KEFALONIA 2.0

 

AVAGY NYARALÁS A SARKÁBÓL KIFORDULT ÉVBEN

 

Sosem volt még olyan évünk,mint a  2020-as…és ezeket a sorokat írva,még nem tudom,milyen tanulságok és következmények lesznek az év végén.Kissé kaotikus most minden.És a „minden”  valóban nem túlzás.Nincs az életnek olyan szeglete,ami ne fordult volna egyet.Van,ami teljesen ki a sarkából,van,ami csak megbillent,de mindent érintett a vírus,vagy a következményei…Embert és természetet.

Sokat tanakodtunk,mi legyen az idei nyárral…beszélgettünk nézelődtünk,aztán döntöttünk.Meggyőződésünk volt,hogy kisebb a veszély egy görög szigeten,mint a Balatonon.Egy olyan szigetet kerestünk,ami sosem tömegcélpont,sosem  zsúfolt-most talán még annyira sem lesz az…

Második látogatásunk volt Kefalonián.Most egy LASSI nevű faluban laktunk,ami  gyakorlatilag a főváros-Argostoli- külső kerületének felel meg.A falu egyébként sem nagy,most viszont nagyon csendes volt.Szerkezete a tengerpart mentén szélesen elnyúló.Átmegy rajta a szigetet körülvevő főút,és szinte ez az egyetlen forgalmasabb útja.Vagyis forgalmasnak most nem mondanám,alig jártak autók.És gyalogosok is.Előfordult,hogy szupermarketbe menve azt vettük észre,előre-hátra nézve:magunk vagyunk az utcán…nagyon érdekes élmény-érzés volt.Jópár szupermarketet megszámoltunk,2020 juliusában csak  három volt nyitva…ugyanennyi étterem.

 

Különös volt ez a mostani látogatás.Különös,mert sok minden másképp volt,mint megszoktuk.Mert bár máskor is szerettük a csendesebb,eldugottabb kis helyeket,azért esténként jólesett egy kis nyüzsi,egy kis sirtaki,egy kis görög élet…Ebben az évben  ez is másképp volt.A tavaszi lezárás után nyár elején éppen csak ébredeztek a turisták,alig kezdtek gondolkodni az útnakindulásról,mikor mi elindultunk.

2020 junius végén-emlékszem,mekkora felhőszakadás volt azon a pénteken Miskolcon,amikor az utat lefoglaltam.Nagyon olcsón,sokan hitetlenek,de egy balatoni 4 csillagos hét árán repülünk Kefaloniára…még alig néhány országból jönnek gépek,kevesebb a turista a szigeten,mint otthon a Balaton északi partján.Nem nagyon kell figyelni a távolságtartásra-a szállodák nagy része zárva,a házunktól számitva legközelebbi lakott apartmanház is többszáz méter.És onnan újabb ötszáz a következő.A kettő között két hatalmas luxusszálloda áll.Üresen.Lezárva.A Mediterran és a Lorenzo.Gyönyörű helyek.Sehol senki.Csak a kertjeik élnek és virágoznak.Háromméteres leandererdők,,hibiszkuszok,golgotavirágok és persze buogenvillea.Az életnek ez a különös átváltozása bennünk is változást eredményez:évtizedes Görögországi csatangolás után most jut eszünkbe először,hogy hozzunk haza valami növényt…kagylók,sünök,csillagok vannak kilószámra,de a virágokat most először akarjuk itthon is látni.Öregszünk,bölcsülünk?Vagy csak a világ elcsendesedése okán más részleteket is észreveszünk?Utolsó este a Mediterran parkolójából levágtunk négy különböző leanderhajtást…mind túlélte az utazást,az átültetést,az ideköltözést.És Férjemtamás,aki a gondozásukat kisajátította(na jó,nem harcoltam érte annyira …na jó,semennyire)nagyon komolyan veszi.Mind a négy  erős,egészséges.

Rengeteg étterem,szupermarket,szolgáltató ki se nyitott.Egy-két autókölcsönző,egy kirándulásszervező-más semmi.Soha ennyire olcsón nem béreltünk kocsit.De amíg  elmentünk a Pefanis irodához, sok-sok-sok lelakatolt  ajtó előtt vitt az út…tavaly ezekben nyüzsögtek az emberek.Kiabáltak,nevetgéltek,alkudoztak,eszegettek,iszogattak,táncoltak…jó lenne azt gondolni,jövőre majd megint így lesz.

A falucska útján végigsétálva elérünk a Tourkopodarohoz…

Ha valaki emlékszik :egy előző Kefaloniai utazásunk egyik nagy élménye volt ez a part:Tourkopodaro azaz Töröklábnyom.Egy csodás öböl,a stranddal szemben egy lábnyom formáju nagy szigettel.Az egész pedig egy klassz szálloda strandja.Végiggyalogolunk az út mellett-alig hagy le minket kocsi…de hiába mentünk a tikkasztó görög délben-A nagy szálloda zárva,a kapu lehegesztve.Az idén itt már nem lesz nyaraló.Mi se  tudjuk megnézni azt a helyet,ami akkoriban annyira tetszett nekünk.

 

Előző Kafalionia posztom címe  BIG5-vagyis az 5 NAGY…az akkori 5 legnagyobb élmény,az 5 csúcslátnivalónk a szigeten.Nos,a sziget nem változott,és több olyan hely is volt,ahová idén is visszatértünk.De legtöbb  időt az új látnivalók,az új élmények szerzésére fordítottunk.

Egy csoda ez a sziget-is…

Úgy gondoltam,kiválasztom az új élmények közül  is az 5 legnagyobbat

 

TEHÁT:BIG 5   KEFALONIA 2.0:

1.Pessada beach

2.Az Argostoli és Sami közötti út az Aenoson át

3.Fiskardo körüli partok-Emblisi beach,Foki

4.A Sami és Agia Efimia közötti  noname partok(vagyis-van mindnek neve,csak nem jegyzettek…)

5.Lassi partjai

és +1  Ftrei beach,ahol nem is voltunk igazán

 

A képek magukért beszélnek,csak néhány rövid útmutató,benyomás melléjük:

Az az őrület ebben  a szigetben,hogy  lényegében minden egyszerre van jelen.A partjai körben mindenhol magasak.Vagyis lépcsőkön,meredekeken kell lemászni a strandhoz.Így a látvány-hegyoldal  és tenger,ámulatos.A hegyoldal aztán sokféle :sziklás,fenyőerdős,gyógynövényes…a part pedig szintén sokféle.Az egyik hófehér kerek köves,hogy halljuk a víz csilinglését,ahogy kicsap és visszahúzódik a hullám.Aztán van meredeken tengerbe szakadó,ahol lépcsőn kell lemenni,hogy a rögtön úszni akaróknak is kedvére tegyenek.És van a puha homokos,besétálós…

És olyan is van,hogy egy strandra megyünk le,aztán odalenn rádöbbenünk,hogy kettő is van itt,csak kicsit arrébb kell menni.

1.PESSADA beach ilyen.Megtaláltuk(nem könnyű!),lelépcsőztünk…az első part is gyönyörű,de az igaziért kicsit jobbra kell menni.Át azokon a Máltára emlékeztető nagy lapos sziklákon.Megkerülve egy kis földnyelvet találunk rá egy homokkő hasadékra.Sárgán virít.Előtte a lassan mélyülő,rózsaszínes homok a víz először fehér,majd a kék sok árnyalatában játszik.Megéri az a pártíz kilométer…

 

2.AZ ARGOSTOLI ÉS SAMI KÖZÖTTI ÚT AZ AENOSON ÁT

Négy napig autózgattunk Kefalonián.A negyedik napra már ismerősként mentünk sok helyen,főleg Argostolin és környékén.Már az előző bejegyzésben is írtam,hogy a meghosszabb egyenes út a szigeten 600 méteres.Onnan csak az a kérdés,mennyire élesen kanyargós a többi.Az Argostoli-Sami út a térképen viszonylag egyenesnek tűnik,a valóság kicsit más.De nem a kanyarok miatt olyan élvezetes ez a 24 kilométer.Én nagyon szeretem a szigetek hegyeit,az utakat közöttük,bármilyenek is azok.A teljesen holdbéli-kihalttól a  kakukkfüves-foltos felszínűt.És ezt itten,ahol az út mellett a ciprusok sötétzöld felkiáltójelként álldogálnak…

 

 

3.A FISKARDO körüli partok kevésbé ismertek,mert Fiskardo városkája  leuralja a környéket.Meg is értem…hogy akinek kevéske ideje van,eltölti ott azt.Szájtátós helynek hívjuk az ilyet…A szájtátós hely olyan,hogy a szép  táj,a tenger,a házak,az  már nem elég a csodálkozáshoz.Az kell,hogy legyen,történjen valami olyan,ami máshol nem…és  itt történés van.Hajók,óriási yachtok kötnek  ki és töltik fel raktáraikat.A francia riviérán láttunk hasonlót.Merthogy sétálgatás,nézelődés közben egyszer csak egy furcsa menetre leszünk figyelmesek.A  parton,az éttermek,kávézók fotelei között púposra rakott bevásárlókocsikat tolnak görög fiatalok.Mögöttük egy  amolyan „laza eleganciával” öltözött  alak.Nem kell neki Lamborghini kulcsot pörgetni a mutatóujján,így is mindenki tudja,hogy ő a főnök.Valahogy látszik a tartásán.Egy nagy yachthoz érve,leugranak a matrózok,elkezdik behordani  a hajóba a tolikocsik tartalmát.Odafenn pedig kávézás,beszélgetés zajlik,nem igazán figyelnek a tulajék arra,hogy bepakolás folyik…az egész történet nem volt fél óra.De az életnek egy olyan  szeletét néztük végig,amiről  csak gondolkodni tudunk…és szeretek ilyeneket látni és gondolkodni róla.De Fiskardói élmény    a szabadstrand is,amit a kis nézelődésünk után fedezünk fel,csak jobbra tovább kell menni a luxuskikötő után…itt semmit nem ettünk,mert bár bizonyára finom lett volna,simán duplája minden az Argostoli áraknak….

 

megvolt a szájtátás,elindultunk strandolni.Nem kell,csak pár kilométert menni:mi kelet felé indultunk,de szerintem nyugatra is találtunk volna valami szépet.De céllal mentünk:a sziklákkal körülvett öblöt kerestük,ahol  a napernyők  szerepét az olajfák töltik be…az ilyeneket szeretem.Megállni az út mentén,lecuccolni a partra,ahol  4-5 méterenként termetes olajfák adják az árnyékot.A mostani időszakhoz képest sokan vannak,persze az általános görög nyaralóhelyek,strandok kihasználtságához képest jól állunk.Viszonylag csend van.A víz szenzációs.Kavicsos,vagyis nagyon tiszta.Olyan zöldes,olajos,mint Kréta középső részén volt,Balin.Jó a mélyülése is,gyorsan úszható.Egy rövidebb pancsi után fotózni indulunk,annyira különlegesek a parti sziklák!

 

4.SAMI ÉS AGIA EFIMIA KÖZÖTTI STRANDOK

Hát persze,hogy újra elmentünk Antisamosra.Az első BIG5-ben is benne volt,és óriási sznoris hely,és imádunk sznorkelezni.Másodjára is csodás volt.A víz.Már egészen az elején halrajok tömege vesz körbe,ahogy úszkálunk.És ahogy betör a nap a felszín alá,nemcsak a tengernek változik a színe pillanatonként,hanem a minket követő halaknak is-ahogy fordulnak,csoportosan mozognak úgy lesz az ezüstből kék,néha fekete,aztán szinte fehér.Minket felszabadító boldogsággal tölt el egy ilyen félóra a vízben.Egymás mellett úszkálunk a fullface-ben,és amikor kijövünk,nem győzzük megbeszélni ,mennyire szép volt,milyen fenséges,ahogy  fordul az az 50-100 hal egyszerre a csendben…látjuk a beszakadó tengerfeneket,a még lejjebb lustán úszkáló halakat…itt újra hálát adok a sorsnak,hogy ilyeneket élhetek meg.

Viszont a part egyre  kiépültebb,egyre több  a bár,egyre több az ember…de nem lehetünk irigyek,nem csak nekünk jár ez a boldogság.És különben is,az idei év egyik felfedezését az egyik itteni bárnak köszönhetem.A parkolóba menet észrevettem,hogy prospektusok vannak kitéve egy asztalon.Megnézegettem,ki tudja…és jól jártunk.Igaz,reklám volt,egy motorcsónak kölcsönző prospektusa(Samiból indulva motorcsónakkal viszi az utasokat ezekre a nem túl ismert partokra.)…de ha nincs ez a reklám,biztosan csak úgy  tíz perc alatt elmegyünk Samiból Agia Efimiába…Így elgondolkodtam:nézzük már meg,milyenek azok a partok.Mert a magas part miatt az útról,a kocsiból nem is igazán látni,milyen szépséges kis öblök vannak az út mellett.Annyira az út mellett,hogy csak meg kell  állni,és néhány lépcsőn lemenni a parthoz…szinte mindenhol lépcső vezet le.És szinte mindenhol csak görög családok pihennek.A különleges az,hogy majd minden part  másféle.Van hosszan elnyúló homokos,van öblös,fehér,van sziklás,ami kicsit veszélyesnek is tűnt,csak fentről fotóztuk…imádjuk a tengert!

 

5.LASSI PARTJAI

 

Mikor a falut kiválasztottuk,nem voltam elragadtatva Lassi partjaitól: szinte minden strandhoz lépcsőn kell lemenni,messze a házaktól,messze a főúttól.De az idei döntő szempont a Thekla ház lett.Mikor megláttam a neten a kilátást az erkélyről,az ágyból(Komolyan,az ágyból néztem a napnyugtát!),eldőlt.Nem baj,ha Lassi,majd  kocsizunk sokat.-gondoltam.

 

De azt kell mondjam,Lassi partjai csodásak.Magyaráznám a többes számot:a kelet-nyugati  vonalon vagy tíz kisebb-nagyobb öböl.A Thekla ház a Főváros felőli részen van,a part mellett,de a közelünkben 3 különböző öböl volt.A legszélső az a mi kis magánpartunk.A házunk mellett egy elhanyagolt telken át lehetett lemenni-talán ezért nem járt arra senki.De jó,hogy valaki megemlítette  a csoportban!Itt gyakorlatilag csak mi voltunk.?Meg a vízben a sokféle herkentyűk….sokat fotóztunk,bogarásztunk itt.

 

Másik a Hotel Mediterran,bezárt luxusszálló magánstrandja-egy kis rozettán lehetett lemenni.Reggeli úszáshoz használtuk.És innen lehetett átmenni a harmadik öblünkbe...

 

És az utolsó napon,mikor már összecsomagolva sétálgattunk még kicsit fedeztük fel,hogy lényegében az összes part átjárható,szandálban a sziklákon.Egészen a keleti végéig….

 

 

 

 

+1 .FTERI BEACH

 

Ahogy írtam,itt nem is voltunk.A beachen.Ott nem.Amiért mégis megemlítem,hogy ettől függetlenül volt élmény .Rosszul  szerveztük ezt a napot,azért alakult így.Már nem tudom,Fiskardoban tátottuk túl sokáig a szánkat,vagy sokáig fürödtünk valahol.Valamiért úgy alakult,hogy  háromnegyed 5-kor indultunk Fteri felé.Jó volt a térkép,Zolanal mégis elbizonytalanodtunk.A falu maga,Zola az utolsó lakott rész a part felé menet,ráadásul Kefalonia északi csücskének az öblöcskéjébenAz út jó minőségű volt,magasan a hegyen,csodás panorámával.A kabócák zsongtak,a nap tűzött…és tökéletesen magunk voltunk…nem bántam volna,ha valaki megerősít,hogy jó helyen járunk.De ez a falu TELJESEN kihalt volt.Ma sem értem.Hosszú percek után  jött arra egy  terepjáró,fiatalokkal  alaposan megrakva…az az ablakonlábatkilógató csapat volt.De én már mindenkinek örültem,aki mozgott,így megkérdeztük,mit gondolnak Fteriről,netán ők is oda mennének…hát,mind a hatan állították,hogy Fteri  innen nem,csak a tenger felől közelíthető meg.Szabálytudatos férjemTamásban él némi előítélet:szerinte az ilyen felelőtlen fiatalok biztosan nem helyes információk birtokában vannak,meg különben is,szép ez a Fteri?Bizony szép-mondom,-Akkor megyünk-válaszolta,és áthajtottunk a kísérteties Zola falun.Az út többi részén is csak 2 kecskével találkoztunk,és el is tévedtünk.Zola után úgy 10 perccel egy hirtelen jobbos elágazásnál kell elfordulni.Arra már csak földút visz.De elég jó földút.A rendes aszfaltozott megy balra tovább,na arra mentünk jó pár percig.Az volt,ami megállásra késztetett minket,hogy a táj lett teljesen kihalt.Aki ismeri a görög hegyek tájait-ami alapból kihalt egyeseknek-na az lett a kihaltnál kihaltabb.És akkor visszafordultunk.És véletlenül kanyarodtunk a jó útra,hogy pakoljunk kicsit…míg én pakoltam,Tamás nézelődött,és meglátott néhány parkoló kocsit.Mind Fiesta volt.Ezen a szigeten a Ford Fiesta csak kölcsönkocsi.És ha ott kölcsönkocsik állnak,akkor ott valamiért vannak turisták .Ott a helyünk.És odamentünk.Szeretem az ilyen történéseket.Amikor Zeusz,vagy ki tudja ki-mi irányítja az utunkat.Laparkoltunk hát a többi kocsi környékén…egy olajfa és gyümölcsös kert elején…szétnéztünk:na itt nincs part.De ekkor  ,kis mocorgás után egy kétméteres férfi kimászott az egyik Fiestából,és elmondta,mi van.Hogy ott,valahol,két bokor között el kell indulni a gyümölcsösön keresztül.Menni sokat,odáig,ahol az övéi mennek-mutatta…hááááááát.Volt vagy egy kilométer,ahol a távolban láttunk néhány gyaloglót.Na és onnan még mindig sok.-mondta.Aztán le kell mászni a sziklán…azzal nem nagyon lehet,mutatott Tamás papucsára…és ezzel visszamászott a Fiestába aludni.

