A SAROK
-PUGLIA, EGY DÉL-OLASZ RÉGIÓ
A Covid idején kezdtem el szervezni egy utat errefelé.Igazi tengerimádóként a csodás Polignano a mare volt ,ami rabul ejtett.Aztán 5 év után,2025-ben csak megérkeztünk.
PUGLIA
Nem tudom igazán mit gondoltam,de meglepődtem..
Először úgy terveztem,hogy Baritól egészen Otrantoig megyünk ...merthogy az igazán szép strandok azért ott nagyon délen vannak-és 150 kilométer végig autosztrádán-hát csak ki lehet bírni.Aztán,mikor jobban belemerültem a látnivalók,felfedezésre váró dolgok csoportosításába,rájöttem:ez is olyan szeglete a világnak,ahol 10 kilométerenként valami csodás helyet látunk,20 kilométerenként valami olyat,amit eddig sehol,30 kilométerenként meg világörökséget...szóval nagyon le kellett csökkenteni a területet,amit bejárunk.Így esett,hogy az első körben Bariból erre-arra 60 kilométerre csatangoltunk el,aztán 2 nap Polignano a Mare volt és végül Locorotondo központtal megint erre-arra 30-40 kilométernyire.És az első gondolat az volt,hogy 10 nap milyen sok-aztán meg ki kellett hagyni sok mindent.
Még nem voltunk ennyire délen Italiában.Sokat emlegetett jósorom hatodszorra hoz ebbe az országba,és bár az igazi olasz-szerelem fiatalkoromban volt(az akkori Utas és holdvilág élmény mondjuk ma sem múlt)most is óriási boldogság,hogy újra itt lehetek.Csodás élmények kapcsolnak ide,a tájhoz,a történetekhez,emberekhez,ételekhez....nem is tudom,van-e bármi,amire rossz érzéssel gondolok-még a 40 évvel ezelőtti Trasteverei motoros kirablási kísérletre is jó szívvel tudok visszaemlékezni.Mondjuk az annyira szatirikus volt,nem is lehet másképp...
Így -nyitott szívvel és boldogan jöttem Pugliába is.
Kis füzetbe összeírtam csomó mindent...aztán úgy lett,ahogy szokott.Vittek az események ,benyomások. Nagy betűvel beírtam a polipos szendvicset is,hogy meg kell kóstolni!Aztán valahogy nem lett.Lett helyette sok más kulináris élmény és újdonság.És hiába írtam fel boldogan,hogy Pugliának 784 km hosszú tengerpartja van-egy napot tudtunk fürdeni...
Akkor néhány gondolat: egy nagy régióba érkeztünk,a 20 olasz régió közül a 7. legnagyobba.Majdnem háromszor akkora,mint Borsod megye...és 4 millió lakosa van.Érdekesek ezek az adatok.A legérdekesebb meg az,hogy Olaszország egyik legszegényebb régiója.Annyira,hogy az olasz GDP számnak körülbelül a felét termelik itt.(Az egy főre eső országosan 36 600 euro,ugyanez Pugliában szűk 18 000)
Hát ennek megfelelően vártam a bájos,romantikus,de máló vakolatú házakat,a huszonéves,zörgő kocsikat,a kicsi,régies üzleteket ...hát,nagyon nem ez van.Egy csillogó,modern reptéren landoltunk Bariban.Ez a reptér évente 6 millió utast fogad.És a régióban összesen 4 reptér van:2 nemzetközi és 2 kisebb.Tükörsima út vezet be a városba-mondjuk már az első napon sokalltam a körforgalmakat,de,ha ilyen jó úthálózat járna hozzá,eltűrném Borsodban is! Sok helyen jártunk már,ahol olajfák borítják a hegyoldalakat,de itt valóban ameddig a szem ellát...50 millió olajfa,a legnagyobb olasz termőterület.A hosszú tengerpart miatt magától értetődik a halászat-és mégis szegény régiója az országnak...tényleg minden relatív.
A világ egyre jobban felfedezi,mint turistacélpontot-ez jó a gazdaságnak,és mondjuk pár tíz évig a lakosok is jól fogják tűrni.Utánanéztem,mi a helyzet az országnak ebben a szegletében maffia-ügyben.Nagyon érdekes,amit találtam: Sacra Corona Unita a neve a saját külön bejáratú maffiacsapatuknak.Azt írják róluk:leginkább a Camorrához hasonló szerkezet,kb 2000 fő,ééééééés,hogy kulturáltan felosztják egymás között fő tevékenységeiket a csempészést és a gazdasági bűncselekményeket.Nem tudom,ebből mi lehet igaz,de mindenesetre megmosolyogtató. Egész Puglia egy nagy mosolygás volt nekem,nagyon szerettem itt lenni.És felvértezve ezzel a mosollyal -és a hely néminemű ismeretével:már most elhatároztam,hogy Leccei kiindulóponttal bejárjuk majd azokat a déli csodás partokat is!
