A SVÁJCI ALPOK LEGSZEBB ÚTJAIN 2

 A VÁROSOK

Nagy kedvenceim...érdekes,ezen az uton nem számítottam  katartikus város-élményre...valahogy nem erre állt be az agyam.Nagyjából feltérképeztem ,hol is fogunk megfordulni.Nagyon készültem Chamonix-re,Genfre,aztán mégsem ezek lettek az igazán nagy élmények.A kisebb  városok a Genfi tó partján,amiket  meglátogattunk:Yvoire,Nyon,Evian,aztán a hegyekben Chamonix,és a nagy kedvenc Gruyeres.

A tóparti városokat egy egynapos-szuperakciós 16 frankos-hajóút keretében jártuk sorra.A Genfi tó önmagában  nem  egy  különösen emlékezetes   élmény,nem nagyon lehet megkülönböztetni a többi  hasonló tótól.Nagy,a Balaton után a második Európában.Nagyobb  része Svájchoz,a kisebb Franciaországhoz tartozik.Rendkívüli,néhány helyen a 300 métert is meghaladó   a mélysége.Amerre mi hajózunk,átlag  70 méteres.Ettől a nagy mélységtől  a víztömege is hatalmas,legalább  harmincszorosa a mi tavunknak.Annyiban nagyon más,hogy magas hegyek veszik körül,és párkányút-szerűen körbe is utazható. Erről  az útról nagyon impozáns a látvány...a tóparti városok kivétel nélkül elegánsak,nagyvilágiak.

A hajókirándulás  NYONból indult.Ez egy közepesen nagy,ottani viszonylatban  teljesen hétköznapi városka.Állitólag nevezetes a porcelánművességéről,de erről nem tudok mit mondani.Az biztos,hogy focikedvelő-berkekben ismerős a név:a város az UEFA központja.Itt tartják az Európai Labdarúgó sorsolásokat,BL  és ilyenek.A  tópartról elindulva dombnak fel jutunk a városközpontba.Van egy kis franciás óvárosi jellegű rész,de amúgy egy korrekt,tiszta,jóérzést keltő város.A főtér barátságos,nem túl nagy,itt van a Vár bejárata.Ez sem nagy,de a teraszról parádés kilátás nyílik  a tóra.És a legérdekesebb rész,amit itt láttunk,egy veteményeskert,nálunk teleknek mondják.Nem csak a fekvése miatt érdekes,-bár az sem hétköznapi,ahogy a képen is látszik-.

Különlegessége,hogy a városháza dolgozói művelik,gondolom,amolyan stressz-levezetés gyanánt.Nagyon hercig   kis kertecske,paradicsomot,paprikát,padlizsánt fedeztünk fel,innen messziről...meg  jobb kéz felé egy liftbejárót.Innen lehet lemenni a mélygarázsba.Nemcsak a kertészkedőknek,mindenkinek,aki ott parkolt le éppen.Érdekesek ezek a dolgok,ilyenkor az ember mindig egy kicsit hazagondol:elképzelem az alpolgármesterünket(azért irom pont őt,mert  országos ismertségre tett szert)amint éppen répát egyel,cukkinit kötöz...földes kézzel odaint az egyik éppen arra sétáló embernek...a termés meg szépecskén beérik,senki sem szedi le  féléretten,és dobálózik vele éjjelente ,csak a hecc kedvéért...jó is lenne!Ekkor még nem tudtam,hogy fogok még ilyen meglepő dolgokkal találkozni nagyobb városban is...hát,innen indultunk a szépen felújitott korabeli jó 100 éves hajóval.Tetszik,hogy nem hagyják a múltat elveszni,amit lehet felújítanak,megőriznek.A hajó muzeális érték,a felújitott gőzgép látványszerűen működik:egész úton végigkövethető,ahogy a gőz hajtja a lapátokat,a lapátok meg a vizet.Roppant érdekes!

A  víz  sötétkék volt,de lehetett volna bármilyen,akkor is a görög  tenger jutott eszembe!Ha most ott lennénk  egy hajón,csak a nap ellen kellene egy kendő a vállamra.Itt a pulóverre a széldzseki is felkerült,nem délies az idő!De majd jövőre,vállkendőzünk!

YVOIRE-ban kötünk ki.Ez a település háromszor nyerte el a Franciaország legvirágosabb települése cimet.Tesznek is érte,most is csodakertekkel,csodavirágokkal találkozunk.Maga a városka 5-6 középkori utca,erre-arra kanyarogva.Az összhatás szürke terméskő és sok szín.Na itt aztán tényleg igaz,hogy  a látványt nem lehet összenyomni 10szer 15-ös keretbe!

Valahogy minden  kapcsolódik a következő házhoz,bokorhoz,olyan nehéz kiszakítani egy képrészletet...úgy érzem,elveszlik valami,ha a mellette lévő ház,kerítés,virág  már lemarad a képről.Kissé kapkodva fotózok,aztán abba is hagyom.Ez a néhány utca olyan tobzódása az ingereknek,hogy inkább csak nézelődünk...buja,vaskos,erős szinű virágok,bódító illatok,és  méterenként valami  érdekes: kapu,lépcső,balkon...Miután Franciaországban vagyunk,gyorsan megebédelünk,persze csak kézből-burgert,hogy közben is tudjunk sétálni.És mindenképpen el kell mondani,az út legjobb Fagyijára is itt találtam!Imádom a jó fagyit,és ezen látszott,hogy olyan olaszosan kemény,tömény szinű,jó lesz!Négy euro két  gombóc,még az Eiffel torony alatt is olcsóbban adták,de annyira jól nézett ki,és itt tényleg nem szabad átszámolni!

Szédelegtünk kicsit a középkori  utcákon,fotózgattam a cégéreket,itt is imádtam őket!Aztán végigsétáltunk a tóparti részen.

Van itt egy tornyos kastélyszerű épület,kerttel  együtt volt eladó nemrégiben.Azt beszélik úgy 900 ezer euró  körül talált gazdára.Csak ha valakit érdekelnének az itteni  ingatlanárak.Pont ezzel az épülettel szemben van a Gardine de Cinque Sense-

Az Öt  Érzék Kertje...belépőjegyes-nem írom,mennyi,meg kell nézni!Kicsike területen tematikusan  kialakított kertek,a szép,az ehető,a szagos,a csögős, és az ötödik már nem emlékszem,milyen rendben volt tapintható.Azért sem,mert ez a rendszer nekem kissé erőltetetten csoportosítottnak tűnik,de tagadhatatlan,hogy szépen kialakitott  látványosságról  beszélünk.Sok ismerős virággal találkoztunk itt-a Görögországban gyakran elbújó Golgotavirágból két csodás példányt is láttunk,és néhány eddig ismeretlen szépség is virult.A terület egy kissé szűk a látogatók számához viszonyítva,jobb lenne kényelmesebben,szellősebben sétálgatni...ez az egész városkára igaz,elég sokan vannak,bármerre megyünk.

EVIAN  a következő város,neve ismerősen csenghet,ilyen nevű ásványvizet  otthon is sok helyen kaphatunk,a miskolci Intersparban is ,bár nem a legolcsóbban közül való.Nem véletlen  dolog ez,ennek a tóparti városkának a kincse ez a víz.Nem kis kincs.Vagy legalábbis nagyon jól tudtak élni vele a lakók,mert egy  elegáns,gazdag várost épitettek a forrás felé.A hajóból kiszállva egy elegáns tóparti promenád várt minket...városháza,szinház,még Casino is .

Pálmasor,mediterrán növényekből park,nagyon impozáns.A tóparttól  igencsak meredeken vezet az út felfelé a városmag felé.Azon az utcán indulunk el,amelyik a  gyógyviz forrásához vezet.Vagyis a forrás fölé emelt többemeletes  házhoz :a Víz Palotájához.

