KRÉTA MÁSODSZOR

KELET KRÉTA

Kréta a  legnagyobb görög sziget.

Európa legdélebbi része.Hossza 260 km.legnagyobb szélessége 60,legkisebb 12 km.1046 km a tengerpartja.Állítólag itt született Zeusz.De El Greco biztosan...

Bármerre bátran bóklászhatunk,mert semmilyen veszélyes ragadozó nem él a szigeten.Viszont olyan őshonos növények burjánzanak az utak mellett,mint a majoranna,az oregano,a kakukkfű és hát,mint mindenhol göröghonban,a menta.Úgy nagyjából ezt kell hivatalosan tudni róla...

Nemhivatalosan pedig azt szokták mondani,hogy van Görögország-és van Kréta.Merthogy annyira más ez a sziget,mint az ország maga.Így a második utunk után úgy módosítanám:van Görögország és van Kelet-Kréta...

2006-ban voltunk a nyugati oldalon.2015-ben pedig keleten.Azt mondják,nyugat a szebb.És így is van...vagyis látványosabb,fejlettebb...és úgy mondanám:görögebb.Mert keleten találkoztam azért olyan dolgokkal,olyan településekkel,amik az eddigi görög-képbe nagyon nem illettek bele.Még úgy sem,hogy megjártam már az angol tinédzserek egyik kedvenc bulihelyét,a Zakynthos-beli Laganast...de látnom kellett,hogy az  szolid,napközis kistestvére csak a Kelet-Krétai Hersonissosnak,Stalisnak,meg a többi ott sorakozó „falunak”...az idézőjel oka,hogy aki eddig falunak Nidrit,Lassit,Sartit gondolta,az erősen értékelje ezt át,ha Kelet-Krétára megy.Az itt található települések nagy része ugyanis normál idegzetű kultúrember számára lakhatatlan...Mindjárt a legnagyobb Hersonissos...úgy tudnám összerakni,hogy  Piccadilly Circus mértékű forgalom,Nápolyhoz hasonló közállapotok,és a nyaralók átlagéletkora alulról veri a 18-at...ez mindössze azért fontos,mert ez a korosztály nem tud csendesen csinálni semmit-még közlekedni sem.És szinte látszik a levegőben,ahogy a tesztoszteron és az ösztrogén-felhők összecsapnak...nem állítom,hogy mindenki brit,de majdnem...és csak mennyiségileg kisebb Stalis,Malia és a többi...az első nap nagyon rossz választásnak láttuk a saját falunkat,Gouvest(mondjuk nem is mi választottuk!),de pár nap autókázás Hersonissos felé meggyőzőtt minket,hogy jó ez így...mert a kapott apartmanház ugyan szuper volt,az eddigi legnagyobb-úgy 60 négyzetméter- terasszal,medencével,és 200 méter távolságban több csodaklassz tavernával,de ezzel ki is merült....na jó,a tengerpart is jó volt.Mégis nagyon hiányzott,hogy igazi görög nyaralófaluban tudjunk esténként bóklászni.Itt nem volt igazán falu.Meg semmi.De pár nap múlva már tudtuk,hogy  még így is jól jártunk...mondjuk sokat beszélgettünk az éjszakai sötétben,vacsora után a parton.Az idő ilyenkor a legjobb,egy doboz sörrel elhevertünk a műanyag napágyakon,és  hallgattuk a láthatatlan tenger moraját...

