2000

Nem tudom,ki volt az,aki 2013 augusztusában  először beirta a keresőjébe a blogom webcímét...azt sem tudom,múlt csütörtök este kinek lehetett az a-remélhetőleg kellemes-időtöltése,hogy  az én utas-élményeimet olvassa...az biztos,hogy ő volt a KÉTEZREDIK,aki megnyitotta a blogot.

Hatalmas boldogsággal tölt el,hogy olvassátok!

Köszönöm mindenkinek,aki életének drága perceibe engem,az írásaimat hív be társnak...

Hagyományosan a virág a köszönet kifejezője nálunk.Arra gondoltam,nézzétek meg az egyik legkedvesebb virágos képemet,amit pár  hete készítettem  azon a helyen,amiről legközelebb írni fogok...

Parga-város a Jón tenger partján

Görögországra csak  gondolni  is   eufórikus állapot  nekem,írni meg végképp   csak szerelmes szavakat  tudok...Parga pedig   ezen belül is egy különleges „kapcsolat” .Nekem olyan élmény volt ez a városka,mint mikor  felfedezzük,hogy egy  másik emberrel minden szempontból jó együtt lenni!Jó ránézni,jó hozzáérni ,értem amit mond,és azt is ,amit csak sugall,sőt, egyenesen azt is,amit gondol...tetszik,ahogy kinéz,ahogy mozog,ahogy beszél,vagy hallgat.És az is  mindig fontos volt,hogy tudok-e valakivel együtt hallgatni.Az már egy komoly kötődés,ha nem érzem a késztetést a beszédre...nem jár lázasan az agyam,hogy találjak már valami jó kis témát,csak azért,mert kínos a csend!

Furcsának tűnhet ez a gondolat egy város viszonylatában,de talán  van aki érzi,amit én  szoktam...amikor  mondjuk korán-korán reggel,még alig kelt fel a nap,ember nincs az utcákon,redőnyök lehúzva,gyakorlatilag síri csend van...csak az utak,a házak,a járdák,a fák,növények teremthetnek hangulatot...és mégsem  tűnik sivárnak,halottnak... nem biztos,hogy jól el tudom mondani,mit is érzek ilyenkor...talán úgy a legérthetőbb,hogy vannak helyek,ahol rossz érzés egyedül lenni.És vannak helyek,ahol   jó úgy is   járkálni,amikor  egyedül vagyok-vagy legalábbis kevesen lézengünk-és ilyenkor vesszük észre a legszebb részleteket,érezzük meg a legjobb hangulatot...Ilyen ez a városka  is.És a legjobb benne az,hogy  valahogy  akkor sem veszti el a varázsát,amikor  az évről évre  több utazó előbújik a házából és  nyüzsögni kezd.Más oldalát mutatja,és ez  csak  még  izgalmasabbá teszi...

Több éve volt már a Pargai utunk,de mostanában egyre többen mennek oda,egyre többet beszélünk róla kedvenc netes oldalamon is,így én is egyre többet gondolok rá...Görögország végtelen számú csodája közül Parga valóban egy unikum!Egy álom-úticél.Azért is,mert mindent nyújt,amit csak az utazók kivánhatnak.És itt minden utazóra gondolok,bármilyen céllal is vegye nyakába a világnak ezt a részét...csoda lesz a változatos tengeri tájak szerelmeseinek,az egy hétig a város  partján  fekvő szájtáti,lusta turistáknak, a zegzugos utcákat kereső romantikus lelkeknek,az éjjeli pezsgést és nappali kalandokat hajszoló fiataloknak,és a kulináris kalandoroknak is...én  legalábbis  több különleges görög étel izével a számban  emlékszem a Bacchosra,Zorbasra ,To Soulira,és arra a figyelmes kiszolgálásra,ami ezekben az éttermekben van...és ha már sokat gondolok rá,miért is ne írjam le?

Az a furcsa,hogy  nagyon sokat rágódtam rajta,hogy elmenjünk-e ide?Szinte a legnehezebben ez a döntés  született meg...Mert Parga úgy kezdődött,hogy egyszer csak megjelent a monitoromon egy ajánlat:julius 6-19-ig  Akcióóó!!!!!Hát,tényleg annyira akciósnak tűnt az ár,hogy az mondtam,ez vagy átvágás,vagy nem lehet kihagyni!Gyors telefon a szép emlékű Walter travelhez(sajnálatos,hogy azóta már nincsenek az utazási palettán!),majd a válasz:annyi,igen,13 nap,jövő héten indul...csodálatos képek a weboldalon...Előző években már megjártuk Korfut,Zantét,a Jón tenger már  megfertőzött ,rabul ejtett a szépségével.Viszont  volt egy szám.700.Hétszáz...és ez méter,méterben  a ház távolsága a tengertől.És  ráadásul hegynek fel mérve...nem vagyok sportos típus.Nem szeretek hegynek fel gyalogolni.A júliusi görög napon  ez még nagyobb kihívás...Hogy  legyen,hogy bírom?Kibírom?Ilyeneket kérdeztem a neten azoktól,akik már voltak...ugye mindenki más,ami egyiknek laza séta,másiknak erőltetett menet.Vajon,aki biztat,hogy vágjak neki nyugodtan,olyan mint én,vagy  távgyalogló bajnok?Bizonytalan voltam,de féltem is,hogy valaki elviszi az „utunkat”.Mert már azért az volt,a mi utunk...másnap reggel azt mondta a férjem:Jó lesz az,foglald le,ha tényleg nagyon messzi,majd kitalálunk valamit!Utólag gondolkodtam  azon,vajon mit talált volna ki...nem az a kitalálós fajta!Viszont  gyakran van úgy,ha nem tudok dönteni valamilyen útról,merre menjünk,mivel menjünk...én  sok-sok napig  tanakodok, emésztem magam ,majd eléteszem  a papírt,és ő amúgy férfiasan(kibicként  a partvonalról) másfél perc alatt  határozottan  dönt. 

Hát, így volt  meg  a foglalás.Most rögtön elárulom,a 700 bizony hétszáz volt,és ráadásul  csak légvonalban.A valóságban még kicsit több!Nem tudom pontosan mennyivel.Odafelé  a városhatártól kiskocsival szállítottak minket és a csomagokat...így először lefelé jöttünk a tengerhez.Sokat,úgy éreztem nagyon sokat.De a legelső úton mindig türelmetlen vagyok,tudom,hogy  mindig többnek tűnik a távolság ,mint valójában.Olyankor  szeretném már látni,hová érkeztünk,hol fogjuk tölteni a következő napokat.Itt is így volt.Úgy éreztem,nagyon sokat megyünk,se szaga nem volt a víznek,se hangja,csak egy város felé mentünk....és  ezen az első úton észre nem vettem azt sem,amit a későbbiekben naponta csodáltam,élveztem:azt a rengeteg különleges növényt,ami a városi utcán csak úgy volt.

A fákon ragyogott a  narancs,citrom,érlelődött a füge,hatalmas szőlőfürtök  lógtak.Elmondhatatlan nagyságú bougenvilleák,leanderek,hibiszkuszok.Lefelé nézve  az úton pedig  azt láttuk,hogy   fűszernövények tömkelege nyílt és virított a járdák,utak mellett. Bazsalikom,oregánó,borsmenta,vadánizs...és ezek mind illatoztak!Amikor teljes szélcsendben állt a levegő,tényleg bódító volt  a rengeteg  varázslatos illat! Mig a házból a városba,vagy a strandra mentünk,állandóan  nézelődtünk...így már nem is tűnt fel az eleinte  annyira  tragikus távolság!Mert  Pargan másak a távolságok,mint  máshol.A hegyek miatt.Több hegy miatt.Mert a város maga több kis dombocska lejtőin kanyarog  le és fel,egy percre sincs látvány nélkül a szemünk.És persze a  part. Három öböl...Vissza-visszatérő kérdés a nyaralóhely választásánál,hogy milyen a part?Hát,ez itt nem lehet kérdés.Ha csak  a városról beszélünk is ,három különféle part van.És mindössze   2-3-4 kilométernyit  kell autóznunk,hogy még több varázslatos kis parton fürödhessünk.

Aztán persze ott  a kikötő.Ahol fürdeni ugyan nem lehet,de annyira lüktető központja a városnak!Tényleg  centrum ez,minden értelemben!És hogy ragyog!Szikrázik,csillog a víz, színes hajók ringatóznak rajta,szinte egész nap.Délelőtt innen indulnak a kiránduló hajók,hangos kavalkád,-több hajó több úticéllal.Hetente többször nagy kompok  is jönnek,a közeli Jón-szigetekre lehet kompolni velük.Esténként pedig  a helyi  hajók kivilágított lampionsora vonzza magához az embereket.Szól a görög zene és a kapitányok már a másnapi utakra toborozzák az utasokat.Minden hajóra fel lehet menni,megnézni,körbesétálni...ez is egy különleges élmény.Aztán másnap reggel valamelyik hajón beleúszni a Jón tenger kékségébe...

De a városban maradva innen legközelebb a városi strand van,a Kryoneri beach.Partja kavicsos,helyenként homokos.Lassan mélyülő,néhol száz méter után sem sűllyed el egy alacsonyabb felnőtt.Nagyon szerettem itt feküdni!Vannak ugyan olyan napágy-ernyő bérlési lehetőségek,de bárki leszúrhatja az ernyőjét,leterítheti a gyékényét.A víz kristálytiszta,ezt Görögországban nem kell külön emliteni...és ezen a strandon mindig van nézelődnivaló is.Szemben a parttal több kis sziget fekszik...Némelyiken még imahely is található,de van olyan,amelyik csak egy vízből kiálló hatalmas szikla.Ezeket meg azért kell nézni,mert a környék fiataljai az innen való fejesugrást tekintették amolyan bátorságpróbának.Legalábbis minden nap fiatalok tucatjai úsztak ki hozzá,hogy  hosszas mászás után pár röpke pillanatig tartó ugrással újra a vízben legyenek.

És persze van szemben egy nagy sziget,ahová átúszhatunk,vagy magasabbak át is gyalogolhatnak.Mi egyszer gumimatracra pakoltuk a fényképezőt,úgy mentünk át.Aztán vízibiciklivel is kikötöttünk,hogy felsétáljunk a kilátóhoz.Innen ugyanis csodás a kilátás a kikötőre,a városra.Leülni a dombocska tetején lévő padra,és onnan nézni szerteszét...Itt egy kép,mit látunk!Ha pedig a nagy melegben a parton a vízbe fekszünk,úgy,hogy a derekunk,lábunk a hűsitő tengerben legyen,magunk  előtt a kikötői étteremsort és a domboldalra kapaszkodó szállodákat látjuk.Szép házak...ha balra fordulunk a vizben,a kikötőig látunk.Általában áll ott 1-2 hajó.A  hajók hátterében pedig a várdombra felfutó házacskák.A girbegurba utcákból ilyenkor semmit sem látni,csak az egymás hegyén –hátán épült színes házakat.Köztük a domb zöldje,a domb tetején pedig a vár sötétszürkés falai,tornyai.Aztán ha jobb oldalra is szét akarunk nézni,egy  szép sötétpirosas épületet látunk a fák zöldje között,ez egy étterem,ahol jó a hal...

ez az a  kardhal,amit aztán csak  két év múlva Kefalonián sikerült megkóstolhom...az étterem mellett egy kis fehér ház,a helyi búvárbázis.Naponta többször láttuk,ahogy a ház előtti részen kiemelkednek a tengerből az oxigénpalackos búvárok.Fényes fekete ruhájukban önmagukban is érdekesek voltak,de szinte mindig volt náluk „zsákmány” is!Szigonypuskával fogott polipok,nagy halak...amíg levették magukról a nehezebb dolgokat,addig a strandolók nézegethették a tenger  leszüretelt gyümölcseit... erre ,jobbfelé  nézve,a dombocska mögé bújik be az az utca,ami a kedvenc   strandomhoz visz!

A kikötőtől balra indulva,úgy 3-400 méterre van a Pyso Kryoneri-a Vad Part.Az úttest és a járda egyenesen egy helyi utazási irodába vinne,de persze,hogy előtte  kettéválik...balra fel lehet jutni a hegyre,jobbra indulva pedig,pártíz méter után lekanyarodva hirtelen egy csodás öböl tárul elénk!Nem nagy,de ahhoz pont elég,hogy  ne érezzük  zsúfoltnak a partot.Én legalábbis sosem éreztem,pedig  többen vannak mindig.Valóban vad itt minden,olyan köves,sziklás,buja...a parton elkel a papucs,de a vízben már nem kellemetlen a járás.(Pargai utunk alatt egyszer sem kellett úszócipőt húzni...ezért is volt nehéz elképzelni,hogy Lefkadan ez már csak másképp lehet!)

Ez a szép kis  strand két meredek sziklafal ölelésében van.A jobb oldalira kiépített lépcső visz fel,félúton kis kávézó,majd  fenn egy kilátószerű tér pihenőhelyekkel.Az a jó  ebben a három strandban,hogy mindegyiken van valami magaslat,ahová felkaptatva szét lehet nézni...érdemes is,csodás a kilátás a partra és a nyílt víz felé is!A sziklákkal szaggatott tengerpartok mindig látványosabbak,mint a sík homokosok.A bal oldali dombon is van egy imahely a magasban,de,hogy mikor ki látogathatja,nem tudni,utat nem látni hozzá.A tenger itt gyorsan mélyül,egy „vad parthoz” ugye ez illik!Több nagyobb  szikla is áll a vizben,és a legnagyobbról ugrálni is lehet a vízbe,a nagy mélység miatt itt veszélytelen!Elszórva a parton is van néhány nagy kő,délelőtt az árnyékában,délután a tetején ülve lehet  jókat  olvasni,beszélgetni.

Az első sznoris élményem ehhez a strandhoz köt...itt húztam először békatalpat a  lábamra,és itt tapasztaltam meg azt ,hogy néhány „lábcsapással” milyen messzire is lehet jutni!Igazán csak az érzelmi érték miatt van ennek itt helye,mert  most már tudom, nagyon élénk  víz alatti életre itt nem  számíthatunk...zöldes-szürkés halrajokat ,sünöket  láthatunk és persze kis rákokat.Igazán színes  halak,csillagok és egyéb tengeri látnivalók a város másik végén lévő Valtos nevű parton  vannak...sokak számára az A Strand,mivel az a széles,homokos...írtam ,hogy  ez valahogy már nem  fontos  nekem,sem a homok,sem a lassanmélyülő...sőt!Leginkább már az  olyan  kavicsos partokat szeretem,ami elég apró,hogy ne kelljen  strandcipő,de ahhoz elég nagy,hogy megszáradva magától lepereg,vagy  néhány laza mozdulattal lesöpörhető a bőrömről.(Leginkább a Kefaloniai Skala falucska  partja ilyen,mintha pont az én kedvemért alkotta volna Posiedon...)

Szóval a Valtos.A legnagyobb öböl,a várhegy másik oldalán.Vagy   az itteni domboldalon bérel az utas  házat,vagy a városból jön át.Mi   onnan jöttünk.Több úton is lehet.Legegyszerűbb a boltsoron,végig az üzletek mentén.Stefanos  vendéglője  a hegy ormán a választóvonal,onnan már lefelé látni a célt...azt az éttermet jó,ha megjegyezzük,halak,tengeri finomságok kedvelőinek az egyik kötelező vacsorázóhely.Étterem a hegytetőn,a háttér maga a természet,a tenger!A névadó-házigazda-séf hajnalonként  maga fogja a főzni-sütnivalókat,és amit nem használ fel,a kikötőnél árulja...koránkelők számára élmény  lehet egy ilyen reggeli kis  halmustrával egybekötött vásár.Itt egy kép arról,miket  is árult azon a juliusi reggelen...

A másik út a házak között a hegyet mintegy megkerülve.Érdekessége ennek az útnak,hogy az utolsó úgy 50 métert egy lépcsősoron kell megtenni...kék kerités mellett,zöld növények alatt...ezt is mindenképp ki kell próbálni egyszer annak,aki olyan szerencsés,hogy itt járhat.

Ez a part volt a legmesszebb a mi szállásunktól.Néhányszor voltunk csak itt,és jobbára csak a vár alatti sziklás rész mellett fürödtünk.Akik a nagyon széles homokos partot és a mindenféle vízisportféleségeket szeretik,azok bizonyára gyakran fognak ide járni...hatalmas ez az öböl,jó két kilométer.Gyönyörű a víz,szép zöld a háttér,tisztaság van,de rá kellett jönnöm,az ilyen hosszú strandok valahogy túl nagyok nekem!Örültem,hogy a  vár másik oldalán lakunk.Bár az se ijedjen meg,aki  a Valtos mellett foglalt szállást.Talán csak kicsit többet „kell” sétálnia a várdombon,ha  át akar menni az előbbi partokhoz.Idő van-és a városkában sétálni megunhatatlan...még a tizenvalahanyadik napon is találtunk valami új kis zegzugot,boltívet,lépcsőt,kaput,amit az addigi sétákon nem fedeztünk fel!Nappal is bűbájosak a színes kis házak,de az éjszakai fény,kivilágitás még sejtelmessé is teszi

 ...a vár körüli utcákban szinte minden házban étterem,bár működik,sajnos nem mindegyikben görög zene szól,fenn már a fiatalok discos világa hódít,zavar  is engem ez a fajta zene...de hát nem egyedül vagyok ,hál istennek,és szerencsére a      város van  akkora nagy,hogy aki el akar menekülni ettől a zenétől,van hová...

Kirándulni azért még innen is el kell menni,a környéket meg kell ismerni,mert az is rengeteg meglepetést tartogat!Miután tenger mellett vagyunk,a kiránduló hajók meghatározói  a napok múlásának!Olyan nagy a választék,hogy senkit sem ismerek,aki itt nyaralt ,és egyetlen egyszer sem csábult el,hogy felszálljon valamelyik  ízléses kis kaikire...ezek a hajók kis változásokkal a környék 2 kis szigetét,Paxost és Antipaxost hajózzák körbe.Megállnak  nevezetes,vagy elhagyatott partoknál,ahol fürdeni,ugrálni lehet.Kikötnek kis falvakban ahol sétálhatunk,eszegethetünk,vagy csak nézegetjük a megannyi  kisebb ,vagy néhány nagyobb yachtot...a hangulat mindig jó ezeken az utakon.Hogyne lenne:a csillogó kék tengeren „csak” hajózni is bámulatos,de itt a környező kis szigetek  szikláit állandóan nyaldossák a hullámok,ami csobbanó hangnak is és pezsgő habnak is különleges...az  a fajta kékség,amire  némelyek azt mondják,ilyen nincs  is...mint ezen a képen is!Ez a Vrika  beach...

Aztán a Jón tengeri nagy hajóút!Ez nem olcsó programja a nyaralásnak,de valóban nem érdemes kihagyni!Való igaz,hogy szinte csak pillanatnyi kóstoló ez a Jón tenger nagyágyúiból,de  Lefkada,Kefalonia  és Ithaka partjait látni azért is kell,hogy el  tudjuk határozni”Jövőre veletek ugyanitt”!Mi is így jártunk!A következő években jöttek egymás után a Jón tengeri  „nagyvadak”...de  ez  egy másik fejezet.

Anyukám mondta

Nem egy hosszú barangolás,hogy  Miskolcról Encsre elmenjünk,de mindenképpen meg szeretném említeni.Idén névnapi ajándéknak egy családi pizzázást szerettem volna egy olyan helyen,ahol ”é veramente italiana „ a pizza...

Több jó nevű gasztroportálon olvastam,hogy a vidéki éttermek között dobogós helyen van az encsi Anyukám mondta.Ugysem voltunk még Encsen,hát itt az alkalom!

Amikor szűk 40 perc után megérkeztünk,első benyomásként elbizonytalanodtam...az épület,a bejárat nem vetíti előre,hogy kiemelkedő helyre érkeztünk volna!Meg is rémültem kissé,miért is autóztunk ennyit...a város elején egy szolgáltató udvarban,a látszerész és valami biztosító között  úgy 4 méternyi az étterem portálja!Kicsit gyenge a kezdés,de ha ezzel együtt  ekkora hírnévre tudott szert tenni ez a ház,csak tudnak valamit,hát nézzük!

Belépve az előtérbe rögtön jól érzésünk támad.Azért is,mert  pont az ilyen berendezéseket  szeretem:régi,patinás tárgyak-padok,székek,képek,polcok...másrészt azonnal köszöntenek,kisérnek az asztalunkhoz!Jól tettük,hogy foglaltunk asztalt!Kora délután,fél kettőkor szinte teltház van az étteremben!A szűkös portál ellenére most látszik,hogy nem kicsi a hely.Egy kellemesen tagolt kis belső teret a látványkemence és egy tálalópult kapcsolja össze a nagyobb hátsó térrel.

Itt az első teremkében egy 2 lépcsős dobogó emel fel két asztalt,és egy vékonyabb térelválasztó egy másikat rejt.Uralkodó szín a tört fehér,falusi padocskák,kovácsoltvas korlátok  adják meg a mediterrán hangulatot.Az étterem központjában áll a kemence,a sonkaszeletelő és a kenyeres-tálaló  asztal.

A kemence előtt nyújtják a tésztát,készítik a pizzát,és itt szeletelik a sonkát.Biztosan van neve,kell,hogy  legyen neve egy ekkora bútornyi gépnek,mint amibe ez a sonka be lett helyezve.Majd utánaérdeklődök...csillog-villog,és egy hatalmas,csodaszép comb van befogva,itt szelik le a rendelésnek megfelelően a sonkát.A mellette lévő asztalnál szeletelik a megsült kenyereket,focacciakat.Mert,mint sok minden más,a kenyér is házilag készül.A roppanós héja itt-ott kicsit kormos is...és belátva a kemencébe,épp egy adag grissinit látunk sülni!

Mert nagyon jó asztalt kaptunk,pont ráláttam a kemencére...mire megérkeztünk  kicsit már fáztam,jól esett a melegnek még a látványa is.De azért szerettem volna gyorsan kiengedni.Teázni  azért csak nem fogok,pálinkát  meg csak gyomorfájdalom esetén,marad a forró húsleves.Hát,ezzel kezdtünk.És ezt itt  be is fejezem,nem igazán vagyok húsleves rajongó,és különben is,jó húslevest sok helyen lehet kapni!Jó pizzát viszont nagyon kevés helyen...mert ettünk finom házi gnoocchit vaddisznóraguval,borjú Cordont pármai sonkával töltve,de az igazi szenzáció a PIZZA...

Én a nápolyi pizza fanatikus híve vagyok:nagy legyen,a közepe úgy 1 milliméter vastag,a széle pedig hólyagosan domború,itt-ott égett is lehet!És pont  ilyet kaptunk!Szeretem kézzel enni a pizzát:itt ez minden gond nélkül megoldható,mert felszeletelik tálalás előtt.A vágások mentén lehet darabokat tépni a tésztából,belehajtogatni a szósz,a sajtot,és így kapni be!Egy valódi pizzának az alján lisztes  sütésfoltok vannak,ahogy a kemence alján elterülve pirul...na ez a pirult rész is megroppan,ahogy ráharapunk!Utoljára Rómában éreztem ilyet!

Persze,ami legalább ennyire fontos,az íz!Az meg ugye az alapanyagtól is függ,ahogy fogalmaznak az „anyukámmondtások”:az alapanyag a sarkalatos pont!A számla mellé kapott kis füzetben egy viccel is illisztrálják a dolgot-Hogy amikor nem szól a déli harangszó,a plébános hívatja a harangozót,és  megkérdi,miért nem harangozik.A harangozó azt feleli a plébánosnak,hogy több oka is van.A plébános kérdi,mi az első.Ellopták a harangot.A plébános lakonikusan válaszol:a többit ne is mondja!

Hát,itt a liszt Olaszhonból érkezett kenyérliszt,a sajt bivalymozzarella,a sonkát hosszan érlelt pármaiból vágják,a paradicsom pedig valószinűleg a mennyekből érkezett!Nekem ez a legnagyobb élmény!Talán azért mert az itthon rendelt pizzák szósza mindig valami harmatgyenge pirosság,vagy azért,mert  már szinte csak gyerekkori emlékként él az igazi paradicsomíz...valahogy minden zöldség és gyümölcs íze „megfakult” mostanra,és az egyik legfájóbb pont a paradicsom ízének elveszése...

Nincs sokféle pizza,nem olyan hatalmas a választék,mint az itthon kapott szórólapokon!De nem is kell,ha jó a pizza,6-8 féle elég,az élet is ezt igazolja.Mert van ugyan sokféle étel az étlapon,valsztják is ezt a vendégek,de körbenézve szinte minden asztalon meg-megjelenik egy-egy pizza is.Vagy,ha nem,távozáskor látom,hogy mennyien rendelnek elvitelre.

Nem szóltam még az innivalókról.Van a háznak saját bora-ez biztosan szinte kötelező már mostanában minden magára adó étteremnek,de nem tudom méltatni,mert nem kóstoltuk.Mi a háziszörpre szavaztunkNem csak látatlanban!Szétnézve az étlapnézegetéskor feltűnt,hogy nem nagyon vannak az asztaloknál üditős üvegek-pedig van az itallapon...szinte mindenki szörpöt ivott.Kétféle van-bodza és málna.Általában bodza-párti vagyok-most is azt kértem.De Kismiskolci a málnára szavazott,és belekortyoltam!Nagyon meggyőző volt!Pont mint egy jó maroknyi friss málna szétturmixolva,felöntve szódával...illatos és olyan tisztán málnaizű!Milyen furcsa világ is,ahol egy málnaszörpnél különleges,hogy  málnaízű!Nagyanyám ,szegény, nem is értené ...

De,hogy életszerű legyen a történet-mert hol van olyan,amikor minden csak tökéletes?!-megjegyzem azért,hogy a konyha  csapóajtaját meg lehetne kicsit olajozni!A témánál maradva biztosan jutna néhány csepp extra szűz olivaolaj a  zsanérokra,és egy-két húzás egy éles késsel az ajtók élére valahová-hogy ne csapódjon akkorát...legalább legközelebb,amikor újra elmegyünk!

Mille grazie per tutto!