Nem is tudom igazán,hogy történhetett…tavasz elején azt
vettem észre,hogy eldőlt a nyári tengerparti-pancsis-fürdős nyaralás
helyszíne.És nem Görögország…kicsit én is meglepődtem magunkon,de így
alakult.Hagytam magam rábeszélni,és az idei úti cél Málta lett.Nem
mondanám,hogy hirtelen volt az a felindulás,már tavalytól hallgattam,hogy Málta
mennyire nekünk való lenne,és nem titkolom,hogy több élményvideót is megnéztem.Nem tudom a pontot,mikor hódolt be
a lelkem-szemem az új szigetnek,de győzött a kiváncsiság,és juliusban
repültünk.Hirtelen fellobbanó szerelem nem lett a dologból,de egy
izgalmas,kalandokkal zsúfolt első randi mindenképp…
Szuper habos repülőút volt,több szempontból is új élményeket
adott.Most először láttam mellettünk,felettünk elhúzó repülőgépet.Talán
mozgalmasabb légifolyosón mentünk,vagy alacsonyabban…az is egy új élmény
volt,hogy felismerhető területeket láttunk a magasból:a horvátországi Omis szurdoktorkolatát,ahol tizensok évvel ezelőtt
kirándultunk,a szembeni szigeteket,és az olasz csizmasarkot…
Máltával az ismerkedés már a landolásnál elkezdődik.Olyan
méretű ez az ország,és akkora a népsűrűség, hogy már a
leszállópályáról városokat látni.Mi több,a lépcsőn leérve,a repülőgép
mellől!Már itt szembetűnt az ország színe,a HOMOKSÁRGA.Érdekes,hogy mennyire
meghatározó az emlékezetemben,ha egy-egy országnak- városnak ilyen egységes a színe.Most is,ha írok
róla,szinte látom ezt a színt…
Meleg,barátságos pasztellszín…nem vetíti előre ezt a kuszán
különleges ország-szigetet.Szigetországnak is írhatnám,de olyan furcsa,hogy
ennyire kicsi,mégis egy egész ország!Az érzete meg is van,mert más itt
közlekedni,mint mondjuk a hasonló nagyságú görög szigeteken.Azok szigetek-egy
országon belül,ahol élnek emberek és jönnek nyaralók.Málta egy ország egy
szigeten,Karpathosznyi területen
parlamenttel,külképviseletekkel,kórházakkal,egyetemekkel,mindennel,ami egy
ország működéséhez kell.
Az utazásaim okán az átlagnál többet tudok Európa
országairól,ebben biztos vagyok.De Málta nekem is fehér folt volt a Földközi
tenger közepén….nézzünk néhány kis-szinest,bevezetőül:
316 négyzetkilométer.Ez a terület akkora,mint Kecskemét
város területe.És még ezen is 3 sziget osztozik:a fősziget a névadó Málta,a
kisebb Gozó,és a legkisebb gyakorlatilag lakatlan Comino.Az összlakosszám úgy
450 ezer,a két nagyobb szigeten oszlik el.A népsűrűség nagyon nagy,1350,-és ez
érezhető is.Képzeljük el,ezen a Kecskemétnyi területen úgy van,hogy vannak
városok,falvak,és köztük út,meg lakatlan föld.Magyar viszonylatban szántóföldet
írnék,de Máltán ilyen nincs…és négyszer annyi a helyi ember,mint Kecskeméten,és
hozzá nyaranta sokkal több nyaraló,mint Kecskeméten…nekem ez nagyon érdekes
felfedezés volt!Utazásaim során sokszor
rácsodálkozom,mennyi féle életmód is van nem is messze tőlünk-ez a
környezet is különleges életérzést jelenthet!Meg még annyi minden van ebben a
kicsiny országban,ami különlegessé teszi az életüket!
Én még ilyen kevert lakosságot nem láttam!Valóban egy olvasztótégely.Itt aztán minden van:Európai,arab,afrikai.Fehér,fekete,barna,sárga,vörös…és
mind helybeli!Nem is csoda:az elmúlt évezredekben gyakorlatilag mindenféle
hódító megfordult itt.Maradt kicsit vagy sokat,annyit legalább,hogy utódokat
hagyjon,aztán vagy odébbállt,vagy elzavarták.
A híres lovagok például.Merthogy Máltáról azért a lovagrend
mindenkinek eszébe jut:A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend…ők 1530-ban
Rodoszról költöztek ide,és tették híressé a szigetet.Majd idevetődött Napoleon
is,és ő volt az,akit elzavartak.Ha egy dátumot meg tudunk jegyezni Málta
történetéből,az legyen az 1964-es…akkortól szűnt meg a Brit
koronabirtokság-vagyis Málta független állam lett!
És hát a nyelv…ami ennek a valószerűtlen etnikai kavalkádnak
a következménye.Legalábbis nem tudom másképp elképzelni-semmire sem
hasonlít.Azt olvastam:angol és olasz szavak keveréke arabos beütéssel…hát nem
tudom.Itt egy felirat példának a képen.Mi hosszasan böngésztük ezt a táblát egy
halászfaluban.Próbálgattam kimondani,de nem csengett olasznak…sem.Na
hivatalosan sémi eredetű nyelv,az egyetlen,amit latin betűkkel írnak.Azért jó,hogy
az angolt gyakorlatilag mindenki beszéli,mert máltaiul a városneveket sem
igazán lehet megjegyezni-Mgarr,Zurrieq,Xemxija,Dwejra,Xghajra,Taxbiex…néhány
név kóstolónak.
A KÖZLEKEDÉS
Mivel angol hagyaték,jobbkormányos,baloldali.De attrakcióvá
az teszi,hogy ehhez járul a mediterrán mentalitás és a szűk,kacskaringós út.A
távolságok nem nagyok,mint írtam a városok párszáz méterre vannak egymástól.Pár nap közlekedés után azon
morfondíroztunk:itt külön adót vetnek ki az egyenes utakra?Annyira tekeregnek össze-vissza…Már
itthon eldöntöttük,hogy nem bérelünk kocsit.Az első közlekedős napon már meg is
nyugodtunk:bizony jól tettük!
Maradt a Publik Transport-Tömegközlekedés.Teljesen logikus a
felépítése a rendszernek-bár a megvalósításnak vannak mediterrán vonásai,de
ettől bájos…és bátran ajánlom mindenkinek!
Aki 3 helynél többet kíván meglátogatni a nyaralása
alatt,mindenképpen heti bérletet váltson.Korlátlan felhasználás mindkét
szigeten…A buszozást őrülten élveztem!A helyiek mellett rengeteg turista is
választja ezt,így teljesen internacionális a dolog.Mi az egy hét alatt 5 napon
buszoztunk,sok-sok átszállással.A szállodánk a Bugibbai Bus Termináltól 50
méterre volt,innen indultunk mindenhová.Itt még pontos a buszok indulása,de a
második megállótól kezdve már bármennyi késés benne lehet.Előfordulhat,hogy
áruszállítás van valahol,akkor a sofőr egyszerűen kiszáll a teherkocsiból és
bemegy pakolni a boltba.Egyszer meg majd előkerül…addig sűrűn dudál a
buszos,meg a feltorlódott többi autós…így jártunk a Popeye village felé
menet…vagy csak a rettenet szűk utcán való befordulásnak kétszer fut neki a
sofőr…ez is idő.Bár nagyon profik,egy balesetet sem láttunk,és én ezen
csodálkoztam.Izgalmas még,hogy nem lehet tudni,ha jön a busz,és mondjuk
időben,megáll-e,felvesz-e?Itt a buszmegállót nem magyar módra kell elképzelni…a
legkülönfélébb helyen,egyszer csak van egy
nem nagy tábla az úton-na ez a megálló.Nincs beálló,fedél,ilyesmi.Esni
ugyan is nem nagyon szokott,de a nap ellen bizony kéne…az utasok itt-ott-amott
bújkálnak az árnyékokba,hogy ne kapjanak napszúrást,míg várnak-ki tudja
meddig.Így a buszsofőr nem tudhatja,van-e itt utas egyáltalán?Ugyanis csak
akkor áll meg,ha valami ember integet neki.És csak akkor,ha úgy ítéli meg,hogy
felfér még az illető a buszára.Máltán ugyanis nincs India-féle zsúfolt
közlekedés!A maláj sofőrök-mert mi szinte csak malájjal utaztunk!-nagyon
érzékenyek arra,hogy ne legyen tömött a busz.Minden jármű új-nemrég cserélték
le az ikonikus angol buszokat.Nagyrészt csak egy ajtó van rajtuk,elől.Itt zajlik
a le- és felszállás.Vagy jegyet vesz az utazó(2 euro,2 órára)vagy itt
érvényesíti a bérletét az utazásra az automatánál.És itt dönt a sofőr,hogy
mennyien szállhatnak fel.Egyszerűen csak felemeli a kezét:Stop! és a következő
utas már marad lenn…és vár egy másik buszt,ami majd
jön…valamikor.Érdekes,élményekben gazdag az utazás így-de elég
időigényes!Gyakran izgultunk estefelé,mikor sokan álltunk a megállónál…vajon
felférünk-e?Vicces jelenet volt,mikor Gozoról beérkezetünk a komppal, 2-300
emberrel együtt,akik mind a sziget belseje felé utaztak volna,este 8-kor…A
kisebbfajta tömegben a beálló 221-es busz(Cirkewwa-Bugibba útvonal) úgy állt
meg az úttesten,hogy az egyetlen ajtaja előttem és egy nem is tudom milyen
nemzetiségű lány előtt volt!A sors kegyeltjének éreztük magunkat,hogy elsőként
jutottunk fel a buszra-hatalmas pacsival örömködtünk,és ez ragadós lett az
utánunk jövőkre!Minek nem tud örülni az egyszeri utas Máltán!
A főbb célpontok mind elérhetők a buszokkal,de nyilván
lassabban-életemben először utaztam 10 (nem tévedés, tíz)kilométernyi utat 40
perc alatt,úgy,hogy gyakorlatilag végig ment a busz-ennyit kanyarogva…kocsival
kb. 5 perc lett volna.Ezt nem tudtam itthon bekalkulálni,így többet
terveztem,mint amennyit végül meg tudtunk nézni…de gazdagabbak lettünk egy
másféle élménnyel!Ezzel vígasztalom magam.
ÉS,HOGY MIT IS LÁTTUNK
Ezt az utazást is ugyanúgy terveztem,ahogy szoktam…egy jó
kis Málta térkép,és infók keresése mindenhol.Ahhoz képest,hogy mennyire kevés a
kiutaztató magyar cég,meglepően sok mindent tudtam összeolvasni.Praktikusnak
mondható információ kevés volt,ez néha fájt is.Mikor menet közben
rádöbbentem,hogy mennyivel jobban is járhattunk volna,ha csak egy –egy kis
mondatot leír valaki a beszámolójában…Remélem,a következő oldalak többeknek
kedvét meghozzák az utazáshoz.És,hogy ne fájjon nekik semmi
infóhiány,zárójelezek néhány praktikus tanácsot…
POPEYE VILLAGE
Mikor a 101-es buszról lekecmeregve megérkeztünk,szinte
mindenkinek az az első,hogy hosszasan nézi:vajon miért mennek emberek a bejárati kis ház mellett balra hátra?Én
általában odamegyek,ahol többen néznek valamit…most is odamentem,és javaslom is
mindenkinek:vagy ezzel kezdje,vagy ezzel zárja az itteni látogatását!Innen
ugyanis páratlan panoráma van a falura és a tengerre…azok a színek!
Imádom az ilyen tematikus szórakoztató központokat-főleg,ha
ilyen környezetben vannak!A Popeye falu onnan eredeztetik,hogy 1980-ban itt
forgatták a Popeye filmet.A rajzfilmet bizonyára sokan ismerik,na abból volt a
játékfilm,Robin Williams komédiáinak egyike.(pusztán érdekességként említeném
meg,hogy 2019. 12.19.-én lesz 100 éves a Popeye képregény,ami az egész story
alapja,és mellesleg állítólag az egyik alkotó magyar volt.)…Ehhez építettek egy
falut,fából.Ami ugye a szigeten nem nagyon van,Észak Európából hoztak 8000
tonnát.Vagy az is lehet,hogy szögből volt 8000 tonna…az a biztos,hogy 160
holland munkás dolgozott rajta 1 hónapig.Nagyon kellemes kis házikók
lettek,szám szerint 19.Postahivatal,zöldséges,mozi,fogorvos,minden,ami a
sztorihoz kell.Minden bejárható,megfogható,élvezhető…A jegy nem olcsó,de egész
napra szól,és a park minden részére.Kapunk vele egy adag popcornt,amikor
beülünk a moziba,hogy az itt készült filmről nézzünk filmet…mindenki beül egy
rövid időre,mert a mozi klímás,és jó is
kicsit pilledni.A park fotósa készít profi képeket,1-1 fotó benne van a
jegyárban.Sajnos a hajó aznap nem ment,mikor mi voltunk…A főtéri részen ki van
függesztve,mikor tartanak kisebb előadásokat,interaktív játékokat a színészek…
de ezeken kívül is lehet mindenféléket csinálni Popeye-jel és
Olive-val.Ottjártunkkor félkezes fekvőtámaszversenyre hívta ki a fiúkat,meg
táncverseny volt Olive-val…A gyerekekre külön gondoltak:játszóházak(szigorúan
stílusban!)és medencés pihenőrész a falu felett!
Mikor már mindent megcsodáltunk,irány a csobbanás!Óriási
szerencsénk volt,hogy pont akkor ment el egy pár,mikor odaértünk,így lett
napágyunk.Mert a part menti hely azért véges,a látogatók pedig még 4-kor is
jönnek!Az itteni part az Anchor
öböl-szenzációs!Még az sem zavart,hogy kiépített és sokan vannak,és zene
szól…Annyira olyan a víz,amit
szeretünk!Mélykék-zöldes,sima,langymeleg,tiszta…meglepődtünk,mennyire jól is
esett felfeküdni arra a ponton-sziget féleségre,ami ott volt…-és amit amúgy nem
annyira szoktunk szeretni…
(Tanácsolnám:1.Igaz,csak 2 km-t ír Melliehától,de nincs
semmilyen járdaféle,nincs semmilyen árnyékféle-nem egyszerű az út-ne induljon
el senki gyalog!
2.Aki átszállással jön-a lehető legkorábbi megállóknál
szálljon át a 101-esre!Az utolsó 2 megállónál már gyakran meg sem áll a
busz,annyian vannak rajta.Praktikus jóval 10 előtt odamenni-akkor még nincsenek
sokan a buszon,a környéken meg kiválóan el lehet fotózgatni,olyan szép a
panoráma!
3.Ha még egyszer mennék,úgy csinálnám:amint
megérkezünk,azonnal a strandrészre mennék,legalább egy napágyra rátenném a
törülközőt,strandcipőt,kalapot,ezt-azt…így,amikor végzünk a nézelődéssel,biztos
lenne hová pakolni….)
A Popeye village busszal közlekedőknek simán egész napos
program.Mi úgy alakítottuk,hogy visszafelé Bugibbába megszakítottuk az
utat(ezért is jó a korlát nélküli hetibérlet,akkor ugrálunk le-fel a buszról,amikor meglátunk bármi
érdekeset!).Nekem a legszebb városélmény a Mellieha temploma körüli rész…
VÁROSOK
Ahogy a bevezetőben is írtam,Málta városai egyszinűek-de ez
nem azt jelenti,hogy egyformák,vagy egysíkúak!Nyilván abból építenek,ami van,az
pedig a homokmészkő.Külszíni fejtéssel bányásszák.(Szokásos szerencsénk szerint
olyan szobát kaptunk,aminek sok előnye volt.A szálloda legfelső,legutolsó
szobája,sarokerkéllyel,ahonnan körbe lehetett látni a félsziget mindkét oldali
tengerpartját,és több várost is.És egy kőfejtő bányát is.Több robbantást
végignéztünk sörözgetve az erkélyen…)Ez a mészkőféle levegővel érintkezve
keményebbé válik,így kiváló építőanyag.Amit pedig nem ebből építenek,azokat a
házakat befestik ugyanilyen szinűre.Mint írtam,a sziget kicsi,a városok egymást
érik,a Cirkewwaból Melliehaba vezető uton van egy olyan kanyar,ahonnan 4-5
város látható egyszerre…és a sűrűs és sokáig tartó buszocskázás alatt is
jócskán volt időnk nézegetni a városkákat.
Azt mondanám,az egyedüli eltérő képű város a
főváros,Valletta.Ide is busszal mentünk,a buszpályaudvar az óvárosi kapu előtt
van.Egy óriási szökőkút,aztán a még óriásibb városfal.Egészen monumentális a
nagysága.Mindig meglep,hogy is tudták ezeket akkoriban így megcsinálni…Az egy
héthez viszonyítva elég sok időt töltöttünk Vallettán,mégis csak kevés dologra
jutott időnk,Igaz,inkább ráérős,bámulós,elmélkedős élményszerzés volt ez,de itt talán ez a
jó.Tudtam a „kötelezőket”(Városfal,Parlament,Barrakka kertek,Szabadság
harang,Kikötő,Három város),de csak a szemünk-orrunk után mentünk.Ez pedig úgy
néz ki itt,hogy a várfal maga a bejárat,itt is elelmélkedtünk jó sokat…aztán
elindultunk a fő éren.Hálós szerkezetben:9 teljesen egyenes,egymással
párhuzamos főút-12 teljesen egyenes keresztutca merőlegesen ágazik el belőlük.
Valletta házai különlegesek.Az itt hosszasan időt töltő
arabok szokásai alakították a mai képet. viszont kapott így egy teljesen sajátos
városképet,amit órákig lehet nézegetni.Ezek az erkélyek ugyanis különbözőek.A
világörökség részeként eléggé rendben is tartják őket.
Szinte csak mentünk egyik kaputól a másik erkélyig,aztán
egyszer csak ott voltunk a tengernél.Megláttuk a Szent Elmó erődöt-itt
hadászati kiállítás van-nem mentünk be.
Szinte ennyire véletlenül jutottunk el a Barrakka kertbe-ezt
sokan ajánlották itthonról-nem alaptalanul.Nem nagy(van felső és alsó kert,de
még így sem nagy-mi nagy Máltán?),és sajnos itt is többen vannak,mint
szeretném.Viszont ennek ellenére csend van.Érdekes,hogy helyek,milyen hatással
vannak-és,hogy vajon miért?Miért csendesedtek el az emberek itt,miért
sétálgatott,nézelődött visszafogottan mindenki…a kert végében árkádos
pihenőhely,padokkal,kilátóval.Kicsit szétnézve a bal oldalon magyar nyelvű
megemlékező tábla a falon, az 56-os magyar forradalom hőseinek tiszteletére…meglepő.Ami
viszont nagy hatással van rám,az az út másik oldalán lévő világháborús
emlékmű,a Nagy Harang-gal. az egész,és
nagyon hatásos.Az óriási harang alatt körbejárható az emlékmű,szembe vele az
ismeretlen-névtelen katona sírja,felirattal.XXXXX
Távolabb pedig az úgynevezett Három Város.Egybeépülve az a
három emlékmű-óváros,amit mi nem láttunk.Nehéz volt azért kocsi nélkül,meg nem
is siettünk igazán.Itt is,meg sok egyéb helyen láttuk a helyi lakosok „hétvégi
házait”,a tengerparton.Csak 2-3 négyzetméternyi,garázsra hajazó
épületek,szalagszerűen egymás mellé építve.Ide jönnek le a
családok,fürdeni,beszélgetni…kis campingasztalt pakolnak tele
sörrel,ennivalóval,székekkel körbeülik,a gyerekek úsznak-egészen messze el a
családtól,pedig itt nagyon mély a víz…elnézegettük a családok vasárnapi
életét.Mennyire más az élet menete itt,mint nálunk…
És akkor Mellieha.Mint minden város,ez is hegyen-völgyön
tekergős.De talán a legszebb.A házak modernek,sok a szálloda…az utak
keskenyek,kanyargósak.A hegyről le és fel-egy részen nincsenek épületek,mint
egy parkban vezet az út.A régebbi buszok alig döcögősen bírnak csak felmenni.
A vasárnapot Marsaxklokkban gondoltuk kezdeni.A piaci nap
miatt.(Rögtön itt egy kis megjegyzés:Vallettából nem csak a 85-ös busz
indul,mentesítőket is indítanak,tekintettel az óriási érdeklődésre.Mi is csak a
második mentesítőre fértünk fel.Ezek jelzés nélküliek,a 85-ös beállásából
indulnak,és minden esetben kalauz engedi fel a népet.Mondjuk,aki vasárnap megy
ide,úgyis észre fogja venni a beállóhelyet:egyszerűen csak ott,ahol a tömeg
van.)Mondjuk én,nem mennék még egyszer vasárnap.
Ez a piac nem azt az élményt
adta,amit vártunk…azt mondom,ami volt.Kínai kalapok,ruhák,cipők,legyezők,egyéb
kütyük és rettenetek…sajnos több,mint kellene.A piac jó felét ez foglalta
el.Csak a kisebb rész maradt a halaknak,zöldségeknek,bogyóknal.
Viszont:cserébe
elfoglalta a teljes kikötőt.A sokat emlegetett luzzuk-ból szinte semmit sem
lehetett látni.(Ezek a jellegzetes színes csónakok…)Ez a falu most nem mutatta
meg magát nekünk,nem is tudok jó szívvel visszagondolni rá.Korán indultunk
vissza.(Visszafelé sem csak a
végállomásnál tudunk felszállni buszokra…a templom feletti utcáknál érdemes
elolvasni a megállók tábláit.Az N jelű buszok gyorsjáratok,mi az N10-zel
meglepően gyorsan Vallettába értünk!)
A TENGER MÁLTÁN
Mondhatnám egy szóval,hogy káprázatos,de szerintem az úgy nem lenne jó.Inkább úgy: valami 0egészen
szuper és csodálatosan változatos tenger-élményünk volt a szigeten.Mindenféle
színű,mélységű,intenzitású parton volt szerencsénk megfordulni.
A főszigeten kevesebb parton voltunk,mint más,főleg görög
szigeten szoktunk megfordulni.Ennek egyértelmű oka a közlekedési eszközünk
volt.Bérelt kocsival sokkal gyorsabban tudtunk volna mozogni,több partot
bejárni-viszont szegényebbek lettünk volna néhány más jellegű tapasztalattal… húztunk rá még néhány órát a tengerkedésre.Egy
jó környezetben lévő,szépen kiépített part…
(Ez a part is kiépített,minden elérhető itt,ami
kell-étel,ital,napágy…a víz gyönyörű,és bár közvetlen a parton nem
különleges,balra és jobbra is,aki bátor elúszni 5-600 métert,nagyon jó kis
sznorihelyeket talál.Fontos:Nem
feltétlen kell megvárni az ide célirányosan jövő,emlékeim szerint 101 és
102. buszt.Bármelyik Cirkewwa felé jövőről leszállunk az utolsó előtti
megállónál,onnan nem egészen 1 kilométer
kiépített,szilárd úton!)
Az utolsó teljes napunkat már csak Bugibba partjain
töltöttük.A Qawra (ejtsd Aura) városrészen,ami a félsziget keleti oldalán
van.Nekünk ez a rész jobban tetszett,bár nem igazán jelentős a
különbség:lényegében mindenhol gyorsan mélyülő,kiépített lépcsőn
megközelíthető,kristálytiszta vízű a tenger.Annyi szól talán a keleti part
mellett,hogy itt már csak szállodák vannak,és csak az abban lakó turisták.A
főtér,az Akvárium,a buszpályaudvar és nem utolsó sorban a helyi lakosok házai a
nyugati oldalon vannak.Tehát viszonylag kevesebb az ember…most villant
belém,hogy igazán ez volt a legzavaróbb ez alatt az egy hét alatt:hogy
mindenhol annyi ember volt.Hogy szinte sosem voltunk magunk.Hogy szinte mindig
szólt a zene.Hogy túl sokan voltunk kicsi helyen…
COMINO
A legkisebb szigete az országnak,gyakorlatilag lakatlan,bár
állítólag egy család-6 fővel-állandóra ide van bejelentkezve…bizonyára csak
valami lakókocsiba,mert sikerült alaposan bebarangolni Cominot,de nem láttunk házakat.Bugibbaból
Cirkewwaba buszoztunk.Ezt sokszor megtettük az egy hét alatt,nevettünk is
rajta,hogy Máltán minden út Cirkewwaba vezet(ráadásul Csirkevá-nak ejtik!)Innen
indul a magánhajó a szigetre,minden egész óra 30-kor.Visszafelé egészkor.13
euró-taxiként működik,tehát visszafelé bármelyikre felülhetünk a jegyünkkel.Ez egy olyan
program,amit senki nem hagyhat ki,ha Máltán jár,viszont egyszerűen
bolondokháza,ami ott van!Egy kicsi sziget,ahová félóránként hord 100 embert a
taxihajó,jönnek nagy kirándulóhajók kikötni,és magán motorcsónakok is…dél
körülre akkora a tömeg,hogy bármilyen csodaszép az öböl,élvezhetetlen.
Visszaindultunk „AZ ÚTON”,ez
a 3 kilométer bármelyik görög szigeten megtalálható…pont olyan a
környezet
Cirkewwaba érve a buszindulás előtt még megnéztük a Gozoi
kompindulást,majd Melliehában leugrottunk a buszról egy capuccinóra.Aztán a
következő buszról is,egy kis templomnézegetésre…így elég későn értünk Bugibbaba.Vacsora
után megint nem volt idő megnézni a
város strandjait,mert besötétedett…ez az utolsó napra maradt.
BÚVÁRKODÁS
Az út egyik legnagyobb élménye volt,hogy kipróbáltam a
palackos merülést.Régen terveztem már,nézegettem,fontolgattam,aztán az döntött,hogy
a szigeten van magyar búváriskola.Csak jobb azért az instrukciókat magyarul
kapni…megérkezés után rögtön leegyeztettük
a programot hétfő reggelre.Korán kellett kelni,meg izgulni is
kezdtem…csak egy komoly dolog azért ez!Kocsival kimentünk Cirkewwa-ig(mondom,hogy
szinte minden nap voltunk Cirkewwaban…),ott a nagy parkolóban már gyülekeztek a
búvárok.Itt van Málta egyik nagy merülőközpontja…Szerintem vagy száz búvár
öltözködött-készülődött-köztük egy magyar társasággal mi is.Első merülés
lesz,ez valahogy látszott is rajtam,mert a búvárcsapat egyik tagja odajött,és
adott egy kabalát,az első emlékére…jóleső kis gesztus volt.Elsőre feles
búvárruhát kaptam(ez az ujjatlan,combközépig érő neve),de annyi medúza úszkált
a vízben,hogy lecseréltük egy komplettre.Még így is sikerült nekik az
egyedüliként kilátszó kézfejemet megcsípni.De ugye már gyakorlatom van benne…”gyorstalpaló a
parton:jelzések,tudnivalók,felszerelés-aztán irány a víz.Az első merülés a
technikai ismeretekkel telt el.Azért ez nem olyan egyszerű,hogy
lemerülünk,aztán hajrá!Legnehezebben a kiegyenlítés megtanulása ment,ez
teljesen egyedi mindenkinek,nincs bevált recept.Egészen meglepő,hogy már 5
méter mélyen mekkora nyomás nehezedik az ember testére,és,hogy ez milyen
fájdalommal jár!Feszít,nyom,lüktet a fülem,mintha kést nyomtak volna
bele.Gyorsan mutattam is a „felfelé” jelet-és már 1 méterrel feljebb is enyhül
a nyomás…azért annyi helyzetben bebizonyosodik,hogy mekkora úr is a
természet!Szinte véletlenül világosodik meg,hogy nyelnem kell egy nagyot,és
kiegyenlítődik a nyomás…ezután már sokkal jobb,bátrabban nézek szét.Persze a
kísérőm nagyon figyel,tulajdonképpen ő kezeli a mellényemben a levegőt…csak
figyelem.Csak idő azért megtanulni ezeket…feljövünk,ki is a vízből,átbeszéljük
a tapasztalataimat.Aztán olyan szerencsésen alakul a helyzet,hogy még egyszer
merülhetek!Ez a második már minden szempontból könnyebb,már a tengerre,a
látnivalókra tudok koncentrálni.Ezen a részen a lényeges dolgok mélyebben vannak:egy szándékosan
elsüllyesztett hajó például,amit már belakott a természet,az elején egy Mária
szoborral,sok képen is szerepel.Nekem halak jutnak itt 5 méter mélyen,és sok
sok medúza.Alulról nézve elképesztő szépségűek ezek a lebegő,színes,sokféle
lények.Van egészen nagy is,áttetsző,mint valami kristály,vagy üvegtárgy…na
meg a többi búvár!Nekem legalább olyan
érdekes volt nézni az ő mozgásukat,mint a tengeri lényeket.Ahogy a mélybe vesző
alakok után kisebb –nagyobb ezüst félgömbök bugyborékolnak fel a mélyből!Az
egészen különleges volt,ahogy a kieresztett oxigén hang nélkül emelkedik a
felszínre…Aztán a napsugarak!Nagy élmény volt!
GOZO
A legészakibb a három sziget közül…nyilván Cirkewwaból indul
a komp,ide már szinte hazajárunk…jut is eszembe!Mikor készültem az útra már
sokszor olvasta Cirkewwa nevét.Úgy képzeltem,ez egy város.Nagy volt a
meglepetés,mikor először megállt itt a buszunk.Nagyjából,mint Calais-összesen
egy kompállomás,mondjuk nagyon nagy és nagyon modern,de akkor is csak egy
állomás.Egy megállóval előtte 2-3 luxusszálloda-semmi egyéb.
(Gozot kihagyni nem szabad,férjen be mindenki
nyaralásába.DE:ha még egyszer mennénk-megyünk-,akkor úgy csinálnám:1.KORAI
kompjárattal indulni!(Retur kompjegy 4,65 Eur…ezt csak azért,hogy lássa
mindenki,mennyivel olcsóbb egyénileg menni.)Mi a 10 30-ast értük el,mire
átértünk,megtaláltuk a járatunkat,odaértünk,gyakorlatilag dél volt…sajnáltam az
időt.Mert igaz,hogy a máltai hetibérlet Gozon is érvényes,és jólesik az
embernek a tudat,hogy micsoda jól is jár…ez az egy napunk volt Gozora,és
ilyenkor a legnagyobb kincs az IDŐ.
2.Már Cirkewwaban ajánlgatja magát a 2 hopon-hopoff
buszjárat.Egyik zöld,másik sárga.Felnőttjegy 20 euro,és egész napra
érvényes.Legpraktikusabb a kompon megvenni,azzal sem telik az idő a szigeten!A járatok 45 percenként követik
egymást.A jeggyel egy térkép-menetrendet is kap az utas,abszolút ki van
találva!Ezzel az egész sziget megismerhető!És bőven van mit nézni…)
Mivel mi nem így csináltuk,hát sok minden kimaradt…de még
így is azt mondhatom:az egyik legtartalmasabb máltai napunk volt
ez.Buszozás,városnézés,tengerkedés,túrázás.Mindez a kis 68 négyzetkilométernyi
sziget kb. felén.A kompról leszállva rögtön megkerestük a megállót,profi máltai
buszhasználók lettünk már.
A sziget „fővárosa”Victoria városa,egy jópofa,dimbre-dombra épült városka.A
főtéren,főutcán sok kis pékség,pizzeria,étterem.De nem volt időnk enni,mert
indult a busz Dwejra Bay-re.Ez a híres nevezetes egyszervolt Azur Ablak
helye.Láttam képeket róla,milyen is volt,ez az ablakszerű,szögletes sziklaképződmény…két
éve beleomlott a tengerbe.A helye is meglepő és káprázatos.Meglepő azért,mert a
képeken nem is lehetett látni a méreteket.
A valóságban óriásinak mondható az a
sziklavilág,aminek a vége a tengerbe szakad.Káprázatos,ahogy a sokféle színű és
felületű sziklafennsíkok végén ott kéklik a tenger.Sok ember van itt is,de
akkora a tér,hogy nem feltűnő…még képet is lehet készíteni,hogy csak mi vagyunk
rajta!Ez nem gyakori helyzet ebben az országban!Sokat
sétálgatunk,nézelődünk.Elkerített kis öblök,nagy sziklahasadékok,minden van
itt,ami az idő múlatásához kell.Elindulunk a leomlott ablak felé…nem tudom a
nevét,amit ott találtunk!
A sziklák hirtelen leszakadnak,de a nem lesz
tengerpart,hanem folytatódnak a víz alatt…kürtők lefelé,tenger alatti
barlangok,átjárók a nyílt víz felé…még ilyen helyen nem voltunk!Lepakoltunk egy
hasadékba,elővettük a sznorikat,és irány a víz!Lefelé szűkülő hasadék,több oldaljárattal,ahol többféle tengeri jószág
éldegélt …aztán egyszer csak megjelent néhány búvár.
Beöltöztek,lemerültek és
eltűntek a mélyben.Feltűnő volt,hogy az oxigénbuborékok sem jöttek
fel…elkezdtük figyelni,hogy merre tűntek el.Így fedeztük fel az átjárót…a nyílt
víz felől jobban látszott.
A sziklák másik oldalán egy ellenkező világ:sekély,zöldes
víz,kis helyeken még homokos rész is van.Itt a tíz-húsz centis mélységben is
színes halakról lehet fotókat készíteni.Vízalatti képeket is úgy,hogy csak a
kezünk és a gép van a tengerben.Remekül szórakoztunk!
Sajnos,ha még látni
szeretnénk valamit tovább kell menni.Sétáltunk még kicsit a hatalmas sziklákon,fenn
egészen az Ablak helyéig…akkor fedeztem fel a Ho-on-hop-off buszt is,és
gondolkodtam el a hasznosságan.Mivel mi Xlendi bay-hoz akartunk menni,ami csak
átszállással működik,vagyis megint várni kell húsz perceket…ezeket az időket
sajnálom a napból.Még akkor is,ha fagyiztunk közben!
Xlendi egy másik öböl faluja,amolyan mini fjordszerű
stranddal.Ahogy a dombok között kanyarogva szélesedik az öböl,mindkét oldalon
hirtelen mélyülő,lépcsős,korlátos tengerbemenési lehetőségekkel.Mi ezt
szeretjük.Csodás kaktuszok,cserjék szegélyezik a partokat.Az egyik oldalon
éttermek,bárok kötik a vizet a dombhoz-a másik oldalon olyan meredeken szakad
bele a hegy a vízbe,hogy csak egy keskeny út van,ami kilátóként
szolgál.Felsétáltunk,szétnéztünk.
(Ebből a faluból indulnak a motorcsónakos túrák.Több
társaság foglalkozik vele-pár órástól az egész naposig,kölünféle távolságra
lehet bérelni a csónakokat-vezetővel!Ajánlott programok is vannak,de csak
pihenős-fürdőzős megoldás is lehetséges!El lehet gondolkodni ezen is…Árak a
személyek számától,időtől függően)
Fürdeni már nincs időnk,csak nézelődünk.Nem is baj,az előző
hely olyan hatással volt,hogy inkább arra emlékszünk.Gyorsan eljön a 6
óra,akkor indul a busz Mgarr-ba a komphoz.Nem gyanítunk semmit,csak simán
felszállunk,sok más turistával együtt.És ekkor indul az utazás,amit el sem
tudtam eddig képzelni…és most is hihetetlen,ha belegondolok,de így
volt:légvonalban 13 kilométert tettünk meg 1 óra 20 perc alatt.Végig ment a busz,nyilván sokszor megállt.Szerintem
nem volt olyan utca a sziget déli részén,ahol ne jártunk volna.Felszálláskor
még úgy gondoltuk,a 7 órás kompot
elérjük…aztán még a fél nyolcasnak se nagyon tudtunk integetni,olyan messze
járt,mire odaértünk…de sokan voltunk így,sokan vártunk a 8 órásra.Ami azért volt
probléma,mert visszaérve Malta szigetére,Cirkewwaban sokan akartak a 221-es
buszra felszállni…és mint írtam már,a sofőrök csak annyi embert vesznek fel a
buszra,amennyit még optimálisnak gondolnak…és jóval többen álltunk a
beállásnál.De tapasztalt máltai buszozóként már tudtuk,merre áll majd az ajtó,így
azt hiszem,már írtam,elsőként szálltunk fel…Majdnem 9 lett,mire Bugibbaba
értünk.Úgy döntöttünk,a parton vacsorázunk.Láttunk egy helyet,ahol már az
asztalért is sorban álltak az emberek.Ez lesz a mi helyünk,bármennyi is lesz az
ára,itt eszünk.A legnagyobb meglepetés volt,hogy nemcsak remek,de olcsó is volt
a vacsora.Egy nagy tonhalas pizza,egy tenger gyümölcsei rizottó és 2 sör.Húsz
euró.(Miután Málta 90 kilométerre délre van Sziciliától,nagyon sok az olasz.Turista
is,szakács is,vendéglő is.És a pizzások is olaszok.Bátran állítom,hogy az
Olaszországban kapható pizzákkal egyenértékű az itteni!)
ÉS HAZA KELLETT JÖNNI
Ambivalens érzés volt ott lenni,meg hazajönni is.Málta
valóban egy nagyon sokszínű,izgalmas hely.A tenger is,a városok is-lényegében
minden…ami mégis hiányzott,az a görög
érzés.Vagyis,hogy nem volt máltai érzés…de valami ilyesmi volt akkor is,mikor
először mentem Britanniába.Aztán a második-harmadik út után már lett.Egyszóval
most azt mondom,lesz még egyszer folytatás…mert annyi minden van még ott!