Egy impozáns,diszes  ház ez,ahol minden a gyógyvízről szól.Kiállitáson nézhetjük meg a történetet,ahogy a víz hatását felfedezték,és természetesen a sok marketing cikk:kulcstartó,sapka,mágnes,nem tudnám mindet elmondani,amivel itt találkoztam.A palota felett alakitottak ki egy szép kis parkot,ahová kivezették a forrás vizét is,itt ingyenesen lehet palackba venni,vinni,inni...a főutca is a palota előtti,méregdrága üzletekkel szegélyezve,amolyan nagyvilágias hangulatú...a parkoló a város másik végén van,egy fagyival-felejtős,sajnos-elsétálunk odáig.De útküzben legalább látjuk a hétköznapi életet:bementünk a zöldségeshez,olyan szép volt az utcára kirakott  articsóka.Jobbára csak francia területen szoktam látni,pedig az egyik legszebb zöldségfajta-én mondjuk az izét is szeretem.Aztán kicsit nézegettem a lottózó és posta működését-több helyi jött feladni a szelvényét.Volt még fodrász,büfé,gyógyszertár...aztán már majdnem a parkolóhoz érve megláttam A HÁZat...szoktunk olyat játszani ilyen utakon,hogy hol  laknánk szivesen?

Hát,van egy  háromszintes ház a Genfi tó partján,a második házsoron,de előtte kicsi park van,igy látni a vizet.Oldalról lehet bemenni a lépcsőházba,-onnan jelöli a mélygarázst is...erkélyei fehér boritóval keritve...alatta van a fodrász és egy palacsintázó...előtte hatalmas fehér hortenziabokor takarja félig a szemetest...szóval én most ezt választottam...

A víz történetében egyébiránt nincs sok kaland:az 1780-as években még a városon kivül volt a forrás.Az egyik ,ha jól emlékszem,pásztorember ,aki hajlamos volt a vesekövességre,arrafelé ment nap nap után.Minden nap itt oltotta szomját,aztán egyszercsak azt vette észre,hogy már nem is hajlamos a vesekövességre.Ekkor kezdték el figyelni a víz hatását.1900-ig  patikákban árulták,kis kiszerelésben,mint görcsoldót.Aztán az ásványvízkultusz fejlődésével kezdték  palackozni,és  a kereslet nagysága felvirágoztatta a kisvárost...néhány kép,hogy mennyire:

A tó partjának utolsó állomása GENF volt.Érdekes volt,ahogy közelitettünk a vízen a város felé,valahogy nem éreztem,hogy egy igazán jelentős városba fogok érkezni.A hires szökőkút nem tört a magasba a tó vizéből,pedig azt azért nagyon vártam...kicsit borongós is volt az idő,a nap se sütött,úgy egészében nem volt  Pazar a hatás.

A  Mont Blanc    rakparton kötöttünk ki,innen  csak pár lépés az a hely,ahol Sissy királynénkat a halálos szúrás érte.Állítólag a saját lábán még elment a hajójáig,ott halt bele a belső sérülésekbe.A hálás utókor a rakpart korlátján egy A4-es méretű emléklappal tiszteleg előtte

...úgy tűnik nem egy lényeges mozzanat ez a svájciak életében.Rövid sétát teszünk a rendkívül elegáns,de éppannyira rideg város főbb utcáin.Ilyen helyen születhetett meg a hűvös elegancia kifejezés...a vízparton  széles járda,5-6 sávos utak, 5-6 emeletes  polgári házak.Rengeteg a gyalogos ,sokan hivatali eleganciában,fekete kiskösztümös nők,vékony,öltönyös férfiak,vékony  laptoptáskával...céltudatosan siet mindegyik.A forgalom szó szerint hömpölyög,a zebrán nagyon kell sietni,hogy azt a majd 50 métert megtegyük,míg zöld a jelzés.Nem is nagyon járnak erre öregek-eszembe jutnak a magyar nyugdíjasok,a kerekes  bevásárlótasójukkal-a  szerkezet  becenevét nem irnám itt le-,vajon meddig érnének el a széles úttesten?És mit  tennének  a szuperjárgányok?Mert néhány Maserati,Porsche azért elhúz mellettünk...Még a rakpartnál észrevettük a házak tetején a végnélküli órareklámokat.Minden ház tetején egy világító felirat-hát,mondhatni alig van,amelyiket ismerném közülük.Pedig mind világhíres.Van még mit tanulnom  a svájci óraműgyártás területén.Érdekes,pont a napokban olvastam,hogy Svájc  öt új  nemzeti értékét szeretné a szellemi világörökségek listájára felvetetni.Az egyik közülük az óraműgyártás.Ahogy átérünk a széles úton,rögtön egy „órásüzlet” előtt találjuk magunkat.Azért az idézőjel,mert nem is tudom,hogy kell hívni azokat a helyeket,ahol a kirakatban egyetlen áru van-mondjuk az 5000 euro. Az utcákon jobbra balra tekingetve  több ilyen üzlet volt,nemzetközi nagy márkák sorban...de nem kezdtünk el vásárolgatni!

Genf a reformáció hazája is.Ennek komoly emlékműve van,ami inkább nagy,mint érdekes,és inkább érdekes,mint szép...szóval gyönyörködésre nincs sok lehetőség.Nekem abszolút a szocreál emlékműveket juttatta eszembe:egy nagy park közepén jó száz méteren,egyenes sorban,egyforma méretben a reformáció nagyjainak szobra.

Csak úgy állnak vigyázzban egymás mellett,és néznek előre...ahogy körbenéztem a többi túrista-arcon,másnak is láttam ezt az „ezismegvoltmenjünkinnen” kifejezést,amit én éppen ott gondoltam.Elmerengve az élményen,két dolog lehetséges:vagy én nem vagyok már eléggé  fogékony  a történelmi emlékhelyekre,vagy ez az emlékhely nem lett igazán jól kitalálva...ha valakinek van véleménye,szivesen veszem!Még egy különleges  dolog kapcsolódik Genfhez-és most kissé szégyenkezni kéne,hogy nem fenkölt dolog következik-...de ez valóban meglepett.

Az utcákon,tereken,de még buszmegállókban is  a nekünk ismert és nálunk megszokott padok mellett „pihenőágyak” is vannak.Nem nagyon tudom másnak hívni,mivel feküdni lehet rajta.És a genfiek szoktak is rajtuk heverni ,és állítólag nem csak a fiatalok.Igy néz ki:

CHAMONIX-tulajdonképpen  a hivatalos neve Chamonix Mont Blanc,mivel  ez a város a kiindulópont Európa tetejének meghódítására.A lakosok meg úgy gondolták,miért ne tudja ezt meg mindenki már a névből is,és hát,hozzáírták...nagyobb,és kicsit nagyvilágibb,elegánsabb  is,mint Zermatt,még Casino is van itt!A legkevesebb szerencsénk itt volt az út folyamán.A fehér hölgy  szégyenlősen felhőbe burkolózott.

Az a néhány pillanat,amikor láthatóvá vált,nekem csak fotón van meg,mert éppen dolgom után  jártam a városban.Maga a város   egyébként gyönyörű,impozáns.Az épületek szépek,az utcák kanyargósak,érezhetően franciás a hangulat:rengeteg a kávézó,kisebb étterem,ahol kinn ülnek a családok,a franciáknál megszokott ,módon  az egészen kicsi gyerekek is itt szaladgálnak az asztalok körül.A Főutca az a rész,ahol  a Mont Blanc  két első megmászójának szobra áll.Szemben a csúccsal áll a két ember:egy Seaussour nevű professzor és egyszerű földműves társa Packard.

Ő mutat a csúcs felé,így minden turista tudja,merre kell nézni.A szobor egyébként  egy hatalmas sodrású,nagy vízhozamú  patak partján áll.Mindenhol rengeteg színes virág,ez az egész várost disziti.

Ez a városka is a XIX. századtól  ilyen  gazdag,mint Zermatt,a hegymászók áradatának köszönheti  virágzását.De mivel ez a csúcs közismertebb-és  nem csak  a maga nemében unikum-a város is több embert fogad.Hát,nem olcsó az ittlét,de  egy gyenge ebéddel  csak lenditünk az idegenforgalmon...

A kedvenc a kisvárosok közül GRUYERES lett.Dimbes-dombos környéken van,a havas csúcsokat innen nem látni.Mégis ámulatra késztet a környék.Ahogy közeledünk a faluhoz,bármerre nézünk,minden zöld.Nem akármilyen,olyan angolosan harsányzöld.És annyira rendezett minden!A házak elszórtan,de a környékük mégis olyan  gondosan rendben van tartva,hogy már ezt elnézegetve is jól érzem magam.Aztán,ahogy meglátom a falut...

A parkolóból felfelé kell menni,majd összeszűkül az út,mintha ajtaja lenne a falunak.Tényleg falu,mindössze 1879 lakója van.Itt fenn úgy a fele lakik,másik fele lenn az „újfalu” részen.Szóval az első pillanat egy kapuból nyílik,lefelé.Ez egy egyutcás falu,az az egy utca pedig   olyan csónak alakú,völgyként mélyülő.Középen a legszélesebb,ott,mint egy gyújtópont,áll egy szép szökőkút.Az út szürkés terméskő,a házak falaira is felfolyik ez a szín.Mégsem unalmas,mert minden színes a sok virágtól.Gyönyörűen felújitva,ahogy ilyen helyeken szokott,minden a  túristáért.A cégéreket itt is sokat bámulhatom.

Eddig ez olyan,hogy akár Assisi,Perugia,vagy Yvoire is lehetne.Az egyik,amitől több ez a falu,az a Vár.A régi grófok vára,amit  sok-sok tulajdonosváltás után a svájci önkormányzat megvett.Megvették,felújították,csodás múzeumot rendeztek be.Itt is úgy volt,mint Angliában sok  helyen:nem merev  kiállitás van a várban,hanem a tárgyakat meg lehet fogni,a székekre le lehet ülni.Az a jó érzése támad az embernek,hogy átgondolták,mennyit bir befogadni,megemészteni egy átlag-látogató...pont annyi és olyan anyag volt kiállitva,amit jó kedvvel,érdeklődve végig tudtunk járni.

A régi élet emlékei:a konyhában,étkezőkben,a fogadószobákban.És úgy 2-3-4 terem után mindig van egy terasz,egy udvarka,vagy kilátó,ahonnan a környező tájban,a hegyekben,egy veteményeskertben,vagy egy kis templomban gyönyörködhetünk.Amennyire jó a kastély,annyira csodás a környéke.Egészen meseszerű,ahogy a rengeteg tehén kolompol a harsogóan zöld fűben!A város 800  méter körüli magasságban van,körben pedig amerre a szem ellát,dimbes-dombos    legelők,úgy 1000-2000 méterig nyúlva az ég felé.

A tehenek  úgy járkálgatnak  a településen,mint teljes jogú polgárok.Néha letévednek az útra,körbejárják a kocsikat,majd mennek vissza  a  domboldalra.Olyan érdekesen bájos dolog ez.Ahhoz képest,hogy  a  város  jóléte rájuk épül,akár még többet is el tudnék itt képzelni!Merthogy a város másik nevezetessége a Gruyeres sajt.

Szeretem a sajtokat,a jó zsíros Ementaler tipusúakat  főleg.Mégis őszintén be kell vallanom,nem ismertem ezt a sajtot.Nemsokára ki is derült ennek az oka.Mifelénk nem nagyon árulnak ilyet,nem olyan az árfekvése.(Érdekes,hogy  idén ősz elején feltűnt ez a sajt Gordon Ramsay egyik műsorában,nagyon méltató szavakkal beszélt róla!Azóta már több újságban is láttam előfordulni  a nevét,mindenhol nagyon komolyan vették...)A svájciak nagyon büszkék rá,lehetnek is.Ez az egyetlen sajt,amit a franciák-ahol tudvalevőleg több a sajtfajta,mint az év napjainak száma-nagy mennyiségben bevisznek az országukba.

Meglátogattuk a sajtüzemet.Az újvárosi részben van,szép kis épület.Mire odaértünk,a munkaidőnek vége lett-ezt a svájciak szintén komolyan veszik!-,így termelés már nem folyt,de az üzemet meg lehetett nézni.Az itt megszokott módon,végtelenül élvezetes „tárlatvezetés” van végig az üzemen.Ja,és magyar nyelvű prospektussal!Egy Cseresznye nevű tehén a „narrátor”-itt ez a leggyakoribb tehénnév...mert a bocik általában cseresznyevirágzáskor születnek.Végignézhetjük,és végigszagolhatjuk,mit eszik meg Cseresznye...kb. 75 féle vad-és gyógynövény honos az itteni legelőkön,ezek nagy részét el is fogyasztják a tehenek.Ezért különösen erős és zamatos az itteni tej ize.Illatmintákat kapunk kis tárolókban:pitypang,széna,kakukkfű,kömény,sorolni sem tudom...Cseresznye 100 kg friss zöldet eszik meg egy nap.Iszik rá úgy 85 liter vizet.És ebből lesz 25 liter tej.Itt érkezünk a hatalmas  tárolókhoz.Ezek 4800 literesek.Ebből a mennyiségből  12 darab hatalmas  ,kerek sajt lesz.Az a nagy,vastag malomkő...egyenként 36 kg zsíros,aromás óriás.Látjuk,ahogy kavarják,préselik,aztán szárítják.Persze ma már motorizáltan megy,még az érlelés alatti forgatás is.A polcok között  halad előre a robotkar,amelyik szabályos időközönként fordít egyet-egyet a korongokon.Az érlelési időtől függően 3 féle sajtról beszélhetünk.Gyengébb,közepes és erős aromás.Ez a legdrágább és persze a legfinomabb is.A bemutató az üzemhez tartozó shopban ér véget.Persze,hogy mindent lehet itt venni,ami a sajthoz kapcsolódik:kötények,terítők,kések,tányérok,nem is emlékszem.Arra annál jobban,hogy  nagy fatálakon hordták körbe a kóstolót,mindhárom fajtából.Hát,nem  sajnálták,mi pedig  nagyon alaposan megkóstolgattuk  az öszeset.Valóban érezni lehetett a különbséget a három  aroma között,de  én mindhármat szivesen ettem,és  elég sokat vettünk is!Itthon azért rákerestem erre a sajtra,és megdöbbenve olvastam,hogy   a Gruyeres sajtot a World Championship Cheese Contest a sajttörténelemben(Na,ilyen is van!) egyedülálló módon  4-szer választották a világ legjobb sajtjának!És     én meg ezen az úton hallottam először róla...

Gruyeres-hez tartozik még valami,ami azért élesen eltér az eddig látottaktól.Engem mellbe is vág,mikor meglátom a Vár előtt  a Giger házat és múzeumot.

Bizonyára sokan nem tudják,mi is ez,én is csak azért,mert nyomon követtem ,milyen sorozatokat nézett a gyerek a neten...a nevet ismertem csak,mélységében nem tudtam,mit is jelent  ez a fikcióvilág.HR(hansrudi)Giger volt az a művész,aki az Alien filmek alakjait,karaktereit megálmodta-Nyolcadik utas  a  halál,így tán kicsit ismerősebb...vagy így sem...hát,erősen sci fi formavilág,fényes,kemény,meghökkentő...az a kávéház főleg,amelyik a múzeummal szemben  várja a vendégeket.Csak az ajtóból néztem szét,nem igazán tudok állást foglalni  a témában,annyira meglepő a formavilág,olyan,amikor az ember valóban abba az állapotba kerül,hogy nem talál szavakat...megérne még 2-3 látogatást,hogy  feldolgozzuk a hatást,de ez most nekem nem adatik meg.Nem saját video,de itt megnézhető:

BERN  kapta a nekemvalóhely  cimet ezen az úton.

Ebben a városban mindenből annyi van,amennyi éppen kell...annyi óváros,ami jól bejárható,annyi folyópart,olyan széles folyó,hogy jólessen átmenni a hídon-nekem a Duna már túlzás,nem szeretem,hogy annyira széles.Olyan terek,amiket  jól belát a szem,és jónéhány  érdekesség.

A  Berni Alpok már nem az a hófedte,sziklacsipkés táj,mint ahonnan jöttünk.Itt már inkább a zöldes hegyek dominálnak.Ez lenne Svájc fővárosa,ha a svájciak is komolyan vennék ezt  a dolgot.De itt nem jellemző ez az „egyvárosos  ország” nézet,lényegében  ez az ország valahogy úgy működik,hogy  minden nagyobb város valamiben főváros...

Bernben mondjuk itt van a parlament,ami a kormányzás központja.Az épület maga nem egy csoda,igaziból nem is  különbözik a mellette álló  pénzügyminisztériumtól,banktól,vagy koncertteremtől...mondjuk nem is annyira hangsúlyos  a szerepe,mint például nálunk.Úgy épül fel,hogy megválasztják-szigorúan  személyenként –a  kantonok(ezek leginkább a mi megyénknek megfelelők) képviselőit,majd ezek kiválasztanak maguk közül HETET,akik  a  fő  végrehajtó hatalom letéteményesei lesznek.Ők heten aztán megint kiválasztanak maguk közül egyet,aki úgymond az elnök lesz...nincs nagyon bebetonozva-évente újitják,vagy nem újitják  az elnök személyét,a teljesítménytől függően.A teljesítmény  mércéje pedig az ország és a köz jója... a parlament  működésének szellemisége ilyen felállás mellett nem is lehet más,mint demokratikus.Saját szememmel láttam,hogy a berni parlament épülete mellett biciklitároló van.Merthogy állitólag ide  bizony  biciklivel is járnak képviselők...egy hely,ahol nem csak duma a környezetvédelem...

Bernben nincsenek művészeti unikumok.Nem tudok katedrálisokról-na jó,egy van!-,világhíres festményekről beszámolni,nincsen világszerte ismert szimbóluma a városnak,és még csak nem is fő turisztikai  célpontja az országnak.Egyszerűen csak  arányos,bájos,élhető.

Már az milyen,hogy a Parlament épületétől 30 méterre kezdődik az egyik városi piac-jó,nem pont úgy néz ki,mint a Vasgyári piac Diósgyőrben,de akkor is piac...mondjuk,ha Budapestre,Londonra,Berlinre ,Párizsra gondolunk,előfordulhatna ez?Az Are  folyó  kanyarog át  a városon-hát,nekem ez  pont egy unikum,nem láttam még ilyet,hogy a folyó szintje  fél méterrel van a  házsorok alatt...gyakran ki is önt. Kicsit Velencés hangulata van itt  a folyópartnak.Teljesen meglepő,hogy miért  gondolták praktikusnak ezt a megoldást a berniek...

Az óváros főútja a parlamenti piacnál kezdődik,egy  óratorony alatt visz  az tovább...

Az összkép nagyon egységes,valamennyi ház egyforma magas.Annak idején nem engedtek kiugróan magas házat épiteni,ezért maradt így.

A szín is egységes:szürkésre festett valamennyi.Mivel az időjárás meglehetősen esős errefelé,nagyon logikusan az egész főutcát-úgy 6 kilométer hosszan árkádsorral látták el.Így a legnagyobb esőben is nyugodtan tudtak kereskedni-vásárolgatni az emberek.

A régi kereskedő-szokások egyéb nyomai is beolvadtak a mai életbe.Az utcaszint alatt tárolták a gabonát,egyéb terméket,és az erre szolgáló pincék ma virágzó és modern

presszók,sörözők,üzletek.Az    autóút  közepén ,úgy 50 méterenként  díszkút áll.Minden kanton készitett egyet ,még többszáz évvel ezelőtt.És az egyik sarkon egyszer csak feltűnik egy patika.Azért olyan hírneves,mert majd  500 éve áll ezen a helyen patika,és azóta folyamatosan ugyanazon család tulajdonában van.Na,az ilyen stabil tulajdonviszonyra már lehet államot is épiteni!

Ötszáz éve senki nem vette el,államosította,sajátította ki,tette tönkre...van itt néhány gondolkodnivaló!Ilyen itt a belváros szívében egy „kertrendszer”,vagy nem tudom,hogy is hívjam.Mint nálunk a boldog békeidőkben a hétvégi telek,csak itt szorosan egymás melletti,kicsiny földdarabok,ahol  a hobbikertész berniek nyugtatják magukat.(Gondolom,itt sem fordul elő, hogy reggelre kelve már csak a növények és az éjjeli látogatók nyomait találni...)A kertekre egyébként a katedrális melletti parkból lehet lelátni  és  lemenni.

Olyasmi,mint  amiről Nyonnál már irtam,csak itt  a lakosok a tulajdonosok és a művelők.Mint nálunk otthon a városszéleken.Csak itt pont a város közepén.

Eljátszunk a gondolattal,mi lenne a reakció,ha hirtelen valaki  felvetné...Budapesten mondjuk  az Erzsébet híd budai lábánál,Miskolcon  az Avasi templomnál tudok rá helyet...Ebből a parkból  lehet legjobban látni a hidat,és a folyót.

Már írtam,hogy nagyon merész a tervezés:az út és a házak a   vízszinttől fél-egy méterre vannak!A túlparton van a Medvelak:Bern címerállata a medve,és szinte mindig élt is 1-2 állat itt.Sokáig egy néhánytíz négyzetméteres  ketrecben a folyó mellett,de a városlakók-és az állatvédők-szerencsére kitaláltak egy jobb megoldást.A folyópart egyik dombos részét-jó nagy területen-kinevezték a medvék  területének.Körbekeritették,sok különféle terepviszonyt biztosítva ezzel a maciknak!2014 nyarán négyen voltak:egy kétgyermekes medvecsalád szórakoztatta a  turistákat...nekem legjobban mégis a megoldási mód tetszett:az új medvelak közadakozásból jött létre.A    folyópart felső részén a  járda kisebb téglákból van kirakva...a téglákon pedig nevek.Minden  városi polgárnak,aki adományával hozzájárult ,megörökitették a  nevét.Nagyon-nagyon sokan voltak!Valószínűleg motivációnak szánták,de dekorációnak is bevált!

Folyt. köv.

A SVÁJCI ALPOK LEGSZEBB ÚTJAIN 1.

Ezen a nyáron is úgy jártunk,mint  néhány éve:két szék közül a harmadikat választottuk.Szerencsére nem estünk,-bár ilyen „esésekkel” kiegyeznék,akár minden évben!A 4 évvel ezelőtti havas hegy-élmény után valami komolyabbra gondoltam.Leginkább a Jungfraujochra szerettem volna elmenni...és biztosan leszek is ott majd egyszer.Ám most úgy alakult,hogy a sok nézelődés,válogatás,olvasgatás  után a Matterhorn  lett a nyertes!Nem mintha a Fiatalasszony –ahogy magyarul hívhatjuk-egy kicsit is veszitett volna a varázsából,de a hosszú utazás miatt tervezni kellett az út közben  lévő látnivalókat is.És ezek  most -számomra- a Matterhorn felé érdekesebbek voltak...

Az út Ausztrián át-Salzburg után  egy rövid ideig  Bajorországban is-vezetett.Szétnéztünk kicsit Tirolban,majd Svájc és Franciaország között csillagtúráztunk...a Genfi tó nyugati csücske olyan,hogy  időnként nem lehet tudni,melyik országban is vagyunk...volt,hogy az utca eleje még Svájc,majd a következő saroknál már Franciaországban voltunk.A legmegbizhatóbb támpontot az üzletek  jelentették:azt figyeltük, frankban vagy euróban vannak kiirva az árak.(Érdekességként elmondom a franciák elfogadták a frankot is hivatalos fizetőeszköznek,-a boltokban is mindkét pénznemben ki voltak irva az árak.Svájc azonban visszafelé nem gyakorolta ezt a gesztust-euróval nem tudtunk ott fizetni)...ezen túlmenőleg szinte semmi nem volt,amiben  a két(három) ország között különbséget tudtunk volna tenni.Az út során mindenhol rend,tisztaság,virágok,-de mennyi virág!-nyugalom  és úgy általában  kulturáltság vett körül minket.Kulturáltság a környezetben,a viselkedésben,a szolgáltatásokban,a közlekedésben...és sorolhatnám.Lényegében ez az,ami a legjobban hiányzik nekem itthon.Többször beszélgettünk már arról,milyen lehet  valami csoda mellett élni?Már úgy értem,mindig,minden nap,állandóan...milyen érzés lehet?Aztán arra jutottunk,a napi  jelenlét  biztosan el tud laposítani  bármekkora  élményt,ki tudja oltani az egyszeri megpillantás érzését.Így talán jobb is,hogy ezeket csak így látom,utazások során.Amiben viszont állandóan élni szeretnék-és minden nyáron elkeserít a hiánya-,a franciák,osztrákok,németek,és most már látom,a svájciak kulturált közege...

Annyi  sok élmény és benyomás  annyira intenziven   ért itt egy hét alatt,hogy  egyszerre nem is tudom leirni.Ide-oda csapongó emlékképek,gondolatok merülnek fel bennem.Megpróbálom csoportosítani őket,és úgy megosztani.Elsőként  a természet alkotta csodák  jutnak az eszembe,amiért   odamentünk,és amik  meglepetésként vártak ott ránk...aztán a  kedvenceim,a városok,középkorból itt maradt  kis települések...és  a jellegzetességek,amivel talán kezdeni kellene,de konklúziónak is jó lesz...

A Rajna vízesés

Egyszerűen csak annyi,hogy Európa legnagyobb vízesése.Többször írtam már,hogy  nagy kedvelője vagyok a leg-eknek.Kíváncsian vártam,itt mit kapunk.Néhány adat:Schaffhausen város szélén található,gyakorlatilag a szélső házak minden fényképen rajta vannak.A  Rajna  egy erős balos kanyar után  150 méternyire szélesedik ki,és  23 métert zuhan le...két nagyobb,komolyabb zuhatag van,és 4-5 kisebb,amik  oldalról erősítik a hatást.

Az oda vezető út úgy lett kialakitva,hogy sokáig nem látni-hallani semmit.Jó a hatás,ahogy közeledünk,erősödik a moraj,tudjuk,hogy mindjárt látunk valamit....egy kis tornyos –teraszos váracska a kiszolgáló hely.Itt veszünk jegyet(3 frank),van étterem,van mosdó-és innentől ez már nem megemlitendő,alap,hogy mindenhol  kézmosóval,szappannal,szárítóval felszerelt  tiszta mosdóval találkozunk.Ez az Európa kicsit más,mint az itthoni Európa...

Minden beléptetés automatikus,és valahogy minden olyan gördülékeny.Zöld növényekkel teleültetett kis  teraszok mellett  visz az út,és ahogy ereszkedünk lefelé az ösvényeken,már  tudjuk,hogy közeledünk.A folyóval együtt,hátulról közeledünk a szakadékhoz,tehát fokozatosan látjuk meg a vizesését.Több panorámaterasz van addig,míg   teljes szépségében feltárul a zuhatag.Egyre erősödik a hang,egyre több a szálló vízpermet,és egyre szebb minden.Óriási fehér hab gomolyog-tekereg ,azért  ez tényleg csodálatos.Sajnos itt is sokan vagyunk.Sok embert kerülgetünk.

Van néhány joker-fotóhely,ahonnan a legjobb háttérrel lehet fényképezkedni,szinte sorba állunk...furcsán hangzik,de ilyen háttérnek nem nagyon lehet-szabad ellenállni!!!A kötelező fotók után már csak isszuk magunkba az élményt...figyelni kell nagyon a fotózásnál!Már tavalyelőtt is megjártam néha...voltak helyek,ahol annyira rácsodálkoztam  a tájra,épületre,hogy elfelejtettem fotózni-aztán úgy  alakult,hogy  már nem mehettem vissza(így jártam a Towerben a koronázási ékszereket rejtő épületnél is...).

Aztán olyan is volt,hogy annyit fotóztam,hogy mire jól megnéztem volna,addigra  már nem látszott rendesen a pl. Sasfészek Berthesgadenben...Itt megoldja helyettünk a kérdést a természet:annyira száll a pára,hogy figyelmeztetnek,vigyázzunk a gépekre,sok gép bánta már a Rajnát...féltve őrzött új gépemet azonnal elteszem,és most már csak nézelődök.Hallgatjuk  a zubogást,és  csodáljuk a víz hátborzongató erejét...Innen fentről egészen kicsinek és védtelennek látszanak azok a hajók ,amibe később mi is beszállunk...Lenn a folyó szintjén vár minket egy kis 50 személyes .Beszállunk,hogy szemből is megnézzük a csodát...Érdekes,innen ,a vízről nézve nem tűnik olyan veszélyesnek ez a hajókázás,mint fentről.Az elején,amikor még viszonylag messze vagyunk ,csak simán siklik a hajó.Nem mondom,amikor közeledünk a vízesés felé,bizony   vadabbul ringatja-dobálja a hajót a víz.Folyással szembe megyünk,így elég lassan...itt fotóra,videóra már nem is gondolunk,annyira párás,vízcseppes a levegő!Alig néhány képet sikerült csinálni,pedig innen érezhető igazán a víz emberfeletti ereje!Itt már nagyon vadnak érezzük!Vég nélkülinek tűnik a sodrás,olyan elképzelhetetlen,hogy honnan jön ez a rengeteg víz?

Azt irják,másodpercenként 1850 köbméter.Így olvasva ez csak egy szám,de amikor ott imbolyog a hajónk  a zuhatagnál a dobhártyarepesztő zúgásban,a lezúduló hófehér víztömeg  alatt ,hát nagyon védtelennek érezzük magunkat.Milyen kicsik is vagyunk...mennyire semmi egy ember!Ezzel a víztömeggel szemben teljesen tehetetlen lenne!Utólag döbbenek rá,nem volt mentőmellény senkin!Pedig közvetlenül a nagy zuhatag mellett ki is kötnek a hajók,fel lehet menni az egyik sziklára,ahonnan mintegy kilátóról lehet látni magát a lezúdulást.Na,hallani már semmit sem lehet,csak a vizet...hátborzongató ez az energia.Aztán egyszer csak észrevesszük,hogy a vízesés felett egy vasúti sín megy.Arébb meg egy villamost látunk,a kijárat felett halad el a városi villamos  egyik vonala.Itt is érdekes lehet mindennap  mondjuk munkába járni!A kijáratnál is vár még egy meglepetés:azok részére,akik már elfáradtak az élményben,lift  várakozik,hogy gyorsabban felérjen a kijárathoz.Ez az első kóstoló abból,hogy kell a látványosságokat az emberek felé tálalni.Hogy úgy érezze az ember ,megérte  kifizetni  a belépőjegyet...a többi látványosságnál is szembeötlő,mennyire látogatóbarát a szervezés.

A  Mer de Glace

ennek az utazásnak a meglepetés-élménye volt 

...őszintén bevallva,nem tudtam pontosan,hogy ez micsoda is,és ezért nem készülhettem arra a hatásra,amit gyakorolt rám.Láttam már gleccsert közelről-felülről,de most is bebizonyosodott számomra,hogy azért vannak esetek,amikor a „ruha teszi az embert...”.Vagyis,hogy a tálaláson sok múlik.A csodához Chamonix  1015 méteren lévő városából(ami önmaga is egy csoda) egy kisvonattal emelkedtünk fel 1910 méterre .Ezt a közel 900 métert bő félóra alatt,szinte egyenesen  felfelé haladva tettük meg.Sűrű fenyőerdőn át.Imádtam  a fenyőket,az egész hét során.A sztrádák mellett  is  rengeteg volt,és valahogy „annyira  fenyők” voltak...hosszú-hosszú percekig csak sűrűn álló,magas,széles,olyan buján egészséges fák,ráadásul szemmel láthatólag több fajta.Itt Chamonix mellett  az a nagyon vékony törzsű,nyílegyenesen ég felé törő fajta volt.Ezt néztük szinte végig.Ha jól emlékszem,megálló sem volt,túrázókat  sem láttunk erre.A végállomás  a Montenvers ,egy szép szürke épület,előtte egy nagy,teraszos lelátó,ahonnan szét lehet nézni.Előttünk a sziklás-havas hegyek,balra a Mer de Glace gleccser-Európa leghíresebb gleccsere,bár én nem ismertem eddig.Nem tudtam,hogy mit fogunk itt látni,mivel ez annyira kuriózum.Hogy ilyen élményszerű a találkozás,abban szerepe van a fenn emlitett „ruhának”...a svájciak nagyon védik az értékeiket,de nagyon tudják  megmutatni is.Mint írtam,láttam már gleccsert,és a Mer de Glace  sem lett volna ekkora élmény ,ha nem így van bemutatva.Ennek az országnak a vezetői vették a fáradságot,és átgondolták,hogy  mutassák be a csodáikat.Itt így:a Montenvers teraszról körbenézve  csodálhatjuk a tájat,majd  kabinos felvonóval  levisznek  félútig,hogy  ilyen élmény is legyen,és,hogy  a hátralévő  út lecsökkenjen annyira,amit még  hétköznapi túrista is bír.És nem marad ki az a hatás sem,hogy lépésenként,vagyis lépcsőnként  haladunk közelebb és közelebb a  gleccserbarlang bejáratához.

Franciaország legnagyobb gleccseréről beszélünk  a  maga  40 négyzetkilométernyi kiterjedésével.Bár sajnos,mint minden gleccser,folyamatosan pusztul,még mindig  vannak  akár 200 méter vastagságú részei.Borzongató dolog belegondolni:ott a szürkés-piszkos hó alatt  100-200 méternyi jég mocorog.Merthogy  a gleccser tulajdonképpen ÉL,a külső hőmérséklet változásának megfelelően  olvad-fagy-kristályosodik.Ha felül gyorsabb mértékben olvad,akkor alul repedezik,a repedésekbe lecsorgó-szivárgó víz kristályosodik,az kicsikét nyom rajta,amerre tud...és igy tovább.Itt tudtam meg azt is,hogy 1 méternyi gleccserjég  kialakulásához 10 méternyi vastagságú hó kell...aztán ez a saját súlyától nyomatva jéggé préselődik.Na,hány száz méter hónak kellett esni az évezredek alatt,hogy ez a gleccser folyam  létrejöjjön?

A teraszon állva látjuk,hogy megint szerencsénk van-nekünk mondjuk általában az van...Svájcban,juliusban az a nagy szerencse,ha tiszta az idő.Itt most az,és bár cseperegni kezd az eső,a felhők annyira magasan vannak,hogy minden csúcsot és fontos látnivalót jól  látunk!

Elindulunk a kabinos felvonóhoz.

(Aki bátrabb  a gyaloglásban,vagy félősebb  a felvonózásban,az végig túraútvonalon is lemehet...mi bátran beszálltunk  a  lengő kabinba,mert féltünk a közel 800 lépcsőnyi  úttól.)Érdekes és látványos a kabin műszaki megoldása.Három kabinpár mozog  egyszerre ,állandóan.Mikor  a fenti  megállónál kettő áll és éppen  ki-beszállnak,ugyanakkor szállnak ki-be odalenn  az alsó kettőből.A pálya felénél pedig 2 kabin a levegőben lebegve várja,hogy mindez lebonyolódjon.Vagyis lényegében egy  megálló beiktatásával forog körbe  a felvonó...mikor  mi voltunk a levegőben ,elkezdett esni...aztán a néhány perc alatt,mig leértünk,el is állt!

Azt akarták az égiek,hogy  nyugodtan tudjuk megnézni  a hegyoldalt!Mikor kiszálltunk  a kabinból,már „csak” 453 lépcsőfok várt ránk.Cikkcakkban „kanyarogva”,ahogy itt a képen látni:a sziklák mellett.

És a sziklahasadékokból víz csordogált,és  szép színes kis alpesi virágok virítottak.

Menet közben pedig kis táblácskák mutatták,hogy egy-egy évben hol volt a gleccser szintje.

Megdöbbentő,hogy néhány tíz éve még milyen magasan állt  a felszíne...sétálgattunk,nézelődtünk,fényképezgettünk,szép lassan ereszkedtünk lefelé a jégbarlang bejáratához.A gleccser felszine  most nem szép.A nyár elején volt  valami interkontinentális  szélvihar  a keleti féltekén.Egészen Afrikától hordta a homokot az Alpokba.Jutott belőle ide is.Az borítja be    a felszínt.Az utolsó pártíz méter már igazi ámulat:a völgyön átívelő  hídon állok egy jégbarlang előtt,mellettem egy jégvágó gép,félig már a gleccser falába kapva.Alattam pár méterre 2 kikötött munkás a világ egyik leghíresebb „Jégtengerének”-mert a francia név ezt jelenti-tetejét locsolja,készíti elő valami új dologra,mi lehet az?Jobbra  megfagyva a rengeteg víz,balra a hegyek.Hátam mögött a felvonó,a lépcsők...annyira  nem hétköznapi ez az egész,szó  szerint szájtátva nézelődünk...szinte letaglóz ez a sokféleség:Úristen,hol vagyok?És még vár egy  üreg,a  barlang bejárata,ami VILÁGOSKÉK!

 És odabent is sokáig minden az.Képzeljük el,hogy  egy vastag jégbe  vájt alagútban haladunk...alattunk is jég,bár valami szőnyegféle van leterítve,nyilván a balesetveszély miatt.Hát,úgy 50 métert megyünk előre,itt a  barlang főtere.Néhány fotel,szék van itt-persze jégből kifaragva...mókás!Azért nincs meleg!És ami zavar:a legváratlanabb helyekről  hullik alá  egy-egy csepp víz!Ez  aztán végig fogja kísérni az utat,a barlangok olvadása,a vízesések vad cseppjei,vagy sűrű párazuhanyai  elbizonytalanítanak a fotózásban.Féltem a gépemet,így a barlangban nem is csinálok képet.Mikor kiérünk,a sors újabb kegyben részesít:néhány percre átsüt a Nap a felhőkön!És  megvilágitja a havat előttünk,a vizes,csöpögő jeget mögöttünk,és  felélénkiti a színeket.Nem tart soká,de úgy örültem neki!Itt gondoltam  először arra,milyen szerencsés  vagyok,hogy ilyen helyeket láthatok!

A Matterhorn

Több kis amatőr videót  is láttam a Youtube-n olyan hegyi vonatokról,amelyek  zöld legelők és havas alpesi csúcsok között tekeregnek.Bernina express,Glacier...ha valaki  szintén el akar csábulni,csak be kell írni a keresőbe!Én igazából  a Berninát néztem ki magamnak.Aztán most a Gornergrat expressz lett belőle!És most már én is tettem fel a You Tube-ra  kis videót a vonatozásunkról...

Ez a vonat Zermattból indul.De már ide is csak vonattal tud érkezni a túrista.Thas(ezt „umlauttal” kellene irnom) nevű faluból indul a helyiérdekű  vonatunk...Mit mondhatni a pályaudvarról,vonatról?

Itt nem meglepő,csak mi ámulunk: tiszta,ragyog,nálunk az   intercity  sem mindig néz így ki!Ezzel utazunk fel 1620 méter magasba.Gyakori járat,úgy 20 percenként megy,2 megálló után Zermatt városába.Kell is ilyen gyakran mennie,ugyanis ez a város  arról is nevezetes,hogy nem közlekedhetnek benne  kipufogó motorok...csak villamos meghajtású járművek járnak,még az üzletek,szállodák feltöltése is csak így működhet.Bámulatos,mit megtesznek a svájciak a környezet védelmében!Az ország teljes vasúthálózata 1968-ra villamositva lett!Itt tényleg  még a levegővétel is élményszámba megy!Olyan ez a városka,mint amilyenek az alpesi luxusüdülőhelyek:

2-3 szintes faházak,millió virággal az ablakokban,a főutcán  egymást érik az üzletek,éttermek,pékségek,mindenféle  túristák kényelmét kiszolgáló  helyek...hogy magas helyen vagyunk,onnan is kiderül,hogy sok a hegymászó kellékeket áruló üzlet.Az üzletek kirakata az utcákra nyúlik:vég nélkül vannak a hátizsákok,bakancsok,széldzsekik,sinadrágok,ki tudja még....meg sem lehet nézni mindent,olyan a kinálat!

A főutca egyébként egészen „nagyvárosias”.Az idézőjelet az a fajta kultúrált mértékletesség indokolja,amit oly gyakran láttam már  utazásaim során.Amikor  a tradicionálisat,sőt olykor talán a nomádot is  együtt tudják működtetni a modernnel,a kényelmet biztositó szolgáltatásokkal.Itt sincsenek sokemeletes szállodák,az utolsó bejárati ajtóig minden  beleillik a hagyományos városképbe.Mégis  mindenhol van légkondi,fotocella ,internet ... mégsem ezekért a dolgokért sétál-járkál itt ennyi ember!Innen indulnak a túrák a környék 4000-es csúcsaihoz.              

Zermatt az 1860-as évekig  szinte bibliai  szegénységben élő parasztok falva volt.A szóbeszéd szerint  jó nyolc hónapig el sem hagyták a völgyet...ettek,ittak,azt ami volt.Persze ennek is megvolt a maga haszna-ez vezetett a sajtgyártás kialakulásához.Ott volt a sok tej,mit lehetett csinálni belőle,hát  nekiálltak a sajtnak-köszönet érte,én nagyon szeretem a jó zsíros alpesi sajtokat!

Aztán 1865-ben megjelent  a faluban két ember,azzal az ötlettel,hogy ők felmennének  a Matterhornra,ami ott magasodik a falu felett...írásos emlékek vannak arról,hogy a falusiak nagyon furcsállották magát az ötletet is,nem értették,épeszű ember minek akar oda felmenni.De hát-gondolták,aki akar menjen,ha meg jól megfizetik őket,hát elkisérnek néhányat...így kezdődött a Matterhorn-mászás „divatja” és azóta is rendületlenül hódít.

A Matternhorntal ,vagyis a Matterhorn- völgy  az Alpok legmagasabban lévő lakott völgye...maga a csúcs is  a legmagasabbak között szerepel.Egyébként meg az alakja miatt  nemes egyszerűséggel a „világ legszebb hegye”-ként is szokták emlegetni.Való igaz,a leghegyebb hegy,amit eddig láttunk.Ha azt mondjuk egy embernek:

Rajzolj egy hegyet,valószinűleg a Matterhorn mását fogjuk kapni.Egyébként szinte mindenki ismeri  a képét,aki evett már  Toblerone csokit ,a papirján ez  szerepel .Na,ezt támadott kedve megmászni 2 embernek...állítólag két  eltérő nehézségű részre oszlik (már hegymászásilag!)a  hegy.Az alsó,úgy 3600 méterig egy könnyű szakasz,majd a „kúpszerű” rész,úgy 900 méternyi a visszahajló  hegyfallal egy nehezebb.Itt szokott lenni a gond,az első mászásnál is itt történt a tragédia.A lefelé igyekvő  hegymászók megcsúsztak,és hát,lezuhantak,annyira,hogy meg sem találták őket.Nem tudom,hegymászó körökben úgy vannak-e vele,de én úgy gondolom,legalább már volt fenn!Talán boldogabban hal meg,mintha felfelé mászás közben történik meg vele...Zermattban a templom mellett van egy kis temető,a szerencsétlenül járt hegymászók nyugszanak ott.Szerintem szép gondolat,hogy ott helyezik őket örök nyugalomra,ahová a legjobban vágytak.

Itt ülünk tehát fel a Gornergrat-express-re.Csendben bevallom,ezért a napért mentünk Svájcba.Hogy  egy alpesi vasúttal felemelkedjünk a havasok közé,ott sétáljunk,bámuljunk a csúcsok között!

Úgyhogy ez nagyon boldog napom volt!Bementünk a Gornergrat pályaudvarra.A vonatjegy ára 82 svájci frank,nem olcsó-bár ha a Glacier express  150 Eurós árával állitjuk szembe,egész baráti...Az utasok mozgatása egy svájci óramű precizitásával lett megszervezve.A felfelé tartó-tehát a beszálló,és a már leérkezett utasok nem találkoznak egymással.A peronok a sínek  két oldalán vannak,üvegfallal elválasztva a váróteremtől.Itt várakoznak,akik már vettek jegyet.Körben minden csupa üveg.Mikor megérkezik an szerelvény,a lejövő utasok az ellenoldali ajtókon szállnak ki,és onnan már csak a kijárat van.A vasutasok átnézik utánuk a vagonokat.Elhagyott tárgyak,talán-talán szemét nem maradhat ott!Mikor ezzel végeztek,lezárják az ellenoldali üvegajtót-vagyis a kijáratot-és kinyílik a várótermi,vagyis a bejárat.A felfelé tartó utasok elfoglalhatják helyüket.Ha valaki  most kap kedvet az utazásra,javaslom,érdemes figyelni,melyik vagonba szálljunk be:az újabb,modernebb kocsiknak megnövelt ablakai vannak,a jobb panoráma érdekében.A szerelvények 20-30 percenként követik egymást.Egyszerre több vonat is van a pályán,mint a Csatorna-alagútban.

A vonat szűk 1400 métert emelkedik felfelé ,pontosan 33 perc alatt.Hogy ezt megtegye,természetesen erősnek és biztonságosnak kell lennie.És közben háromszor megáll.

Ilyen kis túristaházas megállókban...többen kiszállnak-beszállnak.Most látjuk,sokan úgy teszik meg  az utat,hogy 1-1 megállót gyalogolnak.Ki is van írva,hogy a megállók között mekkora a szintkülönbség,ezt kb. mennyi idő alatt lehet megtenni...ez nagyon szimpatikus dolog,kár,hogy hamarabb nem gondolkoztunk ezen.Mert azért nekünk nincs itt olyan sok időnk,át kell gondolni a beosztását.A megállók közti túra különböző hosszúságú és nehézségű.Úgy látom,az utolsó megálló a legnépszerűbb,innen indulnak neki gyalog a legtöbben...biztos,hogy életre szóló élmény!Itt még vannak zöld füvek,virágok,de már kopik a növényzet,és egészen közel vannak a havas csúcsok.Hátulról látszik a Matterhorn,és most tényleg látszik is...csodás lehet itt a csendben gyalogolni!

Mi azonban egyenesen felmegyünk 3090  méterre.Ez Európa második legmagasabban fekvő vasútállomása.(A Jungfrau Glacier express állomása van  magasabban 3454 méteren)A mindenféle kiszolgáló helyiségekkel felszerelt  végállomás után azonnal a Havasok arénája teraszra megyünk...itt a Monte Rosa és a Matterhorn között  húsz 4000 méternél magasabb csúcs vesz körül minket.

Újra csak szerencsénk van,mert az idő szép,tiszta.Épp csak annyi felhőt fúj oda a szél,hogy még szebb legyen a táj,impozánsabb a fotó...már ha  egyáltalán lehet.Mert mellbevágó érzés itt állni.

Semmi fotó nem adja vissza azt a térélményt,amit körbenézve átélünk!Mükénében éreztem  először  ezt a „lábamelőttavilág” érzést.Bármerre fordulunk,minden távol van,valahogy csak  sok száz méter után áll meg a tekintet,és siklik tovább.Nehéz ezt szavakkal elmondani:elnyúló hegyoldalak,gleccserek,néha megcsillanó tengerszem,amott zöldben játszó  foltok,és a szürkés-fehéres hó...az az Afrikából itt termett  szélvihar ezt a havat is bepiszkolta.Persze én nem panaszkodom,nekem így is nagyon tetszik!Felmegyünk a panorámakilátóra,ahol  fél Európa találkozik...Egyszer csak feltűnik,hogy bár sok itt az ember ,és ha jól megnézzük,mindenki mozog,beszél,nevetgél,valahogy még sincs zaj.Valahogy úgy eloszlik,nem is értem,miért...csendes zaj-utólag csak nevetünk ezen a kifejezésen,de kibeszéljük:és lehet,hogy igaz.Azt beszéltük,hogy az élet annyira zajos körülöttünk,olyan hangok vesznek körül mindenkit,amit már szinte észre sem vesz:az autók motorja jár,néha fékez,telefonok csörögnek,villamos zörög,ajtók csapódnak...ezer hang,ami  ott fenn a csúcsnál nincs.Az emberi beszéden kivül csak a vaskos,erős csend van...nagyon érdekes ezt is megfigyelni!Főleg itt a panorámakilátón,ahol üldögélnek,eszegetnek az emberek...merthogy ebédidő lett.

Mi is megéheztünk,és  elhatároztuk,eszünk valamit az épületben lévő  étteremben.Nem olcsó dolog,de annyira unikum:kicsit több,mint 3100 méteren,szemben a Matterhornnal a teraszon eszegetni...hacsak egy tál sült krumpli,akkor is!(Mondjuk,soha akkora adag sült krumplit még nem láttam!)Aztán a teraszra kiülve vettük észre,hogy társaságot kaptunk...a havasi csóka nevű madár annyira megszokta az embert,hogy rászokott az emberi kosztra is!Sorba felültek a  korlátra,és várták,hogy megkináljuk őket az ebédünkből!Megtettük,itt egy kép róla:

Aztán eszegetés közben még egy állat elcsábított:Lucky,a bernáthegyi kutya...tudom,ócska túristacsalis dolog,hogy  egy nyakában konyakoshordós bernáthegyivel fényképezkedek,de néha elcsábulhatok!!!Egyáltalán nem vagyok kutyabarát,de itt odaguggolok a bernáthegyi mellé.Szegény kötelességtudóan hozzámbújt,hajtotta a fejét-aznap, már gondolom,a huszadik lehettem...de  nekem nagyon kedves ez a kép,imádom nézegetni!Úgy volt,hogy a fiú lefényképezett,itt  úgy 3105 méteren,majd lenn Zermattban,a Fuji laborban megnézhettem a képet...persze,hogy megvettük!

Ja,ha arra jár valaki,az étterem épületében,a kijárattal szemben vagy egy fal.Nagy fal,a tetején a 3100-as szám.Meg sok-sok aláirás,felirat,köztük jobb-középen úgy 180 cm magasságban:Miskolciutas Magyarország...

Ebéd után kicsit megpróbáltunk lesétálni a végállomástól.Nem terveztük,hogy az egész megállót,csak 1-2 száz métert.Pillanatról pillanatra változnak a légköri viszonyok:a felhők az egyik percben még eltakarják a csúcsokat,aztán mire legközelebb odanézünk,már nyomuk sincs!

Csak ámulunk,mikor a másik irányból újra beúszik valami szürkés-bodros,leereszkedik,aztán felszakadozik...mondják,a julius hónap itt ilyen,ekkor a legrizikósabb a mászás is.Fotózgatunk,nézelődünk,majd elindulunk,mert jön a vonatunk.

Leereszkedünk,és másodjára talán még csodálatosabb az út:már elmerülhetünk a részletekben is.Elolvasgatjuk,hány méteren járunk,megnézzük a Matterhorn hátoldalát,aztán a sínt is...de nagyon rövid az a fél óra!Aztán még andalgunk  kicsit Zermattban.Csokikat akarunk nézegetni,a manufakturákban átlátszó nyloncsomagolásban teszik a kirakatba,és az az illat....csodálatos volt ez a nap...

Trümmelbach-vízesés

ha úgy gondolnánk,hogy már nem lehet más módon vizet látni,hát itt a bizonyíték...vízesés a hegy gyomrában.Az odaút a változatosság miatt  látványos  igazán.A Berni Alpok az „eleje” az Alpoknak,már hatalmasak a hegyek,de még zöld fű  borítja az oldalukat.Aztán ezek a hegyek néhol hitelen kettéválnak,sokszáz méteres sziklafal az oldaluk,ahonnan,minthacsak a hegyisten nyitva hagyta volna a vízcsapot,folynak lefelé a patakok...egy hegyoldalon 2-3 ilyen vízesést fog be a pillantásunk.

Ez a Lauterbrunnen völgy...muszáj elmondani,miért lett ilyen különleges:a tudományos neve sem ijesztő-kettős völgyképződés.Az úgy lett,hogy egy már kialakult szolidabb völgybe újra benyomul egy gleccser,és a völgy alját és oldalát újra legyalulja.Így két magasabb ,zöldellő csúcsot  egyenesen levág  két sokszáz méteres sziklafal.Közöttük pedig a lankás,zöld  domborzat.És a Trümmelbach patak az egyik ilyen hegy tetején folyt be a sziklák közé. Egy akkora patakocska,mint a Miskolci Szinva,felülről beszivárgott a hegybe,és az évszázadok alatt alkotta nekünk ezt a látnivalót.Több emeletnyi  spirális barlangrendszert mosott ki magának.Egész vízesésrendszer lett belőle.Újra csak azt tudom mondani,tanitani kéne,ahogy itt Svájcban felépitenek  egy látványosságot...a parkolónál  a pénztár-mosdó-étterem rész,majd egy jó száz méteres zöld rét vezeti fel a látványt,ahol már hallani a víz hangját.A bejáratnál  térkép-a lehetőségek,ahogy  az utazó bejárhatja a hegy gyomrát.Újra egy lift-újra csak félútig...pontosan 100 méter magasra visz.Benn a hegy gyomrában kiszállunk,itt már nagy a zúgás-és nyilvánvalóvá válik,esőkabát nélkül senki nem marad szárazon!

Kezdetben felfelé visz az út,hatalmas morajlással ömlik alá a sziklahasadékokban a szépen megvilágított víz.Az út követi a  vízesést,a legmutatósabb ott,ahol a szabad ég alá is kikanyarodik a patak.Itt talán jobban lehet  néhány fotót csinálni.A szűk látóterű  fotó itt sem adja vissza azt az élményt,amit látunk:állunk a sziklarepedés oldalán,felettünk zuhog ki a víz   a hegyből,folyik le  elénk...átnézve a vízfüggönyön a völgy  harsogó zöld füve,távolabb a szemközti  hegy sziklafala,amin egy másik patak csorog le...kikanyarodunk  a hegy gyomrából,az út itt vezet le a bejárathoz.

Innen teljes monumentalitásában  tárul fel a völgy.A házak,épületek,buszok  hangyának tűnnek ...és ekkor meglátjuk az elcsendesedett kis patakot,és elcsodálkozunk...És újra a svájci lelemény:az az 50 méternyi séta a buszhoz pont elég,hogy a patak mellett haladva feldolgozzuk az élményt

...ez a 2-3 méter széleske,10-20 centi mély víz csinálta ezt a felfordulást a hegy gyomrában?

folyt.köv....