A FRANCIA RIVIÉRA

Jó  egy hetet tanakodtam azon,mi is legyen az első mondata ennek a beszámolónak.Mivel  vezessem fel ,hogy bevállaltuk ezt a nem nagyon komfortos utat...aztán egyszer csak bevillant:mi a fene indok kell ehhez?Ki nem akarná életében egyszer látni a világnak ezt az egyik leghíresebb szegletét?Ki ne akarna  végigsétálni Cannes Filmfesztiváljának helyén,szédelegni  Antibes jacht-kikötőjében,vagy leülni  St.Tropezben a csendőrség előtti padon?Jelentkezzen nálam,aki  nem bólintana,ha  egy szűk horvát-szállodás út  áráért  egy  hetet a francia riviérán lehetne-mégha csak fiatalkorban élvezhető körülmények között is.Merthogy utoljára huszonévesen élvezi az ember azokat a kiadáscsökkentő körülményeket,amik ezt az utat jellemezték.De,mivel gazdagok nem vagyunk,csak  utazásmániások,belevágtunk.Nem bántuk meg –bár kicsit azért mást vártam...

DE SZÉP SORJÁBAN

Franciaország nagy példakép kulturából.A környezet,a viselkedés,az étkezés,az öltözködés kulturája ott valami egészen más szinten van,mint nálunk-nemcsak Miskolcon,egész Magyarországon is.Láttam ezt Párizsban,és egész Nyugat Franciaországban is...és úgy gondoltam,a Riviéra még ehhez képest is egy ugrás a létrán felfelé...és ez így is van.

Az országutakon  jövés-menés,tranzitszállás oda-vissza 3 napot tett ki,vagyis egy egész hetet csillagtúráztunk ezen a legendás vidéken.Igy jött ki a 10 napos utunk.A szállás az Azure Village Campingben volt egy Antheor nevű üdülőfaluban.Egy olyan falu  ez,ahol a mi  campingunkon kívül  1 hotel,és számtalan  nyaralóház volt.Esténként és egy  programtalan pihenőnapon-történetesen a születésnapomra esett ez a nap,kívánok ilyet mindenkinek!-bebarangoltuk a kis falut.A tengerpart mellett futó párkányút mentén majd 2 kilométeres a falu.Egy kis részén  felfut a hegyre,ide kanyarodva  a  Francia vasút  állomásához értünk.A camping előtti viadukt  szintjére emelkedtünk.

Napi 30-40 szerelvény halad itt át irányonként,a TGV kivételével sok meg is áll.(A TGV-n való utazás az egyik nagy álmom,s ha kissé tájékozottabban indulok útnak,talán most be is teljesedhetett volna.Bár talán kevés értelemmel.Mert ahogy mondtam,itt nem állt meg.Úgy lehetett volna,  ,ha Antheorból elmegyünk a hévvel 30 percet Cannesba,onnan a TGV-vel mondjuk Marseillesbe,majd mindezt vissza...1 nap rámegy,és ha rámegy,akkor már inkább a Párizs –Lyon,amire régen vágyom...)

A tengerparti útnál a házak pont olyanok voltak,mint képzeltük.A nyaralók,hétvégi házak-nem tudom,ezeket hogy nevezik a franciák-,mint a budai villák sora.A kertek vége a tengerbe ereszkedik,sok strandban végződik.Olyan is volt,amelyik mintegy szabadstrand működött.Érdekes volt látni,hogy semmivel sem voltak jobban karban tartottak,mint a  takarítás hiánya miatt sokat szidott  görög strandok...Aztán voltak a „Kalankok”-fonetikusan,mert írni Calanque –nek kellEzek valóban szabad strandnak vannak kialakítva,parkolóval,mindennel.De meglepően kevesen használták,nem divat errefelé  ez a típusú vadstrand.Onnan láttuk,hogy a falvak szervezett strandjain viszont nagy volt a tömeg.Láttuk ezt minden nap kétszer is.Antheor ugyanis egy közel 30 perces szerpentinúttal közelíthető meg –Cannesból.És bő 10 perces St.Raphaelből-ami a Riviéra másik fürdő-fellegvára.Szóval hegyi utas buszocskázásból bőven kijutott.Az első 2-3-4 alkalommal  néztünk tátott szájjal,de bizony,hogy igaz,mindent meg lehet szokni,és talán unni is...bár nem unalom volt az,amit  úgy kb. a 4. nap után éreztünk,csak egyfajta megszokás.Merthogy „ezt a csodát   láttuk tegnap is kétszer,meg fogjuk holnap is”-gondolja már ekkor az ember...és bizony elkezd  már olvasgatni  a buszon ülve ,Cannes felé utazva.Szeretek ilyenkor mindenféle infókkal kapcsolódni az adott helyhez,nemzethez.A franciához meg nagyon lehet.Annyi minden van,amiben jók,sőt,kiemelkedőek a világban,annyi mindent szeretnénk majd látni...

Amúgy érdekes nyelv ez a francia.Olyan elegáns,kifinomult,valahogy az az érzésem,hogy ezen a nyelven csak fennkölt dolgokat lehet mondani...Bár hajlok arra,igaza van Bochkor Gábornak,aki egy műsorában azt  mondta,hogy szerinte a franciákon kívül ember nem képes ezt a nyelvet megtanulni! Figyeltem,hogy  egy kicsit minden francia  fejhangon beszél,vagy,mintha  mindengyiknek orrsövény ferdülése lenne...és valóban,még a megdöbbentő dolgok is szépen hangzanak...Cannes-ban pihengettünk egy jópofa „Gasztro-téren”(Bár írtam már sokszor,hogy szeretünk üldögélni,és nézegetni a helyieket,itt másról is volt szó:Kedves,és évek alatt bejáratott ,lapos sarkú Tamaris szandálom nemcsak cserben hagyott,hanem súlyos sebeket ejtett a lábamon.Szerencse volt a bajban,hogy terveztem fürdést a városi strandon,így vittem magamnak strandpapucsot...fürdés nem lett,de Cannes elegáns városát strandpapucsban néztem meg.Szóval beteg lábamat is pihentetve nézelődtünk,mikor  egy kuka mellől kikelt egy  még Miskolci  mértékkel nézve is szakadt,koszos nő,és turkálni kezdett-tehát Cannesban is van kukázás!Talált is egy cipőt,és nagy kiabálva, örömmel,de bizonyára valami borzasztó ordenáréságot mondhatott,mert a járókelők döbbenten néztek oda,majd zavartan el...de a  mondatai,hanglejtése nekem  akár egy Cyrano monológnak tűntek.)

De vissza Antheorba.Görögországi útjainkon  mindig Zeusz óvó tekintetét érzem magunkon,de úgy gondoltam,idáig nem ér el se a szeme ,se a keze.Így az utazók védőszentjére,Szent Kristófra gyanakszom,mármint,hogy  ő tartotta felénk  most a tenyerét.Ugyanis ez  a Camping azért volt olyan nagyon megfizethető-és ettől az egész út is-,mert a 4 fős kis faházakat 2-2 párnak adták ki.Gyakorlatilag 2 ismeretlen párnak.Amiben nem is lenne semmi különös-valóban úgy van,hogy sok jó ember kis helyen is elfér,meg úgyis csak aludni járunk ide,meg sok ilyet lehet mondani.De odaérve szembesültünk azzal,hogy a kis faház  15  négyzetméter,ebben van a 2 hálószoba,konyha,Fürdő,WC.Mindez 2 cm széles műanyaggal elválasztva...Ekkora élettéren gyakorlatilag  minden résztvevő élettárs,merthogy semmi testi lelki történés nem maradhat titokban!Itthon még úgy gondoltuk,nem lesz ezzel gond,mert sok jó ember...,meg úgyis csak aludni,meg minden ,amit fenn írtam...Aztán útközben csak ránk nézett a védőszentünk...Egy megállónál  félrehívott az idegenvezető,és azt súgta: Hát úgy alakult,hogy mi  csak ketten leszünk egy  házban.Akkor jöttünk rá,hogy ez mekkora szerencse,amikor megláttuk élőben a házakat.Így utólag is köszönjük Szent Kristóf!

ANTHEOR   Cannes-tól nyugatra helyezkedik el.Olyan 100 méterrel feljebb a tengerszinttől.Olyasfajta vörös porfir sziklák vannak itt,mint az USA Grand Canyonjában...és a formák is erősen hajaznak rá.Egészen  letaglózó volt az érzés-az első 2-3 napig.Többször megérintett már ez az érzés:a legklasszabb dolog is megszokható,monotonná váló tud lenni...és ez történt itt is.Ugyanis a campingből indultunk minden nap keletre-nyugatra,a céltól függően.Nyugatra majd félórát mentünk,erősen kanyarogva a  szépséges porfír sziklák között...az első napokban nem győztük nézni,az utolsón meg azt vettem észre,már olvasgatok menet közben!A sziklákat elhagyva  jónéhány luxus üdülőfalu után megérkeztünk a „CANNES” táblához.Milyen érdekes,hogy Cannes-nek is van helységnév-táblája.Olyan misztikus ködbe vesző-messzi csoda ez egy átlag magyarnak,bele sem gondolunk,hogy itt is van egy tábla az országúton...SŐT:a tábla után rögtön egy  bevásárlóközpont ,vagy inkább kettő.Merthogy a cannes-iak is járnak hétvégente nagybevásárolni.Mi is voltunk.Itt szereztük be az  ilyenkor kötelező kis szuveníreket...szóval az élet az megy a maga útján,még  a csodahelyeken is.Amúgy Cannesbe beérkezni közúton,azért nem pont ugyanolyan,mint valami magyar városba.Mert itthon majd minden városnál ezen a szakaszon  elég ronda épületek vannak .Cannesben  nem láttam ronda(vagyis lepusztult,omladozó,koszos)épületeket... Ausztriában volt ennyire tiszta minden,annyira szembeötlően, már szinte fellélegeztem Graz-ban,hogy végre itt egy szemét,meg egy Graffiti-nem létezik,hogy  ennyire kulturált emberek lakják ezt a várost!Pedig de !És hogy irigyeltem őket!

HA MÁR CANNES...

jó emlékeim vannak róla.Talán a legjobbak az egész útról.Mert akartam én erősen szeretni ezt a híres Francia Riviérát-de nagyon nehezen sikerült.Olyan nagyon elegáns,hideg-rideg,úri érzés volt itt lenni,valahogy nem tudott közel férkőzni a szívemhez.Talán érthető ha ezt mondom:nem éreztem a fészek melegét.Nem éreztem,hogy itt szeretettel várják az utazót,hogy valamit meg akarnak mutatni,meg akarnak kínálni egy élménnyel...pedig volt itt szép táj,tenger,szuper város-de... azt a valamit,amitől az ember rögtön odavalónak érzi magát egy helyen-na azt  egyedül Cannesben találtam meg...

Az egy hét alatt úgy jártunk át ezen a városon,mint otthon a Zsolcai kapun.Láttuk az autószerelő műhelyeket,a fodrász szalonokat,a piacokat-a kicsiket is,meg azt az életet,ami kicsit közelebb hoz egy idegen országot.Azt mondhatom,ez is elegáns ,olyan ráérős,vidám,élő volt.Ami azonban az utazót érdekli,az a nagyvilági Cannes...a kikötőből indult-a szokásos:szem nem látja végét a milliárdos yachtoknak,itt már talán nem is néztük őket-3 nap alatt be lehet ezzel is telni.Rögtön e mellett a Fesztiválpalota,és indul a Corso a tenger partján.Hatalmas volt az élet-igazi strandként használják a városközpont  partját.Sokadszorra írom,én nem szeretem a homokos partot-itt az volt.Azért fürödtem egy kicsit,ha már hoztam felszerelést,de ez a része a napnak nem volt fontos nekem...inkább visszaindultunk a Városháza felé,ott ,a hegynek fel(ez lett az idei nyár mottója!)kezdődik az óváros.Ódon lépcsősor visz a kilátóhoz,csodaszép épületekkel határolt lépcső.Fellépve az elsőkre azért csak a tenger ,a város felé fordul az egyszeri utazó,aztán leesik az álla.Csak úgy hanyagul a buszmegálló melletti bérház homlokzatára,tűzfalára festve a város éke,jellegzetessége:A FILM.Ide is teszem a képet,ahelyett,hogy elmesélném.Szerintem zseniális...

Sokáig nézegettük ezt.Aztán csak felmentünk a kilátóhoz,parkhoz,nem is tudom.Minden pihenőnél más  kép tárult elénk,másnak láttuk a várost.Aztán a tetőn egyszer csak ott álltunk egy szép kis templom előtt...A kis parkban alig volt ember,csend volt,és a lábam előtt a Riviéra egyik fővárosa,Európa és a világ egyik leghíresebb helye,mellettem fényképez a harmincéve párom,aki ugyanazt szereti mint én-és ráadásul a kis templom belseje gótikus volt!A kedvencem!Muszáj volt leülni egy padra -ott benn,és elmondani  bárkinek is-ott fenn,mennyire hálás vagyok  a sorsomnak mindezekért!Ezért az útért,meg ez eddigiekért,és a következőkért...az eddigi történésekért,és az eljövendőért...ilyet nem nagyon csináltam még .De annyira összejött itt minden!Itt fenn kevesen voltak.Ez volt tán az egyetlen hely ebben a városban,ahol nem hömpölygött a tömeg!De  mivel csak 1 napunk volt itt,indulni kellett...És a  Rue Meynadier-nál belevetettük magunkat az óvárosba.A szokásos:Felújított régi épületekben kis üzletek.Pékség,cukrászda(O,atyám,micsoda műalkotásokkal!),étterem,delikát,dohány,italbolt...és feltűnően sok öreg francia.Már olyan 80-90 éves.Párban,összekarolva...kis vászonbetétes kosárkával sétálgattak,rettenetesen jól öltözötten.Olyan jóízlésű öregesen:a papókon élre vasalt szövetnadrág,szíjjal,selyeminggel,bőrcipőben,a mamák virágos ruhácskákban,karkötő,gyöngysor mindegyiken...nem tudom,ilyen-e az átlag francia nyugdíjas,de ha jobban belegondolok,talán nem is akarom tudni...de azért őket követve,eljutottunk a PIACRA!

Mindehol szeretünk  helyi piacra járni,eddig a Chaniai (akik nem követik a leírásokat azoknak írom:Kréta  egyik nagyvárosa) volt a csúcsélmény...Cannes komoly eséllyel szállhat versenybe!A piaca egyszerre  esztétikus,hangulatos,különleges.Nálunk Miskolcon még a nagy multiknál is-ahogy mondják,”lédig” vásárolható a zöldség,a gyümölcs...vagyis a pultokon,ládákban amúgy ömlesztve ,feltornyozva áll az áru.Itt az a jellemző,hogy a nagyobb darabok egyesével csomagolva,kis pakkban,mint mondjuk a sárgadinnye...a kisebbek ládába sorakoztatva várják gazdáikat.A húspult,a pecsenyés,a süteményes  túl azon,hogy szinte csak házilag,kézzel készült élelmiszerek,egy külön esztétikai élmény! Szinte minden pult tetején kis tálban kóstolót kínáltak.Hogy ne vegyen senki zsákbamacskát .Sok helyen láttunk olyat is,hogy az eladó és a vevő hosszasan beszélgetett az árú-pástétom,kolbász,olajbogyó...-felett,kóstolgatva,elemezgetve.Nem volt nagy sietség,inkább programnak látszott a bevásárlás.Legtöbbet egy arab fiatalok által kínált pultnál nézelődtünk...savanyúságokat,fűszerezett „ezmegazokat” árultak.(A nagy részét nem ismertük-pedig bátran állítom,hogy az átlag magyarnál jobban ismerem a világ ételeit,különlegességeit...és a kitinpáncélosokon   kívül szinte mindent megkóstolok.)Több árus volt,az egyik oda is jött hozzánk,egy műanyag tálkába kis kóstolót kapkodott össze nekünk.A legmeglepőbb  egy jó 10 centis  teljesen egyenes,sötétzöld  „ropi” volt.Nem tudom,milyen eljárással szárították ilyen roppanósra a zöldbabot,de nagyon ízlett!Megmondom őszintén,a sajtos  sornál nagyon előbújt belőlem a magyar.Ember a talpán,aki  ott és akkor ellent tud állni az ingyenkóstolónak,főleg,ha annyira sajtos,mint én!És annyiféle francia sajtot kóstolhat,mint ott én!

Eldöntöttük,hogy ott,a piacon  fogunk enni valamit.A kínálatot nézegetve beszélgettünk...és,hát,csak meghallotta ezt  egy Cannesbe szakadt hazánk-lánya,aki  aztán elvezetett minket a piac legjobb quich-árusához.Ez a csodás finomság „kis”-ként ejtendő,és lényegében ugyanaz,mint az angolok pitéje...omlós tésztába burkolt válogatott finomságok.A kishölgy a csirkéset javasolta,és,hát persze,hogy azt vettünk.Olyan csinos kis dobozba csomagolták nekünk,mintha nászajándékba vinnénk...itt így szokták-mondta a magyar hölgy,majd elköszönt tőlünk.Mi pedig levittük a dobozkánkat a partra,és –szerintem-fél Európa társaságában megettük...Nem egyszerűen sokan voltunk.Sokfélék voltunk...minden színű,korú,fajtájú ember volt ott...fele fürdött,fele nézelődött...mi is ezt tettük.Szeretünk így nézelődni,és ha még ilyen finomság is van hozzá,az élmény feledhetetlen!Evés után még hosszasan kószáltunk a városban...volt egy alternatíva:sétahajóval át lehetett volna hajókázni a szemben lévő Szent Margit szigetre,aminek legnagyobb vonzereje egy erőd.Az erődben pedig egy cella,aminek híres lakója a Vasálarcos volt...ez az ember valóban létezett.És bár tagadhatatlanul a legromantikusabb az a verzió,hogy a rab XIV. Lajos ikertestvére,a történészek nem tudják ezt megerősíteni...vagyis  a mai napig titok övezi a Vasálarcos személyét.Érdekességnek elmondanám,ami történelmileg biztos:XIII. Lajos a fia születése utáni pecekben azonnal elindult a templomba,az ilyenkor  a trónörökösért tartandó hálaadó misére.Az anyuka a bábaasszonnyal maradt otthon,és ugye valóban megtörténhetett,hogy percekkel később még egy fiút szült.Ami a középkori  tudományelméletnek köszönhetően megzavarta volna az öröklődés rendjét.A középkorban ugyanis úgy tartották,hogy  ikrek esetében a később születő baba fogant meg esőként.Merthogy ugye:Ha ketten egy szűk szobába egymás után mennek be-az jön ki  később,aki először ment be...ennyit a tudományról.És bár a történet izgalmas,a gyakorlatban a cella egy  üres ,döngölt földű szoba-és kész.Úgyhogy  inkább sétáltunk a városban.És sorsvezérelte lépteink egy amolyan  „streetfood place”-ra vezettek minket.Egy olyan térre,ahol a világ utcai étkeinek nagy része kapható volt.És hogy fokozzuk ennek az útnak a gasztronómiai kavalkádját:vettem egy jó nagy adag garnélás-rákos paellát.A pár,akik árulták,Barcelonából jöttek...

MARINELAND

Furcsa,de az eltelt évek alatt megszerettem az Állatkerteket.Meg az ilyen Állatos vidámparkokat is,mint amilyen a Marineland Cannes mellett.Egy egész nap azért talán sok erre a látványosságra,de mindenképpen szórakoztató volt.Több fókacsalád is  amolyan olaszosan hangos életet élt,nagy veszekedések is voltak,meg összesimulós kibékülés...Aztán egy elég komoly delfin show,sok delfinnel,látványos elemekkel.A gyilkos bálna már kevésbé volt szenzációs.Ezek nagyobb állatok,és tagadhatatlanul nem is olyan aranyosak,ficánkák,mint a delfinek.Több kiállítás,üvegalagutak,folyosók,mint a Tropikárium Budapesten...

A Marineland Cannes határába épült.Így,mikor elég lett a látványosságból,kimentünk a tengerpartra,és végre lehetett a hófehér köveken az azúr vízben pancsolni egyet.A parton  találtunk egy hangulatos kis büfét,megvolt az ebéd is...

ST. PAUL DE VENCE

Hogy legyen valami lánc,amire felfűzöm az élményeket...

Átérve  Franciaországba,az olasz  riviéra után ez a bájos hegyi falucska volt az első látványosság.Kicsit emlékeztetett Toszkánára,de csak nagyon kicsit.Hasonlóság volt,hogy a történelmi épületek itt is ugyanolyan szépen felújítva szolgálták az új kor embereit és igényeit...különbség viszont,hogy nem volt olyan uralkodó az egy korból származó házak száma,valahogy nem volt olyan egységesen,szervesen kialakult óváros része.  Szinte az egész falucska a turisták kiszolgálását célozta,egy-két „privát” utcát láttunk csak,pedig volt időnk barangolni.Itt láttuk először a francia városok-falvak egyik jellegzetességét:a döngölt földű,árnyat adóhatalmas  hársfákkal körülvett főteret.További városokban mindenhol volt,és sok helyen az okát is láthattuk...ezen a döngölt földön lehet a petanque-golyókat jól  dobni...térköveken nem lehetne,így a franciáknál a terek nincsenek lekövezve.Nekem nagyon szimpatikus,ha egy nép ilyen módon meg tudja őrizni  elődei szokásait,értékeit.Szerintem van abban valami határozottan felemelő,  valami elismerés , ha  egy nép gondosan ápol egy-egy hagyományt,amiről az egész világon  rögtön asszociálni tudnak  rájuk.Nekem például az,hogy a francia idős urak(bácsik) délutánonként petanque-oznak  ezeken a tereken,nagyobb  nemzetápolás,mint bármilyen  molinó vagy  felvonulás.Ezt érzem ,amikor a görögök -valóban spontán -felugranak vacsora közben,és táncolnak egy kis szirtakit...és minden fennhéjázás,minden magamutogatás nélkül teszik-csak azért,mert Görögök...

Sétáltunk sokat ebben a szép kis faluban,elbóklásztunk a temetőbe is.Híres ez a temető,itt van Chagall  sírja.És a sírnál állva-talán nem kegyeletsértő,ha megjegyzem:csodás a panoráma.

Megszoktuk,hogy  jó időt kíséri utazásainkat...(Köszönjük,bármelyik Istenség is gondoskodik rólunk-és számítunk rá idén Skóciában is!)A ragyogó napsütésben ellátni egészen Cannes-ig.Egy hatalmas hajó-vitorlás formájú apartmanház épült Cannes Keleti végén,az is remekül látszik.És ebben a városban szembesültünk újra a francia árakkal...cukrászdalátogatáskor:1 darab macaront 3 euroért kínáltak....pedig annyira kicsi!Eszembe jut Varga Ági régi barátném mondása a gimnáziumi kötelező olvasmányok kapcsán:Egy könyv sohasem lehet olyan jó,amilyen vastag!Lefordítom a helyzetre:egy macaron sem lehet olyan jó,amilyen drága!Azért sem kóstoltuk meg!Jó,hogy fényes a teteje,meg szép a színe,de amúgy nem egy különleges megjelenésű sütemény.Szerintem úgy járt,mint a socca ceci Nizzában...ha egyszer eljön az ideje,hogy megkóstoljam,majd elmondom,milyen volt.

ANTIBES

Ez az a város,amiről nem igazán volt semmilyen képem...a neve volt ismerős,a Gazdag ember,szegény ember című Irwing Shaw könyvből.Talán a belőle készült filmet sokan ismerik-legalábbis a velem egykorúak.Elég régi film,Nick Nolte volt a rosszfiú ,és nagyon fiatal volt még-mint ahogy én is 1975-ben!Akkoriban még gyakorlatilag elképzelhetetlen volt,hogy magyar átlagpolgár eljusson a Francia riviérára,Antibes-ba.És,ahogy elnézem a várost,az árakat,a turistákat-az átlagmagyar most is csak átutazóban van itt.Ez a város a felsőkategóriás,vastagpénztárcás utazóknak lett kitalálva.Reggeli 9-kor érkeztünk,és rögtön a híres kikötőhöz mentünk.Látnivalóan csak  nemrég fejeződhetett be az éjszaka-A partot végig szegélyező luxusbárok mellett még bőven folyt a takarítás.Nem túlzok,ha azt mondom,hogy bokáig értek az üres üvegek,koktélos zászlók,kólásdobozok,meg mindenféle italhoz kapcsolódó hulladék...

Pont akkor tettek vízre egy  yachtot,mikor arra sétáltunk...szemben a kikötői hivatallal.Jó kilométer hosszan régi,de pazarul felújított épületek.itt van a Tengerészeti hivatal is...elsétálunk a part mellett.a kikötő végén egy várfal,a Napoleoni időkből maradt.Egy emeletnyi szintre fel lehet menni,kissé „lapos” a panoráma,de jó szétnézegetni innen.Itt kezdődött valamikor a híres BB karrierje.Most döbbenek rá,eltelt egy emberöltő, lehet,hogy már  nem is híres BB.Lehet,hogy sokaknak  a magyar pezsgő jut eszébe?Olyan sok élményem van,amit már magyarázgatni kell a mai fiataloknak...ez a BB is.Szóval Brigitte Bardot,a 70-es évek francia csodája,a színésznő,akinek a lábai előtt hevert Európa...az elsők között volt,aki a szépségéből élt.Színészi tehetségéről nem nagyon tudnék nyilatkozni.Az ő fénykorában nagyon fiatal is voltam a filmek kritikus szemléléséhez,meg  akkoriban más volt a világ a mozi területén is.Sokkal kevesebb film készült,nagyobb jelentősége volt egy-egy alkotásnak,-jobban meg is becsültünk egy filmélményt...valahogy én inkább az olasz filmeket láttam,Lollobrigida „Kenyér,szerelem...”sorozata,meg Sophia Loren filmjei maradtak meg...de azért boldogan bekanyarodunk két ház  között,és lesétálunk a parthoz...azt írja a fáma,hogy pont itt,ezeken a köveken pózolt az első képeihez a szőke csoda.Pózolunk mi is egy-két képhez-bár nem olyan jó a háttér-érzelmi értéke meg lássuk be,nincs már...

Inkább elindulunk az Óváros felé.Éppen esküvő van...többször belefutunk az egy hét alatt.Nagy násznép a templom előtt-nem olyan arisztokratikusak a vendégek,mint később Monte Carloban,de elegánsak...Nagy ez a város,nagy az óváros is.Van földes tér a petanque-osoknak,hársfákkal árnyékolva,és csodás Cukrászdák!

Nem tudom  szavakba önteni,mennyire szépek-és finomak a sütemények!(Nem olcsók,4-5 euro egy darab,úgyhogy nem visszük túlzásba,de a fagyi úgyis annyira középkategóriás,hogy átpártolok a sütire!Bár  megjegyeznék egy érdekességet:Az út után egy napot még Budapesten töltöttünk,többek  között sétálgattunk a Vörösmarty téren is.Gondoltam,bebóklászok a Gerbaultba,megnézem a sütiket!Nagyon meglepett,hogy a kevésbé szép,kevésbé különleges sütikért gond nélkül kértek 2000-2300 forintot...)Nagy sétakör után a kikötő felé kanyarodunk...nem tudom,hogy lehet fokozni a „sok”-at.Merthogy az  volt:bármerre néztünk,mindenfelé yachtok végeláthatalan sora.Sok-sok-sok...kisebb-nagyobb-óriás-elképzelhetetlenül szépek.Persze el kellett mennünk a kikötőhöz tartozó parkolóhoz is:hogy megnézzük a Porsche-kat,Lamborghiniket,Ferrarikat,Maseratikat,meg nem tudom még miket...szépek voltak!

ST.-TROPEZ  ÉS PORT GIMAUD

Na ez a két hely az,ami legjobban magába foglalja  a francia riviéra  lényegét.

Mindkettő egy kicsit meseváros hangulatú-utóbbi vállaltan az:mesterségesen hozták létre,hogy itt is valamiféle „Velence-hangulatban” tudjanak weekend-ezni azok a gazdagok,akik éppen nem akarnak elugrani Olaszországba...

Kép

Néhány négyzetkilométernyi  terület elkerítve,velencei stílusban.Egy kétboltíves városkapun lehet „bemenni” Port Grimaudba.Az első kapun,mint a régi,középkori várfalakon is,amolyan recepció,információ...a belső  körben a kiszolgáló intézmények:fodrász,szabó,orvos,ilyenek.A két részt csatorna választja el egymástól,itt már erős a Velence-érzés...a telep főterén éttermek,shopok,boltok.Ide még kocsival is be lehet jönni,már akinek engedélye van rá!A háztulajdonosok inkább egy hátsó óriás parkolóban parkolnak,és hajóval állnak be a házukhoz.Merthogy a főbejárat minden háznál a csatorna felé van,így a csónakok,hajók,yachtok „parkolnak” a házak előtt.De azért nem más ez sem,mint egy kocsi-pont úgy megvan a hajók Trabantja,Opelja,Lamborghinije...na,jó a Trabantot én sem gondoltam komolyan-a legkisebb hajó is minimum egy Wolkswagennek felel meg!

A főtér végén egy templom-episzkopális,hogy mindenki  használni tudja.Nem nagy szám,de nem is a művészeti értéke miatt van itt!Viszont a harangtorony tetejére fel lehet gyalogolni,és ez már önmagában megéri a  misét!Szenzációs a kilátás fentről!Sokáig nézegetjük  ezt az idevarázsolt Velence 02.-t.Első gondolatra eléggé meghökkentő:külsőre Velence,de nyilván  a nélkül az évszázados történelem nélkül,ami Velencét összehordta.Így kicsit üres is.A házak jópofák,ahogy egymást váltják színben,formában,nagyságban...sorakoznak a víz mentén.Nem tudom levenni a szemem róluk,szinte várom,milyen is lesz a következő...Aztán egy idő után az ember megérti,hogy pont ez a lényeg,hogy jópofa,egyszerűen csak üdítően jópofa,ahogy  sorakoznak és azt súgják:”na ilyen Velence,amikor nem is Velence...”-és innen már nem keres az ember lánya  semmit,csak átadja magát az élvezetnek.Meg kell kicsit öregedni ahhoz,hogy az ember megértse,nem kell mindennek feltétlenül magasztos céllal rendelkezni.Ötven felett annak is igaza van,aki  nem akarja már mindenáron megváltani a nagyvilágot-inkább  csak élvezi.Port Grimaud  nekem  erről szól.... Élvezzük a látványt...persze nem tudom kikerülni a gondolatot:milyen érzés is lehet ennyire gazdagnak lenni...A harangtorony előtt van a sétahajó állomása.Itt várjuk azt a 30-40 személyes kis hajót,ami egy jó fél órát kanyarog velünk a lagúnákon.Csináltam jópár képet  a hajóút alatt:

A másik „meseváros” ST. TROPEZ.Ezt azért talán mindenki ismeri-Louis de Funesnek hála.

Van is kultusza a városban,már ami a kulcstartókat,hűtőmágneseket illeti.Mert maga a csendőrség épülete-legnagyobb meglepetésemre-nincs nagyon  kiemelt helyen.Amúgy is távolabb  van a városközponttól,és kívülről senki nem mondaná meg,hogy  valami jelentős dolog van benne.

De maga a belváros nagyon látványos.A házak régiek,valahogy régebbinek tűnnek,mint más városok óvárosai.A felújítás lehet különleges:úgy vakolják ezeket a házakat,hogy valahogy nagyon réginek tűnnek...pedig nem omladozik semmi,vadiújak a nyílászárók,minden magán hordja a luxuskategória jegyeit.Amerre nézünk,mindenhol a legmenőbb divatházak butikjai...többet nem is ismerek közülük.Az a kategória,ahol nincs árjegyzék a kirakatban...

Sokat nézelődtünk az óvárosban,annyira jók a szemnek,a léleknek ezek a kis boltok.Bármit is árulnak...még a hentes is esztétikai élmény-a bontott húsok csomagolása,tárolása a pultban...egy St-Tropez-i háziasszony nagyot nézne a Miskolci Búza téri csarnokban,hogy miért vannak ezek a húsok úgy össze-vissza dobálva??És hát,persze a cukrászdák!Itt majdhogynem kötelező program-legalábbis erre hivatkozok...van ugyanis egy legenda:mikor Brigitte Bardot itt forgatott,elment egy cukrászdába.Kérdezte az inast,milyen specialitást tud ajánlani neki.Az nem tudott semmi ilyesmit tenni.Erre aztán a sztár rámutatott az  egyik süteményre,és azt mondta:akkor legyen ez a specialitás.És azt kóstolta meg...nem tudom,miért pont erre mutathatott:vagy neki nem volt nagy igénye sütemény terén,vagy a cukrászda volt nagyon szegényes-mindenesetre a mai napig Tropesienne-nek nevezett híres sütemény  szerintem a legnyomibb az egész kirakatban.Nem tudom biztosan,cukrászatilag hogyan kell „leírni” egy süteményt,én így teszem:Alul egy tenyérnyi nagyságú piskótalap,középen úgy másfél centi vaníliakrém,felül egy tenyérnyi piskótalap...ezután kiválasztottam a Három Csoki nevű sütit,ami sokkat szebb volt...és nem,a Tropesienne-t nem kóstoltuk meg!Mennyi mindent nem kóstoltunk!

Ettünk viszont quiche-t itt is-érdekes történettel.Többen mondták már,hogy a franciák nem szeretnek más nyelveken beszélni(a magyarok sem...)Ebbe futottunk bele.Van ugyan itt mindenféle Mcdonalds,meg minden,de az ember csak szeretne autentikus dolgot enni...és a legmegfizethetőbb az itteni gyros-hamburger-lángos :a quiche.Betértünk hát egy ilyen büfébe,ahol a kirakatban sok kerek tortácska volt-kizárólag francia felirattal.Nem mondom,hogy folyékonyan beszélek angolul,de étel-ügyben elég jó  vagyok.Simán meg tudtam kérdezni,hogy  melyik  milyen hússal van megtöltve...Az eladó egy velemkorú férfi volt,aki pár pillanat tanácstalankodás után   az egyikre mutatva azt mondta:kot-kot,a másikra azt múúú...ezen jót mosolyogtunk mindannyian.És mivel ilyen jó kis közös nyelvet találtunk,nem tudtam kihagyni:rámutattam a nyilvánvalóan  vega-spenótos,karfiolos  tortácskára,és  kérdeztem:ez?Erre megfogta az ott lévő fikuszfélének a levelét,nagy fintorogva  rázkódott néhányat,és értettük:szerinte az is bolond,aki zöldséget eszik!Jó kis szösszenet volt.Amúgy az egész városban nagyon barátságosak voltak az emberek.Eszembe jut még egy ide kapcsolódó kulináris élmény...bár nem is annyira élmény,inkább csak emlék.A kikötő felé bandukolva belebotlottunk egy nagy supermarketbe.Bementünk bagettért,és egy óriási hűtőpultban nagy ravioli –tortellini vásár volt.Mivel  egy  teljesen felszerelt konyha büszke bérlői voltunk-egy hétig-,hirtelen ötlettől vezérelve,vettünk két zacskó raviolit:egy sajtosat,egy marhahúsosat.Hogy majd azt mi megfőzzük a campingben...csak azt felejtettük el,hogy nincs só,olaj,...meg minden,ami egyébként ,otthon mindig csak úgy van.Vagyis nem kell külön venni...itt kellett volna...úgyhogy „haza”érve  a Francia Riviéra egy falujába,rittyentettünk egy vacsorát:bolti ravioli pirított Gyulai kolbász zsíron,kockasajttal borítva.AAANNNYYYIIIRRRAAA tetszett nekünk  a dolog bohém bája!Sőt,azt mondhatom:nem is volt rossz!Azért mentette a helyzetet,hogy leöblítettük egy (két,három) pohár roséval-mert a recepción lehetett kapni a környék boraiból,és hát csak  nem lehet mindent megvonni magunktól!

GRASSE

Ha játszanánk egy olyat,hogy kinek mi az első,mondjuk 3 dolog,ami Franciaországról eszébe jut ,a parfüm sanszosan dobogós helyen lenne. És ennek a központja ez a kis városka.Nem is annyira kicsi,de nagyon kellemes.Dimbes-dombos,óvárosos,közepes,és első látásra nem is túlzottan elegáns.Persze ez csalóka lehet,mert ha van hely,ami drága és elegáns,akkor annak a parfümgyártás központjának kell lennie.Izgalmas dolgokat tudtam meg itt.Ebben a nem túl nagy városban 20 parfümgyár van,mennyiségileg a francia parfümgyártás 60 %-a ezekben a gyárakban történik..Három gyár  látogatható,és egy ilyen látogatás nagyon érdekes dolog.Maga a parfüm születése,világa is  meglepett.Sok van,amin nem gondolkodunk el,hogy is lehet az egész...hát úgy van,hogy vannak a parfümgyárak.Ők gyártják a parfümöket.Aztán vannak  a Márkák(vagyis a cégek,akik megveszik a parfümöket a gyártól,és bizonyos márkanevek alatt  piacra dobják).Ez a 2 sor rengeteg ember munkáját és hatalmas pénzeket foglal össze.De mi is ebben  annyira izgalmas?

Mi a Molinard gyárban voltunk.Ők 1894 óta vannak a városban.Jobban belegondolva,azért,aki gyárnak a Miskolci Vasgyárat  ismeri-képzeli,annak a tisztánlátás kedvéért inkább mégis üzemet mondanék.Merthogy méretét tekintve talán  egy nagyobb mozi,vagy a Művészetek Háza  nagysága között van...

Minden információt az ott dolgozó  magyar kislány kimerítő  előadásából  tudok.Vagyis:valamennyi parfümgyár  alkalmaz két(ha nagyon nagy gyár,akkor 3) ORR-ot.Orrnak hívják azt az embert,aki az adott gyár parfümkreációit összeállítja.Ez egy nagyon kurrens szakma.Az egész világon kb. 200 van belőlük.Évtizedek után  lett  2 magyar szakember is közöttük.Az átlagember 20-30 féle illatot képes megkülönböztetni,beazonosítani,egy ORR 1000-t!Ha valaki tehetséget érez magában e  szakma iránt,tudnia kell,hogy  4-5 évente indítanak képzést a világ parfümgyárai,a világ  4 pontján.Egy képzés itt Grasseben van,1 Párizsban,a másik kettőt nem tudom.Ha találgatni kéne,az Egyesült Államokra gondolnék,Vagy az Emirátusokra...mentségemre legyen mondva,nem akarok orr lenni.Bekerülni sem könnyű!A  tandíj 12 000 Euró,ezért 1 évig tanulhat az,aki megfelel a felvételi követelményeknek.Vagyis,hogy  1 óra alatt  150  illatot beazonosítani...aztán ha mindez sikerült,bekerült az illető,tanult, végzett,elkezdheti a munkát...jól hangzik,hogy csak napi 2 órát kell dolgoznia,vagy mondjuk inkább,csak annyit tud.És persze egy ORRnak vigyázni kell az orrára,egy nátha rosszabb neki,mint  mondjuk  egy dupla combnyaktörés...arról nem is beszélve,hogy az ő munkaeszközei a  szaglófelület csillámkái,amik rendkívül sérülékenyek!Egy hosszú távra tervező ORR nem dohányozhat-ez mondjuk nem baj,más se tegye!De nem ehet semmi fűszerest,se nehéz ételt,se könnyű borsos husikat,és nem öblítheti le semmilyen alkohollal-mert az is árt a munkaeszközének.És,hát a szerelem oltárán  is  csak szolídan áldozhat,nem részletezném...Olyannak tűnik ez a szakma,mint a profi sport-őrült nagy áldozatok árán pártíz évig a csúcson van,aztán kell keresni valamit az iparág környékén.Rengetegen élnek a parfümből.Mert hogyan is készül egy üvegcse illat?Nekem az első,ami meglepő volt,az,hogy LASSAN.Egy egész év kell ahhoz,hogy egy ötlettől az üvegig jussunk.

Először is az ORR elképzel valamit,összerakosgatja a neki tetsző,szerinte üdvözítő illatokat.Aztán,mikor kész,  Márkanevet keres hozzá-vagyis parlagian szólva:házal a kreációjával-vagy,ha felkérésre alkotott,nagylelkűen átadja a művét.Úgy működik,mint a filmes jogok.Vagy egy összegben eladja a kreációt(akkor ez bizony egy eléggé nagyon nagy összeg),vagy jutalékot kap minden eladott üveg után a Márkától.Igy jönnek létre a hírességek parfümjei-a David Beckham,Naomi Chambell  és egyéb illatok.

És akkor egy kicsiny  illat-gyorstalpaló.Van a kölni,ami csak egy összetevőből áll,nem kompozíció.Három százaléknyi az illóolaj benne,a többi víz és alkohol keveréke.Istenem,milyen illóolajból is készülhetett gyerekkorom húsvétjainak kölnije...igaz,akkor még divat volt a locsolkodás,és a lakótelepi szomszédoknak,osztálytársaknak szinte kötelező is volt...És jött a sok-sok Krasznaja Moszkva(ez volt a külföldi),meg az orgona,meg a nemtudomnevét illat,nagy,szögletes üvegben.Emlékszem,Lőrincz Gábor nevű iskolatársamnak akkora üveggel volt belőle,-talán még most is lötyög az alján valami...bár valószínűleg Ő sem jár már locsolkodni,mint szinte senki az országban.

Na,akkor másodiknak   van a parfüm,ami egy kompozíció.Több,sok,akár 150  féle illat sajátos arányú keveréke.Vagyis, megcsillantva kémiai ismereteimet, inkább vegyületnek mondanám,mivel meg lehet határozni az összetételét.Az illóolaj legalább 20 %-nyi benne,a többi alkohol.Vízet nem tartalmazhat a recept...Ezt a   receptet - adja el az ORR.

És itt jönnek az árnyalatok:az eau de parfüm,ami 12 % illóolajjal   és az eau de toilette, 6 % illóolajjal.Mindkettőben van már víz is....

Meglepő,de szinte minden növénynek van illóolaja,és szinte mindegyikből ki is vonható.Napjainkban a modernizáció kapcsán már ebből is kiveszett a romantika,csak az maradt meg a régiekből,hogy hajnalban kell kelni annak,ki illóolajra vadászik.Akkor   ugyanis a legmagasabb a koncentráció a növényben.Aztán a leszüretelt  sziromból,szárból,levélből valamilyen masinával,valahogy kikerül az illóolaj.A régi verzió izgisebb volt.Vettek egy nagyobb fatálcát,jó vastagon bekenték zsírral.Rászórták a rózsát,tulipánt,levendulát,bármit,és hagyták állni  jó 2 napig.Akkor frissre cserélték a leveleket-szirmokat...és így ment ez 3 hónapon át.Aztán  ezt a cuccos zsírt friss forrásvízzel  elkeverték,hogy kioldódjon az illat a vízbe,majd elváljon attól.Gyakorlatilag így készül a rózsaolaj.Meg a levendulaolaj,meg a tulipánolaj...az arányok azért drasztikusak:1 liter olajhoz 600-hatszáz!- kiló rózsaszirom kell!Nem is csoda,hogy az aranynál is drágább!

De szerintem  biztosan élvezhetetlenül tömény lehet.Őszintén szólva,én nem vagyok egy nagy illat-guru-.Kedvenc parfümöm sincsen.Ha néha puffantok egyet magamra,nem bánom,ha gyorsan elillanós fajta...ha nem az,bármilyen Chanel 5-től rámjön a fejfájás!Ez az „üzemlátogatás” is addig volt élvezhető,amíg az üzemben voltunk.Mert persze az utolsó állomás a shop volt-és hogy illatozott!Parfümök,a legkülönfélébb  testápoló és dekorkozmetikumok...és hát,őrült vásárlás kezdődött,de ehhez persze tesztcsíkok tömkelegét fújták tele.Úgyhogy kimentem sétálgatni.Az üzem előtt  több bokor jázmin virágzott.Most döbbentem rá,hogy eddig nem is nagyon tudtam,milyen a jázmin.Eddig jobbára Aladdin kedvese,meg néhány  Jázmin nevű óvodás kislány  jelent meg a lelki szemeim előtt.Pedig gyönyörű virág.Inkább kicsinek mondható,de különleges,elegáns-luxus.Valahogy ez a szó egész ittlétünket belengi.

A franciáknak még néhány dologról nevezetes ez a kis városka:Itt nőtt fel Gerard Phillip,a nagypapija polgármestere volt a városnak.És  öregkorában itt élt,és halt is meg a nemzet „verebe”.Edith Piaf...nagy kultusza van az egész országban.

GRAND CANYON DU VERDON

Állítólag Európai Grand Canyonnak is szokták nevezni a Verdon kanyont.Úgyhogy  nagy boldogsággal gondoltam rá,hogy látni fogom...nehéz szívvel írom le,mekkora csalódás volt.Ilyenkor mindig izgat,hogy lehet,nem jól néztem,nem jó felé mentünk,vajon mi miatt nem tetszett?Mert én biz-Isten nagyon néztem,és szép kis szurdok is volt,de Nyugat Krétát észak- déli irányba  átszelve  a legkisebb szurdok  is látványosabb..
.

NIZZA

Nagyon vártam ezt a vârost.Lenke barátnőm évtizedek óta áradozik róla.Hogy a legszebb,amit eddig látott,hogy ha egyetlent  kéne választani,ahovà újra mehetne,akkor ez lenne az.Meg amúgy is.Èn abban a korban szocializálódtam, amikor  a  Magas szőke fèrfi felemás cipőben volt a meghatàrozó vígjáték.Ahol Pierre Richard a Rivièráig rohan Agnese után,és a Negresco szálló a luxus netovàbbja...aztàn az utóbbi években a terrortámadások miatt lett újra a hírek közèppontjában...ès be kell vallanom kb ennyit tudtam róla.Egy jó fél napunk volt itt.Ugy kezdtük,hogy a busszal vègigmentünk a tengerparti sètányon.Azon a sètányon nincs olyan,ami nem NAGYON  lenne.Nagyon szép èpületek, nagyon drága boltok,nagyon elegáns èttermek,nagyon különleges autók...Itt az utcán 3 km hosszan 6-7 emeletes paloták.És ezeket a palotákat nem utcanév-házszám szerint emlegetik:nevük van!A bérházaknak....Egy nagy tèrnèl leparkoltunk,ès indult a gyalogos sèta.Ujra csak: Mentünk nagyon szép èpületek között nagyon elegáns boltok mellett,ès így tovább...ebben a városban már lehetett èrezni azt amit az emberek a Francia rivièrárol gondolnak.El lehet mondani,hogymegèrintett a luxus...igen,lehet egy ABC is luxus,akkor is,ha az árukèszlete lènyegèben hètköznapi...

Hosszasan sètáltunk az Angolok sètányán.Nizzát lènyegèben az angol arisztokrácia fejlesztette luxus nyaralohellyé.Egy gróf.  Sokat  betegeskedő lányát hozta le a kellemes mediterrán levegő re,környezetbe.Aztán szèp lassan elkezdte kialakítása az otthoni környezetét -itt.Jöttek a barátok,a többi gróf,herceg, hercegnő,ès szèp lassan kialakult a ma ismert vâros.Amugy könnyű összekeverni Nizzat ès Cannest.Ha csak gyorsan vègigszalad az egyszeri turista a fő látnivalókon,nem is biztos annyira,hogy el  tudja kèsőbb az emlékeket elkülöníteni.Nekem az erre a taktikám-mert elő-előfordult már,hogy egy napba pl. több kis hegyi falu került-,hogy a részletekre  koncentrálok...itt az óvárosi részek különbsége.Cannesben az óváros a „felfelé a hegyre-van”,míg Nizzában a part mellett.

Amúgy Nizza került olyan helyzetbe a történelem során,mint nálunk Sopron.Vagyis,hogy a lakosoknak népszavazáson kellett dönteni,hová is szeretnének tartozni.Az 1860-as évek elején,Napoleon háborúinak végén az egyezkedések úgy hozták,hogy  szavazniuk kellett,a Francia Királysághoz,vagy az újonnan szerveződő  egységes  olasz államhoz szeretnének-e tartozni...elsöprő volt a francia győzelem,valami 25000 a 160 ellen(akkor még sokkal kisebb település volt).

De vissza Nizzahoz.A vàroshàza,szinhàz,nagytemplom mellett elhaladva èrkezünk a piachoz.Piac...nem pont a miskolci Búza  tèri környezet,hangulat...valahogy ugyanazok a zöldsègek vannak,de más  a tàlalàs.Meg aztán vannak nem ugyanaz termèkek is. napon szãritott paradicsom,aszalt gyümölcsök,késztermékek,levendula minden aztán a piaci kajàldàk...újra csak a Búza tèri làngosos hurkàs jut az eszembe.De nem azért,mert bàrmiféle hasonlósàg lenne...csinàltam is néhàny képet.Nagyon élveztük a Cannes-i piacot...ezt nem annyira.Azért egy piac esetében a jóból is megàrt a sok,eleganciàból meg főleg!

A tengerparti sétánnyal párhuzamosan fut egy utca,règen a tengerèszeti ügyeket intézték az itteni irodákban.Ma màr a kikötès is máshol van,mèg majd egy km- t kell mennünk,hogy hajókat lássunk.Ès közben ott van Nizza hegye,ami nem is azèrt èrdekes,mert hegy,hanem a fenn lèvő kilátó miatt.Jó sokat kell felfelé menni,de itt varázslódik el a turista: annyira paràdès a panoráma az út minden àllomàsáról.És ha ez nem lenne elég,a tetőn ókori görög mozaikos jàrdàn haladunk...jó sokàig nézelődni,mindenfelé.A lefelé úton vesszük észre,hogy, balra a mostanàban nagyon divatos városnév  virít: NICE.Hàt, adjunk a sznobizmusnak,még ha jó hùsz percbe telik is,mire rànk kerül a sor...íme!

Èn  lassacskán megnézném e híres vàros partjàt is.Lemegyünk hát a partra!Közeledve  megremeg a gyomrom!Pont  az ,amit szeretek: hófehér,Ringló nagysàgú kövek koccannak egymàshoz,amikor megmozdul a víz!És fürdőruhát nem hoztam...nem tudom,akkor tudtam- e miért,de ma nem...

Amúgy nagy meglepetés ért: itt is làttunk nem kis szàmú hajléktalan t.Bár hajlékuk a tengerparti Wc melletti sarok volt,úgy tűnik,ételben nem szenvedtek hiànyt.Egèsz kis gyorsétterem volt mellettük,gondolom annyi itt a maradék,hogy ezt gond nélkül oldjàk meg maguknak.

Délidő körül visszaballagtunk  a piachoz.Van ugyanis egy nagyon Nizzai nagyon érdekes étel,amit melegen ajànlanak az útikönyvek.Ez a Socca ceci.Valami csicseriborsó pürèből készült làngosszerű lepény.Szeretem az ilyesmi ételeket,keresünk hàt egy  socca àrust.És megnézzük,hogy mi is ez.Aztàn némi csodàlkozàs utàn lemondunk róla.Ez a lepény egy sima palacsinta borsópüréből,kemènyre sütve és darabokra törölve.Egy kis papirzacskóban,3 euróért.Hàt,ahogy kinèzett,kizàrt,hogy nekünk talàltàk volna ki!Nem is értem a hírnevét.Én sok furcsaságra vevő vagyok gasztronómiai téren,de ennyire semmilyen kaját régen làttam.Vették pàran,míg figyeltük,ez jelentheti,hogy nem annyira rossz,de könyörgöm,annyira semmilyen!Úgyhogy a  socca nàlunk belebukott a semmitmondó külseje be!Ha valaki esetleg megkóstolta már,valahogy írja meg nekem,hogy vesztettem- e valamit?

Maradtunk a csirkés quiesh- nèl,mint Cannesben.A tengerparton,a hullàmok hangjára,a kavicsok csilingelésére ettünk...

És visszafelé sétàlva a híres boulevard on hirtelen több katonai teherautó húzott el mellettünk.Nagyon sok kommandós szállt le róluk és kezdett sétálni a parton.Vagyis nem igazán jó ez a szó,nem sétáltak ők,hanem vizslatták a környéken.A nyári kànikulàban  bakancsban,terepruhàban, gépfegyverrel, napszemüvegben...mindegyik nagydarab,izmos, fiatal katona.aAz egész óvárosi részt ellepték.Ekkor figyeltünk fel arra,hogy a sétányon óriàsi betontömbök szakítjàk meg az utat.Nem volt jó érzés.Hirtelen lepett meg ez minket,eddig nem is jutott eszünkbe,hogy veszélyben lehetünk...Ezt elfeledtetni magunkkal,gyorsan bebóklásztunk az óvárosba.Ha nincsenek a katonák, valószínűleg kinn maradunk a parton,így lényegében a kommandósoknak köszönhető,hogy az óvároson átvágva meglàttuk Nizza nem-turista arcàt.A villamosmegállóban várakozó bevásárlókosaras  asszonyokat,az aktatáskás hivatalnokokat,és egy teret,ahol egy Neptun szobor àll.Hàtulról làttam meg,tisztára,mintha Firenzében lettünk volna...és itt volt még egy érdekes élmény: làttunk egy rendőri intézkedést,valami tàskarablás miatt.Éppen két siràlyt csodàltunk- egészen komolyan mondom,hogy a csőrükkel ki tudták bontani a lehajtogatott Mcdonalds-os   zacskót!Szóval éppen ezzel voltunk elfoglalva,mikor elszáguld mellettünk két szirénàzó rendőrautó,( a francia sziréna olyan,mint az olasz, kissé sikolyos, szaggatott... aztán rendőrmotorosok száguldottak,vègül jónéhány biciklis rendőr is megjelent.Körbevettek pár  földön ülő fiatalt,... igazoltatták őket.A hatalmas felvonuláson túl az is különleges volt,hogy az eseményeket folyamatosan videózta az egyik rendőr.Kèsőbb megtudtuk,ezzel vèdik ki,hogy a gyanúsítottak  a rendőri intèzkedèsek jogosságàt kifogasoljàk.Elvittèk az egyik fiatalt,mi meg hazagördültünk  Egy.tagadhatatlan,hogy Nizza egyike az eddig látott legelegànsabb vàrosoknak...ha választanom kellene,mégis inkább Cannes-ba költöznèk!De ha tėnyleg lehetne,akkor inkább Monte-Carloba...merthogy azėrt az a hely volt a legizgibb.

MONACO

Monaconak is hosszú története van,még az időszámítás előtti időkből...én meg is hallgattam.A két legfontosabb mozzanat ebből,hogy a neve-míly meglepő:a monaikosz  görög  törzsi névből ered...a másik,hogy az éves középhőmérséklet 19 C fok.Plusz info,hogy 2700 a napsütéses órák száma!Ez kicsikét-csak nagyon kicsikét több,mint a Krétai...mindkét –három tény számomra fontos.Jó,voltak még  dolgok:az 1300-as években éjjeli csuhás-álruhás támadások(ezért is van az állam címerében a csuhás alak),meg Genovai hajóostrom,amit sikerrel visszavertek,meg testvérgyilkosságok...de legyünk őszinték magunkhoz:a szakmájukat imádó  történelemtanárokon kívül szinte mindenkit Monte Carlo érdekel Monacoból.

Tisztàznunk kell azèrt,hogy Monaco ès Monte Carlo milyen viszonyban is van egymással...úgy vettem èszre,van ebben nèmi tanácstalanság.Szóval Monaco,a miniállam neve. A területe a Vatikán után a második legkisebb a miniállamok között:nincs 2 négyzetkilométer.Lakossága azonban nem kevés:2015-ben majdnem 40 000-et számoltak.Így a népsűrűsége viszont csúcstartó a világon,közelit a 19 000-hez...amúgy nagyon érdekes a népesség kérdése.A 40 000 lakosból mindössze 5000 az állampolgár.Ahogy mondani szokták:Ez a világ főútjának egy olyan másik oldala,ahová valóban    születni kell!Még házasodással sem lehetsz állampolgár,csak az ilyen frigyből született utód válik azzá.Amúgy nagy érték egy monacói útlevél-igazolvány:nagyon megkönnyíti az életet.Az itteni polgárok kivételezett helyzetben vannak,komoly előjogokkal segíti őket az állam.Álláskereséskor olyannyira,hogy a tavalyi felmérésben 35 fő munkanélkülit mutattak ki.Micsoda jól működő közmunka program!A megélhetési költségeket  pedig úgy,hogy az állampolgárok minden lakhatási  területen komoly támogatást kapnak...itt olyasmire kell gondolni,mint villanyszámla,oviköltség.Ugye,milyen jól is hangzik.Mindezt egy olyan környezetben,amit csak elképzelni is komoly munka -innen a Borsodi régióból.

De tudjuk le a fő kérdést:Monte Carlo az egyike az állam 4 fő részének,úgy is mondhatjuk,kerületének...a többi 3 :Monaco városrész,A Kikötőrész (mondjuk ebből kettő is van),és a Fontvieille-lakónegyed.Újabban emlegetnek egy ötödik  „kerületet” is,az úgynevezett határrészt.Monaco szinte egybeépült már a szomszédos kisvárossal...ottlétünkkor is több helyen  láttunk építkezést,egészen érdekes helyeken is.Olyan extrém terepen,ami laikus szemmel elképzelhetetlennek tűnik,aztán csak felhúznak-behúznak? oda egy házat...

Merthogy extrémek a körülmények.Az állam  egy tengeröbölben van,hegyekkel körülvéve.Sziklás hegyekkel.Úgyhogy bármiféle terjeszkedés a tenger felé-ilyen is volt!- és a sziklákba  lehetséges...Úgyhogy a sziklákba építenek.Irdatlan négyzetméterárak vannak itt.(Bár a mostani magyar építőipar bizonyára ezt is túl tudná szárnyalni....)

Az egész város a sziklákba van építve.Nem tudom,van-e ilyen szakszó,de úgy tudom elmondani,teraszos építkezési rendszer van.Egymás felett állnak a házak,köztük az utcák,és mint a folyók lefelé a hegyről,lépcsők minden ház között.Ha nehéz így elképzelni,legyen itt néhány kép:

Mentünk nèhány kört a dèlelőtti forgalomban.A busz magasságából sokminden látszott.Beláttam a bankok recepcióin át,a bèrházak portásfülkèjèig...a föld alatti garázsok sorompójáig , az üzletek kasszáihoz.Miskolci közalkalmazott szemèvel mèrhetetlen volt a luxus.Most nèzem,hogy hanyadszorra írom le ezt a szót...de hiába keresek szinonimát,a lènyeget ez fejezi ki legjobban.Az utcai óra Rolex márkájú.Az aluljáróban márvány a burkolat.A bèrházak bejárati ajtaján arany a kilincs.Ès az utcákon a Ferrarit Maserati követi...talàn nem is tudjàk itt,hogy az Opel is egy kocsi...mivel nekünk is az van,megálltunk,és megbeszéltük,csak akkor megyünk tovább,ha jön egy Opel.(Na jó,nem kellett órákig állni,jött...)

A házak csodaszépek.Vannak ugye egy városban a különleges,híres helyek,amiket illik meglátogatni,és az esetek nagy részében bolondság is kihagyni...és vannak olyan dolgok minden városban,amit mi fontosnak tartunk...hát itt a lakóházak voltak ezek...azok az (ott  teljesen hétköznapi) bérházak,ahol az egyszeri monacoi  lakik.Erre vadásztunk,mikor elindultunk a Kaszinótól...kábán,vigyorogva,mert nincs az a nemsznob ember,akit nem kap el valami különös érzés itt...csak megyünk a Ferrarik után fel a hegyre.Elvisz az út egy park mellett,amiben ősfák,virágágyak,minden,mi szem-szájnak ingere...itt pihegnek  délidőben az itteniek.Kanyarog az út.Mellette sokemeletes csodaszép házak.Nem tudom,mikor épülhettek,de az összes újszerűnek  tűnt.Nem volt kopott az épület fala,sem a nyílászárók,sem a semmi...és ilyen házakból sok-sok-sok....csináltam néhány képet.A monacói bérházakról....

A várost a tenger felől hódítottuk meg.A busz egy föld alatti parkolóház minusz sokadik emeletén parkolt,innen indultunk.A Tengerészeti Múzeum mellé visz fel a mozgólépcső,innen is remek a panoráma.Látszik a lakó negyed,és ha a park felé sétálunk,a Katedrálishoz érünk.Mi így tettünk.Most csak elsétáltunk a Múzeum mellett.Mindketten imádjuk a tengert,és állítólag itt van,ebben az óriási épületben a világ legnagyobb és legszuperebb  tengerbiológiai kiállítása!Az ország jelentőségét mutatja ez is:a XX. század elején I. Albert volt az uralkodó.Az ő hobbyja volt a tengerkutatás.És ha a hobbyja,hát csak létrehozza már a világ legnagyobb gyűjteményét!Az épület valóban kolosszális,az egy tégla nagyság is nagyobb,mint én...ígérem,egyszer majd eljövünk,és bemegyünk!

De annyira kevés ez az egy nap!Most inkább a várost járjuk!Vagyis elsétáltunk a park felé.Ez az itteni Népkert...nagyon szépen felépítve!És beültetve.És padokkal sűrűn ellátva.Le  is ülünk egyre,a part felett,a sziklapárkány tetején lehetünk.Innen a  Fontvieille kerületre látni.Hatvan méter magasan vagyunk egy sziklakiemelkedésen.800 méter hosszan kanyarodik ez a szikla ,és ül rajta a város...nagy szerepe van ennek a védelemben,és hogy ez a kis sziget ilyen békésen el tudott éldegélni.Eszegetünk valamit és nézegetünk.A házakat,és az itten jellegzetességeket:az emeleten lévő parkokat.A helyhiány azt a ,hogy     a bérházak emeletén a terasz egy komplett kert...fák,bokrok,virágok.

A parkból kilépve egy olyan kocsit látunk parkolni,aminek a rendszáma:1.Ó,micsoda szerencse!Az itteni rend ugyanis az,hogy az 1-es számot csak  az uralkodó autói kaphatnak. Minél kisebb egy szám,annál közelebbi kapcsolatban van a tulajdonos a  z uralkodó családdal,az ország vezetőivel.Etikett szerinti felosztás van a rendszámok között.Vártunk vagy 10 percet itt a kocsi mellett,kíváncsian,hogy történhet itt egy uralkodó megjelenése-de több időt nem szántunk rá...nem láttuk!Észrevettük viszont,hogy lezárták a Katedrálishoz vezető utat-de szerencsére csak a gépjárműforgalom elől.Így láthattunk egy arisztokrata esküvőt.Vagyis az esküvői felvonulást...Az urak szürke frakkban,cilinderben,csokornyakkendőben,a hölgyek kalapban,kesztyűben.

A fiatalok-15,20 évesek ugyanígy...Két hatalmas kocsival vonult fel a virágos,valami csodálatos virágkölteményeket kaptak elő a kocsikból és varázsoltak pillanatok alatt a falra,korlátra,lépcsőre...

A Katedrálisnál kezdődik az óvárosi rész,ami felvezet a Hercegi várhoz.Itt van a híres-nevezetes őrségváltás is.Ekkorra már fél 12 lett,gondoltuk a déli váltást már megvárjuk-ha annyira híres és neves,csak nem hagyjuk ki.Egyébként is vettünk jegyet a Hercegi palotába-azért azt csak megnézzük!Hát,őszintén szólva ez mindkettő olyan program,aminek a füstje nagyobb,mint a lángja...Az őrségváltás  egy sima csere-nem nagy látványosság.A hercegi palotától meg sok szebbet láttunk már.De ez itt kötelező -letudtuk.

És akkor irány a Vár és az Óváros.A várat amolyan közép- kori Trójai faló csellel vették be a csuhások-ennek emlékére van a címerben a  barna ruhás barát.1297 januárjáig ugyanis Genova fennhatósága alatt,genovai emberek által lakott volt a vár.Egy hideg éjszakán egy Francesco Grim nevű ember  csuhásnak öltözve,csellel foglalta  el.A csuha alatt rejtegetett  kardok élére hányták az ellenséget,és berendezkedtek.A genovaiak próbáltak visszavágni a tenger felől,de nem jártak sikerrel.Az utolsó ilyen tengeri támadás 1350-ben volt...És,hát,azóta Monaco a Grimaldi családé.Aki elismertette az államot a környező országokkal,birodalmakkal-akkortájt  ugyanis  még bizonytalan  államszervezetek voltak-szóval,aki megegyezett a környezettel,az Grimaldi Károly volt.A városrészt,állítólag az ő  emlékére nevezték el Monte Carlonak.

Sokan vagyunk,itt kezd érdekes lenni a séta:Méteres falak alatt megyünk át,így jutunk le arra a teraszra,ahol a híres panoráma van:az ott már a Monte Carlo negyed...körbesétáljuk a várat,felmegyünk az óvárosi részhez.Itt minden olyan,mint egy olasz városban a turista rész...éttermek,fagyizók,cukrészdák,pékségek,és persze  souvenires...amerre a szem ellát ,mindenfelé Forma1 és Ferrari...piroslott az utca oldala...

De,mivel dél jócskán elmúlt,enni kellett.Naná,hogy ebédelünk itt Monacoban...szendvicset.Ezt azért nem egy rántotthúsos zsemleként kell elképzelni!Szendvicsbárok vannak,minden utcában több is.A legkülönfélébb formájú és nagyságú péksütiben mindenféle földi jó...már reggel eldöntöttük,hogy ezt ebédelünk,olyan kis gusztusosak voltak!Találtunk egy jó kis bárt az első sarkon-szerintem ma is odatalálnék a Hercegi palotától!A legnagyobb nyüzsiben ,bárszékeken ültünk Monaco óvárosában,és ettük a szendzsót.Az enyém lazacos volt...és nagy.Én amúgy is lassan eszek-majd egy órát üldögéltünk itt!Most bárhogy gondolkodok,nem emlékszem az árára...ez azt jelentheti,hogy nem volt annyira kiugróan sok...

Ebéd után indultunk  a Monte Carlo negyedbe.A fő látványosság a Kaszinó lenne,de mivel ezt is hátulról közelítjük meg,előtte látunk még néhány érdekes lakóházat.Itt a tengerparton,a Kaszinó szomszédságában ugyanis több bérház van.Mondjuk különleges bérházak,az egyiknek az oldalát például Vasarely dekorálta ki...Na e mellett vezet fel a lépcső a  Hotel Paris felé.Ez a világ egyik legelegánsabb szállodája,közvetlenül a Kaszinó mellett.Ahogy felértünk a térre,megállt az idő.Sokaknak lehet ismerős képről ez a tér.Középen  egy füves parkrész egy nagy földgömbbel.Ezt fogja körbe ez a néhány különleges épület.A szálloda,a Paris,az Európai szerencsejáték főtemploma,és a  hercegség (állítólag)legjobb étterme.Érdekes jelenség,hogy a három közül a Kaszinó az,ahová egyszeri túristának is be lehet menni.Erre készülök több éve,nagyon kíváncsi vagyok  a Kaszinóra.Perzse,hogy bemegyek!Mondom férjem Tamásnak,-mert ő nem jön-,ha jövök ki ,feltétlenül fotózzon le!És én nagyon emlékszem,hogy ő igent mondott erre!Úgyhogy bementem.Ez azért úgy történt,hogy a bejáratnál 2 őr mindenféle repterekről ismert szerszámmal átvizsgált....aztán bebocsájtott....sajnos fotózni tilos,és sok őr áll odabenn is-így sutyi-képet sem lehetett csinálni.Így el kell hinni nekem:Csodaszép  a kaszinó belül.Három aulába mehetnek a turisták-meg a mosdóba...szóval,az idei nyár  egyik vicce:voltam pisilni a Kaszinóban....aztán kifelé jövet megálltam a lépcsőnél a szokásos sznob-fotóra,és vártam,hogy fotózzon a férjem.De nem állt ott a géppel a kezében,sőt,látni se nagyon láttam...álldogáltam vagy öt percig,mire az egyik Ferrari kereke mögül felemelkedett-de nem nézett rám-felém...állítólag ő nem is hallotta,hogy én mire kértem...úgyhogy a fotó érdekében még egyszer át kellett esnem az átvilágításon...nézelődhettem még hosszasan ott a téren,mert annyi  autócsoda volt ott hirtelen,hogy nem kívánhattam  egy férfiembertől,hogy gyorsan induljunk...egy terepszínű Ferrarit még én is megcsodáltam!

Elnevetgéltünk,hogy vajon hol lehet itt 100 forintos bolt...aztán elkezdtünk fagyist keresni.Merthogy  volt ugyan a Kaszinó mellett egy szupernek kinéző fagyis,de hatalmas sor kanyargott a 7 euro/ gombóc fagyiért...és itt nem a 7 eurot sajnáltam,hanem az időt a sorban állásra.Nagy fagyis vagyok,de majd veszünk,ha útba esik egy árus!Menjünk-lássunk-nézzünk!Őrületes  volt a nyüzsgés!
És indulás  újra fel a hegyre!Adni kell a férfiúi sznobizmusnak is...ami nekem a Kaszinós-fotó,az a Forma-1 rajongóknak a Rascasse kanyar...felkanyarogtunk hát "azon" az úton,amin a Forma 1-es kocsik a Monacoi nagydíjon lefelé szoktak jönni...vagyis nem teljesen!Félúton kitértünk a park felé,hogy teljes rálátással tudjak majd fotót csinálni-így a hegyről jöttünk lefelé a Rascasse felé...hát nem voltunk egyedül ezzel az ötlettel!A park felől egy kisebb kilátóterasz-féle van a híres kanyar felett,itt álldogálnak a fotóra váró férfiemberek.Egy gyors kattintásnyira szaladnak át,aztán már adják is át a helyet.Érdekes,hogy mennyire kicsi a forgalom itt!Míg várunk a sorunkra,nézelődök.Jobbra az út másik oldalán egy luxusszálló...folyamatosan érkeznek az autók.Mint a filmeken.Megjön az autó,beáll.Már szalad is egy fiú...hátsó ajtó kinyílik,kilendül 2 hosszú láb,majd kibillen a lány is...első ajtón is kiszáll egy hosszú lábú csodanő...kétoldalt megkarolják a kocsi gazdáját és belibbennek a szállodába...de nem forgatott senki-itt ez az élet!
A Rascasse után lesétálunk a kikötőhöz-itt jobb időben strandolnak-most hömpölyög az utcán a tömeg...nézegetjük a házakat,bár inkább csak én,Tamás felfedezett egy parkolóházat,ahonnan szintén csodakocsik hajtanak ki!Nem vagyunk itt annyit,hogy megunja nézni őket!Kíváncsi vagyok,hányadik napon menne el egy Maserati mellett úgy,hogy nem néz rá!

Az a hír járja,hogy a kanyar feletti bérházban lakók lényegében egész évben el tudnának éldegélni abból a pénzből,amit a verseny 3 napja alatt "erkélybérleti "díjként kapnak...hát,vannak dolgok,amiket kétszer-háromszor-sokszor kell ízlelgetni egy borsodinak-mire felfogja!

Tetszik nekem ez a Monaco...sajnálom,hogy csak ennyit vagyunk itt.Tamás szerint ez a mondat szokta azt jelenteni,hogy jövünk még ide!

A francia riviérára azonban valószínűleg már nem!Annyira nagy ez a csodaszép,kulturált ország...és olyan sok tája van még-és persze ott a TGV,amit nem felejtettem el!

Szép is volt itt,tulajdonképpen jó is volt itt,de vár a Párizs-Lyon...