,,Vannak helyek,amelyek szinte várnak ránk valahol mint ismeretlen szeretők,és amikor-ha egyáltalán-rájuk bukkanunk,azonnal és megkérdőjelezhetetlenül tudjuk,hogy ők az igaziak..."
és vannak helyek,amelyek út közben,váratlanul,szinte semmi előjelet nem mutatva tárulkoznak ki nekem és illeszkednek bele eddigi utamba...
és vannak helyek,amelyekbe már akkor beleszeretek,mikor még nem is láttam őket,csak képeket,filmeket nézek vágyakozva,és tudom,egyszer csak eljön a pillanat,mikor ott állok előttük...ez a legfontosabb
erről szól ez a blog

2016. december 31., szombat

LENGYEL – MAGYAR...






Ahogy a profilomban is írtam,az egyik legkorábbi utazós élményem természetesen Lengyelországhoz kötődik.
A velem egykorúak értik,hogy miért,a fiatalabbaknak ez az egyértelműség  némi magyarázatot igényel.A hetvenes-nyolcvanas évek között voltam tinédzser,bőven a rendszerváltás előtt.Sokan már csak családi krónikákból hallanak-ha szerencsések,és beszélnek nekik ezekről- és ismerhetnek olyan szavakat,mint piros útlevél,kék útlevél,valutalap,valutakeret...
A kevésbé szerencséseknek álljon itt egy kis legvidámabb barakkos-utazási gyorstalpaló:
Abban az időben kétféle útlevelünk volt.Egy piros-mint a mai...színéből adódik a célterület:a szocialista országokba léphettünk vele.Aztán egy kék,amit a nyugatra  utazóknak  adtak.De itt még nem ért véget a történet.A pirossal ,keletre szinte korlátlanul lehetett utazni,a kéket csak háromévente egyszer használhattuk...persze a korlátlan sem volt annyira korlátlan...és itt lép be a történetbe a valutakeret.Ez a minden ember számára  minden évre megállapított keretet jelentette.Forintban-amit aztán a szomszédos országok pénznemére váltottunk,ezt  jegyezték be a valutalapra...


Akkor ,1979-ben egy hónapot dogoztam ezért az utazásért a Miskolci Hűtőházban.Abban az időben sok  itteni fiatalnak volt  ez nyári pénzszerző helye.Nem volt egy könnyű munka,bár az ott 3 műszakban dolgozó asszonyokhoz képest azért lazábban vettük a dolgot.De még így is kemény volt,fejben is és fizikálisan is egy-egy műszak...a mi idényünkben (junius 20 tájékától,az évzáró után) még  ment az egész eper,a cseresznye ,a borsó.Első hallásra üdvrivalgás ez,mert hát:eper,cseresznye rogyásig-de elég 2 nap,és már sajnáltuk,hogy egyáltalán terem ez itt Magyarhonban.Egy jó 25 méter hosszú ,1 méter széles futószalag 2 oldalán ültünk,és kapkodtuk ki az epercsumákat,cseresznyeszárakat,rohadt epreket,cseresznyéket...mindkettő piros,1 méter szélesen,mozgásban...és a borsó is csak a színében hozott felüdülést,merthogy a piros helyett zöld folyam úszott előttünk  napi 8 órában.Volt persze úribb beosztás is.Néha-néha megcsíptünk egy gitter-mosó műszakot...Egy nagyobb szobában két sokhektós teknőben ,nyeles kefével mostuk az epres,cseresznyés műanyag rekeszeket.Kis sámlin állva-egyikben szódásvíz,másikban öblítés...aztán,amiért versengtünk:az anyagmozgatás...raklapokra rakva a mosott gitterek,válogatott gyümölcs-ezeket  azzal a kétszárú húzós raklapemelővel a teherliften kellett felvinni a hűtőtermekbe...szinte látom most is magam előtt...egy hónap két műszakban.A 8-as buszon utazva este fél 11-kor merült fel az ötlet-Már nem tudom,ki volt a gazdája,de szerencsére nem hagytuk elveszni:utazzunk már el a fizetésünkből valahová külföldre!Mi „három lányok” a Zrínyiből...
Abban az időben  így hirtelenjében Csehszlovákia,NDK,Lengyelország merülhetett fel.Lengyelország volt még egy olyasmi vidám barakk,amire vágytunk...hallottuk,hogy ott sok „baráti” fiatal gyűlik össze,meg óriási ország,meg tengerpart is van,szóval akkor:Lengyelország?
Halványan él az emlék bennem,ahogy kimentünk a Tiszai pályaudvarra, én egy keményfedelű úgynevezett vulkán-bőrönddel(jelentem,megvan még!)és a szüleimmel...mit össze szívattak érte a többiek,(mindkettőért!)aztán mit nem hoz a sors,tíz nappal  később már akár fizettek is  volna,hogy a stoppolásnál ki ülhet rá...mármint a bőröndre.A szüleim meg...hát,abban az időben ugye nemhogy mobil,még vezetékes telefonunk sem volt.Posta volt,meg bizalom...békebeli idők!Ma nem mernék így nekiindulni,és nem is javasolnám ezt senkinek!Nem is tudom,hogy engedtek el minket...
Már 16 évesen is amolyan tervező fajta voltam,most visszagondolva,nem is értem az optimizmusomat:hogy gondoltam?...ugyanis 12 napra előre megterveztem az akkori Lengyelországi utunkat.Krakkó-Varsó-Gdansk-Gdynia...ezek voltak a szálláshelyek.Talán sokan emlékeznek még a Miskolcon található  2(kettő darab!) utazási iroda közül arra,amelyik már sajnos nincs közöttünk:jelesül az Express Ifjusági irodára...(A másik,amelyik még nemhogy tartja magát,de kiválóan prosperál,az Ibusz iroda)Szóval Express...bármilyen hihetetlennek tűnik ma már,de 1979-ben is léteztek azok az ifjúsági kedvezmények,amelyek ma.Így kiváltottuk a Miskolc-Budapest-Krakkó-Varsó-Gdansk-és vissza kedvezményes vonatjegyet.Szépen tűzőgéppel összefogva,kis tasakban tárolva.És megcsináltattuk a Youst Hotel igazolványunkat,mert minden városban ezt terveztem be szálláshelynek.Aztán Krakkóban ott is laktunk.Már nem emlékszem,hogy milyen volt,arra sem,hogy hol,és az idén nyáron kiderült számomra,hogy Krakkóra sem emlékeztem.Vagy lehet,hogy annyit változott a város,hogy azért nem ismertem rá,szinte semmire.Még a főtér,és a Posztócsarnok is valahogy máshol volt,mint emlékeztem,és az utcák sem arra kanyarodtak...persze szinte biztos-mit szinte,biztos!,hogy az emlékeim csalnak,mert a Főtér és a Posztócsarnok sokszáz éve ugyanott van...
Idén tavasszal,mikor az úticélokban gondolkodtam, egy közelebbi várost kerestem,ahol 4-5 napot kóborolnánk,barangolnánk.És  bevillant Krakkó!
Már készülni rá is furcsa érzés volt,amolyan ambivalens izgalom,ismerem-e vagy nem,szeretem-e majd vagy nem...beszéltem itthon már   sokat arról a régi nyárról.Nyilván az  emléket szépíti  a fiatalság mámora is ...valahogy akkor tényleg érezni lehetett ilyen kis szabadság-mámor félét:nyugati filmként ott láttuk először moziban A cápa című filmet.Angol hanggal,lengyel felirattal.Tisztán emlékszem,hogy mennyire rettegtünk...persze akkor még nem volt mindennapos a horror-élmény,el sem tudtuk volna akkor képzelni a mai film-dömpinget...kissé talán sok is ez már,ahhoz mindenképpen sok,hogy igazán tudjunk várni-élvezni-értékelni egy filmet.És itt talán a film helyére mást is be lehet helyettesíteni...

KRAKKÓ
Meglepően nagy város...néhány adatban:kb 330 négyzetkilométer,800 ezer lakos,az elővárosokkal együtt 1 millió 250 ezer.Tíz állami egyeteme van,10 színháza... Miskolccal összehasonlítva...érdekes számok ezek.És a szállodák,hostelek...Mikor szállást kerestem,nagyon meglepődtem!Akárcsak,ha Rómában kerestem volna!Annyi sok,és olyan szép szállodák,hostelek,apartmanházak.Aztán,mikor ott voltunk,láttam,hogy nem csalnak a számok!Valóban hatalmas város,és valóban van annyira világváros,mint pl.Budapest.A belváros,óváros elképesztően szép,gondozott  minden  utca,utcasarok,minden kapualj...a Zsidónegyed  kicsit „nyóckeres”,a külvárosi részek viszont sokkal  jobbak,mint nálunk.Vagy gazdagabb a város,vagy jobb gazdája van,ezt nem tudom.(Végül egy nagyon jó szállodát sikerült kifogni,a Zsidónegyedben,nem túl távol az ulica  Gorzka-tól,ami az óváros felvezető utcája.Azért vagyok szállodapárti  az ilyen tipusú utazásoknál,mert ott-és ebben a szállodában is-szuper svédasztalos reggeliket tálalnak.És mi nagy reggelizők vagyunk.Ilyenkor ráérősen,alaposan bereggelizünk,hogy kitartson 2-3 óráig...tökéletes volt!)
A Krakkóiak nagyon fel vannak készülve a turizmusra.Annyi étterem,kávézó,cukrászda,és sorolhatnám a „kajáldák” különféle  fajtáját-van,hogy nem  volt könnyű a választás!Itthon kiírtam néhány kávézó címet-de az első néhány óra után láttam,hogy ezeket megkeresni semmi szükség!Túlzás nélkül mondhatom,hogy minden sarkon van egy olyan hely,ahol kulturáltan,finomat lehet enni!Mindenhol pezsgett az élet,a legváltozatosabb étkek kínálgatták magukat!Krakkó gasztro-utazásnak  is kiváló!

Nem terveztem szigorúan beosztott menetet a városnézésben.Az emlékekre hagyatkozva akartam az óvárosi részt bejárni.Aztán ez kicsit nagy falatnak bizonyult.Még itthon beszereztem egy várostérképet-kiderült,hogy felesleges volt.Lépten-nyomon osztogatták az ingyenes turistatérképet.Ez szuper dolog volt.Több olyan szuper dolgot is tapasztaltam,ami azt bizonyítja,hogy  itt bizony átgondolt koncepció van az idegenforgalomban.Mondjuk van is nagy forgalom,egészen meglepett a turisták száma...mint Budapesten,úgy hömpölyögtek  a  látni-szórakozni vágyók a város nevesebb pontjain.Olyan dolgok ezek,amik nem is a pénzben kifejezett érték miatt nagyok,hanem egyfajta mentalitást mutat,hogy itt fontos és megbecsült vendég,ki máshonnan azért jött,hogy lássa a várost...mik is ezek?

Amit még sehol nem láttam:Free guide-vagyis ingyenes idegenvezetés.A legfontosabb pontoknál kis zászlókkal a kezükben fiatalok állnak,akik egy csoportnyi embert összegyűjtve ,teljesen ingyen elkalauzolják a turistát a fontosabb helyekre.Hogy milyen nyelven vezetnek,az a kezükben lévő zászlóról volt tudható.Jellemzően persze angol,de spanyol,olasz,német is volt.Magyar nem...egy ilyen csoporthoz kapcsolódva jutottunk el a Schindler gyárhoz...mert,hogy nélkülük soha nem találtuk volna meg,az biztos-pedig nem vagyunk elveszettek...

Minden fontosabb nevezetesség maketten is látható-így szinte átlátunk olyan hatalmas épület és építészeti egységeket is,mint a Wawel,vagy a Rynek-a főtér...





És ami nagyon tetszett:dekás étterem...figyelünk arra,hogy minden helyen ki tudjuk próbálni a helyi jellegzetes ételeket.Nem mindig tudjuk ilyenkor,hogy mi is az az étel,amit látunk,így rizikós egy-egy adagot kérni.Ezért nagyon jó ötletnek tartottam azt az önkiszolgáló éttermet ,ahol egy nagy tányérra bármit rászedünk az asztalról,majd lemérve fizetünk.Mondjuk,biztosan rácsodálkozik egy lengyel arra,amit összepakoltam,de így sok mindent meg tudtunk kóstolni.Nekem nagyon bejött a pirog,az a leginkább tortellinire hasonlító ,vízben főtt tésztaétel.Legjobbak a zöldségekkel töltöttek tetszettek:a zelleres,káposztás.Általában önkiszolgálókban ebédeltünk,vacsoráztunk,nem drága egyik sem.Úgy általában véve nem drága hely sem Krakkó,sem Lengyelország.
Írtam már többször az utazásainkat kísérő szerencsés fordulatokról.Hát,itt sem volt ez másként...utolsó esténk teljesen véletlenül ,pont egybeesett a város Pierogi (pirog) fesztiváljával...a Főtér mögötti Kis téren( a Mali Ryneken) árusok tucatjai árulták ezt a csemegét.Köztük több-a kiállított tanúsítványok alapján-díjnyertes  kézműves pirog...mint minden jobb fesztiválnál,itt is színpad,fellépők,így belecsöppentünk  néhány koncertbe is ,a mai lengyel könnyűzenei-vagy fesztivál-élet előadóitól...érdekes búcsú volt ez ettől a várostól.

De ide kívánkozik még valami...én nyomokban sem tapasztaltam  a híres „legyel-magyar két jó barát”-érzést.Alig akadt valaki-valahol,hogy megkérdezte tőlünk:Where are you from?És a  Hungary-magyar...semmi extra reakciót nem váltott ki a lengyel szolgáltatókból.Nem hallottunk sok magyar szót se,pedig külön figyeltünk rá.

SZÓVAL, A LÁTNIVALÓK:
AZ ÓVÁROS


Egy nagy egység az óváros,itt egy egész napot lehet lézengeni,csak úgy is...konkrét cél nélkül,sodródva a tömeggel,érzésekkel.Így voltunk mi is.Tehettük,az egész óváros egy gyalogos sziget-végig ki vannak tiltva az autók.Biztonsággal lehet tátani a szájunkat-és nézegetni az apró kis  csodákat az épületeken.Végig az ulica  Grozkan,ami azért egy jó kilométer.A Rynek Glówny-ba torkollik-ez a Főtér lengyel neve.Óriási tér,a legnagyobb városi főtér Európában.200X200  méter.Nagyon elegáns is,bármelyik nyugati nagyváros simán összetenné érte a kezét.Közepén virít a Posztócsarnok nevű alapvetően reneszánsz  stílusú csodaszép középkori  épület,de hogy még szebb legyen,kétoldalt árkádsort is építettek hozzá,amolyan kis gót fajtát.Szebb is lett-amúgy is a gótika a kedvencem...Odabenn a szokásos túrista szájtátós-bóklászós-vásárlós...pont esős napunk is volt,a kellemest a hasznossal lett a program.









A Csarnok körül sokemeletes polgári épületek,az ilyen helyen megszokott kiülős éttermekkel,kávézókkal...a közöttük induló utcákon elindulva  a város különféle arcait ismerjük meg.Mi észak felé indultunk el többször.Egy keskeny parkon kellett először átmenni.(Jellegzetessége a városnak,hogy az óvárost gyűrűként  park veszi körül.Olyan 30-40  méter széles,egy vagy két járda,bicikliút,futósáv,ilyesmi,meg fás-füves rész...)Ezek után indul a turistáktól mentes város-ahol már szinte csak a helyiek vannak...szeretünk az ilyen utcákban is sétálgatni.
A Főtér sarkán sréghenten áll a Mária templom.







A legszebb a városban.A Krakkói utunk abszolút csúcsa volt ez a templom.Valami csodaszép.Kívülről is érdekes.Szeretem,ha a templomfal csak úgy „kinő” az utcakőből.Valahogy külön varázsa van nekem a Firenzei domnak,a Bécsi Stefansnak,hogy a burkolatból úgy hirtelen a templom fala emelkedik...olyan más,mint az itthoni katolikus templomok alapjai!Szóval ez a 800 éves  épület már külsejével is meghódított,de  ami bent fogadott,arra nem voltam felkészülve...talán a Szent Péter katedrálisnak van ekkora hatása,bár az hatalmas mérete ellenére is sokkal tágasabbnak tűnik.Ez a 3 hajós templombelső kicsit zsúfoltnak tűnik,de minden részlete letaglózóan szép.Nem kezdenék most stílusokat és irányzatokat,szobrászokat és neveket sorolni,inkább néhány képet teszek ide:
 Három saroknál többet nem lehet megtenni ebben a városban úgy,hogy ne ütközzünk bele egy templomba.Egészen meglepő a templomok száma...egyik szebb,mint a másik,de persze vannak egészen kicsik,sőt jelentéktelenek is...egész fotóalbumot lehetne összerakni Krakkó templomai címmel...





A WAWEL
Az amúgy síkságon fekvő város felett egy kis dombon áll a királyi vár.Krakkó az 1200-as években Lengyelország fővárosa volt,és a király is itt lakott.Gyönyörűen felújított a vár.Minden részletében.Tényleg nagyon odafigyelnek mindenre,lehetne tanulni a lengyelektől.A várudvar,a templomok,a fogadórészek...Nyolc kiállítás van,külön kell mindegyikre jegyet venni,így mindenki magának állítja össze a belépőjegy csomagját.Mi  3-ra vettünk jegyet,meg a Hermelines hölgyre.(Itt látható Leonardo da Vinci Hermelines hölgye kiállítva-ki nem hagytam volna!Hiába tudom,mégis mindig meglep,hogy milyen kicsik is Leonardo nagy festményei!Ez a kép is ...)
Legérdekesebben a Királyi lakosztályok és fogadótermek ígérkezett-de azért azt el kell mondani,hogy aki volt Versailles-ben,vagy a Loire menti kastélyokban,esetleg Hampton Courtban ,az itt csalódni fog.A kiállítás messze nem tartalmaz annyi értékes darabot,és érdekességet.Ami a legérdekesebb terem volt,az egy Tanácsterem-mondjuk egy mai Önkormányzati teremnek felel meg.A plafonon rozettás felület,és a kis boxokban egy-egy emberfej van kifaragva.Lefelé néznek,és mindegyik fej más,egyedi.Férfiak,nők,idősek,fiatalok,vegyesen.(Itt egyáltalán nem volt szabad fényképezni,és tárlatvezetés volt,így csak egy csípőből felfelé irányított objektívvel ,vaktában lőtt képet tudok mutatni!)A történet szerint,az alkotó azért alkotta ezt meg,hogy a király mindig érezze,hogy a népe figyeli...eredetileg 194 ilyen fej volt,ma már csak 30 van.az egyik asszonyfejnek a szája be van kötve.Állítólag beleszólt egy királyi döntésbe-igazságtalannak tartotta,hát elmondta véleményét.A király úgy megijedt,hogy megváltoztatta a döntését,de elrendelte,hogy faragjanak a szobor szája elé valamit...kedves kis történet,de sok sebből vérzik.Mindenesetre valóban van egy bekötött szájú szobor...a vár érdekes és aki ott van,mindenképpen nézzen be.A Várudvarba jegyek nélkül is be lehet menni-nagyon szép a kilátás-a város Visztulán túli részét pompásan látni!A templom kívülről is nagyon szép,ha egy kiállításra sincs valakinek kedve bemenni,akkor is órákig el lehet nézelődni...véleményem szerint az épületek részletei többet nyújtanak az odabent láthatóknál-de persze ezt döntse el mindenki maga!







A ZSIDÓ NEGYED
Hát,ez különleges élmény.Több része van-földrajzilag is és „eszmeileg”is.Mert,ugye a szállodánk is a zsidó negyedben van,de nem a kultikus részen-vagyis nem a történelmi és nem a szórakoztató utcákban.Merthogy.A múlt század elején hatalmas ,és persze komoly hagyományokkal,kulturával rendelkező zsidó közösség  volt a városban.A Visztulán innen éltek-ahol most megszálltunk.Aztán a nácik a deportálások idejére létrehozták a híres Gettót-a Visztula túlpartján.Az akkor eléggé lepusztult városrészt kerítették körbe,és oda telepítették a jobb módhoz szokott,jobbára komoly,értelmiségi embereket.Van erről sok-sok film,amiket,gondolom,hozzám hasonlóan sokan láttak...egyrészt féltek a nácik,hogy a jól ismert környezetben a zsidó családok jobban el tudnak rejtőzni-másrészt,ha nem voltak otthon az emberek,egyszerűbb volt rátenni a kezüket a komoly vagyontárgyakra!Igy  mondhatjuk,hogy lényegében ma 2 zsidó negyedet láthatunk:ahol eredetileg éltek,és a régi Gettót.Az elsőt én három részre osztanám...az egyik egy Budapesti nyolcker-szerű,kopott,Krakkóhoz képest eléggé elhanyagolt.A másik a valódi zsidó történeti emlékrész...a felújított kis boltokkal,ma is működő  autentikus éttermekkel,zsinagógákkal.Zsinagógából két nagyobb van,és több kicsi is.Csak egybe mentünk be...van Miskolcon szép zsinagóga,láttam már máshol is,de nem értem a zsidó vallás értelmét,hagyományait..Harmadik rész pedig a bulinegyed,ami ma a leginkább jelenti a jellegzetességet.Ez az igazi vonzerő,bár már nem a zsidó jelleg miatt...És még egy érdekesség:itt több olyan szálloda is van,ami a régi zsidó hagyományok szerint működik.A konyha kóser,és rituális zsidó fürdő működik benne.Ezeknek a neve is árulkodó:a legszebb talán az Esther volt...ott sétálva,egymástól valóban húsz méterre  voltak ezek a hagyományápoló helyek.Itt a Plac Bawólon-ahol a   zsidónegyed  szinte tömörítve áll előttünk,már felütötte fejét a turizmus:kis  vonatokkal csalogatták a turistákat,és vitték körbe a negyeden,persze bemutatva a látnivalókat.Ha esett volna az eső,egyre talán rápróbálkozunk,de-bár nem volt igazi nyár,ennek az útnak az volt a lényege,hogy arra megyünk,amerre mi akarunk! 








És van akkor a túlparton a „mesterségesen létrehozott” negyed :a Gettó.Engem meglepett,hogy ma már szinte nincs is nyoma ennek.Két emléktáblát ír az útikönyv,mi csak egyet találtunk meg...ezen túl pedig csak egy sima városrész,nagyobb négy-ötsávos,és kisebb mellékutcákkal...mentünk az utcákon,olvastuk,hogy itt-ott ez meg az állt hajdanán,de nyoma sem volt semminek...pedig az igazi történések akkor itt zajlottak.A híres filmeknek ez a rész volt az igazi színtere.De ezekből mára semmi sem látszik.Belegondolva,talán így van jól.Akik  valóban itt szenvedtek,már akkor meghaltak,vagy azóta-hiszen eltelt egy emberöltő.A gyerekek nem akarnak emlékezni...Akiknek meg ehhez nem volt személyes közük,miért is néznének másként az utakra,utcákra,mint a város többi részén?
Tulajdonképpen érdekes ,ahogy a fentebb már emlegetett free guide-kat nézzük.Elől megy egy fiatal,kezében egy ország zászlója-utána jó húsz ember.Aztán néha néha megállnak egy ház előtt,egy sarkon,hosszan álldogálnak,a vezető beszél,mutogat-de a külső szemlélő semmi érdekeset nem lát.Mert a régi  események helyei ma már teljesen hétköznapi épületek...

A SCHINDLER GYÁR
Csak kis emlékeztetőül:az egész Schindler történet igaz volt...majdnem teljesen úgy történt,ahogy a híres filmben láthattuk.Létezett Schindler és létezett a lista.Krakkó 65 ezer zsidó lakosából  úgy 3000  élte túl a háborút,és ebből 1100  a listán volt.Szóval  nagyszerű tett volt ez,akárhogy is nézzük.A film és a média erejét mutatja,hogy  Spielberg  filmje után figyelt fel a világ  a történetre...(Csendben megjegyzem,hogy Oscar Schindler a háború után próbálkozott ilyen-olyan féle vállalkozással-nem lett igazán sikeres a gazdasági életben.Viszonylag szegénységben élte öreg napjait,és szegényen is halt meg  1974-ben.Hogy nem merült feledésbe a története,az  egyik bőbeszédű pártfogoltjának köszönhető...aki Beverly Hills-ben boltot nyitott,és minden vásárlójának elmesélte élete-megmenekülése történetét.Ott csak idő kérdése,hogy mikor  esik be a boltba egy filmes...az a filmes pedig fantáziát látott a storyban.Lett is belőle egy szuper film,ami aztán anyagilag is,és „Oscarilag” is meghozta a sikert.(Hét Oscart kapott!)
A filmhez a gyárat a Gettó területén építették fel,és a forgatás után meghagyták múzeumnak.A régi gettóban volt egy tér,-amit ma a Gettó hőseinek tere néven találhatunk meg...ide terelték minden nap  a zsidókat,hogy beosszák őket az aznapi munkára.Itt aztán néha órákat álldogáltak,míg hozzájuk szóltak,addig azonban nem lehetett elmenni.Így többen székekkel jöttek...Ennek emlékére ma nagy fém székek vannak a téren,amolyan „interaktív” emlékmű...nem annyira hatásos,mert teljesen beleolvad a térbe.Ha többen mozognak-és általában azért többen mozognak- nehéz észrevenni őket.És azért kevesen is tudják a történetüket...talán,ha nagyobbra csinálták volna őket...igaz,akkor a realitás veszne el,de legalább hatása lenne.Így kissé semmilyen az egész.Pedig jó ötlet,nekem kifejezetten imponálnak az ilyesmi ötletek.
Volt  a tér sarkán egy gyógyszertár,itt lakott a gettó egyetlen nem zsidó lakója,a gyógyszerész.Az ablakból nézte végig a napi raportokat,és azokat az eseményeket,amik ott történtek.És volt ott minden-el tudjuk képzelni....ma is ott van a gyógyszertár,berendezve kiállításnak.Nagyon érdekes,korabeli bútorok,egy komplett patika berendezés...és a patika melletti irodában lehet jegyet venni a Schindler gyárba is.Érdemes itt venni,mert a helyszínen hosszú-hosszú sor van.Meglepően hosszú.Meg elég bonyolult a bejutás is.Ahányan kijönnek,annyian mehetnek be.
Úgy általában túlbonyolított a belépés kérdése Krakkóban.Nincs olyan látványosság,ahová csak úgy,a saját épületében lehetne belépőjegyet venni...vagy ,ha elég  közel lehet venni,akkor meg van bonyolítva.(A Mária templomban „csak” az utca túloldalán,de csak a belépőjegyet lehet itt venni-a fotójegyet,amivel a templomban fotózni lehet,az ott szédelgő felügyelőktől kell.)



De vissza a gyárba.Hatásos a kiállítás.A korabeli gettó szűk utcái felépítve és utcatáblák,megállók...lakásbelsők,ruhák.Maga a gyár és Schindler személye elég sokára merül fel.Látjuk a filmből is  ismert lábasos szobát,néhány gépet.És körülbelül ennyi!Azt mondanám,inkább Krakkó háborús életének állítanak itt emléket,és nem Schindlernek.Talán kicsit elcsúszott a hangsúly-érzésem szerint.Mert fontos a történelmi emlékezés,de ha a sok-sok ember „Schindler gyárába”  készül és vesz jegyet-talán arra kíváncsi.Én legalábbis abba szerettem volna menni,de egy Krakkó története a II. világháborúban kiállítást kaptam.Kapcsolódik ide egy meglepő sztori.Számomra nagyon meglepő.Mint írtam,nem egyszerű a nevezetességek elérése...többet kellett kérdezősködni Krakkóban,mint más-akár nagyobb városokban.Pont itt, a Gettó hőseinek terén volt a legnehezebb megtalálni a jegyárusító helyet...A tér elég nagy,ráadásul egy széles út ketté is szeli,és a másik oldalán is sok minden található.Több helyinek kinéző-és mint kiderült valóban lengyel embertől is megkérdeztem,merre lehet a jegypénztár-és nem tudták...azt sem,merre van a Schindler gyár...
WIELICZKAI SÓBÁNYA
Nagyon közel van Krakkóhoz Wieliczka városkája,Miskolcról pedig rajta keresztül érkeztünk meg.Logikus volt a  meglátogatását a hazafelé útra tervezni.Utolsó nap délelőtt kijelentkeztünk,majd elindultunk haza,útba ejtve a bányát...nagyon vártam ezt az élményt,úgy gondoltam rá,mint az idei év egyik legizgalmasabb élményére...egyszerűen fogalmazva azt tudom mondani,hogy csalódtam.Úgy az egészben.Most,hogy próbálom átgondolni a kirándulás  mozzanatait,most érzem,valóban szinte minden része keltett bennem valami kellemetlen érzést...valahogy úgy összességében nem volt jó.Már a bejáratnál kezdődött az a furcsa szervezés...értem én,hogy (ahogy mondták)évente több,mint egy millió látogató van.És értem én,hogy ezt szervezetten kezelni óriási munka.De akkor sem tetszett így.Telefonos,egyenruhás emberek kifeszített zsinórok közé terelgettek minket-nemzetek szerint felosztva.Vagyis  először csak két csoportra osztva: lengyelek és külföldiek.Aztán a jegyvásárlásnál oszlott tovább a csoport nyelvek szerint.Mert óra-húszra-negyvenre beosztva indultak a csoportok  különféle nyelven idegenvezetve(magyar nem volt itt sem).Rengetegen voltunk,tagadhatatlanul volt valami rohanás érzése a túrának.






A jegyvásárlás után egy új sorba tereltek minket,és kijelzőn kellett követni,mikor indul a csoportunk.Sokat vártunk,és közben folyamatos volt a mozgás.Mint egy méhkas belsejében,mozogtak erre-arra csoportok és egyenruhások.Mikor végre ránk került a sor,először gyalog mentünk lefelé.Csigalépcsőben.Háromszáztizennégy lépcsőt.Ez úgy ötven emeletnyi.Úgy harmincan,egymás nyomában-nyakában.Nem volt jó érzés.Mikor leértünk,rendeztük a sorokat,a vezetőnk elmondta,merre megyünk,mit nézünk...kicsit sokan voltunk.Volt olyan érzésem,hogy néha azért állunk több időt valami teremben,hogy az előttünk levő csoport el tudjon menni,vagy azért hallottunk kevesebbet valamiről,mert jött utánunk egy másik csoport.Szóval igaziból nem harmincan voltunk,hanem többszázan.Nagyon mélyről indult a program,a füzetünk 300 métert is írt,de érzésem szerint annyit nem mentünk  lefelé...rögtön meglepett,hogy a járatok fala szürkés barna volt.Valamiért fehéres színt vártam-talán,mert a só fehér...de a legtisztább helyen is csak szürkés volt-többször megnyaltam az ujjamat,és a „falhoz” nyomtam-valóban sós volt.Lefelé még jó ötven méternyit mentünk,Eleinte a bánya története és a sótermelés látható –jópofán,viaszfigurákkal.Nem lehetett egyszerű élet ez.Aztán később már inkább termeket láttunk,tematikusan,sóból faragott szobrokkalA  legizgalmasabbak azért a vizes termek voltak.Több olyan is volt,ahol  bányató  volt a terem közepén-állítólag régebben lehetett csónakázni is rajtuk.Akkor még valószínűleg sokkal kevesebb látogató volt.A fő attrakció a központi, Szent Kinga terem volt.Itt ötszáz ember is elfér-misét szoktak tartani ha jól emlékszem,minden vasárnap.A falakon körben a „freskók” sóból vannak,bibliai jeleneteket ábrázolnak.Itt van néhány csontja Szent Kingának is,mint ereklye.A terem után már kiszolgáló helyiségek vannak,itt vásárolgatni,enni-inni lehet,nem különösebben drága-mint egész Lengyelország sem.Aztán irány a napfény.Felfelé már lifttel megyünk,de  csak  apránként.És szorongva.Egészen meglepő,hogy a sok-sok csoportokat kilenc fős liftekkel szállítják a felszínre.Régen nyomorogtam ennyire,nem is emlékszem.Ennyi pénzért meg főleg.Kínos nevetgélések közepette szorultunk egymáshoz-idegenek.Valahogy próbáljuk ilyenkor felvenni a legkulturáltabb pózokat,hogy  a legkevésbé kínos testrészeinkkel tapadjunk egymáshoz...és akkor derült csak ki,hogy miután kemény munkával ezt megoldottuk a beszállásnál,kiszállni a másik oldalon kell,vagyis mindenki forgolódik majd össze-vissza és megint  lesz egy csomó kínos szituáció...lehet,hogy így olvasva ez bagatell,és nem is vagyok kiugróan hisztis-de ezt a néhány percet nem szeretném még egyszer...
DE:a szokásos szerencsénk most sem hagyott el,bár álcázta magát   -szerencsétlenségnek...
Wieliczkából  kora délután indultunk el Brzeskon át ,gondoltuk benézünk még Nowy Saczba,egy késői ebédre,korai vacsorára...meg kíváncsi is voltam egy kisebb és kevésbé híres lengyel városra is.(Gyorsan megjegyzem,ez a városka is simán átment az „ittisellehettölteninézelődésseljópárórát” teszten).Szóval betekeregtünk Nowy Sacz-ba,ekkor már 4 óra volt-tudom,mert itt ez a fizetős parkolás határideje,tehát már ingyenesen állhattunk meg  a főutca főhelyén...Nyíregyházához tudnám hasonlítani ezt a kedves kis óvárosi részt,néhány utca régi polgárházakkal,majd körben kifejezetten szép bérházak.Szerencsére itt is volt „dekás” étterem,kóstolgattam is rendesen,ami megtetszett...aztán betértünk egy cukrászdába,kiborítottam a pultra az összes fém Zlotynkat,és vettünk érte egy harmadnyi Snickers tortát-hazahoztuk,másnap ette meg a család...akkor már kicsit későnek ítéltük az időt,gyorsan elindultunk hát...jött egy kereszteződés,amolyan görögösen kitáblázva:75-ös út előre,jobbra 68-as,balra 22-es,na merre...határ a 75-ös felé,hát mentünk arra...jó fél óra után mondja a férjem-sofőr,mennyire nem ismerős neki ez az út...meg lakott települések se nagyon vannak...jó felé megyünk-e?Hát,azt írták,erre van a határ-feleltem,de akkor már láttam én is,hogy nem pont az  a határ,ahol mi jöttünk és mennénk is haza...közben a kilométerek futottak  alattunk,az idő telt,és akkor hangzott el az,amitől már kicsit én is megijedtem...”Fogytán a benzin,tankolni kéne...”hát,jó,hogy szeretek én eltévedni a hegyekben,de lassan sötétedett,falvak is alig voltak,nemhogy benzinkút...aztán jött egy falucska:Krzyzówka.Megálltunk,és a környező házakba bekiabáltam:Help me!Na az egyikből szerencsére kijött egy asszonyka,aki elmondta,van itt a közeli Krynica városkában benzinkút,5 perc...kicsit megnyugodtam,indultunk Krynicara...szóval nem 5 perc volt,és nem egy nyugalom...Krynica  egy hosszú hegyi út végén volt,mint  ahogy Galyatetőre -kanyarog,tekereg az út,néha szinte csak földúttá szűkülve,néha  kiszélesedve...már hét óra is elmúlt,és akár az is lehetett volna,hogy nincs ennek az útnak a végén semmi,úgyhogy már kezdtem kicsit berezelni...Aztán hirtelen csak meglepődtünk...Egy kisebb kanyar után  megérkeztünk.Krynica egy  nagy hegyi sí-kiránduló-üdülőváros,ahol nemhogy benzinkút,de még kaszinó is van...kifejezetten sajnáltam,hogy nem tévedtünk korábban ide(Mondjuk a sóbánya helyett...)Mert érdemes lett volna itt időt tölteni.Gyönyörű fekvésű és építésű hely,ezer virággal díszített több városi park,kis kastélyszerű épületekkel,szökőkutakkal.Persze nem volt már idő nézelődni-csupán annyira,amennyire a benzinkút a város másik végén volt!Biztos,ami biztos,teletankoltunk.Irány haza!Végül is simán hazaértünk.Azt a rövidke időt(Krzyzówkatól Krynicaig-leírni könnyebb ezeket,mint kimondani!) leszámítva,amíg aggódtam a benzinkút miatt,ezt a kis kanyart lényegében szerencsének gondolom!Jó,hogy megismertünk egy ilyen helyet,és a lengyel hegyekben szép volt autózni.Igazság szerint több napot is szívesen eltöltöttem volna a környéken.Szlovákiába átérve már laposodott a domborzat,de mivel sötétedett is,már nem igazán lehetett nézelődni.Kár,hogy nem volt még egy nap...

Csendben megjegyzem itt a végén:Nowy Saczban a dekás étteremben felejtettem a farmeringemet.Jó,nem ott vettem,de olyan sok helyen volt már velem...Ahogy itthon beszéltünk róla,már a francia „Nagy Utazás”-nál is ott volt.Sajnálom...de ebben biztosan nem Zeusz keze van!
L