Hát,szóval,a kendő...tavaly nyáron ott hagytam abba,hogy ha
akarja Zeusz,hogy visszamenjek Krétára egy kendőért,hát mutassa meg,-adunk neki
esélyt.Újra a Mediterrán Tombolával utazunk,vagyis a sors szeszélye lesz,hová
megyünk......és Zeusz azt akarta,hogy
julius közepén újra Kréta legyen,immár harmadszor.Nincs mit tenni,még
dolgunk van Krétán.Húsz százaléknyi esély volt rá,és bejött.Igaziból
Karpathoszra áhitoztam,annyira új lett volna,olyan karakteres...azt is
mondogattam mindenkinek:Karpathoszra megyünk...annyira be akartam vonzani!Aztán
csak győzött a kendő,ami ott várt engem Chora
Sfakionban.Pont ugyanolyan,mint a tavalyi elhagyott...aztán mégsem vettük meg.Pedig pont olyan volt,annyira
emlékszem!A Chrissi szigeti képeken látom
is-ott viseltem a régit,meg Vai partjánál...nagyon szomorú voltam,amikor elhagytam,emlékszem
az érzésre.Aztán amikor kiderült,hogy Kréta,akkor eldöntöttem,hogy olyan szépet
keresek,mint a tavalyi volt!És napokig csak a szokásos delfines-teknősös verziót
találtuk mindenhol.Meglepő volt,hogy egész Közép Krétán nem találunk egy
különleges paleot?Nehogy már újra Matalára kelljen menni...emlékeztem,hogy
Georgioupouliban volt egy kézműves ,annak idején gyönyörű ékszeres dobozt is
vettünk ott,meg ezüstmedálokat egy nagy tálca mindenes-turiból...ott volt akkor
minden,hátha még megvan a bolt...azt a boltot már persze nem találtuk meg,de
jópárat igen azok közül,amire emlékeztem...mert 10 évvel ezelőtt Nyugat Krétát
Ebből a faluból jártuk be.El is mentünk nosztalgiázni,meg is lepődtünk rendesen
a 10 évnyi változáson!És ahogy leértünk a partra-a homokosra,egyszer csak
megláttam egy supermarketet,ahol voltak kendők...teknősös,delfines,pálmafás,és
sok egyéb különleges is...és ott volt AZ is,vagy inkább Ő?Szóval megláttam,és
rögtön megszerettem.Az érzés volt olyan,mint tavaly Matalán:”de gyönyörű,mint
egy hatalmas mandala,csoda-színekkel,pont mint szeretem...és megvettük.Itt van,vigyáztam rá,jobban,mint
bármi másra!
Szerintem ezért lett idén nyáron is Kréta,immár harmadszorra.De
akkora ez a sziget,hogy háromszor egy hét még mindig semmi,ha az ember látni
akar-nem mindent,ahhoz egy fél élet kéne-csak a legfontosabbakat!Ezért
gondolom,hogy nem hagyott cserben a szerencse istennője sem.Az első út nyugati
,és a második keleti szálláshelye után
most a sziget közepén,Rethymnoban lesz a bázisunk.Voltunk már egyszer ebben a
városban,bár amennyit és ahogy ,olyan,mintha nem is:Santorinire menve reggel innen indultunk és késő este ide
jöttünk vissza.Őszintén szólva teljesen új volt a kikötő...
Akkor elsőként Rethymno.
A sziget harmadik nagyvárosa,egyben üdülőváros is.Az első
napon megzavarta az érzéseimet.A szállásunk egy háznyira a tengerparttól
volt(remek ház volt,kedves tulajjal,minden szempontból megfelelő),ezért a
hatalmas tengerparti sétányon való sétálgatás-(bő két kilométer!) szinte kitöltötte az első napot...és ez a
partszakasz azért nem pont olyan ,amiért a Görög partokat szeretem.Széles homokos part-ami nem a
kedvencem már évek óta!- A parton rengeteg
beach bár...és hullámok.Nagyok.Míg ott voltunk,végig nagyon
hullámzott.Amúgy is hirtelen
mélyül,ami önmagában nem lenne
baj,sőt,szeretem is,de ezekkel a hullámokkal...hát,megérzi az ember lánya,hogy
ki is az úr a természetben!Volt,hogy 4-5 méterre voltam csak a parttól,ott
ugrabugráltunk a hullámokon,és mikor ki
akartan jönni,hát nem engedett a víz.Olyan szívó hatása van a visszacsapó
hullámnak,hogy hiába tepertem teljes erőmből,nem tudtam kiúszni a partra.Meg
kellett várni egy másik nagy hullámot,ami „kitolt” . Így itt a strandon úszni
alig lehetett ,csak ugrándozni,és bohóckodni a partotéréssel...jó,mondjuk jókat
szórakozni is mások partotérésén...jobban átgondolva,volt azért néhány olyan
vízből kijövetelem,amit csak remélek,hogy senki nem örökített meg videón,és nem
látom magam viszont egyszer a Youtuben-egy olyan szórakoztató egyvelegben...Bár
olyan csapzottan, a kavicson kúszva-mászva menekülve, nem sokan ismernének fel!És ahogy Mr. Benneth
is megmondta a Büszkeség és balítéletben :,nem azért vagyunk- e a Földön,hogy
embertársainkon szórakozzunk,és alkalomadtán ők is rajtunk...