Mi meg elmentünk a két bokor közé,amit mutatott ,és akkor megláttam a szokásos görög útbaigazítást:

 

És körbenéztem ott,Zeusz szabad ege alatt.Írtam más máskor is az ilyen térélményekről.Mikor bármerre nézel,ember sehol,állat sehol,csak a szél zúg,a görögszéna illata száll,és azt érzed,milyen jó élni!Meg,hogy minden csodálatos,mindent szeretek,keblemre,Világ!Ott néhány percig tuti én voltam a sziget legboldogabb  embere!

Aztán csak döntést kellett hozni.Merthogy ekkor már bőven elmúlt fél hat.Mire leérünk(leérnénk),mire átmászunk(ha bírja a papucs),fürdünk kicsit…felérünk,hazamegyünk…mi legyen?

Az lett,hogy meghagytuk Fterit máskorra.Ha akarja Zuesz,hogy menjünk még egyszer Kefaloniára,hát,tegyen róla…Krétára is ő vitt minket harmadszorra,megbízom benne!Meg abban,hogy helyrebillen ez a bolond világ,és újra nyüzsögni fognak az emberek Lassiban…

 

 

 

 

 

TOSZKÁNA 2019

A nyári Toszkánai utazásunk úgy indult,hogy idén mindenképpen vulkántúrára akartam menni…csak azt nem tudtam eldönteni,hogy a Vezúv,vagy az Etna legyen az úticél.Hosszasan bogarásztam,kutakodtam,hol milyenek a lehetőségek.Az Etnával az volt a gond,hogy ha már Szicília,akkor többet kéne kihozni egy hétnél…és ugye ott van a Máltai út is.Így Nápoly és a Vezúv lett a befutó.És mikor már soktíz napig nézegettem a videókat…férjemTamás többször szóba hozta a régi Firenzei élményeket.Az éjjeli Dávid-nézést,a gitáros srácot az Uffizi előtt,a háromlábú kutyát…és,hát,Firenze még mindig a gyengém…

aztán egyszer csak elgondolkodtam:vajon most mit látnék meg,mit vennék észre,mennyi változott meg-na nem csak ott,hanem talán bennem…és,ha már Firenze,akkor legyen egy kisebb toszkán kirándulás.Pár olyan hely is,amit eddig nem láttunk.

Így utaztunk kilenc év után  újra kamaszkorom szerelmetes Italiájába.

Akkor,az Utasésholdvilágos-kamaszkorban az utazás kizárólag Olaszországot jelenthette.Valahogy mentes voltam az olasz-szindrómaként emlegetett túltöltődéstől-akármeddig képes voltam műemlékeket,szobrokat,festményeket nézegetni.

Igazán most sem unom meg-főleg nem a reneszánsz szobrokat,palotákat, templomokat…de már sok más is fontossá vált.Ahogy az ember idősödik,úgy lesz egyre nagyobb jelentősége mindennek,ami szép,jó,kellemes,melengető-és finom.Vagyis ,míg 22 évesen vígan elcsöveztünk Assisiben a templomkertben, mára fontos,hogy jó legyen a szállás-az sem baj,ha éppen valami szépre csapom ki az ablak palettáját,vagy külön kisbusz szállít Rómában a központba…és ami NAGYON fontossá vált,az a kulináris élmény!Szeretünk jókat enni,na…bárhol járunk,figyeljük a lehetőségeket,az egyedi dolgokat,a híres kajáldákat.Szándékosan nem éttermet írtam,mert nem biztos,hogy mindig étteremben lehet a legjobbat enni…valami ilyesmi beszélgetés után néztünk egymásra,hogy :kellene már egy nagy olasz pizzázás,meg fagyi…és előtte nem sokkal olvastam a „világ legjobb fagyizója” versenyről San Gimignanoban.Nem volt nehéz döntés,hogy akkor Toszkána.Firenze amúgy is nagy kedvenc!

Szállás MONTECATINI TERME városában,mint oly sok utazónak,aki csillagtúrázik,és csak aludni megy a szállodába.Ahhoz képest,hogy ez a város amolyan „transzferhely” ,meglepően helyes kis belvárosa van.Az óvárosi rész elhanyagolható,nehéz is versenybe szállni olyan szomszédokkal,mint ennek a városnak van!De remek esti sétákat tettünk,és nem utolsó sorban találtunk egy jó kis helyi éttermet a pályaudvarnál,ahol igazi olasz vacsorákat kaptunk.Merthogy rögtön az első pincérnő,akibe botlottunk,egy Borsodból odacsöppent Ilona(Léna),akire nagy szeretettel gondolunk!Három esténket aranyozta be az ajánlataival!

PISA

Az igazán új élmény ezen az úton a PISAi Csodák tere volt.Valahogy nem jutottunk még el ide eddig…nem is tudom,hogy miért.Mert ez valóban egy csoda!Az egész élmény véletlen megkomponálása,ahogy a buszmegállótól egy amolyan kis piacon keresztül ,a temetőfal mentén sétál a kapuhoz az utazó,és nem is igazán van rákészülve a látványra.Engem legalábbis úgy csapott szembe ez a csoda.A kütyüárusok portékáit nézegetve,a magas fal mellett,a hatalmas tömegben egyszer csak ott a kapu,a Porta Nuova,befordulunk rajta,és ott állunk a tér sarkánál.A fű szemkápráztatóan zöld,mint egy angol parkban,az ég világoskék,mint egy görög szigeten,a kápolna,a dóm és a torony meg fehér,mint egy svájci hegycsúcs.Szinte világít minden-annyira szép.Kicsit nézi is az ember ott a kapuban,engedi hatni,meg közben azért kicsit sznoboskodunk is:most a világ egyik legszebb helyén állunk…jó így messziről nézni.Amikor a kápolna előtt-alatt-mellett álltunk,kicsit zavarba is ejtett az a rettentő sok szépséges részlet,nem is tudom,mit nézzek.Egy széles út visz a jobb oldalon,a 3 épület nekünk balra.Lassan elsétálunk a ferde toronyig-ő az utolsó.Furcsán közel vannak egymáshoz,képek alapján távolabb gondoltam.Ahogy a toronytól visszafordulunk,egybeérnek a képek.Fehér márvány faragások mindhárom épületen.Érdekes a torony alapzata,ahogy ferdeségében is tökéletesen ki lett építve.Kicsit szélesebbnek gondoltam.Most visszagondolva,nem mindenre emlékszem pontosan.Egyrészt letaglóz a látvány,másrészt bénító a tömeg.Szerintem itt túl van a kritikus mértéken.És azt is nehezen tűröm,amikor túristák valamiből majmot csinálnak.Nyakon tudnám vágni azokat a nyihogó embereket,akik hosszasan fotóztatják magukat az ismert pózban:kinyújtott karral támasztják a tornyot,nehogy már az eldőljön.Persze nehéz azt a szöget megtalálni,ahonnan pont odaér a kis tenyerük a torony falához,ezért hosszú percekig állnak ebben a pózban.És nagyon sokan egymás mögött.Érdekes,hogy ami egy kicsit is extrém,mennyivel nagyobb népszerűségnek örvend.Itt is a torony a legnagyobb sztár.Pedig ,ha nem lenne ferde az a torony,ez  a tér,ezekkel az épületekkel akkor is az egyik legszebb  hely lenne.

Vagyunk itt ugyan majd egész délután,ez mégsem elég arra,hogy be tudjunk jutni a dómba,a toronyról nem is álmodunk,oda heti előjegyzés van.És bár nagyon érdekes lenne felmenni,nem igényeltünk.Bitang drága,és mindössze 15 perc a bent-fent  tölthető idő,utána kezdenek kiterelni.Mivel a következő időpontra szóló jegyek boldog tulajdonosai már várakoznak.És –biztonsági okokbók-egyszerre  csak 30 ember tartózkodhat a toronyban.Látjuk a beléptetést…

A leghátsó épületben van a jegypénztár.Itt ugyan elég simán halad a sor,de a kis kivetítőn látni,hogy  délben már csak 16 15-re adnak belépő időpontot.Akkor már indulnunk kell vissza…az időpontra érkeztetés ellenére hatalmas a sor a dómnál-ezért csak körbejárjuk,ez jut belőle…látjuk,hogy néhányan próbálkoznak későbbre szóló jegyekkel bejutni,de könyörtelenül visszaterelik őket a sorba.Hiába,no,az olaszok a múltjukból élnek,tudják is,hogy kell kezelni.

Lehetne most adatokat írni a torony magasságáról,az eldőlés szögéről,a temető méreteiről,de inkább azt mondom,gondolkodjon el mindenki:biztos-e,hogy ő soha az életben nem tud eljutni egy toszkánai utazásra?Mennyi pénzt költ amúgy  felesleges dolgokra…és mikor legközelebb megveszi azt a harmadik nagyon helyes kis… bármit-akkor az villanjon be:ami igazán megéri az árát,az itt állni egy majd ezer éves téren,és csodálni ezeket a szépséges épületeket.

De ahogy írtam,egyre fontosabbak számomra a kényelmi szempontok:és késő dél lévén –ebéd után néztünk.Sok kis bájos étterem van a környéken-ki kell szolgálni ezt  a rettenetes számú túristát!Kiválasztottuk az egyiket,és bepróbálkoztam egy marinara risottoval.Nem volt rossz-de a Karpathoszit nem érte utol!

Azt olvastam mostanában-az az igazán jó étel,amire évek múlva is emlékszünk.Ilyen etalonná vált nekem a Karpathosz szigeteki Mamma Maria étteremben kapott Rizotto tenger gyümölcseivel.Szinte ma is látom a színét,és bár az íze már kissé elhalványult,de arra emlékszem,hogy átjárt a boldogság,mikor az első villányit bekaptam.Maradjunk annyiban,hogy ez a Pisai a napközis kistesója volt a Karpathoszinak.

Csodálatos,ahogy az olaszok az ételekhez viszonyulnak!Meg mondjuk minden más élvezeti cikkhez is:kávé,fagyi,gyümölcs,ital…jót,s jól,ebben áll a nagy titok!

VOLTERRA

Egyike azoknak a kisebb városoknak,amelyek a középkorimádók kedvencei.Fenn a hegyen,szédítő panorámával,várral,Toszkána legrégebbi épen fennmaradt városházájával,királydombbal,teljesen az idelátogatók igényeire berendezkedve.1398 óta minden évben fesztivált tartanak itt.Ez a legenda,de ha nem is így van,ez a fesztivál nagyon ütős.Augusztus 3. és 4. vasárnapján van,és minden csak a középkorról szól.Annyira,hogy a városban mindent,de szó szerint mindent eltűntetnek,ami a modern korra emlékeztet.A kapucsengőket,ajtókat,reklámokat…és helyettük  ezek középkori megfelelőit helyezik ki.

Az összes szereplő,helyi lakos középkori csuhákban,kosztümökben,ruhákban pompázik:a képviselt családok színeiben.De van minden,ami egy középkori ünnepből ismerős lehet:pap,koldus,hóhér,tűznyelő,vitéz,kovács,pereces,papírmerítő,gyertyás,sorolni is nehéz.Mesterségek bemutatói,komédiások műsorai,középkori családi jelenetek-olaszos mentalitással…hatalmas kavalkád,duda,síp,hömpölyög a tömeg…és persze étkek,mi szem s szájnak ingere…

Addig válogattunk,hogy  maradt  egy töltött pizza-féleség….Csodás volt az élmény

:az egyik szűk kis középkori sikátorban közvetlenül az ablak mellett álló 2 asztal közül az egyikhez éppen lecuccoltunk a tálcaféleségünkkel,mikor előbb halkan majd egyre hangosabban hallatszó zene tudatta velünk,hogy erre jön az egyik felvonuló csapat.

Az egyik toronyban korhű ruhákat lehet bérelni,hogy teljesen átélhető legyen az élmény….a nap folyamán többször felvonulnak a városka lakói-aA családok egymással versengő csapata jól elkülöníthető a ruházatukról.

Találtunk egy látogatható lakótornyot,58 méter magasról lehetett körbecsodálni Toszkánát.Ráadásul ketten voltunk csak ,ilyenkor nem sok mindenkinek jut eszébe felmenni,inkább mindenki mulat,szórakozik-mondta a toronyőr.Szerencsénkre.Csodálatos volt a magasban,csendben,napfényben körbenézni…a világ egyik legszebb megyéje…

Szokásos szerencsénkre fentről még egy felvonulást is láttunk,nem csak a toszkán tájat csodálhattuk a magán –kilátónkból.Nagy lélegzetű ez a fesztivál,a vár oldalán lévő óriási dombra csak késő délután jutottunk el,pedig itt is autentikus középkori ételeket vehettünk volna…úgyhogy vígaszul ettünk egy fagyit….na,azért ez sem volt egyszerűen egy fagyi!Ilyen is csak egy  olaszfagyival fordulhat elő:SORSZÁMOT KELLETT HÚZNI a fagyizóban!Miután ez a nap csak a szem és a száj kényeztetéséről szólt,külön jó volt egy ilyen kis fricska a végére…

Kényeztetésről jut eszembe!Egy családi szőlőbirtokon hirdettek borkóstolót…sonkakóstolóval összekötve.Bevallom őszintén,ez a második volt az,ami igazán vonzóvá tette ezt a programot:a pármai típusú sonka nagy barátai vagyunk!Éppen ezért  nem gondoltuk volna,hogy lesz ott,ami jobban fog ízleni…az óriási fatálon szervírozott szalámi!Teljesen elcsavarta a fejemet.Nem lehet azt leírni-

SAN GIMIGNANO
-is olyan városka,ahová az idén jutottunk el előszörre.Egy fallal körülvett kisebb óvárosi rész,szinte csak egy utca,felfelé a hegyre,aztán  egy kis térbe torkollva még egy kicsit magasabbra kapaszkodik.Ha ezt az utat végigköveti az utas,hát lényegében látta is a városkát.Minden nagyon régi,és nagyon felújított.Ha valaki el akarja képzelni a középkori életet itt-a látvány adott.Csak minden annyira steril-amennyire a mai embernek szüksége van rá…szuperek a tornyok.A középkorban itt volt a legtöbb torony a félszigeten.Mostanság szokás is a középkor Manhattanjének nevezni.Érdekes volt az élet egy ilyen toronyban.Meg az is érdekes lehet,hogy mekkora különbség lehet a képzeletünk és az akkori valóság között.Ha lenne egy időgépünk…bár tudom,hogy az ablakból öntötték az utcára a vödröt(tartalmát mindenki fakultative képzelje el),de tuti van még sok dolog,ami meglepetésként érne.Amennyire természetesnek veszünk ma már dolgokat,amik az életünket könnyítik meg.Főleg a személyes higiénia terén…
de gondoljunk finomabb dolgokra.

A középkorban még nem volt fagyi-de most van.És San Gimignanoban különösen!Hiszen itt van  (hivatalosan is) a világ legjobb fagyizója.Amúgy olasz módra,mindjárt kettő is van belőle.Merthogy a kis terecskén,egymástól úgy húsz méterre van kettő is  „a világ legjobb fagyizója”-ból.Na,kérem,ott áll a tanácstalan utas Miskolcról,és a világ legjobb fagyiját akarja enni…(mondjuk,akkorra már három napja ette!)Mi is a teendő…hát,ahogy a rendes férj is szokta mondani,mikor a feleség nem tud választani két szép cipő között:”vegyük meg mindkettőt,drágám!”Egy adag innen,egy adag onnan…és eredményhirdetés:a Dondoli győzött.

Olaszországban mindenhol világbajnok a fagyi,itt is  csak kicsit jobb,mert,van,amit már nem lehet fokozni.Ízesítésben,állagban,színben  a pisztácia szokott a próba lenni.Már a pultban látjuk,a színből,tömörségből,hogy mi várható.Horror pénzért nagy adag csoda.Azt kanalazgatva sétáltunk tovább .A templom előtti terecske egy kis dufartot rejt.Ide húzódott be egy olyan gitáros hippiféle-és kezdett el koncertezni-kalapozni.Hosszúra nyúlt a koncertje,én pedig felsétáltam a templomhoz.Éppen mise kezdődött,de mivel egyedül voltam,valószínűleg olasznak néztek és beengedtek.(A mise alatt ugyanis turisták nem mehetnek be.)Gyönyörű a templom belseje.Csendben meghúzódtam a bal oldalhajóban,még fotózni is sikerült.

Azokat a csodás toszkán panorámaképeket pedig,amiket minden utazási prospektusban mutogatnak, itt ,az óratoronytól balra kanyarodva,a panorámateraszról lehet  készíteni…

Ez is Toszkána…

LUCCA

egy érdekes hely.Ha csak fényképen látnám,nem tudnám biztosan,hogy olasz vagy francia  földön vagyok…az ellipszis formájú főtér pont olyan,mint St. Tropez utcái…a házak,az ablakok,a kapualjak.Az üzletek is hasonlóak-na meg az árak is.

Keresek egy új strandtáskát,a nemrégen Karpathoszon vásárolt megadni látszik magát.Bementünk hát egy Luccai boltocskába,nem is a legközpontibb előkelő helyen.És nagyon szépeket láttunk,az az igazi olaszos  hanyagul elegáns,amit mindig úgy szerettem.Hogy úgy tud ízléses,elegáns és divatos lenni egy olasz ember(vagy bármi cucc is!),olyan magától értetődően.Olyan lazán  viselik ezt a fajta eleganciát.Úgy képzelem,reggelente fél percet sem töltenek azzal,mit vegyenek fel aznap,csak úgy kikapják ezeket a szekrényből…és úgy áll rajtuk,mintha Da Vinci tervezte volna rájuk.Egyszóval ilyesmi srtandtáskák voltak abban a boltban is.Olyan szuper anyagból,izléses,de nem túlzóan elegáns,amit csak úgy felkap az ember lánya,és lemegy vele a partra…csak sajnos,ennyiért nem tudtam felkapni.Még én fel is kaptam volna-hajlamos vagyok ilyenkor kicsit elszállni,de férjemTamás  az örök realista-azzal az „elképzelhetetlenhogyegystrandtáskáértennyitfizessünk” pillantással nézett rám-és be kellett látnom,igaza van.Hát,így nem lett Luccai táskám.

Viszont a Bazilika előtt éppen régiségvásár volt,mentünk egy gyors kört.Itthon sem nagyon szeretem ezt a műfajt,most is inkább a házakat fotóztam.Meglepően nagy ez a város,nagy az óvárosi része is.Ezt az óvárost pedig egy nagyon épen megmaradt,hatalmas városfal veszi körül.A falon belül pedig indul a középkor.Mindig csodáltam az olaszoknak azt a képességét,hogy a régit réginek tudják felújítani… bank és bankautomata ilyen épületekben…

Van azért valami,amit nem igazán szeretek itt.Sokféle ember van,és én azok közé tartozom,akik a sziklás partú,kiskavicsos,elhagyatottabb strandokat kedveli.Azt már tudtam,hogy az olasz Adria-part nem ilyen,de reménykedtem,hogy a „másik oldal”,a Ligur part ilyen lesz.Hát,nem lett.Tettünk egy félnapos strandolós kiruccanást ,és ez végképp meggyőzőtt,hogy tengerparton gyönyörködni nem ide kell jönnünk.De aki szereti a lassan mélyülő,homokos-ebből fakadóan nem kristálytisztának ható vizet,a partot számolatlan sorokban beborító napernyő-napágy kombókat,összeépült egyen büféket-na,az biztosan nagyon boldogan strandol majd VIAREGGIOBAN.

A CINQUE TERRE

Magyarul :öt föld.Vagyis 5 városka egy amolyan félszigetfélén.Az a különlegessége-az egyik-,hogy a tenger és a szárazföld találkozásánál nem sok a sík rész.Vagyis a hajóból kiszállva pár tíz méter után rögtön a hegy van,sziklákkal.Pont az esetem az ilyesmi. Hajózós nap következett.Ez a térség egyik nagy turistacsalogató szenzációja,ennek megfelelő a tálalás is.A hajók a környék legnagyobb kikötőjéből,La Speziából indulnal.Szép kis város,bár nem is olyan kicsi.Egy tengerjáró is ki tud kötni…

Az idő csodás.A tenger gyönyörű:az a fajta sziklás,sötétkék,néhol zöldes,ami a kedvencem.Viszonylag rövid hajóút alatt egy mediterrán falucskánál vagyunk.Ez amolyan nulladik-föld.Ki-beszállás,nézelődés.Mi a következőnél tervezzük a kiszállást,Riomaggiorenel,majd egy hosszabb,sétálós,eszegetős megálló Monterosso lesz.De azt mondanám,szinte mindegy is,hol szállunk ki,minden „föld” egyformán elbűvölő.Itt is van kicsit franciariviérás érzésem,az épületek,utcák inkább franciásak,mint olasz…

aki csendes romantikázós sétára vágyik,az bizony nem jó helyre jött:itt is rengeteg az ember.Bár általában kézből-evősök vagyunk ilyenkor(addig is megyünk,látunk!),itt olyan volt a hullámzás,lökdösődés,forgolódás a kicsike ,szűk utcákon,hogy inkább beültünk.Összeakadtunk egy magyar párral,ami roppant hasznos volt,mert nem kellett várakoznunk,megosztották velünk az asztalukat…aztán még egy két órás fürdőzésre is volt lehetőségünk,egy igazán jó parton.

Az a kavicsos,nagysziklás…cseppet rontott az élményen,hogy az olaszoknál szabadstrand nem létezik,mindenhol kerítés,bódék,ágyak,napernyők…és persze a vízben is sok-sok-sok ember…de az idei évben ez lett az utolsó tengerben fürdés,hát nem finnyáskodunk a tömeg miatt…

És akkor még egy nap jutott FIRENZÉRE.Nagy kedvencünk ez  a csodaváros-mindenért,ami itt van.Még a tömeg sem zavar  minket,pedig az itt aztán óriási.Úgy érezni néha,az egész világ erre a városra kíváncsi!

Mint eddig mindig,most is adott új élményt.Úgy terveztük ugyanis,hogy vonattal megyünk be Montecatiniből…de beleszólt az olasz Máv,a FS.Vágányfelújítás volt Montecatini és Pistoia között.Vagyis:szerencsénk lett kipróbálni az olasz pótlóbuszozást.Csodásan zökkenőmentes volt.Pályaudvaron vonatjegyet megvenni(5,4 eu),pótlóbuszra felszállni.Pistoiaban átszállás-a Firenzei szigorúan az 1. vágányról indul,hogy ne kelljen az utasoknak sokat bóklászni…

aztán vonattal irány a Stazione Santa Maria.Régi ismerős nekünk ez a pályaudvar,írtam is,mennyit voltunk már itt.Mégis kissé idegen:külső vágányokat nyitottak,és mi oda futottunk be.Úgy gondoltuk,időtakarékosság miatt jobb azonnal megvenni a vissza-jegyet.Akkor láttuk,hogy máshol vannak és másfélék a pénztárak,mint emlékeinkben.De az egész városra jellemző a turistákra való állandó odafigyelés-itt a pályaudvaron is ötven méterenként guide-ok álltak az utazók segítségére.Egy ilyentől tudtuk meg,hogy a rövid távú jegyeket a Dohányboltban lehet venni…azt hittem,nem jól értem,és kissé hitetlenkedve mondtam a dohányboltban,hogy 2 jegyet Montecatinibe-de teljes természetességgel adta ide.És akkor   elkezdhettünk élvezkedni Firenzében.Régóta gyakoroljuk már ezt a módot,ahol többedjére vagyunk-de mostanában megtudtam,hogy egy Turista-módszer lett belőle:a LASSÚ TURIZMUS.Vagyis-ne rohanjuk végig az adott hely világcsodáit,ne akarjuk mindet látni-inkább kihagyva ezt-azt,de lassan ismerkedjünk a hellyel,házakkal,emberekkel,mindennel.

Hát,nem is tudom…mint írtam,negyedjére hozott ide a jó szerencsém-ilyenkor már könnyű lassú turistáskodni.Mikor már minden kötelező „megvolt”.DE,ha először jönnénk,bizony újra csak nem hagyna nyugodni,hogy mindent lássak,amit „kell”-merthogy nem külső kényszer ez a „kell”-hanem belülről hajtja az embert,hogy eljusson a város megannyi csodájához.Mi most így csináltuk:besétáltunk a pályaudvartól a Dómhoz.Itt csodálkoztunk kicsit,imádom ezt az épületet.

Azért azt belegondoltam a mai napba,hogy a Harangtoronyba felmennénk.Szeretek felfelé menni,és onnan szétnézni.A kupola is óriási élmény volt,idén fussunk neki a harangtoronynak-gondoltam.A jegy nem olcsó(nagyon nem),és a vásárlás úgy van,hogy a Dóm déli oldalán lévő pénztárban megvesszük-itt úgy 20 méternyi a sor,de legalább árnyékban.Aztán a jegy birtokában beállunk a Campanile ajtajához-na itt már volt úgy 50 méternyi ember-fényes napsütésben,augusztusban.Gondoltuk,leosztjuk a feladatot.Én beálltam a kassához-az árnyékba,férjemTamás a térre…folyamatosan néztem,hogy halad(sehogy)…kevéssel dél előtt adta fel-és mivel az én sorom se volt gyors,lemondtunk a Harangtorony meghódításáról.(Tehát lennie kell majd egy ötödik útnak…)

Elkezdődött a „lassú turizmus”,vagyis a kedvenc helyek végigjárása…Dóm és környéke,az Accademia felé az újonnan megnyílt Leonardo múzeum (az egyetlen újdonság,amit bevettünk),a San Marco kolostortól a Medici városrészen át a Mercato-hoz.Itt ebédeltünk az új piacon,pékségben-nagy spenótos és húsos pitéket.És persze kávé és fagyi…szűk órát üldögéltünk a Palazzo Vecchio előtt,aztán bementünk a Palazzóba-gyönyörűséges az előtér az oszlopokkal,a lépcsőkkel.Az Uffizi árkádjai mentén átsétáltunk a Ponte Vecchión-arrafelé is ettünk egy fagyit…a Pitti palota is kedvencünk,de csak visszafelé ettünk még egy fagyit,már a Santa Crocenél…és megbeszéltük,hogy este már „otthon” Montecatiniben nem eszünk fagyit…

visszafelé már rutinosan pótlóbuszoztunk,és betértünk Lénához egy(kettő) búcsú-pizzára.Néhány évig legalábbis nem lesz igazi olasz pizza.Erre gondolva  jegyeztem fel  ott Montecatini pályaudvara mellett:milyen lisztből is dolgoznak,milyen paradicsomszószt tesznek rá…aztán másnap útközben bevásároltunk.Több kiló lisztet,több üveg passzatat.Hátha sikerül itthon valami olyasmi…és hoztunk hozzá pár üveg igazi  Birra Morettit is!Salute!