Svájc 3

Szállodákról,szálláshelyekről nem gyakran szoktam külön írni.Oka van annak,hogy a mostani alkalom a kivételek közül is kiemelkedő.

A Svájcba utazás gondolata bennem mindig összekapcsolódott a nagyon drága szállás-nagyon drága ételek-nagyon drága belépőjegyek   turistariasztó  képével.Ebben a körben a belépőjegyek kérdése ugye megkerülhetetlen-ha ott vagyunk,”belépünk”,bármibe kerül is...az ételt egy határig ki lehet iktatni a napi  teendőink közül(a Normandia-Bretangne úton ezt már gyakoroltuk is!),bár keserves,de megvalósítható...szálláshelyekben pedig nagyon széles a spektrum.Bár  Svájcban   a legolcsóbb is többe kerül,mint máshol  a drága...ezért a társasutak is drágák,drágábbak,mint amit egy ilyen  időszakra költeni gondoltam.Így  az  ide  utazás  csak amolyan ködbe vesző álom volt ...

Egészen addig,amig   nem találtam  egy  nagyon is  elfogadható árú ajánlatot...a látványosságok  sokszínűsége  meggyőző volt.Vagyis biztos volt,hogy csodákat fogunk látni.Szerencsére akadt a programban néhány unikum is.Az alapdíj  barátságos  mértéke   azonban   egy olyan városszélén-hátranéző-aligszobás-garniszálló   képét vetítette előre,ellátmánynak pedig  a kis croissant-kis vaj-kis jam-egydecijuice  csendélete  jelent meg.És,hogy  ez  mennyire   nem így volt,hát,az motivált  e sorok írására...

Az odaút busszal Ausztrián keresztül,Innsbruckon át vezetett.Régen izgat ez a város. Az egyik legideálisabb  fekvésű Európában,több fontos  kereskedelmi útvonal találkozása.Az olasz határ 40 kilometer,a német csak 35,míg Svájcig is csak 110 kilometert kell menni.Az Inn folyó völgyéről beszélünk,egy  olyan szerencsés helyről,ahol  a   tengerszint feletti  magassága ellenére sincs extrém hideg...az eddig itt megrendezett két téli olimpia miatt  még több szálloda várja az idelátogatókat.Ezek a szállodák  a várostól messze,magasan a  hegyekben  helyezkednek el.Külön érdekesség,hogy útközben a szerencséseknek   még egy extra  élményben lehet részük:az érkező-felszálló repülők látványában.Innsbruck  városa olyan szűk völgyben van,aminek  csak egy  „kijárata” van.Ez is viszonylag szűk völgy,amit meredeken magasodó hegyek vesznek körül.Ezen az egy szűk völgyön keresztül közlekednek a repülők,így a város reptere az egyik legnehezebben repülhető  a  pilótáknak,de   egyben  a leglátványosabb  az  utasoknak .De vissza  a  földre,vagy itt inkább a hegyre!Csak néhány kép Tirol fővárosának  óvárosi részéről:

Aztán itt is irány a város feletti hegyen egy szálloda.Mint írtam,Innsbruck   volt olyan szerencsés,hogy két alkalommal is rendezhetett téli olimpiát.Hogy ez oka,vagy okozata annak,hogy  a város az amúgy is  jól-élő Ausztria  leggazdagabb része,hát...eldöntésre vár.De talán ez mindegy is.Lényeg,hogy a nem csekély osztrák  összidegenforgalmi bevétel  1/3-a itt termelődik.Szuper sípályák,az ehhez kapcsolódó minden infrastruktúrával ellátva...az olimpiák maradéka sok szálloda,és folyamatosan épülnek az újak is.Mi egy régebbi,de kedves épületben voltunk...ugyan  csak tranzitként vettük igénybe,de jóleső volt,hogy a vacsorához  minden asztalnál  bor és víz bekészítve várt minket...

Rögtön egy olyan dolog,amit furcsállottam,de szerencseként fogom fel.Tirolban és Svájcban is az olcsóbb szállodák messzebb  vannak a városközponttól és magasabban  a tengerszint felett.Ez úgy értendő,hogy a város után-esetünkben Innsbruckról és a Genfi tótól délnyugati   irányba egy Aigle nevű bájos kis városkáról beszélünk-az út egyszercsak elindul felfelé a hegyre...jó 30 percig kanyarog felfelé.A „kanyarog” itt nem  költői túlzás,úgy 20 méterenként  fordul az út!Mint ilyen,viszonylag keskeny,egy túristabusznak meg még inkább...veszélyben ugyan egy percig sem éreztem magam-Svájcban valahogy még a baleset gondolata sem  illik a rendezett képbe!-de különleges volt ez a megoldás.És még egy érdekesség  kapcsolódik ide,amiről  nem volt tudomásom,és biztos vagyok benne,hogy  sokan vagyunk így:itt tudtam meg,hogy nagy bortermelő országban vagyunk...igen,Svájc lényegében megtermeli a lakosság asztalibor fogyasztását.

És a lokálpatriotizmus erős is annyira,hogy a hétköznapok bora leginkább hazai minden családnál.Vagyis  a kereslet is adott!Egészen csodálatos,ahogy  minden négyzetmétert kihasználnak  a hasznosításra!A hegyoldal napsütötte részét teraszosra alakították,a baleset ellen  dróthálóval védekeznek,a szüretelésre csillés megoldással készülnek...szinte hallom,ahogy nálunk  ilyen helyen:á,itt nem lehet semmit csinálni...felkiáltással  parlagon heverne  a fél ország!Merthogy  itt  majdnem a fél országot  jelentik a hegyoldalak...szóval:a távolságot nem tudnám megbecsülni,de időben jó tíz percet  szőlőültetvények között  araszolunk  felfelé.Az egész utat nem tenném fel,de a következő 3-4 perces kis videóban mindez megfigyelhető.Aigle városka patakocskája mellett haladva,ahogy rátérünk a hegyi útra,mindkét oldalt...

Mikor  a napsütötte részt elhagyjuk,következnek  az erdős-mezős részek,majd még jó  tíz perc  után a fenyvesek.Így telik az a  harminc perc,amig kapaszkodunk Leysen felé.

Ez a városka a  tisztán francia terület egyik  leghíresebb turistahelye:gyógyturizmus,sícentrum és  egész évben  iskolai táborok helyszíne.(Az iskolák mondjuk svájci és francia magániskolák,a tábort nem pont úgy kell elképzelni,mint  anno a balatonfenyvesi úttörőtábort.Elsétáltunk az egyik ilyen épület felé,-hát...inkább  nem gondolok bele semmibe...)A mi szállodánk a legkellemesebb meglepetés volt,ami eddigi útjaink során ért.

A várt „aligszobás-garniszálló” helyett egy valódi szállodába érkeztünk...olyan kőpadlós,kandallós recepciós kis meleg helyre,szuper szolgáltatásokkal!

Mivel későn értünk oda,kulcsátvétel , lepakolás  és némi  gyors tisztálkodás  után siettünk vacsorázni.Az ételsor  elkápráztatott-mert még ekkor is a kisválaszték-miniadag  képe lebegett előttem...de!Egy  teljesen normális  négycsillagos svédasztal előtt álltunk,vagyis egy kicsit  még jobb is volt!Salátabár,többféle meleg előétel,mediterrán tipusúak is,ami külön pirospont nálam!Aztán  többféle hús főételnek,és...hal!Nagyon kedvelem a svédasztalos ellátást(Ki nem?!),még az sem zavart,hogy  az ital valóban svájci árfolyamon ment!Irtó jót kajáltunk,valóban finom volt,szinte minden...amibe itt  akkor este lettem szerelmes,az a sajttorta volt.Persze olvastam már róla,de ilyen jót  még nem ettem.Vadászni kellett,hogy még két  szelet jusson a következő  tortából,a férjemnek,hogy megkóstolja,nekem pedig,hogy  „megtanuljam” az izét...mindenképpen akartam ilyet itthon is csinálni...rögtön megjegyzem,sikerült is,némi   Street Kitchen-segítséggel!Pont az ilyen desszerteket szeretem,kicsit édes-kicsit  fanyar-kicsit vajas,és hogy egyszerre  ropogós és puha,hát,az valami csoda...

Vacsora közben persze ismerkedtünk,beszélgettünk...az erkélyekről  feltáruló  panoráma csak másnap  reggel lesz igazán beszédtéma,de feltűnt,hogy mindenki  mennyire el van ájulva a szoba szépségétől.

Mi nem annyira,így ezt egy kicsit feszegetem.Kiderül,nagyon elegáns de meglehetősen kicsi szobák vannak.Annyira,hogy két,hát  úgymond ,termetesebb utas meg is kereste az idegenvezetőt,hogy nem férnek el a fürdőszobában...ekkor egymásra néztünk:mi egy hatalmas,de csúnya apartmant kaptunk.

Lehetett úgy 40 négyzetméter.Mikor összekerültünk,az első lakásunk egy 28 négyzetméteres garzon volt,így tudunk viszonyítani.Ez egy jóval nagyobb  lakrész.Van benne 4 ágy-bizony- 2 asztal,fotelek,székek,gardróbszekrény,és egy komplett konyhasarok-főzésre felszerelten.Nagy fürdőszoba,dupla mosdóval...szerintem személyzeti szoba lehet,amit csúcsszezonban kiadtak.Nem baj,de hát persze,nem olyan elegáns...éppen szóvátenném,hogy miért nem kaptunk  mi  is szép szobát,mikor győzött a férfi-racionalitás:jó ez,hogy minden elfér,nem kell pakolgatni,szinte minden ruhánknak külön széke lehet...és a legfontosabb,ami mellette szól,a földszinten van!Mire a többiek a franciásan kicsi lifttel felérnek  az  emeletre,mi már  szinte elkészültünk.Ezt már rögtön a vacsi után megtapasztaljuk:néhányan  megbeszéljük,hogy lemegyünk kicsit úszkálni,fürdeni a wellnesbe.Mikor nagytörülközőbe csavarva elmegyünk a lift előtt,a társaság vége még akkor száll be!Van egy jó  húsz perces előnyünk,amig úszkálhatunk...reggel pedig pillanat alatt vissza tudok szaladni a szobába,ha valami még kell az  öltözékhez.Szóval maradunk a „személyzeti szárnyban”.

A wellness-részleg elég nagy,úszómedence,jacuzzi,szauna.Bár vacsora után  ez nem az igazi ,egy 5 perces lazulás ,néhány hossz úszás,és dumcsi a pezsgőben azért belefért.Aztán a TV-ben megnézzük a svájci híradót,találunk egy adón Gyilkos elméket franciául,aztán elalszunk.Reggel mikor széthúzzuk a sötétítőt,hát,nehezen kapunk levegőt a látványtól:körbe,amerre a szem ellát,havas hegycsúcsok...és erről már nem csak álmodunk!

Innentől szinte meg sem lep,hogy a reggelinél frissen,helyben sütött kenyerek tömkelegéből választhatunk...fehér,magos,korpás,barna,kalács...olyan ruganyos belű,roppanós héjú,amikor repkednek a morzsák,ahogy vágom a késsel...Sokszor írtam már,milyen  kár ,hogy otthon nem találok ilyen kenyeret!Kedvencem a magos kenyér lett,és hozzá a minden fajtából és minden mennyiségben tálalt Gruyeres sajt.És a  francia camembert ,az egy más kategória,mint amikhez itthon jutok...ezeknek a zsírdús reggeliknek is köszönhető,hogy ez lett az eddigi egyetlen körút,ahonnan  pluszsúllyal jöttünk haza-és ezt nem a poggyászra  kell érteni...de nem bánom!Eljutottunk abba a korba( már ha az életkornak ehhez köze van,nem tudom,igazán,de gondolkodom rajta!),amikor már az ember elkezdi értékelni a minőségit mindenben...

S,hogy mi ebből a tanulság?Amit az elején említettem:sokáig azért nem gondolkodtam Svájcban,mert azt hittem,csak túldrágán  lehet lejutni oda.Aztán kiderült,hogy érdemes kutakodni.Kinyitni olyan prospektusokat,könyveket,weblapokat,amik érdekelnének,csak eleve lemondtunk róla a pénz miatt...ma már tényleg mindennek érdemes utánajárni,sokkal több mindenre van megoldás,mint gondolnánk.Vagyis:aki  úgy gondolja,utazni,új tájakat,népeket,dolgokat megismerni,kipróbálni csak a gazdagok kiváltsága,hát súlyosan téved...ha valamit nagyon szeretnél,nagyon megmozgatja a szívedet,képzeletedet,hát mozgassa meg az elmédet is!Kezdj el utánanézni:hogy is lehet megvalósítani!Rám is vár még egy Párizs-Lyon TGV jegy valamelyik jegypénztárban...

A SVÁJCI ALPOK LEGSZEBB ÚTJAIN 2

 A VÁROSOK

Nagy kedvenceim...érdekes,ezen az uton nem számítottam  katartikus város-élményre...valahogy nem erre állt be az agyam.Nagyjából feltérképeztem ,hol is fogunk megfordulni.Nagyon készültem Chamonix-re,Genfre,aztán mégsem ezek lettek az igazán nagy élmények.A kisebb  városok a Genfi tó partján,amiket  meglátogattunk:Yvoire,Nyon,Evian,aztán a hegyekben Chamonix,és a nagy kedvenc Gruyeres.

A tóparti városokat egy egynapos-szuperakciós 16 frankos-hajóút keretében jártuk sorra.A Genfi tó önmagában  nem  egy  különösen emlékezetes   élmény,nem nagyon lehet megkülönböztetni a többi  hasonló tótól.Nagy,a Balaton után a második Európában.Nagyobb  része Svájchoz,a kisebb Franciaországhoz tartozik.Rendkívüli,néhány helyen a 300 métert is meghaladó   a mélysége.Amerre mi hajózunk,átlag  70 méteres.Ettől a nagy mélységtől  a víztömege is hatalmas,legalább  harmincszorosa a mi tavunknak.Annyiban nagyon más,hogy magas hegyek veszik körül,és párkányút-szerűen körbe is utazható. Erről  az útról nagyon impozáns a látvány...a tóparti városok kivétel nélkül elegánsak,nagyvilágiak.

A hajókirándulás  NYONból indult.Ez egy közepesen nagy,ottani viszonylatban  teljesen hétköznapi városka.Állitólag nevezetes a porcelánművességéről,de erről nem tudok mit mondani.Az biztos,hogy focikedvelő-berkekben ismerős a név:a város az UEFA központja.Itt tartják az Európai Labdarúgó sorsolásokat,BL  és ilyenek.A  tópartról elindulva dombnak fel jutunk a városközpontba.Van egy kis franciás óvárosi jellegű rész,de amúgy egy korrekt,tiszta,jóérzést keltő város.A főtér barátságos,nem túl nagy,itt van a Vár bejárata.Ez sem nagy,de a teraszról parádés kilátás nyílik  a tóra.És a legérdekesebb rész,amit itt láttunk,egy veteményeskert,nálunk teleknek mondják.Nem csak a fekvése miatt érdekes,-bár az sem hétköznapi,ahogy a képen is látszik-.

Különlegessége,hogy a városháza dolgozói művelik,gondolom,amolyan stressz-levezetés gyanánt.Nagyon hercig   kis kertecske,paradicsomot,paprikát,padlizsánt fedeztünk fel,innen messziről...meg  jobb kéz felé egy liftbejárót.Innen lehet lemenni a mélygarázsba.Nemcsak a kertészkedőknek,mindenkinek,aki ott parkolt le éppen.Érdekesek ezek a dolgok,ilyenkor az ember mindig egy kicsit hazagondol:elképzelem az alpolgármesterünket(azért irom pont őt,mert  országos ismertségre tett szert)amint éppen répát egyel,cukkinit kötöz...földes kézzel odaint az egyik éppen arra sétáló embernek...a termés meg szépecskén beérik,senki sem szedi le  féléretten,és dobálózik vele éjjelente ,csak a hecc kedvéért...jó is lenne!Ekkor még nem tudtam,hogy fogok még ilyen meglepő dolgokkal találkozni nagyobb városban is...hát,innen indultunk a szépen felújitott korabeli jó 100 éves hajóval.Tetszik,hogy nem hagyják a múltat elveszni,amit lehet felújítanak,megőriznek.A hajó muzeális érték,a felújitott gőzgép látványszerűen működik:egész úton végigkövethető,ahogy a gőz hajtja a lapátokat,a lapátok meg a vizet.Roppant érdekes!

A  víz  sötétkék volt,de lehetett volna bármilyen,akkor is a görög  tenger jutott eszembe!Ha most ott lennénk  egy hajón,csak a nap ellen kellene egy kendő a vállamra.Itt a pulóverre a széldzseki is felkerült,nem délies az idő!De majd jövőre,vállkendőzünk!

YVOIRE-ban kötünk ki.Ez a település háromszor nyerte el a Franciaország legvirágosabb települése cimet.Tesznek is érte,most is csodakertekkel,csodavirágokkal találkozunk.Maga a városka 5-6 középkori utca,erre-arra kanyarogva.Az összhatás szürke terméskő és sok szín.Na itt aztán tényleg igaz,hogy  a látványt nem lehet összenyomni 10szer 15-ös keretbe!

Valahogy minden  kapcsolódik a következő házhoz,bokorhoz,olyan nehéz kiszakítani egy képrészletet...úgy érzem,elveszlik valami,ha a mellette lévő ház,kerítés,virág  már lemarad a képről.Kissé kapkodva fotózok,aztán abba is hagyom.Ez a néhány utca olyan tobzódása az ingereknek,hogy inkább csak nézelődünk...buja,vaskos,erős szinű virágok,bódító illatok,és  méterenként valami  érdekes: kapu,lépcső,balkon...Miután Franciaországban vagyunk,gyorsan megebédelünk,persze csak kézből-burgert,hogy közben is tudjunk sétálni.És mindenképpen el kell mondani,az út legjobb Fagyijára is itt találtam!Imádom a jó fagyit,és ezen látszott,hogy olyan olaszosan kemény,tömény szinű,jó lesz!Négy euro két  gombóc,még az Eiffel torony alatt is olcsóbban adták,de annyira jól nézett ki,és itt tényleg nem szabad átszámolni!

Szédelegtünk kicsit a középkori  utcákon,fotózgattam a cégéreket,itt is imádtam őket!Aztán végigsétáltunk a tóparti részen.

Van itt egy tornyos kastélyszerű épület,kerttel  együtt volt eladó nemrégiben.Azt beszélik úgy 900 ezer euró  körül talált gazdára.Csak ha valakit érdekelnének az itteni  ingatlanárak.Pont ezzel az épülettel szemben van a Gardine de Cinque Sense-

Az Öt  Érzék Kertje...belépőjegyes-nem írom,mennyi,meg kell nézni!Kicsike területen tematikusan  kialakított kertek,a szép,az ehető,a szagos,a csögős, és az ötödik már nem emlékszem,milyen rendben volt tapintható.Azért sem,mert ez a rendszer nekem kissé erőltetetten csoportosítottnak tűnik,de tagadhatatlan,hogy szépen kialakitott  látványosságról  beszélünk.Sok ismerős virággal találkoztunk itt-a Görögországban gyakran elbújó Golgotavirágból két csodás példányt is láttunk,és néhány eddig ismeretlen szépség is virult.A terület egy kissé szűk a látogatók számához viszonyítva,jobb lenne kényelmesebben,szellősebben sétálgatni...ez az egész városkára igaz,elég sokan vannak,bármerre megyünk.

EVIAN  a következő város,neve ismerősen csenghet,ilyen nevű ásványvizet  otthon is sok helyen kaphatunk,a miskolci Intersparban is ,bár nem a legolcsóbban közül való.Nem véletlen  dolog ez,ennek a tóparti városkának a kincse ez a víz.Nem kis kincs.Vagy legalábbis nagyon jól tudtak élni vele a lakók,mert egy  elegáns,gazdag várost épitettek a forrás felé.A hajóból kiszállva egy elegáns tóparti promenád várt minket...városháza,szinház,még Casino is .

Pálmasor,mediterrán növényekből park,nagyon impozáns.A tóparttól  igencsak meredeken vezet az út felfelé a városmag felé.Azon az utcán indulunk el,amelyik a  gyógyviz forrásához vezet.Vagyis a forrás fölé emelt többemeletes  házhoz :a Víz Palotájához.

Egy impozáns,diszes  ház ez,ahol minden a gyógyvízről szól.Kiállitáson nézhetjük meg a történetet,ahogy a víz hatását felfedezték,és természetesen a sok marketing cikk:kulcstartó,sapka,mágnes,nem tudnám mindet elmondani,amivel itt találkoztam.A palota felett alakitottak ki egy szép kis parkot,ahová kivezették a forrás vizét is,itt ingyenesen lehet palackba venni,vinni,inni...a főutca is a palota előtti,méregdrága üzletekkel szegélyezve,amolyan nagyvilágias hangulatú...a parkoló a város másik végén van,egy fagyival-felejtős,sajnos-elsétálunk odáig.De útküzben legalább látjuk a hétköznapi életet:bementünk a zöldségeshez,olyan szép volt az utcára kirakott  articsóka.Jobbára csak francia területen szoktam látni,pedig az egyik legszebb zöldségfajta-én mondjuk az izét is szeretem.Aztán kicsit nézegettem a lottózó és posta működését-több helyi jött feladni a szelvényét.Volt még fodrász,büfé,gyógyszertár...aztán már majdnem a parkolóhoz érve megláttam A HÁZat...szoktunk olyat játszani ilyen utakon,hogy hol  laknánk szivesen?

Hát,van egy  háromszintes ház a Genfi tó partján,a második házsoron,de előtte kicsi park van,igy látni a vizet.Oldalról lehet bemenni a lépcsőházba,-onnan jelöli a mélygarázst is...erkélyei fehér boritóval keritve...alatta van a fodrász és egy palacsintázó...előtte hatalmas fehér hortenziabokor takarja félig a szemetest...szóval én most ezt választottam...

A víz történetében egyébiránt nincs sok kaland:az 1780-as években még a városon kivül volt a forrás.Az egyik ,ha jól emlékszem,pásztorember ,aki hajlamos volt a vesekövességre,arrafelé ment nap nap után.Minden nap itt oltotta szomját,aztán egyszercsak azt vette észre,hogy már nem is hajlamos a vesekövességre.Ekkor kezdték el figyelni a víz hatását.1900-ig  patikákban árulták,kis kiszerelésben,mint görcsoldót.Aztán az ásványvízkultusz fejlődésével kezdték  palackozni,és  a kereslet nagysága felvirágoztatta a kisvárost...néhány kép,hogy mennyire:

A tó partjának utolsó állomása GENF volt.Érdekes volt,ahogy közelitettünk a vízen a város felé,valahogy nem éreztem,hogy egy igazán jelentős városba fogok érkezni.A hires szökőkút nem tört a magasba a tó vizéből,pedig azt azért nagyon vártam...kicsit borongós is volt az idő,a nap se sütött,úgy egészében nem volt  Pazar a hatás.

A  Mont Blanc    rakparton kötöttünk ki,innen  csak pár lépés az a hely,ahol Sissy királynénkat a halálos szúrás érte.Állítólag a saját lábán még elment a hajójáig,ott halt bele a belső sérülésekbe.A hálás utókor a rakpart korlátján egy A4-es méretű emléklappal tiszteleg előtte

...úgy tűnik nem egy lényeges mozzanat ez a svájciak életében.Rövid sétát teszünk a rendkívül elegáns,de éppannyira rideg város főbb utcáin.Ilyen helyen születhetett meg a hűvös elegancia kifejezés...a vízparton  széles járda,5-6 sávos utak, 5-6 emeletes  polgári házak.Rengeteg a gyalogos ,sokan hivatali eleganciában,fekete kiskösztümös nők,vékony,öltönyös férfiak,vékony  laptoptáskával...céltudatosan siet mindegyik.A forgalom szó szerint hömpölyög,a zebrán nagyon kell sietni,hogy azt a majd 50 métert megtegyük,míg zöld a jelzés.Nem is nagyon járnak erre öregek-eszembe jutnak a magyar nyugdíjasok,a kerekes  bevásárlótasójukkal-a  szerkezet  becenevét nem irnám itt le-,vajon meddig érnének el a széles úttesten?És mit  tennének  a szuperjárgányok?Mert néhány Maserati,Porsche azért elhúz mellettünk...Még a rakpartnál észrevettük a házak tetején a végnélküli órareklámokat.Minden ház tetején egy világító felirat-hát,mondhatni alig van,amelyiket ismerném közülük.Pedig mind világhíres.Van még mit tanulnom  a svájci óraműgyártás területén.Érdekes,pont a napokban olvastam,hogy Svájc  öt új  nemzeti értékét szeretné a szellemi világörökségek listájára felvetetni.Az egyik közülük az óraműgyártás.Ahogy átérünk a széles úton,rögtön egy „órásüzlet” előtt találjuk magunkat.Azért az idézőjel,mert nem is tudom,hogy kell hívni azokat a helyeket,ahol a kirakatban egyetlen áru van-mondjuk az 5000 euro. Az utcákon jobbra balra tekingetve  több ilyen üzlet volt,nemzetközi nagy márkák sorban...de nem kezdtünk el vásárolgatni!

Genf a reformáció hazája is.Ennek komoly emlékműve van,ami inkább nagy,mint érdekes,és inkább érdekes,mint szép...szóval gyönyörködésre nincs sok lehetőség.Nekem abszolút a szocreál emlékműveket juttatta eszembe:egy nagy park közepén jó száz méteren,egyenes sorban,egyforma méretben a reformáció nagyjainak szobra.

Csak úgy állnak vigyázzban egymás mellett,és néznek előre...ahogy körbenéztem a többi túrista-arcon,másnak is láttam ezt az „ezismegvoltmenjünkinnen” kifejezést,amit én éppen ott gondoltam.Elmerengve az élményen,két dolog lehetséges:vagy én nem vagyok már eléggé  fogékony  a történelmi emlékhelyekre,vagy ez az emlékhely nem lett igazán jól kitalálva...ha valakinek van véleménye,szivesen veszem!Még egy különleges  dolog kapcsolódik Genfhez-és most kissé szégyenkezni kéne,hogy nem fenkölt dolog következik-...de ez valóban meglepett.

Az utcákon,tereken,de még buszmegállókban is  a nekünk ismert és nálunk megszokott padok mellett „pihenőágyak” is vannak.Nem nagyon tudom másnak hívni,mivel feküdni lehet rajta.És a genfiek szoktak is rajtuk heverni ,és állítólag nem csak a fiatalok.Igy néz ki:

CHAMONIX-tulajdonképpen  a hivatalos neve Chamonix Mont Blanc,mivel  ez a város a kiindulópont Európa tetejének meghódítására.A lakosok meg úgy gondolták,miért ne tudja ezt meg mindenki már a névből is,és hát,hozzáírták...nagyobb,és kicsit nagyvilágibb,elegánsabb  is,mint Zermatt,még Casino is van itt!A legkevesebb szerencsénk itt volt az út folyamán.A fehér hölgy  szégyenlősen felhőbe burkolózott.

Az a néhány pillanat,amikor láthatóvá vált,nekem csak fotón van meg,mert éppen dolgom után  jártam a városban.Maga a város   egyébként gyönyörű,impozáns.Az épületek szépek,az utcák kanyargósak,érezhetően franciás a hangulat:rengeteg a kávézó,kisebb étterem,ahol kinn ülnek a családok,a franciáknál megszokott ,módon  az egészen kicsi gyerekek is itt szaladgálnak az asztalok körül.A Főutca az a rész,ahol  a Mont Blanc  két első megmászójának szobra áll.Szemben a csúccsal áll a két ember:egy Seaussour nevű professzor és egyszerű földműves társa Packard.

Ő mutat a csúcs felé,így minden turista tudja,merre kell nézni.A szobor egyébként  egy hatalmas sodrású,nagy vízhozamú  patak partján áll.Mindenhol rengeteg színes virág,ez az egész várost disziti.

Ez a városka is a XIX. századtól  ilyen  gazdag,mint Zermatt,a hegymászók áradatának köszönheti  virágzását.De mivel ez a csúcs közismertebb-és  nem csak  a maga nemében unikum-a város is több embert fogad.Hát,nem olcsó az ittlét,de  egy gyenge ebéddel  csak lenditünk az idegenforgalmon...

A kedvenc a kisvárosok közül GRUYERES lett.Dimbes-dombos környéken van,a havas csúcsokat innen nem látni.Mégis ámulatra késztet a környék.Ahogy közeledünk a faluhoz,bármerre nézünk,minden zöld.Nem akármilyen,olyan angolosan harsányzöld.És annyira rendezett minden!A házak elszórtan,de a környékük mégis olyan  gondosan rendben van tartva,hogy már ezt elnézegetve is jól érzem magam.Aztán,ahogy meglátom a falut...

A parkolóból felfelé kell menni,majd összeszűkül az út,mintha ajtaja lenne a falunak.Tényleg falu,mindössze 1879 lakója van.Itt fenn úgy a fele lakik,másik fele lenn az „újfalu” részen.Szóval az első pillanat egy kapuból nyílik,lefelé.Ez egy egyutcás falu,az az egy utca pedig   olyan csónak alakú,völgyként mélyülő.Középen a legszélesebb,ott,mint egy gyújtópont,áll egy szép szökőkút.Az út szürkés terméskő,a házak falaira is felfolyik ez a szín.Mégsem unalmas,mert minden színes a sok virágtól.Gyönyörűen felújitva,ahogy ilyen helyeken szokott,minden a  túristáért.A cégéreket itt is sokat bámulhatom.

Eddig ez olyan,hogy akár Assisi,Perugia,vagy Yvoire is lehetne.Az egyik,amitől több ez a falu,az a Vár.A régi grófok vára,amit  sok-sok tulajdonosváltás után a svájci önkormányzat megvett.Megvették,felújították,csodás múzeumot rendeztek be.Itt is úgy volt,mint Angliában sok  helyen:nem merev  kiállitás van a várban,hanem a tárgyakat meg lehet fogni,a székekre le lehet ülni.Az a jó érzése támad az embernek,hogy átgondolták,mennyit bir befogadni,megemészteni egy átlag-látogató...pont annyi és olyan anyag volt kiállitva,amit jó kedvvel,érdeklődve végig tudtunk járni.

A régi élet emlékei:a konyhában,étkezőkben,a fogadószobákban.És úgy 2-3-4 terem után mindig van egy terasz,egy udvarka,vagy kilátó,ahonnan a környező tájban,a hegyekben,egy veteményeskertben,vagy egy kis templomban gyönyörködhetünk.Amennyire jó a kastély,annyira csodás a környéke.Egészen meseszerű,ahogy a rengeteg tehén kolompol a harsogóan zöld fűben!A város 800  méter körüli magasságban van,körben pedig amerre a szem ellát,dimbes-dombos    legelők,úgy 1000-2000 méterig nyúlva az ég felé.

A tehenek  úgy járkálgatnak  a településen,mint teljes jogú polgárok.Néha letévednek az útra,körbejárják a kocsikat,majd mennek vissza  a  domboldalra.Olyan érdekesen bájos dolog ez.Ahhoz képest,hogy  a  város  jóléte rájuk épül,akár még többet is el tudnék itt képzelni!Merthogy a város másik nevezetessége a Gruyeres sajt.

Szeretem a sajtokat,a jó zsíros Ementaler tipusúakat  főleg.Mégis őszintén be kell vallanom,nem ismertem ezt a sajtot.Nemsokára ki is derült ennek az oka.Mifelénk nem nagyon árulnak ilyet,nem olyan az árfekvése.(Érdekes,hogy  idén ősz elején feltűnt ez a sajt Gordon Ramsay egyik műsorában,nagyon méltató szavakkal beszélt róla!Azóta már több újságban is láttam előfordulni  a nevét,mindenhol nagyon komolyan vették...)A svájciak nagyon büszkék rá,lehetnek is.Ez az egyetlen sajt,amit a franciák-ahol tudvalevőleg több a sajtfajta,mint az év napjainak száma-nagy mennyiségben bevisznek az országukba.

Meglátogattuk a sajtüzemet.Az újvárosi részben van,szép kis épület.Mire odaértünk,a munkaidőnek vége lett-ezt a svájciak szintén komolyan veszik!-,így termelés már nem folyt,de az üzemet meg lehetett nézni.Az itt megszokott módon,végtelenül élvezetes „tárlatvezetés” van végig az üzemen.Ja,és magyar nyelvű prospektussal!Egy Cseresznye nevű tehén a „narrátor”-itt ez a leggyakoribb tehénnév...mert a bocik általában cseresznyevirágzáskor születnek.Végignézhetjük,és végigszagolhatjuk,mit eszik meg Cseresznye...kb. 75 féle vad-és gyógynövény honos az itteni legelőkön,ezek nagy részét el is fogyasztják a tehenek.Ezért különösen erős és zamatos az itteni tej ize.Illatmintákat kapunk kis tárolókban:pitypang,széna,kakukkfű,kömény,sorolni sem tudom...Cseresznye 100 kg friss zöldet eszik meg egy nap.Iszik rá úgy 85 liter vizet.És ebből lesz 25 liter tej.Itt érkezünk a hatalmas  tárolókhoz.Ezek 4800 literesek.Ebből a mennyiségből  12 darab hatalmas  ,kerek sajt lesz.Az a nagy,vastag malomkő...egyenként 36 kg zsíros,aromás óriás.Látjuk,ahogy kavarják,préselik,aztán szárítják.Persze ma már motorizáltan megy,még az érlelés alatti forgatás is.A polcok között  halad előre a robotkar,amelyik szabályos időközönként fordít egyet-egyet a korongokon.Az érlelési időtől függően 3 féle sajtról beszélhetünk.Gyengébb,közepes és erős aromás.Ez a legdrágább és persze a legfinomabb is.A bemutató az üzemhez tartozó shopban ér véget.Persze,hogy mindent lehet itt venni,ami a sajthoz kapcsolódik:kötények,terítők,kések,tányérok,nem is emlékszem.Arra annál jobban,hogy  nagy fatálakon hordták körbe a kóstolót,mindhárom fajtából.Hát,nem  sajnálták,mi pedig  nagyon alaposan megkóstolgattuk  az öszeset.Valóban érezni lehetett a különbséget a három  aroma között,de  én mindhármat szivesen ettem,és  elég sokat vettünk is!Itthon azért rákerestem erre a sajtra,és megdöbbenve olvastam,hogy   a Gruyeres sajtot a World Championship Cheese Contest a sajttörténelemben(Na,ilyen is van!) egyedülálló módon  4-szer választották a világ legjobb sajtjának!És     én meg ezen az úton hallottam először róla...

Gruyeres-hez tartozik még valami,ami azért élesen eltér az eddig látottaktól.Engem mellbe is vág,mikor meglátom a Vár előtt  a Giger házat és múzeumot.

Bizonyára sokan nem tudják,mi is ez,én is csak azért,mert nyomon követtem ,milyen sorozatokat nézett a gyerek a neten...a nevet ismertem csak,mélységében nem tudtam,mit is jelent  ez a fikcióvilág.HR(hansrudi)Giger volt az a művész,aki az Alien filmek alakjait,karaktereit megálmodta-Nyolcadik utas  a  halál,így tán kicsit ismerősebb...vagy így sem...hát,erősen sci fi formavilág,fényes,kemény,meghökkentő...az a kávéház főleg,amelyik a múzeummal szemben  várja a vendégeket.Csak az ajtóból néztem szét,nem igazán tudok állást foglalni  a témában,annyira meglepő a formavilág,olyan,amikor az ember valóban abba az állapotba kerül,hogy nem talál szavakat...megérne még 2-3 látogatást,hogy  feldolgozzuk a hatást,de ez most nekem nem adatik meg.Nem saját video,de itt megnézhető:

BERN  kapta a nekemvalóhely  cimet ezen az úton.

Ebben a városban mindenből annyi van,amennyi éppen kell...annyi óváros,ami jól bejárható,annyi folyópart,olyan széles folyó,hogy jólessen átmenni a hídon-nekem a Duna már túlzás,nem szeretem,hogy annyira széles.Olyan terek,amiket  jól belát a szem,és jónéhány  érdekesség.

A  Berni Alpok már nem az a hófedte,sziklacsipkés táj,mint ahonnan jöttünk.Itt már inkább a zöldes hegyek dominálnak.Ez lenne Svájc fővárosa,ha a svájciak is komolyan vennék ezt  a dolgot.De itt nem jellemző ez az „egyvárosos  ország” nézet,lényegében  ez az ország valahogy úgy működik,hogy  minden nagyobb város valamiben főváros...

Bernben mondjuk itt van a parlament,ami a kormányzás központja.Az épület maga nem egy csoda,igaziból nem is  különbözik a mellette álló  pénzügyminisztériumtól,banktól,vagy koncertteremtől...mondjuk nem is annyira hangsúlyos  a szerepe,mint például nálunk.Úgy épül fel,hogy megválasztják-szigorúan  személyenként –a  kantonok(ezek leginkább a mi megyénknek megfelelők) képviselőit,majd ezek kiválasztanak maguk közül HETET,akik  a  fő  végrehajtó hatalom letéteményesei lesznek.Ők heten aztán megint kiválasztanak maguk közül egyet,aki úgymond az elnök lesz...nincs nagyon bebetonozva-évente újitják,vagy nem újitják  az elnök személyét,a teljesítménytől függően.A teljesítmény  mércéje pedig az ország és a köz jója... a parlament  működésének szellemisége ilyen felállás mellett nem is lehet más,mint demokratikus.Saját szememmel láttam,hogy a berni parlament épülete mellett biciklitároló van.Merthogy állitólag ide  bizony  biciklivel is járnak képviselők...egy hely,ahol nem csak duma a környezetvédelem...

Bernben nincsenek művészeti unikumok.Nem tudok katedrálisokról-na jó,egy van!-,világhíres festményekről beszámolni,nincsen világszerte ismert szimbóluma a városnak,és még csak nem is fő turisztikai  célpontja az országnak.Egyszerűen csak  arányos,bájos,élhető.

Már az milyen,hogy a Parlament épületétől 30 méterre kezdődik az egyik városi piac-jó,nem pont úgy néz ki,mint a Vasgyári piac Diósgyőrben,de akkor is piac...mondjuk,ha Budapestre,Londonra,Berlinre ,Párizsra gondolunk,előfordulhatna ez?Az Are  folyó  kanyarog át  a városon-hát,nekem ez  pont egy unikum,nem láttam még ilyet,hogy a folyó szintje  fél méterrel van a  házsorok alatt...gyakran ki is önt. Kicsit Velencés hangulata van itt  a folyópartnak.Teljesen meglepő,hogy miért  gondolták praktikusnak ezt a megoldást a berniek...

Az óváros főútja a parlamenti piacnál kezdődik,egy  óratorony alatt visz  az tovább...

Az összkép nagyon egységes,valamennyi ház egyforma magas.Annak idején nem engedtek kiugróan magas házat épiteni,ezért maradt így.

A szín is egységes:szürkésre festett valamennyi.Mivel az időjárás meglehetősen esős errefelé,nagyon logikusan az egész főutcát-úgy 6 kilométer hosszan árkádsorral látták el.Így a legnagyobb esőben is nyugodtan tudtak kereskedni-vásárolgatni az emberek.

A régi kereskedő-szokások egyéb nyomai is beolvadtak a mai életbe.Az utcaszint alatt tárolták a gabonát,egyéb terméket,és az erre szolgáló pincék ma virágzó és modern

presszók,sörözők,üzletek.Az    autóút  közepén ,úgy 50 méterenként  díszkút áll.Minden kanton készitett egyet ,még többszáz évvel ezelőtt.És az egyik sarkon egyszer csak feltűnik egy patika.Azért olyan hírneves,mert majd  500 éve áll ezen a helyen patika,és azóta folyamatosan ugyanazon család tulajdonában van.Na,az ilyen stabil tulajdonviszonyra már lehet államot is épiteni!

Ötszáz éve senki nem vette el,államosította,sajátította ki,tette tönkre...van itt néhány gondolkodnivaló!Ilyen itt a belváros szívében egy „kertrendszer”,vagy nem tudom,hogy is hívjam.Mint nálunk a boldog békeidőkben a hétvégi telek,csak itt szorosan egymás melletti,kicsiny földdarabok,ahol  a hobbikertész berniek nyugtatják magukat.(Gondolom,itt sem fordul elő, hogy reggelre kelve már csak a növények és az éjjeli látogatók nyomait találni...)A kertekre egyébként a katedrális melletti parkból lehet lelátni  és  lemenni.

Olyasmi,mint  amiről Nyonnál már irtam,csak itt  a lakosok a tulajdonosok és a művelők.Mint nálunk otthon a városszéleken.Csak itt pont a város közepén.

Eljátszunk a gondolattal,mi lenne a reakció,ha hirtelen valaki  felvetné...Budapesten mondjuk  az Erzsébet híd budai lábánál,Miskolcon  az Avasi templomnál tudok rá helyet...Ebből a parkból  lehet legjobban látni a hidat,és a folyót.

Már írtam,hogy nagyon merész a tervezés:az út és a házak a   vízszinttől fél-egy méterre vannak!A túlparton van a Medvelak:Bern címerállata a medve,és szinte mindig élt is 1-2 állat itt.Sokáig egy néhánytíz négyzetméteres  ketrecben a folyó mellett,de a városlakók-és az állatvédők-szerencsére kitaláltak egy jobb megoldást.A folyópart egyik dombos részét-jó nagy területen-kinevezték a medvék  területének.Körbekeritették,sok különféle terepviszonyt biztosítva ezzel a maciknak!2014 nyarán négyen voltak:egy kétgyermekes medvecsalád szórakoztatta a  turistákat...nekem legjobban mégis a megoldási mód tetszett:az új medvelak közadakozásból jött létre.A    folyópart felső részén a  járda kisebb téglákból van kirakva...a téglákon pedig nevek.Minden  városi polgárnak,aki adományával hozzájárult ,megörökitették a  nevét.Nagyon-nagyon sokan voltak!Valószínűleg motivációnak szánták,de dekorációnak is bevált!

Folyt. köv.