Advent Pozsonyban, Bécsben

Alapvetően nyári típus vagyok,nulla foktól rügyfakadásig legszívesebben téli álmot aludnék...így nagyon meglepődött a család,amikor  felvetettem az adventi kirándulás gondolatát.Persze  az ötlet felmerülésében nagy szerepet játszott egy nagyobb összegről szóló nyereményutalvány.Májusban nyertük,amikor már mindkét nyári programunk leszervezve,kifizetve várta a megvalósulást.Elveszni meg ugye mást sem hagyunk,nemhogy utazási   utalványt!Hát el „kellett” kezdeni  gondolkodni,mire is költsük!Bár minden évben lenne egy ilyen „gondom”!

És mert az őszt nem tudtuk szabaddá tenni,maradt a téli utazás.Pár évvel ezelőtt volt egy munkahelyi kirándulásunk Bécsbe,akkor jó volt az idő,és ugye mostanában már decemberben is „fakadnak a rügyek”?!

Egy hozzám hasonló napimádó embernek ez az egyik legfontosabb szempont!

Az utazás legkellemetlenebb részén az elején estünk túl.Minden képzeletemet felülmúlta az a téli népvándorlás,amit  advent ezüsthétvégéjén  megtapasztaltunk.Pedig  az  utóbbi években már Bécs mellett más városok felé is veszük az irányt mi magyarok,de(sajnos vagy nem) ezek a városok szintén nyugat felé vannak...elképesztő számú autóbusz és személyautó volt az utakon!Leginkább a benzinkutaknál  láttuk,éreztük  ezt,néhol egyszerűen nem fért el több jármű!Állítólag aranyvasárnap még  ennél is többen vannak,bár ezt józan ésszel már el sem lehet képzelni!

Mi  Pozsonnyal kezdtük a hétvégét,ahol azért még nem olyan mértékű a vásár látogatott sága,mint Bécsben,de a határig együtt vándoroltunk a „bécsiekkel”.

Szóval Pozsony...eddig  nem gondoltam úgy a szlovák fővárosra,mint amit feltétlenül meg akarok nézni.Most is csak véletlenül  merült fel.A határtól  Pozsony felé haladva még annyira sem változott meg a táj képe,mint amikor Borsodból átlépünk Heves megyébe.Éppen,mintha Magyarországon autóznánk...olyanok az utak,olyan a táj,a házak,az épitészet,a falvak.Furcsa,amikor átlépjük a határt,és másik országban autózunk,mindig szoktam érezni valami idegenszerűséget.Itt pont olyan,mintha otthon autóznánk!Nincs is nagy idő ezen töprengeni,pillanatok alatt ott vagyunk Pozsonyban.Az időjárás  eleinte  nem kegyes hozzánk,nincs hideg,nem esik,de nagy a köd!Annyira,hogy  a várból-ahová először felmegyünk-körbenézve szinte semmit sem látunk.Még csak sejteni sem lehet ,merre van a Duna vonala,pedig állitólag  gyönyörű a panoráma  a vár kilátójából.Budapesthez hasonlóan  itt is a város hegyére épült a vár.Nem nagy,és szerkezetében is teljesen más.Egyszerű,letisztult formáju-ahogy mondani szokták.Egy szép kerttel,néhány szoborral,könnyen bejárható.Mondjuk mindez érvényes a városra magára is...a legkevésbé fővárosszerű főváros,amit eddig láttam.Látszik,hogy nem annak „született”.Ha hasonlítani kellene,hát valahol Székesfehérvár és Eger között van,az épületeit,központját,terek nagyságát illetően.Az óvárosi részre gondolok itt leginkább.Mert persze ott barangoltunk,sétálgattunk  hosszasan.Tulajdonképpen itt vannak a „kötelezők” is(vagyis azok az emlékművek,templomok,házak,amiket minden városban megnéz a magára valamit is adó turista).

A Szent Márton koronázási templom,ahol számtalan magyar királyt koronáztak,és királynőként Mária Teréziát is.A régi pozsonyi magyar szinház-ma már Szlovák Nemzeti Szinház,és  jó néhány épület,amely a magyar történelemben szerepet játszott...a főúton haladva jobbra-balra nézegetve „jönnek” szembe a magyar történelem nagy nevei:

Zichy kastély,Erdődy kastély,Grassalkovits kastély,Pálffy kastély...ezeket a hangulatos óvárosi részen bóklászva lehet megnézni.Ez a rész nagyon szép...azért is ,mert gondozott,tiszta,és azért is,mert ÉL.Vagyis az egymás mellett álló épületekben nincsenek lezárt üzletek,papírral betapasztott kirakatok,szeméttel beszórt portálok...minden üzletben működik valami,rengeteg  a kereskedelmi,vendéglátóipari szolgáltatás .És ezek feltűnően hangulatosak!

Van itt skót pub,mexikói étterem,igazi olasz Pasticcherio,hogy csak néhányat soroljak.Alacsonyabbak az épületek,keskenyebbek az utcák,mint Budapesten,de  színesebb,változatosabb  az utcakép.Valahogy minden kisebb léptékű.A cukrászdák,az édesség és souvenir üzletek,és maga a karácsonyi vásárnak helyet adó főtér is!Kevesebb a pavilon,de minden izléses,rendezett.Nagyrészt a vásárlásban kimerült,megéhezett  emberekre gondoltak,mert sok a jófajta ételt,italt kináló bódé.Csak kisebb részükben árulják  az ilyenkor megszokott karácsonyi  csecsebecséket.Szalmafonott karácsonyi diszek,üveggömbök,száritott gyümölcsökből asztali diszek,gyertyák,koszorúk.Nagyon más az árukínálat,mint a Miskolci Karácsonyi vásáron.Ott inkább az ajándéknak való dolgok vannak túlsúlyban,itt a diszek,dekorációk és az étel-ital.

Hát,ettünk is nagy hévvel...nehéz is lett volna ellenállni a lapostányér méretű,vaslapon ropogósra sült tócsninak,vagy lapcsánkának,ahogy még sokan ismerik.Különlegesen finom volt még az a szendvicsféle,amit a helyiek leginkább vettek:az előre pácolt csirkemellett,vagy sertéstarját rostélyon megsütötték.Egy óriási zsemlefélébe tették,és hegynyi méretű sült hagymát púpoztak rá,majd mindezt nyakonöntötték valami fűszeres tejföllel.A helyiek mindig jobban tudják,mit kell  enni,mint az egyszeri utazó,ezért mi is ezt kóstoltuk meg!Nem csalódtunk!Persze kötelező volt hozzá a forralt bor is!Ezek után beültünk egy hangulatos kis cukrászdába...sok  ilyen van a belvárosban,egy-egy kis gyöngyszem mindegyik.

Igazi kis  kerekasztalos,tonettszékes,összebújós.Századeleji hangulatú,vagyis már múlt század eleji...a festés,a falburkolat,bútorok...olyan,ahol jólesik csak üldögélni ,nézni a kávé gőzölgését és a falakat,polcokat,képeket.Ilyen helyen érti meg az ember,mire gondolnak  egyes emberek,amikor azt mondják,nem kereskedni kell,hanem vendégül látni.Itt Pozsonyban a Maximilian    

                    kávéházban valóban azt érzem,nem eladtak nekem egy kávét egy forró csokit és egy karamellkrémet,hanem  vendége vagyok egy száz éves háznak.Jó itt üldögélni,pont az ablak mellett vagyunk,a főtérre nézünk,és a melegből nézegetjük a vásározókat...szinte folyamatosan tele van a kávézó,sokan beszélnek magyarul is.Kedves ,figyelmes a kiszolgálás,nincs nyoma annak,amit a szlovákok „hozzánk-állásáról” hallunk néha.

A felmelegedés és a jó kávé után újra az óváros felé vettük az irányt.Nem láttam még külképviseleteket úgy,ahogy itt Pozsonyban vannak!

Az utcákon haladva egyes kapuk felett  észreveszünk egy-egy zászlót:itt a japán,ott a német,igy sorban...vagyis nem az egész ház a követség épülete,hanem jobbára csak a felső emelet.Nem őrzik az épületeket,mert nem laknak itt a követségi dolgozók-többnyire külő kerületekben élnek-.Szóval,ha jártunkban keltünkben felfedezünk ilyesmiket,ne lepődjünk meg!Érdekes még ,hogy  a város életéhez kapcsolódó,embernagyságú,körbejárható szobrokat álmodtak ide a városatyák,mintegy „pozsonyi karakternek”.

Egy hires-hirhedt  kávéházi figura volt  az az úr,akinek kedvenc kávézója elé vidám szobrát odaállitották.A nevét sajnos elfelejtettem,de mindegy is most nekünk,az üzenet a fontos:ilyen boldog az ember,ha Pozsonyban élhet...fényképezik is rendületlenül a szobrot.Mint a csatornatisztitó szobrát.Nagyon újszerű a gondolat,amiből ez a szobor született,és annak ellenére,hogy semmi fennköltség,semmi misztikusság nincs benne az egyik legkedvesebb szobor,amit eddig láttam!A harmadik hirességhez nem volt szerencsénk,mivel éppen áthelyezés alatt van,de megemlitjük a paparazzot,aki a város  egyik cukrászdájával szemben elbújva egy sarkon fényképezi,aki belép a cukiba ...Van még néhány ilyen alkotás a város más részein is.Nekem tetszik ez az ötlet,hogy nem piedesztálon állnak szobrok,amiket ámulattal bámulni kell,hanem az utca vonalában vannak,és  körbe lehet járni őket,megfogni,átölelni,hátbaveregetni,ne adj’isten bohóckodni velük...

Decemberben hamar sötétedik,négy óra után már kezdik bekapcsolni az ünnepi fényeket!Nekem a Főtér nagy fenyőfája a legszebb,de a színház előtti tér és széles utca,ahol jégpályát is felállítottak,nagyon impozáns!Megnézünk még néhány szép épületet,pusztán azért,mert szép!Kicsit elkóborolunk egy autóbuszpályaudvar felé is,és még tovább,”ahol már a  túrista sem jár”...és véletlenül kikanyarodunk a modern Pozsony egyik utcájára.Innen egy hosszabb kanyar a Duna mellett visz vissza a híres hídhoz.Az utca mint Miskolcon a Király utca,vagy Debrecenben a Piac...vagyis tovább erősödik az az érzés,hogy  mintha egy megyeszékhelyen járnánk!A hidat persze nem lehet mihez hasonlítani,annyira egyedi.Igy kivilágítva sokkal szebb-világosban látszik a  rengeteg ronda falfirka.A híd felszíne csak az autósoké,a gyalogosforgalom  két oldalt süllyesztett járdákon zajlik.Amúgy érdekes a szerkezete...csak egy pillére van,oda futnak be a támasztó-feszitő huzalok,így különleges  a  vonala.Kicsit,mintha hanyattesés előtti pillanatban lenne,Hercule Poirotnak,aki a  szimmetria szerelmese biztosan megremegne a lába,ha látná!A torony felső részében étterem van,állitólag az egyik legjobb Szlovákiában.De mi magyar csárdában vacsorázunk,nem is akármit...Hegyeshalom szélén ,az elhagyatott határállomás mellett,a senki földjén van egy szálloda,ahol éjszakázunk,és  az ottani étterem a Paprika csárda...bátran ajánlom mindenkinek,aki arra jár,érdemes megállni!

Másnap reggeli után irány Bécs!Azt reméljük,kevesebben lesznek,lévén vasárnap van,az egynapos utasok már otthon vannak!Állítólag így is van,de azért még mindig épp elegen  vagyunk!

Mivel karácsonyi vásárkodni reggel 9-kor még eléggé korán van,hát a délelőtt egy részében elmegyünk a Hundertwasser házhoz.

Ugyan voltunk már többször Bécsben,most először látjuk ezt a érdekes házat.Hát,valóban elég érdekes,több szempontból is.Persze magát az épületet is,mint épitészeti alkotást,sokáig lehet nézegetni...különlegesek a falak,a  vízszintes,függőleges  síkok,a felületek,a nyílászárók...Teljesen más vizuális élmény,mint a ma oly  nagyon elterjedt minimál stílus,ami  az egyszinűséggel,az egyszerű formákkal hódít(sokakat).Itt minden szín harsány,vidám, telt.A falfelületeken is megragad a szem,nem „csúszik” el  a pillantás,mert  van mit nézni!A nyílászárók sem csak úgy egyszerűen sorakoznak az emeleteken!El-elcsúszik a síkjuk,a formájuk, nagyságuk különbözik.Sokáig nézegetjük,vajon van-e két egyforma,vagy legalább hasonló egymás mellett?Nekem tetszik ez a sok néznivalót kináló épületegyüttes,olyan  bájos a maga szabálytalanságával!Mint az a barátnőm,aki  sárga vagy világoskék harisnyákba szokott járni,virágos kötényruhában,2-3 méternyi  magafestette selyemsállal a nyakában és 6-8 bőrkarkötővel a kezén...ja és kicsit szakadt a vászontarisznyája is,mégis összességében valahogy  jól tud kinézni!

Mondjuk furcsa elképzelni,milyen lehet  vasárnap reggel  felkelni ebben a házban...én úgy szoktam,hogy reggelente kócosan,pizsamában odaslattyogok az ablakhoz kinézni,milyen is  ma a világ...hát,itt ha lenéz valaki  az utcára   vasárnap reggelente ,azt látja,hogy emberek százai bámulnak felfelé,és  fényképezőgépek,kamerák tucatjai vizslatják a házat.Mert hogy ez egyébként egy  lakóház.Mikor megépült,állitólag villámgyorsan elkeltek a lakások,pedig  még bécsi viszonylatban is horrorisztikus  áruk volt,arról nem is beszélve,hogy azt mondják,a lakásbelsők sem  mindennapiak...Ott is  szabálytalanok a falfelületek,sőt,több lakásban még a padló is!Ezekben  stabilan rögzitett butorok vannak,mivel az  asztal lábai nem egyformák.Mondjuk,a férfiak ugysem szeretnek sokat „átrendezni”...legénylakásnak kiváló lehet.Bár,ha jobban belegondolunk,leginkább antialkoholista férfiaknak!Mert „ládasörös” BL meccs után rossz lehet megbotlani a padlóban...

Megnéztem a kaputelefonon a névjegyzéket,nem lakik itt magyar nevű lakó!

A házzal szemben kis shop.A mai világban ennél  szürkébb látványosságot sem enged ki a markából a kereskedelem!Ez a kis boltocska legalább stílusos,látványos,kedves!A színek,a formák a házhoz hasonlóak.A shop központi része egy kis bár,köré  szerveződnek a souvenirboltok.Minden kapható itt,ami ezzel a névvel eladható,sőt,minden,ami bécsi!Sapka,póló,kendő,pohár,toll,csokik,és még  sok más,mint  ilyen helyeken mindenhol!

Ilyesmi lehet akkor a bérház belseje is,mint a shop alapzata...a régi macskaköves utak képe rémlik fel nekem,mint gyerekkoromban Miskolcon a Szilágyi Dezső.Hatalmas,egyenetlen felületű kövek,csak itt benn vannak a házban...a lépcsők,korlátok sem egyenesek,olyan modernül kőkorszaki...így rövid időre nagyon izgalmas.Itthon  gondolkodtam el,hogy állandóan ezt látni talán más  lehet...

Bécs látnivalói egy külön fejezetet kívánnának.Azért ez már egy igazi főváros...és mivel csak egy kis „Burg-kört” futottunk,lehet,majd egy nyári többnapos nézelődés  után kellene irni róla!Most vissza a télhez,a karácsonyhoz.Az időjárás jobb talán csak tavasszal lehetne:nincs hideg,ragyog a nap!Ezek szerint Bécs szeret minket,egy újabb ok,hogy visszajöjjünk!

A karácsonyi vásár lényegében három helyen zajlik,mi kettőben  mélyültünk el,a A Mária Terézia térin csak átmentünk.Hosszasabban a Schönnbrunni kastély előtti vásárban voltunk.Az előző utunkon kiderült már,hogy ez a szebb és jobb nekünk.Egyrészt kevesebben vannak,vagy talán csak jobban eloszlik a tömeg?Az biztos,hogy szellősebb a tér,jobban van hely a pavilonok között,kellemesebb  érzés itt nézelődni,mint délután a Városháza előtti vásárban.A pozsonyihoz hasonlóan itt is csak karácsonyi  dekorációk és étel-ital van.

Az viszont nagyon sok és nagyon ízléses!Csodásan díszített  gömbök merített papírból,átlátszó üvegből,fúvott  ,színes  csodák,kicsik nagyok,még nagyobbak!Angyalkák mindenféle anyagból:kerámiából,szárított gyümölcsből,fúvott üvegből-bábok  minden mennyiségben a Betlehemekhez,és egyébként is...különféle kézműves termékeket lehet venni ajándékba:magokat,ezekből sajtolt olajokat,mézzel keverve-persze annyira kis csinos,ízléses üvegekben vannak ezek,hogy néha az üveg miatt nem tudunk ellenállni a vásárlásnak,így leszünk boldog tulajdonosai  fél liter tökmagolajnak is!Vannak likőrök,kézműves csokoládék,meritett papír levélkészletnek,fotóalbumnak,poharak, békebeli fajátékok.

Bár szinte minden 2-3 pavilonban,vagyis 2-3 termelőtől is kapható,valami kis  részlet mindig változik,minden árusnál felfedezünk valami újat,amit elnézegethetünk.Semmi nem olcsó itt,-sőt a magyar közalakalmazotti költségvetésünknek bizony  nagyon is drága,-ám minden annyira jó minőségűnek tűnik-és otthon ki is derül,hogy valóban az-,hogy megéri az árát.

Így vagyunk az ételekkel is!Még két éve kinéztem a héjában sült krumplit,most azt keressük!Jópofa  kíntornára hasonlitó  kemencében ,fóliában sül  egy nagyobb  krumpli,majd 4 felé vágva kis tálkába teszik.Ízlés szerint  mártást lehet választani hozzá.Fokhagymás joghurtossal nagyon finom!És hát kötelező  a  forralt bor hozzá!Erre az alkalomra készített bögrében adják,a bögrére 2 euro „betétdijat” számolnak fel.Ha kiürül,bármelyik boros pavilonban visszaveszik.De persze haza is lehet hozni,emlékbe!

Kora  délután visszamegyünk a belvárosba. A Stephansdom után  egy nagyobb Burg kör következik,majd  rögtön a Városháza  előtti karácsonyi vásárhoz  érkezünk.Ugyan még csak alkonyodik,de a Városháza,mint  háttér,így is csodálatos.

Persze legszebb képét majd sötétben mutatja,amikor  mint egy arany torony világítja meg a vásárt...messziről nézve jó a szemnek,de ahogy közeledünk,már  kissé rémiszt a rengeteg ember.Mert még annál is több,mint gondoltuk...a vásárnak van egy  kivilágított portálos bejárata,odáig még viszonylag nyugodtan lehet menni,de azon átlépve már a tömegérzés a meghatározó.Ez rányomja a bélyegét az egész este hangulatára.Annyit azért meg lehet figyelni,hogy itt már mindenféle vásárló és vásárlátogató ízlésére rákészültek.Megtalálható az a fajta ízlésesvilág,ami  Schönbrunn-nál,de már szép számmal van „tömegtermék” is!

És így szép csendesen nézelődve eltelt a nap,advent harmadik vasárnapja.A hosszú úton hazafelé azért csak az jutott eszembe,szép voltak a fények,a díszek,jó volt  ott lenni,de újra inkább akkor megyek   vásárra,ha nyáron tartják,és jó hosszú időre elnyújtva,hogy  ne mindenki egyszerre akarjon útra kelni és ott lenni.

Lefkada

Görögország-Lefkada

Az utóbbi években a Jón tenger jelentette nekünk a tengerparti nyaralást.

A Görögország nyugati partján lévő szigetek  csodás hegyeikkel, jellegzetes partjaikkal,strandjaikkal varázsoltak  el minket.Aki járt már errefelé,az tudja,miről beszélek,és tudja milyen  érzés meglátni a „jón kék”-et...Azért tettem idézőjelbe,mert  ez a szín persze csak nekünk,tengerimádóknak létezik.Mert  bizony sokan vagyunk,akik nem tudnak szabadulni ennek a színnek ,ennek a tájnak, hangulatnak és hát az országnak  a fogságából.Aki már látta,minden képen felismeri  a lágyan egymásba hajló zöld dombokat,a köztük  megkergült kigyóként kanyargó utakat,és persze a vizet,ahová ezek az utak vezetnek.Meg  tudja különböztetni a többi-egyébként szintén csodás  tengerparttól.

A jón kék az valami  gyöngyházosan  opálos  ultramarinkék,aminek a teltsége  folyton változik a nap sugarainak útját követve-néha zöldes is,vagy türkiz,és meg-megcsillant  egy kis ezüstös  szikrát,vagy  hófehér  fodros csipkét  a szél  kedvének megfelelően...

Először 2009-ben láttam a Pargai nyaralásunk alatt egy hosszabb hajóúton,ami Lefkadat,Kefaloniát,Ithakát érintette.Lefkadan, Egremni partjánál kötöttünk ki egy röpke órácskára.Felejthetetlen a pillanat,amikor megláttam a  víz színét.Ahogy a piros hajóval faroltunk ki a part felé,egy néger tengerész állt a létránál,és ő felügyelte a partotérést.Észvesztő volt a kontraszt  a bőre színe,a  vakítóan fehér kövek és az akkor először látott jón-kék között.Ez az érzés és látvány vonz vissza újra erre a tájra.

Görögországot egyébként is csak jókedvében teremthette –bármiféle- jóisten!A Jón szigeteknél pedig különösen cifra lehetett a hangulata!Olyanok ezek  a szigetek,mintha Zeusz a kombolojával játszadozva  egy nagyobb lendítésnél lepörgette  volna  a zsinórról a gyöngyszemeket,aztán azok a tengerbe hulltak  és   hirtelen  szárazfölddé változtak ...

Na,az egyik ilyen gyöngyszemen  töltöttünk egy hetet idén augusztusban.Lefkada látszatra a legegyszerűbben megközelithető tagja a szigetcsoportnak.Azért irom,hogy látszatra,mert  ott hamar kiderült,hogy odaérni valóban „könnyű”,de a sziget szépségeit megismerni,elérni bizony  már nehezebb feladat.

A megközelités  egy vékony földsávon,autóúton,tehát kompozás nélkül lehetséges.Ez az a sziget,ami közvetlen közúti összeköttetésben van a görög szárazfölddel.Rögtön meg is nézhettük  a hidat működés közben,ugyanis pont felvonták akkor,mikor odaértünk.Két magas vitorláhajó úszott be a fővárosba...és mikor visszaengedték a hidat,mi is bebuszoztunk.Szinte azonnal a nyüzsgés közepén találtuk magunkat.Meglepődtem a nagy autóforgalmon,valahogy kevesebbre számitottam.Nem is tudom,pontosan miért?Hiszen ez a legnagyobb város a szigeten.Vagyis az egyetlen olyan igazán város méretű.Később bejárjuk a többi nyaralóhelyet,melyek még görög viszonylatban is  olyan kis méretűek,hogy  meglepődök.De a főváros nem csak ezek tükrében tűnik nagynak,valóban hosszú utcák,többszörös kereszteződések,több nagyobb áruház...emlékeimben  városabbnak tűnik,mint   Argostoli és Zakynthos város 

.Egygázzal megyünk Nidribe,ahol a szállásunk lesz.Az egyik legnagyobb üdülőfalu.A tengerpart mentén hosszan nyúlik el,fürdésre mégis kevésbé alkalmas,mert a part jelentékenyebb részét a hatalmas kikötő foglalja el.A város strandja keskenyebb,de a viz szép,tiszta.Több kisebb sziget öleli körül,igy  nézelődni is pompásan lehet  fürdés közben.

Kárpótlásul  viszont valóban csodaszép luxus-jachtokat láthatunk a kikötőben ,estéről estére  cserélődnek,egyik  szebb mint a másik...ragyogóan kivilágitva állnak  egymás mellett.Ha hosszasan nézzük  e kiváltságosokat,még a szerénynél is szerényebbnek tűnik a mi   apartmanunk...azt ugyan                          szuperiornak hivják,de itt a  jachtokon  ez a fogalom valószínűleg mást jelenthet. Kézibeszélővel értekezik egymással a személyzet,fotocella nyitja a teraszajtót,fehér kesztyűs pincér hozza tálcán a  hűsitő italokat,segiti fel a vállkendőt az idősebb hölgyre,aki aztán lejön a hajóról sétálni a partra.Ha nem nézném végig a jelenetet,nem mondanám meg a két hölgyről,hogy  komolyan közük van a szuper hajóhoz.Simán hétköznapi turistának néznek ki,teljesen elvegyülnek a forgatagban-és nem azért,mert mindenki milliomosnak van öltözve!A hét folyamán többször nézegettük ennek a nyilvánvalóan más társadalmi rétegnek az esti pihengetését...érdekes volt.A csodás hajók mellett több nagyobb és  még több kisebb kirándulóhajó is a kikötőben áll esténként,és csábitja a hajókázni vágyó turistákat...és van még jónéhány kisebb magánhajó,szintén kivilágitva.Impozáns a látvány, éjszaka  remek sétatér.A kikötői  sétányon ,mint minden ilyen  városban,

 étteremek sorakoznak.Imádunk jókat enni,de csak hármat próbáltunk ki,másodszorra már  „belenyúltunk a tutiba”,vagyis meglett az igazi:a  Maistrali    étterem.Szeretjük a „greek cuisine” ételeket keresni az étlapon,szinte csak abból válogatunk.Az első alkalommal rendelt  kleftiko  olyan porhanyósan omlós bárányhús volt,a szaftja olyan izletes,a kenyér-amivel ezt a mennyei szaftot tunkoltuk,bocsánat,de így szeretjük,-gyermekkorom barcikai kenyereit idézte.Biztosan sokan emlékeznek még arra az időkre,amikor a kenyér héja nem nyúlt,mint a gumicukor,hanem,ha letörtük a dumót(mifelénk igy mondják),megrepedt,és kis héjmorzsák repkedtek   körülötte...a bele pedig ,összenyomva nem gyurmaként ragadt össze,hanem rugalmasan ,lassan visszanyerte eredeti alakját.Szóval itt (és sokan tudjuk,hogy egész Görögországban) ilyen a   pékeknél a kenyér...

De beszélhetnék  a gavrosról is,amit  egy görög szakács talán el sem tud rontani,esetleg  csak egy rosszul sikerült tzatzikivel,de itt  nem volt erről szó!Itthon próbáltam sütni-főzni –onnan származó alapanyagokból-sült fetát,mert az is csúcspontja volt az étkezéseinknek!De valahogy nem sikerült az igazira!Viszont már  Kefalonián is azt figyeltem meg,hogy másik nagy kedvencemet,a muszakát már félve rendelem!Ugyanis menthetetlenül rászoktam ennek a jellegzetesen görög ételnek az „olaszosított”  változatára!Azt hiszem, 2007-ben  volt Sartiban ,hogy a fűszeresnél egy fekete ruhás  asszonyka összerakta nekem az ő saját 4 fűszerből álló muszaka-mixét.Nagyon jó volt,évekig főztem vele itthon,mert rendszeresen készitem egész évben a családnak-imádjuk...aztán 2009-ben Pargan,talán a Bacchos  szakácsa a fűszerek mellé paradicsomszószt  is tett a húsra,és hát,ott eldőlt a sorsom-és mivel én főzök rájuk,a családé is!Azóta paradicsomosan esszük a muszakát,ami- többen mondták már-szörnyen nem görög!De nagyon finom!!!Úgyhogy most is rendeltem egy muszakát-titkon reméltem,hátha piroslik majd,de igazi görög,barnás szósza volt...na azért nem volt az rossz  úgy sem!

Ám lényeg,hogy  megtaláltuk a kedvenc éttermünket,kár,hogy nem volt egy napnak több estéje,hogy több mindent ki tudtunk volna próbálni...utolsó  este,búcsúzásként gyümölcsöt,koktélt,köszöntést kaptunk,nagyon jól esett,bár nem ritka gesztus ez a világnak ezen a táján!Ugyanilyen jó érzéssel gondolunk  arra a „gyorsgyroszosra”,ami a kikötővel párhuzamos  nagyon hosszú főutcán található:a

Sthatis.Egy rendkivül hangulatos,valóban gyors,és -nem elhanyagolható!-nagyon finom gyroszos,ahol azért mást is lehet kapni.Itt ettük az első este kötelező horiatikit(ahogy a görög salátát a görögök hívják)...mert összerakható az itthon is,de csak más az ottani paradicsom ize,az a lágy feta,hogy az édes hagymát már ne is emlitsem!Volt,aki kinevetett egyszer,merthogy hagymát hoztam Görögországból...aztán,amikor adtam neki egy kóstolót megértette.A görög „vöröshagyma” nem csípi a szemet,nincs szaga,ha nyersen esszük,és kissé édeskés .

És a pékségek!Egész Görögországban szeretek a pékségben bóklászni,az lehet csak  kedélyromboló,ha esetleg későn nyit,ahogy  mondjuk Kefalonián,Skalaban jártunk.De az itteni pékségek szerencsére korán nyitnak,és bár még nem teljes választékkal,de  friss kenyérrel már 6 után haza tudtam menni.Nem szép az ismétlés,de  annyira szeretem a félkilós ,hosszúkás cipót,mikor még langyoskán széttépem,és rárakom a vajat,hogy nem tudtam ezt az emléket itt most nem megosztani veletek!Hozzá kis feta ,olajbogyó  és az a húsos,súlyos paradicsom,amiből keresve sem találni két egyforma alakút...ilyen a reggeli.Itt Nidriben még hozzáteszem,hogy  limonádé saját szedésű  citromból,és indulhat a nap!Több,mint tíz  éve járjuk az országot,ebből kétszer-háromszor  reggeliztünk szállodában,a többségét tehát igy magunknak tálalva...mégis jut szinte  minden évre valami új feledezés.Az idei,hogy  megkóstoltuk  azt a sokféle hosszúkás –úgy mondanám-óriásropit.Én a sós izeket szeretem jobban rágcsálni.Ezért a szezámmagos,teljes kiörlésű és a sajtos változatot kértük először.Azt kell mondjam,sajnálok minden eddigi évet,amikor nem ettem belőlük!A ropitól vastagabb-jóval-ezért úgymond van mit enni rajta,a kiflitől  pedig szárazabb,igy valóban rágcsálni kell!Egy  doboz Amita narancslével ebédre,valamelyik strandon ülve,tökéletes!Hozzátenném még,hogy mivel  házi  recept  és készités,ezért minden  pékségben  egy kicsit másféle variáció kapható belőlük.Nidriben jobb volt,mint Vassilikiben...

Azért is ragadhatott el  itt a gasztronómia szele,mert  Nidriben leginkább reggeliztünk,majd  mikor visszaértük a kirándulásunkról,vacsoráztunk.Olyan ez a sziget,hogy  a sok szépségét szétszórja,körül  a partok mentén...vagyis sokat kell menni,autózni,ügyesebbeknek motorozni.De tényleg csak a nagyon ügyeseknek,mert az utak egyrészt észvesztően kanyargósak,másrészt  a hegyről kanyarog lefelé a tenger partjára.

Mi kocsival vágtunk neki a   felfedezésnek,a „nagyvadak” meghóditásának,de bizony sokszor összeszorult a gyomrom,elkerekedett a szemem,mikor az előttünk lévő utat néztem!Azért is,mert a térképek nem sejttették velünk,hogy mire vállalkozunk!Gondos válogatás után vásárolt  térképünknek köszönhetően első nap optimistán kezdtünk bele a kalandba.Hogy miért nem akarják az utasnak előre elmondani az út hosszát és sújtáshoz hasonló nyomvonalát,az rejtély marad nekem.Talán,hogy  magabiztosan vágjunk neki ,hogy ne bizonytalanitson el a szándékunkban,vagy egyszerűen csak amúgy görögösen:”ilyen vagy olyan ,nem mindegy,fő,hogy  leértél  és szép”...arról nem is beszélve,hogy az aszfalt minősége,mondjuk úgy,kívánni valót hagy maga után.

Sokszor kívántuk,bárcsak lenne csak kicsit jobb,vagy csak legalább kicsit lenne aszfalt!Mert  gyakran elfogy  az útburkolat,aztán néha kisebb-nagyobb kövek állták utunkat...az egyik lefelé útnak annyira nem akart vége lenni,hogy elhatároztam,felveszem videóra  a visszautat.Hát,ilyen utak vannak...

Nidri „felett”  a hegyekben van egy vizesés.Sokan ajánlották a  fórumokon,hogy mindenképpen érdemes megnézni,mivel nincs is messze,mondhatni kellemes kis séta.

Meg is néztük.Két dolgot azért feltétlenül el kell mondanom.Szerintem  bizony  messze van a falutól.Ahhoz legalábbis túl hosszú és eseménytelen az oda és vissza  vezető út,hogy azt a  3 óra hosszát beáldozzunk a napból.Én mindenképpen  azt javaslom,hogy inkább valamilyen járművel induljunk útnak...

A másik dolog  pedig az,hogy bár az oda vezető utat a sokat emlegetett görög lazasággal csak néhány  kartonpapirra kézzel „kapart”  waterfalls felirat mutatja,ez a vízesés több,mint amit ez a felirat sejtet.Senki sem emlitette a  netes forrásaimban,hogy  amire rá kell készülni,ami ott vár minket,az egy kisebb fajta  nemzeti park!Olyan elegye a növényeknek,sziklás hegyoldalnak,patakmedreknek,és persze a lezúduló viznek,amit  kicsit gondosabb nemzetek már természetvédelmi területnek nyilvánitanának!Nem vagyok nagy természetjáró,de ez a- nevezzük parknak-,nagyon tetszett!Talán azért is hódíthatott meg annyira,mert olyan családiasan kicsi volt.Nem egy Samaria-szurdok szerű nagy túrára kell gondolni,hanem  egy olyan kellemes egy órás bolyongásra a természet lágy ölén.Itt,az amúgy   tikkasztó nyári görög tájban kellemesen hűvös az idő...Mi kocsival mentünk fel  a kis parkolóig.És tovább gyalog.Letaposott föld,beton,lerakott kőlapok váltják egymást.Az utak mentén szinte végig korlát segiti a haladást,sok helyen szükség is van rá.Kisebb-nagyobb kövek és hatalmas szikladarabok is fekszenek a földön,közöttük  csörgedezik a patak vize.

Most augusztus első napjaiban alig valami,de azt mondják tavasszal és kora nyáron sok víz folyik itt le.A kövek miatt sok helyen száraz lábbal is át lehet vágni a patakocskán.Figyelni kell,mert elég csúszósak a kövek!Egészen vadregényes ez a táj,több,amolyan kicsi szurdokon vezet  át az út,és   gyönyörű,ahogy a sziklák között feltárul a következő kép...igy jutunk  el egy tavacskához,ami felett nagyobb vízesés helyét mutatja a fal.Most csak szelíden csordogál  egy keskeny csíkban.De az út tovább vezet még,a felső vízesésig,ahol megint egy tavacska vár.Itt többen fürdenek is,bár a jelzéseik szerint nagyon hideg lehet a víz.Fantasztikus lenne a madarak csivitelése,a kabócák zaja,és a viz csobbanása...leghangosabb azonban sajnos az emberi beszéd.Itt érzem először azt,amit aztán  a többi nagy strandon is:erre a szigetre nem  főszezonban kell jönni.Túl kicsi ez a sziget ennyi embernek!Mig készültünk ide,rengeteg fotót,videót megnéztem a nevezetes helyekről ,strandokról.A kék ég,a jón szinű viz, a sziklák,a  ragyogó napsugár mellett szinte tapintható volt a képeken a csend,a béke,a nyugalom.

