,,Vannak helyek,amelyek szinte várnak ránk valahol mint ismeretlen szeretők,és amikor-ha egyáltalán-rájuk bukkanunk,azonnal és megkérdőjelezhetetlenül tudjuk,hogy ők az igaziak..."
és vannak helyek,amelyek út közben,váratlanul,szinte semmi előjelet nem mutatva tárulkoznak ki nekem és illeszkednek bele eddigi utamba...
és vannak helyek,amelyekbe már akkor beleszeretek,mikor még nem is láttam őket,csak képeket,filmeket nézek vágyakozva,és tudom,egyszer csak eljön a pillanat,mikor ott állok előttük...ez a legfontosabb
erről szól ez a blog

2016. szeptember 5., hétfő

KRÉTA HARMADSZOR



 
Hát,szóval,a kendő...tavaly nyáron ott hagytam abba,hogy ha akarja Zeusz,hogy visszamenjek Krétára egy kendőért,hát mutassa meg,-adunk neki esélyt.Újra a Mediterrán Tombolával utazunk,vagyis a sors szeszélye lesz,hová megyünk......és Zeusz azt akarta,hogy  julius közepén  újra Kréta  legyen,immár harmadszor.Nincs mit tenni,még dolgunk van Krétán.Húsz százaléknyi esély volt rá,és bejött.Igaziból Karpathoszra áhitoztam,annyira új lett volna,olyan karakteres...azt is mondogattam mindenkinek:Karpathoszra megyünk...annyira be akartam vonzani!Aztán csak győzött a kendő,ami ott várt engem Chora  Sfakionban.Pont ugyanolyan,mint a tavalyi elhagyott...aztán mégsem  vettük meg.Pedig pont olyan volt,annyira emlékszem!A Chrissi szigeti  képeken látom is-ott viseltem a régit,meg Vai partjánál...nagyon szomorú voltam,amikor elhagytam,emlékszem az érzésre.Aztán  amikor kiderült,hogy  Kréta,akkor eldöntöttem,hogy olyan szépet keresek,mint a tavalyi volt!És napokig csak a szokásos delfines-teknősös verziót találtuk mindenhol.Meglepő volt,hogy egész Közép Krétán nem találunk egy különleges paleot?Nehogy már újra Matalára kelljen menni...emlékeztem,hogy Georgioupouliban volt egy kézműves ,annak idején gyönyörű ékszeres dobozt is vettünk ott,meg ezüstmedálokat egy nagy tálca mindenes-turiból...ott volt akkor minden,hátha még megvan a bolt...azt a boltot már persze nem találtuk meg,de jópárat igen azok közül,amire emlékeztem...mert 10 évvel ezelőtt Nyugat Krétát Ebből a faluból jártuk be.El is mentünk nosztalgiázni,meg is lepődtünk rendesen a 10 évnyi változáson!És ahogy leértünk a partra-a homokosra,egyszer csak megláttam egy supermarketet,ahol voltak kendők...teknősös,delfines,pálmafás,és sok egyéb különleges is...és ott volt AZ is,vagy inkább Ő?Szóval megláttam,és rögtön megszerettem.Az érzés volt olyan,mint tavaly Matalán:”de gyönyörű,mint egy hatalmas mandala,csoda-színekkel,pont mint szeretem...és  megvettük.Itt van,vigyáztam rá,jobban,mint bármi másra!


Szerintem ezért lett idén nyáron is Kréta,immár harmadszorra.De akkora ez a sziget,hogy háromszor egy hét még mindig semmi,ha az ember látni akar-nem mindent,ahhoz egy fél élet kéne-csak a legfontosabbakat!Ezért gondolom,hogy  nem hagyott  cserben a szerencse istennője sem.Az első út nyugati ,és a második keleti szálláshelye  után most a sziget közepén,Rethymnoban lesz a bázisunk.Voltunk már egyszer ebben a városban,bár amennyit és ahogy ,olyan,mintha nem is:Santorinire menve  reggel innen indultunk és késő este ide jöttünk vissza.Őszintén szólva teljesen új volt a kikötő...

Akkor elsőként Rethymno.
A sziget harmadik nagyvárosa,egyben üdülőváros is.Az első napon megzavarta az érzéseimet.A szállásunk egy háznyira a tengerparttól volt(remek ház volt,kedves tulajjal,minden szempontból megfelelő),ezért a hatalmas tengerparti sétányon való sétálgatás-(bő két kilométer!)  szinte kitöltötte az első napot...és ez a partszakasz azért nem pont olyan ,amiért a Görög partokat  szeretem.Széles homokos part-ami nem a kedvencem már évek óta!- A parton rengeteg  beach bár...és hullámok.Nagyok.Míg ott voltunk,végig nagyon hullámzott.Amúgy  is hirtelen mélyül,ami  önmagában nem lenne baj,sőt,szeretem is,de ezekkel a hullámokkal...hát,megérzi az ember lánya,hogy ki is az úr a természetben!Volt,hogy 4-5 méterre voltam csak a parttól,ott ugrabugráltunk a hullámokon,és mikor  ki akartan jönni,hát nem engedett a víz.Olyan szívó hatása van a visszacsapó hullámnak,hogy hiába tepertem teljes erőmből,nem tudtam kiúszni a partra.Meg kellett várni egy másik nagy hullámot,ami „kitolt” . Így itt a strandon úszni alig lehetett ,csak ugrándozni,és bohóckodni a partotéréssel...jó,mondjuk jókat szórakozni is mások partotérésén...jobban átgondolva,volt azért néhány olyan vízből kijövetelem,amit csak remélek,hogy senki nem örökített meg videón,és nem látom magam viszont egyszer a Youtuben-egy olyan szórakoztató egyvelegben...Bár olyan csapzottan, a kavicson kúszva-mászva menekülve,  nem sokan ismernének fel!És ahogy Mr. Benneth is megmondta a Büszkeség és balítéletben :,nem azért vagyunk- e a Földön,hogy embertársainkon szórakozzunk,és alkalomadtán ők is rajtunk...

A parton végig szebbnél szebb,de szerencsére nem magas szállodák,és apartmanházak,éttermek tömkelege...kicsit idegenkedek az ilyentől.Aztán a második estén,mikor elindultunk vacsorázóhelyet keresni,felfedeztük,hogy van másféle arca is Rethymnonak.Már a parti szállodasor feletti utcánál egy más világ kezdődik.És a harmadik,negyedik,parttal párhuzamos úton már egy olyan görög nagyvárosi élettel találkoztunk,amilyet a kis falvakban nem láttunk.Mintha nem is lennének túristák...a parton annyira hiányolt kis pékségekből  több is  ,zöldségesek,kávézók,gyrososok sora,és mozi,menyasszonyiruha-kölcsönző,könyvesbolt,meg minden,ami  nem a turistáknak szól.És olyan isteni grill éttermet találtunk,még az abrosz is kockás volt!Kihordásra is dolgoztak,kismotorba rakták a gyrosokat,meg nem állt a motoros.Ilyenből aztán többet is láttunk...tanácsként:ha valaki Rethymnoban jár,a legkevesebb időt a tengerparti sétányon kell tölteni,mondjuk csak annyit,míg a vízben van,aztán irány a „felsőváros”!A város nagy,nagyobb,mint  gondolnánk,és csak a szorosan vett belvárosban kell fizetni a parkolásáért.Vagyis mentünk kocsival is-újra és újra meglep a görögök „nagyvonalúsága”,vagy nemtörődömsége:olyan helyek voltak Parking táblával megjelölve,amit én inkább építési felvonulási területnek gondolnék.De ott parkolt mindenki,hát óvatosan beálltunk.Érdekes élmény volt egy este,”fenn” ettünk  a főutcán,majd sötétben lementünk a parti sétány és az óvárosi rész kezdeténél lévő térhez.Itt hömpölyögnek a turisták...nagy a fény,reklámok,zenék mindenhonnan,tele minden étterem,fagyizó,bárok egymás hegyén-hátán,és mindenhol emberek!Az utcán kukorica és cukorkaárusok,lufi-játék,mindent árulnak,és mindent megvesznek...őrületes a tömeg!Volt némi ellentét a két terület között...aztán a kikötő.Valaha innen indultunk,ahogy már írtam is.Nem emlékeztem,hogy ekkora!Jó néhány hajó,bárka,jacht,el lehet ám nézelődni itt is...aztán betévedtünk az óvárosba!Ott lehet csak igazán elnézelődni!Igazi mediterrán hangulat,ahogy haladunk egyre beljebb a főtértől,úgy fogynak a turisták,és persze szaporodnak a helybeliek,akik semmitől nem zavartatva élik a szokásos nyáresti életüket.  nehezebben találunk vissza-egyszerűbben szólva eltévedünk.Ami általában nem baj-írtam már pár bejegyzésben,csak éjjel 1 óra körül már kókadtabb a turista,még ha viszi előre a lelkesedés,akkor is!Erre ügyelve,sikerült annyira beosztani  mindent,hogy a végén nem maradt időnk,hogy megnézzük a Fortezzát,a kikötő felé magasodó hatalmas velencei erődöt...így jöttünk hát haza,hogy azt nem láttuk.De mielőtt belesüppednénk a „Kendő-szindrómába”,gyorsan leszögezem,jövőre nem megyünk vissza megnézni!Az óvárost nappali fényben és este is meg kell nézni.A nappali fényeshez pont jó a csütörtöki nap,akkor van piac a városban.Érdekes,hogy egy ekkora város csak heti egy piacnapot kíván,de így van.És az is meglepett,hogy nem volt igazán nagy a piac.Ha valaki  amolyan rendes  nagy,órákigbolyongós nagyzabálós piacra kíváncsi,azt  mindenképpen Chaniában kell keresni!Itt az óvárosi kapunál lévő nagy parkolóban tartják a piacot(figyelem!Itt már fizetős a parkolás!)A zöldség-gyümölcs rész az igazán érdekes,mindenféle házi,kézműves termékkel:sajtok,mézek,olajok,fűszerek,lekvárok...és kóstoló,ha akarsz venni,ha nem.És olyan olaszos hangulat,amit más görög szigeteken még nem nagyon éltünk meg:nagy hangú kiabálás,vevőcsalogatás,veszekedés....minden,ami érdekes lehet...Szinte középkori volt a kép,ahogy a piacon száz méterenként egy-egy koldus nyújtogatta a poharát az emberek felé.Ha csak az embert fotózta volna valaki,és megmutatja a képet,azt mondtam volna,A katedrális című film egy képét látom...a ruhája madzaggal összekötött,lábán rongyok,és némelyiknek csonkolt volt valamije.Csak azt nem tudom,hét közben hol vannak ezek az emberek?Mert jártunk a felső utcákban minden napszakban,és nem láttuk őket!Sűrűn találkoztunk viszont azzal,ami mindig mellbevág,annyira szeretném,és annyira reménytelen,hogy nálunk is ez legyen...Például:felvettük a görög életritmust,és a reggeli utáni fürdés-száradás-szundi-fürdés-séta végcélja egy Pékség,ahol változatos és finom ebéd-sütik vannak.Az a jó ezekben,hogy nem csak a töltelék változatos,hanem a tészta is.Egy görög pék nem tenné bele a sajtot és a lekvárt ugyanabba a fajta tésztába!Mert az másfélével jár!Kiválasztjuk hát az éppen tetsző sütit(én szinte mindig a spenótos –fetást,amolyan olajos,keményebb rétestészta-szerűbent,a görög neve    Szpanakopitta     ,a férjem szokott váltogatni,újdonságokat kipróbálni  a kínálatnak megfelelően.)Az ilyen pékségeknek általában van kis utcai része,2-3 kis asztalka székekkel,hogy aki itt szeretné megenni a sütijét,le tudjon ülni...mi is leültünk hát,nézni az életet.Meg is érkezett nemsokára egy kisteherautó,a sofőr kiszáll,kocsit nem bezár,itt nem divat az,csak lazán becsapja az ajtót.Kezében a tabletje,telefonja,meg egy kis füzetke.Mindezeket leteszi az egyik utcai asztalra,és bemegy beszélgetni-válogatni...mindenét kinn hagyta!és békésen nézegeti benn a sütiket,kenyereket!és meg sem fordul a fejében,hogy ha kijön,a cuccai ne lennének ugyanott,ahol hagyta őket...ahány országban ezt látom,mindig elkeseredek...
Azt vettük észre,vannak olyan helyek-éttermek,bárok-ahol szinte egyáltalán nincsenek mások,csak Krétaiak...az épületek,utcák,utcarészletek a klasszikus Földközi-tengeri kikötőváros jellemzőivel,amerre nézünk,szépen megkomponált kis fotóra kívánkozó csendéletek...és az óváros is sokkal nagyobb,mint elsőre gondoltuk.Mivel a kényelmes szobánk-ágyunk innen majd három kilométerre van,be kell osztani az időnket,erőnket.És bele kell venni,hogy esetleg elbóklászva egy-egy szebb részlet felé,lehet az is,hogy
A sziget méretéből adódik,hogy ha középen lakunk,mindkét égtáj felé jó sok időbe telik az autókázás...még itthon úgy gondoltam,tízévente meg kell-ha lehet-nézni a talán legszebb helyet,amit eddigi barangolásaim során láttam,és ez a Balos laguna...szerencsém volt sokfelé sok mindent látni,szemkápráztató tengerpartokat,-színeket,hegyeket,de Balos csodája valahogy olyan,mint egy első  szerelem...lehet,hogy ennek megfelelően már kissé misztifikált is az emlékeimben.Talán ezért is jó lett volna utánajárni.Mert az  a hegy,azok az öblök,a színek,egyszerre a sekély,a mély ,a lágyan fodrozódó  világoszöld víz és a hullámzó sötétkék-,közöttük egy hófehér földnyelvvel,szóval Balos egy külön rekeszben van az emlékeim között...viszont vagy 2 órás kocsiút  nyugatra  Kissamos kikötője,ahonnan még hajóval tovább,aztán ugyanígy vissza.Ha a bérelt kocsival megyünk a hegyre fel,hát az 1000es kis Athos nem tudom,bírta volna-e...gyilkos az út arrafelé.
Úgy döntöttünk,Balosra ezentúl is csak emlékezni fogunk,mint Kréta és egész Görögország egyik legszebb pontjára.És maradunk „középen”vagyis Rethymno és a sziget déli része,amit fel fogunk fedezni.Most is három napra volt kocsink,kicsivel drágább volt a bérlés,mint tavaly a kis faluban-itt most 100 eurot fizettünk.Lehet,ha többet járunk utána,többet alkudozunk,kevesebb is lehetett volna,de kocsibérléskor fontos a személyes szimpátia is.Így maradtunk  az SK kölcsönzőnél-és a „szokásos”Hunday Athosnál.Első nap rögtön kelet felé indultunk:

GEROPOTHAMOS BEACH
A sztrádán kell menni,aztán a Geropotahamos Híd  előtt közvetlenül hirtelen lefordulni jobbra.Nem kell  megijedni,a szokásos,görögös:szimpla földút-mondjuk nagyon meredek,de a következő napokban rájövünk,hogy Krétának ezen a részén valahogy minden ilyen nagyon meredeken közelíthető meg.Jobb kanyar-majd bal kanyar,és máris a híd alatt vagyunk.És  itt kezdődik is a beach.Új értelmet nyer a híd alatt alvás:ilyen helyen bizony élmény lehet aludni.Igazából csodálkoznék is,ha nem akadnának olyanok,akik ezt komolyan kipróbálják...nagyon széles a part,vannak fák,és egy szemközti hegyen álló épület diszkrét fényei a sötétet is enyhíthetik...hát,mi nem alszunk itt,csak  strandolni jöttünk.Széles ez az öböl,jóval szélesebb,mint Bali,de a víz mégis szelídebben hullámzik a Rethymnoinál.Kavicsos,tehát tiszta,élvezhető az úszás benne.A strand bal oldalán van a Geropothamos arch ,egy  természetes boltíves sziklaalakzat.Gyönyörű,ahogy átsüt rajta a nap,látni,ahogy verik a hullámok az oldalát.Jobbra itt is egy kisebb patak ereszkedik a tengerbe,még sok ilyet fogunk látni Közép Krétán.Zöld és moszatos a víz,aztán csak azt vesszük észre,mégis van,aki itt próbálgatja a horgászok szerencséjét...A patak felett lépcsősor vezet fel a nagy sziklatömbön,vajon hová vezet?Hát,elindulunk,nincs kiírva,hogy ne menjünk-mondjuk az sem,hogy igen!Fentről remek a panoráma a szikla másik oldala felé,és mintha egy különleges öblöt látnánk arra.Van egy drótkerítés,kapuval,ami nyitva...és itt még  semmi nem mutatja,hogy megint egy luxusszálló parkjába tévedtünk,mint annak idején Kefalonián...itt sokkal messzebb a part,nem megyünk le odáig.Viszont olyan szép a kert,és a kilátás,hogy hosszan elbóklászunk  a pálmák,leanderek,kaktuszok között.


BALI
Ez egy bűbájos kis hegyi falu,nem akkora,mint Parga,és nem is annyira összefüggő.Annyiban azonban hasonló,hogy  három strand köré szerveződik,de az átmeneti részeknél kicsit  elhal az élet.Vagyis,mintha három lazán összekapcsolódó falu lenne...De nagyon egységes mindegyik:szuper strand-mivel kicsi öblök,védettek,nem hullámzik,nagyon jól úszható.Kavicsos-hála Istennek!-és ezért gyönyörű átlátszó is.Az a zöldesebb fajta víz..imádtam!Jókat úszkálgattunk,és nézelődni is sokat lehetett,mert a strand körül zajlott az élet.Mondjuk nem bántam volna,ha kicsit kevesebben vagyunk,de ne irigyeljük embertársainktól se a jót...úszkálgatás közben néztük ki az egyik éttermet,ahol aztán később ebédeltünk is.Vörös márna... a különböző partok élvezetében úgy eltelt az idő,hogy kissé késve indultunk el Preveli felé.A késés ahhoz képest értendő,hogy lekéstük az optimális fényviszonyokat.Mire fél 4 körül odaértünk,már árnyékot vetett a nap a strand egy részére,és a pálmaerdőt és a rajta átfolyó patakot is csak árnyékban láttuk.Ez csak egészen kicsit von le az élvezetből,de a készített fényképek akkor lettek volna igazán szépek...

PREVELI

Egy olyan strand,ahol a tengerbe folyik egy nem is annyira kicsi patak,és a patak medrét véges-végig pálmafák szegélyezik.Kiépített a strand,vagyis parkoló-lépcső-strand...hát,erre nem voltunk felkészülve.A parkolóból a strandig 439 lépcső vezetett.Nem számoltuk,ki volt írva...de tuti volt annyi.És nem ám szabályos,hogy leszegett fejjel ritmusban lemégy(mondjuk Görögországban ilyet nem is tudnék elképzelni),hanem laza hányavetiségben odatákolt,különböző nagyságú fokok...lefelé könnyebb volt.Bár,mikor már azt hittem,ott vagyunk,még jött egy plusz ötven méternyi köves tekergés.Aztán leérve láttuk,hogy árnyékba borult a part...szürkés lett a víz szíve és szürkések a fák.Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam fénylőbb,színesebb képeket készíteni.A víz itt is aprókavicsos,bár valamiért csak keveset fürödtünk,már nem is emlékszem miért...kis pihenő után el is indultunk a To forest palm feliratú kartonpapír nyomán.Jelzett,kiépített út vezetett az erdőbe.Jó is volt így,mert a pálmafa levele is  leesik,lehajlik,és akkor kemény és éles tud lenni...Tekeregve vitt az út,sokszor el a folyó vonalától...zöld volt a víz,és számomra teljesen talányos,de bővízű,nagy sodrású.Ez minden törvénynek ellentmond.Honnan a víz 40 fokban,hogy két hónapja nem esett?És mitől zubog ennyire,mikor szinte már sík itt a pályája?És,mikor fejlebb már keskenyebb és sekélyebb egy helyen bele is mentünk-fürdőruhában,papucsban-újabb kérdést vetett... mitől volt olyan borzasztóan hideg?Az út jó másfél kilométer hosszú,kanyarogva a folyó forrása felé.Itt mát összeszűkül a meder,szurdokhoz érünk.Két nagyon magas sziklafal közül tör,kanyarog elő a víz...a hasadékon átfújó szélnek olyan földöntúli hangzása van,hogy szinte félelmet keltett.Ott voltunk ketten-néhány kecske lesett csak minket-fürdőruhában,összes fegyverünk egy fényképezőgép és egy kamera...mindenhol   pálmák,kicsi,nagy,törött,levágott.A víz zuhog,a szél fenyeget,és úgy éreztem,lehet,hogy már az egész világon csak ketten vagyunk...reálisan semmi veszély nem lehetett,ezt akkor is tudtam,de a hangok,zajok,ingerek hatására azt mondtam,menjünk vissza...itt is volt egy olyan érzés,ami ezen az úton sokszor felmerült bennünk:mekkora is egy ember a világban?Mennyit számít,ha a természettel áll szemben?Mit számít,ha nem tud elbújni sehová a tomboló szélben?Ha eszköz és segítség nélkül kell megbírkóznia a hullámokkal?Ha gyalog kell 16 km-t menni,és nincs lehetőség ezt feladni?Mikor ötven emeletnyi szikla tövében felfelé nézek...mennyi idő,hány emberöltő ez a szikla,és még mennyi lesz...mik is vagyunk a kütyüink nélkül?
Szóval visszamentünk.Természetesen az emberek ott voltak a parton,bár már tünedezve,mert fél 7 körül járt az  idő.És akkor elindultunk.Felfelé  a 439-et.Eszembe jutott Egremni.Lefkadan az a csodapart a világoskék vizével...mennyire szép volt az is-és mennyi volt ott is a lépcső...igaz,csak háromszázvalahány.Szóval mentem,mentem felfelé,és nagyon elégedett voltam magammal-pedig akkor még nem is tudtam,ennek hányszorosa vár rám pénteken...mármint érzésben,nagyon jól bírtam.Meglepő volt,hogy találkozutunk lefelé igyekvő emberekkel is...szerintem már  késő volt ehhez,de,mint kolléganőm mondani szokta:nem vagyunk egyformák,hát,ők  most mennek le...a parkolóból kikanyarodva látjuk,hogy megint elakadt egy autó a meredek bevezető úton.Mert a parkolót sem könnyű elérni.Ha nem is a lépcsőfokok,hanem a lejtő-emelkedő foka miatt.Nem vagyok otthon ezek megbecsülésében,maradjunk annyiban,nagyon meredek volt.Lefelé jövet egy kishölgy nem is tudta felhozni a kocsit,egy idősebb ember próbálta németül magyarázni,mit tegyen,aztán inkább átvette a volánt és feltekert.Jól is tette,mert már többen szerettünk volna lemenni.És bár viszonylag széles volt az út,egy kissé beljebb állt rajta a kishölgy,így többen voltunk szemlélői az eseménynek.Ezt-is- látva nagy lendülettel futottunk neki,meg mert a férjem ugye sokáig vezette a szép emlékű Táltost,a Kis Polskinkat.Így tudta,hogy kell kis erővel nagy dolgot véghezvinni.Hörgött-pöfögött szegény Athosunk,de becsülettel megelőzte a félúton szerencsétlenkedő nagyobb autót.Büszkék is voltunk rá!

GEORGIOUPOULIS
A falu,ahol először Krétán járva laktunk.Egyáltalán nem szerettem akkor,nagyon nem jó élményekkel nyitott az a nyár.Akkor másodszor ültem repülőn,kicsit még féltem is.Emlékszem,10 óra körül kellett kinn lenni a Ferihegyi reptéren...aztán végül a gép éjfél előtt két perccel emelkedett a levegőbe.A két időpont között volt még két próbálkozás,amikor rendben beültünk,becsatoltuk magunkat,végignéztük az utaskísérők pantomimját a menekülési útvonalakról,aztán nekilódultunk,majd visszagurultunk a senki földjére.Az első próbálkozáskor valami műszer hibásodott meg,akkor úgy 4 órát vártunk a csarnokban.A délután közepén próbálkoztunk újra,emlékszem akkor valami időjárás detektor-vagy radar hibásodott meg-hát újra visszagurultunk.Akkor már annyira nem volt bizodalmunk a gépben,hogy kollektív tiltakozásba kezdtünk...volt köztünk egy Duna Televíziós nagyhangú nő-persze már csak ennyire emlékszem belőle...szóval akkor ott megálltunk a kifutópályánál-ahol persze tilos.Érdekes,de azon a nagy ,kietlen területen nem is volt sok az  a majdnem kétszáz ember...villámgyorsan körbevettek minket a reptéri biztonságiak-bár inkább kommandósok lehettek,talpig feketében!Kisebb huzavona után persze bementünk a terminálba,a senki földjére,mert az országot már elhagytuk-,és újra kezdődött a várakozás.A gépet persze már nem indították,és mint megtudtuk,Pozsonyból hoztak másikat helyette-szlovák személyzettel.De mire oda jutottunk,hogy felszállunk,már mindenki kimerült,elcsigázott,zaklatott  volt.A repülési szabályok szerint,ha 2 óránál többet késik egy adott járat,az érintett légitársaságnak gondoskodnia kell az utasok ellátásáról...a mi járatunk ötször két órát késett!Sokszor osztogattak étkezési és italkuponokat-amit a reptéri büfében lehetett elkölteni.Emlékszem,fejenként és 2 óránként 1500 forintnyi kupont kaptunk.És arra is emlékszem,hogy egy muffin 500 volt,egy fél liter bármilyen folyadék(víz,vagy üdítő)szintén 500.Mi úgy voltunk,hogy a férjem,a 14 éves fiam és én...akinek volt serdülő fia,az tudja,hogy mi nekik 2 muffin...úgy két harapás volt.Már amíg volt!Mert a 180 fős társaság este 8-ra kiürítette a büfét,szó szerint semmi nem maradt,ami ehető volt.Csak úgy tolakodtunk az 500 forintos csomag ropikért...De persze nehéz lett volna eldönteni,hogy a fizikai kimerültség fokozta-e az idegit,vagy a furcsa kezdet és a feszültség miatt voltunk fáradtak...mert aki utazik,tudja,hogy mire odaérünk,hogy konkrétan felszállunk a repülőre,buszra,kocsiba-már felfokozott lelkiállapotba kerülünk.Én már ilyenkor a rossz dolgoknak is örülni szoktam,csak végre itt van az évnek az a része,amikor mehetünk...de ez azért sok(k) volt.Tizenkét órás késés-három nekifutással.A harmadik nekirugaszkodásnál már úgy gondoltam,ha most meg kell halni,hát meghalunk...akkor repültem először sötétben.
Így hajnal 4-re értünk Georgioupoulisba...itt még folytatódott a rémálmunk,gond volt a foglalt szállással,nem sorolom,-délelőtt 10-kor költöztünk be a felajánlott csere-apartmanba.Akkor ültünk le először nyugodtan Kréta szigetén...
Jó a vizuális memóriám,szinte az összes eddigi szállásra,falura emlékszem,az utakra,ahol jártunk,a kedvenc helyekre.Itt is emlékeztem a Hotel Ferenikire,és a mellette lévő apartmanházra,ahol végül az 578-as szobákban laktunk...így simán odataláltunk a kocsival,leparkoltunk...itt már a férjem is felismert mindent,megnéztük a régi helyszineket...lementünk a partra is.Itt látszik a legnagyobb változás-nagy beach bárt építettek oda,ahol régen strandolgattunk.Itt most egy ilyen volt-ilyen lett kép:

A kis híd,a kis folyó,mindent megtaláltunk.Itt a part homokos.Vajon miért szerettem annak idején a homokos partot?Hisz mindenemre ráragadt,szinte sárosnak érzem magam tőle.A víz meg-a homokos aljzat  alig tud leülepedni,valaki-valami mindig felzavarja.Nem is látni nagyon a víz aljára,nem tetszik.Jó húsz méter után még derékig ér.Hülyén érzem magam,kilencven centis vízben úszkálni.Annyival jobb az aprókavicsos part.Ahogy a sós víz miatt a kezemre-testemre tapad,a száradás után csak simán leseprem,és újra tiszta vagyok.Ha kicsit nagyobb a kavics,semmi nem kell a partra,csak simán lefeküdni,és élvezni a nyarat,tengert,napsütést!Kefalonián volt ilyen csodás Antisamos partja és itt Krétán is ilyen lesz Geropothamosz és Shinaria.
De Georgioupoulis partja nem tetszett.

KOURNAS 
És akkor gyorsan elmondom,ez volt a másik,ami nem nyert meg magának:a Kournas tó.
Valahogy az egész ehhez kapcsolódó emlék,érzés más ,idegen,valahogy nem kellemes.Nem tudom az okát.Bár kicsit más volt az egész,mint a többi hely,ahol megfordultunk,mégsem tudnám igazán megfogalmazni,mi volt,amiért ennyire nem jó szívvel gondolok vissza rá.
Georgioupolistól valóban csak pár perc kocsival.A görögökre oly jellemző a parkolás.Aki esetleg utánunk-és ezt elolvasva megy oda,tanácsolom,ne álljon meg az alsó-első parkolóhelynél.Innen még 5-600 métert kell gyalogolni,és bőven van hely parkolni közelebb is.A főútról jobbra lefelé már látszik a tó.Az odavezető út végig ajándéktárgyakat áruló üzletekkel szegélyezett.És amikor ennek vége,rögtön lecsapnak ránk a vízibicikli-kölcsönzők.Oroszul.Mikor látják,hogy nem vagyunk potenciális ügyfelek,azonnal elfordulnak tőlünk.Másokat szólítanak meg,újra csak oroszul.Kicsit leültünk nézni a tavat-a tájat,és akarva-akaratlanul meghalljuk,hogy itt az orosz az uralkodó nemzet.Rejtély,hogy miért vannak itt ennyien,de rajtuk kívül néhány görög család,aztán az oroszok.Más nyelvet alig hallottunk...És hát, a tó.A két,egymástól élesen elváló színt valóban látni a vízen.A képekkel ellentétben azonban nagyon fakó mindkét kék.El van kényeztetve a szemem,nem elég már ez az árnyalat.Egy sápadt  türkiz találkozik egy  fakó királykékkel...ez nem Görögország!Felmegyünk  a magasabb parkolóba,hogy jobb rálátásunk legyen,hátha másképp világítja meg a nap,de sajnos...
Nem szoktam tóban fürdeni.Vagy medencében úszok,vagy  tengerben.Egyszerűen nem szeretek bizonytalan színű természetes vizekbe bemenni...a férjem rábeszélt,csak bemegyünk,ha már ennyit fáradoztunk érte!De nem volt jó érzés.Nem volt jó úszni.Én nem tudom az okát,mondták itthon nekem,hogy a sós víz miatt jobb nekem a tengerben úszni...talán,talán.

AUTÓZÁS KÖZÉP KRÉTÁN
Autózni  bizony más volt,mint a tavaly.Egész Közép Kréta más,mint Kelet...A 3 napos kocsibérlés programját  viizo blogja  Krétai javaslata alapján  állítottam össze.Kicsit kényelmesen mentünk,többet nézelődtünk egy-egy helyen,így kimaradt néhány itthon még megtervezett  dolog.Meg beleszólt a Meltemi is...Az északi parttól szeltük át a szigetet a Líbiai tengerhez,egyszer Plakias felé,itt megálltunk a szomszédos partoknál:Amoudi,Schinaria...aztán másnap Vrisses felé Chora Sfakion végcéllal.Aztán északon is kóboroltunk még kicsit...Balitól Kalivesig strandvadászaton...Az észak-déli út csodálatos!Rethymnot elhagyva rögtön hegyen vagyunk,és sokáig még  felfelé is megyünk!Aztán,ahogy a     tankönyvben meg vagyon írva,a lombhullató erdő után fenyvesek,majd a sziklák.Aztán egy hirtelen kanyar után a szurdokok.Kanyarogva,tekeregve,hogy fotózni is alig tudok!Szikla szikla hátán,bármerre nézünk.Na jó,néhány kecske visszanéz.Őrület,hogy szinte függőleges falon is hogy járkálnak ezek az állatok!Főleg a Chora Sfakionba vezető kuriózum.Az út felétől már csak a kövek mindenhol,és a szakadék közöttük.Itt az Imbros szurdok,amit a  Samaria kistestvérének mondanak.A bejárata előtt nagyobb pihenőhely van,azt elhagyva már elkezd lejteni a terep.A tengerhez való kifutása meg külön élmény.Lefényképezni a személykocsiból nem nagyon lehet,túl alacsonyan ülök.Péntek este az emeletes buszról végre tudok csinálni egy jobb képet,nagy élmény  ezt nézegetni!Úgy tekereg az út lefelé,mint egy lendületes csuklóval ,hajlítgatva húzott hurok.Nagyon hosszú ideig megyünk ezen  az úton,mire leérünk ebbe a csodálatos kis déli kikötővároskába,Sfakionba.

CHORA SFAKION
 Jó strand,jó étterem,és az egyik butikban itt a régi kendőm-vagy a mása!A  férjem nagyon meg akarta venni...akkor már megvolt az új-a másik szépség.És akkor én  nem akartam már.Mert két új szépségnek nem is lehet úgy örülni,mint egynek...az már túl sok lenne.Eggyel úgy van az ember ,hogy van valami,amit szeretettel nézegetek,csodálok,aminek örülök,hogy végre tizenév után van új.De ha kettő ilyen van,melyiknek örüljek?Akkor valahogy az egyik felesleges.Egy idő után  ez az egyik már nem is fog annyira tetszeni,már nem fogom olyan szépnek látni...és ilyet nem akarok.Vetettem hát egy búcsúpillantást a régi-új-matalai-sfakioni paleora-és otthagytuk.Legyen valaki másnak szép!
Sfakionban a strand nagyon kellemes.Jókat úsztunk,pihentünk itt.A parton sok sziklahasadék-az egyikbe pakoltunk le.Az éttermek,mint Balin,a strand oldalán végig,nagyon hangulatos:








PLAKIAS  -itt a városi strandnál pancsoltunk volna kicsit,majd megebédeltünk az ajánlott  Sifis étteremben.Grilltál,mouszaka...családi étterem,olyannyira,hogy a család főz-szolgál ki...az apa az úr,mindenen ott a szeme,két fia előtt levegőben érezhető  a tekintélye.Elég volt a szemének egy villanása,egy alig látható  biccentés,hogy a fiúk ugorjanak,és tegyék a dolgukat.Megérkeztünkkor egy népesebb,jó húsz fős skandináv csoport ebédelt.Nagy becsben voltak,láthatóan nem először ettek itt...minden kívánságukat leste a két fiú,meg két fiatal kislány.A mi rendelésünket is az apa vette fel,de  fél pillanat alatt asztalunkon gyöngyözött a sör,a víz,pedig azt hittük,a skandinávok el fogják vinni a „műsort”.De nem így lett,mi is nagy figyelmet élveztünk,és úgy tűnt,mindenki.az apa folyamatosan nézte a „terepet”-a vendéget,igazi fogadós-ahogy a régieket is képzeltük...amúgy finom volt az étel-és nagy volt a szél.
...aznap volt a legnagyobb  a Meltemi.Meg is érdemli,hogy nagy betűvel írjuk a nevét,akkora ereje van.Ez  az Égei tenger nyári északi szele,julius-augusztus környékén gyakori.Tavaly is szinte napra ebben az időben voltunk itt,de nem volt hozzá szerencsénk.Most bepótolja.Nem hideg,de össze-vissza fúj mindent.Annyira,hogy amikor a papírt ki  akartuk dobni ,és a szemetes felett elengedtük ,nem lefelé hullott,hanem szárnyra kelve messze repült az utcán...tátott szájjal fordultunk utána,olyan hirtelen jelenség volt...Plakiason lepakolni  sem nagyon tudtunk a parton,mert vitt mindent-mindenfelé...úgyhogy kis séta,nézelődés fért be a késői ebéd mellé.Merthogy előtte jártuk végig a környező partokat.Nagyon könnyű itt is elkavarodni.El is kavarodtunk,és teljesen véletlenül egyenesen Schinaria partjához értünk...”az egyik legjobb snoris hely a déli részen”-írja róla Viizo,és,hát,így is van!Korán érkeztünk,úgy négy ember volt a parton,mikor legördültünk...ide is lejtő vitt.És végre pont olyan partra értünk,amire vágytam.Kezdő-tengeres koromban,mint mindenki -a homokos partokat kerestem.Ma már meg nem tudnám mondani,miért.Mint ahogy azt sem,mikor változott ez meg-és miért. De mára ugyanazzal a lelkesedéssel próbálom elkerülni a homokos partot.Merthogy ez az igazi,ami itt van.Diónyi hófehér,gömb alakú kövek.Csilingelnek egymáson...és ennél természetesebb,BIO napágyat el sem lehet képzelni.Lefekszel a kövekre,és abban a pillanatban felveszik a tested alakját!A legpihentetőbb a testnek...és ha csak fekszel,nézed a csodás kék eget,hallgatod a tenger hullámzását,a szél duruzsolását,akkor a léleknek is.Az enyémnek mindenképp ez a teljes relaxálás...Szél volt itt is-még mindig a Meltemi.Ezért egy szikla nagyságú kő mögé dugdostuk a cuccokat,elővettük a pipát és társait.Ekkorra két kisbusszal két csoport búvár érkezett.Mint később kiderült,búváriskola tanulói.Kis kóstolót kaptunk a búvárleckékből-teljes felszerelés felvétele(vízben) volt az aznapi lecke...érdekes volt.Nekünk csak sznori kellékeink vannak,azzal vágtunk neki.A víz nagyon tiszta,mély,és rengeteg a látnivaló:halak minden méretben és mennyiségben.A következő tengerparti útra mát tényleg veszünk egy víz alatti fényképezőgépet!Hogy ne csak írjam,meg is tudjam mutatni a kicsi-nagy,hosszúkás-gömbölyded,lapos-kövér,sárga-kék,pöttyös-csíkos halakat...így kénytelen csak hinni nekem az olvasó.Nem tudtunk sokáig maradni-a szél miatt.Sznorizás közben teljesen a víz felszínén fekszik az ember,úgy úszkál a halak után.És azon a napon egy olyan szél járt arra,ami a víz felszínét szántotta végig.Nem is igazán hullámzott,inkább úgy mondanám,rezgett a víz,végig.És nagyon  hideg volt!Érdekes érzés volt,hogy az arcom,a fejem fázott!Egy idő után már kellemetlen volt,a csodás látvány ellenére is nehéz volt a vízben maradni!Nagyon sajnáltuk,de hamarabb továbbálltunk,mint szerettük volna.Átmentünk a Damnoni,Amoudi partokra.Azért írom így a kettőt,mert nem is tudom pontosan,melyik volt egyik és melyik a másik.A megközelítés miatt.Schinariától nem mentünk fel a főútra,hanem még Lefkogia előtt a másik főút felé irányított egy Damnoni feliratú tábla...aztán pár száz méter után beleütköztünk egy Amoudi táblába is.Szóval csak mentünk-amerre az út vitt,aztán egyszer csak megérkeztünk...itt a part közepén egy furcsa,lapos agyagképződményen lehetett a vízbe menni,és balra volt egy picike folyó.Mire a tengerhez ért volna szegény,már szinte nem is volt....a másiknál a bal oldalon hatalmas sziklák(kicsit a Kefaloniai Skala partjára emlékeztettek),jobbra pedig kiépített strand egy luxusszállóval karöltve.És köztük egy nagyobb folyó-sok-sok teknőssel...hát,valamelyik Damnoni volt,a másik meg Amoudi....a sziklás rész volt a legjobb,az az igazi  kavicsos part,a sziklák miatt szélvédett,végre lehetett kicsit csak úgy úszkálni!Mindhárom part élmény volt-teljesen másért....
SAMARIA

Ez itt a napfelkelte Rethymnoban-reggel fél 7-kor,a városi strandon.S,hogy itt tudjunk ekkor lenni,fél 6-kor keltünk.Brutális volt,már a gondolat is,előző este,és igen,brutális volt hajnalban nekikezdeni készülődni.Azért csak egy hónapja szabadságon voltam már akkor,és bár nem vagyok nagy alvó és későn kelő,egy lustálkodós fél 8-as kelés azért belefér a szabadságba.Ehhez képest a fél 6 nagyon fájt!
Utazási irodás fakultatív kirándulás volt ez.Nem volt egy olcsó program.Fél 7-re kigyalogoltunk-vagy huszonöt métert!)  A Bora-Bora bárhoz,itt vártuk a buszt.Az vitt el minket,és rajtunk kívül vagy 60 embert jó száz kmre ,a Samaria nemzeti Park bejáratához.Fél 9 körül beiktattak egy senkinek sem igazán kellő reggelizőszünetet egy bárnál-áldozva a kereskedelem istenének...Fél tíz körülre értünk a bejárathoz.1200 méter magasan voltunk,egy autentikusan kialakított  kis kiindulóponthoz.Rövid fotózkodás után 9 40-kor indultunk útnak.Előreláthatólag 16 kilométer,és délután 5-ig kell megtenni.Több szakaszra osztható a táv.Az első jó 3 kilométer amolyan  természetes lépcsősor,még korlát is van.Mondjuk kell is,mert a talaj nagyon egyenetlen.Erre-arra kiálló,éles és csúszós kövek nehezítik a haladást.Itt végig fenyvesek alatt megyünk,és sokan együtt az induló csoportból.A távot pihenőkkel osztják részekre.A pihenőhelyeken padok,forrás vagy csap van,és fatáblán a további út térképe.Hol járunk éppen,mennyi van hátra időben és km-ben.Ilyenkor még nem ölt alakot a 10 km,6 km,és hasonlók.Alig tudjuk ezt elképzelni...teljesen frissek vagyunk,boldogan szedjük a lábunkat.Az már feltűnik,hogy fotózni,videózni nem lehet menet közben.Olyan veszélyes ,ha nem a lábunk elé nézünk,hogy inkább sűrűn megállunk.Nagy baj itt egy baleset.Elmondják,hogy sérülés esetén kihez fordulhatunk...csak innen tudjuk,hogy vannak wakie-talkies emberek,(látni nem lehet őket)akiket sérüléskor  keresni kell.Ők visznek el minket a legközelebbi szamárral(!),mintegy mentőautóval.Merthogy itt semmilyen más „jármű” nem tud közlekedni.És szamár sincs sok,a 16 km hosszban úgy 3 kókadozik  egy-egy  fa alatt..Egyet még egészen fenn látunk,egyet középen,és egyet lejjebb.Nem valami jó kilátások!Merthogy a szamár még csak a Nemzeti Park be- vagy kijáratához tud vinni,onnan,- a bejárattól kocsival,a kijárattól hajóval még tovább kell mennünk,hogy orvoshoz kerüljünk...Nincs más lehetőség:Baleset nélkül kell időre végigmenni!Ez lett a legfontosabb!Elég lassan haladtunk,egyrészt mert óvatosak voltunk,másrészt sokat megálltunk fotózni videózni.Mert azért leginkább lefelé nézünk menet közben...nagyon nehéz a terep!Akik azt mondták itthon,indulás előtt,hogy simán végig lehet menni-azért részben szépítették a dolgot!Mert végig lehet,valóban,de nagyon nehéz!Gyönyörű minden,és nagyon változatos!Az egyik pihenőhelynél egy amolyan „emlékpark” jött létre:az itt járók egy saját kis kő-építménnyel hagynak emléket maguk után.Mi is keresünk 4 laposabb követ,és felépítjük a saját monumentonkat.Aki volt ilyen helyen az érti csak meg ezt a rituálét:ma is előttem van a mi 4 kövünk...és mikor végignézek a többi  emberen,akik szintén a kőválogatással,építéssel vannak elfoglalva,látom,ők is arra gondolnak:itt hagyom a nyomom!Úgy emlékszem,ez után következik a park központi része,egy nagyobb építmény.Itt többen megpihennek.Mi szinte meg sem állunk,mert úgy vesszük észre,elég lassan haladunk!   Az erdei rész úgy délután 2-ig tart,aztán leérünk a patakmederbe.Itt télen,tavasszal lehet víz,most,a legforróbb nyárban teljesen száraz.Óriási hófehér kövek-mit kövek,sziklák –között vezet az út-néha nem is tudjuk,merre.Jelzések ugyanis amúgy görögösen,elszórva és elkopva—néhányat észre sem veszünk!Volt,hogy nem jó felé indultunk el,vissza kellett fordulni,mikor észrevettük a tévedést.Minden szakasz másért érdekes.Az erdei séta után az óriás szikladarabokkal  szegélyezett mederben ugrálni a köveken ,majd a szurdok leglátványosabb része jön:a hasadék,ami jó egy órás út.Többszáz méter magas függőleges  kőfalak között visz az út.A természet erejének bizonyítékai mindenütt:sziklafalból kinyúló fák,kiszáradt mederben virágzó leander,apróra zúzott kövek.Nagyon megérint itt mindenkit  az erő...mik is vagyunk  mi itt a természetben.Mennyire kicsi is az ember...Egy-egy túrázó szinte teljesen elveszlik a falak alatt.Mint  egy hangya-és mégis mi uralunk mindent...elbeszélgetünk erről.
Közben folyamatosan haladni kell,nem tudjuk igazán beosztani sem az erőnket,sem az időt,mert nem jelent sokat nekünk a hátralévő idő mennyisége-nem tudjuk,milyen terepen is lesz ez.És ez fontos szempont lenne.És időre kell menni,mert a szurdok végén  nincs alternetíva.Az 5-kor induló hajó az egyetlen lehetőség.Ha kiérünk a hegyek közül,egy kis irodánál lepecsételik a fenn megvett jegyet.Szép emlék!Aztán van még egy kis grátisz:itt fel lehet szállni egy kisbuszra,ami a kikötőhöz visz.Alig vártuk a buszt...nagyon fárasztó volt az út,de már ott lenn hatalmas büszkeség töltött el,hogy megcsináltuk!És azóta is nagy boldogsággal gondolok arra a napra és az egész úgy él az emlékeimben,mint az egyik legfontosabb dolog az utóbbi években...nemcsak szépségeket láttunk,hanem egy önmagunk elé tűzött célt értünk el!
A kikötőből,Agia Roumeliből  indul a hajó. 


Megáll egyszer Loutroban,bűbájos kis város,ahová kocsiút nem vezet.Csak hajóval lehet megközelíteni.Néhány ház a part,a kikötő körül,lényegében ennyi a falu.Itt lehet aztán háborítatlanul pihenni.Néhányan ki is szállnak a hajóból,de a többség jön Chora Sfakionba.Elég hosszú az út,sokáig tudunk üldögélni.Szokás szerint nézem a tengert,az egyik kedvencem a hajókázás...mikor megérkezünk,és fel kell állni,alig érzem a lábam...a kis pihenő nem tett jót!Teljesen lemerevedett a bokám,alig tudom hajlítani a lépések közben.Nagyon lassan,botorkálva tudok menni.Szerencsére nincs messze a buszunk.Egy nagy emeletes.Felszállunk,és indulás a hatalmas kanyarokkal tűzdelt hegyoldalra.Mikor felérünk,kezdődnek a sziklás részek.Ezt most sokáig fogjuk nézegetni,ugyanis a kanyargós útszakasz felső részén egy hatalmas koppanást hallunk.Megy tovább a busz ugyan,de egyre lassabban:egy alkalmas részen meg is állunk,a többi busz simán elmegy mellettünk!Az idegenvezető fiú-Sokratinak hívják-először ködösít,hogy kis ellenőrzés,aztán,mikor a sofőr befekszik az óriási kerék alá,már sejtjük,hogy nem olyan kicsi a baj...leszállunk a buszról,és az elfordított kerék mellett világosan látszik,hogy ketté van törve egy nagy,vastag rúd-a stabilizátor rúd.Egy emeletes busznak kanyargós hegyekben ez végzetes...és nekünk is végzetes lenne,nem is szeretnénk már,ha tovább menne velünk.Még jó 45-50 percnyi kanyargás van hátra,nem lehet viccelni.Vicc azonban mégis van,amolyan görögös.Ott álltunkban ugyanis megjelenik egy zöldséges kocsi,persze megáll,a sofőr jön,már ketten vizsgálgatják a törött rudat.Aztán azt vettük észre,hogy a farmer hoz a kocsijából egy gumipók –szerű alkalmatosságot,és elkezdik összekötözni a rudat...ne,nehogy!Nehogy azt akarják,hogy a szurdokban,sziklák között,este 8-kor elinduljunk az összekötözött stabilizátorral!Tanakodnak egy ideig,aztán szerencsére nem indulunk.Kezd sötétedni,késő is van,hideg is,a szél fúj,és itt fenn világítás sincs.Állítólag jön majd értünk egy busz,de ismerve a görögöket,azért nem vagyunk biztosak,hogy ez gyors lesz!Nyolcan vagyunk magyarok a buszon,elszórakozunk.És láttunk csodát:úgy 1 óra múlva valóban jött egy busz!Igaz,nem emeletes,kicsit össze kellett húzni magunkat,de ekkor már nem a kményelem volt a fontos!Menjünk csak-mindenki fáradt,éhes,16 kilométer gyaloglás után ez nem hiányzott.Meglepően jól tűrjük,tűri mindenki a helyzetet,talán még felháborodni is fáradtak voltunk...reggel fél 7-től este fél 11-ig tartott tehát az út...és még belefért,hogy 11 előtt lementünk a szomszéd étterembe vacsorázni.Manolis’s Place a hely neve..kevesebben voltak már.És ennek azért volt jelentősége,mert Manolis,a tulaj,aki mindig ott ül a pultnál,és nézi a vendégeket,és iszik a vendégekkel,most hamar odajön hozzánk...Itt a férfi a főszereplő,Manolis  szó nélkül leteszi  a poharat a férjem elé,teletölti rakival(ami még az ouzónál is erősebb!),és OLÁ!Nincs más lehetőség-ezt le kell húzni....és ki tudja miért a vacsora végén ugyanezt a pincér is eljátsza!Két raki egy este-A férjem soha semmit nem iszik,töményet végképp nem szeret...ezt bevallani,bevállalni itt azonban egyszerűen lehetetlen.Csak tátom a számat,hogy gurította a rakikat...még jó,hogy úgy ötven méterre volt az étterem...nem emlékszem,bekapcsoltuk-e egyáltalán a TV-t.Nagyszerű nap volt.2016 julius 29.

Hét elején,mikor a programokat szerveztük,elhangzott egy kósza ötlet,hogy a szurdok utáni napon,szombaton  esetleg még egy napra bérelünk egy kocsit,talán Falassarna strandja megérné...na ebből nem lett semmi!Lementünk a szeles-hullámos-homokos  Rethymnoi partra,és remekül pancsoltunk egész délelőtt.Pont megfelelő program volt.Délután elsétáltunk egy „felsővárosi” pékségbe,amelyiket a legjobbnak tartottunk,ettünk sütiket,néztük az életet...meglepett,hogy még volt kedvem sétálni,de volt.Ahogy este is,még egy utolsót az óvárosba,ahol a Firenze fagyizóban „majdnem” olasz fagyi volt!De tényleg!Majdnem tökéletes volt!
Mint az egész hét is...van olyan hely Görögországban,ami kedvesebb a szívemnek,mint ez a  Rethymnoi régió,de ennyit,ilyen szurdokos úton nem tudnánk máshol autózni.Ez volt a különlegesség,ami erről a nyárról eszembe fog jutni,és persze az,hogy végigmentem a Samaria szurdokon...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése