NÁPOLY ÉS KÖRNYÉKE
Évek óta vágyam egy vulkántúra...felmerült már az Etna többször,de aztán mégis a Vezúv lett az első vulkán,amire "felmentünk",aminek a kráterébe belekukkantottunk.
Meg aztán Nápoly is régi-régi szép emlék,amit nekem már volt szerencsém egyszer látni-de még diákfejjel,egyedül.És pont ideje volt,hogy kettecskén is elmenjünk oda.
Úgyhogy mindent egybevetve,indult a tervezgetés,számolás...
Ha Nápoly,akkor ugye adja magát a Vezúv.És ott a csodás Pompei.Egy rendes canollit meg azért csak Amalfiban kell enni.Az Amalfi parton meg citrom nélkül nincs élet,vagyis,Positano is vár ránk.És,hát a térség szószerint NAGY élménye,a Casertai királyi palota.
Ha ilyen körút-félét tervez az ember-mégha kis területen is,a közlekedés komoly szervezést igényel,és nagy költséggel jár.Úgyhogy összeadva a kilométereket,az időkeretet,távolságot-megint bebizonyosodott,hogy bizonyos esetekben az utazási irodás társasút költséghatékonyabb.Ha csak Nápolyba mennénk,és onnan max egy helyre,akkor jobban megéri az egyéni szervezés.De mi az a mohó fajta utasok vagyunk:ha már oda mentünk az olasz csizma eléggé délen lévő részébe,akkor nem jönnénk vissza úgy,hogy ne lássuk,amit szeretnénk...
Így történt,hogy újra felpattantunk a Zseppelinre-és újra jó döntésnek bizonyult.A 7 napból 6-ot a csoporttal mentünk,és egy napunk volt,amit kettesben töltöttünk el a Nápolyban való szédelgéssel...
SZÁLLÁS
Sarkalatos pontja egy
utazásnak,nem is voltam biztos benne,jó-e ,hogy a foglalt szállásunk
Nápolytól 30 kilométerre délre lesz egy kis faluban.Jó,nem távolság
ez,de felvethet gondokat:időt rabol az amúgy is kevésből...ez így is
lett.Ám az élet újra bevetette a "rév és a vám " cselét.Amit időben
buktunk azt élményben nyertük...a falu neve GRAGNANO.Az olasz konyha
iránt elkötelezett evőknek ismerősen csenghet a név:az ország egyik
legnagyobb tésztagyártó helye,a márka neve is ennyi Gragnano.Nálunk nem
annyira ismert,nem az olcsóbb áruk közül valók.Mivel speciális a
készítési módja.Maga a recept 1644 óta változatlan,ennek írásos
bizonyítékai vannak.A helyi kenyérlisztet kifejezetten az Amalfi part
legmagasabb hegyének,a Faitonak a forrásaiból származó vízzel keverhetik
el.Hajdanán szabad levegőn,lassú szélszárítással készült az igazi
Gragnano.Úgy tartják,ettől élőbb,porózusabb felületű lesz a tészta,így
jobban felveszi a szószt,magába szívja az ízeket.Ma már nyilván ez is
gépesítve van,de a márka ettől függetlenül tartja magát.
A
Nápolyi öböl déli oldalán,az Amalfi part felett a hegyre épült ez az
igazi hegyi városka.A szállodánk is a hegyen van,hosszan kanyarogva
lehet feljutni.Az első út után láttuk: innen aztán nincs esti
lesétálás,andalgás,mert több kilométer hegynek fel.Nagy szerencse,hogy a
helyi buszmegálló viszont pontosan a szálloda előtt van.A kertben
olajfák(a hotel neve is az),nagy medence,régies szobák...az igazi
attrakció azonban a kilátás.Premier planban Nápoly az öböllel és a
Vezúvval.Már az első este beleszerelmesedtem a kilátásba.Szokásos
szerencsénk nem hagyott el most sem:a Nápolyra néző szobánk erkélyéről
reggel este csodálhattam a kilátást.Zseniális volt...Reggelente (az
olasz szállodákhoz képest kicsit bővebb reggeli után )innen indultunk
minden nap felfedezni a sok szépet,amit ettől a vidéktől vártunk.(Az első két kép az erkélyről készült,a második a medencénél...)
ELSŐSORBAN A VEZÚV
Persze Campania tartomány is különleges ,de mint írtam,már régen izgat közelről nézni egy vulkánt...és az első nekem a Vezúv lett.Néhány adat azért nem árthat.
Nápolytól konkrétan 9 kilométerre van.Ez azért megdöbbentő és egyben hallatlanul izgalmas is,mert ez egy ma is aktív vulkán.Utolsó kitörése 1944-ben volt,ami a vulkánok életkorát tekintve két pillanatnyinak tűnik a mától... és a hegy körül majdnem 1 millió ember fekszik le minden este aludni.
Engem nagyon
meglepett,hogy mennyien veszik a bátorságot,és laknak a hegy oldalában... felfelé autóbusszal indulva csodaszép lakóparkok,épületek hosszú sora.(Ez az úgynevezett vörös zóna,ahonnan legelőször és leggyorsabban
kell evakuálni a lakosokat ).Pedig az utóbbi 4-450 évben több,mint
20-szor tört ki a Vezúv.Állítólag a nagyon komoly felszereltségű
Vezúv-obszervatóriumban állandóan monitorozzák a vulkáni
mozgásokat,elemzik a feltörő gázok összetételét(merthogy ebből is
következtetni lehet,hogy a magma mennyire van közel a felszínhez,milyen
sűrű az összetétele).Emlékeim szerint -10 km -ig biztonságos.1991 óta
egy mindenkire kiterjedő forgatókönyvet dolgoztak ki a menekülésre,és az
ottani iskolákban is évente többször van vulkánriadó...mi -vulkán
híján- az évenkénti 2 kötelező tűzriadónkat tudjuk felmutatni.Az első
szeizmográf üzembe helyezése óta már 10 lett a Vezúvon.A figyelt terület
is egyre növekedett,így vették észre már a XIX. században,hogy a
Nápolyi öbölben,a tenger alatt is bizony nem egy vulkán
szunnyad...vagyis,akár cunami is keletkezhet egyszer itt a
közelünkben.Egy ilyen vulkánkitörésnek már a leírása is olyan
elképesztően vad,hogy én nem értem az embereket,akik a vörös zónában
laknak.Állítólag 30 000 euro támogatást kaptak volna családonként az
elköltözők az olasz államtól...mégis nagyon sokan maradtak ott.
A
Vezúv maga egy jellegzetes kúp alakú hegy.Amiért messziről kettőnek
látszik,az az elődje,a Somma miatt van.A Somma volt az első vulkán,ami jó
régen robbant,és az ő maradékán keletkezett az új kráter,a mai
vulkán....érdekes ezt látni,ahogy kanyargunk a felfelé szállító
buszon.Csak közúton lehet felmenni.Az út a Somma és a mai Vezúv közötti
völgyön vezet keresztül,annak is a keleti oldalán,aminek a Pokol völgye a
neve.
Nem tudom,miért csak ennek,egy kitöréskor itt az egész környék
maga a pokol lehet...tavaly szomorúan adekváttá vált a név:körbe és
előre nézve,mindenhol csonkig égett fák borítják a
völgyet.Feketén,barnán meredtek a semmibe,elüszkösödve,lomb
nélkül.Állítólag valami "véleménykülönbség" volt az önkormányzat,a
szakszervezetek és a maffia között,aminek ez lett a
megoldása...évtizedes lehet a regenerálódási idő.
Jegyhez jutni foglalással lehet-és csak azzal. Olyan nincs,hogy idejössz és bemégy...Ezt kicsit furcsállom,mert az ellenőrzési rendszer,ami elég komoly, úgy is működne...de mindegy.Nekünk volt jegyünk,lecsippantották,elindultunk.Körben felfelé a hegyre,mint egy óriási briósra...időben úgy egy szűk óra és kb. 300 méter a szintkülönbség.Ahogy egyre feljebb és feljebb megyünk,úgy kerülünk mindig más égtáj felé és úgy alakul a kilátás is.Az elején még az öblöt látjuk,aztán a belső szárazföldi részt.
Magasabban már párásabb a levegő,aztán van úgy,hogy konkrétan a felhőben megyünk...Néha lankásan,néha meredekebben,de végig biztonságos.Persze,ahogy közeledünk a csúcshoz,úgy lesz egyre izgalmasabb a környék.Úgy a felétől az útnak elfogy a növényzet,már csak a vöröses-szürkés salak porzik körülöttünk.Reggel indultunk,a felfelé úton kellemes ritkán voltak körülöttünk.Erre akkor döbbenünk rá,mikor lefelé jövet már szinte kerülgetni kell a többi turistát...a csúcsnál azért megérint az érzés,hol is vagyunk valójában.Mit is tudott tenni ez a Gran Coro(Nagy Kúp) az itteni emberek százezreivel...Pompeiben látjuk majd meg igazán ,hogy mit is!
Különleges érzéki csalódás,hogy a pára bekanyarog a nagy,nyitott kráterbe,és ahogy kifelé lebeg,olyan hatást kelt,mintha füstölögne a hegy.A hegy, ami nem is olyan,mint az eddig ismert hegyek,hanem inkább mint egy salakból összeállt belül üres csonkolt kúp.Körben néhány fakorlát,onnan lehet befelé nézegetni,a pokol kapuja felé.A kráter átmérője 600 méter és lefelé 180-200 méteren szunnyad az alja.Rettentő beleképzelni,mi is van alattunk...Ott nem voltak ilyesmi gondolataim,egyszerűen csak örültem,hogy sikerült eljutnunk végre!Nagyon különleges hely.
Lefelé indulva már zavaró nagyságú lett a tömeg.És egyre hangosabbak.Ahogy egyre lejjebb értünk,valahogy egyre nagyobb lett a zaj.Hát,persze...bár saját tempóban halad mindenki,de akkor is egy elég komoly magasságot kell legyűrni,és ez egyre csendesebbé teszi az embereket...
Minden pillanatát élveztem ennek a pár órának.Pont akkora volt a megilletődés és a boldogság is ,mint kellett .Boldog voltam,hogy itt lehettem és meg voltam illetődve a természet ekkora hatalmas alkotása mellett... elgondolni is nehéz,mekkora erő volt alattunk.
Minden utazáshoz tartozik gasztro ismeret,élmény is,egy olaszhoz meg duplán.Lévén a világ második legnépszerűbb konyhájáról beszélünk.Itt fontos megemlíteni,hogy a Vezúv vulkanikus talaján különlegesen intenzív ízű paradicsomok teremnek.Az egyik "leg" a Pomodoro del piennolo nevű-minden jobb olasz paradicsom konzerv ebből készül.Kicsit vaskos a héja,ezért inkább konzerválják és/vagy napon szárítják.Nagyon jópofa,az igazi pont úgy néz ki,mint a hónapos retek,csak paradicsom...nem lehet véletlen,hogy a pizza is innen eredezik...
POMPEI
Időszámításunk szerint 79. augusztus 24-ig egy kb 15 ezer lakosú kereskedőváros volt.Aztán jó 200 éve az egyik legnagyobb látványosság Dél-Olaszországban.És ez is a Vezúvnak köszönhető.
Kellemes élet folyt annak idején errefelé,szépen kiépített utak,gazdag paloták,kellemes fürdők,nagyszámú bordélyházak jellemzték a várost.
Úgy 25 kilométerre van a Vezúvtól.Állitólag 79 augusztusában 2-3 napig morgott,füstölt,pöfögött a vulkán,mielőtt a hatalmas pusztítás végzett volna a környékkel.A népek nappal figyelték a Nagy Kúpot,de a városban végezték a dolgukat.Éjszakára lementek a tengerpartra,nehogy álmukban érje őket valami váratlan...ők sem nagyon tudták elképzelni,hogy a természet pár perc,óra alatt mekkora pusztításra képes.Augusztus 24-én,a kitöréskor 100 km/órás sebességgel lövelte szét izzó felhőként a mérges gázok,hamu és horzskő keverékét.Több,mint 20 km magasságban és majd 100 km területen terjedt a vulkáni hamu.A láva a vulkánhoz közelebbi Herculaneum városát kb 4 perc alatt érte el...itt nincs miről beszélni.Még a mai technikákkal sem lehetne megmenekülni egy ilyen erejű előre nem látott pusztítástól,az akkoriakkal meg főleg.Pompeit pedig 7-8 méter vastag hamuréteg terítette be.A legújabb kutatások is azt erősítik,hogy nem láva,hanem vulkáni hamu és a 2-300 fokos forró gázok voltak,amik Pompei vesztét okozták.
Amikor divat lett a történelem,és felmerült,hogy ki kellene ásni Pompeit a hamu alól...na akkor döbbent rá az emberiség,hogy az 1. századi 7-8 méterre még 2 méter törmelék rakódott rá az eltelt kb. 1700 év alatt. 66 hektárnyi területtel számolva ez nem kis munka.Újra azt mondom,mai technológiával sem,akkorival meg főleg.
De szerencsére elkezdték,kiásták.Vagyis még most is zajlanak feltárások,de a lényeg már látható.
Mindenképpen javaslom,hogy Pompeibe csak avatott helyi idegenvezetővel menjünk.Aki pontosan el tudja mondani,hogy azok a romok,épületek,vezetékek,járdák,oszlopok,amiket látunk,lényegében mik is voltak...Hogy amit néhány lyuknak látunk egy falon,előtte téglasorral,az a fellelt leírások szerint egy amolyan ókori gyorsétterem.És ehhez hasonló érdekességeket....
Még az akkoriban sütött lepényféle(pizza-előd)receptjére is találtak utalást.Minket Valkai Erzsébet , Nápolyban élő honfitársunk kalauzolt,igazán élményszerűen.
Meglepő,hogy abban a korban mennyire másképp viszonyultak a nemiséghez.Lépten nyomon beleütközünk ennek nyomaiba.Csak "díszítőelemként" megjelenő nemi szervekbe,bordélyokba,falfestményekbe...
Nagyon nagy terület nagyon jól helyre van már állítva,a régészet minden szabályát betartva....sok lakóházat látunk,berendezési tárgyat.Az élethez szükséges "intézményeket",vízvezetékeket,üzleteket,ivókat,bordélyokat.Látunk utcatáblákat,ókori graffitit,falfestményt,mozaikot,és kampányfeliratot,mert választás már akkor is volt.
A főtér zseniális,az arányok,a praktikum...megirigyelhetnénk ma is.
Nem szabad kihagyni a múzeumot sem,itt látni a legtöbbet a lakosság tragédiájából.Holtestek,amik az utolsó pillanatokat mutatják.Ahogy a hamu betemette az otthonokat,az emberek maradványai üregek formájában maradtak meg.Ezeket öntötték ki gipsszel,így látjuk az utolsó pillanatokat.Az,hogy ez az egész oly messze volt az időben,nagy mértékben tompít a tragédián...mostanában az Auswitzi KLről beszélgetve látom,mennyi ember gondol borzadva az ott történtekre.Annyira,hogy kizárják,hogy képesek lennének elmenni és végigjárni a tábort.
Itt ez az érzés sokkal visszafogottabb bennem is,biztos vagyok benne,hogy az idő távlata miatt.
NÁPOLYT LÁTNI,ÉS...
1985-ben fiatalként-akkor úgy mondták Csővázas-hátizsákkal vágtunk neki egy 3 hetes olasz körútnak.Velencétől sok-sok helyen megállva,Nápolyra annyi jutott,hogy Rómából 1 napra levonatoztunk...úgy tűnik,hogy ez a város az " örök egy napos kirándulások helye" címet nyeri tőlünk.Mert most is csak ennyi jutott...nagyon-nagyon halvány emlékeim voltak arról a régi egy napról,jobbára csak a kikötőre emlékeztem.Mondhatom,teljesen friss szemmel néztem körbe.
Szeretek tömegközlekedni Olaszországban.Most bizony sokat kellett.Mint írtam,Gragnanoból indultunk,onnan busszal le Castellammare di Stabia nevű tengerparti üdülőfaluba.Innen a Circumvesuvianoval a Napoli Centrale-ig.
Ma már nagyon könnyű minden infóhoz hozzájutni,a jó ötleteket pedig megköszönöm mindenkinek.Egy ilyen nagy ötlet volt,hogy a Circumvesuvianoval menjünk be Nápolyba...ez a Napoli és környéke HÉV.Amolyan olaszos megfelelő.Vagy 40 percet mentünk-valóban a helyi mindennapba cseppentünk.Minden perce izgalom volt.Mint vártuk,harsányan,boldogan gesztikulálva,az az igazi sokjóemberkishelyen-történet.És megérkeztünk a Centrale pályaudvarra.Hát,ha ilyen lett volna,biztosan emlékeznék rá...szuper modern,hatalmas.A metrók,hév-ek a minusz szinteken,földszint a vasút,emeleten kiszolgálóegységek...és,mint Firenzében:több nyelven beszélő fiatalok járták a szinteket,hogy segítsenek az eltévedőnek.
Volt egy útitervünk erre az egyetlen Nápolyi napra,nyilván kinéztük,mit szeretnénk,de persze ebből nem sok minden lett.Vitt a lábunk,meg az orrunk meg a gyomrunk,a szemünk...először a Piazza Garibaldin néztünk szét.Ez akkora nagy,hogy rögtön elkezdődött az újratervezés.Konkrétan azért,mert jobbra az első sarkon rögtön megláttunk egy kis-olasz-kávézó-cukrászdát...kávé,sfogliatelle,cannoli...rögtön megállás
.Onnan kilépve szemben a másik oldalon egy sajtkereskedés,mellette egy olyasmi szupermarket,ahol ránézésre minden akad,amit szeretünk nézegetni-vásárolgatni:fűszerek,olajok,tészták,kekszek...az vesse rám az első követ,aki nem kábul el ettől.
Amúgy az egész város ilyen:beszippantós.Mégy,nézelődsz és azt veszed észre,hogy nem is ezt akartad nézni,nem is erre akartál menni,csak olyan izgi az a valami(bármi),hogy akaratlanul is visz beljebb...
Van 2 nagyon kiemelkedő metrómegálló,amit mindenképp meg akartunk nézni.Míg nem kezdtem ez foglalkozni Nápollyal,nem tudtam,hogy létezik ilyen verseny is:minden évben megválasztják a világ legszebb metromegállóját.2014-ben a Nápolyi Toledo megállót választották.Nem ok nélkül.
(Megjegyzem,érdemes szétnézni-ha csak a neten is-a metromegállók között!Igazán csodálatosak vannak!)És akkor itt vannak a képek a Toledo megállóról...
Listán volt még nálunk az Universitá megálló,de azt sajnos tatarozták.
Így felmentünk a föld alól a Piazza Dante-nél.Innen lett volna még ez-az program...nem is részletezem,mert megtörtént a BESZIPPANTÁS.
Mindenféle boltok,üzletek,éttermek,bisztrok,pizzás,fagyis,templom,minden,mi szem-száj-fül-lélek ingere lehet...és itt voltunk jó fél napot.Kezdtük a piacnál...itt szédelegtünk a zöldségek-gyümölcsök között,ettünk mozzarellát,fügét,meg persze ebédre pizzaszeletet(a piaci "péknél" pont olyan jó a pizza,mint a beülős étteremben.)cuoppot.Aztán a sütik.Kedvencem egyértelműen a sfogliatelle lett.Ez egy hajtogatott,töltött tésztaféleség, aminek az elkészítése elég bonyolult ahhoz,hogy jobbára Olaszországon belül is csak itt tudunk enni.
Ilyen tölcsérféleségben lehet tenger gyümölcseit is kérni,
aztán sétálgatva eszegetni...
Sok helyen lehetett pacalt is kapni,és szinte minden megoldható street food-nak is,vagyis sétálgatás közben is ehető-még a spaghetti is!Van egy sütött Nápolyi változata,amit felcsavarva sütnek meg,így kissé összeáll,így zacskóból ehető...
Így nézelődtünk mi is.Ez a Centro Storico (Óváros) ....mint mondtam,nem is mindig tudtuk,hogy merre megyünk-minek is,majd késő délután megkeressük a buszpályaudvart-de így is csodahelyeket találtunk.Rejtett kis templomokat,kápolnákat,középkori sikátorokban szabadtéri kortárs kiállításokat....
Ide kívánkozik,hogy véletlenül kerültnk egyszer csak a táblához,amire az van írva:Itt született meg a Margherita pizza.
(Talán már unalmas is a történet,de nagy vonalakban azért:az ide látogató Margherita királynő tiszteletére valami nagyon hazafiassal akartak előrukkolni.Így a nemzeti trikolor színeit sütötték meg.Zöld bazsalikom,fehér mozzarella,piros paradicsom.A Nápolyiak szerint egyébként sem szabad csomó felesleges dolgot a finom tésztára halmozni-háromnál többet semmi esetre sem.Azt meg szigorúan börtönnel büntetnék,aki ananászt tesz rá... ebben mondjuk egyet értek velük!
Bolyongtunk mindenfelé,mindig arra kanyarodtunk be az utca végén,amerre az érdekesebb épületet,boltot,eseményt sejtettük...
Így vettük észre,hogy egyre sűrűbben látjuk mindenhol Maradonát.Az Isteni Diegót,aki argentin létére ebben a városban akkora kultusszal él tovább,amit elképzelni sem tudtam.Egy részen,szinte minden ház falán megjelenik a képe,nagyobbnál nagyobb,jó és kevésbé jó képek.
És minden tárgyon,ami létezik.Kulcstartó,bögre,egérpad,asztalterítő....hihetetlen az egész.Csak kóválygunk...
Az óvárosi rész egyik fő ere a Via Toledo nevű hosszú-hosszú utca,és a végén van Olaszország egyik legnagyobb tere,a Piazza del Plebiscito.(A népszavazás tere,emlékére annak,hogy 1860-ban Olaszországhoz csatlakozott az akkori Napolyi városállam)A tér 25 ezer négyzetméter.Kis összehasonlítás földrészünk híres tereivel:A Budapesti Hősök tere 11 ezer ,a Firenzei Piazza della Signoria 3 ezer ,a Londoni Trafalgar squaer kicsit több,mint 9 ezer,a Velencei Szt Márk 12 és fél ezer .Őszintén szólva,nem igazán értem ennek a térnek a méretét.Állítólag 400 évvel ezelőtt az akkori spanyol uralkodó bikaviadalokat tartott itt.De azóta mit tudnak csinálni,ami ekkora térigényű?Jó,valamirevaló Nápolyi pár csinál itt esküvői képeket...de amúgy?
A tenger felől a Castel Nuovo mellett jövünk el,jobbra pedig a nagyon hosszú korso,a Via Toledo van.A tengernek háttal a Nápolyi Királyi Palota,a Palazzo Reale határolja,szembe vele egy hatalmas árkádsor,meg egy ,a Római Pantheonhoz hasonló templom,a S.Francesco templom áll.
A Palazzo Reale a szebb a kettő közül,de hát ez szubjektív...
Balra hosszan elindulva elérjük a tengerpartot.Itt még messze vagyunk a Kikötőtől,de nagyon hangulatos a parti sétány.Rengeteg szuvenírárus mellett megyünk el.Feltűnő,hogy mindenhol kötegekben árulnak valami paprikához hasonlót...ez a CORNICELLO.Egy amolyan szerencsehozó-átokűző tárgy.Merthogy jellemző a Nápolyiakra,hogy nem babonásak,csak mindenkinek kell egy ilyen.Ami szerencsét hoz,és távol tartja az ártó szellemeket...A szokás a középkortól tart.Fontos,hogy piros legyen(mint a vér,mert az az ellenségeinken aratott győzelem jele),hegyes legyen,és görbe...ja,és mindenképp kapni kell,magának senki nem vehet szerencsét.
A Via Toledon pártíz méter után elérjük a Galleria Umberto-t,egy nagyon szép fedett palota,mint a Párizsi Udvar.
(Itt is nagyon finom sfogliatellet ettem.Olyan kis kerekes kocsiról árulják,mint otthon a pattogatott kukoricát régen...)Persze nem ez a legfontosabb itt,hanem az üzletek,cukrászdák,és középen a kupola alatt az asztrológiai óra.Mindenki fotózkodhat a csillagjegyével.Mi a hátsó ajtón mentünk ki innen-egy másik világba csöppentünk.A Toledó harsány,olaszos világát itt az elegáns olaszos világ váltotta fel.Az itteni üzletek már más kategóriának látszottak.Bóklásztunk,nézelődtünk,egyre közelebb a tengerparthoz...
Három széles ,több sávos út találkozása van itt a kikötő elején.Ma is azt mondom,ha egyedül lettem volna,tuti sehova tovább nem megyek...itt már teljesen elszabadult a "Nápolyi Közlekedési Rettenet"
Mert ilyet még tényleg nem láttam.Abszolút semmi szabály nincs.Vagyis lenne,mert van zebra,lámpa,mint máshol,csak senkit nem érdekel.SENKIT.Így szó szerint.A terhes nő úgy megy át a piroson,mintha nem lenne holnap.Babakocsit simán beletol az anyuka a kocsik közé...És megállnak neki,meg az összes többinek,akik az én szememben,mint megannyi öngyilkosjelölt közlekednek...biz'isten,féltem átmenni a zebrán zöldnél.Mikor átértünk,a kikötő falánál van egy rész,ami úgy 1 méter magas,fel lehet rá ülni.Felültünk,és hosszú ideig néztük ezt az őrületet,amit itt közlekedésnek hívnak. Bizonyára hozzá lehet szokni-mikor 5 óra után lefelé jöttünk a buszpályaudvarhoz,észrevettem magamon,hogy már nem vagyok akkora pánikban,mikor át kell menni az úttesten...
A távolsági busz végállomásán szálltunk fel,azzal mentünk "haza ",Gragnanoba.Már ott szóltam a sofőrnek,hol szeretnénk leszállni,mondta,nyugi,ott a megálló...azért befoglaltuk gyorsan a helyet mögötte.Egy élmény volt az a majd egy óra,amig felértünk...
SORRENTOI FÉLSZIGET
Amalfi part
Ezt már biztos,hogy mindenki látta képeken.Így hívják összefoglalóan a Nápolytól délre,30-50 km re található tengerparti részt.Sokan mondják,hogy a legszebb olasz tengerpart ez,de hát ezért a címért nagy a tolongás....nekem kicsit ismerős a látvány.Elnézést minden rajongótól,de nagy valószínűséggel itt a Ligur tengeri oldalon vannak még ilyen szépségek.(Cinque Terre,ami eszembe jut...)
Tagadhatatlan,hogy pompázatos,lehengerlő a látvány.A hegy zöldellő növényekkel,fákkal tele,köztük palazzok,színes házak,kanyargó utak.Lépcsők vezetnek le a mesés kék tengerpartra,szobrokkal,szökőkutakkal szegélyezve.
Ha csak kocsival,busszal végig megyünk vagy 50 kilométernyit...de ezt nem is írom így,senki nem tudna nem megállni....mi 3 településen voltunk:Positanon,Amalfin,Ravellon.
POSITANO
Az egyik luxus település.Idáig busszal jöttünk,majd innen hajóval Amalfiig,onnan újra busszal Ravello...Positano az igazi olaszos tengerpart.
Domboldal,így már a felső útról olyan panoráma képeket lehet készíteni,hogy csoda.És persze közben élvezni a forgatagot.Rengeteg kézműves terméket áruló kis butik borítja be a hegyet...fő téma a citrom,ez ruhán,táskán,tányéron,terítőn,meg amit el tudunk képzelni,mindenen...nagyon drága hely,az étkezés kb duplája,mint Nápolyban.A szállások áráról nem tudok nyilatkozni,esélytelen lenne,hogy itt tudjunk szállást foglalni...De szédelegni a csodás utcákon,nézelődni-mesés.A kis kikötő felé közeledve van egy rész,ahol úgy megnőtt a szőlő és viráglugas,hogy beborítja a két ház között futó utcát... lenn a part aprókavicsos,sötétszürke.Sokan fürdenek itt,pedig nem tűnik a legjobbnak a víz, és közel a hajók kikötője.A hajójegyek normál árúak,és sűrűn jönnek a járatok.
AMALFI
A part névadó települése és egyik sztárja.Hajóval érkeztünk,ami önmagában egy luxus...filmben éreztem magam:ragyogott a nap,izmos olasz tengerészlegények segítettek le a partra,dudálás,luxusautók hada....és már innen látszik a katedrális.
Egy hegyre lépcsőzetesen épült kisebb városka,ahol valóban minden a túristáról szól.Egyetlen látványosságként a Szent András katedrálist néztük meg.Kívülről is nagyon hatásos épület,az óriási lépcsővel,a gyönyörű mintás homlokzattal,árkádokkal...míg felkapaszkodtunk is jó fél óra volt,annyi és olyan szép a látványosság a lépcsőről.Ez is olyan helye a világnak,ahol nem lehet úgy egy képet készíteni,hogy fél falunyi ember ne legyen rajta....
Odabenn parádés.A belső kertek,kerengők,oltárok...hosszabban lehetne időzni itt,mint nekünk lehetőségünk volt.
Kinn és lenn először jobbra indultunk,bele a kanyargós kis sikátorok világába...az az igazi,mikor minden kis beugróban egy újabb üzlet ,fagyis,kávézó,miegymás...itt csak sétálgatni kell és figyelni a részleteket.
Nem lehet elmenni innen úgy,hogy az utazó ne vegyen-egyen-igyon valami CITROMOSAT.Ennek az országrésznek külön citromfajtája van,a Limone di Sorrento.(Sorrento városa az itteni cirtomtermelés centruma,de az egész félszigeten foglalkoznak ezzel) Hatalmas,vastag héjú ez a gyümölcs,olyan "ragyás" a külseje-ahogy az egyik ismerős fogalmazott.Az íze is különleges-nem annyira savanyú,mint az itthon megszokott vékony héjú társai...
Teszik is mindenbe itt,amit csak meg lehet enni:előételbe,köretekbe,húsokra,desszertekre.És hát,a fagyi!Itt Amalfiban a tölcsér helyett egy-egy hatalmas citrom kivájt héjába töltik ...kis napernyővel,kanálkával,mint egy koktél.
Nem is beszélve a környék italáról,a LIMONCELLOról.Ez az alkoholos ital(nem merném lelikőrözni!)úgy 20 fok körüli alkoholtartalmú,de inkább desszertnek lehetne nevezni.Érdekes,hogy az igazi,itteni Limoncello nem igazán savanyú,inkább édes-kesernyés,illatos.Állítólag mindössze 4 hozzávaló kell:a Limone di Sorrento,víz,cukor és alkohol.(A pizza után már tudjuk,hogy az igazán jó dolgokhoz csak kevés hozzávaló kell!)Azért ez is olyan,mint minden más már ezen a világon.Limoncelloból is kapható végtelen fajta-de az igazán jó,kevés közöttük....
A Katedrálistól balra már a tenger,csak egy rövidke utca köti össze a ketőt.DE.Ezen az utcán három olyan szuper cukrászda található,amiből tulajdonképpen egy is elég lenne...de itt van választék.Veszünk is,cannolit,rumbabát...és levonulunk a partra enni,fürdeni...
A part strandrészét itt egy móló választja el a kikötőtől.Sokan fürdenek,mi is nekifutunk egy pár perces lehülésnek.Van zuhany,öltöző...megoldható.Ennek az utazásnak nem a tengeri fürdőzés a lényege,nem is foglalkozunk ezzel most annyira,tényleg pár perc az egész,ha már itt vagyunk...viszont a sütik!Ha valaki erre jár,azokat ki ne hagyja!Olaszországban mindent jó enni,és minden régiónak megvan a maga legjobb,legautentikusabb étele.Nekem itt a sütemények lettek,amik először eszembe jutnak a kérdésre:És mi jót ettetek?
RAVELLO
Ez nem tengerparti falu,a hegyen fenn található.Ennek megfelelően csendesebb,kicsit kevesebb a turista.De valóban csak kicsit.Nincsenek igazán sokan,de mivel maga a hely is kicsi,úgy tűnik,itt sem tudunk magányos képeket készíteni.Ami igazán szép,az a kicsi főtér,pár kávézóval,szuvenírárussal.Aztán a nagy szenzáció:a kastély.A maga csodás kilátásával.A Villa Rufolo .Az épitmények is érdemesek a nézelődésre,meg a park is:
CASERTA
Talán itt látszanak legjobban a méretek,a távolságok.
Mindenképpen megéri felkeresni ezt a látványosságot.
Az Olaszország déli részén töltött egy hetecske alatt szerettünk volna sok mindent látni.SAJNOS, itt is könnyű beleesni abba a hibába-csapdába,hogy túl sokat akarunk...éreztem is többször azt,hogy túl gyorsan megyünk.
Ennek ellenére van még ott bőven,amiért megérné visszamenni Campania tartományba.