Na,ilyen képeket mi nem tudtunk csinálni!Mert bárhová megyünk augusztusban, a sziget minden részén rengeteg ember van!Szinte alig  van olyan fotónk,amin  ne látnánk a tájban,a tengerben,a köveken   embereket.Sok embert.Itt is sokan vagyunk,haladni is nehéz tőlük,kerülgetjük egymást a szembe jövőkkel.Kár,mert ez pont az a hely,amit nagyon lehetne élvezni...de igy is nagyon megérte eljönni! Az külön szerencse, hogy útközben találkoztunk egy nagy juhnyájjal !

 Szeretem a görög falvakban,hogy kocsikázás közben egyszer csak  előbukkanhat  vagy 60-70 birka,és nagy gyorsan elnyargal a kocsi mellett...véletlenül épp a kezemben volt a fényképezőgép!

Nagy strandok

Lefkada is egy hegyes-dombos sziget,ahol a főút  a hegyen fut körbe,vagyis a strandokhoz úgy le kell „ereszkedni”.Ez a főút elég jó minőségű,bár nem túl széles,és elég kanyargós.A nagy strandokhoz levezető utak  bizony próbára teszik a sokat látott sofőröket is!Meg kell dolgozni annak,aki  ezeket a világhires   ,szépséges partokat élvezni szeretné!Elmondhatom,hogy  a sok lekanyarodásb ól csak egy volt,ami,hogy úgy mondjam,nem érte meg...vagyis,hogy a hosszas autózás után csalódást keltett bennünk a part,és néhány perc után újból elindultunk,-felfelé.De nézzük a nagy strandokat:

Kathisma

egy jól kiépitett,  a szó igazi értelmében vett nagy strand.Mindennel el van látva,ami a tengerparti fürdőzéshez kell:parkolók,vizisportok,büfék,sajnos étterem csak egy van,de az legalább széles választékú és elfogadható áron kinál  ennivalót.Ugyan itt is nagyon sokan vannak,valóban „strandon” érezzük magunkat-ahogy azért Görögországban nem nagyon szoktuk-,de a víz olyan gyönyörű,hogy ez is megbocsátható.Az a „jón-kék”,amiről beszéltem...nagyon hosszú és széles part,felosztottsága kicsit hasonlit  Skala partjára.

A középső részen voltunk,ami viszonylag gyorsan mélyül,és akkor eléggé hullámzott.Na csak pont annyira,hogy élvezhetően hintáztathattuk magunkat rajta.Jobb felé haladva pedig egy csodaszép sziklás rész következik.Mint a Mounda beach felé eső rész Skalan.A viz itt inkább kékes,de pont olyan jól lehet a hatalmas kövek között úszkálni.Ami másabb,és bizony szebbé teszi a képet,hogy itt a vízből a part felé nézve rögtön egy hatalmas hegybe ütközik a tekintetünk.Nem túlzás a hatalmas,többször elgyönyörködtem úszkálás közben a hegy vonulatában.

Bátor szivűeknek nagy lehetőség itt a sárkányrepülés,éltek is vele  sokan.Biztosan csodás lehet fentről nézni a tengert és a hegyeket.Olyan jó lett volna szép képeket csinálni,csak sajnos itt is nagy volt a tömeg.

Megali Petra

óriási sziklái között sem találtam olyan helyet,ahol ember nélküli képet csinálhattam volna.Pedig megküzdöttünk ezért a partért,a fenti video az ide vezető úton készült.Szenzációs a part!Imádom ezeket a véletlenszerűen vízbe potyogtatott garázsnyi sziklákat.Ahogy mindenféle formában pompáznak,a legmeglepőbb helyeken törnek meg,csapódik ki a hullám egy-egy kis barlangon át!Különlegessé az teszi ezt a strandot,hogy nem csak a tengerben,hanem a parton is óriási kövek labirintusában közlekedünk.

Mig benn a viz nyaldossa-simogatja körül őket,addig a parton,-szándékosan vagy véletlenül-e,ki tudja-apró kavics,durva homok tölti ki a kövek közeit.Ezeken járva biztonságosan el lehet jutni a szomszéd partig   Kavalikeftáig.A két part szinte egybeforrt,és nagyon hasonló.És mivel látszik,hogy ott is sok az ember,hát maradunk a Nagy Szikláson.Bűbájos és sejtelmes lehet itt reggel,amikor még nincs itt senki...de nem tudun k mindenhová reggel,elsőnek  érkezni!

Ezt   a kiváltságot Aghiofili kapja,ott sikerül elsőnek érkezni!És egyre inkább úgy gondolom,hogy ez is oka annak,hogy ez  a part lett a szigeten töltött hét legnagyobb élménye.Azon a reggelen fél 8-kor indultunk Nidriből Vassilikibe.Itt a kikötő végén egy hirtelen balra ,majd jobbra  kanyarral vezet egy földút Aghiofilibe.Útbaigazitás itt is a szokásos:a drótkeritésre csálén  felerősitve egy kartonpapir,azon a felirat és a nyíl.Szerintem azért nem jutott eszembe lefotózni,mert annyira rácsodálkoztam az útra,amin majd menni kell...erdőkben látni ilyeneket,amikor nagy eső után traktorral viszik a kitermelt fát.És a traktornyom aztán kiszázadva ott marad,dimbes-domboson.De félre bú!elindultunk rajta.Nem volt egyszerű,többször kiszálltunk,hogy navigáljuk a sofőrt,nehogy leérjen a kocsi alja.Jó egy kilométeren váltakozva   egyszer rettenetes volt  az út,aztán meg  borzalmas , és aztán  végleg feladtuk.Az utolsó 4-500 métert már gyalog tettük meg. Egy nagy sziklát megkerülve  pedig,egyszer csak az öböl felső részén találtuk magunkat!

Fél 9 körül voltunk ott,az öböl még a hegy árnyékában volt,a napsugarak nem érték el  a vizet sem.Sejtelmesen szürkéskék volt minden és olyan tompán párásnak tűnt.Ha jól emlékszem 3 ember volt már itt akkor.S hogy milyen kicsi is a világ,mutatja,hogy  az a három is megállt a magyar szót hallva:kiderült,hogy francia  üzletember a két fiával,de  évekig dolgozott Budapesten egy bankban,és sok magyar szót ismer.Elmondta,hogy annyira megtetszett neki  a sziget,hogy ő  bizony vett egy házat Vassilikiben,és az augusztus hónapot itt tölti a család...hát,igen,ki így,ki úgy!

Ebben a fényviszonyban még nem lehetett ragyogó fotókat késziteni,később pedig sajnos  olyat nem lehetett ,amin a táj a főszereplő,és nem a nép!De szerencsére sokáig voltunk  egyedül.Gyorsan pipát,szemüveget ragadunk,és irány a tenger!Csodás volt,a legszebb víz alatti élet,amit eddig láttam!A parttól úgy 30-40 méterre    már különlegességeket látni a szemüveggel:a mélyben,-amit nem tudok megbecsülni,de nem akkora,mint Antisamoson-nagy sziklák,ezek oldalára  gyerekfej nagyságú sünök  tapadtak,és halak,minden fajta és minden mennyiségben.Én legalábbis  így láttam!A legszebbek,legkülönlegesebbek szürke-fekete-citromsárga színűek,ezek voltak a legnagyobbak is.Úgy 50 cm hosszúnak  láttam őket.Érdekes volt,hogy párban úszkáltak,lassan,méltóságteljesen.Több ilyen párt is láttam,követtem őket,és  eközben persze beúszott a „képbe” sok másféle hal is.Láttam olyat,ami  szintén feket volt,és a kopoltyúja narancssárgás,a hátán pedig kicsi piros pöttyök.Aztán a zöldes,széles-lapos nagyszájú fazonú volt még nagyobb,és egy olyan nagy rákkal is volt szerencsém találkozni,amilyet még csak boltban láttam.Ő lenn a fenéken sietett be gyorsan a szikla alá...vártam sokáig,de nem jött ki,így arrébb sodortattam magam.A legszinesebb fajtát egészen kinn a parton láttuk.Úgy 5-6 méterre van néhány kisebb szikla.Arra csak úgy felálltam nézelődni,aztán mikor lenéztem,olyan tarka halak úszkáltak a cipőm körül,hogy mozdulni sem mertem.Mint Micimackó,suttogva kiabáltam a férjemnek,jöjjön már megnézni,mert  ha nem látja saját szemével,tán  el sem hiszi,mik úszkálnak itt körülöttünk...tényleg így volt,azt mondta,nem hitte volna el!Itthon tudtam meg,hogy ezek a        pávahalak,olyan is a szinük,lila,világoskék citromsárga és olyan mintázattal,mint  a gyerekrajzokon szoktunk látni,és most itt van előttünk!Sokáig álltunk a sziklán,és  most visszagondolva nem értem,miért nem  mentünk el a fényképezőgépért?Beteszek azért ide egy képe erről a halról,sajnos nem én fényképeztem le,de pont ilyenek  csipegették a gumit  az úszócipőmről.

Tíz óra körül aztán megérkezett az első taxi-hajó,amivel Vassilikiből jöttek a kényelmes turisták.És jött a büfés is,és elkezdte kihordani a napágyakat,székeket,és a mi aztán valódi szentségtörés nekem,bekapcsolta a hangszórót,és     elkezdett hangosan szólni valami  dal.Mindegy is micsoda.