A parton végig szebbnél szebb,de szerencsére nem magas szállodák,és
apartmanházak,éttermek tömkelege...kicsit idegenkedek az ilyentől.Aztán a
második estén,mikor elindultunk vacsorázóhelyet keresni,felfedeztük,hogy van
másféle arca is Rethymnonak.Már a parti szállodasor feletti utcánál egy más
világ kezdődik.És a harmadik,negyedik,parttal párhuzamos úton már egy olyan
görög nagyvárosi élettel találkoztunk,amilyet a kis falvakban nem láttunk.Mintha
nem is lennének túristák...a parton annyira hiányolt kis pékségekből több is
,zöldségesek,kávézók,gyrososok sora,és mozi,menyasszonyiruha-kölcsönző,könyvesbolt,meg
minden,ami nem a turistáknak szól.És
olyan isteni grill éttermet találtunk,még az abrosz is kockás volt!Kihordásra
is dolgoztak,kismotorba rakták a gyrosokat,meg nem állt a motoros.Ilyenből aztán
többet is láttunk...tanácsként:ha valaki Rethymnoban jár,a legkevesebb időt a
tengerparti sétányon kell tölteni,mondjuk csak annyit,míg a vízben van,aztán
irány a „felsőváros”!A város nagy,nagyobb,mint
gondolnánk,és csak a szorosan vett belvárosban kell fizetni a
parkolásáért.Vagyis mentünk kocsival is-újra és újra meglep a görögök
„nagyvonalúsága”,vagy nemtörődömsége:olyan helyek voltak Parking táblával
megjelölve,amit én inkább építési felvonulási területnek gondolnék.De ott
parkolt mindenki,hát óvatosan beálltunk.Érdekes élmény volt egy este,”fenn”
ettünk a főutcán,majd sötétben lementünk
a parti sétány és az óvárosi rész kezdeténél lévő térhez.Itt hömpölyögnek a
turisták...nagy a fény,reklámok,zenék mindenhonnan,tele minden
étterem,fagyizó,bárok egymás hegyén-hátán,és mindenhol emberek!Az utcán
kukorica és cukorkaárusok,lufi-játék,mindent árulnak,és mindent
megvesznek...őrületes a tömeg!Volt némi ellentét a két terület között...aztán a
kikötő.Valaha innen indultunk,ahogy már írtam is.Nem emlékeztem,hogy ekkora!Jó
néhány hajó,bárka,jacht,el lehet ám nézelődni itt is...aztán betévedtünk az
óvárosba!Ott lehet csak igazán elnézelődni!Igazi mediterrán hangulat,ahogy
haladunk egyre beljebb a főtértől,úgy fogynak a turisták,és persze szaporodnak
a helybeliek,akik semmitől nem zavartatva élik a szokásos nyáresti életüket.
nehezebben találunk vissza-egyszerűbben szólva eltévedünk.Ami általában
nem baj-írtam már pár bejegyzésben,csak éjjel 1 óra körül már kókadtabb a
turista,még ha viszi előre a lelkesedés,akkor is!Erre ügyelve,sikerült annyira
beosztani mindent,hogy a végén nem
maradt időnk,hogy megnézzük a Fortezzát,a kikötő felé magasodó hatalmas
velencei erődöt...így jöttünk hát haza,hogy azt nem láttuk.De mielőtt
belesüppednénk a „Kendő-szindrómába”,gyorsan leszögezem,jövőre nem megyünk
vissza megnézni!Az óvárost nappali fényben és este is meg kell nézni.A nappali
fényeshez pont jó a csütörtöki nap,akkor van piac a városban.Érdekes,hogy egy
ekkora város csak heti egy piacnapot kíván,de így van.És az is meglepett,hogy
nem volt igazán nagy a piac.Ha valaki
amolyan rendes
nagy,órákigbolyongós nagyzabálós piacra kíváncsi,azt mindenképpen Chaniában kell keresni!Itt az
óvárosi kapunál lévő nagy parkolóban tartják a piacot(figyelem!Itt már fizetős
a parkolás!)A zöldség-gyümölcs rész az igazán érdekes,mindenféle házi,kézműves
termékkel:sajtok,mézek,olajok,fűszerek,lekvárok...és kóstoló,ha akarsz venni,ha
nem.És olyan olaszos hangulat,amit más görög szigeteken még nem nagyon éltünk
meg:nagy hangú kiabálás,vevőcsalogatás,veszekedés....minden,ami érdekes lehet...Szinte
középkori volt a kép,ahogy a piacon száz méterenként egy-egy koldus nyújtogatta
a poharát az emberek felé.Ha csak az embert fotózta volna valaki,és megmutatja
a képet,azt mondtam volna,A katedrális című film egy képét látom...a ruhája
madzaggal összekötött,lábán rongyok,és némelyiknek csonkolt volt valamije.Csak
azt nem tudom,hét közben hol vannak ezek az emberek?Mert jártunk a felső
utcákban minden napszakban,és nem láttuk őket!Sűrűn találkoztunk viszont
azzal,ami mindig mellbevág,annyira szeretném,és annyira reménytelen,hogy nálunk
is ez legyen...Például:felvettük a görög életritmust,és a reggeli utáni
fürdés-száradás-szundi-fürdés-séta végcélja egy Pékség,ahol változatos és finom
ebéd-sütik vannak.Az a jó ezekben,hogy nem csak a töltelék változatos,hanem a
tészta is.Egy görög pék nem tenné bele a sajtot és a lekvárt ugyanabba a fajta
tésztába!Mert az másfélével jár!Kiválasztjuk hát az éppen tetsző sütit(én
szinte mindig a spenótos –fetást,amolyan olajos,keményebb
rétestészta-szerűbent,a görög neve Szpanakopitta ,a férjem szokott váltogatni,újdonságokat
kipróbálni a kínálatnak megfelelően.)Az
ilyen pékségeknek általában van kis utcai része,2-3 kis asztalka székekkel,hogy
aki itt szeretné megenni a sütijét,le tudjon ülni...mi is leültünk hát,nézni az
életet.Meg is érkezett nemsokára egy kisteherautó,a sofőr kiszáll,kocsit nem
bezár,itt nem divat az,csak lazán becsapja az ajtót.Kezében a
tabletje,telefonja,meg egy kis füzetke.Mindezeket leteszi az egyik utcai
asztalra,és bemegy beszélgetni-válogatni...mindenét kinn hagyta!és békésen
nézegeti benn a sütiket,kenyereket!és meg sem fordul a fejében,hogy ha kijön,a
cuccai ne lennének ugyanott,ahol hagyta őket...ahány országban ezt látom,mindig
elkeseredek...
Azt
vettük észre,vannak olyan helyek-éttermek,bárok-ahol szinte egyáltalán
nincsenek mások,csak Krétaiak...az épületek,utcák,utcarészletek a klasszikus
Földközi-tengeri kikötőváros jellemzőivel,amerre nézünk,szépen megkomponált kis
fotóra kívánkozó csendéletek...és az óváros is sokkal nagyobb,mint elsőre
gondoltuk.Mivel a kényelmes szobánk-ágyunk innen majd három kilométerre van,be
kell osztani az időnket,erőnket.És bele kell venni,hogy esetleg elbóklászva
egy-egy szebb részlet felé,lehet az is,hogy
A sziget méretéből adódik,hogy ha középen lakunk,mindkét
égtáj felé jó sok időbe telik az autókázás...még itthon úgy gondoltam,tízévente
meg kell-ha lehet-nézni a talán legszebb helyet,amit eddigi barangolásaim során
láttam,és ez a Balos laguna...szerencsém volt sokfelé sok mindent látni,szemkápráztató
tengerpartokat,-színeket,hegyeket,de Balos csodája valahogy olyan,mint egy
első szerelem...lehet,hogy ennek
megfelelően már kissé misztifikált is az emlékeimben.Talán ezért is jó lett
volna utánajárni.Mert az a hegy,azok az
öblök,a színek,egyszerre a sekély,a mély ,a lágyan fodrozódó világoszöld víz és a hullámzó
sötétkék-,közöttük egy hófehér földnyelvvel,szóval Balos egy külön rekeszben
van az emlékeim között...viszont vagy 2 órás kocsiút nyugatra
Kissamos kikötője,ahonnan még hajóval tovább,aztán ugyanígy vissza.Ha a
bérelt kocsival megyünk a hegyre fel,hát az 1000es kis Athos nem tudom,bírta
volna-e...gyilkos az út arrafelé.
Úgy döntöttünk,Balosra ezentúl is csak emlékezni fogunk,mint
Kréta és egész Görögország egyik legszebb pontjára.És maradunk „középen”vagyis
Rethymno és a sziget déli része,amit fel fogunk fedezni.Most is három napra
volt kocsink,kicsivel drágább volt a bérlés,mint tavaly a kis faluban-itt most
100 eurot fizettünk.Lehet,ha többet járunk utána,többet alkudozunk,kevesebb is
lehetett volna,de kocsibérléskor fontos a személyes szimpátia is.Így
maradtunk az SK kölcsönzőnél-és a
„szokásos”Hunday Athosnál.Első nap rögtön kelet felé indultunk:
GEROPOTHAMOS BEACH
A sztrádán kell menni,aztán a Geropotahamos Híd előtt közvetlenül hirtelen lefordulni
jobbra.Nem kell megijedni,a
szokásos,görögös:szimpla földút-mondjuk nagyon meredek,de a következő napokban
rájövünk,hogy Krétának ezen a részén valahogy minden ilyen nagyon meredeken
közelíthető meg.Jobb kanyar-majd bal kanyar,és máris a híd alatt
vagyunk.És itt kezdődik is a beach.Új
értelmet nyer a híd alatt alvás:ilyen helyen bizony élmény lehet aludni.Igazából
csodálkoznék is,ha nem akadnának olyanok,akik ezt komolyan kipróbálják...nagyon
széles a part,vannak fák,és egy szemközti hegyen álló épület diszkrét fényei a
sötétet is enyhíthetik...hát,mi nem alszunk itt,csak strandolni jöttünk.Széles ez az öböl,jóval
szélesebb,mint Bali,de a víz mégis szelídebben hullámzik a
Rethymnoinál.Kavicsos,tehát
tiszta,élvezhető az úszás benne.A strand bal oldalán van a Geropothamos
arch ,egy természetes boltíves
sziklaalakzat.Gyönyörű,ahogy átsüt rajta a nap,látni,ahogy verik a hullámok az
oldalát.Jobbra itt is egy kisebb patak ereszkedik a tengerbe,még sok ilyet fogunk
látni Közép Krétán.Zöld és moszatos a víz,aztán csak azt vesszük észre,mégis
van,aki itt próbálgatja a horgászok szerencséjét...A patak felett lépcsősor
vezet fel a nagy sziklatömbön,vajon hová vezet?Hát,elindulunk,nincs kiírva,hogy
ne menjünk-mondjuk az sem,hogy igen!Fentről remek a panoráma a szikla másik
oldala felé,és mintha egy különleges öblöt látnánk arra.Van egy
drótkerítés,kapuval,ami nyitva...és itt még
semmi nem mutatja,hogy megint egy luxusszálló parkjába tévedtünk,mint
annak idején Kefalonián...itt sokkal messzebb a part,nem megyünk le
odáig.Viszont olyan szép a kert,és a kilátás,hogy hosszan elbóklászunk a pálmák,leanderek,kaktuszok között.
BALI
Ez egy bűbájos kis hegyi falu,nem akkora,mint Parga,és nem
is annyira összefüggő.Annyiban azonban hasonló,hogy három strand köré szerveződik,de az átmeneti
részeknél kicsit elhal az
élet.Vagyis,mintha három lazán összekapcsolódó falu lenne...De nagyon egységes
mindegyik:szuper strand-mivel kicsi öblök,védettek,nem hullámzik,nagyon jól
úszható.Kavicsos-hála Istennek!-és ezért gyönyörű átlátszó is.Az a zöldesebb
fajta víz..imádtam!Jókat úszkálgattunk,és nézelődni is sokat lehetett,mert a
strand körül zajlott az élet.Mondjuk nem bántam volna,ha kicsit kevesebben
vagyunk,de ne irigyeljük embertársainktól se a jót...úszkálgatás közben néztük
ki az egyik éttermet,ahol aztán később ebédeltünk is.Vörös márna... a különböző
partok élvezetében úgy eltelt az idő,hogy kissé késve indultunk el Preveli
felé.A késés ahhoz képest értendő,hogy lekéstük az optimális
fényviszonyokat.Mire fél 4 körül odaértünk,már árnyékot vetett a nap a strand
egy részére,és a pálmaerdőt és a rajta átfolyó patakot is csak árnyékban
láttuk.Ez csak egészen kicsit von le az élvezetből,de a készített fényképek
akkor lettek volna igazán szépek...
PREVELI
Egy olyan strand,ahol a tengerbe folyik egy nem is annyira
kicsi patak,és a patak medrét véges-végig pálmafák szegélyezik.Kiépített a
strand,vagyis parkoló-lépcső-strand...hát,erre nem voltunk felkészülve.A
parkolóból a strandig 439 lépcső vezetett.Nem számoltuk,ki volt írva...de tuti
volt annyi.És nem ám szabályos,hogy leszegett fejjel ritmusban lemégy(mondjuk
Görögországban ilyet nem is tudnék elképzelni),hanem laza hányavetiségben
odatákolt,különböző nagyságú fokok...lefelé könnyebb volt.Bár,mikor már azt
hittem,ott vagyunk,még jött egy plusz ötven méternyi köves tekergés.Aztán
leérve láttuk,hogy árnyékba borult a part...szürkés lett a víz szíve és
szürkések a fák.Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam fénylőbb,színesebb képeket
készíteni.A víz itt is aprókavicsos,bár valamiért csak keveset fürödtünk,már
nem is emlékszem miért...kis pihenő után el is indultunk a To forest palm
feliratú kartonpapír nyomán.Jelzett,kiépített út vezetett az erdőbe.Jó is volt
így,mert a pálmafa levele is
leesik,lehajlik,és akkor kemény és éles tud lenni...Tekeregve vitt az
út,sokszor el a folyó vonalától...zöld volt a víz,és számomra teljesen
talányos,de bővízű,nagy sodrású.Ez minden törvénynek ellentmond.Honnan a víz 40
fokban,hogy két hónapja nem esett?És mitől zubog ennyire,mikor szinte már sík itt
a pályája?És,mikor fejlebb már keskenyebb és sekélyebb egy helyen bele is
mentünk-fürdőruhában,papucsban-újabb kérdést vetett... mitől volt olyan
borzasztóan hideg?Az út jó másfél kilométer hosszú,kanyarogva a folyó forrása
felé.Itt mát összeszűkül a meder,szurdokhoz érünk.Két nagyon magas sziklafal
közül tör,kanyarog elő a víz...a hasadékon átfújó szélnek olyan földöntúli
hangzása van,hogy szinte félelmet keltett.Ott voltunk ketten-néhány kecske
lesett csak minket-fürdőruhában,összes fegyverünk egy fényképezőgép és egy
kamera...mindenhol
pálmák,kicsi,nagy,törött,levágott.A víz zuhog,a szél fenyeget,és úgy
éreztem,lehet,hogy már az egész világon csak ketten vagyunk...reálisan semmi
veszély nem lehetett,ezt akkor is tudtam,de a hangok,zajok,ingerek hatására azt
mondtam,menjünk vissza...itt is volt egy olyan érzés,ami ezen az úton sokszor
felmerült bennünk:mekkora is egy ember a világban?Mennyit számít,ha a
természettel áll szemben?Mit számít,ha nem tud elbújni sehová a tomboló
szélben?Ha eszköz és segítség nélkül kell megbírkóznia a hullámokkal?Ha gyalog
kell 16 km-t menni,és nincs lehetőség ezt feladni?Mikor ötven emeletnyi szikla
tövében felfelé nézek...mennyi idő,hány emberöltő ez a szikla,és még mennyi
lesz...mik is vagyunk a kütyüink nélkül?
Szóval visszamentünk.Természetesen az emberek ott voltak a
parton,bár már tünedezve,mert fél 7 körül járt az idő.És akkor elindultunk.Felfelé a 439-et.Eszembe jutott Egremni.Lefkadan az a
csodapart a világoskék vizével...mennyire szép volt az is-és mennyi volt ott is
a lépcső...igaz,csak háromszázvalahány.Szóval mentem,mentem felfelé,és nagyon
elégedett voltam magammal-pedig akkor még nem is tudtam,ennek hányszorosa vár
rám pénteken...mármint érzésben,nagyon jól bírtam.Meglepő volt,hogy
találkozutunk lefelé igyekvő emberekkel is...szerintem már késő volt ehhez,de,mint kolléganőm mondani
szokta:nem vagyunk egyformák,hát,ők most
mennek le...a parkolóból kikanyarodva látjuk,hogy megint elakadt egy autó a
meredek bevezető úton.Mert a parkolót sem könnyű elérni.Ha nem is a lépcsőfokok,hanem
a lejtő-emelkedő foka miatt.Nem vagyok otthon ezek megbecsülésében,maradjunk
annyiban,nagyon meredek volt.Lefelé jövet egy kishölgy nem is tudta felhozni a
kocsit,egy idősebb ember próbálta németül magyarázni,mit tegyen,aztán inkább
átvette a volánt és feltekert.Jól is tette,mert már többen szerettünk volna
lemenni.És bár viszonylag széles volt az út,egy kissé beljebb állt rajta a
kishölgy,így többen voltunk szemlélői az eseménynek.Ezt-is- látva nagy lendülettel
futottunk neki,meg mert a férjem ugye sokáig vezette a szép emlékű Táltost,a
Kis Polskinkat.Így tudta,hogy kell kis erővel nagy dolgot
véghezvinni.Hörgött-pöfögött szegény Athosunk,de becsülettel megelőzte a
félúton szerencsétlenkedő nagyobb autót.Büszkék is voltunk rá!
GEORGIOUPOULIS
A falu,ahol először Krétán járva laktunk.Egyáltalán nem
szerettem akkor,nagyon nem jó élményekkel nyitott az a nyár.Akkor másodszor
ültem repülőn,kicsit még féltem is.Emlékszem,10 óra körül kellett kinn lenni a
Ferihegyi reptéren...aztán végül a gép éjfél előtt két perccel emelkedett a
levegőbe.A két időpont között volt még két próbálkozás,amikor rendben
beültünk,becsatoltuk magunkat,végignéztük az utaskísérők pantomimját a
menekülési útvonalakról,aztán nekilódultunk,majd visszagurultunk a senki földjére.Az
első próbálkozáskor valami műszer hibásodott meg,akkor úgy 4 órát vártunk a
csarnokban.A délután közepén próbálkoztunk újra,emlékszem akkor valami időjárás
detektor-vagy radar hibásodott meg-hát újra visszagurultunk.Akkor már annyira
nem volt bizodalmunk a gépben,hogy kollektív tiltakozásba kezdtünk...volt
köztünk egy Duna Televíziós nagyhangú nő-persze már csak ennyire emlékszem
belőle...szóval akkor ott megálltunk a kifutópályánál-ahol persze
tilos.Érdekes,de azon a nagy ,kietlen területen nem is volt sok az a majdnem kétszáz ember...villámgyorsan
körbevettek minket a reptéri biztonságiak-bár inkább kommandósok lehettek,talpig
feketében!Kisebb huzavona után persze bementünk a terminálba,a senki
földjére,mert az országot már elhagytuk-,és újra kezdődött a várakozás.A gépet
persze már nem indították,és mint megtudtuk,Pozsonyból hoztak másikat
helyette-szlovák személyzettel.De mire oda jutottunk,hogy felszállunk,már
mindenki kimerült,elcsigázott,zaklatott volt.A repülési szabályok szerint,ha 2 óránál
többet késik egy adott járat,az érintett légitársaságnak gondoskodnia kell az
utasok ellátásáról...a mi járatunk ötször két órát késett!Sokszor osztogattak
étkezési és italkuponokat-amit a reptéri büfében lehetett
elkölteni.Emlékszem,fejenként és 2 óránként 1500 forintnyi kupont kaptunk.És
arra is emlékszem,hogy egy muffin 500 volt,egy fél liter bármilyen folyadék(víz,vagy
üdítő)szintén 500.Mi úgy voltunk,hogy a férjem,a 14 éves fiam és én...akinek
volt serdülő fia,az tudja,hogy mi nekik 2 muffin...úgy két harapás volt.Már
amíg volt!Mert a 180 fős társaság este 8-ra kiürítette a büfét,szó szerint
semmi nem maradt,ami ehető volt.Csak úgy tolakodtunk az 500 forintos csomag
ropikért...De persze nehéz lett volna eldönteni,hogy a fizikai kimerültség
fokozta-e az idegit,vagy a furcsa kezdet és a feszültség miatt voltunk
fáradtak...mert aki utazik,tudja,hogy mire odaérünk,hogy konkrétan felszállunk
a repülőre,buszra,kocsiba-már felfokozott lelkiállapotba kerülünk.Én már
ilyenkor a rossz dolgoknak is örülni szoktam,csak végre itt van az évnek az a
része,amikor mehetünk...de ez azért sok(k) volt.Tizenkét órás késés-három
nekifutással.A harmadik nekirugaszkodásnál már úgy gondoltam,ha most meg kell
halni,hát meghalunk...akkor repültem először sötétben.
Így hajnal 4-re értünk Georgioupoulisba...itt még
folytatódott a rémálmunk,gond volt a foglalt szállással,nem sorolom,-délelőtt
10-kor költöztünk be a felajánlott csere-apartmanba.Akkor ültünk le először
nyugodtan Kréta szigetén...
Jó a vizuális memóriám,szinte az összes eddigi
szállásra,falura emlékszem,az utakra,ahol jártunk,a kedvenc helyekre.Itt is
emlékeztem a Hotel Ferenikire,és a mellette lévő apartmanházra,ahol végül az 578-as
szobákban laktunk...így simán odataláltunk a kocsival,leparkoltunk...itt már a
férjem is felismert mindent,megnéztük a régi helyszineket...lementünk a partra
is.Itt látszik a legnagyobb változás-nagy beach bárt építettek oda,ahol régen
strandolgattunk.Itt most egy ilyen volt-ilyen lett kép:
A kis híd,a kis folyó,mindent megtaláltunk.Itt a part
homokos.Vajon miért szerettem annak idején a homokos partot?Hisz mindenemre
ráragadt,szinte sárosnak érzem magam tőle.A víz meg-a homokos aljzat alig tud leülepedni,valaki-valami mindig
felzavarja.Nem is látni nagyon a víz aljára,nem tetszik.Jó húsz méter után még
derékig ér.Hülyén érzem magam,kilencven centis vízben úszkálni.Annyival jobb az
aprókavicsos part.Ahogy a sós víz miatt a kezemre-testemre tapad,a száradás
után csak simán leseprem,és újra tiszta vagyok.Ha kicsit nagyobb a kavics,semmi
nem kell a partra,csak simán lefeküdni,és élvezni a
nyarat,tengert,napsütést!Kefalonián volt ilyen csodás Antisamos partja és itt
Krétán is ilyen lesz Geropothamosz és Shinaria.
De Georgioupoulis partja nem tetszett.
KOURNAS TÓ
És akkor gyorsan elmondom,ez volt a másik,ami nem nyert meg
magának:a Kournas tó.
Valahogy az egész ehhez kapcsolódó emlék,érzés más
,idegen,valahogy nem kellemes.Nem tudom az okát.Bár kicsit más volt az
egész,mint a többi hely,ahol megfordultunk,mégsem tudnám igazán megfogalmazni,mi
volt,amiért ennyire nem jó szívvel gondolok vissza rá.
Georgioupolistól valóban csak pár perc kocsival.A görögökre
oly jellemző a parkolás.Aki esetleg utánunk-és ezt elolvasva megy
oda,tanácsolom,ne álljon meg az alsó-első parkolóhelynél.Innen még 5-600 métert
kell gyalogolni,és bőven van hely parkolni közelebb is.A főútról jobbra lefelé
már látszik a tó.Az odavezető út végig ajándéktárgyakat áruló üzletekkel
szegélyezett.És amikor ennek vége,rögtön lecsapnak ránk a
vízibicikli-kölcsönzők.Oroszul.Mikor látják,hogy nem vagyunk potenciális
ügyfelek,azonnal elfordulnak tőlünk.Másokat szólítanak meg,újra csak
oroszul.Kicsit leültünk nézni a tavat-a tájat,és akarva-akaratlanul
meghalljuk,hogy itt az orosz az uralkodó nemzet.Rejtély,hogy miért vannak itt
ennyien,de rajtuk kívül néhány görög család,aztán az oroszok.Más nyelvet alig
hallottunk...És hát, a tó.A két,egymástól élesen elváló színt valóban látni a
vízen.A képekkel ellentétben azonban nagyon fakó mindkét kék.El van kényeztetve
a szemem,nem elég már ez az árnyalat.Egy sápadt
türkiz találkozik egy fakó
királykékkel...ez nem Görögország!Felmegyünk
a magasabb parkolóba,hogy jobb rálátásunk legyen,hátha másképp világítja
meg a nap,de sajnos...
Nem szoktam tóban fürdeni.Vagy medencében úszok,vagy tengerben.Egyszerűen nem szeretek bizonytalan
színű természetes vizekbe bemenni...a férjem rábeszélt,csak bemegyünk,ha már
ennyit fáradoztunk érte!De nem volt jó érzés.Nem volt jó úszni.Én nem tudom az
okát,mondták itthon nekem,hogy a sós víz miatt jobb nekem a tengerben
úszni...talán,talán.
AUTÓZÁS KÖZÉP KRÉTÁN
Autózni bizony más
volt,mint a tavaly.Egész Közép Kréta más,mint Kelet...A 3 napos kocsibérlés
programját viizo
blogja Krétai javaslata alapján állítottam össze.Kicsit kényelmesen
mentünk,többet nézelődtünk egy-egy helyen,így kimaradt néhány itthon még
megtervezett dolog.Meg beleszólt a
Meltemi is...Az északi parttól szeltük át a szigetet a Líbiai tengerhez,egyszer
Plakias felé,itt megálltunk a szomszédos partoknál:Amoudi,Schinaria...aztán
másnap Vrisses felé Chora Sfakion végcéllal.Aztán északon is kóboroltunk még
kicsit...Balitól Kalivesig strandvadászaton...Az észak-déli út
csodálatos!Rethymnot elhagyva rögtön hegyen vagyunk,és sokáig még felfelé is megyünk!Aztán,ahogy a tankönyvben meg vagyon írva,a lombhullató
erdő után fenyvesek,majd a sziklák.Aztán egy hirtelen kanyar után a
szurdokok.Kanyarogva,tekeregve,hogy fotózni is alig tudok!Szikla szikla
hátán,bármerre nézünk.Na jó,néhány kecske visszanéz.Őrület,hogy szinte
függőleges falon is hogy járkálnak ezek az állatok!Főleg a Chora Sfakionba
vezető kuriózum.Az út felétől már csak a kövek mindenhol,és a szakadék
közöttük.Itt az Imbros szurdok,amit a
Samaria kistestvérének mondanak.A bejárata előtt nagyobb pihenőhely van,azt
elhagyva már elkezd lejteni a terep.A tengerhez való kifutása meg külön
élmény.Lefényképezni a személykocsiból nem nagyon lehet,túl alacsonyan
ülök.Péntek este az emeletes buszról végre tudok csinálni egy jobb képet,nagy
élmény ezt nézegetni!Úgy tekereg az út
lefelé,mint egy lendületes csuklóval ,hajlítgatva húzott hurok.Nagyon hosszú
ideig megyünk ezen az úton,mire leérünk
ebbe a csodálatos kis déli kikötővároskába,Sfakionba.
CHORA SFAKION
Jó strand,jó
étterem,és az egyik butikban itt a régi kendőm-vagy a mása!A férjem nagyon meg akarta venni...akkor már
megvolt az új-a másik szépség.És akkor én
nem akartam már.Mert két új szépségnek nem is lehet úgy örülni,mint
egynek...az már túl sok lenne.Eggyel úgy van az ember ,hogy van valami,amit
szeretettel nézegetek,csodálok,aminek örülök,hogy végre tizenév után van új.De
ha kettő ilyen van,melyiknek örüljek?Akkor valahogy az egyik felesleges.Egy idő
után ez az egyik már nem is fog annyira
tetszeni,már nem fogom olyan szépnek látni...és ilyet nem akarok.Vetettem hát
egy búcsúpillantást a régi-új-matalai-sfakioni paleora-és otthagytuk.Legyen
valaki másnak szép!
Sfakionban a strand nagyon kellemes.Jókat úsztunk,pihentünk
itt.A parton sok sziklahasadék-az egyikbe pakoltunk le.Az éttermek,mint Balin,a
strand oldalán végig,nagyon hangulatos:
PLAKIAS -itt a városi
strandnál pancsoltunk volna kicsit,majd megebédeltünk az ajánlott Sifis étteremben.Grilltál,mouszaka...családi
étterem,olyannyira,hogy a család főz-szolgál ki...az apa az úr,mindenen ott a szeme,két
fia előtt levegőben érezhető a
tekintélye.Elég volt a szemének egy villanása,egy alig látható biccentés,hogy a fiúk ugorjanak,és tegyék a
dolgukat.Megérkeztünkkor egy népesebb,jó húsz fős skandináv csoport
ebédelt.Nagy becsben voltak,láthatóan nem először ettek itt...minden
kívánságukat leste a két fiú,meg két fiatal kislány.A mi rendelésünket is az
apa vette fel,de fél pillanat alatt
asztalunkon gyöngyözött a sör,a víz,pedig azt hittük,a skandinávok el fogják
vinni a „műsort”.De nem így lett,mi is nagy figyelmet élveztünk,és úgy
tűnt,mindenki.az apa folyamatosan nézte a „terepet”-a vendéget,igazi
fogadós-ahogy a régieket is képzeltük...amúgy finom volt az étel-és nagy volt a
szél.
...aznap volt a legnagyobb
a Meltemi.Meg is érdemli,hogy nagy betűvel írjuk a nevét,akkora ereje
van.Ez az Égei tenger nyári északi
szele,julius-augusztus környékén gyakori.Tavaly is szinte napra ebben az időben
voltunk itt,de nem volt hozzá szerencsénk.Most bepótolja.Nem hideg,de
össze-vissza fúj mindent.Annyira,hogy amikor a papírt ki akartuk dobni ,és a szemetes felett
elengedtük ,nem lefelé hullott,hanem szárnyra kelve messze repült az
utcán...tátott szájjal fordultunk utána,olyan hirtelen jelenség
volt...Plakiason lepakolni sem nagyon
tudtunk a parton,mert vitt mindent-mindenfelé...úgyhogy kis séta,nézelődés fért
be a késői ebéd mellé.Merthogy előtte jártuk végig a környező partokat.Nagyon
könnyű itt is elkavarodni.El is kavarodtunk,és teljesen véletlenül egyenesen
Schinaria partjához értünk...”az egyik legjobb snoris hely a déli részen”-írja
róla Viizo,és,hát,így is van!Korán érkeztünk,úgy négy ember volt a parton,mikor
legördültünk...ide is lejtő vitt.És végre pont olyan partra értünk,amire
vágytam.Kezdő-tengeres koromban,mint mindenki -a homokos partokat kerestem.Ma
már meg nem tudnám mondani,miért.Mint ahogy azt sem,mikor változott ez meg-és
miért. De mára ugyanazzal a lelkesedéssel próbálom elkerülni a homokos
partot.Merthogy ez az igazi,ami itt van.Diónyi hófehér,gömb alakú
kövek.Csilingelnek egymáson...és ennél természetesebb,BIO napágyat el sem lehet
képzelni.Lefekszel a kövekre,és abban a pillanatban felveszik a tested
alakját!A legpihentetőbb a testnek...és ha csak fekszel,nézed a csodás kék
eget,hallgatod a tenger hullámzását,a szél duruzsolását,akkor a léleknek is.Az
enyémnek mindenképp ez a teljes relaxálás...Szél volt itt is-még mindig a
Meltemi.Ezért egy szikla nagyságú kő mögé dugdostuk a cuccokat,elővettük a
pipát és társait.Ekkorra két kisbusszal két csoport búvár érkezett.Mint később
kiderült,búváriskola tanulói.Kis kóstolót kaptunk a búvárleckékből-teljes
felszerelés felvétele(vízben) volt az aznapi lecke...érdekes volt.Nekünk csak
sznori kellékeink vannak,azzal vágtunk neki.A víz nagyon tiszta,mély,és
rengeteg a látnivaló:halak minden méretben és mennyiségben.A következő
tengerparti útra mát tényleg veszünk egy víz alatti fényképezőgépet!Hogy ne
csak írjam,meg is tudjam mutatni a
kicsi-nagy,hosszúkás-gömbölyded,lapos-kövér,sárga-kék,pöttyös-csíkos halakat...így
kénytelen csak hinni nekem az olvasó.Nem tudtunk sokáig maradni-a szél
miatt.Sznorizás közben teljesen a víz felszínén fekszik az ember,úgy úszkál a
halak után.És azon a napon egy olyan szél járt arra,ami a víz felszínét
szántotta végig.Nem is igazán hullámzott,inkább úgy mondanám,rezgett a víz,végig.És
nagyon hideg volt!Érdekes érzés
volt,hogy az arcom,a fejem fázott!Egy idő után már kellemetlen volt,a csodás látvány
ellenére is nehéz volt a vízben maradni!Nagyon sajnáltuk,de hamarabb
továbbálltunk,mint szerettük volna.Átmentünk a Damnoni,Amoudi partokra.Azért
írom így a kettőt,mert nem is tudom pontosan,melyik volt egyik és melyik a
másik.A megközelítés miatt.Schinariától nem mentünk fel a főútra,hanem még
Lefkogia előtt a másik főút felé irányított egy Damnoni feliratú tábla...aztán
pár száz méter után beleütköztünk egy Amoudi táblába is.Szóval csak
mentünk-amerre az út vitt,aztán egyszer csak megérkeztünk...itt a part közepén
egy furcsa,lapos agyagképződményen lehetett a vízbe menni,és balra volt egy
picike folyó.Mire a tengerhez ért volna szegény,már szinte nem is volt....a
másiknál a bal oldalon hatalmas sziklák(kicsit a Kefaloniai Skala partjára
emlékeztettek),jobbra pedig kiépített strand egy luxusszállóval karöltve.És
köztük egy nagyobb folyó-sok-sok teknőssel...hát,valamelyik Damnoni volt,a
másik meg Amoudi....a sziklás rész volt a legjobb,az az igazi kavicsos part,a sziklák miatt
szélvédett,végre lehetett kicsit csak úgy úszkálni!Mindhárom part élmény
volt-teljesen másért....
SAMARIA
Ez itt a napfelkelte Rethymnoban-reggel fél 7-kor,a városi
strandon.S,hogy itt tudjunk ekkor lenni,fél 6-kor keltünk.Brutális volt,már a
gondolat is,előző este,és igen,brutális volt hajnalban nekikezdeni
készülődni.Azért csak egy hónapja szabadságon voltam már akkor,és bár nem
vagyok nagy alvó és későn kelő,egy lustálkodós fél 8-as kelés azért belefér a
szabadságba.Ehhez képest a fél 6 nagyon fájt!
Utazási irodás fakultatív kirándulás volt ez.Nem volt egy
olcsó program.Fél 7-re kigyalogoltunk-vagy huszonöt métert!) A Bora-Bora bárhoz,itt vártuk a buszt.Az vitt
el minket,és rajtunk kívül vagy 60 embert jó száz kmre ,a Samaria nemzeti Park
bejáratához.Fél 9 körül beiktattak egy senkinek sem igazán kellő
reggelizőszünetet egy bárnál-áldozva a kereskedelem istenének...Fél tíz körülre
értünk a bejárathoz.1200 méter magasan voltunk,egy autentikusan
kialakított kis kiindulóponthoz.Rövid
fotózkodás után 9 40-kor indultunk útnak.Előreláthatólag 16 kilométer,és
délután 5-ig kell megtenni.Több szakaszra osztható a táv.Az első jó 3 kilométer
amolyan természetes lépcsősor,még korlát
is van.Mondjuk kell is,mert a talaj nagyon egyenetlen.Erre-arra kiálló,éles és
csúszós kövek nehezítik a haladást.Itt végig fenyvesek alatt megyünk,és sokan
együtt az induló csoportból.A távot pihenőkkel osztják részekre.A
pihenőhelyeken padok,forrás vagy csap van,és fatáblán a további út térképe.Hol
járunk éppen,mennyi van hátra időben és km-ben.Ilyenkor még nem ölt alakot a 10
km,6 km,és hasonlók.Alig tudjuk ezt elképzelni...teljesen frissek
vagyunk,boldogan szedjük a lábunkat.Az már feltűnik,hogy fotózni,videózni nem
lehet menet közben.Olyan veszélyes ,ha nem a lábunk elé nézünk,hogy inkább
sűrűn megállunk.Nagy baj itt egy baleset.Elmondják,hogy sérülés esetén kihez
fordulhatunk...csak innen tudjuk,hogy vannak wakie-talkies emberek,(látni nem
lehet őket)akiket sérüléskor keresni
kell.Ők visznek el minket a legközelebbi szamárral(!),mintegy mentőautóval.Merthogy
itt semmilyen más „jármű” nem tud közlekedni.És szamár sincs sok,a 16 km
hosszban úgy 3 kókadozik egy-egy fa alatt..Egyet még egészen fenn látunk,egyet
középen,és egyet lejjebb.Nem valami jó kilátások!Merthogy a szamár még csak a
Nemzeti Park be- vagy kijáratához tud vinni,onnan,- a bejárattól kocsival,a
kijárattól hajóval még tovább kell mennünk,hogy orvoshoz kerüljünk...Nincs más
lehetőség:Baleset nélkül kell időre végigmenni!Ez lett a legfontosabb!Elég
lassan haladtunk,egyrészt mert óvatosak voltunk,másrészt sokat megálltunk
fotózni videózni.Mert azért leginkább lefelé nézünk menet közben...nagyon nehéz
a terep!Akik azt mondták itthon,indulás előtt,hogy simán végig lehet
menni-azért részben szépítették a dolgot!Mert végig lehet,valóban,de nagyon
nehéz!Gyönyörű minden,és nagyon változatos!Az egyik pihenőhelynél egy amolyan
„emlékpark” jött létre:az itt járók egy saját kis kő-építménnyel hagynak
emléket maguk után.Mi is keresünk 4 laposabb követ,és felépítjük a saját
monumentonkat.Aki volt ilyen helyen az érti csak meg ezt a rituálét:ma is
előttem van a mi 4 kövünk...és mikor végignézek a többi emberen,akik szintén a
kőválogatással,építéssel vannak elfoglalva,látom,ők is arra gondolnak:itt
hagyom a nyomom!Úgy emlékszem,ez után következik a park központi része,egy
nagyobb építmény.Itt többen megpihennek.Mi szinte meg sem állunk,mert úgy
vesszük észre,elég lassan haladunk! Az
erdei rész úgy délután 2-ig tart,aztán leérünk a patakmederbe.Itt
télen,tavasszal lehet víz,most,a legforróbb nyárban teljesen száraz.Óriási
hófehér kövek-mit kövek,sziklák –között vezet az út-néha nem is
tudjuk,merre.Jelzések ugyanis amúgy görögösen,elszórva és elkopva—néhányat
észre sem veszünk!Volt,hogy nem jó felé indultunk el,vissza kellett
fordulni,mikor észrevettük a tévedést.Minden szakasz másért érdekes.Az erdei
séta után az óriás szikladarabokkal
szegélyezett mederben ugrálni a köveken ,majd a szurdok leglátványosabb
része jön:a hasadék,ami jó egy órás út.Többszáz méter magas függőleges kőfalak között visz az út.A természet
erejének bizonyítékai mindenütt:sziklafalból kinyúló fák,kiszáradt mederben
virágzó leander,apróra zúzott kövek.Nagyon megérint itt mindenkit az erő...mik is vagyunk mi itt a természetben.Mennyire kicsi is az
ember...Egy-egy túrázó szinte teljesen elveszlik a falak alatt.Mint egy hangya-és mégis mi uralunk
mindent...elbeszélgetünk erről.
