Svájc 3

Szállodákról,szálláshelyekről nem gyakran szoktam külön írni.Oka van annak,hogy a mostani alkalom a kivételek közül is kiemelkedő.

A Svájcba utazás gondolata bennem mindig összekapcsolódott a nagyon drága szállás-nagyon drága ételek-nagyon drága belépőjegyek   turistariasztó  képével.Ebben a körben a belépőjegyek kérdése ugye megkerülhetetlen-ha ott vagyunk,”belépünk”,bármibe kerül is...az ételt egy határig ki lehet iktatni a napi  teendőink közül(a Normandia-Bretangne úton ezt már gyakoroltuk is!),bár keserves,de megvalósítható...szálláshelyekben pedig nagyon széles a spektrum.Bár  Svájcban   a legolcsóbb is többe kerül,mint máshol  a drága...ezért a társasutak is drágák,drágábbak,mint amit egy ilyen  időszakra költeni gondoltam.Így  az  ide  utazás  csak amolyan ködbe vesző álom volt ...

Egészen addig,amig   nem találtam  egy  nagyon is  elfogadható árú ajánlatot...a látványosságok  sokszínűsége  meggyőző volt.Vagyis biztos volt,hogy csodákat fogunk látni.Szerencsére akadt a programban néhány unikum is.Az alapdíj  barátságos  mértéke   azonban   egy olyan városszélén-hátranéző-aligszobás-garniszálló   képét vetítette előre,ellátmánynak pedig  a kis croissant-kis vaj-kis jam-egydecijuice  csendélete  jelent meg.És,hogy  ez  mennyire   nem így volt,hát,az motivált  e sorok írására...

Az odaút busszal Ausztrián keresztül,Innsbruckon át vezetett.Régen izgat ez a város. Az egyik legideálisabb  fekvésű Európában,több fontos  kereskedelmi útvonal találkozása.Az olasz határ 40 kilometer,a német csak 35,míg Svájcig is csak 110 kilometert kell menni.Az Inn folyó völgyéről beszélünk,egy  olyan szerencsés helyről,ahol  a   tengerszint feletti  magassága ellenére sincs extrém hideg...az eddig itt megrendezett két téli olimpia miatt  még több szálloda várja az idelátogatókat.Ezek a szállodák  a várostól messze,magasan a  hegyekben  helyezkednek el.Külön érdekesség,hogy útközben a szerencséseknek   még egy extra  élményben lehet részük:az érkező-felszálló repülők látványában.Innsbruck  városa olyan szűk völgyben van,aminek  csak egy  „kijárata” van.Ez is viszonylag szűk völgy,amit meredeken magasodó hegyek vesznek körül.Ezen az egy szűk völgyön keresztül közlekednek a repülők,így a város reptere az egyik legnehezebben repülhető  a  pilótáknak,de   egyben  a leglátványosabb  az  utasoknak .De vissza  a  földre,vagy itt inkább a hegyre!Csak néhány kép Tirol fővárosának  óvárosi részéről:

Aztán itt is irány a város feletti hegyen egy szálloda.Mint írtam,Innsbruck   volt olyan szerencsés,hogy két alkalommal is rendezhetett téli olimpiát.Hogy ez oka,vagy okozata annak,hogy  a város az amúgy is  jól-élő Ausztria  leggazdagabb része,hát...eldöntésre vár.De talán ez mindegy is.Lényeg,hogy a nem csekély osztrák  összidegenforgalmi bevétel  1/3-a itt termelődik.Szuper sípályák,az ehhez kapcsolódó minden infrastruktúrával ellátva...az olimpiák maradéka sok szálloda,és folyamatosan épülnek az újak is.Mi egy régebbi,de kedves épületben voltunk...ugyan  csak tranzitként vettük igénybe,de jóleső volt,hogy a vacsorához  minden asztalnál  bor és víz bekészítve várt minket...

Rögtön egy olyan dolog,amit furcsállottam,de szerencseként fogom fel.Tirolban és Svájcban is az olcsóbb szállodák messzebb  vannak a városközponttól és magasabban  a tengerszint felett.Ez úgy értendő,hogy a város után-esetünkben Innsbruckról és a Genfi tótól délnyugati   irányba egy Aigle nevű bájos kis városkáról beszélünk-az út egyszercsak elindul felfelé a hegyre...jó 30 percig kanyarog felfelé.A „kanyarog” itt nem  költői túlzás,úgy 20 méterenként  fordul az út!Mint ilyen,viszonylag keskeny,egy túristabusznak meg még inkább...veszélyben ugyan egy percig sem éreztem magam-Svájcban valahogy még a baleset gondolata sem  illik a rendezett képbe!-de különleges volt ez a megoldás.És még egy érdekesség  kapcsolódik ide,amiről  nem volt tudomásom,és biztos vagyok benne,hogy  sokan vagyunk így:itt tudtam meg,hogy nagy bortermelő országban vagyunk...igen,Svájc lényegében megtermeli a lakosság asztalibor fogyasztását.

És a lokálpatriotizmus erős is annyira,hogy a hétköznapok bora leginkább hazai minden családnál.Vagyis  a kereslet is adott!Egészen csodálatos,ahogy  minden négyzetmétert kihasználnak  a hasznosításra!A hegyoldal napsütötte részét teraszosra alakították,a baleset ellen  dróthálóval védekeznek,a szüretelésre csillés megoldással készülnek...szinte hallom,ahogy nálunk  ilyen helyen:á,itt nem lehet semmit csinálni...felkiáltással  parlagon heverne  a fél ország!Merthogy  itt  majdnem a fél országot  jelentik a hegyoldalak...szóval:a távolságot nem tudnám megbecsülni,de időben jó tíz percet  szőlőültetvények között  araszolunk  felfelé.Az egész utat nem tenném fel,de a következő 3-4 perces kis videóban mindez megfigyelhető.Aigle városka patakocskája mellett haladva,ahogy rátérünk a hegyi útra,mindkét oldalt...

Mikor  a napsütötte részt elhagyjuk,következnek  az erdős-mezős részek,majd még jó  tíz perc  után a fenyvesek.Így telik az a  harminc perc,amig kapaszkodunk Leysen felé.

Ez a városka a  tisztán francia terület egyik  leghíresebb turistahelye:gyógyturizmus,sícentrum és  egész évben  iskolai táborok helyszíne.(Az iskolák mondjuk svájci és francia magániskolák,a tábort nem pont úgy kell elképzelni,mint  anno a balatonfenyvesi úttörőtábort.Elsétáltunk az egyik ilyen épület felé,-hát...inkább  nem gondolok bele semmibe...)A mi szállodánk a legkellemesebb meglepetés volt,ami eddigi útjaink során ért.

A várt „aligszobás-garniszálló” helyett egy valódi szállodába érkeztünk...olyan kőpadlós,kandallós recepciós kis meleg helyre,szuper szolgáltatásokkal!

Mivel későn értünk oda,kulcsátvétel , lepakolás  és némi  gyors tisztálkodás  után siettünk vacsorázni.Az ételsor  elkápráztatott-mert még ekkor is a kisválaszték-miniadag  képe lebegett előttem...de!Egy  teljesen normális  négycsillagos svédasztal előtt álltunk,vagyis egy kicsit  még jobb is volt!Salátabár,többféle meleg előétel,mediterrán tipusúak is,ami külön pirospont nálam!Aztán  többféle hús főételnek,és...hal!Nagyon kedvelem a svédasztalos ellátást(Ki nem?!),még az sem zavart,hogy  az ital valóban svájci árfolyamon ment!Irtó jót kajáltunk,valóban finom volt,szinte minden...amibe itt  akkor este lettem szerelmes,az a sajttorta volt.Persze olvastam már róla,de ilyen jót  még nem ettem.Vadászni kellett,hogy még két  szelet jusson a következő  tortából,a férjemnek,hogy megkóstolja,nekem pedig,hogy  „megtanuljam” az izét...mindenképpen akartam ilyet itthon is csinálni...rögtön megjegyzem,sikerült is,némi   Street Kitchen-segítséggel!Pont az ilyen desszerteket szeretem,kicsit édes-kicsit  fanyar-kicsit vajas,és hogy egyszerre  ropogós és puha,hát,az valami csoda...

Vacsora közben persze ismerkedtünk,beszélgettünk...az erkélyekről  feltáruló  panoráma csak másnap  reggel lesz igazán beszédtéma,de feltűnt,hogy mindenki  mennyire el van ájulva a szoba szépségétől.

Mi nem annyira,így ezt egy kicsit feszegetem.Kiderül,nagyon elegáns de meglehetősen kicsi szobák vannak.Annyira,hogy két,hát  úgymond ,termetesebb utas meg is kereste az idegenvezetőt,hogy nem férnek el a fürdőszobában...ekkor egymásra néztünk:mi egy hatalmas,de csúnya apartmant kaptunk.

Lehetett úgy 40 négyzetméter.Mikor összekerültünk,az első lakásunk egy 28 négyzetméteres garzon volt,így tudunk viszonyítani.Ez egy jóval nagyobb  lakrész.Van benne 4 ágy-bizony- 2 asztal,fotelek,székek,gardróbszekrény,és egy komplett konyhasarok-főzésre felszerelten.Nagy fürdőszoba,dupla mosdóval...szerintem személyzeti szoba lehet,amit csúcsszezonban kiadtak.Nem baj,de hát persze,nem olyan elegáns...éppen szóvátenném,hogy miért nem kaptunk  mi  is szép szobát,mikor győzött a férfi-racionalitás:jó ez,hogy minden elfér,nem kell pakolgatni,szinte minden ruhánknak külön széke lehet...és a legfontosabb,ami mellette szól,a földszinten van!Mire a többiek a franciásan kicsi lifttel felérnek  az  emeletre,mi már  szinte elkészültünk.Ezt már rögtön a vacsi után megtapasztaljuk:néhányan  megbeszéljük,hogy lemegyünk kicsit úszkálni,fürdeni a wellnesbe.Mikor nagytörülközőbe csavarva elmegyünk a lift előtt,a társaság vége még akkor száll be!Van egy jó  húsz perces előnyünk,amig úszkálhatunk...reggel pedig pillanat alatt vissza tudok szaladni a szobába,ha valami még kell az  öltözékhez.Szóval maradunk a „személyzeti szárnyban”.

A wellness-részleg elég nagy,úszómedence,jacuzzi,szauna.Bár vacsora után  ez nem az igazi ,egy 5 perces lazulás ,néhány hossz úszás,és dumcsi a pezsgőben azért belefért.Aztán a TV-ben megnézzük a svájci híradót,találunk egy adón Gyilkos elméket franciául,aztán elalszunk.Reggel mikor széthúzzuk a sötétítőt,hát,nehezen kapunk levegőt a látványtól:körbe,amerre a szem ellát,havas hegycsúcsok...és erről már nem csak álmodunk!

Innentől szinte meg sem lep,hogy a reggelinél frissen,helyben sütött kenyerek tömkelegéből választhatunk...fehér,magos,korpás,barna,kalács...olyan ruganyos belű,roppanós héjú,amikor repkednek a morzsák,ahogy vágom a késsel...Sokszor írtam már,milyen  kár ,hogy otthon nem találok ilyen kenyeret!Kedvencem a magos kenyér lett,és hozzá a minden fajtából és minden mennyiségben tálalt Gruyeres sajt.És a  francia camembert ,az egy más kategória,mint amikhez itthon jutok...ezeknek a zsírdús reggeliknek is köszönhető,hogy ez lett az eddigi egyetlen körút,ahonnan  pluszsúllyal jöttünk haza-és ezt nem a poggyászra  kell érteni...de nem bánom!Eljutottunk abba a korba( már ha az életkornak ehhez köze van,nem tudom,igazán,de gondolkodom rajta!),amikor már az ember elkezdi értékelni a minőségit mindenben...

S,hogy mi ebből a tanulság?Amit az elején említettem:sokáig azért nem gondolkodtam Svájcban,mert azt hittem,csak túldrágán  lehet lejutni oda.Aztán kiderült,hogy érdemes kutakodni.Kinyitni olyan prospektusokat,könyveket,weblapokat,amik érdekelnének,csak eleve lemondtunk róla a pénz miatt...ma már tényleg mindennek érdemes utánajárni,sokkal több mindenre van megoldás,mint gondolnánk.Vagyis:aki  úgy gondolja,utazni,új tájakat,népeket,dolgokat megismerni,kipróbálni csak a gazdagok kiváltsága,hát súlyosan téved...ha valamit nagyon szeretnél,nagyon megmozgatja a szívedet,képzeletedet,hát mozgassa meg az elmédet is!Kezdj el utánanézni:hogy is lehet megvalósítani!Rám is vár még egy Párizs-Lyon TGV jegy valamelyik jegypénztárban...