Elkezdtünk összepakolni.Akkora éppen megérkezett a második hajó,és már tényleg sokan lettünk.

Ammouso partja következett,szintén hosszú,tekergő levezető út után.Ez is kiépitett,bár,étterem   parkolóval,a víz kellemes,szép,de ezen a szigeten átlagosnak mondanám.Kicsit ejtőztünk,beszélgettünk,majd  útra keltünk.

Agios Nikitas viszont nagyon tetszett.Bájos,hangulatos,amolyan középút a  nyüzsgő falu és a  csendes sziklás  öblök között.Elég sok parkolóhely van,így nem okozott gondot letenni a kocsit.Innen át kellett menni a falucskán,lefelé a partra merőlegesen vezet az út.

Tavernák,pékek,ajándékboltok egymás mellett.Mondjuk az igazsághoz tartozik,hogy elég drága itt minden,én a pékségben csodálkoztam el,mennyivel  többet kértek,mint      mondjuk  Nidriben...az út végén azonban ott a tenger.Ez egy olyan tipikus falusi-városi part,ahol viszonylag sokan vannak.A víz pont olyan,amire vágyunk,5-6 méter után kezd mélyülni,selymes,simogató,és  szikrázóan tiszta!Balra elindulva azonban  olyan csendes,békés kis öblök vannak,amik  fürdésre ugyan nem alkalmasak,de nézelődni  nagyon jó!Minden kékséges,hullámzik a víz,a felhők.

A sziklák sárgásak,felfelé megyünk a hegyre.A nagy kövek köze apróbbakkal és homokkal vannak kitöltve,amin kényelmes lépkedni.És  lássunk csodát-ebben az időben is zöld a  növényzet.

Ide már alig hallatszik el a fürdők zaja...na itt lehet fényképezni!Kellemes hely,sokáig ténfergünk .

Aztán a legnagyobbak:

Egremni...ahogy irtam,már voltunk itt egyszer egy órára.Na az is meghatározó élmény volt,de az ismétlés is az lett! Az internetes  tanácsoknak megfelelően reggel ott kezdtünk.Nem tudom,állandó-e,de ottjártunkkor ,az utolsó kilométert  valami furcsa fehér porban tettük meg.Teljesen belepte az utat,fákat,és a kocsikat is.Kissé holdbéli tájra emlékeztetett minden.Sikerült úgy odaérni,hogy  még lett helyünk az ingyenes részen.De innen még úgy 100 méter volt a lépcsőig.Igen,a lépcső...ahány helyen olvastam,annyi különböző számot!356 és 375 között!Hát,lefelé sem volt semmi,pedig nem vittünk sok dolgot!A nap még  félig a szikla mögött volt,másak voltak a fények,mint,ahogy mindig láttam.Négy éve a nagyon hosszú part másik végén voltunk,ahol nagyobb hófehér kövek voltak.

Most a lépcsőtől jobbra indultunk el,ahol inkább aprókavicsos a part.Már rájöttem,hogy ez a kedvencem!Hol  van már a homok...lepakoltunk,és élveztük az igazi jón-kéket.Ez a szín valami elképzelhetetlen!Egy  ismerősöm mondta,hogy  amíg nem látta személyesen,addig azt hitte,csak retusálták a prospektusban a képet!Aztán bele a vízbe,és  semmi mást nem csináltunk,csak úsztunk,lubickoltunk.Jóval később jutott eszembe a fényképezés,akkor,amikor megláttuk közeledni a  hajókat,amik Nidriből indultak.Ugyanúgy kikötöttek,mint mi 4 évvel ezelőtt.Jó messze voltak tőlünk!

Nagyon nagy ez a strand,most látni csak igazán!Megvárjuk,míg a nap teljesen beragyogja a partot,pár fényképért...a tengerről,a sziklákról ,arról az olajfáról,ami félig kilóg  a szakadék felé,a falépcsőről,ami vár ránk,az égről,és persze magunkról.Aztán meghozzuk a nagy döntést,és elindulunk felfelé.Keserves dolog volt,azt mondom.Nem tudom,mit adtam volna,hogy valaki hirtelen repitsen már fel!Kezem-lábam remegett,egyre gyakrabban álltam meg pihenni,nehéz volt képeket is csinálni,a végén a gépet is alig birtam felemelni!Ez nem vicc,délidőben,napfényben,felfelé,és a lépcső tetejétől még tovább kellett menni!Amikor beszálltunk a kocsiba,hát,mindketten „pihegtünk” jónéhány percet!És amikor elindultunk,akkor láttuk,hogy felfelé a hegyre a fehér poros út mellett  még  többszáz méteren állnak a kocsik...voltak,akik akkor gyalogoltak lefelé.Jó döntés volt korábban érkezni!

Porto Katziki

A sziget vitathatatlanul  leghiresebb partja,és méltán az.Látványra egészen lélegzetelállító.

Kétfelől legyezőként nyilik meg a hegy,felül zöld,a front pedig vöröses és fehér.A viz pedig  gyönyörő kék,fehér fodrokkal szegélyezve.Ilyennek  a tenger felől láthatjuk,de a lépcsősor tetejéről nézve is páratlan a látvány...Egremnin edződött lábaink  már szinte örülnek ,hogy csak száz-egyvalahány lépcső van.Öszességében Porto Katziki nem olyan „nagyléptékű”,mint Egremni.Kisebb a parkoló,kevesebb a lépcső,rövidebb és keskenyebb a part.Itt is durva homok van,és a vízben több szikla,ami szintén jobban tagolja a látványt.Délután értünk ide.Amikor szétnéztem,újra  az jutott eszembe,hogy nem jókor  jöttünk ide nyaralni.Itt voltak a legtöbben a nagy partok közül,ez befolyásolta a hatást.Itt a lépcsőzésnél  a legrosszabb az volt,hogy  sokan jöttek szembe,fordultak meg,álltak elénk.Főleg-vagyis szinte kizárólag-fiatalok voltak itt,csapatokban...és aki esetleg nem olasz volt közülük,az is olasz mentalitású.Vagyis állandóan beszéltek,kiabáltak egymásnak,nevettek,pancsoltak,fröcsköltek.Nagyon messze próbáltunk menni a lépcsőtől,balra elindulva,de nem tudtunk csendes helyet  találn i.A víz csoda-szinű volt,az egész parádés lehetne,ha legalább csak a fele ember lenne!

Vagy a negyede...de nem hagyjuk magunkat!Fürdünk és felfelé nézünk, ott legalább nincs tömeg!Igy látjuk meg,hogy a szemben lévő hegyen,a parkolók után  egy híd-lépcső-folyosóféle vezet át a sziklaperemen a félsziget végébe.A kamerával bezoomoljuk,és akkor látjuk,hogy  ott is járnak emberek.Eléggé feltámadt a szél,és jóféle hullámzás indult meg,játszottunk vele egy kicsit.Szeretem,ahogy emelget a víz,bár a partotérés nem mindig komfortos!Visszaindulva a lépcsőhöz látjuk,hogy jobbra milyen kedves kis sziklabarlandszerű  öblöcskék vannak!Kár,hogy itt is egymást érik a napágyak.Sajnos,ide  is reggel elsőként kell érkezni,és dél körül elmenni!Ezt már lekéstük,így elballagtunk a  híd-lépcső-folyosó felé...a parkoló autók  után egy kis emelkedő,majd rögtön kezdődik a lépcső!

Már innen szédületes a kilátás,középen összeszűkül  a  sziklás rész,itt kissé félelmetes is lenézni.De muszáj,mert  mindkét oldalon nagyon szép!Odalenn  pár ember úszkál,olyan a tenger vize,hogy az úszók alatt látszik a mély.Lehet valami élet is megfigyelhető,mert pipával,szemüveggel vannak.A lépcső elég széles,és biztonságosnak tűnik a korlát is  a két oldalon...közepéig ereszkedik,majd emelkedik  a  bokros fás részig,vagy 50 méter hosszan.Mikor átérünk a hídon ,próbálunk tovább menni,de úgy tűnik,nincs út.Hát,inkább maradunk,ilyen magasságban  inkább nem  játszunk hőst!Kilátóként szuper ez a hely,nézelődünk,fotózgatunk,mert   szerencsére csak mi vagyunk itt!Nem is értem igazán,hogy fordulhat ez elő,de örülünk neki.Csend van,meleg,és végre nyugalom!Ez a félórácska lett az igazi élmény erről a partról!

Meganisi szigete

Nidri strandjával szemben  több kisebb sziget is van.Néhány magánsziget,ezekre nyilván nem lehet átmenni,csak a sétahajókról csodálhatjuk őket.Megvan a maguk története,leginkább persze  a  Scorpios szigetnek, az Onassis család szigetének.

Vagyis idén tavasztól már nem is az övék.Boldog új tulajdonosa egy orosz milliárdos-nevét csak kevesen tudják.Nekünk földi halandóknak nem is nagyon érdekes.Annál inkább a görögöknek,és talán nem is jó értelemben!Mert valami azért csak elveszett ezzel!Leginkább az a törekvés,amit Arisztotelés Onassis-a nagy vagyonalapitó,-még halálában is szorgalmazott...történt ugyanis,hogy ez az eszes kis görög miután -ne firtassuk  hogy s mint- Dél-Amerikában meggazdagodott,hazajött Görögországba,amit mindig  imádott.Itthon-továbbra se firtassuk,hogyan,aki akar,utánanéz-sikerült még sokkal gazdagabbá válnia.Volt a pénzszerzés mellett egy másik  kedvenc  foglalatossága,a szép nők.Lett is egy felesége,ettől két gyereke(Alexander,meghalt 25 évesen sportbalesetben,és Christina,a hírhedt,már szintén meghalt...).Aztán jött Maria Callas,Jackie Kennedy,akit  végül  elvett...a mi szempontunkból a történet lényege az,hogy  bár már mind meghalt,az öreg „Ari”  hazaszeretete a síron túlról is üldözi az egyetlen  túlélőt,a hatalmas vagyon  egy személyi örökösét,az unokát.Végrendeletéb en kikötötte ugyanis,hogy csak  akkor  kaphatja meg  az általa vásárolt hatalmas értékű görög szigetet,ha hazajön,és megtanul görögül...Hát ez  Athinának,az unokának nem éri meg.Eszében sincs megtanulni,se idejönni!És ebben az sem zavarja őt,hogy a szigeten van eltemetve  az egész család! Mondjuk nem azért vannak a világon az ügyvédek,hogy  ne  találjanak megoldást a helyzetre:a szigetet az unoka       tartós bérletben adta egy orosz  úrnak...úgy 100 évre.Ennyi időre már érdemes berendezkedni,el is kezdődött a munka a Scorpioson...többször elhajóztunk mellette,jachtkikötőt,jachtot,motorcsónakokat és őröket láttunk szép számmal.A sziget egyik oldalánál meg is lehet állni fürdeni,ehhez már volt szerencsénk 4 éve is!Most egyszer elsétahajóztunk,egyszer pedig a komppal mentünk el mellette ,át  a legnagyobb szomszédra

 Meganissire

A  komppal szűk 30 perc az út.A szigeten 3 falu van,kettő  egyben kikötő  is a tengerparton,egy pedig  a  szárazföld közepén,fenn a hegyen.Állandóan kb. 600 ember lakja.Pont ilyen csendes is! A komp beérkezésekor van egy kis „nyüzsi”,amíg a hazaérkező szigetlakók,vagy a túristák megtalálják  hová és mivel menjenek tovább.A kompot kikötéskor várja egy,úgy mondanám,helyi buszjárat,egy  úgy 17 fős kisbusz.(Otthon a reptéri transzfereket szokták ilyenekkel bonyolítani).Na,mi is megrohamozzuk a helyi járatot .Nem tudom,kell-e aggódni amiatt,hogy valaki erről lemarad,mi azért siettünk,felszálltunk.És amikor úgy láttam, biztos,hogy több  senki nem fér fel,na akkor már tényleg csak vagy 3-4 kosaras néni nyomakodott  a  lépcsőn.Az ajtót nem zárta be a sofőr,de ez látnivalóan  nem számitott.Nagyon érdekes élmény volt!Csak mi voltunk nem-görögök!Minden más nő fekete szoknya-blúzban,férfiak fekete nadrág,atléta(!) fehér ing...csak mi voltunk „szinesek”!Élénk volt  a társadalmi élet,hangos beszélgetés,nevetgélés,a busz eleje kiabált a végéhez,és forditva...Az út nem hosszú,először  a középső falu szélén,név szerint Kathomeriben álltunk meg,itt többen leszálltak.Továbbmentünk,majd   megálltunk csak úgy az út mellett a semmiben.A sofőr gyorsan kirakott egy csomagot, az út mellé,majd beszállt és indultunk.Simán ott  hagytuk,majd jön érte a gazdája!De ha belegondolunk,nehéz is itt bármit meglovasítani!A lakosok biztos,hogy mindannyian ismerik egymást,a nyaralók meg egyrészt nem lopnak(Tényleg,Görögországban valahogy senki nem  jön lopni!),másrészt,itt hová is mennének?Az egyszem komp este  hétkor indul innen el...de nézzük az útvonalat:Vathiban kiszálltunk a kompból,Kathomerin  keresztül Spartohoriig visz a busz.Ez az amolyan főváros-féle,innen indul vissza a komphajó.De,hogy ne legyen azért ennyire egyszerű az élet ,az itteni kikötőt Spiliának hivják.Ez nem egy negyedik falu,és kissé megtévesztő a kompmenetrendben,aki erre jár,figyeljen!Nagyon élveztük ezt az echte életet,olyannyira,hogy,nem vettük észre,túlvitt minket a busz!De  egy ilyen nyugis helyen ez nem lehet gond!A sofőr nagyon integet,üljünk csak vissza ,máris fordul,és visszavisz minket!Persze minden utas beszél.Általában egyszerre,mit mondhatnak,nem tudom,de senki nem mérges...valahogy nem is nagyon tudom elképzelni,hogy itt számit 10-20 perc késés...mi az,amiről egy ilyen faluban le lehet késni?Igy hát egyszerűen visszafordul velünk...vagyis csak elmondani egyszerű,mert  a falu utcái  annyira keskenyek,hogy az egy busz alig  tud megfordulni.Ennek ellenére gyorsan,nagy magabiztossággal  tekergeti a kormányt.Én jobban féltem a járművét,mint ő.Meg se rezzen,ha néha nekikoccan valami fának,keritésnek.Hát ezért olyan kis viharvert ez a busz!Többször volt olyan érzésem,hogy már valakinek a kertjében forgolódunk...az alacsony kis  házak ablakain be tudunk nézni,akár oda is lehetne szólni a lakóknak,olyan közel vannak...mennyire más lehet ez az élet itt,mint  egy miskolci lakótelepen!Közben felszállt egy  svéd pár,igy egész nemzetközi lett a csapat!Mondták,gyönyörű a Limonari,de ők már mennek haza,ha akarjuk nekünk adják  a nagytérképüket,már nem kell!Így lett egy olyan térképünk a szigetről,amin minden ház rajta van! Szóval élvezve a közfigyelmet  nézelődtünk,mosolyogtunk ide-oda.Kathomeri előtt aztán kiabált a sofőr:Paralia Limonari!

Vagyis Limonari Part...Ide igyekeztünk ugyanis,mert sok  csábítót olvastunk már erről a strandról.A buszról leszállva  lefelé kanyarogva bő 1 kilométert  kellett menni.Jármű nem jött arra,semmilyen.Esélyünk  sem volt stoppolni!Ez volt ugyanis a terv,hogy majd stoppal eljutunk ide-oda,estére pedig Spiliába valahogy!De az optimizmusunk túlzónak bizonyult...egyszerűen azért,mert nem jártak arra kocsik!Így utólag gondolkodva nem is olyan meglepő ez!Egyébként is kevés a kocsi,és szieszta-idő is van!

Na,de most csak kis távot kell megtenni,tényleg 10 perc alatt lenn vagyunk!A part olyan,ahogy leírták,és amilyenről álmodunk!Kevesen vagyunk-rajtunk kivül vagy 10 görög,ők is csendesek.Nem nagy a  strand,körben hegyek,alul sziklás résszel,felette zöld növények.A  tengerbe  nagyobb, kerek köveken megyünk be,a vizben is kövek és durva homok.Kis  zöldes  halak már közvetlenül a parton is!Ezeken a köveken jól lehet feküdni!A nap már jól felmelegitette őket,és   kellemesen felveszi a test alakját  ,ahogy ráfekszünk.Fekszünk is sokat,úszkálunk,nézelődünk a viz alatt,de sajnos nem sok érdekeset látunk.Persze örülök a zöldes kis halaknak is,meg mindennek,ami tenger!Nagyon jó egy kis csendes fürdés!A vízből látjuk,hogy többen felkanyarodnak a hegyre,csak úgy fürdőruhában,papucsban.Aztán nem is jönnek vissza.Nemsokára elindulunk mi is,megnézzük,mi lehet arra.Egy idő után magánútra figyelmeztet egy tábla-nocsak ez nem jellemző ebben az országban!Aztán észreveszünk egy  szállodát,nem akármilyen lehet-a felvezetés után ezt gondoljuk.Mert látni nem sok mindent lehet belőle,messzebb van az úttól az épület,a kapunál fotocella,kamerák!Továbbmegyünk a strandja felé,de az is le van zárva!Készitünk néhány szép panorámás képet,majd újra belevetjük magunkat a tengerbe...délutánba nyúlik az idő,amikor elindulunk  vissza a sziget belseje felé.Újra a kanyargós úton,felfelé már kicsivel több lett,mint 10 perc.Itt elővesszük a térképet,és ekkor látjuk,hogy valóban minden ház  ott van rajta,ami előtt elmegyünk!

Reménykedünk, hogy a szieszta végével majdcsak több autó jár erre,és elindulunk az úton Spartochori felé.Nagyon meleg van,bizony jó,hogy hoztam szalmakalapot!Teljes a csend,nemhogy autónak,életnek sincs nyoma.Érdekes,mintha egy kihalt bolygón járnánk!A nagy semmiben egyszer csak felfedezünk egy szép játszóteret!Vajon kik játszanak itt és mikor?

Körben csak olivafák,ameddig  lát a szem.Egyszer csak felfedezünk néhány élőlényt:2 birka legelészik csendben egy olajfa alatt.És ekkor elhúz mellettünk egy piros sportautó.Hát,itt maradtunk...a következő pedig sok perccel utána jön.És az megáll.Négyen ülnek benne,esélytelennek látszik,hogy beférjünk.Néhány szó után-hová megyünk-az messze van-viszlát-elmennek.Mi sétálunk tovább.Nem vagyunk nagyon megijedve,azért óvatos duhaj módjára úgy időzitjük,hogy  legrosszabb  esetben gyalog is elérjük a hétórás  kompot...mi az a pár kilométer  40 fokban(!).Csak akkor nem látunk semmit,csak átsétáltuk Meganissit...az a néhány óra hát a tét!Aztán  meglepődve látjuk,hogy az előbbi kocsi jön visszafelé.Megfordul,és a két hátsó ülésről kiszállnak.”Majd ők itt  megállnak,nézelődnek,mi szálljunk be,elvisznek!”Meg vagyok győződve róla,hogy ez is csak itt fordulhat elő!Kiderül,hogy ők meg Ausztráliából jöttek  a rokonokhoz és itt nyaral most mindenki.Örömmel hallják,hogy magyarok vagyunk,Spartochoriban is  van egy magyar fiú,a pizzériában dolgozik,jó pizzát süt...aztán gyorsan odaérünk,és  elköszönünk tőlük.Még mindig szieszta van,sehol senki.Csendbe burkolózik az egész falucska.Szép itt miden,sok növény,kanyargós szűk utcácskák,és lépcső lefelé  a tengerpartra.A fordulóknál kilátók lettek kiépítve,igy kényelmesen lehet nézelődni.Szeretnénk először megkeresni a kompkikötőt,hogy  tudjuk,hová kell majd menni.Mert azért nem egyértelmű itt semmi,a kikötőt sem jelölik.Se tábla,se felirat...azért akkor nyugszunk  meg,amikor elkezd gyűlni fél hét után a nép.De addig még  van idő nézelődni,fürdeni.A part  olyasmi,mint  Nidriben,kicsit zöldes színű,lágy vízzel.Pont jó arra,hogy  felfrissitsen minket.Meglep,hogy viszonylag sokan vannak.Persze láttuk a kikötőnél a sok hajót, vitorlást.Halászbárkák is álltak szép számmal.Érdekes,mennyire meg lehet szokni ezeken  a helyeken azt a „nemgörcsölökrásemmire” érzést.

Ahogy ott ültünk a puszta betonon,és vártuk a hajót,sokadmagunkkal,valahogy  olyan természetes volt,hogy  nem kell aggódni semmiért,úgyis megtörténnek a dolgok,aztán meg jó lesz...pedig csak jött a komp,felszálltunk,aztán az út vége felé odalépett egy fiú,kérte a jegyeket,kis hasitasiba gyűjtötte a pénzt,jegyet adott,akinek nem volt...semmi egyenruha ,ellenőr,büntetés,és  mégis megy minden a maga útján.Persze ez napsütésben egy ilyen nyugalom-szigetén,mint Meganissi  olyan értelmes dolognak  tűnik.Nekem meg  le kell,le akarom írni,mert annyira ezt éreztem akkor.Újraolvasva  novemberben,Magyarországon,Miskolcon,nem biztos,hogy akad,aki érti.De talán pont ezért kap kedvet valaki Meganissihez!

Symposium étterem görög est

Az étterem nevét csak becsületből emlitem,-mégis csak itt voltunk,-de  nem evésre ajánlom a majdani ide látogatóknak...Eddigi útjainkon soha nem fizettünk még be ilyen estekre.Nincs is igazán jó hírük,meg  gyakran spontánul is belefutottunk  vacsorák alkalmából,hogy a pincérek  hirtelen táncra perdülnek  és átváltoznak mulató göröggé.

Ezt az estet azonban annyira a  jánlották,ráadásul a programért külön nem kellett fizetni,csak a fogyasztásért.Vacsorázni meg úgyis elmennénk valahová!Végül  a program sokkal extrábbra sikerült,mint a vacsora.FERGETEGES volt-így,végig nagybetűvel.Úgy tíz fős kis magyar csapat gyűlt össze,nagyon jó asztalt kaptunk,rögtön a „színpad” előtt.Persze nem kezdődött azonnal a műsor,eszegettünk,iszogattunk,nézelődtünk.Feltűnt egy  kókadt öreg görög,ahogy a sarokban egy asztal mellett bóbiskol,előtte pohárban valami borféle,de ő jobbára lekoppant fejjel pihen.Néha felnéz,elmerengve,nagyon komolyan.Mi ugye szórakozunk,nevetgélünk...aztán valahogy szóra-szó,kikerekedik az a történetből,hogy :a Papó biztosan  a tulaj nagyapja,és nem volt,aki vigyázzon rá otthon,hát  el kellett hoznia.Nem baj,elszundikál a pohár mellett,egy pohár tuti elég neki egy nap!Aztán majd zárás után  felkeltik,felrakják  a platóra,otthon kiteszik,észre sem vette,hogy nem  az ágyban aludt! Tudom,ez most nem tűnik nagyon emberbarátinak,de ott nagyon szórakoztató sztori volt!Szinezgettük,kacarásztunk rajta egy darabig...aztán el is feledkeztünk róla.És kilenc körül bejelentették,hogy máris indul a műsor.És akkor megjelent  a Papó,felöltözve  a  gyapjú népviseletbe,és elkezdte táncolni a...mindent.Először nevettünk,aztán döbbenten néztük.

Jannis-mert ez a neve-legalább 75 éves,de két órán keresztül óriási lendülettel,lelkesedéssel,tényleg csak azt lehet mondani,szívvel táncolt!Az látszott,hogy minden lépést élvez,érez és bár szakadt  róla a víz,úgy tűnt,soha nem fárad el.És ő csak az egyik volt.Egy fiatalabb társával  és egy kedves arcú-a humorista Bach Szilviára nagyon hasonlító-fiatal nővel őrületes hangulatot csináltak.Háromszor öltöztek át,minden táncot a neki megfelelő viseletben  jártak...aztán voltak extrák is.Például a szita-tánc.

Amikor Jannis  egy nagy szitába beleállitott egy pohár vörösbort,majd a zene ütemére egyre gyorsulva forgott,és forgatta a szitát is    maga előtt,a feje felett és persze  körbe.Közben letérdelt,roggyantott,és olyan  fordulatokat  tett,hogy a végén nagyon megérdemelte a bort,ami természetesen nem folyt ki a pohárból,csak szépen kivette,felhajtotta!Annyira nem biztunk ebben a görög estben,hogy nem is vittük magunkkal a videokamerát.Csak fotók készültek,amik azért nem adják vissza azt  az élményt,amit a poháron állva táncoló  férfi jelentett.

Mert egyszer csak szájával lefelé forditva letettek egy vizespoharat a földre,majd  arra fél lábbal ráállva,amolyan egyhelyben mozogva táncolt...ilyet még nem láttunk!Tűztánchoz  már többször volt szerencsénk,bár mióta a tűz csak amolyan könnyed ki petró-spray,ez nem olyan látványos.A tányértörés viszont össznépi volt.Ennyi emberrel ennyi tányért még nem törtünk össze...és persze a közös körtánc végig az éttermen és ki az utcára,ahol addigra komoly tömeg gyűlt össze!Hát tudom én,hogy véletlen volt, de nagyon boldoggá tett,hogy Jannis pont engem hívott elsőnek a   sirtakihoz,így én táncoltam mellette.Ahogy ezt leirtam,most döbbenek rá,hogy biztosan sok ország sok házában nézegetik  a videót,ahol táncolok...hát,mindegy.Nagy élmény volt!Örülök,hogy nem hagytuk ki ezt az estet!

Irhatnék még a hajókázásról,a Nikolaos fedélzetén.A sok hajó közül végül ezt választottuk,és egy szolid,csendes  kis utunk volt,ezúttal delfinek nélkül...de inkább azt mondom:Olvasó,határozd el magad,kerekedj fel,názd meg magad!

Az utazásban egyrészt az a jó,amikor az ember ott van valami csodás,izgalmas,egyedi vagy  csak úgy egyszerűen szép helyen.Élvezi,amit lát,érez,csinál...néha bosszankodik,aztán megkeresi,mivel vigasztalhatja ezért meg magát,örül az újnak,aztán kicsit szomorú,mikor haza kell jönni.

Itthon  átnézi a képeit,videóit,rendezgeti a prospektusokat.Én egy ideig még eszem-iszom  az onnan hozott jó falatokat,kortyokat.Közben mesélem mindenkinek az élményeimet...és ahogy telik az idő,egyre inkább érzem,hogy minden apró szösszenet mekkora hatást gyakorolt,és milyen élénken él az emlékeimben.Sokáig.Most,hogy hónapokkal később irok,szinte érzem a  fáról szedett citrom illatát,hallom  a tengert,és a zenét,és még mindig örömmel tölt el,hogy foghattam Jannis kezét a sirtakinál....Jó volt Lefkadan!Jó volt  a nyár!