AUTÓVAL KRÉTÁN

Autóközlekedés szempontjából talán  csak annyiban másabb,mint a többi görög sziget,hogy lényegesen nagyobban a távolságok.Több  igazi város van...kontinentális értelemben város!Először is HERAKLION...Egyszer hajtottunk be-gondoltuk szétnézünk,mégiscsak főváros,meg kikötő,meg minden.De meggondoltuk magunkat!Ezt olyan egy órányi vergődés után döntöttük el.Egy elágazással hamarabb hajtottunk le a sztrádáról.(Mert a sziget gerincén,főcsapásán egy New National Road-komolyan így szerepel a táblákon!-húzódik végig)Szóval lehajtottunk,és szinte abban a pillanatban kicsúszott a lábunk-kerekeink alól az aszfalt!A térkép itt nem játszik!Utcanevek nincsenek,errefelé utcák se nagyon voltak,inkább ziláltan elhelyezkedő,félig,vagy sehogyse kész házak...én nagy kérdezősködő vagyok,úgy tapasztaltam,amíg egy ember is van előttem,nem veszhetünk el,sehol!De ha hosszú percekig se ember,se felirat,még egy kóbor kutya sem,akkor kicsit még én is elbizonytalanodok.Tulajdonképpen én szeretek Görögországban eltévedni,de ez eddig mindig  hegyen,hegyi falvak között,tengerparti lejáróknál történt meg velünk.A városi eltévedés új élmény volt!Egészen elképesztő helyeken jártunk...szorosan egymás mellett álltak csodálatos luxusvillák,és  (bár eddig csak filmeken látott) New Yorki gettókhoz hasonlóan lepukkadt és félelmetesen elhagyatott  telkek,már szinte meg sem lepett volna,ha felbukkan valami sötét bőrű díler...aztán mikor egy viszonylag széles út hirtelen kanyarral egy zárt garázsajtónál ért véget,na akkor mondta a férjem,hogy ebből elég...de hát  gyorsan nem tudtunk innen sem elmenni,még egy sor nagyon  különös építészeti elemet  kellett megkerülni,voltak alagútszerű helyek,furcsa nyitott garázsok,és szerintem raktárokon is hajtottunk át...és akkor is csak kicsit lett jobb a helyzet,mikor rátaláltunk egy főútra,egy táblával,ami a centrum felé irányított.Itt az volt a gond,hogy jöttek az autók mindenfelől,ugyanis a széles úton nem voltak sávok felfestve!Minden autó arra ment,amerre aznapi célja éppen hajtotta,éppen csak sejteni lehetett a menetirányt is.Aztán jött egy kereszteződés,ahol volt ugyan lámpa,de nem működött,na itt komolyan harcolni kellett,hogy haladni tudjunk.Beláttam,hogy itt nincs sok esélyünk,kicsik vagyunk mi ehhez a közlekedéshez,lélekben is és főleg,hogy kölcsönkocsink van!Besoroltunk egy kisállatkereskedéshez,ahol végre emberekkel beszélve útbaigazítást kértem  Matala felé.Nagyon kedvesen elmondták,hogy nem vagyunk messze a sztráda felhajtótól,balra,aztán jobbra...ma sem értem,miért nem találtuk meg elsőre,aztán miért találtuk meg később...azt,hogy nem pont jól megyünk,csak abból sejtettük,hogy még kétszer elhajtottunk a kisállat-kereskedés előtt...kicsit hasonlíthattunk a Chavy Cheese-es Európai vakáció-ra,amikor Londonban jártak körbe-körbe órákig:Big Ben,Parlament,Big Ben,Parlament...aztán egyszercsak kihajtottunk.Mindössze ezt a részt ismertük meg Heraklionból,de ezt alaposan!Férjem-sofőr,sokkal határozottabban,mint szokott-közölte: tuti,hogy a többi része is pont ilyen,és ő többet ide nem megy...hát,nem mentünk.

Viszont láttunk még városokat,olyat is,ami tetszett,bár nyüzsgő,eleven volt.Matala(vagyis dél) felé,a hegyen van MIRES városa.Nem kicsi,és abszolút városias.Nyüzsis főutca,bankok,üzletek,még valami plázaféle is feltűnt,bár abba nem mentünk.Leparkolni nem volt könnyű,nem akartunk megkockáztatni  egy húzást,aminek ebben a laza felfogású,szűk utcás városban bizony nagy az esélye.Egy zöldséges mellett álltunk meg,és belátható közelségben több gyroszos is volt...vagyis rögtön el lettem veszve!A falunkban nincs egy valamirevaló gyroszos,a recepción kell rendelni,kocsival kihozzák,de milyen már az!Szóval az első esemény,hogy szert tegyünk két szép,nagyon tzatzikis,nagyon pirult gyroszra,fél órába telt!Aztán sétáltunk kicsit  a főutcán.Itt a gyorsétterem a gyroszos,ebből jó sok volt.Mellettük kávézók ,tavernák,supermarketek(persze,hogy éppen akciós volt a Amita portokali-a legfinomabb rostos narancslé,amit eddig ittam!szóval venni kellett)és a zöldségesek!Gyengém a görög zöldséges...azok a félkilós paradicsomok,barackok,fügék...ráadásul,ez valami gourmeet-zöldséges lehetett,mert nagy zsákokban szárított fűszernövények,olajos magvak,és...tengeri só!Kilóra,zacskóba!Én vettem volna,mindent,de be kellett látnom,igaza van józan páromnak,most a kocsiban egész nap 50-60 fok lesz,nem éri meg tönkretenni a dolgokat!A görögök itt meglepően hangosak voltak,pedig még délelőtt volt!Kicsit olaszos volt az egésznek a hangulata.Matalából visszafelé Mires külvárosában álltunk meg,egy péknél,hogy kenyeret vegyünk,és egy rettenet hosszú nevű szupemarketnél,csak úgy nézelődni...itt is meglepett,hogy mennyire harsányak voltak az emberek...megint úgy éreztem,mintha olaszok között lennénk.

Ugyanilyen kellemes  emlékeim vannak SITIA  városáról.Ez észak-keleten tengerparti város,és mint ilyen,kikötő is.Elég komoly kikötői résszel...itt nem is tudtunk parkolni,csak a belvárosban...ami  már felkúszott a hegyre.Amolyan zegzugos óvárosi részei voltak,de nem kifejezetten nyaralóváros,tehát kóstolót kaptunk az itteniek életéből is.Már nem csak souvenir üzletek voltak,hanem bank,barkácsáruház,patyolat,könyvesvolt-ez érdekes volt,minden könyv görög betűkkel-hát nyilván,de talán –milyen érdekes is- most láttam először ilyet?Azért,ha már megálltunk,bevásároltunk-emlékszem,hagymát,csokis rollot-azt a keménydobozos 2 euróst,ami az itthoni Bonbonetti nagytesója,és zöld fügét...és nem sokáig kószáltunk,mert egy nagy terepjáró mellé tudtuk csak leparkolni a szakadt kis Citroenünket...

AGIOS NIKOLAOS  a keleti oldal hivatalos gyöngyszeme.Pont olyan is...bűbájos óvárosi résszel,látványos kikötővel,remek fotótémákkal...aki szeret a részletekben elmerülni,hosszú órákig nézelődhet-és mindig újdonságot talál.A bevásárlónegyed boltocskái között is órákig lehet bolyongani...nagyon jó,hogy minőségi souvenireket árulnak,alig van bóvli.Az egyik legérdekesebb az olajfából faragott tárgyak üzlete.Ez sem merül ki a kanál-kínáló  tételeknél...a fűszerboltban is sok időt töltöttünk,itt láttam először füstölt sót...bár mindennek borsos az ára,vannak vásárlók.Még csak délután volt,így nem volt zavaró a tömeg,de estére bizonyára mindent elönt a nyaralók hada.A városka legnagyobb szenzációja elvitathatlanul a központban lévő tó.Ha valaki még nem hallott volna róla,megpróbálom leírni:a tenger vizét egy kis csatornán bevezették a domb mögé.így egy 140 méter átmérőjű belső öböl keletkezett,ami egy szűk patakocskával kapcsolódik a tengerhez.Ezen egy kis,felnyitható hidacska visz át...nagyon attraktív megoldás.Csodásak a színek:a tó zöldes,a dombon a legforróbb nyárban is buja növények zöldellnek,a házak színesek,a tenger pedig kék hátteret ad mindehhez.A tó partján nyilván,hogy a gazdagabb nyaralóréteg szokott kávézgatni,vacsorázgatni...gyönyörűek az éttermek-mint Chania kikötőjében,annak idején.Most eszembe jutott,hogy  nyolc éve  ott sétáltunk vagy nyolcan,és arról beszéltünk,hogy valakinek a csapatból nagyon jó házasságot kell kötni,hogy mindannyian itt kávézzunk,-meg tán ebédidő volt,és enni se kellett volna kétszer hívni minket...úgy esett,hogy a fiamat szavaztuk meg erre a feladatra.Ma már nem tudom,hogy miért,de úgy egyeztünk meg,hogy Paris Hiltont kellett volna  elvennie...hát,mivel nem vette,Agios Nikolaoson sem vacsorázunk  a  part menti étteremben.Pedig nemcsak üldögélni szép itt-az öbölben körben, festett kis halászcsónakok „parkolnak”(vagy horgonyoznak?)-Olyan kis helyes ,festett csónakok,egyik kifejezés sem illik rájuk.Aztán,miután vettünk sót,bazsalikomot,fagyit,vizet-megkerestük a „Kisszakadtat”-és elindultunk haza...

A  KEDVENC PARTOK

MATALA- AZ AGYAGBARLANGOS

A Heraklioni  (kül)városnézés után kiszabadulva  a sztrádára, elindultunk Matala felé.A szigetet észak-dél irányba kellett átszelni.Ez azt jelentette,hogy hegyen megyünk át.Nagyon szeretek hegyeken áthajtani...de nem a szokásos kép fogadott:itt olyat láttam,amit nem túl gyakran a görögöknél:megművelt zöldséges földeket.Nem kis kerteket,nem kis gazdaságokat,hanem Kréta zöldségtermelő vidékét:nagy paradicsomföldeket,padlizsánültetvényeket,és  hektárszámra olyan kultúrnövényeket,amit ilyen távolságból nem ismertünk fel!Nagyüzemi gazdálkodás folyik Kréta középső részén,még nagy gépeket is láttunk-amiket  tíz év görög kóborlás után eddig sehol!Egészen meglepődtünk,pedighát,világos,hogy  Zeusz népének éppúgy  kell a világi-földi táplálék ,mint a tenger gyümölcsei és a mitológia szelleme!Ezen elcsodálkozgattunk  kicsit...aztán azt vettük észre,hogy már majdnem ott vagyunk Matalánál.Egészen világias volt a város bevezető szakasza,amolyan olasz-adriásan,szabályosan  kiépült.Ez nem annyira megszokott errefelé,és kicsit meg is ijedtem...de a parti részen már szerencsére görögös „filing” fogadott.Figyelem,itt fizetős a parkolás-mondjuk 3 euro egész napra,na bumm!Kipakoltunk a csomagtartóból,és leindultunk a partra.A látvány most:egy gyönyörű öböl,két különböző hegyoldal ölelésében.Jobb oldalon egy sárga lemezekből préselődött hegy,amiben sok-sok apró lyuk van.Persze tudom,hogy mik ezek  a lyukak,és közeledve már látszik is,hogy  embernyi méretűek.Annyira embernyiek,hogy valaha emberek éltek itt,ugyanis barlanglakásokkal van tele a hegyfal.Lakás?Azt kell mondjam,de igazából  csak 1-1 tér,-viszont különféle „komfortú”  mindegyik.Szóval,hogy kik csinálták  a lakásokat,nem tudjuk ,de azt igen,hogy hippik laktak itt a boldogult hippikorszakban.Egyszer eljöttek ide nyaralni,aztán itt maradtak,...megértem őket.Bárki szétnéz itt a hegyoldalról,mesés a látvány.Állok a sárgás talajon,előttem a kék tenger,szemben pedig egy buján zöldellő  másik hegy...én is elgyengülök rajta,hippiszemmel nézve pedig maga lehetett a kánaán.Szóval berendezkedtek itt,és élték a maguk szokásos életét.És végül ez lett a gond is,mert a szokásukhoz ugye tartoztak olyanfajta  dolgok,amitől,hát  néha elvesztették az önkontrolljukat...az egyébként híresen türelmes görögök pedig egy idő után a híres türelmüket vesztették el,amikor az öböl már olyan állapotban volt,ami  őket  is  kiborította.És akkor ,hát bizony  kitették a szűrüket.Vagyis el kellett menniük innen...sokan valóban el is mentek,néhányan azonban csak az öböl másik oldaláig jutottak..itt aztán megélhetés után nézve,vendéglátással kezdtek el foglalkozni.Üzletek,kávézók,bárok,éttermek nyíltak...ezek tulajai pedig a valamikori hippik,majd az ő leszármazottaik lettek.Ez a karakter pedig annyira jól eladhatónak bizonyult,hogy az egész parti részt erre a stílusra építették rá.Teljesen más hangulatú,mint a máshol található görög-shopping részek.Inkább valami  jamaicai  érzést sugall.Az öböl oldala hirtelen szakad a tengerbe,az éttermek,bárok pont annyira vannak a hegyoldalban,hogy különleges érzés legyen a víz felett és a meredek hegyoldal előtt sétálni,inni,enni.Kis kikötői résznek is kerítettek helyet,sőt,az egyik bár egy idejét leszolgált vitorláshajón kap helyet,amit valahogy félbevágva toltak neki a hegynek.Ahogy közeledünk hozzá,olyan a kép,mintha a hajó éppen most akarna kiúszni az étteremből.Hogy kétség se férjen az itteniek életfilozófiájához,a bár felett nagy felirat:Hakuna Matata!Talán emlékszünk még...az Oroszlánkirály...az élet élvezete...semmi nem gond...A felirat alatt nagy,színes tollú papagáj ül.A csapos pedig úgy néz ki,hogy nem csodálkoznék,ha Piszkos Frednek hívnák.Fényes délben mentünk át szétnézni...nem volt ott senki vendég,csak mi.Átmentünk a hajón,és egy  barlangfélét láttunk meg a hegyben.Nem hittem,hogy privát terület,pedig az volt:itt éltek a tulajék,a leszármazottak...az anya és apa(első pillantásra nem derült ki,melyik-melyik,mindekettő sovány,kócos,ingben-gatyában)és mezítláb szaladgáló ,lebarnult,gyerekek...hát,biztosan nem sok kötelező olvasmányuk van a nyárra!Jót beszélgettünk arról,hogy mennyi fajta életmód van ,és melyiknek mi az előnye...                                                                                                  Aztán a fenti bazársoron megvettük a legszebb leplet,amit csak találtunk.Sokáig válogattuk,boldog voltam vele,mert már 10 éves  a fürdőlepel,amit még a  Török Riviéráról hoztunk.Azt nagyon szeretem,szép és praktikus,de a sok sós víztől,tűző naptól már fakó...de az új?Gyönyörű,mint egy eleven mandala...csodás.Annyira,hogy mint minden csoda,ez is csak 3 napig tartott.Pénteken elhagytam.Nem tudtam hazahozni,nagyon el voltam keseredve,meg is könnyeztem...a házban lakó honfitársaink azt mondták,azért történt ez velem,hogy legyen miért visszajönni jövőre!Kedvesek voltak,hogy vígasztaltak,de nem tudom...ha nem hagyom el a leplem,akkor is bőven lett volna miért visszajönni még 2-3 nyáron!  

                                                                                

VAI-  A LEGKELETIBB STRAND

Európa legnagyobb,összefüggő pálmaültetvénye....ez olyan „sznobosan” hangzik.Sok pálmafa-összeültetve.És ezért autóznak el az emberek Kelet Krétának is a legkeletibb csücskébe?Merthogy ez a part a legkeletibb „csücsök” alatt található.Aztán úgy jártunk vele,mint jónéhány más „sznobos” dologgal is.Mint az Eiffel toronnyal,Szantorinivel...-hogy azért nem véletlenül mennek oda annyian.Egyikhez sem véletlenül.Mert akármilyen giccsesen is hangzik az első mondat,bizony nagy hatása van ennek a pálmaültetvénynek!Nemcsak a strand maga,hanem a környék és még az oda vezető út is élményszámba megy!Elindulva Gouvesből,és átharcolva magunkat a nemszeretem üdülőfalvakon,Agios Nikolaosnál egy éles déli kanyarral kell letérni a New National Road-ról.Egy nagyobb körforgó után feltűnik Istron falucskája(a kiépített és a vad strandja is említést érdemel,és jó néhány órára boldoggá is tett minket!).Elhagyva a falut,érdemes felfelé nézni kicsit,mert az út felé magasodva egy erődítményszerű luxusszálloda épült...hát,ide meg sem kíséreltünk belopakodni-mint annak idején tettük Kefalonián,bár nagyon érdekelt volna!Így megmaradt nekünk a képzelet:biztos vagyok abban,hogy a sziklaperem-résznél van az étterem...esetleg egy medence.De mindenképpen olyan hely,ahonnan gyönyörködni lehet a panorámában-van is miben.Persze az igazi az lehet,ha erre néz a szoba,és reggelente az erkélyen állva töröli ki az ember a szeméből az álmot,és szétnéz itt....Mikor már nem látjuk a szállodát,akkor kanyarodunk rá egy jó másfél óráig tartó hegyi útra.Vagyis csak akkor másfél óra,ha Zeusz aznap úgy döntött,hogy segíti az utunkat,mert jókedvében van...ha nincs,vagy csak egy kicsit is ki akar tolni az utassal,akkor éppen akkor küld egy áruszállító autót  valamelyik hegyi falu boltocskájába.Egy rövid távon megtapasztaltuk ezt...elkezdtünk gondolkodni,vajon mit vétettünk előző nap,hogy azt a jégkrémes kocsit kellett követnünk , szédítő 30-as tempóval,majd egy fél óráig?Aztán persze rájön az ember,nem érdemes bosszankodni,inkább élvezni kell  az utat...valami csodálatos ez a szakasz!Mindössze két szűk sáv,szélesebb nem is fér el a hegyek között kanyarogva.Minden buján,sűrűn zöld.Az út két oldalán magas fák,ez nem is jellemző a görög tájra,de ezt csak később vesszük észre!Amikor vége a fasornak,és feltűnnek a hatalmas bokor leanderek,szinte ömlik róluk a virág!Most is csak ámulok azon,mi a fenétől tudnak így virulni?Julius vége volt,biztos,hogy két hónapja egy csepp eső sem esett...otthon,ha három napig  nem locsolom meg a kiscserépnyi hibiszkuszomat,már kimegy belőle az erő,az ötödik napon már úgy tűnik,hogy  egy leeresztett piros lufi pottyant a cserépre...itt meg a 40-50 fokos tűző napon,víz nélkül,csak úgy vadon burjánzik...kilométereken át,az út két oldalán.Átmegyünk 3-4 kis hegyi falun...  vesszük körül magunkat annyi mindennel?Pedig hát,ahány tárgy,annyi gond...mivel nem használjuk a kocsiban a légkondit,le van húzva az ablak...rendszeres időközönként megcsap a „görög szag”.Nem tudom,pontosan,melyik növény,vagy talán inkább növények illata ez,de mikor megérzem,behunyom a szemem,hátradőlök az ülésen,és nem tudom másképp mondani,érzem a boldogságot...érzem,hogy növök...egy helyen,ahol nagyon erős volt az illat,meg is álltunk.Kiszálltunk,körbeszagoltuk az ott elérhető növényeket.Volt 2-3,ami benne volt,az egyik biztosan a vadánizs,láttam kakukkfüvet,de ebben már nem vagyok biztos.Téptünk néhány szálat,de mire hazahoztuk volna pontos meghatározásra,hát,bevallom,elkeveredett...ennyit a tudatosságról...de hát,nem ezért járunk oda!