BARI
Ez a város sokkal másabb és izgalmasabb,mint gondoltam.Sajnos,nem tudom azt írni,hogy megnéztük.Fájóan kevés volt az itt töltött idő.A 3 éjszaka az 2 fél és 2 egész napot jelent.A két egészet ráadásult elcsavarogtuk,szóval leginkább úgy lehet mondani,hogy némi ízelítőt kaptunk Bari hangulatából....az viszont elvarázsolt.
Néhány adat ide is,hogy érthetőbb legyen:Bari területe 116 km2 (Miskolcé 236...),lakossága 316 ezer fő (Miskolcé 145 ezer ) így nem meglepő a népsűrűségi eltérés :Bari 2760-nal vezet ,míg Miskolc 623 .
Tehát egy relatíve kis területen lévő sűrűn lakott város. Érdekes szerkezettel.Abszolút tengerparti település.Külön érdekessége,hogy a tengerszint feletti magassága 5 méter.Mégy az utcán,aztán egyszer csak a tengerparton vagy-de nem kell lemenni,az úttestről,járdáról egy vonalban be lehetne menni a vízbe...
Egy kisebb félszigetszerű kiszögellés a tengerbe,meg az azt körbeölelő terület alkotja Bari Vecchiat-Öreg Barit-az Óvárost.Nagy terület ez,olyan izgalmas dolgokkal,mint a Basilika San Nicola ,ahol San Nicola ereklyéit találjuk.Ő az a Szent Miklós,akit azért őriz a világ emlékezete,mert manapság Mikulás néven követjük a tetteit.Eredetileg valamikor a 3. században élt,Törökországban.Megszámlálhatatlan dolognak a védőszentje-kedvencem a Posztósok,Köszvényben és minden mozgásbajban szenvedők,és az Eladósorban lévő csúnya hajadonok... a mindenféle jóságos cselekedeteit még Törökországban tette,lévén ott élt egész életében. Az a jótett,ami a mai napig összekapcsolja a Mikulással,kicsit 18 éven felüli.Pár mondatba sűrítve,az történt:Miklóst fiatalon pappá szentelték...nem tudjuk ugyan,hogy a III. században a papok mennyire éltek szent életet,de úgy tartják hősünk igen.Nem tudván mit kezdeni a szüleitől örökölt vagyonnal,elhatározta,hogy szétosztja a szegény gyerekek között.Így is tett-vagyis meglett a célcsoport,ami a mai napig működik.A módszerről pedig azt tartja a legenda:egyszercsak tudomására jutott,hogy a szomszédja annyira elszegényedett,hogy a három leánya(hogy csúnyák voltak-e ,arról nem szól a fáma) a létfenntartás miatt kénytelen a testét árulni.Nem volt ez annyira ritka dolog akkoriban(úgy látszik nincs új a nap alatt),de egy erényes pap nem nézhette...kitalálta hát,hogy egy zacskóba köt sok-sok aranyat és éjszaka bedobta az ablakon.Reggelre kelve volt nagy csodálkozás és öröm-annyira,hogy a legidősebb lányt ki is tudták házasítani...(itt felvetődhetnek kérdések,de tartsuk tiszteletben a fámát!)Következő évben ugyanakkor ugyanannyi aranyat dobott be az ablakon..mire kiházasították a középső lányt .(Újra ne gondolkozzunk semmin!).És harmadszorra,mikor a legfiatalabb lány került sorra,valamiért már a kéménybe dobta a zacskót.És a leány pont akkor tette volna ki száradni a harisnyáját-bármilyen harisnya is volt a III. században.Az arannyal teli zacskó pedig pont a harisnyába pottyant...na így esett,hogy lett nekünk Mikulás.
Barihoz pedig csak annyi köze van,hogy jó 600 évvel a halála után,mikor már régen szentté avatták,olasz tengerészek jogosnak vélt felháborodásukban feltörték a sírját -és magukkal hozták a csontokat.Ugyanis elvesztették az áruikat és úgy gondolták ,valami nekik is jár.Ilyen egyszerűen.
A világ pedig ezer év múltával is Bariba zarándokol,hogy tisztelegjen a szent előtt.Hát,ilyen a történelem...A templom maga nagyon szép.Érdemes beállni a sorba,mert főszezonban azért lehet sor,hogy bejussunk.A szent ereklyéi az altemplomban vannak,szinte mindig imádkozik ott egy csoport....
Ez volt az első óváros,amit láttunk,vagyis ekkor még szédülten forgolódtunk,élveztünk minden kis sarkot,portált,erkélyt...Bari Vecchia egyébként is másabb,mint a többi kisváros ilyen negyede.Először is van itt egy nagy vár-amiről annyit tudok írni,hogy nem voltunk benn...de kívülről impozáns.Van itt egy utca,ahol kinn a házak előtt készül a tészta.(Arco Basso)Orecchietta,vagyis Fülecske.Olyan fülkagyló-szerű alakja után kapta a nevét.Nyilván vettünk belőle,de bevallom ,ottlétünk alatt egyszer kóstoltunk ilyet.Érdekes volt viszont,ahogy készül,és ahogy ezek a családok a nyitott lakásajtó előtt-dédnagyitól az unokáig,dolgoztak a tésztán.
Meg minden egyebet is lehetett kapni itt az utcán:nekem ,mint nagy olasz konyha rajongónak a szárított paradicsom és a millióféle izesítésű taralli volt a sláger.(Ez egy roppanós,de mégis puha sós snack-féle,amit leginkább kóstolók és saláták mellé adnak.Mi is ezt kaptuk a Mozzarella kóstoló-tálban...de simán rágcsálni is nagyszerű!(Hagymás,sajtos,rozmaringos,köménymagos,sós fahéjas,mustáros-meg még sokféle)
Itt ,az óvárosban van Bari egyik leghíresebb cukrászdája és fagyizója-bár olasz földön gyakorlatilag nincs rossz fagyizó.Ahogy rossz kávét sem nagyon ittam még.Itt is finomakat ettünk-ittunk.Itt kóstoltam először azt a helyi specialitást,amit aztán az úton még négyszer...de erről majd külön-mert nagyon megér egy misét.
Az óváros kapujánál egy egész utcányi étterem,cukrászda,kávézó,fagyizó....maga a Corso Vittorio Emmanuele is ilyen.Érdekes,hogy minden valamire való olasz városban van Via Vittorio Emmanuele .Itt az egyik legnagyobb ,legimpozánsabb utca az.Az óvárost a modern Murat városrésztől elválasztó többsávos,tízméteres pálmafákkal szegélyezett út ez.Esténként, merthogy szinte csak akkor jártunk ott-igazi nagyvárosi,megkockáztatom elegáns kivilágítással,ragyogással.A pálmák alatti reflektorok egzotikus ,délies pompát adtak a városnak.Hozzá az óriáskerék a tengerparton.És végig kivilágítás a Lungomaren...több kilométeren át.Hát,meglepett a szegény régió központja.
Aztán ,ha átmegyünk a Vittorio Emmanuelen,és elindulunk "felfelé" a Via Sparanon...senkinek nem jutna eszébe,hogy egy olyan régió székhelyén sétálgat,ahol 60 éve még barlangokban éltek az emberek.A Sparano egy sétálóutca,a Centrale pályaudvarról indul és egészen az Óvárosig tart.Csodásan kivilágított,luxusmárkák üzleteit felsorakoztató sugárút.És szegélyezik az olyan épületek,amelyek a leginkább szívemhez nőttek ebben a városban.Merthogy a nagy népsűrűség miatt itt felfelé terjeszkedtek.Az óvárost körülvevő Murat városrész új építésű bérházakból áll .Itt a "bérház" szót nem úgy kell érteni,mint mondjuk Miskolcon.Ezek a bérházak 6-7-8 emeleten,egymás mellé szorosan épített,de teljesen különböző épületek.Egy építész szerintem imádná őket.Én is imádtam.Szinte mindegyik különböző színű,más a nyílászáró,más a bejárat,a portál,az emeletek elosztása....olyan szemet gyönyörködtető díszítősor.
Volt szerencsénk egy ilyenben lakni.A harmadik emeleten.Megvolt a reggeli és a késő esti program:nézni a házakat,az embereket,az életet.
Az épületek földszintjén pedig üzletek,pékségek,kávézók,ristoranték.Ahogy a belvároshoz közeledünk,persze egyre elegánsabbak,drágábbak.
A "mi " utcánk túloldalán az egyik sarkon egy kávézó,szembe velünk egy Supermarket volt.Nyilván úgy kezdtük a napot,hogy reggel 7-kor már a cappuccinomat ittam a kávézóban...aztán a harmadik reggel eltekeregtünk egy másikba is,merthogy szinte minden utcában volt egy.És mindegyikben voltak vendégek.Az olaszok itt kezdik a napot ,egy kávéval meg egy sütivel.Nem szalonnás rántottával,hanem édes sütivel.Áll a melós foltos ruhában a pultnál és eszi a krémes croissant és issza a cappuccinot. Aztán kimegy a buszmegállóba,felszáll a buszra és indul a munka.
Nem volt nehéz a tájékozódás.Ez a városnegyed egy egészen egyszerű geometrikus elosztású utcaszerkezet.Párhuzamosok és merőlegesek.Bizonyára van építészeti szakszó rá,én nem tudom.Csak annyit,hogy szabályos,és nekem nagyon tetszett. A városból kifelé menet,minél jobban távolodtunk a belvárostól,olyan léptékben csökkent az emeletek száma a bérházaknál.A város szélén már csak 2-3 emeletesek voltak... de mint írtam,nem igazán tudtunk szétnézni.
GRAVINA DI PUGLIA
Rögtön az első egész napunkon el is hagytuk Barit.Dél-keleti irányba mentünk 60 kilométert.A cél Gravina volt.Nem annyira ismert ez a város,legalábbis a neve.Mert egyébként biztos,hogy sokan látták a fő attrakcióit.A nincs idő meghalni című James Bond film hátterei voltak Matera és Gravina városa.Utóbbi az,ahol a főkém egy hosszú kőhidon motorozik át,halált megvető gyorsasággal és persze bátorsággal.Ugyanebben a filmben viszi az aktuális győnyőrű nőt Matera városába-gyönyörű környezetben...
Akkor Gravina....
egy olyan város,amit a Gravina folyó által nagyon régen és nagyon mélyen kivájt szurdok határol.Lényegében egy fennsík a szurdok kanyargós völgye által körülvéve. Igazán ez a látnivaló.A város maga olyasmi,mint az itteni többi-talán kicsit álmosabb,kevesebb túrista látogatja.Nincs nagy óvárosi része,egy katedrálisa van-ahogy Itáliában kis túlzással.minden olyan településnek,ahol 100-nál több ember él...van viszont ez a szurdok...én nagyon szeretem a természet és az épitett látványosságok ilyen találkozásait.Úgy kell elképzelni,hogy van a város-ami egy tipikus olasz városka:tekergős utak mentén szép kis házak,kapuk...egy főtér(itt parkoltunk)piaccal,nem túl nagy,de éppen vásárolt minden háziasszony.
És a házak között a tábla:Ponte. Híd. Így egyszerűen.És elindultunk A Híd felé.Aztán az utca kiszélesedett és egy kilátófélébe torkollott.Ami itt elénk tárul,arra szokták mondani,hogy impozáns látvány...mi álltunk a városban,előttünk a szurdok,jobbra a híres híd.Széles,masszív kőhíd ,alatta a folyóval.Most csak elképzeljük,mert némi víz csordogál odalenn,de nem folyó.Viszont a színes hatásosak:mindenféle zöld növénnyel benőtt szurdok van alattunk.Olyan ez a híd,hogy be lehet járni közepét,alját.Elmondanám,aki esetleg ezt olvasva menne oda,hogy ingyenes a lejutás..érdemes megnézni középről, lentről...szerencsére rajtunk kívül 5-6 ember volt ott,így lassan és minden részletet kiélvezve tudtuk megnézni.Szeretem az ilyen térélményeket.Ahogy a mondás tartja:ameddig a szem ellát...a sziklák szürkéjét zöld foltok tarkítják...közben régi-régi kő építmények:kapuk,kunyhók,vastag kerítés falak...ahol hosszan lehet bolyongani és élvezni,hogy mekkora és milyen szép itt a világ.
Van még itt valami nagyon érdekes:a Gravina Földalatti(Sotterranea ha valaki rákeresne).Szerettem volna megnézni,mert végtelen izgalmasnak ígérkezik,de sajnos májusban még csak hétvégén va nyitva.Ez egy labirintusszerű, járatokból és barlangokból álló földalatti város- igazi helytörténet.Abból a korból,amikor az itteni emberek még itt éltek-nem is volt olyan rég.Nagyon sajnálom,hogy nem tudtuk beiktatni-de ajánlom mindnekinek,aki a nyári szezonban jár errefelé.
MATERA
Ez a város tulajdonképpen nem is Pugliában van,hanem pár kilométerre átcsúszik már Basilicata régióba.Viszont annyira híres és akkora produkciója Dél-Olaszországnak,hogy kihagyhatatlan.Valóban így van.
Amikor egy ilyen utazást tervez az ember,valahogy úgy gondolkodik minden városról,hogy csak az a rész van,amit lényegében meg akar nézni.Ami a látványosság.Sokszor elfeledkezünk arról, hogy ezek ma is élő,működő városok.Nem csak a műemlék főtér van a csodás reneszánsz palotákkal,a várak,a templomok.Van kórház,óvoda,intézmények,meg minden,ami egy városnak szükséges.Ez így van Matera esetében is.Megérkeztünk a városba,és miután mindig egy domb tetején láttam azt,amit én "Materának" hívok-tudok...hát leparkoltunk és elindultunk felfelé a dombra.Egy idő után feltűnt,hogy egyre kevesebb az ember,egyre hétköznapibb a környezet.Úgyhogy elindultunk lefelé... és akkor egyszer csak az egyik utcán élesen jobbra kell kanyarodni és pont ott álltunk a Sasso di Matera nevű világörökségi helyszínen.
