszélni itt,ahol-bár a kormányfők szintén jönnek-mennek-,évtizedekig állandó az első ember,az uralkodó,és évszázados a család,aki őt adja.Ott akkor nem merengtem ezen,de azóta sokszor eszembe jut.

Oxford

Buszunk Oxford külvárosi részén állt meg,innen gyalog mentünk a központba.Közben persze elhaladunk a híres college-k mellett.Mint megtudjuk,Oxfordban tulajdonképpen 1 egyetem van,ennek ha jól emlékszem 39 college-e.Ezek lényegében az egyetemi,vagy főiskolai karok megfelelői.Patinás,szép és hatalmas méretű a legtöbb college épülete,többszáz éves műemlék mindegyik.És vannak kis,meglepően kicsi épületek is...Elhaladunk amellett is,amelyikről a Harry Potter filmek épületét mintázták.Minden college nagy súlyt helyez a tanulói testi fejlesztésére.Óriási sportpályák,hosszú futóutak választják el-vagy kötik össze?-az épületeket...és valóban futnak,edzenek rajtuk fiúk-lányok ,annak ellenére,hogy itt(is) szakad az eső.Ez a város minden vonatkozásban az egyetemről szól.Megnézünk régi könyvtárakat,csillagvizsgálót...és egy érdekesség a diákéletből:van itt egy mini Sóhajok hídja.Egészen hasonlit Velencei eredetijéhez:két házat köt össze,és az egyik legrégebb college diákjai ezen a folyosón mentek vizsgázni .A monda szerint itt sóhajtottak egy utolsót,mielőtt beléptek a hirhedten szőrös szivű professzor szobájába.Sétálunk kicsit az esőben,de nincs „Fredasteri” hangulatunk,igy inkább vásárolgatni megyünk.Oxfordból küldünk képeslapokat,veszünk kulcstartót,sört,miegyebet...azért kicsit szét tudunk nézni.Mint irtam már,a centrum szinte mindenhol ugyanolyan.Az impozáns régi angol házak,és amiről felidézzük majd a várost:hires angol tudósok szobrai a tereken.Nem mindet ismerem,de humán érdeklődéssel és végzettséggel vagyok megáldva,igy csak egészen picit szégyellem magam...Még esőben és már sötétben buszozunk vissza Londonba,a külvárosi szállodába.

Stratford

Reggel napsütésre ébredünk,és ez szerencsére hosszan is tart.Az első állomásunk egy kisváros az Avon folyó partján...ebben a városkában  minden Shakespeare-ről szól!Az abszolút főutca a szülőház utcája.Az eredeti-szépen fennmaradt és ápolt-XVI. századi ház mellett egy szupermodern „felvonulási épület” lett kialakitva,itt a jegypénztár,a shopok,a kiállitások helye,és innen lehet megközeliteni a szülőházat is!A két épület között szépen gondozott kis kert van,itt kanyarog a látogatók hosszú sora.Hogy várakozás közben ne unatkozzon a nép,a kert padjai között  korhű ruhákba öltözve a helyi szinitanodák növendékei részleteket szavalnak a hires drámairó műveiből.Állitólag kivánságműsor jelleggel kérni is lehet egyes darabokat,a kis csapat szinte az egész életművet tudja...

A szülőház önmagában is nagyon érdekes,ha nem Shakespeare-é lenne,akkor is érdekfeszitő lenne kortörténetként végignézni.Végigkövethető egy akkori család élete az előszoba-konyha,háló-és gyerekszoba berendezése végtelenül egyszerű a mai élettérhez képest-el is gondolkodtat,valóban szükségünk van-e ennyi mindenre az élethez?

A Shakespeare család kesztyűkészitésből tartotta fenn magát,viszonylag jólétben éltek.Az ifjú William fiatalon nősül,majd 3 gyereket nemz.Fia gyermekként meghal,és 2 lánya sem viszi tovább a családfát...ma nincs közvetlen leszármazottja a nagy irónak!Élete majdnem annyira érdekes,mint művei,Nikolett elbeszéléséből amolyan 1600-as évekbeli Barátok közt történet bontakozik ki a lányok ,vőlegények,vők és a családfő között.A városban sétálva végig lehet követni Shakespeare életét.Elsétálunk a házhoz,ahol élt,ahol lánytestvérei éltek,az iskolájához,ahol tanult.Az évek alatt persze még itt sem mindent tartottak  meg múzeumnak.Az egyik lánytestvére házában most pub működik...A séta vége pedig a templom,ahol nyugszik.Mert egy egyszerű,nagyon kicsi templomban vannak a földi maradványai.Ő maga gondoskodott róla,hogy itt,és nem mondjuk a Westminster apátságban a Költők Sarkában nyugodjon.Sirjára irt saját versében megátkozta azt,aki maradványait bolygatná,elmozditaná...hát,senki nem is mer hozzányúlni!Ezért is nem tudnak utána járni annak a korabeli szóbeszédnek,hogy vele együtt kiadatlan műveket is eltemettek.Pedig  micsoda szenzáció lehetne!

Elkeseritő,de nem jutunk be a templomba.Éppen temetés kezdődött,és másfél-két órát kellene várni,mig befejeződik.Ha magánúton lennénk,biztosan kivárnám,szeretek álldogálni nagy emberek sirjánál.De most  csak a falakon kivül tisztelgünk  előtte,és indulunk tovább...

Warwick  várához

a grófság névadói,urai kastélyához.A kastély az Avon folyó eredeténél lévő grófi birtok közepe.Egy igazi birtok:óriási várudvarral,várfallal,bástyákkal,rácsos várkapuval,csörgedező patakkal,rajta vizimalom,és amerre a szem ellát:dimbes-dombos,erdős táj...

Néhány éve a Madame Tussaude Panoptikum megvásárolta a birtokot a tönkrement grófi családtól,és Pazar kiállitási rendezett be itt.A gyönyörű zöld gyepes külső várudvaron áthaladva,belépve a vastag láncos várhidon,egy nagy belső udvarra érünk.Innen átlátni a kastély egészét.Az első épületben látványos kis bemutató a középkor büntetési szokásaiból-vesszőzés,korbácsolás,deres,akasztás,lefejezés-mindez hangeffektekkel érzékletesé téve.Hát,mit mondjak,elég hatásos!Majd egy elrejtett kis ajtón belépve a King Marker cimű kiállitást látjuk.

Az egész középkori vár élete az istállótól kezdve a konyhán át,egészen a kisasszonyok hálószobájáig...Itt aztán tényleg igaz a jelmondat:a legkisebb is számit!Minden részlet a helyén:a viaszfigurák kidolgozottsága lenyűgöző.Minden ruha,cipő,kiegészitő élethű.Az istállófiú keze piszkos,ruhája a megfelelő helyen szakadt,kopott,mocskos.Mi nem láttuk a Londoni Panoptikumot,itt találkoztunk csak ezzel a műfajjal.Teljesen elvarázsolt ez a kiállitás.Annyira élethűek az alakok,az arcokon a ráncok,a májfoltok,a kéz bőre,az erezet,mind-mind annyira élethű!És,ami igazán látogatóbarát:teljesen körbe lehet járni a figurákat,közel hajolva megnézni,odaülni a konyhai padra melléjük.

Még fokozza az életszerűséget,hogy a különböző termekben az odaillő hangokat,neszeket játszák be:kovácsműhelyben kalapálást,lónyihogást,pénzcsörgést a kamarásnál,és hasonlók.

A következő bástyánál ugrunk az időben:a polgári élet mindennapjait mutatják be.Az a „Csengetett,mylord?” világa,itt a lord,a miss,az inas,a szobalány,a saját környezetükben.Ezek korhű,sok esetben eredeti ágyak,ágymelegítő palackok,zsámolyok,fésülködőasztal.Az anyagok is nagyon nemesek:vastag brokát a függöny,a takaró,csodás intarziás fa a bútor,a falon plafonig ér az érett szinű lambéria.A cselédszinten egy korabeli,részletes „házirendre” bukkantunk,bekeretezve a falon függ.Pontokba szedve,angolos alapossággal irja le a jó cseléd tulajdonságait,példamutató megnyilvánulásit.Hát,ez is nagyon érdekes volt!

A két kiállitás után kisétálunk a hatalmas kertbe.Felettünk sólymok repkednek,szembe velünk páva sétálgat lustán.A vár mögött kis patak csordogál.Egy részen annyira felduzzasztották,hogy legyen ereje meghajtani egy vízimalom kerekét.Valaha biztos dolga is volt,most már csak látványosságnak szolgál,annak nagyon hatásos.Ámulunk,bámulunk.Dimbes-dombos a táj,és gyönyörű zöld a fű!Hanyadszor írom már ezt le?Szerencsére az eső sem esett,így lehetett kicsit üldögélni az egyik domboldalon,nézelődni,merengeni.Mondjuk azon,milyen érzés lehetett úgy sétálni ezen a mezőn,hogy bármerre nézel,minden a tiéd...És milyen érzés lehetett a grófi családnak mindettől megválni?

Visszaútban a parkolóhoz még egy kis rózsakert is van,csak,hogy lehessen pihenni még egyet.Kisebb virágú rózsák,lugasokra futtatva.Bódító az illat,sajnos nem csak nekünk,a méheknek is,így inkább gyorsan köbejárjuk,és elsétálunk.Még egyszer a neve ennek a kevéssé ismert,de minden figyelmet megérdemlő látványosságnak:aki erre jár,ne hagyja ki Warwick várát...

Windsor

A királyi család kedvenc tartózkodási helye,egyben az a város,amiről családnevüket is kölcsönözték.(Az I. világháború németellenes hangulatában nem volt jó hangzása a németes családnévnek,igy az ország békéje érdekében megváltoztatták...Egyébként a családi cimerben is a Windsori kastély kerek tornya szerepel!).Utólag visszagondolva,ez a legszebb,legkülönlegesebb az úton látott angol kisvárosok között.Talán azért is,mert vannak másféle stilusú épületek,utcák,és a történelmi városmag kicsit más,mint a többi városban.Abszolút központ a kastély,egy enyhe emelkedőn áll,és kicsit lefelé nézve látunk rá a városra...

És minden „royal”.A korona a kapukon,a falakon,a lámpaoszlopokon,az ablakokon,mindenhol megjelenik!Nyitás előtt fél órával már komoly sor áll a pénztárak előtt!Látszik a profi szervezés,minden egyenruhás palotaőrnél,-szolgánál rádiótelefon,egy-két szóra indulnak,intézkednek.A kastély nagy része le van zárva a látogatók előtt.de még igy is nagy területet járunk be.A parkok persze szemkápráztatóan zöldek,a virágok élénkek,felettünk 10 percenként elhúz egy alacsonyan szálló repülőgép.Több érdekes,időszakos kiállitást láttunk a királynő uralkodásának évfordulója kapcsán.Az igazi szenzáció azonban a Szent György kápolna,és a mellette lévő Őrség Házánál az őrségváltás.

Először ezt nézzük meg.11-kor kezdődik,addigra nagy tömeg verődik össze.Mégis csökkenti a zsúfoltság érzését,hogy a teret 3 kis domb határolja,igy mintegy természetes amfiteátrumot képez.Viszonylag jól lát a sok ember.Maga a „produkció” nekem kicsit csalódás volt.Én jobban szervezett,jobban kidolgozott „koreográfiát” vártam.A testőrség is elég furcsán festett...később mesélte Nikolett,hogy az utóbbi években ide is betört a személyiségi jog védelme.Régebben csak a szálfa termetű ,csinos fiatalemberek kerülhettek a királyi testőrség ezen ezredéhez,aztán valaki megnyert egy pert...azaz,kimondta egy biróság:diszkriminatív,hogy a 160 cm alatti férfiak nem lehetnek tagjai a díszőrségnek.Hát,azóta mindenfélék vannak,ahogy láttuk is.Azért mindenesetre meglepő volt.Az egyik testőr úgy a ceremónia 10. percében el is ájult,társai támogatták vissza az épületbe.Lényegében ez volt a leglátványosabb rész...A Szent György kápolna a királyi család temetkezési helye.Hasonló zsúfolt hatást keltő emlékhely,mint a Londoni Westminster apátság.Jó 500 éve épült a gótika jegyében.Ma is aktiv hitélet folyik ,a királyi család itt tartózkodásakor itt misézik.A templom középső részében állandó helye van mindenkinek,aki olyankor itt van.Láttuk a mindenkori uralkodó és családja faragott fa páholyát,a térdszalagrend lovagjainak helyét.A közöttük lévő átjáró alatt pedig kripta van.Márványtábla jelzi ,hol nyugszanak azok a nagy angol királyok,akikről tanultunk,hallottunk:a nevezetes VIII. Henrik,és az Oliver Cromwell által lefejezett I. Károly.Gyönyörű ez a gót templom,és mivel szinte minden lépésnél felmerül valamelyik nagy király vagy királynő neve,szinte érezni a történelmet a levegőben.A kápolnából kilépve a tervezett útvonal már kifelé vezet ,a városba.Windsor,bár hasonló a többi vidéki angol városhoz,valahogy szebb.Talán a szinek miatt...itt ugyanis már nem csak a szokásos tégla-fehér-szürke szinek jelennek meg,van sárga,türkiz,zöld épület is.Zegzugos utcák,átjárós megoldások,szökőkutas kis pihenőterek...más élmény volt itt sétálni!Nézelődtünk,ettünk(sajnos itt sem izleteset!)...a pályaudvar egyik kis étkezdéjében.Más külföldi utunknál is történt már ilyen,akkor is rácsodálkoztam,hogy a pályaudvar nem feltétlenül kell jeletse a koszos,lepusztult,elhanyagolt részét a városnak!Ez Windsorban különösen igaz.Kis gyöngyszem ez az egész,központi helyen kiállitva az a régi royal mozdony,ami a királynőt szállitotta valamelyik ünnepségre!Poirot krimikben láttam ezeket a csodás fa várótermeket,pénztárakat,ajtókat,amiket most itt...és (szalonképes téma,vagy sem)a WC ugyanilyen.

Szerintem jó 100 éves a csempe,az ajtók,a retesz az ajtókon,de minden ragyog!(Hohó,Miskolci Tiszai pályaudvar,Budapesti Keleti,hol is járunk...)A pályaudvarról két nagy kültéri lift visz le a parkolóhoz,és természetesen mindkettő üzemel.A parkoló souvenirboltja az egyik olyan hely a királyságban,ahol magyar nyelvű útikönyvet lehet kapni...

Salisbury

Következő állomásunkon a gótika a főszereplő...ez a székesegyház tényleg csodás!Óriási szabad tér veszi körül,gyönyörű zöld gyeppel.Ez a zöld és a –most-ragyogó kék ég csodás látványt komponál.Ugyanakkor végre van tér,amin keresztül érvényesülhet mindaz a szépség,hatás,ami ebben  az épületben van.Imádok odaállni a bejárat elé,felnézni,igy a legjobb az égre törő hatás érzése!De most jó messzire is eltávolodni a puha gyepen,és úgy nézni a templomot!

Elmondja Niki,hogy Ken Follett itt gondolt először arra:könyvet kéne írni arról,hogyan készülhetett a tizennéhányadik században ilyen hatalmas épület,ilyen volumenű épitészeti teljesitmény...ennek emlékére benn a templomban kis maketten örökitették meg az épitkezés folyamatát.

Ez több,mint érdekes.Az emelkedő falakat a kezdetleges „gépek”,az épitőmunkások nyüzsgő csoportjai veszik körül.Ezeket látva szembesülünk a ténnyel,mekkora küzdelem is volt akkor egy ilyen munka!

Körbesétáljuk a két mellékhajót.Még egy különlegességgel találkozni:egy jó 100 éves széljelző,ami ma is működik:azt jelzi,mennyire leng ki a torony a szélben.Ennek biztonsági szempontból van jelentősége,a fiúk sokáig vizsgálgatják,vitatják a dolgot.

Hogy telik az idő,abból is látszik,hogy a főhajó közepén egy új,modern vonalú keresztelőmedencét épitettek.Nagyon újszerű a formavilága,amolyan „feszített víztükrű”.Szerintem egyszerűen rémes!Nekem nem áll össze a medence és a gót stilus körülötte.De biztosan meg lehet szokni,az angolok állitólag el vannak tőle ragadtatva,szeretik a nagyon modernet a régivel társítani...én inkább nem nézek rá többet!Viszont többször körbemegyünk a mellékhajókon,imádom,hogy át lehet látni az oszlopok között a hátsó oszlopsorra.Szinte látom a papokat ott járkálni!

A kerengőn áthaladva érünk egy kápolnába,ahol tényleg komoly történelmi relikvia vár minket:a Magna Carta eredeti példánya.(Kis emlékeztető:1215-ben János király mintegy kiegyezett az ő akkori ellenzékével,és ebben a Nagy Okiratban rögzitették ennek a szabályait.63 pontból állt,akkor biztosan mind fontos volt,mostanra 3 fő,előremutató elvet látunk benne.Egyik,hogy a király a nagy államtanács jóváhagyása nélkül nem vethet ki adókat,másik,hogy Angliában szabad ember felett csak tárgyalás alapján lehet itélkezni,harmadrészt,hogy az országot szabadon el lehet hagyni,és külföldi kereskedők is szabadon beléphetnek...)Ugye,ezek a dolgok még ma is megállják a helyüket...És akkor irány Stonhenge

Stonehenge

Hát,ha valami unikum,ez az...de valahogy furcsa tálalásban.Nem az ezotéria iránti rajongásból,de nagyon vártam ,hogy lássam Stonehenget.El tudom képzelni,egy misztikum-rajongónak mit jelenthet itt járni!Az ő fejükkel nem tudok gondolkodni,de én kissé csalódtam.

A Salisbury-sikságon,Londontól 65 km-re egyszer csak feltűnik az úton.Nyilván-az épitmény jellegéből adódóan-nem lehet lefedni,elkeriteni,valami módot találni arra,hogy katartikusan,egyszerre tudjon hatni.De akkor is zavarba hoz,hogy a közúton haladva egyszer csak meglátjuk a megalitokat.Nem jó érzés igy meglátni valamit,amire nagyon készül az ember!Drótkeritéssel bekeritve a síkság közepén,a kiszolgáló épitményekkel együtt tűnik fel hirtelen.Vagyis egy látószögben látszanak a kövek,a parkoló,a beléptetőrendszer,a shop,és a jónéhány büfé...képeken ez igy sosem látszik!És rögtön ott vannak a csacsogó iskolások,a nevetgélő túristák.A terület egyébként nagyon nagy,nem látszik zsúfoltnak,de azért a hatást,az illúziót nagymértékben rombolják a körülmények.

A látványosság egy aluljárón át közelithető meg,ahol van néhány kép arról,milyen lehetett 3000 évvel ezelőtt itt.Az alagútból kilépve még sokat kell menni,mig közel érünk a kövekhez.Egy viszonylag keskeny „járdán” lehet körbejárni stonehengét.Nem szabályos kör ez a járda,változó  a távolsága a kövektől,van ahol csak 10 méternyi,van ahol 30 is .Eleinte sokan vagyunk,nagy a beszéd,csacsogás,fényképezkedés,a japán turisták hozzák a formájukat...kissé meglep az is,hogy a 303-as     számú út pont itt vezet el a látványosság mellett.Kamionok dudálnak,fagylaltoskocsi zenéjét hallani éppen,amikor az északi résznél vagyunk.Otthon nézegetve képeket,nem jutott volna eszembe,hogy ilyen lesz.Valamiért azt kapcsoltam Stonehengéhez,hogy csend van,mozdulatlanság,valamilyen áhitatszerű érzés lengi körül.De a praktikum sokszor megváltoztatja a képet.Nem is lehet ez másként,annyian kiváncsiak erre a különlegességre!

Akkor fogy el az embertömeg,és lehet magányosabban szemlélődni,esetleg elmélkedni a köveknél,amikor elkezd esni...vagyis zuhogni,kicsit később ömleni.Akkora eső kapott el minket,amilyet régen nem láttunk.Most megéreztem,milyen is „bőrig ázni”!Minden ruhánk csurom viz volt,mindketten megfáztunk...lehet,hogy a druidák istenének bosszúja volt ez,amiért nem kellő áhitattal gondoltunk rá?

Ez az özönvizszerű eső véget is vetett a programnak,gyorsan beszálltunk a buszba,nincs mire várni,ezek a fekete felhők még sokáig az égen voltak.Rövid lett ez a látogatás is,nincs szerencsém a menhirekkel...

Canterbury

Az utolsó város,amivel elköszönünk Angliától.Látnivalókban nem marad el a többitől,most utólag úgy gondolom,kicsit már mintha normandos lenne.Nekem legalábbis eszembe jut itt Rouen,nagyon hasonlóak az utcák, a szerkezetük...jókora az óvárosi rész,és itt is komoly látnivaló vár,a Canterbury székesegyház.Tudjuk,hogy az anglikán egyház feje a Canterbury érsek,vagyis ennek a városnak a vallási vezetője...

A dóm az abszolút belvárosban van,csodás kis terecske egyik oldaláról nyilik a bejárata,már a kapu is egy gót csoda!Odabenn pedig nem csak épitészeti,hanem valódi történelmi emlékek.Itt ölték meg Becket Tamást,valamikor az 1100-as években,hatalmas felháborodás lett belőle,és persze nagy búcsújárás a gyilkosság helyén(Kicsit bulvárosított változata olvasható Ken Follett Katedrálisában...),azóta már csodatévő zarándokhely lett!Van néhány királysír,járt itt II. János Pál is,és a káptalani könyvtárban irta alá Thatcher,és Mitterand a Csatorna Alagút Egyezményt.Szóval,van mit nézni,de be kell valljam esendőségünket,nem mentünk be!Alig 2 és fél óránk volt itt,és már csak úgy   l e n n i    akartunk!Elhatároztuk hát,hogy andalgunk,amerre az orrunk áll,megyünk,amerre a szemünk húz,és csak a részletekre figyelünk!A házak homlokzatára,a kapukra,kirakatokra,cégérekre,meg úgy egyáltalán,mindenre,ami nem híres,csak úgy tetszik!Meg kell mondanom,nagyon kellemes kis csavargás kerekedett belőle...láttunk szépet,és érdekeset is,mint például horgászboltot a belváros közepén,hatalmas forgalommal, egy hagyományos tipusú óvárosi házban Marks&Spenser áruházat,és a bejárat mellett hajléktalan alszik a földön...azért tettünk még egy kisérletet egy péknél és egy Subway-ban,hátha mégis sikerül izletes ennivalót találni a kies Albionban,ám hiú reménynek bizonyult.És mikor Canterburyben ragyogó napsütésben felszálltunk a buszba,elterveztük,mit eszünk majd az osztrák Landzeitban...

Az út utolsó attrakciójaként vártuk a Csatorna-alagutat.Ez is olyan unikum,amit régen nézegetek,és most végre itt lesz...nagyon érdekes volt.Úgy összességében az egészre értem ezt,mert maga az átkelés nem igazán élményszerű.Mondjuk mintha egy 35 perc hosszú megállót mennénk a metrón...

De vissza egy kicsit az kezdetekhez.Niki nagyon sokat tud az alagútról(is).A csatorna alatti átjáró ötlete már a Napoleoni időkben felmerült!Ezen nagyon meglepődtem,azt hittem,akkor még ilyen volumenű mérnöki munkákra nem is gondoltak!Az 1805-ös időkben még lóvontatta szekérben,fáklyavilágításban gondolkodtak!Milyen érdekes!Azért kellett valamit kitalálni,mert a csatorna vize viszonylagos sekélysége ellenére/legnagyobb mélysége 120 méter,a Calais-Dover szakaszon 45 méter/ nagyon szélsőségesen viselkedik!Nagy és erős hullámok vannak,a kisebb hajókat kegyetlenül megdobálja!Ezt sokan nem bírták,nem bírják a mai napig sem!1830 körül kezdtek geológiai felméréseket végezni.Viktória királynő férje,Albert herceg nagy pártfogója volt a tervnek,de halálával hosszú időre elcsendesedett az ügy.1945 után kerül újra napirendre,de a megvalósitás az 1980-as évekre esik.Végül a Vaslady és Francois Mitterand elnök köti meg a megállapodást,aminek értelmében 1988-ben elkezdik a fúrást.Érdekesség,hogy a két fúrópajzs/angol és francia területről indulva egymás felé/ találkozásakor az eltérés 2 mm volt!Végül 1994. májusában nyilt meg a Csatorna alagút...nagyon komoly mérnöki munka,a víz alatt a kőbe fúrva 75 méter mélyen egy dupla csatorna,középen szervizalagúttal.15-20 percenként mennek a vonatok,100 km/h sebességgel.Ötven kilométer a csatorna hossza,35 perc alatt ér egyik megállóból a másikba.Egy időben több szerelvény is megy az alagútban.Mint írtam,ez a 35 perc nem igazán élményszerű...különleges volt viszont a beszállás.Előre igényelni célszerű a jegyet,ott a pályaudvaron csak úgy „a következő járatra” nem lehet jegyet venni.Amúgy ez a pályaudvar nagyobb,mint a Ferihegyi terminál...jobban is szervezett a tájékoztatás!Rengetegen várnak a beszállásra,hömpölyög a tömeg:éttermek,üzletek,szolgáltatók,duty free,minden,ami kell!

A határon kifelé már sokkal kevésbé szigorú a vizsgálat:a birodalmat mindenki elhagyhatja gyorsan!A vámvizsgálat után kezdődnek az érdekesebb látnivalók:ablak nélküli,hosszú,furcsa szerelvények állnak sorban a vágányokon.Pont,mint a pályaudvaron,az a különbség,hogy itt a sínek közötti peronokon csak járművek közlekednek.Kiszállni a kocsikból itt tilos!A vonatok közepén csuklósbusszerűen szétnyitható magas ajtók,ezen kell bemanőverezni a sofőröknek.Nem egyszerű ez egy emelt szintű busszal...a szerelvény belsejében nincs semmi!Mármint fülkék,ülések,ilyesmi.A járműveket a szerelvény közepén rögzitik le,igy maradnak az utazás végéig.Közben le lehet szállni,sétálni,mozogni kicsit,előremenni a wc-hez.

Kicsi ablakokon ki lehet/ne/ látni,de teljesen sötét az alagút.A falakon rajzok,képek,magyarázatok az alagút szerkezetéről,az épitkezésről.Szeretném megörökíteni az utat,de nem nagyon sikerül,mert vakuval nem lehet fényképezni.Olyan tűzjelző rendszer van ugyanis,ami nemcsak a füstöt jelzi,hanem a fény villanását is tűzként azonosítja.Ilyenkor vészjelzést ad le,megáll a szerelvény,és ki kell menni a szervízalagutakba.Aki miatt pedig indokolatlanul leáll a szerelvény,komoly bírságra számithat!

Mikor francia oldalon kiérünk a föld alól,újra látjuk,mekkora mérnöki,épitészeti vállalkozás ez a vasút...aki szakember,biztosan még jobban tudja értékelni,de az én laikus szememet is lenyűgözi a sínek tekergése,emelkedése,a profi szervezés.Meg kell mondjam,francia földön már „otthon” éreztem magam.Nehéz megmagyarázni ezt az érzést,nem is biztos,hogy érdemes leírni egy ilyen élményteli út után,de talán  suta magyarázkodásomat, ami  most következik,sokan érteni fogják!Tudom,hogy mások is voltak már úgy,hogy láttak valamit,hozzájutottak valamihez,ami nagyon tetszett,örülünk is neki,hálát adunk jósorunknak,hogy ide vetődtünk,de valahogy nem a miénk...így voltam én  Angliával!Sok szépséget láttam,sok minden ámulatban ejtett,és tudom,hogy máshol nem is láthatnék ilyet!Olyan érzés volt,hogy szép volt,jó volt,de valahogy mégis jobb nekem itt a kontinensen...mert jót ehetek sok országban,az eső sem esik kiszámithatalanul,és biztosan tudom,merre nézzek,ha lelépek az útról...és ha fel akarom tölteni a telefonomat,nem kell keresgélni az átalakítót....de persze nem biztos,hogy Skócia nem csábit el még egyszer!

Hasonló szép élményeket kivánva köszönöm a figyelmet                       egy utas Miskolcról