Tényleg kicsik,huszonnéhány házzal.Mégsem tűnnek elhagyatottnak,sőt gondozott,rendezett házak,utcák...elbeszélgetünk az itteni élet-lehetőségekről...mennyire másképp telhet egy nap,mint a számunkra megszokott...valahogy úgy érzem,mintha itt kevesebb dologra,tárgyra lenne szükség a léthez,mint otthon.Vagy lehet,hogy otthon is csak a megrögzött szokások miatt

Hogy  átértünk a hegyen,egy Palekastro nevű falucska jelzi... Nem állunk meg.Csak a kocsiból nézelődünk,és egészen hangulatos kis falunak tűnik.El is határozzuk,hogy majd visszafelé állunk meg itt enni...aztán egészen különleges élményben van részünk.Ahogy elhagyjuk a falut,valahogy   hirtelen  kisimul a táj.Kicsit olyan,mintha mennénk le a térképről...a sziget észek-keleti sarka száznéhány méter szélesre szűkül,és ez jópár kilométeren tart:úgy autózunk,hogy akár balra,akár jobbra nézünk,mindenhol  tengert látjuk.Nagyon izgalmas!Egyben kicsit kísérteties is:előttünk csak az út,kétoldalt csak a víz,és még fokozza ezt az érzést,hogy úgy tűnik,csak mi akarunk ide jönni!Rajtunk kívül ugyanis se közel,se távol nincs másik autó!Ha nem szinte az egyetlen úton jöttünk volna végig,akár azt is hihetnénk,hogy eltévedtünk!De mivel errefelé alig van másik szóba jöhető kiépített út,ez elképzelhetetlen!

Aztán persze később kiderül,hogy jönnek bizony erre,nem is kevesen,csak jóval később!Mi a frissebb túristák fajtájából valók vagyunk,így az elsők között látjuk meg  ezen a napon  a VAI feliratú táblát...azt a szokásos,girbegurba,kapart-vakart,aligtáblát...és a táblával egyidőben rögtön a pálmafákat is!Ennyi pálmát egy helyen még nem láttam!Állítólag  ötezer darab...ezt  mondjuk akár ellenőrizheti is valaki,úgyhogy  biztosan közelít a szám a valósághoz.Azt már senki nem bizonyíthatja,hogy annak idején az itt kikötő kalózok köpködték szét a magokat,abból lett  az erdő.De ez a legenda.És nekem tetszik a mese,szinte látom,ahogy  egy szőrös-potrohos-lesült kalóz csócsálja kicsit a datolyát a szájában,majd oldalra sercinti a hosszúkás magot...de induljunk el!Már a parkoló elején biztos voltam abban,hogy jó helyem lesz ez nekem!A parkoló nagy,és mivel csak mi jöttünk az úton,meglepő,hogy már mekkora részen vannak autók!Fizetni nem kell,de ekkora út megtétele után-nem mondom,hogy ingyenebéd járna annak,aki megtette-de határozottan zaklatásnak érezném,ha még parkolási díjat is kérnének!Mondjuk a görögök nem ilyenek...

A pálmafák óriásiak,szépek,élők,elevenek,engem levett a lábamról ez a part...A parkoló után egy kiépített rész vezet a tengerhez,ami jól jön ekkora út után.WC,mosdó,nagy étterem menüvel-először úgy gondoltuk,ebédelünk,de mivel visszafelé úgyis megállunk Palekastronál,hát inkább ott töltjük majd evéssel az időt)!A strand jobb partján,az étterem mellett pedig egy kanyargós lépcsősor vezet felfelé...szeretem az ilyen tengerparton felfelé vezető lépcsőket!Szinte kivétel nélkül valami csodás panoráma igéretét rejtik-az eddigi tapasztalat legalábbis ez!És itt sem volt ez másképp:egy hatalmas sziklákkal teletűzdelt domboldal,ahonnan mindent látni lehet!Balra a parkolót a pálmák alatt,előttünk  van maga a strand és a sokat emlegetett keleti csücsök.Jobbra pedig egy másik strand!Az idő szokás szerint káprázatos...csodálkoztunk-gyönyörködtünk egy jó órácskát,csináltunk jó sok fotót...az óra végén tűnt fel,hogy elkezdenek szállingózni  az autók.Jöttek honfitársak is,beszélgettünk egy kicsit...ennyi idő már pont elég volt,hogy vágyjunk a fürdésre!A víz itt zseniális,pont olyan,amilyet én szeretek!Kavicsos part,3-4 méter után mélyül úszómélységre..a vízben vesszük észre,hogy a hegy oldalában-amin eddig álldogáltunk-egy nagyméretű barlang van.Ráadásul a tenger vize mélyen behatol a barlangba,és úgy tűnik,partot is képez...közelinek tűnik,de mint sok minden a vízben,ez is csalóka.Jó sokat úsztunk,és még mindig messze volt.Ráadásul a barlang felé indulva remek sznori helyet találtunk.Pedig csak 5-6 méter mély lehetett a víz,de mivel sziklás volt,sok eszegető halat csalogatott.Nagyon bele tudok mélyülni a tenger alatti nézegetésbe,és ez dél körül elég veszélyes lehet.Borzasztóan égette a hátamat a nap...meg azt az oldalsó kis „vastagabb” részt,ami az évek alatt ott-termett...szóval megkapta rendesen,hiába kentük be alaposan vízbemenetel előtt.Ezért inkább kijöttünk és elmentünk sétálni a pálmafák közé.Egészen egyedi érzés volt!Az első 2-3-4 „sorban” álló pálmák árnyékában még hevertek nyaralók,de a hátsóbb részeknél már egyedül voltunk.Érdekes,és ma sem nagyon értem,hogy lehetett ott olyan csönd?!Hisz alig tizenvalahány méterre annyi zajongó ember volt!Mégis,mintha ketten lettünk volna a forróságban a süppedő homokban egy pálmaligetben!Néhány fa alatt napágy hevert elhagyottan-egyszerűen muszáj volt néhány fotót csinálni itt!A hátsó pálmafák között mentünk le a strand végéig...itt már vége a beach-nek,és a víz felől is csak 1-2 kis szigetecskét látunk.Kicsit olyan világvége érzés.Ha jó messze tekintek,és ha mondjuk sas lennék,láthatnám Rodosz partjait...álltam a vízben,és azon gondolkodtam,hogy igazából mi most a térképen hol is vagyunk?Van még úgy 1-2 kilométer,hogy ennek a nagy szigetnek a végéhez érjünk...sajnos akkor nem jutott eszünkbe,hogy azt a néhány kilométert délután megtegyük.Ott  ugye az ember el van foglalva az úttal,az iránnyal.Ez csak itthon villant belém,ahogy a nagytérképen néztem,hol is voltunk...Ha Vai-ról kifelé jövet jobbra fordulunk,és pár percet autózunk,akkor megállhattunk volna Kréta legkeletibb pontján!Pedig olyan közel volt!!!Írtam már,hogy mennyire szeretem az ilyen kuriózumokat...és ezt most...más szó jut eszembe,de úriasszonyosan azt mondom: elszúrtam!Tudom,soha nem szabad azt mondani,hogy soha,de kevés a valószínűsége,hogy valaha még itt leszek!

CHRISSI SZIGET

Azt mondtam sokáig,a Nyugat-Krétán lévő Balos lagúna a legszebb,amit eddig láttam,de ez a sziget is csodaszámba megy!Egy ilyen látvány kapcsán el tudok felejteni minden gondot.

Chrissi  Kréta déli partjától úgy  húsz kilométerre lévő sziget.Idén nyáron ez volt az egyetlen hajós program.Szerencsésnek mondhatom magam,mert  jó  húsz éve nem múlik el úgy nyár,hogy ne hajózzunk valahol tengeren...bármelyik tengeren.De azért a görög partok a kedvencek!

Mivel a hajón és a szigeten töltjük szinte az egész napot,ezt a kirándulást arra a napra tettük,amikor már nincs kocsi.Az egyik utazási irodában befizettünk egy fakultatív programra.Busszal mentünk  Kréta déli partjára,Ierapetra kikötőjébe,ott felszálltunk a csoportunkkal a 3. hajóra.Erre a szigetre naponta 4 hajó viszi a kirándulókat fél tíztől félóránként indulva.Délután aztán ugyanilyen sorrendben térnek vissza a szárazföldre.A választékból két különféle jegyet vettünk:egy szóló közlekedőt és egy ellátásosat...nem tudtuk ugyanis,milyen lehet az „ellátás”.Kiderült,hogy jól döntöttünk.

A hajó nagy volt,vagy százan lehettünk rajta.A másik 3 hajón is vagy ennyien.Imádok a tengeren hajózni:nézni a vizet,hallgatni a zenét...titokban mindig  reménykedek a delfinekben,de ez eddig csak egyszer sikerült.Talán majd jövőre újra!Itt egy bő félóra volt csak az út.Félidőtől ráadásul már látni is lehetett a célt.Chrissi kikötője a déli oldalon van-mi északról jöttünk,tehát félig meg kellett kerülnünk a szigetet..már ez csodás volt.Az a bizonyos jón kék,néhány zöld csíkkal,fehér homoksáv és barnásan kiemelkedő dombok...a kikötő nincs nagyon kiépítve-mondjuk Svájcban ezt tudatosnak vélném:ezzel is a lakatlan sziget jelleget akarják erősíteni-itt nem ez a motiváció.Tízöt  év görög-kóborlás után ebben biztos vagyok.Odacsaptak egy beton mólót-na,ennyi pont elég is!Egyébként valóban  hatása van ennek  a lakatlan szigetre érkezés-élménynek,még így is,hogy egy századdal érkeztünk,és 2 másik század már itt van...az első pillanatban elkedvetlenít,hogy  a földet érve   húsz méter után már árusokba botlunk.Az itt lakó,táborozó  hippik árulják a tengerből kifogott kagylókat,csigákat,és az ezekből készített ékszereiket.Aztán a nap végére sűrűn megbocsátok nekik.Valahogy azt vettem észre,hogy ez az egész áruskodás itt nekik csak alibi lehet.Hogy itt lehessenek.Ugyanis annyira semmi erőfeszítést nem tettek,hogy eladjanak bármit,hogy az már gyanús.Úgy történik,hogy a fák,bokrok árnyékában kipakolnak valami campingasztal-félére...aztán vagy nincs is ott senki az „áruval”,vagy ha ott van,fekszik-alszik  az árnyékban,esetleg olvas,beszélget.De  oda se fordulnak,ha megáll valaki nézelődni az asztaluknál.Én nem láttam,hogy bárki bármit vett volna.

Az egyetlen kiépített part az úgynevezett Golden Beach.Leszállva a hajóról mindenki arrafelé veszi az irányt.Így utólag nem értem,hogy miért...de persze mi is úgy tettünk.Az az egyetlen baj ezzel,hogy az első találkozás,az első rácsodálkozás élménye így „csoportos” lesz,ami hát,sok zavaró körülményt rejt.Mert nehéz úgy rácsodálkozni valamire,hogy valaki mindig elmegy melletted,kikerül,neked ütközik,hasonló...ha valaki ezután keveredik erre a szigetre,hát  inkább maradjon a kikötőnél,vagy a lapos sópárló felé csavarogjon...aztán egy órácska után induljon a sziget másik oldalára.Így szinte végig  egyedül tud elmerülni abban a különleges környezetben,érzésben,amit itt talál.Valódi trópusi látvány tárul elénk...hófehér homok,a süppedős fajtából.A szél és a léptek miatt olyan,mint a máglyarakás tetején a hab:dimbes-dombos.Jó,hogy tettek ide faléceket járdának,különben csak bukdácsolnánk.Amerre csak nézünk,mindenütt homok.Meg libanoni cédrus.Lényegében ez az egyetlen növény,ami él a szigeten.Ez azonban minden formában:épp növekvő,ereje teljében lévő és rengeteg kiszáradt példány.Jellemző erre a növényre,hogy a gyökerei a föld felett is nőnek...Sok-sok méteres kígyóként tekeregve fonják be az egész szárazföldet...és,hogy semmi más nincs,egészen különössé teszi a látványt.A kék ég,a harsányan világos tengervíz,a fehér homok,és a mindent betekergő gyökerek miatt olyanban van részünk,amiben eddigi hajóutjaink során még nem.Kisebb-nagyobb dombok alakultak a homokkupacokból,ezeket megkötik a gyökerek,így a felszín nem egysíkú.Felkapaszkodva  egy dombra-mert hiába  csak 1-2 méter magas,a süppedés miatt bizony kapaszkodni kell!-csodálkozva nézzük ezt a drámai tájat.Nincs egy órányi távolságra Európa legdélebbi kikötővárosától,és olyan,mintha trópusi éghajlat alatt lennénk.A  másik irányba,kis „kikötőtől” alig száz méterre már szinte senki sincs,csak a nap tűz,szinte harapni lehet  a csendet.Sehol egy madár,egy bogár,vagy bármi...elképzelem,hogy a sivatagban még ennyi sincs...érdekes lehet.Őrülten meleg van,tűz a nap,és nincs semmi a fejünkön.A cuccot leraktuk  úgy félúton,de a süppedő homokban lassabban tudunk csak haladni,mint szeretnénk.Annyira erős a napsütés,hogy kicsit félek is.Visszabotorkálunk a napágyig,és ott maradunk  az ernyő alatt kis időt.Szívesen járkálgatnék még,de jobb most egy kicsit árnyékban!Készül is egy kép,aminek a  Pihenő óvónő címet adjuk itthon...szerencsére éppen befut egy yacht,szemben a napágyunkkal horgonyoz le,és kezdenek kiszállingózni belőle a csónakok,yetskik,ilyesmi kis időtöltő  eszközök.Nézegetjük...ezt is kipróbálnám...

De –miután a Kismiskolci  nemcsak Paris Hiltont,de senki más örökösnőt sem vett feleségül-azzal a hajóval megyünk vissza a szárazföldre,amivel jöttünk.Meg a busszal a falunkba.Mikor megérkezve gyorsan lemostuk még az út porát a Gouvesi strandon...na,akkor vettem észre,hogy bizony nincs meg  a leplem...bánatomban nagy korsó sört ittam a vacsorához,és egy mézben úszó baklavát is rendeltem úgy 10 óra körül.És az idén újra Mediterrán Tombolázunk,vagyis,ha tényleg azért vette el Zeusz a kendőmet,hogy visszamenjek,hát,akkor újra Krétára megyünk.Adok neki egy esélyt,hogy nyilatkozzon!Nagy az a sziget,van még amit nem láttunk...ha nem,akkor veszek majd valami hasonlót egy másik görög szigeten.