Itthon utána néztem:A városnak ma 60 ezer lakosa van (kb,mint Kaposvárnak).Jó nagy területen,mert ebből lejön a 3 nagy műemlékterület,majd 100 négyzetkilométer.De maga a Sassi-vagyis a Barlanglakások és a hozzájuk tartozó kiszolgáló létesítmények -is több,mint 25 négyzetkilométer.Szóval hatalmas terület,amit be lehet járni,bóklászni.
Most egy csodálatos régi városnak néz ki,de 1950 tájékán még mindennapi életüket élték itt nagy családok.A sziklába,földbe vájt lakásokban.Egy légtérben-minden és mindenki.Felnőttek,gyerekek,állatok.Közmű nélkül.Kicsit levon a környék romantikájából,ha ebbe belegondolunk.A kis barlang,ami be lett rendezve,hogy képet kapjunk,milyen lehetett ez az élet-hát ma olyan kis kedvesnek tűnik-de,hogy milyen lehetett itt 6-8-10 ember,meg a többi...nem jó belegondolni.Azt olvasni róla,ez volt Olaszország legnagyobb nyomornegyede.(Eszembe jutott,hogy tinédzsekoromban jól szórakoztunk Nino Manfredi Csúfak,piszkosak és gonoszak című filmjén.Az ugyan Rómában játszódott,de valami hasonló lehetett itt Materában is.)És miután országos szégyennek nyilvánították ezt a helyzetet,elkezdődött az új lakónegyedek építése.A sassikból kiköltöztették az embereket.Szép lassan teljesen kiürült ez a rész.Aztán a 80-as években felfedezték,milyen jó kis turisztikai látványosság lehetne...és az is lett.Ma Olaszország legnagyobb szabadtéri műemlékegyüttese,özönlenek ide a látogatók!
Most olyan szájtátós,fejkapkodós ez a kisebb városnyi műemlék,főleg,hogy minden van,hogy akár egy egész napot is elbolyongjon itt a látogató.Templomok,régiek és újak. Lakások,múzeumok,mesterségek bemutatói.És persze mindenféle szolgáltatás,hogy éhen-szomjan ne haljunk!
És,mivel a Gravina folyó szurdoka mellett vagyunk,itt is elénk tesz a természet egy csodálatos élményt.Leérve a szurdokhoz,ahol az utca visszafelé kanyarodik,látjuk a végtelen Pugliai tájat...
POLIGNANO A MARE
Ez a falu ennek az utazásnak az oka,az életrehívója...a Youtuben nézegettem videókat,mikor megláttam a Mala Monachile öböl képét.Na,ide megyünk,fogalmazódott meg bennem.Aztán jött a Covid-és nem mentünk.De a kép már beégett.És ilyenkor az úgy van,hogy egyszer úgyis LESZ.Hát,most lett.
És az van,hogy ez a falu valóban az utazás egyik csúcspontja volt.Az öböl az a "Mindentvisz" kategória.Mikor csak állsz és nézel ki a fejedből,és azt gondolod:Tényleg kegyelmi állapot,hogy itt állhatsz.Mert ott állni,meg képen nézni-azért NAGYON más!És sokadszorra gondolom azt: vannak olyan célpontok,túristalátványosságok,amik annyira "híresek",hogy az már közhelyes.Már szinte ellenszenves,ahogy mindenki áradozik róla.Mint mondjuk az Eiffel torony,vagy a Mona Lisa ,a Colosseum,Maya bay...meg van még sok ilyen.Aztán,amikor előtte állsz,akkor rájössz,hogy ennyi ember csak nem tévedett! És valóban az Úristen tenyerén érzed magad,hogy ott állhatsz.
Na ilyen a Polignanoi öböl is!Ezt a strandot nézve arra gondolunk,miért is nem láthatja mindenki? Ezt a két sziklafalat,ahogy közrefogja a köves partot és megszelidíti azt a csodás kék tengervizet....felette azok a mesés épületek,a drága étterem(ahova persze nem megyünk,mert nem hiszem,hogy lehet egy menü olyan jó,hogy 200 eurót fizessek érte!De az a kilátás!Valószínűleg azt kell megfizetni....)
Sajnos,amikor itt voltunk,az a 2 nap-az volt a 2 legvacakabb időjárás szempontjából.Így nem tudtam fürdeni az öbölben-pedig a terv még indulás előtt persze ez volt.De lementem-két lépcsősoron a felette levő hídról...hosszú nadrágban,melegítő felsőben,üldögéltem egy kicsit ott a sziklán és néztem a vizet.Az a mélykék fajta,nem is csoda,itt nagyon gyorsan mélyül.Annyira,hogy évente sziklaugró versenyt szoktak itt rendezni.
A Híd maga egy régi Római kori,eredetileg vízvezetékes híd,magas,vastag kőfalú.Összeköti az óvárosi részt az öböl felett az újabb résszel.Innen elsétálva jutunk az új rész egyik terére,ahol a Domenico Modugno szobor áll.Fiatalabbaknak ismeretlen a név-az olasz könnyűzene egyik nagy alakja a hatvanas évekből.Leghíresebb dala a Volare (Repülni) című,amit mindig széttárt karokkal,égre emelt tekintettel énekelt-ezt több fesztiváldíjjal is jutalmazták akkoriban.A kisvárosnak azonban még mindig nagyon jó reklám.Annyira,hogy az Óvárosi rész "főutcáján"-az Aldo Moro tértől a tengerig tartó nyílegyenes utca,ahol egyébként rengeteg jó étterem,kávézó,minden egyéb üzlet van- na itt lampionszerűen kifeszítve a dal egyes sorai olvashatók.Mi sajnos nem láttuk ezt világítani-az egyetlen este,amikor sötétben is itt sétáltunk,kiment a fejemből...talán,mert akkor ettem a legfinomabb Spaghetti all assassina-t.
A szobornak egy nagy teret szenteltek,itt áll abban a pózban:széttárt karral,égre emelt tekintettel.A háttér pedig maga a sziklás tengerpart.A sziklásat itt úgy kell érteni,hogy egy valóban nagy fennsík,ahová bátran ki lehet menni fotózni.Vagyis bátran ki kell menni,kötelezően,mert olyan pompás a panoráma az öbölre,meg a városra.
CEGLIE MESSAPICA
Aki amúgy valamennyire ismeri Olaszországot,de most kétszer elolvasta a fenti nevet-és fogalma sincs,mi lehet...ne bizonytalanodjon el.Mert ez egy nagyobb falu neve ugyan,de kiesik a túristaútvonalakból.A tengertől csak vagy 30 kilométerre van,de ez pont elég,hogy már ne legyen híres...egyvalamiről ismert-mint sok más falu a környéken: az agroturismo.Lényegében néhány kilométerenként található erre egy nagy gazdaság.Vagy inkább farmnak nevezhetjük.Mi egy olyat választottunk,ahol a mozzarella sajt készítését mutatják be,a kis jószágok születésétől kezdve.Százéves is van a gazdaság,most a dédunoka viszi tovább,ő készítette a sajtot is a bemutatón.Megnéztünk néhány jószágot,egy nagy kád habos tejet,aztán jött a lényeg,a sajtraktár és a készítés...többféle sajt készül itt,a lágytól a több évig érleltig...nagy sajtimádók vagyunk,szóval ez nekünk a Kánaán!És roppant érdekes volt a készítés folyamata.Szigorúan kézzel,bio.
A folyamat röviden:a tejet a megfelelő baktériumkulturákkal kezelik ,így lesz az úgynevezett sztracsatella,ami kisebb darabokba összeállt lágyabb sajt.Ezt jól kipréselik,hogy megszabaduljon a nedvességtől,majd forró!vízzel és sóval kezdik elkeverni.Folyamatosan,addig,míg a sztracsatella teljesen fel nem oldódik,sima homogén masszává nem válik.Ezt a masszát kezdik adagolni,vagy masninak,fonatnak vagy gömbnek(ilyet lehet nálunk kapni) .Ez az 5 sor azért egy jó órás művelet...
Persze a végén volt azért kóstoló is.Saját sajtokból,sonkából(ahol marha van,ott sonka is!) tarallival,kenyérrel és a hely rosé borával...parádés volt.
És álljon itt az út gasztro élménye-majd minden utazás alatt van szerencsém felfedezni valami újat-de,erről a spaghettiről itt hallottam először.Azóta már többször csináltam itthon,egyre jobban sikerül.Spaghetti all'assassina.
A rizottóhoz hasonlít az elkészítési módja,az olajon pirított tésztát lassacskán öntjük fel a fűszeres-paradicsomos főzővízzel,és állandó felügyelet mellett pirítjuk le-amennyire szeretnénk.Szóval szimplán pasta-paradicsom és fűszerek...zseniális az íze,négy helyen négyszer vacsoráztam ezt.
ALBEROBELLO -és a trullók
Akkor először is a trullókról...merthogy erre járva lépten nyomon feltűnnek ezek a furcsa formájú házacskák.Mint a Hupikék törpikék házai.Hófehérre meszelt kör alakú,vagyis több kör alakú házacska összebújva,kerek,szürke rakott mészkő tetővel. Alacsonyka mindegyik,hogy még kedvesebb,emberléptékűbb,léleksimogatóbb legyen.
A kocsiból is látni sokat,de olyan szerencsénk volt,hogy az utolsó szállásunk egy ilyen trullóban volt.Így belülről-közelről is meg tudtuk érezni a hangulatát.
Locorotondo környékén egymást érik az ilyen kis tanyák. Tekergős utak,rakott kőkerítéssel határolva.Aztán egy-két kisebb kanyar,és látni a bevezető utat a tanyára...itt bizonyára nem így hívják,de egy birtoktól kisebb...bár nekem leginkább arra hasonlított a miénk.A bevezető utacska egyenesen a házhoz vezetett.A ház mellett fedett terasz grillel,napágyak..Előtte pedig nagy mező,lejt a másik tanyáig.Bármerre fordultunk,láttunk másik trullót.Na nem túl közel...szemben a láthatáron, a domb tetején pedig fehérlett Martina Franca városa.
A ház maga bűbűjos volt.Nagy falvastagság,majd egy méter mindenhol...Benn kis előtér,konyha étkező,hálószobák és egy fürdő...ahogy az olaszok szokták,csodás modernség a régies,felújított házban.
Mert ezek a trullók nem új építésűek.Százéves is megvan mindegyik,de nyilván már úgy felújítva,hogy megfeleljen annak a sok modern dolognak,amit beletettek a turistáknak.Légkondi,Netflix,minden.
LOCOROTONDO városa maga egy dombra épült.Elég hosszasan kell kanyarogni,mire felérünk a városközponthoz.Az óváros a domb tetejénél kezdődik egy régi-régi kapun átlépve.Előtte egy modernebb park,nagy terasszal,ahonnan kápráztató kilátás van a környékre:
A nap süt,az idő szép,hosszasan nézelődünk.
Az óváros ekkorra már kisebb hatást gyakorol ránk.Aki soknapos utakat tesz,több olyan várost látogat meg(akár Itáliában,akár más országokban),ahol komolyabb óvárosi rész van-az tudja miről beszélek.Az első napokban még csak szédelgünk a romantikus utcácskákban,csodáljuk az erkélyeket,kapukat,a sok kis kanyart...de ahogy mindent meg lehet szokni,úgy ezt is.Bevallom férfiasan ,ekkorra már telítődtem az óvárosok bájával-bármilyen szentségtörés,azt kell mondanom,ekkorra kevés volt az elkápráztatásomhoz ezek puszta léte.
Mégis ez a város az,amire különösen emlékszem.Az oka az lehet,hogy különleges a megközelítése.Egyrészt,ahogy a trullóból jöttünk "fel" sétálgatni,vacsorázni,a sík vidék felől közelítve a dombon lévő város látványa nagyon impozáns volt.
Másrészt egy középen emelkedő kakaós csigához hasonlatosan körbe vezetett fel út a tetőn lévő teraszig.Itt végig éttermek,cukrászdák,és ami igazán különleges,kertek,szőlőlugasok voltak.Ez a szőlőlugas egyben borkóstoló hely is volt,kedves kis asztalokkal,babzsákfotelekkel...mindezekhez a hátteret a Pugliai táj adta.
A maga nemében különleges ez a táj.Dimbes-dombos,bár Italia egyik legalacsonyabb régiója.Az ezer métert is alig éri el a dombok magassága.Ami más,mint a magyar domboknál,hogy itt sokkal nagyobb a terület,tágabb a panoráma.Olyan térélményekben volt részünk Matera város déli részén,Gravina közepén,és itt Locorotondo környékén is,hogy néha az volt az érzésem,a világ hever a lábunk előtt.Változatos volt a látvány,a mediterrán éghajlat miatt kevesebb az erdő,de minden zöld.És a vidék geológiája,a karszt miatt a sok kisebb barlang,dolina, minden sziklásnak tűnik.
Ezekből a lapos kövekből van rakva az út melletti kerítés,ami annyira romantikussá tesz itt a kis városkák közötti közlekedést. A földeken sűrűn olajfák,alattuk,közöttük pipacsmezők.És ahogy elhagyjuk az egyik kis települést,pár kilométer után feltűnik az egyik dombon egy másik, fehér házakkal,harangtornyos templommal.
és akkor ALBEROBELLO
Az a város,ahol a trullók az óváros.Ahol a legtöbb trulló maradt épen,ezért itt van a legnagyobb turistaforgalom.A világörökség része,régóta.Két egymástól több száz méterre lévő területtel,amit egy zavarba ejtően modern városrész köt össze.Modern parkolóház,üzletek,utcák...de a lényeg akkor is a két trulló negyed.Ha a parkoló felől közelítünk,először a Piccola (kicsi) negyedbe érünk.Itt van az egyik híres múzeum,az Emeletes trulló.Nem nagy az egész,de képekről nézve érdekes...be nem jutottunk,időpontra foglalt csoportok voltak ottlétünkkor,ennyi időt meg nem akartunk várni...Itt számosságban kevesebb a régi épület,viszont,mivel kevés az ajándékbolt,kiszolgáló létesitmény,kicsit korhűbb,autentikusabb.De így sem tud versenyezni azzal a hatással,amit a Monti negyedben lévő 1030 trulló látványa kelt az emberben.
A főutcán át jutunk el ebbe a negyedbe...Mi más lenne az utca neve: Via Vittorio Emmanuele.Olyan utca,hogy dombról le,dombra fel...kis terecskénél egy elágazás,de bármerre megyünk a Monti negyedbe jutunk.Szerencsénk volt az idővel:a nap ragyogott,de nem volt még meleg.Az ég csodás kék,néhány felhő,hogy jobbak legyenek a képek!A trullók pedig sorban és egymáson,amerre nézünk....szóval ,igen.Ez valóban zseniális hely.
Egészen a hegytetőn lévő San Antonio templomig megyünk-tulajdonképpen a templom is mintha trulló lenne...előtte nagy park,a park túloldalán megyünk le-ott sok olyan trullót látunk,ami kiadó apartman.Másik irányba indulva egy botanikus kert-félét találtunk...egyszóval,eltelik itt a nap szájtátással...
OSTUNI
MONOPOLI
MARTINA FRANCA
Azért örülök,hogy most nincsenek itt,és nem látom az arcukat azoknak a művészetimádó ismerőseimnek,akikről tudom,hogy olvasnak.
Mert,amit most írok,talán rosszul eshet nekik....
A gyönyörű,fehérre festett óvárosi házak,a bejáratokhoz vezető ódon kólépcsők,a százéves spaletták,a szűk kis sikátorok-mind elbűvölően romantikus.Olyan,ami egyszerre izgalmas és megnyugató,de mindenképpen felvidít és boldogsággal tölt el.Néhol több az ember,néhol kevesebb,valahonnan látni a tengert,valahonnan nem.Mindenhol van templom,tér,meg terecske,száradó ruha...Ám a képeket nézegetve nem igazán tudom,hogy a 3 város közül melyikben készítettem.Bármelyikben lehetett,mert mindhárom ilyen.
Ami Martina Francaban más volt,hogy óriási szerencsémre éppen ebben az időben érkezett ide a Building Bridges kiállítás.Szeretem az ilyen kortárs szobrokat,amilyeneket ő csinál.Itt 6 pár hatalmas emberi kéz kapcsolódik össze olyan formában,amikkel ő bizonyos emberi érzéseket,értékeket kifejezni gondol. Ezek pedig a Segítség, Remény,Barátság,Hit,Bölcsesség,Szerelem...szép lezárása ennek a boldog 10 napnak.
VITTORIO EMMANUELE
Ha már oly sokszor felmerült a neve,a végére nézzünk már utána.
Olaszország ,a mai értelemben nem is olyan régen létezik.Már az államformát,területi egységet értve.A XIX. század közepéig a ma oly híres városok(Velenze,Firenze,Milánó,Nápoly,folytathatnám) önálló városállamként működtek.Elaprózva,számtalan egymással szemben álló érdekkel.Ennek az lett a következménye,hogy mindenféle szövetségeket voltak kénytelenek kötni,mindenféle más uralkodókkal.Egy nagy hatalmi harc volt az egész...és akkor egy fiatal hetcegben felmerült az egységesítés gondolata.Legegyszerűbben talán így lehet leírni a folyamatot.Persze ez több évtizedig tartott,sok harc árán,de végük 1871-ben ki lehetett mondani,hogy megalakult az az Italia,amit ma is ismerünk.És ez egyértelműen II.Vittorio Emmanuele érdeme volt,aki az akkor létrejövő olasz királyság első uralkodója volt.Nyilván felmerül még sok-sok híres ember neve ebben a történetben-de ezt talán majd máskor.Az viszont érdekes,hogy Róma csak ekkortól fővárosa az Olasz köztársaságnak...előtte pár évig Torino,majd Firenze viselte ezt a címet...mik vannak!
Szóval ez volt az első felvonása Pugliának.Nem biztos,hogy jövőre,de,hogy leszünk még erre,az biztos!
