KELET KRÉTA
Kréta a legnagyobb
görög sziget.
Európa legdélebbi része.Hossza 260 km.legnagyobb szélessége
60,legkisebb 12 km.1046 km a tengerpartja.Állítólag itt született Zeusz.De El
Greco biztosan...
Bármerre bátran bóklászhatunk,mert semmilyen veszélyes
ragadozó nem él a szigeten.Viszont olyan őshonos növények burjánzanak az utak
mellett,mint a majoranna,az oregano,a kakukkfű és hát,mint mindenhol
göröghonban,a menta.Úgy nagyjából ezt kell hivatalosan tudni róla...
Nemhivatalosan pedig azt szokták mondani,hogy van
Görögország-és van Kréta.Merthogy annyira más ez a sziget,mint az ország
maga.Így a második utunk után úgy módosítanám:van Görögország és van
Kelet-Kréta...
2006-ban voltunk a nyugati oldalon.2015-ben pedig
keleten.Azt mondják,nyugat a szebb.És így is van...vagyis
látványosabb,fejlettebb...és úgy mondanám:görögebb.Mert keleten találkoztam
azért olyan dolgokkal,olyan településekkel,amik az eddigi görög-képbe nagyon
nem illettek bele.Még úgy sem,hogy megjártam már az angol tinédzserek egyik
kedvenc bulihelyét,a Zakynthos-beli Laganast...de látnom kellett,hogy az szolid,napközis kistestvére csak a
Kelet-Krétai Hersonissosnak,Stalisnak,meg a többi ott sorakozó „falunak”...az
idézőjel oka,hogy aki eddig falunak Nidrit,Lassit,Sartit gondolta,az erősen
értékelje ezt át,ha Kelet-Krétára megy.Az itt található települések nagy része
ugyanis normál idegzetű kultúrember számára lakhatatlan...Mindjárt a legnagyobb
Hersonissos...úgy tudnám összerakni,hogy
Piccadilly Circus mértékű forgalom,Nápolyhoz hasonló közállapotok,és a
nyaralók átlagéletkora alulról veri a 18-at...ez mindössze azért fontos,mert ez
a korosztály nem tud csendesen csinálni semmit-még közlekedni sem.És szinte
látszik a levegőben,ahogy a tesztoszteron és az ösztrogén-felhők összecsapnak...nem
állítom,hogy mindenki brit,de majdnem...és csak mennyiségileg kisebb
Stalis,Malia és a többi...az első nap nagyon rossz választásnak láttuk a saját
falunkat,Gouvest(mondjuk nem is mi választottuk!),de pár nap autókázás
Hersonissos felé meggyőzőtt minket,hogy jó ez így...mert a kapott apartmanház
ugyan szuper volt,az eddigi legnagyobb-úgy 60 négyzetméter-
terasszal,medencével,és 200 méter távolságban több csodaklassz tavernával,de
ezzel ki is merült....na jó,a tengerpart is jó volt.Mégis nagyon hiányzott,hogy
igazi görög nyaralófaluban tudjunk esténként bóklászni.Itt nem volt igazán
falu.Meg semmi.De pár nap múlva már tudtuk,hogy
még így is jól jártunk...mondjuk sokat beszélgettünk az éjszakai
sötétben,vacsora után a parton.Az idő ilyenkor a legjobb,egy doboz sörrel
elhevertünk a műanyag napágyakon,és
hallgattuk a láthatatlan tenger moraját...
AUTÓVAL KRÉTÁN
Autóközlekedés szempontjából talán csak annyiban másabb,mint a többi görög
sziget,hogy lényegesen nagyobban a távolságok.Több igazi város van...kontinentális értelemben
város!Először is HERAKLION...Egyszer hajtottunk be-gondoltuk
szétnézünk,mégiscsak főváros,meg kikötő,meg minden.De meggondoltuk magunkat!Ezt
olyan egy órányi vergődés után döntöttük el.Egy elágazással hamarabb hajtottunk
le a sztrádáról.(Mert a sziget gerincén,főcsapásán egy New National
Road-komolyan így szerepel a táblákon!-húzódik végig)Szóval lehajtottunk,és
szinte abban a pillanatban kicsúszott a lábunk-kerekeink alól az aszfalt!A
térkép itt nem játszik!Utcanevek nincsenek,errefelé utcák se nagyon voltak,inkább
ziláltan elhelyezkedő,félig,vagy sehogyse kész házak...én nagy kérdezősködő
vagyok,úgy tapasztaltam,amíg egy ember is van előttem,nem veszhetünk
el,sehol!De ha hosszú percekig se ember,se felirat,még egy kóbor kutya sem,akkor
kicsit még én is elbizonytalanodok.Tulajdonképpen én szeretek Görögországban
eltévedni,de ez eddig mindig
hegyen,hegyi falvak között,tengerparti lejáróknál történt meg velünk.A
városi eltévedés új élmény volt!Egészen elképesztő helyeken jártunk...szorosan
egymás mellett álltak csodálatos luxusvillák,és
(bár eddig csak filmeken látott) New Yorki gettókhoz hasonlóan lepukkadt
és félelmetesen elhagyatott telkek,már
szinte meg sem lepett volna,ha felbukkan valami sötét bőrű díler...aztán mikor
egy viszonylag széles út hirtelen kanyarral egy zárt garázsajtónál ért véget,na
akkor mondta a férjem,hogy ebből elég...de hát
gyorsan nem tudtunk innen sem elmenni,még egy sor nagyon különös építészeti elemet kellett megkerülni,voltak alagútszerű
helyek,furcsa nyitott garázsok,és szerintem raktárokon is hajtottunk át...és
akkor is csak kicsit lett jobb a helyzet,mikor rátaláltunk egy főútra,egy
táblával,ami a centrum felé irányított.Itt az volt a gond,hogy jöttek az autók
mindenfelől,ugyanis a széles úton nem voltak sávok felfestve!Minden autó arra
ment,amerre aznapi célja éppen hajtotta,éppen csak sejteni lehetett a
menetirányt is.Aztán jött egy kereszteződés,ahol volt ugyan lámpa,de nem
működött,na itt komolyan harcolni kellett,hogy haladni tudjunk.Beláttam,hogy
itt nincs sok esélyünk,kicsik vagyunk mi ehhez a közlekedéshez,lélekben is és főleg,hogy
kölcsönkocsink van!Besoroltunk egy kisállatkereskedéshez,ahol végre emberekkel
beszélve útbaigazítást kértem Matala
felé.Nagyon kedvesen elmondták,hogy nem vagyunk messze a sztráda
felhajtótól,balra,aztán jobbra...ma sem értem,miért nem találtuk meg
elsőre,aztán miért találtuk meg később...azt,hogy nem pont jól megyünk,csak
abból sejtettük,hogy még kétszer elhajtottunk a kisállat-kereskedés
előtt...kicsit hasonlíthattunk a Chavy Cheese-es Európai vakáció-ra,amikor
Londonban jártak körbe-körbe órákig:Big Ben,Parlament,Big Ben,Parlament...aztán
egyszercsak kihajtottunk.Mindössze ezt a részt ismertük meg Heraklionból,de ezt
alaposan!Férjem-sofőr,sokkal határozottabban,mint szokott-közölte: tuti,hogy a
többi része is pont ilyen,és ő többet ide nem megy...hát,nem mentünk.
Viszont láttunk még városokat,olyat is,ami tetszett,bár
nyüzsgő,eleven volt.Matala(vagyis dél) felé,a hegyen van MIRES városa.Nem
kicsi,és abszolút városias.Nyüzsis főutca,bankok,üzletek,még valami plázaféle
is feltűnt,bár abba nem mentünk.Leparkolni nem volt könnyű,nem akartunk
megkockáztatni egy húzást,aminek ebben a
laza felfogású,szűk utcás városban bizony nagy az esélye.Egy zöldséges mellett
álltunk meg,és belátható közelségben több gyroszos is volt...vagyis rögtön el
lettem veszve!A falunkban nincs egy valamirevaló gyroszos,a recepción kell
rendelni,kocsival kihozzák,de milyen már az!Szóval az első esemény,hogy szert
tegyünk két szép,nagyon tzatzikis,nagyon pirult gyroszra,fél órába telt!Aztán
sétáltunk kicsit a főutcán.Itt a
gyorsétterem a gyroszos,ebből jó sok volt.Mellettük kávézók ,tavernák,supermarketek(persze,hogy
éppen akciós volt a Amita portokali-a legfinomabb rostos narancslé,amit eddig ittam!szóval
venni kellett)és a zöldségesek!Gyengém a görög zöldséges...azok a félkilós
paradicsomok,barackok,fügék...ráadásul,ez valami gourmeet-zöldséges
lehetett,mert nagy zsákokban szárított fűszernövények,olajos
magvak,és...tengeri só!Kilóra,zacskóba!Én vettem volna,mindent,de be kellett
látnom,igaza van józan páromnak,most a kocsiban egész nap 50-60 fok lesz,nem
éri meg tönkretenni a dolgokat!A görögök itt meglepően hangosak voltak,pedig
még délelőtt volt!Kicsit olaszos volt az egésznek a hangulata.Matalából visszafelé
Mires külvárosában álltunk meg,egy péknél,hogy kenyeret vegyünk,és egy rettenet
hosszú nevű szupemarketnél,csak úgy nézelődni...itt is meglepett,hogy mennyire
harsányak voltak az emberek...megint úgy éreztem,mintha olaszok között lennénk.
Ugyanilyen kellemes
emlékeim vannak SITIA városáról.Ez észak-keleten tengerparti
város,és mint ilyen,kikötő is.Elég komoly kikötői résszel...itt nem is tudtunk
parkolni,csak a belvárosban...ami már
felkúszott a hegyre.Amolyan zegzugos óvárosi részei voltak,de nem kifejezetten
nyaralóváros,tehát kóstolót kaptunk az itteniek életéből is.Már nem csak
souvenir üzletek voltak,hanem bank,barkácsáruház,patyolat,könyvesvolt-ez
érdekes volt,minden könyv görög betűkkel-hát nyilván,de talán –milyen érdekes
is- most láttam először ilyet?Azért,ha már
megálltunk,bevásároltunk-emlékszem,hagymát,csokis rollot-azt a keménydobozos 2
euróst,ami az itthoni Bonbonetti nagytesója,és zöld fügét...és nem sokáig
kószáltunk,mert egy nagy terepjáró mellé tudtuk csak leparkolni a szakadt kis
Citroenünket...
AGIOS NIKOLAOS a
keleti oldal hivatalos gyöngyszeme.Pont olyan is...bűbájos óvárosi résszel,látványos
kikötővel,remek fotótémákkal...aki szeret a részletekben elmerülni,hosszú
órákig nézelődhet-és mindig újdonságot talál.A bevásárlónegyed boltocskái
között is órákig lehet bolyongani...nagyon jó,hogy minőségi souvenireket
árulnak,alig van bóvli.Az egyik legérdekesebb az olajfából faragott tárgyak
üzlete.Ez sem merül ki a kanál-kínáló
tételeknél...a fűszerboltban is sok időt töltöttünk,itt láttam először
füstölt sót...bár mindennek borsos az ára,vannak vásárlók.Még csak délután
volt,így nem volt zavaró a tömeg,de estére bizonyára mindent elönt a nyaralók
hada.A városka legnagyobb szenzációja elvitathatlanul a központban lévő tó.Ha
valaki még nem hallott volna róla,megpróbálom leírni:a tenger vizét egy kis
csatornán bevezették a domb mögé.így egy 140 méter átmérőjű belső öböl
keletkezett,ami egy szűk patakocskával kapcsolódik a tengerhez.Ezen egy
kis,felnyitható hidacska visz át...nagyon attraktív megoldás.Csodásak a
színek:a tó zöldes,a dombon a legforróbb nyárban is buja növények zöldellnek,a
házak színesek,a tenger pedig kék hátteret ad mindehhez.A tó partján
nyilván,hogy a gazdagabb nyaralóréteg szokott kávézgatni,vacsorázgatni...gyönyörűek
az éttermek-mint Chania kikötőjében,annak idején.Most eszembe jutott,hogy nyolc éve
ott sétáltunk vagy nyolcan,és arról beszéltünk,hogy valakinek a
csapatból nagyon jó házasságot kell kötni,hogy mindannyian itt kávézzunk,-meg
tán ebédidő volt,és enni se kellett volna kétszer hívni minket...úgy esett,hogy
a fiamat szavaztuk meg erre a feladatra.Ma már nem tudom,hogy miért,de úgy
egyeztünk meg,hogy Paris Hiltont kellett volna
elvennie...hát,mivel nem vette,Agios Nikolaoson sem vacsorázunk a part
menti étteremben.Pedig nemcsak üldögélni szép itt-az öbölben körben, festett
kis halászcsónakok „parkolnak”(vagy horgonyoznak?)-Olyan kis helyes ,festett
csónakok,egyik kifejezés sem illik rájuk.Aztán,miután vettünk
sót,bazsalikomot,fagyit,vizet-megkerestük a „Kisszakadtat”-és elindultunk
haza...
A KEDVENC PARTOK
MATALA- AZ AGYAGBARLANGOS
A Heraklioni
(kül)városnézés után kiszabadulva
a sztrádára, elindultunk Matala felé.A szigetet észak-dél irányba
kellett átszelni.Ez azt jelentette,hogy hegyen megyünk át.Nagyon szeretek
hegyeken áthajtani...de nem a szokásos kép fogadott:itt olyat láttam,amit nem
túl gyakran a görögöknél:megművelt zöldséges földeket.Nem kis kerteket,nem kis
gazdaságokat,hanem Kréta zöldségtermelő vidékét:nagy paradicsomföldeket,padlizsánültetvényeket,és hektárszámra olyan kultúrnövényeket,amit
ilyen távolságból nem ismertünk fel!Nagyüzemi gazdálkodás folyik Kréta középső
részén,még nagy gépeket is láttunk-amiket
tíz év görög kóborlás után eddig sehol!Egészen meglepődtünk,pedighát,világos,hogy Zeusz népének éppúgy kell a világi-földi táplálék ,mint a tenger
gyümölcsei és a mitológia szelleme!Ezen elcsodálkozgattunk kicsit...aztán azt vettük észre,hogy már
majdnem ott vagyunk Matalánál.Egészen világias volt a város bevezető
szakasza,amolyan olasz-adriásan,szabályosan
kiépült.Ez nem annyira megszokott errefelé,és kicsit meg is ijedtem...de
a parti részen már szerencsére görögös „filing” fogadott.Figyelem,itt fizetős a
parkolás-mondjuk 3 euro egész napra,na bumm!Kipakoltunk a csomagtartóból,és
leindultunk a partra.A látvány most:egy gyönyörű öböl,két különböző hegyoldal
ölelésében.Jobb oldalon egy sárga lemezekből préselődött hegy,amiben sok-sok
apró lyuk van.Persze tudom,hogy mik ezek
a lyukak,és közeledve már látszik is,hogy embernyi méretűek.Annyira embernyiek,hogy
valaha emberek éltek itt,ugyanis barlanglakásokkal van tele a hegyfal.Lakás?Azt
kell mondjam,de igazából csak 1-1
tér,-viszont különféle „komfortú” mindegyik.Szóval,hogy kik csinálták a lakásokat,nem tudjuk ,de azt igen,hogy hippik
laktak itt a boldogult hippikorszakban.Egyszer eljöttek ide nyaralni,aztán itt
maradtak,...megértem őket.Bárki szétnéz itt a hegyoldalról,mesés a
látvány.Állok a sárgás talajon,előttem a kék tenger,szemben pedig egy buján
zöldellő másik hegy...én is elgyengülök
rajta,hippiszemmel nézve pedig maga lehetett a kánaán.Szóval berendezkedtek
itt,és élték a maguk szokásos életét.És végül ez lett a gond is,mert a
szokásukhoz ugye tartoztak olyanfajta
dolgok,amitől,hát néha
elvesztették az önkontrolljukat...az egyébként híresen türelmes görögök pedig
egy idő után a híres türelmüket vesztették el,amikor az öböl már olyan
állapotban volt,ami őket is kiborította.És
akkor ,hát bizony kitették a szűrüket.Vagyis
el kellett menniük innen...sokan valóban el is mentek,néhányan azonban csak az
öböl másik oldaláig jutottak..itt aztán megélhetés után nézve,vendéglátással
kezdtek el foglalkozni.Üzletek,kávézók,bárok,éttermek nyíltak...ezek tulajai
pedig a valamikori hippik,majd az ő leszármazottaik lettek.Ez a karakter pedig
annyira jól eladhatónak bizonyult,hogy az egész parti részt erre a stílusra
építették rá.Teljesen más hangulatú,mint a máshol található görög-shopping
részek.Inkább valami jamaicai érzést sugall.Az öböl oldala hirtelen szakad a
tengerbe,az éttermek,bárok pont annyira vannak a hegyoldalban,hogy különleges
érzés legyen a víz felett és a meredek hegyoldal előtt sétálni,inni,enni.Kis
kikötői résznek is kerítettek helyet,sőt,az egyik bár egy idejét leszolgált
vitorláshajón kap helyet,amit valahogy félbevágva toltak neki a hegynek.Ahogy
közeledünk hozzá,olyan a kép,mintha a hajó éppen most akarna kiúszni az
étteremből.Hogy kétség se férjen az itteniek életfilozófiájához,a bár felett
nagy felirat:Hakuna Matata!Talán emlékszünk még...az Oroszlánkirály...az élet
élvezete...semmi nem gond...A felirat alatt nagy,színes tollú papagáj ül.A
csapos pedig úgy néz ki,hogy nem csodálkoznék,ha Piszkos Frednek hívnák.Fényes
délben mentünk át szétnézni...nem volt ott senki vendég,csak mi.Átmentünk a hajón,és
egy barlangfélét láttunk meg a
hegyben.Nem hittem,hogy privát terület,pedig az volt:itt éltek a tulajék,a
leszármazottak...az anya és apa(első pillantásra nem derült
ki,melyik-melyik,mindekettő sovány,kócos,ingben-gatyában)és mezítláb szaladgáló
,lebarnult,gyerekek...hát,biztosan nem sok kötelező olvasmányuk van a nyárra!Jót
beszélgettünk arról,hogy mennyi fajta életmód van ,és melyiknek mi az
előnye...
Aztán
a fenti bazársoron megvettük a legszebb leplet,amit csak találtunk.Sokáig
válogattuk,boldog voltam vele,mert már 10 éves
a fürdőlepel,amit még a Török
Riviéráról hoztunk.Azt nagyon szeretem,szép és praktikus,de a sok sós
víztől,tűző naptól már fakó...de az új?Gyönyörű,mint egy eleven
mandala...csodás.Annyira,hogy mint minden csoda,ez is csak 3 napig
tartott.Pénteken elhagytam.Nem tudtam hazahozni,nagyon el voltam keseredve,meg
is könnyeztem...a házban lakó honfitársaink azt mondták,azért történt ez velem,hogy
legyen miért visszajönni jövőre!Kedvesek voltak,hogy vígasztaltak,de nem
tudom...ha nem hagyom el a leplem,akkor is bőven lett volna miért visszajönni
még 2-3 nyáron!
VAI- A LEGKELETIBB
STRAND
Európa legnagyobb,összefüggő pálmaültetvénye....ez olyan
„sznobosan” hangzik.Sok pálmafa-összeültetve.És ezért autóznak el az emberek
Kelet Krétának is a legkeletibb csücskébe?Merthogy ez a part a legkeletibb
„csücsök” alatt található.Aztán úgy jártunk vele,mint jónéhány más „sznobos”
dologgal is.Mint az Eiffel toronnyal,Szantorinivel...-hogy azért nem véletlenül
mennek oda annyian.Egyikhez sem véletlenül.Mert akármilyen giccsesen is hangzik
az első mondat,bizony nagy hatása van ennek a pálmaültetvénynek!Nemcsak a
strand maga,hanem a környék és még az oda vezető út is élményszámba megy!Elindulva
Gouvesből,és átharcolva magunkat a nemszeretem üdülőfalvakon,Agios Nikolaosnál
egy éles déli kanyarral kell letérni a New National Road-ról.Egy nagyobb
körforgó után feltűnik Istron falucskája(a kiépített és a vad strandja is
említést érdemel,és jó néhány órára boldoggá is tett minket!).Elhagyva a
falut,érdemes felfelé nézni kicsit,mert az út felé magasodva egy
erődítményszerű luxusszálloda épült...hát,ide meg sem kíséreltünk
belopakodni-mint annak idején tettük Kefalonián,bár nagyon érdekelt volna!Így
megmaradt nekünk a képzelet:biztos vagyok abban,hogy a sziklaperem-résznél van
az étterem...esetleg egy medence.De mindenképpen olyan hely,ahonnan
gyönyörködni lehet a panorámában-van is miben.Persze az igazi az lehet,ha erre
néz a szoba,és reggelente az erkélyen állva töröli ki az ember a szeméből az
álmot,és szétnéz itt....Mikor már nem látjuk a szállodát,akkor kanyarodunk rá
egy jó másfél óráig tartó hegyi útra.Vagyis csak akkor másfél óra,ha Zeusz
aznap úgy döntött,hogy segíti az utunkat,mert jókedvében van...ha nincs,vagy
csak egy kicsit is ki akar tolni az utassal,akkor éppen akkor küld egy
áruszállító autót valamelyik hegyi falu
boltocskájába.Egy rövid távon megtapasztaltuk ezt...elkezdtünk
gondolkodni,vajon mit vétettünk előző nap,hogy azt a jégkrémes kocsit kellett
követnünk , szédítő 30-as tempóval,majd egy fél óráig?Aztán persze rájön az
ember,nem érdemes bosszankodni,inkább élvezni kell az utat...valami csodálatos ez a
szakasz!Mindössze két szűk sáv,szélesebb nem is fér el a hegyek között
kanyarogva.Minden buján,sűrűn zöld.Az út két oldalán magas fák,ez nem is
jellemző a görög tájra,de ezt csak később vesszük észre!Amikor vége a fasornak,és
feltűnnek a hatalmas bokor leanderek,szinte ömlik róluk a virág!Most is csak
ámulok azon,mi a fenétől tudnak így virulni?Julius vége volt,biztos,hogy két
hónapja egy csepp eső sem esett...otthon,ha három napig nem locsolom meg a kiscserépnyi hibiszkuszomat,már
kimegy belőle az erő,az ötödik napon már úgy tűnik,hogy egy leeresztett piros lufi pottyant a
cserépre...itt meg a 40-50 fokos tűző napon,víz nélkül,csak úgy vadon
burjánzik...kilométereken át,az út két oldalán.Átmegyünk 3-4 kis hegyi falun...
vesszük körül magunkat annyi mindennel?Pedig hát,ahány tárgy,annyi
gond...mivel nem használjuk a kocsiban a légkondit,le van húzva az
ablak...rendszeres időközönként megcsap a „görög szag”.Nem
tudom,pontosan,melyik növény,vagy talán inkább növények illata ez,de mikor
megérzem,behunyom a szemem,hátradőlök az ülésen,és nem tudom másképp
mondani,érzem a boldogságot...érzem,hogy növök...egy helyen,ahol nagyon erős
volt az illat,meg is álltunk.Kiszálltunk,körbeszagoltuk az ott elérhető
növényeket.Volt 2-3,ami benne volt,az egyik biztosan a vadánizs,láttam
kakukkfüvet,de ebben már nem vagyok biztos.Téptünk néhány szálat,de mire
hazahoztuk volna pontos meghatározásra,hát,bevallom,elkeveredett...ennyit a
tudatosságról...de hát,nem ezért járunk oda!
Tényleg
kicsik,huszonnéhány házzal.Mégsem tűnnek elhagyatottnak,sőt gondozott,rendezett
házak,utcák...elbeszélgetünk az itteni élet-lehetőségekről...mennyire másképp
telhet egy nap,mint a számunkra megszokott...valahogy úgy érzem,mintha itt
kevesebb dologra,tárgyra lenne szükség a léthez,mint otthon.Vagy lehet,hogy
otthon is csak a megrögzött szokások miatt
Hogy átértünk a
hegyen,egy Palekastro nevű falucska jelzi... Nem állunk meg.Csak a kocsiból
nézelődünk,és egészen hangulatos kis falunak tűnik.El is határozzuk,hogy majd
visszafelé állunk meg itt enni...aztán egészen különleges élményben van
részünk.Ahogy elhagyjuk a falut,valahogy hirtelen
kisimul a táj.Kicsit olyan,mintha mennénk le a térképről...a sziget
észek-keleti sarka száznéhány méter szélesre szűkül,és ez jópár kilométeren
tart:úgy autózunk,hogy akár balra,akár jobbra nézünk,mindenhol tengert látjuk.Nagyon izgalmas!Egyben kicsit
kísérteties is:előttünk csak az út,kétoldalt csak a víz,és még fokozza ezt az
érzést,hogy úgy tűnik,csak mi akarunk ide jönni!Rajtunk kívül ugyanis se
közel,se távol nincs másik autó!Ha nem szinte az egyetlen úton jöttünk volna végig,akár
azt is hihetnénk,hogy eltévedtünk!De mivel errefelé alig van másik szóba jöhető
kiépített út,ez elképzelhetetlen!
Aztán persze később kiderül,hogy jönnek bizony erre,nem is
kevesen,csak jóval később!Mi a frissebb túristák fajtájából valók vagyunk,így
az elsők között látjuk meg ezen a
napon a VAI feliratú táblát...azt a
szokásos,girbegurba,kapart-vakart,aligtáblát...és a táblával egyidőben rögtön a
pálmafákat is!Ennyi pálmát egy helyen még nem láttam!Állítólag ötezer darab...ezt mondjuk akár ellenőrizheti is
valaki,úgyhogy biztosan közelít a szám a
valósághoz.Azt már senki nem bizonyíthatja,hogy annak idején az itt kikötő
kalózok köpködték szét a magokat,abból lett
az erdő.De ez a legenda.És nekem tetszik a mese,szinte látom,ahogy egy szőrös-potrohos-lesült kalóz csócsálja
kicsit a datolyát a szájában,majd oldalra sercinti a hosszúkás magot...de
induljunk el!Már a parkoló elején biztos voltam abban,hogy jó helyem lesz ez
nekem!A parkoló nagy,és mivel csak mi jöttünk az úton,meglepő,hogy már mekkora
részen vannak autók!Fizetni nem kell,de ekkora út megtétele után-nem
mondom,hogy ingyenebéd járna annak,aki megtette-de határozottan zaklatásnak
érezném,ha még parkolási díjat is kérnének!Mondjuk a görögök nem ilyenek...
A pálmafák óriásiak,szépek,élők,elevenek,engem levett a
lábamról ez a part...A parkoló után egy kiépített rész vezet a tengerhez,ami
jól jön ekkora út után.WC,mosdó,nagy étterem menüvel-először úgy
gondoltuk,ebédelünk,de mivel visszafelé úgyis megállunk Palekastronál,hát
inkább ott töltjük majd evéssel az időt)!A strand jobb partján,az étterem
mellett pedig egy kanyargós lépcsősor vezet felfelé...szeretem az ilyen
tengerparton felfelé vezető lépcsőket!Szinte kivétel nélkül valami csodás
panoráma igéretét rejtik-az eddigi tapasztalat legalábbis ez!És itt sem volt ez
másképp:egy hatalmas sziklákkal teletűzdelt domboldal,ahonnan mindent látni
lehet!Balra a parkolót a pálmák alatt,előttünk
van maga a strand és a sokat emlegetett keleti csücsök.Jobbra pedig egy
másik strand!Az idő szokás szerint káprázatos...csodálkoztunk-gyönyörködtünk
egy jó órácskát,csináltunk jó sok fotót...az óra végén tűnt fel,hogy elkezdenek
szállingózni az autók.Jöttek honfitársak
is,beszélgettünk egy kicsit...ennyi idő már pont elég volt,hogy vágyjunk a
fürdésre!A víz itt zseniális,pont olyan,amilyet én szeretek!Kavicsos part,3-4
méter után mélyül úszómélységre..a vízben vesszük észre,hogy a hegy
oldalában-amin eddig álldogáltunk-egy nagyméretű barlang van.Ráadásul a tenger
vize mélyen behatol a barlangba,és úgy tűnik,partot is képez...közelinek
tűnik,de mint sok minden a vízben,ez is csalóka.Jó sokat úsztunk,és még mindig
messze volt.Ráadásul a barlang felé indulva remek sznori helyet találtunk.Pedig
csak 5-6 méter mély lehetett a víz,de mivel sziklás volt,sok eszegető halat
csalogatott.Nagyon bele tudok mélyülni a tenger alatti nézegetésbe,és ez dél
körül elég veszélyes lehet.Borzasztóan égette a hátamat a nap...meg azt az
oldalsó kis „vastagabb” részt,ami az évek alatt ott-termett...szóval megkapta
rendesen,hiába kentük be alaposan vízbemenetel előtt.Ezért inkább kijöttünk és elmentünk
sétálni a pálmafák közé.Egészen egyedi érzés volt!Az első 2-3-4 „sorban” álló
pálmák árnyékában még hevertek nyaralók,de a hátsóbb részeknél már egyedül
voltunk.Érdekes,és ma sem nagyon értem,hogy lehetett ott olyan csönd?!Hisz alig
tizenvalahány méterre annyi zajongó ember volt!Mégis,mintha ketten lettünk
volna a forróságban a süppedő homokban egy pálmaligetben!Néhány fa alatt napágy
hevert elhagyottan-egyszerűen muszáj volt néhány fotót csinálni itt!A hátsó
pálmafák között mentünk le a strand végéig...itt már vége a beach-nek,és a víz
felől is csak 1-2 kis szigetecskét látunk.Kicsit olyan világvége érzés.Ha jó
messze tekintek,és ha mondjuk sas lennék,láthatnám Rodosz partjait...álltam a
vízben,és azon gondolkodtam,hogy igazából mi most a térképen hol is vagyunk?Van
még úgy 1-2 kilométer,hogy ennek a nagy szigetnek a végéhez érjünk...sajnos
akkor nem jutott eszünkbe,hogy azt a néhány kilométert délután megtegyük.Ott ugye az ember el van foglalva az úttal,az
iránnyal.Ez csak itthon villant belém,ahogy a nagytérképen néztem,hol is
voltunk...Ha Vai-ról kifelé jövet jobbra fordulunk,és pár percet autózunk,akkor
megállhattunk volna Kréta legkeletibb pontján!Pedig olyan közel volt!!!Írtam már,hogy
mennyire szeretem az ilyen kuriózumokat...és ezt most...más szó jut eszembe,de
úriasszonyosan azt mondom: elszúrtam!Tudom,soha nem szabad azt mondani,hogy
soha,de kevés a valószínűsége,hogy valaha még itt leszek!
CHRISSI SZIGET
Azt mondtam sokáig,a Nyugat-Krétán lévő Balos lagúna a
legszebb,amit eddig láttam,de ez a sziget is csodaszámba megy!Egy ilyen látvány
kapcsán el tudok felejteni minden gondot.
Chrissi Kréta déli
partjától úgy húsz kilométerre lévő
sziget.Idén nyáron ez volt az egyetlen hajós program.Szerencsésnek mondhatom
magam,mert jó húsz éve nem múlik el úgy nyár,hogy ne
hajózzunk valahol tengeren...bármelyik tengeren.De azért a görög partok a
kedvencek!
Mivel a hajón és a szigeten töltjük szinte az egész
napot,ezt a kirándulást arra a napra tettük,amikor már nincs kocsi.Az egyik
utazási irodában befizettünk egy fakultatív programra.Busszal mentünk Kréta déli partjára,Ierapetra kikötőjébe,ott
felszálltunk a csoportunkkal a 3. hajóra.Erre a szigetre naponta 4 hajó viszi a
kirándulókat fél tíztől félóránként indulva.Délután aztán ugyanilyen sorrendben
térnek vissza a szárazföldre.A választékból két különféle jegyet vettünk:egy
szóló közlekedőt és egy ellátásosat...nem tudtuk ugyanis,milyen lehet az
„ellátás”.Kiderült,hogy jól döntöttünk.
A hajó nagy volt,vagy százan lehettünk rajta.A másik 3 hajón
is vagy ennyien.Imádok a tengeren hajózni:nézni a vizet,hallgatni a
zenét...titokban mindig reménykedek a
delfinekben,de ez eddig csak egyszer sikerült.Talán majd jövőre újra!Itt egy bő
félóra volt csak az út.Félidőtől ráadásul már látni is lehetett a célt.Chrissi
kikötője a déli oldalon van-mi északról jöttünk,tehát félig meg kellett
kerülnünk a szigetet..már ez csodás volt.Az a bizonyos jón kék,néhány zöld
csíkkal,fehér homoksáv és barnásan kiemelkedő dombok...a kikötő nincs nagyon
kiépítve-mondjuk Svájcban ezt tudatosnak vélném:ezzel is a lakatlan sziget
jelleget akarják erősíteni-itt nem ez a motiváció.Tízöt év görög-kóborlás után ebben biztos
vagyok.Odacsaptak egy beton mólót-na,ennyi pont elég is!Egyébként valóban hatása van ennek a lakatlan szigetre érkezés-élménynek,még így
is,hogy egy századdal érkeztünk,és 2 másik század már itt van...az első
pillanatban elkedvetlenít,hogy a földet
érve húsz méter után már árusokba
botlunk.Az itt lakó,táborozó hippik
árulják a tengerből kifogott kagylókat,csigákat,és az ezekből készített
ékszereiket.Aztán a nap végére sűrűn megbocsátok nekik.Valahogy azt vettem
észre,hogy ez az egész áruskodás itt nekik csak alibi lehet.Hogy itt
lehessenek.Ugyanis annyira semmi erőfeszítést nem tettek,hogy eladjanak
bármit,hogy az már gyanús.Úgy történik,hogy a fák,bokrok árnyékában kipakolnak
valami campingasztal-félére...aztán vagy nincs is ott senki az „áruval”,vagy ha
ott van,fekszik-alszik az
árnyékban,esetleg olvas,beszélget.De oda
se fordulnak,ha megáll valaki nézelődni az asztaluknál.Én nem láttam,hogy bárki
bármit vett volna.
Az egyetlen kiépített part az úgynevezett Golden
Beach.Leszállva a hajóról mindenki arrafelé veszi az irányt.Így utólag nem értem,hogy
miért...de persze mi is úgy tettünk.Az az egyetlen baj ezzel,hogy az első
találkozás,az első rácsodálkozás élménye így „csoportos” lesz,ami hát,sok
zavaró körülményt rejt.Mert nehéz úgy rácsodálkozni valamire,hogy valaki mindig
elmegy melletted,kikerül,neked ütközik,hasonló...ha valaki ezután keveredik
erre a szigetre,hát inkább maradjon a
kikötőnél,vagy a lapos sópárló felé csavarogjon...aztán egy órácska után
induljon a sziget másik oldalára.Így szinte végig egyedül tud elmerülni abban a különleges
környezetben,érzésben,amit itt talál.Valódi trópusi látvány tárul
elénk...hófehér homok,a süppedős fajtából.A szél és a léptek miatt olyan,mint a
máglyarakás tetején a hab:dimbes-dombos.Jó,hogy tettek ide faléceket
járdának,különben csak bukdácsolnánk.Amerre csak nézünk,mindenütt homok.Meg
libanoni cédrus.Lényegében ez az egyetlen növény,ami él a szigeten.Ez azonban
minden formában:épp növekvő,ereje teljében lévő és rengeteg kiszáradt
példány.Jellemző erre a növényre,hogy a gyökerei a föld felett is nőnek...Sok-sok
méteres kígyóként tekeregve fonják be az egész szárazföldet...és,hogy semmi más
nincs,egészen különössé teszi a látványt.A kék ég,a harsányan világos
tengervíz,a fehér homok,és a mindent betekergő gyökerek miatt olyanban van
részünk,amiben eddigi hajóutjaink során még nem.Kisebb-nagyobb dombok alakultak
a homokkupacokból,ezeket megkötik a gyökerek,így a felszín nem
egysíkú.Felkapaszkodva egy dombra-mert
hiába csak 1-2 méter magas,a süppedés
miatt bizony kapaszkodni kell!-csodálkozva nézzük ezt a drámai tájat.Nincs egy
órányi távolságra Európa legdélebbi kikötővárosától,és olyan,mintha trópusi
éghajlat alatt lennénk.A másik irányba,kis
„kikötőtől” alig száz méterre már szinte senki sincs,csak a nap tűz,szinte
harapni lehet a csendet.Sehol egy
madár,egy bogár,vagy bármi...elképzelem,hogy a sivatagban még ennyi
sincs...érdekes lehet.Őrülten meleg van,tűz a nap,és nincs semmi a fejünkön.A
cuccot leraktuk úgy félúton,de a süppedő
homokban lassabban tudunk csak haladni,mint szeretnénk.Annyira erős a
napsütés,hogy kicsit félek is.Visszabotorkálunk a napágyig,és ott maradunk az ernyő alatt kis időt.Szívesen járkálgatnék
még,de jobb most egy kicsit árnyékban!Készül is egy kép,aminek a Pihenő óvónő címet adjuk itthon...szerencsére
éppen befut egy yacht,szemben a napágyunkkal horgonyoz le,és kezdenek
kiszállingózni belőle a csónakok,yetskik,ilyesmi kis időtöltő eszközök.Nézegetjük...ezt is kipróbálnám...
De –miután a Kismiskolci
nemcsak Paris Hiltont,de senki más örökösnőt sem vett feleségül-azzal a
hajóval megyünk vissza a szárazföldre,amivel jöttünk.Meg a busszal a
falunkba.Mikor megérkezve gyorsan lemostuk még az út porát a Gouvesi
strandon...na,akkor vettem észre,hogy bizony nincs meg a leplem...bánatomban nagy korsó sört ittam a
vacsorához,és egy mézben úszó baklavát is rendeltem úgy 10 óra körül.És az idén
újra Mediterrán Tombolázunk,vagyis,ha tényleg azért vette el Zeusz a
kendőmet,hogy visszamenjek,hát,akkor újra Krétára megyünk.Adok neki egy
esélyt,hogy nyilatkozzon!Nagy az a sziget,van még amit nem láttunk...ha
nem,akkor veszek majd valami hasonlót egy másik görög szigeten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése