Italia-La bella... 2. rész

A Colosseumtól a San Pietro in Vincoli  /Bilincses Szent Péter/ templomhoz mentünk.Árnyat adó fák között felfelé az egyik dombra...Ez a templom fontos és érdekes is.Házak közé épitett,szinte alig felfedezhető.Külseje igy elhanyagolható,belül azomban lényeges dolgok vannak! Olaszország 2. rész

Először is,az oltár alatt őrzik Szt. Péter bilincsét,innen a kegytemplom neve is.Péternek több ereklyéje van Róma-szerte,ez az egyik legfontosabb,de néhány óra múlva látunk egy másikat is!A nagyobb tömeg azonban a jobboldali utolsó kápolnánál van.,ahol Michelangelo Mózes szobra található.Ez az a szarvacskás,amit II.Gyula pápa siremlékére készitett.De aztán szokás szerint nem lett belőle semmi.Michelangelót megfúrta a pápánál egy Bramante nevű kortársa,és ezért annyira megsértődött,hogy Firenzéig szökött.A siremlék maradt befejezetlenül,csak Mózes áll itt,meg 2 nőalak,de azok eltörpülnek.

Azt mondják a műértők,Michelangelo mindig az utolsó előtti pillanatban-mármint a dráma előtti pillanatban-ábrázolja a hősét.Mikor Mózes értesült arról,hogy népe elárulta őt.Szarva meg azért van szegénynek,mert rosszul forditották a bibliát,és állitólag a szarvas és az átszellemült nagyon hasonlit egymáshoz...ilyenek vannak a müvészetben,ki tudja,ez a szarv még jót is tett a szobornak.

A Mózestől elindulunk a Lateráni Bazilika felé.Útba ejtünk néhány fagyizót!Erről már kellett volna irnom,mert a FAGYI nekünk legalább olyan kolosszális élmény,mint a Colosseum.Nehéz leirni azt a csodát,ami az igazi olasz fagyi.Nagyon erős,domináns szinük van,és szinte csak egyszinű fagyit láttunk.Nincs cirkás,darabos,hanem egyszerű kinézetű.Nincsenek ananászdarabok az ananászban,eperdarabok az eperben,de az izük!!Azt nehéz leirni:a "selymesen olvadó" kifejezés most nyert értelmet.Legkevesebb 30 fok volt minden fagyizásunkkor-de gyakran 40-mégsem  nem folyt végig a lé a könyökünkön,mint itthon szokott.Csillogóan,selymesen,lágyan megolvadt a Nap melegétől a  külső rétege,hogy puhán és cirógatva tudjuk lenyalni a tölcsérről.Annyi féle izük volt!Másképp volt izletes az étcsoki,a tejcsoki és a mogyorós csoki is.Sajnos a caffét csak utolsó napon kóstoltam meg,pedig nekem az volt a csúcsélmény.Minden városban ettünk fagyit,és elmondhatom,mindenhol ugyanolyan jó volt!Mondjuk nem volt olcsó,de erre igaz,hogy minden pénzt megér!Igy andalogtunk a 

 Lateráni bazilika felé,ami Róma 4 nagy temploma közül az egyik legfontosabb.Lateránus egy ókori életművész volt,,az ezen a helyen álló palota,majd székesegyház az ő  családnevén maradt fenn.A bazilika maga sokáig  "A" pápai székhely volt,az Avignoni pápaság alatt  azonban ez is lepusztult./1305-77-ig zavaros,belharcokkal teli időszak volt Róma életében,és a pápa francia befolyásra Avignonba-egy szép kis francia városba költözött,ami idegenforgalmát ma is ennek a bő 70 évnek köszönheti-költözött.Ennek is

köszönhetően a város elszegényedett,lepusztult.Az Avignonban jól élő pápák nem is igazán akartak visszatérni Rómába.Aztán egy lángoló szavu sienai apáca Szent Katalin hivó szavára mégis visszatért,és vele együtt az élet is./A visszatérő pápa az állapotokat látva inkább a Szent Péter templomba ment.Azóta azt fejlesztették és úgy berendezkedtek,hogy már örökre ott is maradnak.De mivel a pápa Róma püspöke is egyben-érdekes lehet ez a vallásos hierarchia-megkoronázása után első utja mindig ide vezet,hogy püspöki székhelyét birtokban vegye. Az épület oldalánál található Róma számtalan obeliszkje közül a legnagyobb.Szeretek obeliszkeket fényképezni,bár be kell vallanom,hogy szinte teljesen egyformák,de olyan fenségesen égbetörőek,és sok szögből érdekes dolgokat lehet kihozni belőlük.Ha előre megyünk, "A város és a földkerekség minden templomának apja és feje" előtt állunk.

Hatalmas oszlopok,hatalmas kapuk.Jobb oldalon a legszélső nagyon szép,zöldre érett réz,megfeszitett Jézussal.Itt van a szentkapu is.Ezt csak szentévenként egyszer nyitják meg,és csak a pápa mehet keresztül rajta.Kissé furcsa,kevésbé szokásos keresztény templom ez,mennyezete kazettás,aranyozott,padlózata a legszebb perzsaszőnyeg mozaikból,amit eddig láttunk.Egy óriási,nagyon harmonizáló padlószőnyeg!A fóhajót,egészen az oltárig óriása szobrok szegélyezik. Szentek szobrai ezek,melyeken az adott szent jellegzetessége is látható.Szt. Bertalan például kezében tartja lenyúzott bőrét.Kissé nyomasztó ez a sok hatalmas ember.Valóban hangyányinak érezzük magunkat!

Kilépve a templomból balra indulunk,majd az uttesten átkelve egy kisebb épülethez érkezünk.Ez rejti a szent lépcsőt.Azt a lépcsőt,melyen Krisztust a római helytartó Pontius Pilátus elé vezették.Maga a lépcső fával van boritva,de középen egy kis résen látszik a kő.Mi nem láttuk,mert nem mentünk fel rajta.Ugyanis csak térden állva lehet.Hivő katolikusok mennek rajta,aki nem vallásos,vagy nem ilyen,vagy nem igy éli meg hitét,az egy másik lépcsőn rendesen felmehet.Odafenn -a lépcső tetején- egyébként több Krisztus szenvedésével kapcsolatos ereklyét őriznek,az oltár felettifelirat is azt hirdeti:"nincs ennél szentebb hely a világon"

Érdekes az emberi természet!Rómában-ottlétünkkor rengeteget hallottuk,de szerencsére nem tapasztaltuk-nagyon sok a zsebtolvaj.És a legtöbb állitólag pont itt van ,pedig,nincs ennél szentebb hely a világon!

Több utastársunk látott is egy párost,akik nagyon el voltak merülve a vallásos áhitatban,de mindig szorosan mások mellett...idősen,és mondjuk súlyfelesleggel meglehetősen nehéz lehet térden lépkedni felfelé!Ezt a helyzetet könnyű kihasználni.De,hogy pont ezen a szent helyen,és nem félik az Istent,vagy bármit,amiben hisznek!Tényleg félelmetes az emberi nem!

Ekkorra már majdnem este lett,de legalábbis tűrhető a hőmérséklet.Még volt egy esti programunk,igy hazamentünk a Campingbe zuhanyozni,pihenni,és enni egyet a pizzából,amit már emlitettem...mert este 10-kor  indultunk Róma by night.

Lényegéban az eddig látottakat jártuk végig éjszaka.Fenséges volt a Forum,a Kolosszeum,és a Szent Péter tér is!Utóbbit most láttuk először és rögtön éjszaka!Ilyenkor körbe van keritve a tér,csak mesziről lehet csodálni a templomot!Mi voltunk csak a téren,meg néha elment egy kocsi...nagy élmény volt  szinte egyedül állni a világ egyik leghiresebb,legnagyobb és legszebb terén!Szemben a világ és a kereszténység leghiresebb,legnagyobb és legszebb templomával!A férjem,aki abszolut először látta,megjegyezte,hogy nagyobbnak képzelte!Másnap,mikor át kellett menni rajta,már nagynak látta!Igy sötéten,kihaltan valóban nem tűnt annyira monumentálisnak.Amit szintén kivilágitva láttunk először,az a Trevi-kút volt.Az a leghiresebb szökőkutja Rómának,ahová a visszatérést biztositandó,pénz szoktak dobni az utasok.Szigorúan jobb kézzel a bal vállon át!A kut maga nem is annyira érdekes,egy épület hátához támaszkodik egy hosszában félbevágott diadalivszerű,és tengeristen-alakok,valamint a vizből kikelő lovak körül csobog-csobog a viz.Ami bájossá teszi az egészet,az az összes körülmény:nagyon kicsi a tér a kút körül,4 utca közvetlenül szegélyezi.Ettől olyan kis barátságos,meghitt az egész.A teret szegélyező házak kissé kopottak,avittak-bár,mint megtudtuk,itt vannak a legdrágább szállodák a városban.És,ahogy irtam,ezekben a kopottas házakban sok-sok modern üzlet.Fontos:4 nagy fagyizó-kettőt kipróbáltunk!A többi bár,étterem,ruhaüzlet,fűszeres...és höpölygő emberár.A szökőkut nagyon impozáns igy kivilágitva,bár másnap délelőtt és délután is voltunk itt,mindkettőban mások voltak ugyan a fények,de nagyon tetszetős volt akkor is!Ennek a térnek mindegy,mikor jövünk,mindig jól fogjuk érezni magunkat!Bóklásztunk itt egy kicsit,de igazán szétnézni csak holnap lesz időnk...már elég fáradtak vagyunk,jóval elmúlik éjfél,mire ágyba kerülünk,nem is volt gond az elalvással! 

Ma Vatikáni napunk lesz.Elindulunk,hogy meglátogassuk a világ egyik unikumát,a pápai államot.Nagyon szeretem az olyan dolgokat,amiből egy van a világon...ebből pedig abszolút!Metróval megyünk,újra.Kissé távol  keveredtünk elő a föld alól,gyanitom,nem jó helyen szálltunk le,de egy kis séta Rómában soha nem lehet baj.A mellékutcákon át lehet látni a Bernini oszlopsort,de nem arra megyünk,mert a képtárban kezdünk.Aztán egyszer csak megállt a csoport eleje.Pedig még messze lett volna a bejárat.Szóval itt is maradunk,mert itt van a sor vége.Széles,tömött sorban,úgy 200-250 méternyi ember várja,hogy 9 óra legyen és kinyissanak a pénztárak.Kissé félünk,mennyi ideig fogunk itt állni,de meglepően gyorsan halad a sor.Mondjuk még egyszer várni kell,mig Anették megveszik a csoportos jegyet,majd elosztják,mert a beléptető rendszer csak egyesével engedi be a csapatot.Utána pedig kiosztják a fejhallgatókat.Már tavaly Versaillesben is ilyennel mentünk körbe,nagyon praktikus volt.Beüzemeltük mindenkinek a hangerőt,stb ,aztán úgy 15-20 méterig szabadon nézelődhettünk,még tisztán hallható volt Anett hangja,ahogy ontja magából a részleteket.Jó ez,mert nem kell mindenkinek tömörülni egy-egy műtárgy körül,mégis mindent hall,tudja szűrni az információkat.Mert olyan itt is,mint a Louvreben volt,nem lehet mindenre azonos intenzitással figyelni,mert bár Anett célirányosan tudja,hová és miért kell menni,borzasztóan fárasztó lenne mindenre egyformán figyelni!Sokat ront a helyzeten az is,hogy a műtárgyakat óvandó,szinte sehol nincs légkondi.Szörnyű a meleg,hatalmas a páratartalom,és a sok ember,úgy tűnik mind elhasználta már az oxigént!Alig győzzük legyezni magunkat,többen-köztük én is a-a szédelgés határán vagyunk...a múzeumi résznél nem is emlékszem mindenre pontosan!Rengeteg és óriási méretű ókori szobor,több teremben végeláthatatlan sorban!Emlékszem,az egyik terembe belépve,a falakon kétoldalt 3-4 sorban ugy 200 méter hosszan ókori bölcsek,politikusok és egyéb emberek fejszobrai voltak.Anett mondta,hogy amikor vizsgázott a Vatikáni idegenvezetői cimért,ennek a sok szobornak mind tudni kellett a nevét,meg a fontosabbak történetét is!Én az egészből csak a fontosabbakra emlékszem,Az Athéni iskolára.

A bolsenai csodára,meg persze a Sixtus kápolnára.Persze ez is zavaros egy kissé,mert millió volt az ember és a Celsius is.De szerencsére sikerült ülőhelyet találni a kápolnában.

Mert ezt ugy kell elképzelni:néhány kanyargó lépcsősor után egyszercsak belépünk,egy ajtón.Miután átlagos magasságu a család-én meg még kisebb is-hirtelen,a sok embertől nem is látni-tudni,hogy mi van most.Viszonylag csend is van,vagyis halk sutyorgás,majd hirtelen nagy kiáltás:Silenzio!Vagyis Csend!Mert itt illik meg sem szólalni.De azt ugye nem lehet,mindenki valakivel van,meg kell beszélni,hol is vagyunk!Ezért rendszeres időközönként az őrök orditanak egyet.Szóval a rengeteg ember nyújtogatja a nyakát,egyhelyben állva néz felfelé,közben lökdösik,.elkeveredik stb.Ezért volt nagy szerencse,hogy jutott nekünk ülőhely a fal melletti fapadokon.Leülünk hárman,összehúzzuk magunkat,amennyire lehet,és akkor van idő igazán szétnézni.Minden falon freskók vannak.Vagyis "A" freskók,mert,akik festették nem kis művészek.Ezen kivül valószinűleg a világ leghiresebb freskói ezek,a plafonon a teremtéstörténet Michelangelótól,biztos,hogy mindenki ismeri az Adam teremtését,a Kiűzetést a paradicsomból,és még sorolhatnám.Igy a falnál ülve meg tudjuk nézni.És az Utolsó itéletet is.Ez az egész jobb oldali falat beboritó freskó,Isten haragja,és itélkezése az emberek felett.Nem tudom,van-e még hely a világon,ahol ennyi négyzetméteren ekkora érték van összezárva./Az őrök meg csak járkálgatnak itt nap mint nap és kiabálnak,hogy Silenzio!/

A Sixtus kápolna után,épületen belül maradva,átmegyünk a Bazilikába.A tömeg változatlanul nagy volt,ha nem lenne ez az elektromos kütyü,nem tudom,mit hallanánk...Elmegyünk a magyar kápolna mellett.Nagy megtiszteltetés,hogy nemzetünknek kápolnája van itt,rajtunk kivül csak 3 nemzetnek van,a lengyelnek,az irnek a harmadikat azonban elfelejtettem és nem tudtam utánanézni sehol.A magyarság a Nándorfehérvári hőstettel,illtve,hogy akkor mit tett a kereszténység védelmében,na azzal érdemelte ki a dicsőséget.Ha valaki tudja,melyik a harmadik nemzet,engem nagyon érdekelne.Elmentünk a jó pápa siremléke mellett is ,ami állandóan virággal boritott,és egy olyan pápasir mellett,amin egy szál rózsa volt.Ezt a pápát megmérgezték /állitólag/,és erre emlékezve van mindig a rózsa.Tisztára,mint az Angyalok és démonokban.Anett azt mondta,tudomása szerint van valóságalapja a történetnek.Aztán egyszer csak ott vagyunk:a világ legnagyobb keresztény templomában./Bár ugy tudom,a 90-es években valahol Afrikában épitettek egy még nagyobbat,de természetesen jelentőségben ugy sem veheti fel  aversenyt ezzel.Szóval itt  vagyunk...a méretek valóban lenyűgözőek,szinte szólni sen tudunk.Itt is rengeteg ember van,de valahogy jobban érzem magam.A baldachin bal oldalánál léptünk a templomba,közeledve hozzá lehet látni,hogy mekkora!29 méter magas,mint egy épület...a főoltár felé helyezték el,itt van Szt.Péter feltételezett sirja.Nem messze a baldachintól a szobra,ahova sorba kell állni,mint Szt Antal szobránál.Ide is beállunk,megsimogatjuk a lábát,ami már a sok kéztől simára kopott.Művészettöténeti felsorolás helyett náhény szám:60 000 ember fér el egyszerre a bazilikában  kényelmesen.44 oltár van a főoltárral együtt,Michelangelo kupoláján kivül még 8 kisebb kupola van,kb 800 oszlop tartja a párkányzatot.Alapterülete 15160 m2 ,magassága a kupoláig 132,5 m.Megnéztük itt is kötelezőket,Pieta,Canova szobrok,stb,de ami leginkább hatott az a bazilika egésze,mint tér,mint épitmény,mint monumentális alkotás,az emberi akarat,tudás és hit bizonyitéka.Csak ugy menni és befogadni az élményt,az érzést,hogy hol is vagyunk valójában.

Aztán kimentünk a Térre.Most,hogy bentről megyünk ki és nem szemből közelitjük a bazilikát,mintha kisebb lenne.De még igy is csodás a látvány.ragyogó fényben a Szent Péter bazilika kapujában állni...a tér akkora,hogy eltűnik benne a sok ember.Megnézzük a posztoló gárdistákat,ruhájukat szintén Michelangelo tervezte,megnézzük az ablakokat,amelyek a pápa hálószobáját és dolgozóját világitják meg.A pápa egyébként most Castelgandolfoban,a nyári rezidenciáján van.Csak 15-dikére jön vissza a városba...most elbúcsúzik a csoport Anettől-ezúton is üdvözlöm,és köszönöm a munkáját,bárki Rómában jár,csak ajánlani tudom,vegye igénybe tudását,mert érdemes!Innentől már mondenki a maga utját járta.

Kicsit fényképezkedtünk még a szökőkutaknál,majd elindultunk a "Kiegyezés" utja felé...a térhez vezető egyenes utat az olasz és a pápai állam 1929-es kiegyezése emlékére nevezték el Via del Conciliazionenak.Elegáns utca,igy világosban is,kivilágitva még inkább.Végig souvenir boltok,bárok,fagyizók.Az út végén pedig az Angyalvár.Tetején kivont karddal áll Gabriel arkangyal,és vigyázza a várost.Szerintem ezt az épületet is látta már mindenki képen.Egykor börtön volt,pápai hivatal,ma múzeum.Nem megyünk be,hanem a hidon áthaladva elindulunk a Navona tér felé.Jó kis útvonalat jelöltünk ki magunknak A Szent Péter tértől a Piazza del Popoloig.Először a Piazza Navonára megyünk.Itt nincs szerencsénk.A 4 folyó szökőkutat tatarozzák,körbe van keritve.Persze ez teljesen megváltoztatja a tér hangulatát.Megnézzük hát a házakat,bárokat.Ez az a tér,amit a filmeken leginkább látni...Ha Római jelenet,akkor biztos,hogy  az egyik itteni kávézóba ülnek be a szereplők,igy ezt a teret biztos,hogy mindenki látta már.Egyébként zajlik az élet,festők,portrérajzolók nyüzsögnek.Innen már csak pár utca,hogy a Rotondához érjünk.Útközben felfedezünk egy kedves kis kávézót

,de ezt már irtam.A kávézó után egyszer csak,az utca végénél a Panteonba ütközünk.Szinte szó szerint,mert oldalról közelitjük meg,és olyan keskeny a mellette lévő  utca,hogy a házból száritókötelet lehetne engedni a Panteon oldalához./Tudom,hogy ez rettentő eretnek gondolat,bocsánatot is kérek minden érzékenyebb lelkű műértő embertől,de igy a legérzékletesebb!/Maga az épület roppant hatásos!Valóban közel 2000 éves kövek,és ez több helyen látszik is,majd szét esik...óriási oszlopok,előtte ,tövében,mindenhol,üldögélő,nézelődő túristák!Jó itt ejtőzni kicsit,nézni az életet,épp valami riportot készitettek a járókelőkkel...kicsit meglocsoljuk magunkat a kútnál,mielőtt bemegyünk.Szerkezetileg egyedülálló és érdekes.A kivülről kifejezetten le

posnak tűnő kupola belül nem lapos.Ezt kis optikai csalással érték el,a kupola belső rozettái felfelé egyre keskenyedő szárú rombuszok,igy belülről egy normál kupolának tűnik.Az épület átmárője ugyanannyi,mint a magassága 43,2 méter.Fényt pedig kizárólag a tetőn lévő 9 meter átmérőjű nyiláson kap a belső tér.

Panteonnak azóta hivják,hogy az olasz  élet nagyjai közül ide temettek sok mindenkit.Itt nyugszik  két olasz király,az egyik Viktor Emánuel,kinek emlékművénél,az irógépnél már voltunk.És itt nyugszik Raffaello,a nagy reneszánsz mester is.Tavaly voltunk Leonardo sirjánál,holnap megyünk Michelangelóéhoz.Most egy pillanatra Raffaello előtt állunk.Azért ezeknek a dolgoknak sulya van:emberek,akiknek sirja előtt 500 éve meg-megáll és elgondolkodik a világ...

A Pantheon jobb oldalánál csak pártiz métert kell menni,és máris látható egy obeliszk.A sok közül egy viszonylag kicsi,de érdekes,mert egy kis elefánt hátára van űllitva.Mögötte áll a Santa Maria sopra Minerva templom,ami nem túl  nagy,de jelentőségteljes.Oltárja alatt nyugszik ugyanis Sienai Szent Katalin,Itália védőszentje,s aki végül a pápát visszacsalta Avignonból...A koporsó bal odalát Michelangelo Krisztus szobra vigyázza,de itt van 2 Medici pápa  (X. Leo és VII:Kelemen,érdekes történetek róluk is a Mona Lisa magánélete c. könyvben) és Fra Angelico,a barát-festő sirja is.Délután 3 órakor stinte csak mi voltunk a templomban és a tömör csend és hűvös.Ez azért is érdekes,mert kinn ragyog a nap,hőség van és nyüzsögnek az emberek.Mikor kinyitjuk a templom hatalmas kapuját,megcsap a fény,meleg és a nagy hangzavar.Érdekes,hogy mennyire szigetelt a templom!Megnézzük még az Il Gesút,a jezsuita rend főtemplomát,ahol Loyolai Szt. Ignác kegytárgyai vannak.De már nagyon vágyunk egy kis "dolce far niente-re",édes semmittevésre,ezért sietünk a Trevi kuthoz...A délután dereka volt /nem kora és nem késő/az épületek árnyékában,de világosban állt a kút,és igy is szép.Impozáns.És persze vidám,nyüzsgő,eleven a környék.Vettünk egy fagyit /naná!/ és  leültünk nézelődni.Az utcaszintről kb. 3-4 lépcsőfokot lefelé kell menni,és egy 3 méter szélességű járda veszi körül magát a kutat.Ezen a járdarészen se enni,se inni  se fagyizni nem lehet,rendőrök nézik a tömeget és fütyülnek,felküldik az utcára,akinél étel van...Igy a korlátnál ettük meg a fagyinkat,majd leültünk a kút szélére.Néztük az életet,és beszélgettünk.De  ennek is vége szakad egyszer.A Corson sétálva mentünk a Spanyollépcső felé,Útközben betértünk egy Svarovski kristály boltba,és a Café Grecoban.Megvettünk jónéhány ajándéktárgyat,igy sétáltunk a Metróig.Itt felszálltunk a harlemi szerelvényre,és fél óra alatt már a Prima Portánál voltunk.Itt a kisbusznál találkoztunk több utastárssal,velük mentünk vissza a Campingbe.Kis pihenő,majd vacsora az étteremben Takács Tamással...finom volt. 

Utolsó  római napunk egy programmódositás miatt kicsit félresikerült...Eredeti terv szerint ekkor mentünk volna a Vatikánba,de egy másik csoport miatt ezt előbbre hozták.Mára a közös program,Tivoli Villa d'Este.Aki pedig nem vesz részt ezen,mint mi is,az bement Rómába.De mivel a busszal a Prima Portától indulunk tovább Assisi felé 13 15-kor ,ide vissza kellene jönni.Vagyis 9 után be Rómába,12 után vissza...gondolkodtunk egy kicsit,aztán úgy döntöttünk,ezt a fél napot ellógjuk,Itt maradtunk a Campingben,kényelmesen megreggeliztünk,aztán fürödtünk,usztunk,napozgattunk délig.Aztán a kisbusszal lementünk a Prima Portáig,itt nézelődtünk,vásárolgattunk.Egy óra után megérkezett a buszunk,és elindultunk .Először Santa Maria degli Angelibe megyünk,amit magyar viszonylatban  Assisi-alsónak mondanék.Itt egy nagyon érdekes 2 in 1 templomba megyünk.Ugyanis egy kivülről kevéssé szép de belül izgalmas dolgot látunk.A templom lényegében barokk,de olyan semmilyen,itt meg főleg furcsán hat az umbriai barokk??!!Nem is fontos csak az a két kis XIII. századi épitmény,ami a templom belsejében van.Az egyik az a templomka,amiben Ferenc a rendjét alapitotta és vezette sok éven át,a másik az az ispotály,ahol végül ő maga is meghalt.Ez nagyon érdekes!Elég későn értünk Assisibe

,ráadásul a tolmácsunk itt is elszurta a szervezést,igy vesztettünk egy keveset az amugy sem sok időből.Assisiben nem sok mindent lehet megnézni,inkább élvezkedni lehet.Persze megnéztük a Szent Ferenc bazilikát,Giotto freskósorozatát,a szent sirját,de itt inkább maga a város a látványosság.A hegy tetején van az ófalu,régi házakkal és rengeteg Szt. Ferenccel.Kicsi,nagy,közepes,fa,báb,könyv,minden anyag és előfordulási lehetőség!Kellemes bolyongani a középkori utcákon/persze fagyival a kezünkben!/macskaköveken,cégérek alatt,vakolat nélküli házakban...

A szokásos szervezési malőrök után elindulunk Montecatini felé.Sötét este érünk a szállodába,amiről már irtam.Lepakoltunk,és elmentünk még egy kis felderitő sétára.A szállodától balra indulunk-jobbra kellett volna.De nem nagy baj,mert igy volt szerencsénk megismerni egy közép-itáliai türelmi zónát.Nehezen jöttünk rá,mit látunk,mert nem a város szélén voltunk,hanem sürün lakott részen.Igaz,nem nagyon jártak az utcán...aztán egy idő után visszafordultunk és elértük a centrumot.Egy kellemes középnagyságú város,de már fáradtak voltunk.

Reggel pedig irány Firenze!Hát,ide nem igy kéne jönni,nem csak egy kis sétára,de most Róma volt a fő,ide ennyi idő maradt.Az Arno partján parkoltunk,aztán elsétáltunk a Ponte Vecchioig.Az Arno széles medre gyakorlatilag üres volt,középen csordogált valami "vizféle".Félelmetes volt decemberben látni az árvizi képeket!De vissza augusztusba!A hid az  a fecskefészekszerű,boltocsjkákkal körbeépitett,amit képeslapokról szintén sokan ismerhetnek.Az Arno-parton nyiló árkádoknál átsétáltunk az Uffizi képtár bejáratához.A Vatikán mellett ez egy másik olyan muzeum,ahol annyi érték van egy helyen,hogy csipőből megoldja a város turizmusát.A bejáratot a 2 Medici életnagyságú szobra őrzi.Jogosan,hiszen sok itt található kincshez köze van a Medici háznak.Lorenzo /Il Magnifico/,a Nagyszerű nagy mecénás volt./Aki akar olvasmányos formában sokat megtudni az akkori kor Firenzéjéről,Pierre la Mure Mona Lisa  magánélete cimű könyvét kell elővenni.Én többször olvastam,igy az itteni szobrok,terek,épületek,utcák,szinte személyes jó ismerőseim./Az Uffizi bejárata szinte már a   középkori főtéren,a Piazza della Signorian van.

A szó maga Uffizi-office- egyébként hivatalt jelent,mert anno itt volt a hivatal...A Signoria volt a Firenzei városállam vezető ,végrehajtó,törvényhozó testülete a Palazzo della Signoriaban,az akkori városházán.Ma ez muzeum,képtár és egyáltalán,emlékmű.Bejáratánál egy

Dávid szobor-mert itt is állitották fel annak idején.Ma már ez csak a másolat,az eredeti méltó környezetben az Accademián őrzik,több Michelangelo rabszolgaszobor társaságában.Mellette ,a tér jobb oldalán egy lényegében nyitott szoborpark,a Loggia dei Lanzi...a lándzsások középkori pihenőhelye volt, árkádokkal tagolt nyitott csarnok,ma olyan szobrokat látni itt,mint a  Medúza,vagy A szabin nők elrablása.Ezek csak ugy itt állnak.Egyébként is jellemző Firenzére,hogy jártunkban-keltünkben egyszercsak beleütközünk valami világhirű dologba.A tér közepén márványtábla jelöli a helyet,ahol

Savonarolát megégették./Nagyon érdekes története szintén a Mona Lisa magánélete cimű könyvben,Firenzébe látogatóknak kötelező olvasmány!/Körbejárjuk a dómot,ami a Szent. Péter és a londoni Szt. Pál bazilika után a harmadik legnagyobb.A dóm,a harangtorony és a keresztelőkapolna olyannyira egységet képez,hogy még egy fényképbe is be lehet fogni  a hármat!Meglepő,hogy viszonylag kevés a turista.Aztán meglátjuk,miért.Mindjárt 10 óra,mindenki sorban áll,mert akkor nyitják a dómot.Jó 300 méter a sor.Mi inkább körbejárjuk,bár szivesen be is mennék,de hagyni kell valamit a későbbiekre is!A családnak nem tetszik a dóm,bár elismerik,érdekes,ahogy itt áll a házak közé ennyire beékelve!Hát egyelőre ennyi a hatás...Útban a firenzei panteon,a Santa Croce-szent kereszt-templom felé,megnézünk egy olyan echte középkori házat,ami jól példázza az akkori életet.

A ház jobbára egy toronyhoz hasonlit,kis alapterületű,a különféle funkciójú helyiségek egy-egy emeleten vannak.Az alsó szint aaz állatoké,felette a háló,de ide már csak létrával lehet felmászni,amit éjszakára felhúznak a támadások elkerülése végett.Okos dolog,mert igy akit éjszaka létrával láttak járni-kelni,az biztosan rabolni ment.A középkori Firenze jól szervezett "polgárőrséggel" működött,volt éjjeli őrjárat is.A konyha még feljebb volt,mert itt volt a tűzhely,ha tűz keletkezett,illetve terjedt,csak felül kellett oltani,az alsóbb részek felé lehetett menekülni.

A Santa Croce templom azoknak nagy élmény,akik-mint például én-el tudnak érzékenyülni egy nagy ember sirjánál.Itt lehet,mert itt nyugszik Michelangelo,Macchiavelli,Rossini,és itt van Dante siremléke is.Ő maga nem,ugyanis a firenzeiek 1302-ben ügyesen száműzték azt a költőt,akiben ma az irodalmi olasz nyelv "megalkotóját" tiszteljük.Ravennába költözött,ott is halt meg,ma is Ravenna büszke a sirjára,és Firenze időközönként megpróbálja visszakönyörögni,de Ravenna persze,hogy nem adja.Egyik fő látványosság ott Dante sirja!A templom előtti nagy tér olyan igazi olasz.Mindenfelé kiabálás,árusok,festők,és persze FAGYI!Most esszük az utolsó fagyit,a Santa Croce jobb oldalánál, fantasztikus az élmény,kávéfagyi,olasz kávé olasz fagyiban,kár,hogy hamarabb nem jutott eszembe megkóstolni!Villámlátogatás a tér másik oldalán egy bárban is,ide a másik gasztronómiai élmény a pármai sonka miatt jövünk,ami szendvicsben is nagyon finom!Igy eszegetve indulunk vissza a buszunkhoz...talán nem is kellett volna még elindulni,és ez tanács is lehet az utánunk jövőknek:szombaton van turnusváltás az Adrián,végeláthatatlan sorban araszolnak a német,osztrák,magyar,cseh,holland autók.Inkább sétálgatni kellett volna még 4-5 órát Firenzében,és késő délután elindulni.Akkor is ugyanitt lennénk...A hazafelé utat nagyon elrontotta a nagy dugó és lépésben haladás.Hajnali 4 után érjük el a Budapest táblát nagyon fáradtan... 

Összefoglalva:Italia szépséges még most is...   Szép volt ez a fiatalkori rajongás,egyetlen percét sem sajnálom,amit erre forditottam,és büszke vagyok,hogy annak idején ezek a városok ilyen szép érzéseket keltettek bennem.Jó volt ujra sétálni Padovában,Firenzében,Assisiben és most is azt éreztem,mint 23 éve:boldog,aki itt sétálhat,és gondolatait áthatja egy nagy utazás élménye.

Talán ennek az országnak köszönhetem,hogy az utazás,világlátás életem része,és igénye lett.

Ha tudom,hogy most ilyenre sikerül az "idegenvezetés",akkor praktikusabb lett volna,ha önálló szervezésben megyünk,és akkor tudjuk,hogy minden a mi dolgunk,a mi felelősségünk!De Róma igy is megért egy misét.../!/

2009-ben biztosan körültekintőbbek leszünk,talán megkérdezzük a Tdm irodánál Bálint Pétert,hogy hová vezet utat..... 

                        Köszönöm a figyelmet,hasonlóan szép élményeket kivánok minden olvasónak: 

                                                                                                       Egy Utas Miskolcról        2009,január

Italia-La bella...

Impressziók 2008-ban 

Fiatalkorom nagy szerelme volt Olaszország,s bár azóta megcsaltam jónéhányszor,s mára már végképp másért dobog a szivem,-mint az első igazi szerelemre-soha nem tudok elfogultság nélkül gondolni rá!

Először '75-ben,majd '85-ben idén tehát harmadszor  sodort oda a jószerencse.A  férjem és a fiam még nem jártak olasz földön.Ők ezért gondoltak rá várakozásteljesen,én pedig azért,mert égetett a kiváncsiság,milyen érzéseim lesznek igy 23 év után?Ezidő alatt sokfelé jártam,sok szépet láttam a La Manche csatornától Pamukkáleig...és persze én is sokat változtam...vajon lobog-e még a fiatalkori szerelem,vagy középkorú bölcsességgel tekintek majd vissza a fiatalkoromra?

Ilyen érzésekkel készültem tehát,és persze azt szerettem volna,ha a családom is minél szebb,,minél jobb benyomásokat szerez erről az országról...A tavalyi nagyon jó tapasztalatokból kiindulva választottam utazási irodát.A franciaországi idegenvezető annyira zseniális volt,hogy egyéni utazással ugyan szabadabb lenne a tempó,de feleannyi dolgot sem látnánk,tudnánk meg...gondoltam még akkor.Aztán a sors nem azt akarta,hogy a család beleszeressen Olaszországba.Aki ugyanis a végén kalauzolt minket,-hát azt nevezzük praktikusan kisérő tolmácsnak.Az út sikeréhez,élményeihez ugyanis mindössze olasztudásával járult hozzá,és nem is érdemel több szót! 

Hajnal 5-kor találkoztunk Budán,és indultunk is a nagy útra...Győrig gyüjtöttük az utastársakat,és a határra már világossá vált,hogy ez az út nem olyan lesz,mint a tavalyi...azt  hittem,most is ugy lesz,felszállunk a buszra,hátradőlünk és hallgatjuk,ahogy érdekesnél érdekesebb információk zudulnak ránk az országról.Ezért nem is vittem utikönyveket,nem készültem külön a nevezetességekből...nagyon nem ez történt:tolmácsunk kijelentette,hogy szerinte az ő dolga nem az,hogy információkkal bombázzon minket,hanem,hogy kedvet csináljon ahhoz,hogy majd még visszajöjjünk ide...s hogy mit csinált és nem csinált még az eltelt napok alatt,azt azért nem irom le,mert a  csodás  Franciaországi út miatt érzek némi lojalitást az utazási iroda iránt.De azt igértem,nem lesz több szó arról a csalódásról, amit az" idegenvezető "személye okozott.

Ausztrián keresztül utaztunk,ami új élmény nekem.Régebben nem igazán szerettem a nagy hegyeket,de mostanában azt veszem észre,egyre jobban csodálom a hatalmasságukat.Gyönyörű volt a táj,és a rendezettség,tisztaság,ami az egész országot jellemzi,mindig lebilincsel.Mint,ahogy a Rosenberger is.(Na,ez is jól indul,az első élmény egy út menti étterem...gondolhatja az olvasó,de igérem,lesz más,érdekesebb dologról is szó!)Annyira izléses,gusztusos az egész!Az elrendezés,mármint épitészetileg-ez nem egészen jó megfogalmazás,arra gondolok,hogy olyan jó helyre van illesztve a tájban,még a parkolóban sétálni is ámulatos!Aztán odabent,aki nem éhes,az is kedvet kap,mert jó nézni úgy mindent!Ettünk is egy salátát,friss kenyérrel...ugy óvatos duhaj módjára!

Hogy átértünk az olasz Alpokra,azt csak a feliratokból vettük észre.Nekem még ennyi év után is élmény,hogy nincs határőr,vámos stb...Bármerre nézünk,hegyek,sziklák magasodnak felettünk,fenséges és félelmetes...elgondolkodom egy utazáson az Alpokban...de most irány az örök város! 

Lido di Jesolo...nagyon vártam,hogy lássam.Egy olyan olasz nyaralóhely,ahová magyarok ezrei járnak.Ugyan a szívem közepén betonbiztosan állnak a görög nyaralóhelyek,mindenre nyitott vagyok.23 évvel ezelőtti élményem Lido Adriano,az akkor nagyon tetszett...

Világosban érkeztünk meg a helységnévtáblához.Vajon a buszsofőrünk volt nagyon tájékozatlan,és tett meg felesleges köröket,vagy tényleg ekkora nagy ez a hely?A város közepe táján elmentünk egy nagyon reklámozott Aquapark mellett,de őszintén szólva nagyon lepukkant hely benyomását keltette...meg ugy egyáltalán:a városka külső részei nagyon elhanyogoltnak tüntek,és valahogy olyan szintelennek és hangulattalannak/micsoda szó!/Vagy csak a nap nem süt és azért,vagy mert nincsenek vidám emberek az utcán,vagy nem tudom,mi a baj...

Mindenesetre közben megérkeztünk a Hotel Canovához.Itt alszunk  ma éjszaka.Három csillagos szálloda.Igy kivülről nagyon tetszik:kis családias,izléses bár,recepció,szőnyeg a lépcsőkön,mahagóniszinű vastag faajtók.A lift ugyan kétszemélyes/érdekes egy szállodában/,de fiatalosan felvittük a cuccot a 4-re.És bementünk a szobába és nagyon meglepődtünk:Lido di Jesolóban egy 3 csillagos szállodában  egy 70-es évekbeli kazincbarcikai munkásszállóban találjuk magunkat!Megtettük azt a 6 lépést,amivel bejárunk egy ilyen szobát,aztán "összeröhögtünk",mi ,a család:A hires olasz "dizájn".Ebben a mi szobánkban nincs két egyforma drapéria,ráadásul mindegyik más szinű és nagymintás.Tiszta retro.Kedvencünk a pótágy,ami másfélemeletes vaságy.Vagyis egy vaságy matraccal,majd félemelet magasságban rá van forrasztva egy másik vaságy...a két ágy között bő fél méter a távolság.Vajon ki fér itt el?A fürdőszoba is megér egy misét:3 féle ,össze nem illő régi csempével boritva,zuhanyfüggöny nélkül,falból kiálló,furcsán körbebetonozott zuhanyrózsa-nem tudok szabadulni a képtől!Azok a szalonok,ahol a méregdrága olasz csempéket kapni...Persze mondhatjuk,hogy csak aludni jöttünk ide,de akkor is szégyen az olasz izlésre nézve./A fürdőszobáról tettem is fel képeket kedvenc utazási fórumomra/Még egy háromcsillagos "tranzit"-szállodában aludtunk hazafelé úton Firenze mellett Montecatini Termében. Ezért gondolom,hogy lehet általánositani ezeket a tranzit szállásokat,mert az a szálloda is pontosan ilyen volt.A közös helyiségek itt is izlésesek,tetszetősek,barátságosak voltak,de a szoba  az egyszerű és az izléstelen határán billegett.

De vissza Jesolóba...lepakoltunk,lezuhanyoztunk,és indultunk is Velencébe.

 

Néhány órás hangulati kóstoló!Azt gondolom,akinek nincs különösebb festészeti,épitészeti érdeklődése,annak igy kell Velencébe menni...kóóstolgatni!Vagyis sétálni,bámészkodni,úszni az emberárral.Ahogy Szerb Antal irta,Velence Velenceségét csak sok kilométer megtétele után lehet megérezni.Mikor az ember nem figyel semmi másra,csak a hangulatra.Nézi a házakat,az embereket-külön jó,ha nem beszél olaszul,és nem zavarják a mondanivalók,csak a gyors és hangos hangok,amiknek igy,mint az élet egyéb zajainak,nincs jelentésük...legjobb lenne arra sem figyelni,hogy ne tévedjünk el-ebben segitenek a nagy sárga táblák-,de ezt nem lehet!Annyira nincs tájékozódási támpont,hogy ezeket muszáj figyelni.Egyébként is elég nehéz átadni magunkat a hangulatnak:A soknál is több ember,és valahogy mindig útban vannak,vagy mi vagyunk valakik útjában.Ha néha találunk egy csendesebb helyet,akkor elvonja gondolataink szentimentalizmusát a sok szemét...sajnos ez  a rengeteg ember mind fogyasztói társadalomból jött,és nyomot is hagy maga után.Nem emlékszem,hogy 23 éve is ilyen szemetes lett volna.Ez kissé zavar.Annyira sok az ember,annyira nem tudok elmerülni egy gondolatban,hogy szinte indiszkréciónak érzem az ittlétet.Engem mindenki zavar,biztosan én is mindenkit zavarok.Az volt a legrosszabb,mikor jó egyórás séta után egy kishidra támaszkodva  nézelődtünk, jött egy gondolás,csendesen elhúzott mellettünk,és a fiam megszólalt:Na ez tetszik!Ekkor már átmentünk-átverekedtük magunkat- a Szent Márk téren és a Rialto hidon...és végre tetszik neki valami?!Nem is kérdeztem mást,inkább ettünk egy fagyit!

Este 10-kor indult vissza a hajónk Jesolóba./Érdekes kis szösszenet estére:kisérőnk lazán értelmezte a létszámellenőrzés fogalmát-Mindenki itt van?-.És elindultunk.A tenger közepén derült ki,hogy nincs itt mindenki-két embert ott hagytunk.El is vesztek,nekünk legalábbis örökre,ugyanis csak másnap délelőtt tudtak hajóra szállni,és már nem óhajtottak velünk tovább jönni!/Mi viszont megérkeztünk a szállodánkba.A fiunk lefeküdt,vagyis fel,a félemeletre,mi meg lementünk a tengerhez.A szálloda a parttól számított harmadik soron volt,főutcának számító helyen.Meglepően kihalt volt minden!A part olyan ,mint a képeken:sok/száz/ egyforma kétnapágyközöttegyleszúrtnapernyő-mértani sorokban.A viz nagyon lassan mélyül,szinét sajnos már nem látni,de a morajlását hallani!Imádom a tengert!Elfeküdtünk egy most ingyennapágyon és hallgattuk ezt az oly kedves hangot!Itt van az én legkedvesebb pihenőhelyem,a tengerpart!Jószerencse kényeztetett eddigi életemben,"sok tengert bejártam".Nem ez a legszebb...gyanitottam,és most már biztosan tudom,de tenger és zúg,...elhatároztuk,hogy sétálunk egyet.Fél 12 volt,és legnagyobb meglepetésünkre már majdnem minden üzlet bezárt.Az éttermek,pizzériák is csak elvétve voltak nyitva,csak néhány vendég lézengett bennük.Még szerencse,hogy nyitva találtunk egy fagyizót.Egyszerűen fenomenális a fagyi.nem lehet betelni vele!Elindultunk arra,amerre a centrumot sejtettük,de bármennyit mentünk,mindenhol haldoklott az este,pedig alig volt éjfél.Egy idő után meguntuk,és visszafordultunk.Kissé csalódottan,.mert úgy gondoltuk lesz egy kis kóstoló az olasz éjszakából,de így jártunk!Ma sem értem a dolgot!Görögországban ilyenkor még a 6 évesek is sült kukoricát majszolnak...na mindegy,hazamentünk.A gyerek mélyen aludt a dizájnos ágyon,hát,lefekszünk mi is,mert holnap korán kelés! 

Reggeli,majd buszraszállás és indulás Padovába.Ez egy nagyon kellemes,nyugodt,élhető város nem messze Velencétől.Szeretem az ekkora városokat,itt is szivesen élnék.A főtér hatalmas,a közepén szökőkút,körötte történelmi nagyságok nagy szobrai.Széles út szegélyezi a teret,annyira széles,hogy a zöldség-gyümölcs piac is működni tud itt.Csillag alakban indulnak az utak a térről.Az egyik ilyen út végén van az Il Santo.A Szent,a Szent Antal Bazilika.Diákkoromban sokszor gondoltunk erre a szentre,leginkább kisebb összegeket felajánlva/a Mindszenti templomban van szobra/,hogy megússzunk bizonyos dolgo/zato/kat. Elindulva a székesegyház felé csodálatos középkori épitészeti megoldásokkal találkozunk.A fedett járdán felnézve,csodaszép keresztboltozatokat látunk,,a dufart alatt pedig modern üzletek.Egyik kedvencem ebben az országban az,hogy úgy tudják megőrizni történelmi értékeiket,hogy  közben mindenben követik a modern kor igényeit is.Nem is lehetetlen megőrizve megújitani a dolgokat!Miközben a dufartot csodáljuk,-néhány helyen még mozaik is van a boltozatban-elmegy mellettünk az az egysinű vollamos,amire annyira vágyik szülővárosom lakossága...Ekkor nézzük meg jobban,mert nem is hallottuk,hogy közeledik,annyira csendes!Hangtalanul siklik,nagyon szép!De már ott is vagyunk az Il Santo előtt.Hatalmas a kultusza Páduai Szent Antalnak:a mai napig rengetegen fordulnak hozzá imákkal,fohászokkal,sokkal komolyabb kérdésekben,mint a mi hajdani dolgozatunk.A székesegyház mellett egy kis múzeumszerű épületben találhatók azok a tárgyi emlékek,melyek a szenthez intézett kérésekhek kapcsolódnak.Van itt minden:fényképek tömkelege,köszönőlevelek papiron és márványlapon,tárgyi emlékek:gipszek,művégtagok,gyerekjátékok,ruhák,mind-mind valami tragikus dolgot sejtet.

Nagy szerencsénk van,valamilyen ünnep miatt áthozták a székesegyházba a szent maradványait tartalmazó márványkoporsót.Mágikus hatása van a koporsónak,igy szépen beállunk a sorba és megsimogatjuk,sosem lehet tudni...egyébként a katedrális nagyon szép!Nem igazán tudjuk,mit látunk,a részleteket végképp nem.Ezen az sem segit,hogy a tolmácsunk felolvas néhány bekezdést a Panoráma utikönyvéből.De hát ez mégsem élmény.Nagyon hiányzik egy rendes idegenvezető!Elámulunk az épitészeti szépségeken,de nem tudunk meg történeteket,neveket-nem lesz "miénk a tér",csak egy nagyon szép katedrális marad...

Kilépve elindulunk a hires Páduai egyetem régi épületei felé.Itt is a szent vigyázza lépteinket.Szűk kis utcákon,macskaköveken kaptatunk.Mivel augusztus van,itt szerencsére nem sokan vagyunk túristák.Az  olaszok valahová eltűntek,több üzlet is zárva van elkezdődött a helyiek szabadságolása.Nem bánjuk,tetszik így,hogy szinte csak mi vagyunk az úton.Na jó,egy-egy Vespa azért elhúz,csakhogy el ne feledjük,hol vagyunk!Elmegyünk a természettudományi fakultás épülete mellett ,egy kapualjba pillantva botanikuskertet látunk.Csak úgy hanyagul...kisebb emelkedő után elérjük a modern tartományi központ Padovát.Itt már szélesebb utak,közlekedési lámpák és végeláthatatlan sorban leláncolt kerékpárok és kismotorok.Ez úgy történik,hogy elegáns öltönyös úriember lepattan a kismotorjáról,leveszi hátulról a bőr dipitáskáját,leláncolja a kismotort a XIV. századi dufart alatt és a fotocellás ajtón át bemegy a boltjába-bankjába-akárhova./Csodálattal és keserű írigységgel gondolok arra,ezek biztosak abban,hogy az a motor még délután is ott lesz!/

Majd egy nagy zebrán átmenve eljutunk az élet igazi központjához,a piachoz.Csodás gyümölcsök,csodás húsok...különösen az tetszett,hogy a húsok sütéshez-főzéshez előkészitett állapotban sorakoztak a tálcákon.De nem csak felszeletelve,hanem láthatóan megtisztitva,zsiros cafatoktól megszabaditva.Szépen szelt karajok,hatalmas combszeletek,befűszerezett csirkecombok,felgöngyölt töltött húsok,és a tálba készitett darált hús vörös volt,nem fehéres/a gyakorló háziasszonyok tudják,mit jelent ez/De szeretnék én is a bizalomnak ezen a fokán élni,hogy elhiggyem,hogy amit tölteléknek beletöltött a hentes,az is ehető,friss,jó minőségű áru,és ne kelljen gyanakodni az ellenkezőjére.

Hatalmas sózott,füstölt pármai sonkák lógtak az üzletekben,akkor még nem tudtuk,mennyire finom,csak később kóstoltuk meg.Pizzán,szendvicsen egyaránt...mondta is a fiunk,hogy ilyet vegyünk otthon is /!?/Aztán a sajtok végeláthatatlan sora,majd a szép zöldségek-csak kétféle volt,amit nem ismertünk,de ebben a tolmács sem tudott segiteni/És a halak!Imádom nézni a halakat,rákokat a jégen!Talán a jég miatt van az a benyomása az embernek,de olyan tiszta volt itt is minden!És persze virágok,ahogy egy jófajta mediterrán piachoz illik!Gyümölcsöket eszegetve indulunk a buszhoz,a busszal pedig egy másik unikum,Orvieto

felé.Orvieto-a régi-a modern rész felett jó 200 méterrel egy meredek falú dombon áll. Szinte egyetlen látványosság van itt,a Dóm,amit Italia csodájának is mondanak.Nagyon gótikus,és ezzel ellentétben cifra is,vagyis nem jó értelemben.Az igazi gótika cirádáit nagyon szeretem,de ez kicsit furcsán-szinesen-cifra-szóval nem egyértelműen tetszik.De a domborművek,csavart oszlopok elbűvölőek./A kőfaragó mesterség kialakulása a Katedrális cimű könyvben olvasható,itt pedig szép példái láthatók!/A templom maga kegyhely,a Bolsenai csoda nevű történet fűződik hozzá/A közeli Bolsena városában egy kételkedő pap kezében mise közben vérezni kezdett az ostya.Az ekkor összevérzett oltárkendő tiszteletére épitették a templomot,és rendelték el Úrnapja ünnepét.Persze a kendő jól el van zárva,csak úrnapján mutatják meg és csak a tartóurnáját!/A parkolóból a dómhoz egy funicolare nevű silkóval megyünk,de lefelé már gyalog .Az  Umbriában "szokásos" középkori városrészen át,persze fagyizva.Az egész utazás alatt itt volt a legdrágább a fagyi-csak ugy érdekességképpen megjegyzem.

Aztán már csak buszozunk-buszozunk,nagyon lassan érünk az örök városhoz.. 

Késő este érkezünk Rómába.A várost elkerülő körgyűrű mellett volt a szállásunk,egy campingben.Teljes sötétségben érkeztünk,s mivel meglehetősen gyenge a közvilágitás ezt lehet szó szerint is venni.A környéket csak másnap tudtuk szemrevételezni.Egy nagyon szép fás-bokros hegyoldalon  volt a camping.Takaros sorban kis bungalók,majd hátrébb élősövénnyel elválasztott sátras és lakókocsis helyek.Ezekhez nagyon modern közös helyiségek WC,mosdó,zuhany automata mosó-és száritógépekkel.Nekünk modjuk ez nem kellett,mert saját fürdőszobás TV-s légkondis kis házunk volt.Elmondható róla,hogy felülmúlta a 3 csillagos szállodai  szoba komfortját.Kb. 200 méteres séta után értünk az étterembe,ahol a befizetett reggelink volt./Az ilyenkor szokásos kontinentális!/Jó volt viszont,hogy késő este itt is vacsorázhattunk.Jó kis étterem volt,a  hátsó sarokban" látványkonyhaként" készitették,sütötték a pizzákat.Jól csinálták.Mindhárom Római esténk végén itt vacsoráztunk.A fiunk kizárólag echte pármai sonkás pizzát,ezt ugye itthon  ritkán engedhetjük meg magunknak.Mi azért többfele pasta asciuttat kipróbáltunk,lasagnet,carbonarat és bologneset ettünk  szigorúan al dente.Ezt próbálgatom én itthon is-mármint az al dentét-mivel sokat főzök,olasz tésztás cuccokat is.Nem nagyon sikerült elkapni a lényegét,ma sem tudom,miért.Mindig is éreztem,hogy az itthon milánói makaróni összefoglaló néven készitett tészták magyarositott kiadások,de a Bolognai esetében meg is bizonyosodtam erről.Vagy lehet,hogy echte kajákat csak az adott országban lehet enni?Igy vagyok a tzatzikivel is.Itthon sokat csinálok,aztán mikor Hellaszban megkóstolom az első villányit,rájövök,hogy miről beszélünk...Egyszóval az étterem és a pasták beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.Külön jópofa volt,hogy az egyik pincér,aki aztán a "miénk" lett,kiköpött Takács Tamás /DBB/ volt-olasz habitussal.Nem tartozik ugyan a kedvenceink közé,de 40 felettiek vagyunk,és egy már majdnem 40-es házaspárral és a lányukkal vacsiztunk mindig,tahát mindannyian tudtuk,kitről beszélünk.Sokat szórakoztunk rajta,hogy hozza már Takács Tamás a pizzánkat.

Az étterem mellett kellemes kis szupermarket-elfogadható  árakkal,és egy elég nagy medence./Ezt ki is használtuk,az utolsó délelőtt egy pihentető kis uszkálással,napozással lazitottuk a programot/A Camping kisbusza levitte az utasokat a metromegállóig-Prima Porta-,ahonnan a Hév-szerű metróval kb. 27 perc alatt értünk a Piazza del Popolóig.Innen gyalog a Via del Corson  keresztül lehet a centrumhoz jutni,vagy 4 másik metrohoz van csatlakozás.A Prima Porta metromegálló egyébként nagyon életszagú.Úgy félúton van a két végállomás között,tehát még nem annyira külváros,de nagyon csunya.Az épület maga is firkált,koszos,kopott,és a beérkező vonatok is hasonlóak.New York négernegyedeiben mutatják ilyennek a metrot a filmeken.Az állomás környékét bejártuk,és meglepően sok lepukkant épületet és rongyos embert láttunk.Rosszul öltözöttek,koszosak,borostásaak voltak.Viszont nagyon olcsón nagyon finom őszibarackot vettünk itt egy zöldségesnél,az élet sűrűjében...

 

Másnap reggel ezzel a metroval mentünk be Rómába.Nagyon érdekes volt az a fajta fegyelmezettség,ami egy ilyen indulatvezérelt mediterrán nép esetében meglepőnek is mondható.A metróból kivezető aluljáró ugyanis egy piros vonallal ketté van választva.Jobb oldalon a kimenő,bal odalon a befelé tartó utasok közlekednek.De komolyan!Ha a bal oldalon nem is jött senki,a kimenő utasok közül akkor sem mentek át a másik oldalra !Na jó,közülünk néhányan...de mikor megtudtuk,hogy mi is az a vonal,betartottuk a szabályt,és néztük,hogy mindenki betartja!Kilenckor megismerkedtünk azzal az idegenvezetővel,aki Rómában hivatalosan kalauzolt minket.Több országban találkoztunk már azzal az Eu előirással,hogy csak az adott városban vizsgázott,akreditált idegenvezető kalauzolhat utasokat.Szégyen,hogy a vezetéknevét nem jegyeztük meg,a keresztneve Anett,és jó szivvel gondolunk rá vissza,mert minden szakmai dicséretet megérdemel.Emberileg közvetlen,kedves,jó humorú,a tájékozottsága pedig minden igényt kielégitő./köszönjük Anett!/

A napot a Pizza di Spagnan nyitottuk.Ez egyszerre bohém és előkelő tere is Rómának.Előkelő,mert drága üzletekkel zsúfolt utcák torkollnak bele,bohém,mert a fiatalság és a turisták egyik kedvenc találkozó helye.Nevét tulajdonképpen a közelben található spanyol nagykövetségrők kapta,bár a tér létrehozása a franciák műve,életre keltése pedig az angoloké.Hát,ez a történelem nagy igazságtalanságainak egyike.A hatalmas-divatbemutatókról jól ismert- lépcsősort egy francia épitette.A lépcső jobb oldalán található az a ház,ahol  Keats és Shelley élt.Ennek tiszteletére zarándokoltak ide az angolok,és ennek a zarándoklatnak köszönhetően  nyitotta meg két angol vénkisqasszony azt a teaházat,ami a lépcső bal oldalán Keats házával szemben áll.Azóta is ott üzemel,és látogatja ma már minden náció.A közelben található a város leghiresebb kávézója,a Café Greco.Elegáns kávézó,afféle Római "New York Kávéház",annyi hires iró ivott és dolgozott itt.Állitólag itt irta Gogol a Holt lelkek egy részét.

Nagyobb élményt jelentett azonban nekünk egy másik kévázó,amire a Pantheon mellett találtunk rá.1912 óta működő,muzeumszerűen berendezett kis helyiség,a falakon a kávézáshoz szükséges és kapcsolódó tevékenységek régi fotói.A kávégépek/pörkölő,daráló,főző/ is különféle korokból valók,bár ugy tűnik,már csak a felujitottakat használják.A sarokban sok-sok zsák,benne a nyers kávémagok.Ezekből vették elő a kivánt kávét,és kis adagokban helyben pörkölték,majd darálták.Kár,hogy nem lehet leirni az illatot!Az olaszok egyébként leginkább olyan eszpresszót isznak-náluk ez a csésze kávé neve,a hely,ahol ezeket inni lehet,a bar-ami másfél kortyból áll,fekete és nagyon erős.Érthetetlen,miért szeretnek annyira együtt kávézni,mikor  az egész másfél korty,kettő másodperc,gyakorlatilag egyet nyelnek.Vajon a korty előtt vagy után beszélgetnek olyan jókat,mert olyan,hogy "Közben" olyan szinte nincs is!Én nem vagyok egy inyenc kávés,a család többi tagja egyáltalán nem issza,ezért úgy döntünk,nem költjük erre a pénzt,csak nézelődünk és szagolunk...

De vissza a Spanyol lépcsőhöz.Sajnos,egyáltalán nem voltak most virágok a tartókban/augusztusi hőség/,igy pusztán a lépcsősor monumentalitásában gyönyörködhettünk.Érdekes,nem volt nagyon fárasztó felmenni,igaz reggel volt még,és több pihenővel is meg van szakitva.Tetején a Santa Trinitá dei Monti templom áll.Ha sok-sok napig lennénk itt,akkor bemennénk,igy azonban nem.Olyan kevés ez a 3 nap,hogy eldöntöttük,csak a  "legfontosabb" műemlékeket nézzük meg belülről,egyébként élvezzük a hangulatot,az utcák,terek,házak,az élet ritmusát.Talán érthető,mire gondolok.A lépcsősor tetejéről nézzük a várost.Olyan más,mint Párizs!Felülről nézve az szürkés,fehér-más a domináns épitőanyag-,olyan elegánsabb.Itt a cserép,a mahagóni,a vörös az uralkodó szin.Bájosabb,melegebb hatást kelt.Nem olyan,mint egy elegáns dáma,inkább,mint egy bizalmas barátnő...ott távolságtaró csodálattal néztük a Sacré Coure elől,itt ugy tűnik,három nap alatt is ad annyit,hogy jó legyen...talán van,aki érti ezt?

A tér  közepén a Barcaccia-bárka alakú szökőkút.Legendája,hogy egyszer a Teverének annyira magas volt a vizállása,hogy egy bárka egészen idáig sodródott.Kedves kis szökőkút-körbe lehet ülni/állandóan foglaltak a helyek/ pihenni,beszélgetni.Ilyenkor délelőtt nagyon kellemes,még hűsitő árnyék vetődik rá.Másnap délután jöttünk el ide ujra,a verőfényes napsütésben másak voltak a fényviszonyook,nekem eltűnt a bárka titokzatossága.Ennek a kútnak a délelőtt a jó ideje.A Spanyol lépcsőtől a Piazza Venezia felé indulunk.Olyan ez a piazza,mint a kályha a tánciskolában:innen indulva el lehet mindenhová jutni az eltévedés veszélye nélkül...és szerencsére nagyon jól lehet mozogni gyalog is.Még a borzasztó hőség ellenére is,mert lépten nyomon ivókutakat találunk.Mondjuk sorba  kell állni a frissitő vizért,mert minden turista nagyon izzad.

Piazza Venezia-magyarul Velence tér-a városállamok idején itt állt a Velencei köztársaság ma ugy mondanánk nagykövetsége.Azóta igy hivják...haj-haj...Sajnos több épületet felállványoztak,és felvonulási bódék is voltak,igy a tér maga szinte "láthatatlan "volt.Alig látjuk a Palazzo Veneziát,amelynek erkélyéről Mussolini tartotta lelkesitő beszédeit.

Csak a Viktor Emánuel emlékmű félemeletéről látszik valamelyest.A teret északról lezáró hatalmas fehér emlékműről beszélek,ami az olasz egységnek állit emléket./1870-ben a mai Itáliát városállamokból egyesitéssel hozták létre./Mondjuk,szép nagy darab emlék.A római emberek állitólag irógépnek hivják/a velem egykorúak még tudják,milyen formáju egy klasszikus irógép-találó név!/,és nem nagyon szeretik.Tul nagy és tul fehér,mondják,és lényegében igazuk is van.Én ennek ellenére nem érzem,hogy rossz helyen állna,nekem olyan,mint a tér hangsúlyos oldala.Az irógép billentyűzetéről legördülve indul a Via del Corso/másfél kilométer hosszu,nyilegyenes bevásárlóutca/ jobbra elindulva a Forum és a Colosseum,balra a Vatikánig sok-sok lényeges látnivaló!Nekem tetszik ez az épület,szeretem.ha a lelki nagyság fizikaival is párosul.Mellesleg a rómaiak,ha fanyalognak is,megadják a tiszteletet az :állandó őrség védi az állam nagyságát szimbolizáló épületet,diszőrség a hazáért elesett katona sirját,és polgáriak felügyeleik a túristákat.Az egész épületben tilos az evés és ivás,és ezt komolyan is veszik,rendre figyelmeztetnek mindenkit.Ez azért érdemel külön szót,mert az augusztusi délelőtt már 40 fok körül jár,mindenki szomjan akar pusztulni!

Ezután egy másik lépcső felé indulunk,Michelangelo fő terét,a Campidoglio teret nézzük meg.Jó,hogy ilyen bejárható közelségben vannak  a dolgok.A Viktor Emánueltől balra csak egy kicsit kell menni,és már megint lépcsőn mehetünk fel!Augusztus,40 fok,sebaj!Ez egy zseni által tervezett és épitett tér,de nagyszerűségét leginkább a légifelvételeken élvezhetjük,amikor lehet látni a lovasszobor körüli térburkoló mintát.Engem mindig lenyűgöz,hogy lehetett 500 évvel ezelőtti technikával ilyet alkotni!A tér közepén Marcus Aurelius  lovasszobra áll.A teret körülvevő épületek múzeumok és paloták az ókori Róma emlékeivel.Itt a Kapitóliumi múzeumban is felújitási munkálatok zajlanak,és a takarófólia alól egy ismerős szobor kandikál ki:az ikrek az anyafarkassal.Vajon mit keresnek itt?

A Múzeum bal oldalánál elsétálva már rálátunk a Forum Romanumra.Mint mondtam,már voltam a Fórumon is,de soha nem érintett meg,Mert ott van az a sok régi kő,és??!!Most először telt meg élettel a sok kő,ahogy Anett elkezdte mesélni az ókori történeteket,hogy hol ki lakott,ki is volt ő,ki szúrta le,-ez visszatérő motivum itt-...Ha akarnám se tudnám leirni az összes történetet,mert szinte minden oszlopnál történt valami...

Hátborzongató,hogy ezek a kövek mennyi ideje állnak itt szótlanul,a világ meg csak forog körülöttük,az emberek meg csak halnak mellettük!A Fórum és  Colosseum közötti nagy-nagy fekete macskakövek pedig állitólag szintén 1900 évesek.Mondjuk nehéz is rajtuk menni!

Hát,a Colosseum kolosszális!Biztosan többen tudják,mint ahányan nem,hogy a nevét a hajdan mellette álló kolosszális Nero szoborról kapta.Önmaga is hatalmas épitmény!Embermagas vastagságúak a falak,hatalmasak a lépcsők,és nagyon bonyolult rendszerben vannak a szektorok.Állitólag az ókorban pontosan meg volt szervezve az xezer ember mozgatása.Az utóbbi évek filmjeinek köszönhetően a gladiátorok életéről már sokat tudunk.De megint csak értetlenül gondolok arra,hogy lehetett ezt a hatalmas épületet megépiteni akkor?

Ha valaki egyébként odakerül,és többszáz méteres sort lát,ne riadjon meg!5-6 pénztár működik,fél óra alatt benn voltunk.A diákok és 18 éven aluliak ingyenesek és a belépő a Fórumba is érvényes!/Ez azért fontos,mert Rómában csak az állami muzeumokban ingyenesek a diákok,és az meg alig van!/Dél körül voltunk benn,a hatalmas falak árnyékában kicsit lehetett hűsölni,de mikor kijöttünk elemi erővel csapott meg minket a 40 fok!Szerencsére itt is volt kút,gyümölcsárus,meg szinte minden!