Közben folyamatosan haladni kell,nem tudjuk igazán beosztani
sem az erőnket,sem az időt,mert nem jelent sokat nekünk a hátralévő idő
mennyisége-nem tudjuk,milyen terepen is lesz ez.És ez fontos szempont lenne.És időre
kell menni,mert a szurdok végén nincs
alternetíva.Az 5-kor induló hajó az egyetlen lehetőség.Ha kiérünk a hegyek
közül,egy kis irodánál lepecsételik a fenn megvett jegyet.Szép emlék!Aztán van
még egy kis grátisz:itt fel lehet szállni egy kisbuszra,ami a kikötőhöz
visz.Alig vártuk a buszt...nagyon fárasztó volt az út,de már ott lenn hatalmas
büszkeség töltött el,hogy megcsináltuk!És azóta is nagy boldogsággal gondolok
arra a napra és az egész úgy él az emlékeimben,mint az egyik legfontosabb dolog
az utóbbi években...nemcsak szépségeket láttunk,hanem egy önmagunk elé tűzött
célt értünk el!
A kikötőből,Agia Roumeliből
indul a hajó.
Megáll egyszer Loutroban,bűbájos kis város,ahová kocsiút
nem vezet.Csak hajóval lehet megközelíteni.Néhány ház a part,a kikötő
körül,lényegében ennyi a falu.Itt lehet aztán háborítatlanul pihenni.Néhányan
ki is szállnak a hajóból,de a többség jön Chora Sfakionba.Elég hosszú az
út,sokáig tudunk üldögélni.Szokás szerint nézem a tengert,az egyik kedvencem a hajókázás...mikor megérkezünk,és fel kell
állni,alig érzem a lábam...a kis pihenő nem tett jót!Teljesen lemerevedett a
bokám,alig tudom hajlítani a lépések közben.Nagyon lassan,botorkálva tudok
menni.Szerencsére nincs messze a buszunk.Egy nagy emeletes.Felszállunk,és
indulás a hatalmas kanyarokkal tűzdelt hegyoldalra.Mikor felérünk,kezdődnek a
sziklás részek.Ezt most sokáig fogjuk nézegetni,ugyanis a kanyargós útszakasz
felső részén egy hatalmas koppanást hallunk.Megy tovább a busz ugyan,de egyre
lassabban:egy alkalmas részen meg is állunk,a többi busz simán elmegy
mellettünk!Az idegenvezető fiú-Sokratinak hívják-először ködösít,hogy kis
ellenőrzés,aztán,mikor a sofőr befekszik az óriási kerék alá,már sejtjük,hogy
nem olyan kicsi a baj...leszállunk a buszról,és az elfordított kerék mellett
világosan látszik,hogy ketté van törve egy nagy,vastag rúd-a stabilizátor
rúd.Egy emeletes busznak kanyargós hegyekben ez végzetes...és nekünk is
végzetes lenne,nem is szeretnénk már,ha tovább menne velünk.Még jó 45-50
percnyi kanyargás van hátra,nem lehet viccelni.Vicc azonban mégis van,amolyan
görögös.Ott álltunkban ugyanis megjelenik egy zöldséges kocsi,persze megáll,a
sofőr jön,már ketten vizsgálgatják a törött rudat.Aztán azt vettük észre,hogy a
farmer hoz a kocsijából egy gumipók –szerű alkalmatosságot,és elkezdik
összekötözni a rudat...ne,nehogy!Nehogy azt akarják,hogy a szurdokban,sziklák
között,este 8-kor elinduljunk az összekötözött stabilizátorral!Tanakodnak egy
ideig,aztán szerencsére nem indulunk.Kezd sötétedni,késő is van,hideg is,a szél
fúj,és itt fenn világítás sincs.Állítólag jön majd értünk egy busz,de ismerve a
görögöket,azért nem vagyunk biztosak,hogy ez gyors lesz!Nyolcan vagyunk
magyarok a buszon,elszórakozunk.És láttunk csodát:úgy 1 óra múlva valóban jött
egy busz!Igaz,nem emeletes,kicsit össze kellett húzni magunkat,de ekkor már nem
a kményelem volt a fontos!Menjünk csak-mindenki fáradt,éhes,16 kilométer
gyaloglás után ez nem hiányzott.Meglepően jól tűrjük,tűri mindenki a
helyzetet,talán még felháborodni is fáradtak voltunk...reggel fél 7-től este
fél 11-ig tartott tehát az út...és még belefért,hogy 11 előtt lementünk a
szomszéd étterembe vacsorázni.Manolis’s Place a hely neve..kevesebben voltak
már.És ennek azért volt jelentősége,mert Manolis,a tulaj,aki mindig ott ül a
pultnál,és nézi a vendégeket,és iszik a vendégekkel,most hamar odajön
hozzánk...Itt a férfi a főszereplő,Manolis szó nélkül leteszi a poharat a férjem elé,teletölti rakival(ami
még az ouzónál is erősebb!),és OLÁ!Nincs más lehetőség-ezt le kell húzni....és
ki tudja miért a vacsora végén ugyanezt a pincér is eljátsza!Két raki egy
este-A férjem soha semmit nem iszik,töményet végképp nem szeret...ezt
bevallani,bevállalni itt azonban egyszerűen lehetetlen.Csak tátom a számat,hogy
gurította a rakikat...még jó,hogy úgy ötven méterre volt az étterem...nem
emlékszem,bekapcsoltuk-e egyáltalán a TV-t.Nagyszerű nap volt.2016 julius 29.
Mint az egész hét is...van olyan hely Görögországban,ami
kedvesebb a szívemnek,mint ez a
Rethymnoi régió,de ennyit,ilyen szurdokos úton nem tudnánk máshol
autózni.Ez volt a különlegesség,ami erről a nyárról eszembe fog jutni,és persze
az,hogy végigmentem a Samaria szurdokon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése