Ahogy a profilomban is írtam,az egyik legkorábbi utazós élményem
természetesen Lengyelországhoz kötődik.
A velem egykorúak értik,hogy miért,a fiatalabbaknak ez az
egyértelműség némi magyarázatot
igényel.A hetvenes-nyolcvanas évek között voltam tinédzser,bőven a
rendszerváltás előtt.Sokan már csak családi krónikákból hallanak-ha
szerencsések,és beszélnek nekik ezekről- és ismerhetnek olyan szavakat,mint piros
útlevél,kék útlevél,valutalap,valutakeret...
A kevésbé szerencséseknek álljon itt egy kis legvidámabb
barakkos-utazási gyorstalpaló:
Abban az időben kétféle útlevelünk volt.Egy piros-mint a
mai...színéből adódik a célterület:a szocialista országokba léphettünk
vele.Aztán egy kék,amit a nyugatra utazóknak adtak.De itt még nem ért véget a történet.A
pirossal ,keletre szinte korlátlanul lehetett utazni,a kéket csak háromévente
egyszer használhattuk...persze a korlátlan sem volt annyira korlátlan...és itt
lép be a történetbe a valutakeret.Ez a minden ember számára minden évre megállapított keretet
jelentette.Forintban-amit aztán a szomszédos országok pénznemére
váltottunk,ezt jegyezték be a
valutalapra...
Akkor ,1979-ben egy hónapot dogoztam ezért az utazásért a
Miskolci Hűtőházban.Abban az időben sok
itteni fiatalnak volt ez nyári
pénzszerző helye.Nem volt egy könnyű munka,bár az ott 3 műszakban dolgozó
asszonyokhoz képest azért lazábban vettük a dolgot.De még így is kemény
volt,fejben is és fizikálisan is egy-egy műszak...a mi idényünkben (junius 20
tájékától,az évzáró után) még ment az
egész eper,a cseresznye ,a borsó.Első hallásra üdvrivalgás ez,mert
hát:eper,cseresznye rogyásig-de elég 2 nap,és már sajnáltuk,hogy egyáltalán
terem ez itt Magyarhonban.Egy jó 25 méter hosszú ,1 méter széles futószalag 2
oldalán ültünk,és kapkodtuk ki az epercsumákat,cseresznyeszárakat,rohadt
epreket,cseresznyéket...mindkettő piros,1 méter szélesen,mozgásban...és a borsó
is csak a színében hozott felüdülést,merthogy a piros helyett zöld folyam
úszott előttünk napi 8 órában.Volt
persze úribb beosztás is.Néha-néha megcsíptünk egy gitter-mosó műszakot...Egy
nagyobb szobában két sokhektós teknőben ,nyeles kefével mostuk az
epres,cseresznyés műanyag rekeszeket.Kis sámlin állva-egyikben
szódásvíz,másikban öblítés...aztán,amiért versengtünk:az anyagmozgatás...raklapokra
rakva a mosott gitterek,válogatott gyümölcs-ezeket azzal a kétszárú húzós raklapemelővel a
teherliften kellett felvinni a hűtőtermekbe...szinte látom most is magam
előtt...egy hónap két műszakban.A 8-as buszon utazva este fél 11-kor merült fel
az ötlet-Már nem tudom,ki volt a gazdája,de szerencsére nem hagytuk
elveszni:utazzunk már el a fizetésünkből valahová külföldre!Mi „három lányok” a
Zrínyiből...
Abban az időben így
hirtelenjében Csehszlovákia,NDK,Lengyelország merülhetett fel.Lengyelország
volt még egy olyasmi vidám barakk,amire vágytunk...hallottuk,hogy ott sok
„baráti” fiatal gyűlik össze,meg óriási ország,meg tengerpart is van,szóval
akkor:Lengyelország?
Halványan él az emlék bennem,ahogy kimentünk a Tiszai
pályaudvarra, én egy keményfedelű úgynevezett vulkán-bőrönddel(jelentem,megvan
még!)és a szüleimmel...mit össze szívattak érte a többiek,(mindkettőért!)aztán
mit nem hoz a sors,tíz nappal később már
akár fizettek is volna,hogy a
stoppolásnál ki ülhet rá...mármint a bőröndre.A szüleim meg...hát,abban az
időben ugye nemhogy mobil,még vezetékes telefonunk sem volt.Posta volt,meg
bizalom...békebeli idők!Ma nem mernék így nekiindulni,és nem is javasolnám ezt
senkinek!Nem is tudom,hogy engedtek el minket...
Már 16 évesen is amolyan tervező fajta voltam,most
visszagondolva,nem is értem az optimizmusomat:hogy gondoltam?...ugyanis 12
napra előre megterveztem az akkori Lengyelországi
utunkat.Krakkó-Varsó-Gdansk-Gdynia...ezek voltak a szálláshelyek.Talán sokan
emlékeznek még a Miskolcon található 2(kettő
darab!) utazási iroda közül arra,amelyik már sajnos nincs közöttünk:jelesül az
Express Ifjusági irodára...(A másik,amelyik még nemhogy tartja magát,de
kiválóan prosperál,az Ibusz iroda)Szóval Express...bármilyen hihetetlennek
tűnik ma már,de 1979-ben is léteztek azok az ifjúsági kedvezmények,amelyek
ma.Így kiváltottuk a Miskolc-Budapest-Krakkó-Varsó-Gdansk-és vissza
kedvezményes vonatjegyet.Szépen tűzőgéppel összefogva,kis tasakban tárolva.És
megcsináltattuk a Youst Hotel igazolványunkat,mert minden városban ezt
terveztem be szálláshelynek.Aztán Krakkóban ott is laktunk.Már nem
emlékszem,hogy milyen volt,arra sem,hogy hol,és az idén nyáron kiderült
számomra,hogy Krakkóra sem emlékeztem.Vagy lehet,hogy annyit változott a
város,hogy azért nem ismertem rá,szinte semmire.Még a főtér,és a Posztócsarnok
is valahogy máshol volt,mint emlékeztem,és az utcák sem arra
kanyarodtak...persze szinte biztos-mit szinte,biztos!,hogy az emlékeim
csalnak,mert a Főtér és a Posztócsarnok sokszáz éve ugyanott van...
Idén tavasszal,mikor az úticélokban gondolkodtam, egy közelebbi
várost kerestem,ahol 4-5 napot kóborolnánk,barangolnánk.És bevillant Krakkó!
Már készülni rá is furcsa érzés volt,amolyan ambivalens
izgalom,ismerem-e vagy nem,szeretem-e majd vagy nem...beszéltem itthon már sokat arról a régi nyárról.Nyilván az emléket szépíti a fiatalság mámora is ...valahogy akkor
tényleg érezni lehetett ilyen kis szabadság-mámor félét:nyugati filmként ott
láttuk először moziban A cápa című filmet.Angol hanggal,lengyel
felirattal.Tisztán emlékszem,hogy mennyire rettegtünk...persze akkor még nem
volt mindennapos a horror-élmény,el sem tudtuk volna akkor képzelni a mai
film-dömpinget...kissé talán sok is ez már,ahhoz mindenképpen sok,hogy igazán
tudjunk várni-élvezni-értékelni egy filmet.És itt talán a film helyére mást is
be lehet helyettesíteni...
KRAKKÓ
Meglepően nagy város...néhány adatban:kb 330
négyzetkilométer,800 ezer lakos,az elővárosokkal együtt 1 millió 250 ezer.Tíz
állami egyeteme van,10 színháza... Miskolccal összehasonlítva...érdekes számok
ezek.És a szállodák,hostelek...Mikor szállást kerestem,nagyon
meglepődtem!Akárcsak,ha Rómában kerestem volna!Annyi sok,és olyan szép
szállodák,hostelek,apartmanházak.Aztán,mikor ott voltunk,láttam,hogy nem
csalnak a számok!Valóban hatalmas város,és valóban van annyira világváros,mint
pl.Budapest.A belváros,óváros elképesztően szép,gondozott minden utca,utcasarok,minden kapualj...a
Zsidónegyed kicsit „nyóckeres”,a
külvárosi részek viszont sokkal
jobbak,mint nálunk.Vagy gazdagabb a város,vagy jobb gazdája van,ezt nem
tudom.(Végül egy nagyon jó szállodát sikerült kifogni,a Zsidónegyedben,nem túl
távol az ulica Gorzka-tól,ami az óváros
felvezető utcája.Azért vagyok szállodapárti
az ilyen tipusú utazásoknál,mert ott-és ebben a szállodában is-szuper
svédasztalos reggeliket tálalnak.És mi nagy reggelizők vagyunk.Ilyenkor ráérősen,alaposan
bereggelizünk,hogy kitartson 2-3 óráig...tökéletes volt!)
A Krakkóiak nagyon fel vannak készülve a turizmusra.Annyi étterem,kávézó,cukrászda,és
sorolhatnám a „kajáldák” különféle
fajtáját-van,hogy nem volt könnyű
a választás!Itthon kiírtam néhány kávézó címet-de az első néhány óra után
láttam,hogy ezeket megkeresni semmi szükség!Túlzás nélkül mondhatom,hogy minden
sarkon van egy olyan hely,ahol kulturáltan,finomat lehet enni!Mindenhol
pezsgett az élet,a legváltozatosabb étkek kínálgatták magukat!Krakkó
gasztro-utazásnak is kiváló!
Nem terveztem szigorúan beosztott menetet a városnézésben.Az
emlékekre hagyatkozva akartam az óvárosi részt bejárni.Aztán ez kicsit nagy
falatnak bizonyult.Még itthon beszereztem egy várostérképet-kiderült,hogy
felesleges volt.Lépten-nyomon osztogatták az ingyenes turistatérképet.Ez szuper
dolog volt.Több olyan szuper dolgot is tapasztaltam,ami azt
bizonyítja,hogy itt bizony átgondolt
koncepció van az idegenforgalomban.Mondjuk van is nagy forgalom,egészen meglepett
a turisták száma...mint Budapesten,úgy hömpölyögtek a
látni-szórakozni vágyók a város nevesebb pontjain.Olyan dolgok ezek,amik
nem is a pénzben kifejezett érték miatt nagyok,hanem egyfajta mentalitást
mutat,hogy itt fontos és megbecsült vendég,ki máshonnan azért jött,hogy lássa a
várost...mik is ezek?
Amit még sehol nem láttam:Free guide-vagyis ingyenes
idegenvezetés.A legfontosabb pontoknál kis zászlókkal a kezükben fiatalok
állnak,akik egy csoportnyi embert összegyűjtve ,teljesen ingyen elkalauzolják a
turistát a fontosabb helyekre.Hogy milyen nyelven vezetnek,az a kezükben lévő
zászlóról volt tudható.Jellemzően persze angol,de spanyol,olasz,német is
volt.Magyar nem...egy ilyen csoporthoz kapcsolódva jutottunk el a Schindler
gyárhoz...mert,hogy nélkülük soha nem találtuk volna meg,az biztos-pedig nem
vagyunk elveszettek...
Minden fontosabb nevezetesség maketten is látható-így szinte
átlátunk olyan hatalmas épület és építészeti egységeket is,mint a Wawel,vagy a
Rynek-a főtér...
És ami nagyon tetszett:dekás étterem...figyelünk arra,hogy
minden helyen ki tudjuk próbálni a helyi jellegzetes ételeket.Nem mindig tudjuk
ilyenkor,hogy mi is az az étel,amit látunk,így rizikós egy-egy adagot kérni.Ezért
nagyon jó ötletnek tartottam azt az önkiszolgáló éttermet ,ahol egy nagy
tányérra bármit rászedünk az asztalról,majd lemérve fizetünk.Mondjuk,biztosan
rácsodálkozik egy lengyel arra,amit összepakoltam,de így sok mindent meg
tudtunk kóstolni.Nekem nagyon bejött a pirog,az a leginkább tortellinire
hasonlító ,vízben főtt tésztaétel.Legjobbak a zöldségekkel töltöttek
tetszettek:a zelleres,káposztás.Általában önkiszolgálókban
ebédeltünk,vacsoráztunk,nem drága egyik sem.Úgy általában véve nem drága hely
sem Krakkó,sem Lengyelország.
Írtam már többször az utazásainkat kísérő szerencsés
fordulatokról.Hát,itt sem volt ez másként...utolsó esténk teljesen véletlenül ,pont
egybeesett a város Pierogi (pirog) fesztiváljával...a Főtér mögötti Kis téren(
a Mali Ryneken) árusok tucatjai árulták ezt a csemegét.Köztük több-a kiállított
tanúsítványok alapján-díjnyertes
kézműves pirog...mint minden jobb fesztiválnál,itt is színpad,fellépők,így
belecsöppentünk néhány koncertbe is ,a
mai lengyel könnyűzenei-vagy fesztivál-élet előadóitól...érdekes búcsú volt ez
ettől a várostól.
De ide kívánkozik még valami...én nyomokban sem tapasztaltam
a híres „legyel-magyar két jó
barát”-érzést.Alig akadt valaki-valahol,hogy megkérdezte tőlünk:Where are you
from?És a Hungary-magyar...semmi extra
reakciót nem váltott ki a lengyel szolgáltatókból.Nem hallottunk sok magyar
szót se,pedig külön figyeltünk rá.
SZÓVAL, A LÁTNIVALÓK:
AZ ÓVÁROS
Egy nagy egység az óváros,itt egy egész napot lehet
lézengeni,csak úgy is...konkrét cél nélkül,sodródva a tömeggel,érzésekkel.Így
voltunk mi is.Tehettük,az egész óváros egy gyalogos sziget-végig ki vannak
tiltva az autók.Biztonsággal lehet tátani a szájunkat-és nézegetni az apró
kis csodákat az épületeken.Végig az
ulica Grozkan,ami azért egy jó
kilométer.A Rynek Glówny-ba torkollik-ez a Főtér lengyel neve.Óriási tér,a
legnagyobb városi főtér Európában.200X200
méter.Nagyon elegáns is,bármelyik nyugati nagyváros simán összetenné
érte a kezét.Közepén virít a Posztócsarnok nevű alapvetően reneszánsz stílusú csodaszép középkori épület,de hogy még szebb legyen,kétoldalt
árkádsort is építettek hozzá,amolyan kis gót fajtát.Szebb is lett-amúgy is a
gótika a kedvencem...Odabenn a szokásos túrista szájtátós-bóklászós-vásárlós...pont
esős napunk is volt,a kellemest a hasznossal lett a program.
A Csarnok körül sokemeletes polgári épületek,az ilyen helyen
megszokott kiülős éttermekkel,kávézókkal...a közöttük induló utcákon
elindulva a város különféle arcait ismerjük
meg.Mi észak felé indultunk el többször.Egy keskeny parkon kellett először
átmenni.(Jellegzetessége a városnak,hogy az óvárost gyűrűként park veszi körül.Olyan 30-40 méter széles,egy vagy két
járda,bicikliút,futósáv,ilyesmi,meg fás-füves rész...)Ezek után indul a
turistáktól mentes város-ahol már szinte csak a helyiek vannak...szeretünk az
ilyen utcákban is sétálgatni.
A Főtér sarkán sréghenten áll a Mária templom.
A legszebb a
városban.A Krakkói utunk abszolút csúcsa volt ez a templom.Valami csodaszép.Kívülről
is érdekes.Szeretem,ha a templomfal csak úgy „kinő” az utcakőből.Valahogy külön
varázsa van nekem a Firenzei domnak,a Bécsi Stefansnak,hogy a burkolatból úgy
hirtelen a templom fala emelkedik...olyan más,mint az itthoni katolikus
templomok alapjai!Szóval ez a 800 éves épület már külsejével is meghódított,de ami bent fogadott,arra nem voltam
felkészülve...talán a Szent Péter katedrálisnak van ekkora hatása,bár az
hatalmas mérete ellenére is sokkal tágasabbnak tűnik.Ez a 3 hajós templombelső
kicsit zsúfoltnak tűnik,de minden részlete letaglózóan szép.Nem kezdenék most
stílusokat és irányzatokat,szobrászokat és neveket sorolni,inkább néhány képet
teszek ide:
Három saroknál többet
nem lehet megtenni ebben a városban úgy,hogy ne ütközzünk bele egy
templomba.Egészen meglepő a templomok száma...egyik szebb,mint a másik,de
persze vannak egészen kicsik,sőt jelentéktelenek is...egész fotóalbumot lehetne
összerakni Krakkó templomai címmel...
A WAWEL
Az amúgy síkságon fekvő város felett egy kis dombon áll a
királyi vár.Krakkó az 1200-as években Lengyelország fővárosa volt,és a király
is itt lakott.Gyönyörűen felújított a vár.Minden részletében.Tényleg nagyon
odafigyelnek mindenre,lehetne tanulni a lengyelektől.A várudvar,a templomok,a
fogadórészek...Nyolc kiállítás van,külön kell mindegyikre jegyet venni,így
mindenki magának állítja össze a belépőjegy csomagját.Mi 3-ra vettünk jegyet,meg a Hermelines
hölgyre.(Itt látható Leonardo da Vinci Hermelines hölgye kiállítva-ki nem
hagytam volna!Hiába tudom,mégis mindig meglep,hogy milyen kicsik is Leonardo
nagy festményei!Ez a kép is ...)
Legérdekesebben a Királyi lakosztályok és fogadótermek
ígérkezett-de azért azt el kell mondani,hogy aki volt Versailles-ben,vagy a
Loire menti kastélyokban,esetleg Hampton Courtban ,az itt csalódni fog.A
kiállítás messze nem tartalmaz annyi értékes darabot,és érdekességet.Ami a
legérdekesebb terem volt,az egy Tanácsterem-mondjuk egy mai Önkormányzati
teremnek felel meg.A plafonon rozettás felület,és a kis boxokban egy-egy
emberfej van kifaragva.Lefelé néznek,és mindegyik fej
más,egyedi.Férfiak,nők,idősek,fiatalok,vegyesen.(Itt egyáltalán nem volt szabad
fényképezni,és tárlatvezetés volt,így csak egy csípőből felfelé irányított
objektívvel ,vaktában lőtt képet tudok mutatni!)A történet szerint,az alkotó
azért alkotta ezt meg,hogy a király mindig érezze,hogy a népe
figyeli...eredetileg 194 ilyen fej volt,ma már csak 30 van.az egyik
asszonyfejnek a szája be van kötve.Állítólag beleszólt egy királyi
döntésbe-igazságtalannak tartotta,hát elmondta véleményét.A király úgy
megijedt,hogy megváltoztatta a döntését,de elrendelte,hogy faragjanak a szobor
szája elé valamit...kedves kis történet,de sok sebből vérzik.Mindenesetre
valóban van egy bekötött szájú szobor...a vár érdekes és aki ott
van,mindenképpen nézzen be.A Várudvarba jegyek nélkül is be lehet menni-nagyon
szép a kilátás-a város Visztulán túli részét pompásan látni!A templom kívülről
is nagyon szép,ha egy kiállításra sincs valakinek kedve bemenni,akkor is órákig
el lehet nézelődni...véleményem szerint az épületek részletei többet nyújtanak
az odabent láthatóknál-de persze ezt döntse el mindenki maga!
A ZSIDÓ NEGYED
Hát,ez különleges élmény.Több része van-földrajzilag is és
„eszmeileg”is.Mert,ugye a szállodánk is a zsidó negyedben van,de nem a kultikus
részen-vagyis nem a történelmi és nem a szórakoztató utcákban.Merthogy.A múlt
század elején hatalmas ,és persze komoly hagyományokkal,kulturával rendelkező
zsidó közösség volt a városban.A
Visztulán innen éltek-ahol most megszálltunk.Aztán a nácik a deportálások
idejére létrehozták a híres Gettót-a Visztula túlpartján.Az akkor eléggé
lepusztult városrészt kerítették körbe,és oda telepítették a jobb módhoz
szokott,jobbára komoly,értelmiségi embereket.Van erről sok-sok
film,amiket,gondolom,hozzám hasonlóan sokan láttak...egyrészt féltek a nácik,hogy
a jól ismert környezetben a zsidó családok jobban el tudnak
rejtőzni-másrészt,ha nem voltak otthon az emberek,egyszerűbb volt rátenni a
kezüket a komoly vagyontárgyakra!Igy
mondhatjuk,hogy lényegében ma 2 zsidó negyedet láthatunk:ahol eredetileg
éltek,és a régi Gettót.Az elsőt én három részre osztanám...az egyik egy Budapesti
nyolcker-szerű,kopott,Krakkóhoz képest eléggé elhanyagolt.A másik a valódi
zsidó történeti emlékrész...a felújított kis boltokkal,ma is működő autentikus
éttermekkel,zsinagógákkal.Zsinagógából két nagyobb van,és több kicsi is.Csak
egybe mentünk be...van Miskolcon szép zsinagóga,láttam már máshol is,de nem
értem a zsidó vallás értelmét,hagyományait..Harmadik rész pedig a
bulinegyed,ami ma a leginkább jelenti a jellegzetességet.Ez az igazi
vonzerő,bár már nem a zsidó jelleg miatt...És még egy érdekesség:itt több olyan
szálloda is van,ami a régi zsidó hagyományok szerint működik.A konyha kóser,és
rituális zsidó fürdő működik benne.Ezeknek a neve is árulkodó:a legszebb talán
az Esther volt...ott sétálva,egymástól valóban húsz méterre voltak ezek a hagyományápoló helyek.Itt a
Plac Bawólon-ahol a zsidónegyed szinte tömörítve áll előttünk,már felütötte
fejét a turizmus:kis vonatokkal
csalogatták a turistákat,és vitték körbe a negyeden,persze bemutatva a
látnivalókat.Ha esett volna az eső,egyre talán rápróbálkozunk,de-bár nem volt
igazi nyár,ennek az útnak az volt a lényege,hogy arra megyünk,amerre mi
akarunk!
És van akkor a túlparton a „mesterségesen létrehozott”
negyed :a Gettó.Engem meglepett,hogy ma már szinte nincs is nyoma ennek.Két
emléktáblát ír az útikönyv,mi csak egyet találtunk meg...ezen túl pedig csak
egy sima városrész,nagyobb négy-ötsávos,és kisebb mellékutcákkal...mentünk az
utcákon,olvastuk,hogy itt-ott ez meg az állt hajdanán,de nyoma sem volt
semminek...pedig az igazi történések akkor itt zajlottak.A híres filmeknek ez a
rész volt az igazi színtere.De ezekből mára semmi sem látszik.Belegondolva,talán
így van jól.Akik valóban itt
szenvedtek,már akkor meghaltak,vagy azóta-hiszen eltelt egy emberöltő.A
gyerekek nem akarnak emlékezni...Akiknek meg ehhez nem volt személyes közük,miért
is néznének másként az utakra,utcákra,mint a város többi részén?
Tulajdonképpen érdekes ,ahogy a fentebb már emlegetett free
guide-kat nézzük.Elől megy egy fiatal,kezében egy ország zászlója-utána jó húsz
ember.Aztán néha néha megállnak egy ház előtt,egy sarkon,hosszan álldogálnak,a
vezető beszél,mutogat-de a külső szemlélő semmi érdekeset nem lát.Mert a
régi események helyei ma már teljesen
hétköznapi épületek...
A SCHINDLER GYÁR
Csak kis emlékeztetőül:az egész Schindler történet igaz
volt...majdnem teljesen úgy történt,ahogy a híres filmben láthattuk.Létezett
Schindler és létezett a lista.Krakkó 65 ezer zsidó lakosából úgy 3000
élte túl a háborút,és ebből 1100
a listán volt.Szóval nagyszerű
tett volt ez,akárhogy is nézzük.A film és a média erejét mutatja,hogy Spielberg filmje után figyelt fel a világ a történetre...(Csendben megjegyzem,hogy
Oscar Schindler a háború után próbálkozott ilyen-olyan féle vállalkozással-nem
lett igazán sikeres a gazdasági életben.Viszonylag szegénységben élte öreg napjait,és
szegényen is halt meg 1974-ben.Hogy nem
merült feledésbe a története,az egyik
bőbeszédű pártfogoltjának köszönhető...aki Beverly Hills-ben boltot nyitott,és
minden vásárlójának elmesélte élete-megmenekülése történetét.Ott csak idő
kérdése,hogy mikor esik be a boltba egy
filmes...az a filmes pedig fantáziát látott a storyban.Lett is belőle egy
szuper film,ami aztán anyagilag is,és „Oscarilag” is meghozta a sikert.(Hét
Oscart kapott!)
A filmhez a gyárat a Gettó területén építették fel,és a
forgatás után meghagyták múzeumnak.A régi gettóban volt egy tér,-amit ma a
Gettó hőseinek tere néven találhatunk meg...ide terelték minden nap a zsidókat,hogy beosszák őket az aznapi
munkára.Itt aztán néha órákat álldogáltak,míg hozzájuk szóltak,addig azonban nem
lehetett elmenni.Így többen székekkel jöttek...Ennek emlékére ma nagy fém
székek vannak a téren,amolyan „interaktív” emlékmű...nem annyira hatásos,mert
teljesen beleolvad a térbe.Ha többen mozognak-és általában azért többen
mozognak- nehéz észrevenni őket.És azért kevesen is tudják a történetüket...talán,ha
nagyobbra csinálták volna őket...igaz,akkor a realitás veszne el,de legalább
hatása lenne.Így kissé semmilyen az egész.Pedig jó ötlet,nekem kifejezetten
imponálnak az ilyesmi ötletek.
Volt a tér sarkán egy
gyógyszertár,itt lakott a gettó egyetlen nem zsidó lakója,a gyógyszerész.Az
ablakból nézte végig a napi raportokat,és azokat az eseményeket,amik ott
történtek.És volt ott minden-el tudjuk képzelni....ma is ott van a
gyógyszertár,berendezve kiállításnak.Nagyon érdekes,korabeli bútorok,egy
komplett patika berendezés...és a patika melletti irodában lehet jegyet venni a
Schindler gyárba is.Érdemes itt venni,mert a helyszínen hosszú-hosszú sor
van.Meglepően hosszú.Meg elég bonyolult a bejutás is.Ahányan kijönnek,annyian
mehetnek be.
Úgy általában túlbonyolított a belépés kérdése
Krakkóban.Nincs olyan látványosság,ahová csak úgy,a saját épületében lehetne belépőjegyet
venni...vagy ,ha elég közel lehet
venni,akkor meg van bonyolítva.(A Mária templomban „csak” az utca túloldalán,de
csak a belépőjegyet lehet itt venni-a fotójegyet,amivel a templomban fotózni
lehet,az ott szédelgő felügyelőktől kell.)
De vissza a gyárba.Hatásos a kiállítás.A korabeli gettó szűk
utcái felépítve és utcatáblák,megállók...lakásbelsők,ruhák.Maga a gyár és
Schindler személye elég sokára merül fel.Látjuk a filmből is ismert lábasos szobát,néhány gépet.És
körülbelül ennyi!Azt mondanám,inkább Krakkó háborús életének állítanak itt
emléket,és nem Schindlernek.Talán kicsit elcsúszott a hangsúly-érzésem
szerint.Mert fontos a történelmi emlékezés,de ha a sok-sok ember „Schindler
gyárába” készül és vesz jegyet-talán
arra kíváncsi.Én legalábbis abba szerettem volna menni,de egy Krakkó története
a II. világháborúban kiállítást kaptam.Kapcsolódik ide egy meglepő
sztori.Számomra nagyon meglepő.Mint írtam,nem egyszerű a nevezetességek
elérése...többet kellett kérdezősködni Krakkóban,mint más-akár nagyobb
városokban.Pont itt, a Gettó hőseinek terén volt a legnehezebb megtalálni a
jegyárusító helyet...A tér elég nagy,ráadásul egy széles út ketté is szeli,és a
másik oldalán is sok minden található.Több helyinek kinéző-és mint kiderült
valóban lengyel embertől is megkérdeztem,merre lehet a jegypénztár-és nem
tudták...azt sem,merre van a Schindler gyár...
WIELICZKAI SÓBÁNYA
Nagyon közel van Krakkóhoz Wieliczka városkája,Miskolcról
pedig rajta keresztül érkeztünk meg.Logikus volt a meglátogatását a hazafelé útra tervezni.Utolsó
nap délelőtt kijelentkeztünk,majd elindultunk haza,útba ejtve a bányát...nagyon
vártam ezt az élményt,úgy gondoltam rá,mint az idei év egyik legizgalmasabb
élményére...egyszerűen fogalmazva azt tudom mondani,hogy csalódtam.Úgy az
egészben.Most,hogy próbálom átgondolni a kirándulás mozzanatait,most érzem,valóban szinte minden
része keltett bennem valami kellemetlen érzést...valahogy úgy összességében nem
volt jó.Már a bejáratnál kezdődött az a furcsa szervezés...értem én,hogy (ahogy
mondták)évente több,mint egy millió látogató van.És értem én,hogy ezt
szervezetten kezelni óriási munka.De akkor sem tetszett
így.Telefonos,egyenruhás emberek kifeszített zsinórok közé terelgettek
minket-nemzetek szerint felosztva.Vagyis
először csak két csoportra osztva: lengyelek és külföldiek.Aztán a
jegyvásárlásnál oszlott tovább a csoport nyelvek szerint.Mert
óra-húszra-negyvenre beosztva indultak a csoportok különféle nyelven idegenvezetve(magyar nem
volt itt sem).Rengetegen voltunk,tagadhatatlanul volt valami rohanás érzése a
túrának.
A jegyvásárlás után egy új sorba tereltek minket,és kijelzőn
kellett követni,mikor indul a csoportunk.Sokat vártunk,és közben folyamatos
volt a mozgás.Mint egy méhkas belsejében,mozogtak erre-arra csoportok és
egyenruhások.Mikor végre ránk került a sor,először gyalog mentünk
lefelé.Csigalépcsőben.Háromszáztizennégy lépcsőt.Ez úgy ötven emeletnyi.Úgy
harmincan,egymás nyomában-nyakában.Nem volt jó érzés.Mikor leértünk,rendeztük a
sorokat,a vezetőnk elmondta,merre megyünk,mit nézünk...kicsit sokan
voltunk.Volt olyan érzésem,hogy néha azért állunk több időt valami teremben,hogy
az előttünk levő csoport el tudjon menni,vagy azért hallottunk kevesebbet
valamiről,mert jött utánunk egy másik csoport.Szóval igaziból nem harmincan
voltunk,hanem többszázan.Nagyon mélyről indult a program,a füzetünk 300 métert
is írt,de érzésem szerint annyit nem mentünk
lefelé...rögtön meglepett,hogy a járatok fala szürkés barna
volt.Valamiért fehéres színt vártam-talán,mert a só fehér...de a legtisztább
helyen is csak szürkés volt-többször megnyaltam az ujjamat,és a „falhoz”
nyomtam-valóban sós volt.Lefelé még jó ötven méternyit mentünk,Eleinte a bánya
története és a sótermelés látható –jópofán,viaszfigurákkal.Nem lehetett
egyszerű élet ez.Aztán később már inkább termeket láttunk,tematikusan,sóból
faragott szobrokkalA legizgalmasabbak
azért a vizes termek voltak.Több olyan is volt,ahol bányató
volt a terem közepén-állítólag régebben lehetett csónakázni is
rajtuk.Akkor még valószínűleg sokkal kevesebb látogató volt.A fő attrakció a
központi, Szent Kinga terem volt.Itt ötszáz ember is elfér-misét szoktak
tartani ha jól emlékszem,minden vasárnap.A falakon körben a „freskók” sóból
vannak,bibliai jeleneteket ábrázolnak.Itt van néhány csontja Szent Kingának
is,mint ereklye.A terem után már kiszolgáló helyiségek vannak,itt
vásárolgatni,enni-inni lehet,nem különösebben drága-mint egész Lengyelország
sem.Aztán irány a napfény.Felfelé már lifttel megyünk,de csak
apránként.És szorongva.Egészen meglepő,hogy a sok-sok csoportokat kilenc
fős liftekkel szállítják a felszínre.Régen nyomorogtam ennyire,nem is emlékszem.Ennyi
pénzért meg főleg.Kínos nevetgélések közepette szorultunk
egymáshoz-idegenek.Valahogy próbáljuk ilyenkor felvenni a legkulturáltabb
pózokat,hogy a legkevésbé kínos
testrészeinkkel tapadjunk egymáshoz...és akkor derült csak ki,hogy miután kemény
munkával ezt megoldottuk a beszállásnál,kiszállni a másik oldalon kell,vagyis
mindenki forgolódik majd össze-vissza és megint
lesz egy csomó kínos szituáció...lehet,hogy így olvasva ez bagatell,és
nem is vagyok kiugróan hisztis-de ezt a néhány percet nem szeretném még
egyszer...
DE:a szokásos szerencsénk most sem hagyott el,bár álcázta
magát -szerencsétlenségnek...
Wieliczkából kora
délután indultunk el Brzeskon át ,gondoltuk benézünk még Nowy Saczba,egy késői
ebédre,korai vacsorára...meg kíváncsi is voltam egy kisebb és kevésbé híres
lengyel városra is.(Gyorsan megjegyzem,ez a városka is simán átment az
„ittisellehettölteninézelődésseljópárórát” teszten).Szóval betekeregtünk Nowy
Sacz-ba,ekkor már 4 óra volt-tudom,mert itt ez a fizetős parkolás határideje,tehát
már ingyenesen állhattunk meg a főutca
főhelyén...Nyíregyházához tudnám hasonlítani ezt a kedves kis óvárosi
részt,néhány utca régi polgárházakkal,majd körben kifejezetten szép
bérházak.Szerencsére itt is volt „dekás” étterem,kóstolgattam is rendesen,ami
megtetszett...aztán betértünk egy cukrászdába,kiborítottam a pultra az összes
fém Zlotynkat,és vettünk érte egy harmadnyi Snickers tortát-hazahoztuk,másnap
ette meg a család...akkor már kicsit későnek ítéltük az időt,gyorsan
elindultunk hát...jött egy kereszteződés,amolyan görögösen kitáblázva:75-ös út
előre,jobbra 68-as,balra 22-es,na merre...határ a 75-ös felé,hát mentünk
arra...jó fél óra után mondja a férjem-sofőr,mennyire nem ismerős neki ez az
út...meg lakott települések se nagyon vannak...jó felé megyünk-e?Hát,azt
írták,erre van a határ-feleltem,de akkor már láttam én is,hogy nem pont az a határ,ahol mi jöttünk és mennénk is
haza...közben a kilométerek futottak alattunk,az
idő telt,és akkor hangzott el az,amitől már kicsit én is megijedtem...”Fogytán
a benzin,tankolni kéne...”hát,jó,hogy szeretek én eltévedni a hegyekben,de
lassan sötétedett,falvak is alig voltak,nemhogy benzinkút...aztán jött egy
falucska:Krzyzówka.Megálltunk,és a környező házakba bekiabáltam:Help me!Na az
egyikből szerencsére kijött egy asszonyka,aki elmondta,van itt a közeli Krynica
városkában benzinkút,5 perc...kicsit megnyugodtam,indultunk Krynicara...szóval
nem 5 perc volt,és nem egy nyugalom...Krynica
egy hosszú hegyi út végén volt,mint
ahogy Galyatetőre -kanyarog,tekereg az út,néha szinte csak földúttá
szűkülve,néha kiszélesedve...már hét óra
is elmúlt,és akár az is lehetett volna,hogy nincs ennek az útnak a végén semmi,úgyhogy
már kezdtem kicsit berezelni...Aztán hirtelen csak meglepődtünk...Egy kisebb
kanyar után megérkeztünk.Krynica
egy nagy hegyi
sí-kiránduló-üdülőváros,ahol nemhogy benzinkút,de még kaszinó is
van...kifejezetten sajnáltam,hogy nem tévedtünk korábban ide(Mondjuk a sóbánya
helyett...)Mert érdemes lett volna itt időt tölteni.Gyönyörű fekvésű és építésű
hely,ezer virággal díszített több városi park,kis kastélyszerű
épületekkel,szökőkutakkal.Persze nem volt már idő nézelődni-csupán
annyira,amennyire a benzinkút a város másik végén volt!Biztos,ami
biztos,teletankoltunk.Irány haza!Végül is simán hazaértünk.Azt a rövidke
időt(Krzyzówkatól Krynicaig-leírni könnyebb ezeket,mint kimondani!)
leszámítva,amíg aggódtam a benzinkút miatt,ezt a kis kanyart lényegében
szerencsének gondolom!Jó,hogy megismertünk egy ilyen helyet,és a lengyel
hegyekben szép volt autózni.Igazság szerint több napot is szívesen eltöltöttem
volna a környéken.Szlovákiába átérve már laposodott a domborzat,de mivel
sötétedett is,már nem igazán lehetett nézelődni.Kár,hogy nem volt még egy
nap...
Csendben megjegyzem itt a végén:Nowy Saczban a dekás
étteremben felejtettem a farmeringemet.Jó,nem ott vettem,de olyan sok helyen
volt már velem...Ahogy itthon beszéltünk róla,már a francia „Nagy Utazás”-nál
is ott volt.Sajnálom...de ebben biztosan nem Zeusz keze van!
L