Görögország-Lefkada
Az utóbbi években a Jón tenger jelentette nekünk a
tengerparti nyaralást.
A Görögország nyugati partján lévő szigetek csodás hegyeikkel, jellegzetes partjaikkal,strandjaikkal
varázsoltak el minket.Aki járt már
errefelé,az tudja,miről beszélek,és tudja milyen érzés meglátni a „jón kék”-et...Azért tettem
idézőjelbe,mert ez a szín persze csak
nekünk,tengerimádóknak létezik.Mert bizony sokan vagyunk,akik nem tudnak
szabadulni ennek a színnek ,ennek a tájnak, hangulatnak és hát az országnak a fogságából.Aki már látta,minden képen
felismeri a lágyan egymásba hajló zöld
dombokat,a köztük megkergült kigyóként
kanyargó utakat,és persze a vizet,ahová ezek az utak vezetnek.Meg tudja különböztetni a többi-egyébként szintén
csodás tengerparttól.
A jón kék az valami
gyöngyházosan opálos ultramarinkék,aminek a teltsége folyton változik a nap sugarainak útját
követve-néha zöldes is,vagy türkiz,és meg-megcsillant egy kis ezüstös szikrát,vagy
hófehér fodros csipkét a szél kedvének megfelelően...
Először 2009-ben láttam a Pargai nyaralásunk alatt egy
hosszabb hajóúton,ami Lefkadat,Kefaloniát,Ithakát érintette.Lefkadan, Egremni
partjánál kötöttünk ki egy röpke órácskára.Felejthetetlen a pillanat,amikor
megláttam a víz színét.Ahogy a piros
hajóval faroltunk ki a part felé,egy néger tengerész állt a létránál,és ő
felügyelte a partotérést.Észvesztő volt a kontraszt a bőre színe,a
vakítóan fehér kövek és az akkor először látott jón-kék között.Ez az
érzés és látvány vonz vissza újra erre a tájra.
Görögországot egyébként is csak jókedvében teremthette
–bármiféle- jóisten!A Jón szigeteknél pedig különösen cifra lehetett a
hangulata!Olyanok ezek a szigetek,mintha
Zeusz a kombolojával játszadozva egy
nagyobb lendítésnél lepörgette
volna a zsinórról a gyöngyszemeket,aztán
azok a tengerbe hulltak és hirtelen szárazfölddé változtak ...
Na,az egyik ilyen gyöngyszemen töltöttünk egy hetet idén
augusztusban.Lefkada látszatra a legegyszerűbben megközelithető tagja a
szigetcsoportnak.Azért irom,hogy látszatra,mert
ott hamar kiderült,hogy odaérni valóban „könnyű”,de a sziget szépségeit
megismerni,elérni bizony már nehezebb
feladat.
A megközelités egy
vékony földsávon,autóúton,tehát kompozás nélkül lehetséges.Ez az a sziget,ami
közvetlen közúti összeköttetésben van a görög szárazfölddel.Rögtön meg is nézhettük a hidat működés közben,ugyanis pont felvonták
akkor,mikor odaértünk.Két magas vitorláhajó úszott be a fővárosba...és mikor
visszaengedték a hidat,mi is bebuszoztunk.Szinte azonnal a nyüzsgés közepén
találtuk magunkat.Meglepődtem a nagy autóforgalmon,valahogy kevesebbre
számitottam.Nem is tudom,pontosan miért?Hiszen ez a legnagyobb város a
szigeten.Vagyis az egyetlen olyan igazán város méretű.Később bejárjuk a többi
nyaralóhelyet,melyek még görög viszonylatban is
olyan kis méretűek,hogy
meglepődök.De a főváros nem csak ezek tükrében tűnik nagynak,valóban
hosszú utcák,többszörös kereszteződések,több nagyobb áruház...emlékeimben városabbnak tűnik,mint Argostoli és Zakynthos város
Kárpótlásul viszont valóban csodaszép luxus-jachtokat láthatunk a kikötőben ,estéről estére cserélődnek,egyik szebb mint a másik...ragyogóan kivilágitva állnak egymás mellett.Ha hosszasan nézzük e kiváltságosokat,még a szerénynél is szerényebbnek tűnik a mi apartmanunk...azt ugyan szuperiornak hivják,de itt a jachtokon ez a fogalom valószínűleg mást jelenthet. Kézibeszélővel értekezik egymással a személyzet,fotocella nyitja a teraszajtót,fehér kesztyűs pincér hozza tálcán a hűsitő italokat,segiti fel a vállkendőt az idősebb hölgyre,aki aztán lejön a hajóról sétálni a partra.Ha nem nézném végig a jelenetet,nem mondanám meg a két hölgyről,hogy komolyan közük van a szuper hajóhoz.Simán hétköznapi turistának néznek ki,teljesen elvegyülnek a forgatagban-és nem azért,mert mindenki milliomosnak van öltözve!A hét folyamán többször nézegettük ennek a nyilvánvalóan más társadalmi rétegnek az esti pihengetését...érdekes volt.A csodás hajók mellett több nagyobb és még több kisebb kirándulóhajó is a kikötőben áll esténként,és csábitja a hajókázni vágyó turistákat...és van még jónéhány kisebb magánhajó,szintén kivilágitva.Impozáns a látvány, éjszaka remek sétatér.A kikötői sétányon ,mint minden ilyen városban,
étteremek sorakoznak.Imádunk jókat enni,de csak hármat próbáltunk ki,másodszorra már „belenyúltunk a tutiba”,vagyis meglett az igazi:a Maistrali étterem.Szeretjük a „greek cuisine” ételeket keresni az étlapon,szinte csak abból válogatunk.Az első alkalommal rendelt kleftiko olyan porhanyósan omlós bárányhús volt,a szaftja olyan izletes,a kenyér-amivel ezt a mennyei szaftot tunkoltuk,bocsánat,de így szeretjük,-gyermekkorom barcikai kenyereit idézte.Biztosan sokan emlékeznek még arra az időkre,amikor a kenyér héja nem nyúlt,mint a gumicukor,hanem,ha letörtük a dumót(mifelénk igy mondják),megrepedt,és kis héjmorzsák repkedtek körülötte...a bele pedig ,összenyomva nem gyurmaként ragadt össze,hanem rugalmasan ,lassan visszanyerte eredeti alakját.Szóval itt (és sokan tudjuk,hogy egész Görögországban) ilyen a pékeknél a kenyér...
De beszélhetnék a gavrosról is,amit egy görög szakács talán el sem tud rontani,esetleg csak egy rosszul sikerült tzatzikivel,de itt nem volt erről szó!Itthon próbáltam sütni-főzni –onnan származó alapanyagokból-sült fetát,mert az is csúcspontja volt az étkezéseinknek!De valahogy nem sikerült az igazira!Viszont már Kefalonián is azt figyeltem meg,hogy másik nagy kedvencemet,a muszakát már félve rendelem!Ugyanis menthetetlenül rászoktam ennek a jellegzetesen görög ételnek az „olaszosított” változatára!Azt hiszem, 2007-ben volt Sartiban ,hogy a fűszeresnél egy fekete ruhás asszonyka összerakta nekem az ő saját 4 fűszerből álló muszaka-mixét.Nagyon jó volt,évekig főztem vele itthon,mert rendszeresen készitem egész évben a családnak-imádjuk...aztán 2009-ben Pargan,talán a Bacchos szakácsa a fűszerek mellé paradicsomszószt is tett a húsra,és hát,ott eldőlt a sorsom-és mivel én főzök rájuk,a családé is!Azóta paradicsomosan esszük a muszakát,ami- többen mondták már-szörnyen nem görög!De nagyon finom!!!Úgyhogy most is rendeltem egy muszakát-titkon reméltem,hátha piroslik majd,de igazi görög,barnás szósza volt...na azért nem volt az rossz úgy sem!
Ám lényeg,hogy megtaláltuk a kedvenc éttermünket,kár,hogy nem volt egy napnak több estéje,hogy több mindent ki tudtunk volna próbálni...utolsó este,búcsúzásként gyümölcsöt,koktélt,köszöntést kaptunk,nagyon jól esett,bár nem ritka gesztus ez a világnak ezen a táján!Ugyanilyen jó érzéssel gondolunk arra a „gyorsgyroszosra”,ami a kikötővel párhuzamos nagyon hosszú főutcán található:a
Sthatis.Egy rendkivül hangulatos,valóban gyors,és -nem elhanyagolható!-nagyon finom gyroszos,ahol azért mást is lehet kapni.Itt ettük az első este kötelező horiatikit(ahogy a görög salátát a görögök hívják)...mert összerakható az itthon is,de csak más az ottani paradicsom ize,az a lágy feta,hogy az édes hagymát már ne is emlitsem!Volt,aki kinevetett egyszer,merthogy hagymát hoztam Görögországból...aztán,amikor adtam neki egy kóstolót megértette.A görög „vöröshagyma” nem csípi a szemet,nincs szaga,ha nyersen esszük,és kissé édeskés .
És a pékségek!Egész Görögországban szeretek a pékségben
bóklászni,az lehet csak kedélyromboló,ha
esetleg későn nyit,ahogy mondjuk
Kefalonián,Skalaban jártunk.De az itteni pékségek szerencsére korán nyitnak,és
bár még nem teljes választékkal,de friss
kenyérrel már 6 után haza tudtam menni.Nem szép az ismétlés,de annyira szeretem a félkilós ,hosszúkás
cipót,mikor még langyoskán széttépem,és rárakom a vajat,hogy nem tudtam ezt az
emléket itt most nem megosztani veletek!Hozzá kis feta ,olajbogyó és az a húsos,súlyos paradicsom,amiből
keresve sem találni két egyforma alakút...ilyen a reggeli.Itt Nidriben még
hozzáteszem,hogy limonádé saját
szedésű citromból,és indulhat a
nap!Több,mint tíz éve járjuk az
országot,ebből kétszer-háromszor
reggeliztünk szállodában,a többségét tehát igy magunknak tálalva...mégis
jut szinte minden évre valami új
feledezés.Az idei,hogy megkóstoltuk azt a sokféle hosszúkás –úgy
mondanám-óriásropit.Én a sós izeket szeretem jobban rágcsálni.Ezért a
szezámmagos,teljes kiörlésű és a sajtos változatot kértük először.Azt kell
mondjam,sajnálok minden eddigi évet,amikor nem ettem belőlük!A ropitól
vastagabb-jóval-ezért úgymond van mit enni rajta,a kiflitől pedig szárazabb,igy valóban rágcsálni
kell!Egy doboz Amita narancslével
ebédre,valamelyik strandon ülve,tökéletes!Hozzátenném még,hogy mivel házi
recept és készités,ezért
minden pékségben egy kicsit másféle variáció kapható belőlük.Nidriben
jobb volt,mint Vassilikiben...
Azért is ragadhatott el
itt a gasztronómia szele,mert Nidriben
leginkább reggeliztünk,majd mikor
visszaértük a kirándulásunkról,vacsoráztunk.Olyan ez a sziget,hogy a sok szépségét szétszórja,körül a partok mentén...vagyis sokat kell
menni,autózni,ügyesebbeknek motorozni.De tényleg csak a nagyon ügyeseknek,mert
az utak egyrészt észvesztően kanyargósak,másrészt a hegyről kanyarog lefelé a tenger partjára.
Mi kocsival vágtunk neki a felfedezésnek,a „nagyvadak” meghóditásának,de bizony sokszor összeszorult a gyomrom,elkerekedett a szemem,mikor az előttünk lévő utat néztem!Azért is,mert a térképek nem sejttették velünk,hogy mire vállalkozunk!Gondos válogatás után vásárolt térképünknek köszönhetően első nap optimistán kezdtünk bele a kalandba.Hogy miért nem akarják az utasnak előre elmondani az út hosszát és sújtáshoz hasonló nyomvonalát,az rejtély marad nekem.Talán,hogy magabiztosan vágjunk neki ,hogy ne bizonytalanitson el a szándékunkban,vagy egyszerűen csak amúgy görögösen:”ilyen vagy olyan ,nem mindegy,fő,hogy leértél és szép”...arról nem is beszélve,hogy az aszfalt minősége,mondjuk úgy,kívánni valót hagy maga után.
Nidri „felett” a
hegyekben van egy vizesés.Sokan ajánlották a
fórumokon,hogy mindenképpen érdemes megnézni,mivel nincs is
messze,mondhatni kellemes kis séta.
Meg is néztük.Két dolgot azért feltétlenül el kell
mondanom.Szerintem bizony messze van a falutól.Ahhoz legalábbis túl
hosszú és eseménytelen az oda és vissza
vezető út,hogy azt a 3 óra
hosszát beáldozzunk a napból.Én mindenképpen azt javaslom,hogy inkább valamilyen járművel
induljunk útnak...
A másik dolog pedig az,hogy
bár az oda vezető utat a sokat emlegetett görög lazasággal csak néhány kartonpapirra kézzel „kapart” waterfalls felirat mutatja,ez a vízesés
több,mint amit ez a felirat sejtet.Senki sem emlitette a netes forrásaimban,hogy amire rá kell készülni,ami ott vár minket,az
egy kisebb fajta nemzeti park!Olyan
elegye a növényeknek,sziklás hegyoldalnak,patakmedreknek,és persze a lezúduló
viznek,amit kicsit gondosabb nemzetek
már természetvédelmi területnek nyilvánitanának!Nem vagyok nagy természetjáró,de
ez a- nevezzük parknak-,nagyon tetszett!Talán azért is hódíthatott meg
annyira,mert olyan családiasan kicsi volt.Nem egy Samaria-szurdok szerű nagy
túrára kell gondolni,hanem egy olyan
kellemes egy órás bolyongásra a természet lágy ölén.Itt,az amúgy tikkasztó nyári görög tájban kellemesen
hűvös az idő...Mi kocsival mentünk fel a
kis parkolóig.És tovább gyalog.Letaposott föld,beton,lerakott kőlapok váltják
egymást.Az utak mentén szinte végig korlát segiti a haladást,sok helyen szükség
is van rá.Kisebb-nagyobb kövek és hatalmas szikladarabok is fekszenek a
földön,közöttük csörgedezik a patak
vize.
Most augusztus első napjaiban alig valami,de azt mondják tavasszal és kora
nyáron sok víz folyik itt le.A kövek miatt sok helyen száraz lábbal is át lehet
vágni a patakocskán.Figyelni kell,mert elég csúszósak a kövek!Egészen
vadregényes ez a táj,több,amolyan kicsi szurdokon vezet át az út,és
gyönyörű,ahogy a sziklák között feltárul a következő kép...igy jutunk el egy tavacskához,ami felett nagyobb vízesés
helyét mutatja a fal.Most csak szelíden csordogál egy keskeny csíkban.De az út tovább vezet
még,a felső vízesésig,ahol megint egy tavacska vár.Itt többen fürdenek is,bár a
jelzéseik szerint nagyon hideg lehet a víz.Fantasztikus lenne a madarak
csivitelése,a kabócák zaja,és a viz csobbanása...leghangosabb azonban sajnos az
emberi beszéd.Itt érzem először azt,amit aztán
a többi nagy strandon is:erre a szigetre nem főszezonban kell jönni.Túl kicsi ez a sziget
ennyi embernek!Mig készültünk ide,rengeteg fotót,videót megnéztem a nevezetes
helyekről ,strandokról.A kék ég,a jón szinű viz, a sziklák,a ragyogó napsugár mellett szinte tapintható
volt a képeken a csend,a béke,a nyugalom.Na,ilyen képeket mi nem tudtunk csinálni!Mert bárhová megyünk augusztusban, a sziget minden részén rengeteg ember van!Szinte alig van olyan fotónk,amin ne látnánk a tájban,a tengerben,a köveken embereket.Sok embert.Itt is sokan vagyunk,haladni is nehéz tőlük,kerülgetjük egymást a szembe jövőkkel.Kár,mert ez pont az a hely,amit nagyon lehetne élvezni...de igy is nagyon megérte eljönni! Az külön szerencse, hogy útközben találkoztunk egy nagy juhnyájjal !
Szeretem a görög falvakban,hogy kocsikázás közben egyszer csak előbukkanhat vagy 60-70 birka,és nagy gyorsan elnyargal a kocsi mellett...véletlenül épp a kezemben volt a fényképezőgép!
Nagy strandok
Lefkada is egy hegyes-dombos sziget,ahol a főút a hegyen fut körbe,vagyis a strandokhoz úgy
le kell „ereszkedni”.Ez a főút elég jó minőségű,bár nem túl széles,és elég
kanyargós.A nagy strandokhoz levezető utak
bizony próbára teszik a sokat látott sofőröket is!Meg kell dolgozni
annak,aki ezeket a világhires ,szépséges partokat élvezni szeretné!Elmondhatom,hogy a sok lekanyarodásb ól csak egy volt,ami,hogy
úgy mondjam,nem érte meg...vagyis,hogy a hosszas autózás után csalódást keltett
bennünk a part,és néhány perc után újból elindultunk,-felfelé.De nézzük a nagy
strandokat:
Kathisma
egy jól kiépitett, a
szó igazi értelmében vett nagy strand.Mindennel el van látva,ami a tengerparti fürdőzéshez
kell:parkolók,vizisportok,büfék,sajnos étterem csak egy van,de az legalább
széles választékú és elfogadható áron kinál
ennivalót.Ugyan itt is nagyon sokan vannak,valóban „strandon” érezzük
magunkat-ahogy azért Görögországban nem nagyon szoktuk-,de a víz olyan
gyönyörű,hogy ez is megbocsátható.Az a „jón-kék”,amiről beszéltem...nagyon
hosszú és széles part,felosztottsága kicsit hasonlit Skala partjára.
A középső részen voltunk,ami
viszonylag gyorsan mélyül,és akkor eléggé hullámzott.Na csak pont annyira,hogy
élvezhetően hintáztathattuk magunkat rajta.Jobb felé haladva pedig egy
csodaszép sziklás rész következik.Mint a Mounda beach felé eső rész Skalan.A
viz itt inkább kékes,de pont olyan jól lehet a hatalmas kövek között
úszkálni.Ami másabb,és bizony szebbé teszi a képet,hogy itt a vízből a part
felé nézve rögtön egy hatalmas hegybe ütközik a tekintetünk.Nem túlzás a
hatalmas,többször elgyönyörködtem úszkálás közben a hegy vonulatában.Bátor szivűeknek nagy lehetőség itt a sárkányrepülés,éltek is vele sokan.Biztosan csodás lehet fentről nézni a tengert és a hegyeket.Olyan jó lett volna szép képeket csinálni,csak sajnos itt is nagy volt a tömeg.
Megali Petra
óriási sziklái között sem találtam olyan helyet,ahol ember
nélküli képet csinálhattam volna.Pedig megküzdöttünk ezért a partért,a fenti
video az ide vezető úton készült.Szenzációs a part!Imádom ezeket a
véletlenszerűen vízbe potyogtatott garázsnyi sziklákat.Ahogy mindenféle
formában pompáznak,a legmeglepőbb helyeken törnek meg,csapódik ki a hullám
egy-egy kis barlangon át!Különlegessé az teszi ezt a strandot,hogy nem csak a
tengerben,hanem a parton is óriási kövek labirintusában közlekedünk.
Ezt a kiváltságot Aghiofili kapja,ott sikerül
elsőnek érkezni!És egyre inkább úgy gondolom,hogy ez is oka annak,hogy ez a part lett a szigeten töltött hét legnagyobb
élménye.Azon a reggelen fél 8-kor indultunk Nidriből Vassilikibe.Itt a kikötő
végén egy hirtelen balra ,majd jobbra kanyarral
vezet egy földút Aghiofilibe.Útbaigazitás itt is a szokásos:a drótkeritésre
csálén felerősitve egy kartonpapir,azon
a felirat és a nyíl.Szerintem azért nem jutott eszembe lefotózni,mert annyira
rácsodálkoztam az útra,amin majd menni kell...erdőkben látni ilyeneket,amikor
nagy eső után traktorral viszik a kitermelt fát.És a traktornyom aztán
kiszázadva ott marad,dimbes-domboson.De félre bú!elindultunk rajta.Nem volt
egyszerű,többször kiszálltunk,hogy navigáljuk a sofőrt,nehogy leérjen a kocsi
alja.Jó egy kilométeren váltakozva egyszer
rettenetes volt az út,aztán meg borzalmas , és aztán végleg feladtuk.Az utolsó 4-500 métert már
gyalog tettük meg. Egy nagy sziklát megkerülve pedig,egyszer csak az öböl felső részén
találtuk magunkat!
Fél 9 körül voltunk ott,az öböl még a hegy árnyékában volt,a
napsugarak nem érték el a vizet
sem.Sejtelmesen szürkéskék volt minden és olyan tompán párásnak tűnt.Ha jól
emlékszem 3 ember volt már itt akkor.S hogy milyen kicsi is a
világ,mutatja,hogy az a három is megállt
a magyar szót hallva:kiderült,hogy francia
üzletember a két fiával,de évekig
dolgozott Budapesten egy bankban,és sok magyar szót ismer.Elmondta,hogy annyira
megtetszett neki a sziget,hogy ő bizony vett egy házat Vassilikiben,és az
augusztus hónapot itt tölti a család...hát,igen,ki így,ki úgy!
Ebben a fényviszonyban még nem lehetett ragyogó fotókat
késziteni,később pedig sajnos olyat nem
lehetett ,amin a táj a főszereplő,és nem a nép!De szerencsére sokáig voltunk egyedül.Gyorsan pipát,szemüveget ragadunk,és
irány a tenger!Csodás volt,a legszebb víz alatti élet,amit eddig láttam!A
parttól úgy 30-40 méterre már különlegességeket
látni a szemüveggel:a mélyben,-amit nem tudok megbecsülni,de nem akkora,mint
Antisamoson-nagy sziklák,ezek oldalára
gyerekfej nagyságú sünök
tapadtak,és halak,minden fajta és minden mennyiségben.Én legalábbis így láttam!A legszebbek,legkülönlegesebbek
szürke-fekete-citromsárga színűek,ezek voltak a legnagyobbak is.Úgy 50 cm
hosszúnak láttam őket.Érdekes volt,hogy
párban úszkáltak,lassan,méltóságteljesen.Több ilyen párt is láttam,követtem
őket,és eközben persze beúszott a
„képbe” sok másféle hal is.Láttam olyat,ami
szintén feket volt,és a kopoltyúja narancssárgás,a hátán pedig kicsi
piros pöttyök.Aztán a zöldes,széles-lapos nagyszájú fazonú volt még nagyobb,és
egy olyan nagy rákkal is volt szerencsém találkozni,amilyet még csak boltban
láttam.Ő lenn a fenéken sietett be gyorsan a szikla alá...vártam sokáig,de nem
jött ki,így arrébb sodortattam magam.A legszinesebb fajtát egészen kinn a
parton láttuk.Úgy 5-6 méterre van néhány kisebb szikla.Arra csak úgy felálltam
nézelődni,aztán mikor lenéztem,olyan tarka halak úszkáltak a cipőm körül,hogy
mozdulni sem mertem.Mint Micimackó,suttogva kiabáltam a férjemnek,jöjjön már
megnézni,mert ha nem látja saját
szemével,tán el sem hiszi,mik úszkálnak
itt körülöttünk...tényleg így volt,azt mondta,nem hitte volna el!Itthon tudtam
meg,hogy ezek a pávahalak,olyan is a szinük,lila,világoskék citromsárga és olyan
mintázattal,mint a gyerekrajzokon
szoktunk látni,és most itt van előttünk!Sokáig álltunk a sziklán,és most visszagondolva nem értem,miért nem mentünk el a fényképezőgépért?Beteszek azért
ide egy képe erről a halról,sajnos nem én fényképeztem le,de pont ilyenek csipegették a gumit az úszócipőmről.
Tíz óra körül aztán megérkezett az első taxi-hajó,amivel
Vassilikiből jöttek a kényelmes turisták.És jött a büfés is,és elkezdte
kihordani a napágyakat,székeket,és a mi aztán valódi szentségtörés
nekem,bekapcsolta a hangszórót,és
elkezdett hangosan szólni valami
dal.Mindegy is micsoda.
Elkezdtünk összepakolni.Akkora éppen megérkezett
a második hajó,és már tényleg sokan lettünk.
Ammouso partja következett,szintén hosszú,tekergő levezető
út után.Ez is kiépitett,bár,étterem
parkolóval,a víz kellemes,szép,de ezen a szigeten átlagosnak
mondanám.Kicsit ejtőztünk,beszélgettünk,majd
útra keltünk.
Agios Nikitas viszont nagyon
tetszett.Bájos,hangulatos,amolyan középút a
nyüzsgő falu és a csendes
sziklás öblök között.Elég sok parkolóhely
van,így nem okozott gondot letenni a kocsit.Innen át kellett menni a
falucskán,lefelé a partra merőlegesen vezet az út.
A sziklák sárgásak,felfelé megyünk a hegyre.A nagy kövek köze apróbbakkal és homokkal vannak kitöltve,amin kényelmes lépkedni.És lássunk csodát-ebben az időben is zöld a növényzet.
Aztán a legnagyobbak:
Egremni...ahogy irtam,már voltunk itt egyszer egy órára.Na
az is meghatározó élmény volt,de az ismétlés is az lett! Az internetes tanácsoknak megfelelően reggel ott
kezdtünk.Nem tudom,állandó-e,de ottjártunkkor ,az utolsó kilométert valami furcsa fehér porban tettük
meg.Teljesen belepte az utat,fákat,és a kocsikat is.Kissé holdbéli tájra
emlékeztetett minden.Sikerült úgy odaérni,hogy
még lett helyünk az ingyenes részen.De innen még úgy 100 méter volt a
lépcsőig.Igen,a lépcső...ahány helyen olvastam,annyi különböző számot!356 és 375
között!Hát,lefelé sem volt semmi,pedig nem vittünk sok dolgot!A nap még félig a szikla mögött volt,másak voltak a
fények,mint,ahogy mindig láttam.Négy éve a nagyon hosszú part másik végén
voltunk,ahol nagyobb hófehér kövek voltak.
Most a lépcsőtől jobbra indultunk el,ahol inkább aprókavicsos a part.Már rájöttem,hogy ez a kedvencem!Hol van már a homok...lepakoltunk,és élveztük az igazi jón-kéket.Ez a szín valami elképzelhetetlen!Egy ismerősöm mondta,hogy amíg nem látta személyesen,addig azt hitte,csak retusálták a prospektusban a képet!Aztán bele a vízbe,és semmi mást nem csináltunk,csak úsztunk,lubickoltunk.Jóval később jutott eszembe a fényképezés,akkor,amikor megláttuk közeledni a hajókat,amik Nidriből indultak.Ugyanúgy kikötöttek,mint mi 4 évvel ezelőtt.Jó messze voltak tőlünk!
Nagyon nagy ez a strand,most látni csak igazán!Megvárjuk,míg a nap teljesen beragyogja a partot,pár fényképért...a tengerről,a sziklákról ,arról az olajfáról,ami félig kilóg a szakadék felé,a falépcsőről,ami vár ránk,az égről,és persze magunkról.Aztán meghozzuk a nagy döntést,és elindulunk felfelé.Keserves dolog volt,azt mondom.Nem tudom,mit adtam volna,hogy valaki hirtelen repitsen már fel!Kezem-lábam remegett,egyre gyakrabban álltam meg pihenni,nehéz volt képeket is csinálni,a végén a gépet is alig birtam felemelni!Ez nem vicc,délidőben,napfényben,felfelé,és a lépcső tetejétől még tovább kellett menni!Amikor beszálltunk a kocsiba,hát,mindketten „pihegtünk” jónéhány percet!És amikor elindultunk,akkor láttuk,hogy felfelé a hegyre a fehér poros út mellett még többszáz méteren állnak a kocsik...voltak,akik akkor gyalogoltak lefelé.Jó döntés volt korábban érkezni!
Porto Katziki
A sziget vitathatatlanul leghiresebb partja,és méltán az.Látványra
egészen lélegzetelállító.
Kétfelől legyezőként nyilik meg a hegy,felül zöld,a
front pedig vöröses és fehér.A viz pedig
gyönyörő kék,fehér fodrokkal szegélyezve.Ilyennek a tenger felől láthatjuk,de a lépcsősor
tetejéről nézve is páratlan a látvány...Egremnin edződött lábaink már szinte örülnek ,hogy csak
száz-egyvalahány lépcső van.Öszességében Porto Katziki nem olyan „nagyléptékű”,mint
Egremni.Kisebb a parkoló,kevesebb a lépcső,rövidebb és keskenyebb a part.Itt is
durva homok van,és a vízben több szikla,ami szintén jobban tagolja a
látványt.Délután értünk ide.Amikor szétnéztem,újra az jutott eszembe,hogy nem jókor jöttünk ide nyaralni.Itt voltak a legtöbben a
nagy partok közül,ez befolyásolta a hatást.Itt a lépcsőzésnél a legrosszabb az volt,hogy sokan jöttek szembe,fordultak meg,álltak
elénk.Főleg-vagyis szinte kizárólag-fiatalok voltak itt,csapatokban...és aki
esetleg nem olasz volt közülük,az is olasz mentalitású.Vagyis állandóan
beszéltek,kiabáltak egymásnak,nevettek,pancsoltak,fröcsköltek.Nagyon messze
próbáltunk menni a lépcsőtől,balra elindulva,de nem tudtunk csendes helyet találn i.A víz csoda-szinű volt,az egész
parádés lehetne,ha legalább csak a fele ember lenne!Vagy a negyede...de nem hagyjuk magunkat!Fürdünk és felfelé nézünk, ott legalább nincs tömeg!Igy látjuk meg,hogy a szemben lévő hegyen,a parkolók után egy híd-lépcső-folyosóféle vezet át a sziklaperemen a félsziget végébe.A kamerával bezoomoljuk,és akkor látjuk,hogy ott is járnak emberek.Eléggé feltámadt a szél,és jóféle hullámzás indult meg,játszottunk vele egy kicsit.Szeretem,ahogy emelget a víz,bár a partotérés nem mindig komfortos!Visszaindulva a lépcsőhöz látjuk,hogy jobbra milyen kedves kis sziklabarlandszerű öblöcskék vannak!Kár,hogy itt is egymást érik a napágyak.Sajnos,ide is reggel elsőként kell érkezni,és dél körül elmenni!Ezt már lekéstük,így elballagtunk a híd-lépcső-folyosó felé...a parkoló autók után egy kis emelkedő,majd rögtön kezdődik a lépcső!
Már innen szédületes a kilátás,középen összeszűkül a sziklás rész,itt kissé félelmetes is lenézni.De muszáj,mert mindkét oldalon nagyon szép!Odalenn pár ember úszkál,olyan a tenger vize,hogy az úszók alatt látszik a mély.Lehet valami élet is megfigyelhető,mert pipával,szemüveggel vannak.A lépcső elég széles,és biztonságosnak tűnik a korlát is a két oldalon...közepéig ereszkedik,majd emelkedik a bokros fás részig,vagy 50 méter hosszan.Mikor átérünk a hídon ,próbálunk tovább menni,de úgy tűnik,nincs út.Hát,inkább maradunk,ilyen magasságban inkább nem játszunk hőst!Kilátóként szuper ez a hely,nézelődünk,fotózgatunk,mert szerencsére csak mi vagyunk itt!Nem is értem igazán,hogy fordulhat ez elő,de örülünk neki.Csend van,meleg,és végre nyugalom!Ez a félórácska lett az igazi élmény erről a partról!
Meganisi szigete
Nidri strandjával szemben
több kisebb sziget is van.Néhány magánsziget,ezekre nyilván nem lehet
átmenni,csak a sétahajókról csodálhatjuk őket.Megvan a maguk
története,leginkább persze a Scorpios szigetnek, az Onassis család szigetének.
Vagyis
idén tavasztól már nem is az övék.Boldog új tulajdonosa egy orosz
milliárdos-nevét csak kevesen tudják.Nekünk földi halandóknak nem is nagyon
érdekes.Annál inkább a görögöknek,és talán nem is jó értelemben!Mert valami
azért csak elveszett ezzel!Leginkább az a törekvés,amit Arisztotelés Onassis-a
nagy vagyonalapitó,-még halálában is szorgalmazott...történt ugyanis,hogy ez az
eszes kis görög miután -ne firtassuk
hogy s mint- Dél-Amerikában meggazdagodott,hazajött Görögországba,amit
mindig imádott.Itthon-továbbra se
firtassuk,hogyan,aki akar,utánanéz-sikerült még sokkal gazdagabbá válnia.Volt a
pénzszerzés mellett egy másik
kedvenc foglalatossága,a szép
nők.Lett is egy felesége,ettől két gyereke(Alexander,meghalt 25 évesen
sportbalesetben,és Christina,a hírhedt,már szintén meghalt...).Aztán jött Maria
Callas,Jackie Kennedy,akit végül elvett...a mi szempontunkból a történet
lényege az,hogy bár már mind meghalt,az
öreg „Ari” hazaszeretete a síron túlról
is üldözi az egyetlen túlélőt,a hatalmas
vagyon egy személyi örökösét,az
unokát.Végrendeletéb en kikötötte ugyanis,hogy csak akkor
kaphatja meg az általa vásárolt
hatalmas értékű görög szigetet,ha hazajön,és megtanul görögül...Hát ez Athinának,az unokának nem éri meg.Eszében
sincs megtanulni,se idejönni!És ebben az sem zavarja őt,hogy a szigeten van
eltemetve az egész család! Mondjuk nem
azért vannak a világon az ügyvédek,hogy
ne találjanak megoldást a
helyzetre:a szigetet az unoka
tartós bérletben adta egy orosz
úrnak...úgy 100 évre.Ennyi időre már érdemes berendezkedni,el is
kezdődött a munka a Scorpioson...többször elhajóztunk
mellette,jachtkikötőt,jachtot,motorcsónakokat és őröket láttunk szép számmal.A
sziget egyik oldalánál meg is lehet állni fürdeni,ehhez már volt szerencsénk 4
éve is!Most egyszer elsétahajóztunk,egyszer pedig a komppal mentünk el mellette
,át a legnagyobb szomszédra
Meganissire
A komppal szűk 30
perc az út.A szigeten 3 falu van,kettő
egyben kikötő is a
tengerparton,egy pedig a szárazföld közepén,fenn a hegyen.Állandóan
kb. 600 ember lakja.Pont ilyen csendes is! A komp beérkezésekor van egy kis „nyüzsi”,amíg
a hazaérkező szigetlakók,vagy a túristák megtalálják hová és mivel menjenek tovább.A kompot
kikötéskor várja egy,úgy mondanám,helyi buszjárat,egy úgy 17 fős kisbusz.(Otthon a reptéri
transzfereket szokták ilyenekkel bonyolítani).Na,mi is megrohamozzuk a helyi
járatot .Nem tudom,kell-e aggódni amiatt,hogy valaki erről lemarad,mi azért
siettünk,felszálltunk.És amikor úgy láttam, biztos,hogy több senki nem fér fel,na akkor már tényleg csak
vagy 3-4 kosaras néni nyomakodott a lépcsőn.Az ajtót nem zárta be a sofőr,de ez
látnivalóan nem számitott.Nagyon érdekes
élmény volt!Csak mi voltunk nem-görögök!Minden más nő fekete
szoknya-blúzban,férfiak fekete nadrág,atléta(!) fehér ing...csak mi voltunk
„szinesek”!Élénk volt a társadalmi
élet,hangos beszélgetés,nevetgélés,a busz eleje kiabált a végéhez,és
forditva...Az út nem hosszú,először a
középső falu szélén,név szerint Kathomeriben álltunk meg,itt többen
leszálltak.Továbbmentünk,majd
megálltunk csak úgy az út mellett a semmiben.A sofőr gyorsan kirakott
egy csomagot, az út mellé,majd beszállt és indultunk.Simán ott hagytuk,majd jön érte a gazdája!De ha
belegondolunk,nehéz is itt bármit meglovasítani!A lakosok biztos,hogy
mindannyian ismerik egymást,a nyaralók meg egyrészt nem lopnak(Tényleg,Görögországban
valahogy senki nem jön
lopni!),másrészt,itt hová is mennének?Az egyszem komp este hétkor indul innen el...de nézzük az
útvonalat:Vathiban kiszálltunk a kompból,Kathomerin keresztül Spartohoriig visz a busz.Ez az
amolyan főváros-féle,innen indul vissza a komphajó.De,hogy ne legyen azért
ennyire egyszerű az élet ,az itteni kikötőt Spiliának hivják.Ez nem egy
negyedik falu,és kissé megtévesztő a kompmenetrendben,aki erre jár,figyeljen!Nagyon
élveztük ezt az echte életet,olyannyira,hogy,nem vettük észre,túlvitt minket a
busz!De egy ilyen nyugis helyen ez nem
lehet gond!A sofőr nagyon integet,üljünk csak vissza ,máris fordul,és
visszavisz minket!Persze minden utas beszél.Általában egyszerre,mit
mondhatnak,nem tudom,de senki nem mérges...valahogy nem is nagyon tudom
elképzelni,hogy itt számit 10-20 perc késés...mi az,amiről egy ilyen faluban le
lehet késni?Igy hát egyszerűen visszafordul velünk...vagyis csak elmondani
egyszerű,mert a falu utcái annyira keskenyek,hogy az egy busz alig tud megfordulni.Ennek ellenére gyorsan,nagy
magabiztossággal tekergeti a kormányt.Én
jobban féltem a járművét,mint ő.Meg se rezzen,ha néha nekikoccan valami
fának,keritésnek.Hát ezért olyan kis viharvert ez a busz!Többször volt olyan
érzésem,hogy már valakinek a kertjében forgolódunk...az alacsony kis házak ablakain be tudunk nézni,akár oda is
lehetne szólni a lakóknak,olyan közel vannak...mennyire más lehet ez az élet
itt,mint egy miskolci lakótelepen!Közben
felszállt egy svéd pár,igy egész
nemzetközi lett a csapat!Mondták,gyönyörű a Limonari,de ők már mennek haza,ha
akarjuk nekünk adják a
nagytérképüket,már nem kell!Így lett egy olyan térképünk a szigetről,amin
minden ház rajta van! Szóval élvezve a közfigyelmet nézelődtünk,mosolyogtunk ide-oda.Kathomeri
előtt aztán kiabált a sofőr:Paralia Limonari!
Vagyis Limonari Part...Ide igyekeztünk ugyanis,mert sok csábítót olvastunk már erről a strandról.A buszról leszállva lefelé kanyarogva bő 1 kilométert kellett menni.Jármű nem jött arra,semmilyen.Esélyünk sem volt stoppolni!Ez volt ugyanis a terv,hogy majd stoppal eljutunk ide-oda,estére pedig Spiliába valahogy!De az optimizmusunk túlzónak bizonyult...egyszerűen azért,mert nem jártak arra kocsik!Így utólag gondolkodva nem is olyan meglepő ez!Egyébként is kevés a kocsi,és szieszta-idő is van!
Na,de most csak kis távot kell megtenni,tényleg 10 perc
alatt lenn vagyunk!A part olyan,ahogy leírták,és amilyenről álmodunk!Kevesen
vagyunk-rajtunk kivül vagy 10 görög,ők is csendesek.Nem nagy a strand,körben hegyek,alul sziklás
résszel,felette zöld növények.A tengerbe nagyobb, kerek köveken megyünk be,a vizben is
kövek és durva homok.Kis zöldes halak már közvetlenül a parton is!Ezeken a
köveken jól lehet feküdni!A nap már jól felmelegitette őket,és kellemesen felveszi a test alakját ,ahogy ráfekszünk.Fekszünk is
sokat,úszkálunk,nézelődünk a viz alatt,de sajnos nem sok érdekeset
látunk.Persze örülök a zöldes kis halaknak is,meg mindennek,ami tenger!Nagyon
jó egy kis csendes fürdés!A vízből látjuk,hogy többen felkanyarodnak a
hegyre,csak úgy fürdőruhában,papucsban.Aztán nem is jönnek vissza.Nemsokára
elindulunk mi is,megnézzük,mi lehet arra.Egy idő után magánútra figyelmeztet
egy tábla-nocsak ez nem jellemző ebben az országban!Aztán észreveszünk egy szállodát,nem akármilyen lehet-a felvezetés
után ezt gondoljuk.Mert látni nem sok mindent lehet belőle,messzebb van az
úttól az épület,a kapunál fotocella,kamerák!Továbbmegyünk a strandja felé,de az
is le van zárva!Készitünk néhány szép panorámás képet,majd újra belevetjük magunkat
a tengerbe...délutánba nyúlik az idő,amikor elindulunk vissza a sziget belseje felé.Újra a kanyargós
úton,felfelé már kicsivel több lett,mint 10 perc.Itt elővesszük a térképet,és
ekkor látjuk,hogy valóban minden ház ott
van rajta,ami előtt elmegyünk!
Reménykedünk, hogy a szieszta végével majdcsak több autó jár
erre,és elindulunk az úton Spartochori felé.Nagyon meleg van,bizony jó,hogy
hoztam szalmakalapot!Teljes a csend,nemhogy autónak,életnek sincs
nyoma.Érdekes,mintha egy kihalt bolygón járnánk!A nagy semmiben egyszer csak
felfedezünk egy szép játszóteret!Vajon kik játszanak itt és mikor?
Körben csak
olivafák,ameddig lát a szem.Egyszer csak
felfedezünk néhány élőlényt:2 birka legelészik csendben egy olajfa alatt.És
ekkor elhúz mellettünk egy piros sportautó.Hát,itt maradtunk...a következő
pedig sok perccel utána jön.És az megáll.Négyen ülnek benne,esélytelennek
látszik,hogy beférjünk.Néhány szó után-hová megyünk-az messze
van-viszlát-elmennek.Mi sétálunk tovább.Nem vagyunk nagyon megijedve,azért óvatos
duhaj módjára úgy időzitjük,hogy legrosszabb
esetben gyalog is elérjük a hétórás kompot...mi az a pár kilométer 40 fokban(!).Csak akkor nem látunk
semmit,csak átsétáltuk Meganissit...az a néhány óra hát a tét!Aztán meglepődve látjuk,hogy az előbbi kocsi jön
visszafelé.Megfordul,és a két hátsó ülésről kiszállnak.”Majd ők itt megállnak,nézelődnek,mi szálljunk
be,elvisznek!”Meg vagyok győződve róla,hogy ez is csak itt fordulhat elő!Kiderül,hogy
ők meg Ausztráliából jöttek a rokonokhoz
és itt nyaral most mindenki.Örömmel hallják,hogy magyarok vagyunk,Spartochoriban
is van egy magyar fiú,a pizzériában
dolgozik,jó pizzát süt...aztán gyorsan odaérünk,és elköszönünk tőlük.Még mindig szieszta
van,sehol senki.Csendbe burkolózik az egész falucska.Szép itt miden,sok
növény,kanyargós szűk utcácskák,és lépcső lefelé a tengerpartra.A fordulóknál kilátók lettek
kiépítve,igy kényelmesen lehet nézelődni.Szeretnénk először megkeresni a
kompkikötőt,hogy tudjuk,hová kell majd
menni.Mert azért nem egyértelmű itt semmi,a kikötőt sem jelölik.Se tábla,se
felirat...azért akkor nyugszunk
meg,amikor elkezd gyűlni fél hét után a nép.De addig még van idő nézelődni,fürdeni.A part olyasmi,mint
Nidriben,kicsit zöldes színű,lágy vízzel.Pont jó arra,hogy felfrissitsen minket.Meglep,hogy viszonylag
sokan vannak.Persze láttuk a kikötőnél a sok hajót, vitorlást.Halászbárkák is
álltak szép számmal.Érdekes,mennyire meg lehet szokni ezeken a helyeken azt a „nemgörcsölökrásemmire”
érzést.Ahogy ott ültünk a puszta betonon,és vártuk a hajót,sokadmagunkkal,valahogy olyan természetes volt,hogy nem kell aggódni semmiért,úgyis megtörténnek a dolgok,aztán meg jó lesz...pedig csak jött a komp,felszálltunk,aztán az út vége felé odalépett egy fiú,kérte a jegyeket,kis hasitasiba gyűjtötte a pénzt,jegyet adott,akinek nem volt...semmi egyenruha ,ellenőr,büntetés,és mégis megy minden a maga útján.Persze ez napsütésben egy ilyen nyugalom-szigetén,mint Meganissi olyan értelmes dolognak tűnik.Nekem meg le kell,le akarom írni,mert annyira ezt éreztem akkor.Újraolvasva novemberben,Magyarországon,Miskolcon,nem biztos,hogy akad,aki érti.De talán pont ezért kap kedvet valaki Meganissihez!
Symposium étterem görög est
Az étterem nevét csak becsületből emlitem,-mégis csak itt
voltunk,-de nem evésre ajánlom a majdani
ide látogatóknak...Eddigi útjainkon soha nem fizettünk még be ilyen
estekre.Nincs is igazán jó hírük,meg
gyakran spontánul is belefutottunk
vacsorák alkalmából,hogy a pincérek
hirtelen táncra perdülnek és
átváltoznak mulató göröggé.
Ezt az estet azonban annyira a jánlották,ráadásul a programért külön nem
kellett fizetni,csak a fogyasztásért.Vacsorázni meg úgyis elmennénk valahová!Végül a program sokkal extrábbra sikerült,mint a
vacsora.FERGETEGES volt-így,végig nagybetűvel.Úgy tíz fős kis magyar csapat
gyűlt össze,nagyon jó asztalt kaptunk,rögtön a „színpad” előtt.Persze nem
kezdődött azonnal a műsor,eszegettünk,iszogattunk,nézelődtünk.Feltűnt egy kókadt öreg görög,ahogy a sarokban egy asztal
mellett bóbiskol,előtte pohárban valami borféle,de ő jobbára lekoppant fejjel
pihen.Néha felnéz,elmerengve,nagyon komolyan.Mi ugye
szórakozunk,nevetgélünk...aztán valahogy szóra-szó,kikerekedik az a
történetből,hogy :a Papó biztosan a
tulaj nagyapja,és nem volt,aki vigyázzon rá otthon,hát el kellett hoznia.Nem baj,elszundikál a pohár
mellett,egy pohár tuti elég neki egy nap!Aztán majd zárás után felkeltik,felrakják a platóra,otthon kiteszik,észre sem
vette,hogy nem az ágyban aludt! Tudom,ez
most nem tűnik nagyon emberbarátinak,de ott nagyon szórakoztató sztori
volt!Szinezgettük,kacarásztunk rajta egy darabig...aztán el is feledkeztünk
róla.És kilenc körül bejelentették,hogy máris indul a műsor.És akkor
megjelent a Papó,felöltözve a
gyapjú népviseletbe,és elkezdte táncolni a...mindent.Először
nevettünk,aztán döbbenten néztük.
Amikor Jannis egy nagy szitába beleállitott egy pohár vörösbort,majd a zene ütemére egyre gyorsulva forgott,és forgatta a szitát is maga előtt,a feje felett és persze körbe.Közben letérdelt,roggyantott,és olyan fordulatokat tett,hogy a végén nagyon megérdemelte a bort,ami természetesen nem folyt ki a pohárból,csak szépen kivette,felhajtotta!Annyira nem biztunk ebben a görög estben,hogy nem is vittük magunkkal a videokamerát.Csak fotók készültek,amik azért nem adják vissza azt az élményt,amit a poháron állva táncoló férfi jelentett.
Mert egyszer csak szájával lefelé forditva letettek egy vizespoharat a földre,majd arra fél lábbal ráállva,amolyan egyhelyben mozogva táncolt...ilyet még nem láttunk!Tűztánchoz már többször volt szerencsénk,bár mióta a tűz csak amolyan könnyed ki petró-spray,ez nem olyan látványos.A tányértörés viszont össznépi volt.Ennyi emberrel ennyi tányért még nem törtünk össze...és persze a közös körtánc végig az éttermen és ki az utcára,ahol addigra komoly tömeg gyűlt össze!Hát tudom én,hogy véletlen volt, de nagyon boldoggá tett,hogy Jannis pont engem hívott elsőnek a sirtakihoz,így én táncoltam mellette.Ahogy ezt leirtam,most döbbenek rá,hogy biztosan sok ország sok házában nézegetik a videót,ahol táncolok...hát,mindegy.Nagy élmény volt!Örülök,hogy nem hagytuk ki ezt az estet!
Irhatnék még a hajókázásról,a Nikolaos fedélzetén.A sok hajó
közül végül ezt választottuk,és egy szolid,csendes kis utunk volt,ezúttal delfinek nélkül...de
inkább azt mondom:Olvasó,határozd el magad,kerekedj fel,názd meg magad!
Az utazásban egyrészt az a jó,amikor az ember ott van valami
csodás,izgalmas,egyedi vagy csak úgy
egyszerűen szép helyen.Élvezi,amit lát,érez,csinál...néha bosszankodik,aztán
megkeresi,mivel vigasztalhatja ezért meg magát,örül az újnak,aztán kicsit
szomorú,mikor haza kell jönni.
Itthon átnézi a
képeit,videóit,rendezgeti a prospektusokat.Én egy ideig még eszem-iszom az onnan hozott jó falatokat,kortyokat.Közben
mesélem mindenkinek az élményeimet...és ahogy telik az idő,egyre inkább
érzem,hogy minden apró szösszenet mekkora hatást gyakorolt,és milyen élénken él
az emlékeimben.Sokáig.Most,hogy hónapokkal később irok,szinte érzem a fáról szedett citrom illatát,hallom a tengert,és a zenét,és még mindig örömmel
tölt el,hogy foghattam Jannis kezét a sirtakinál....Jó volt Lefkadan!Jó
volt a nyár!