,,Vannak helyek,amelyek szinte várnak ránk valahol mint ismeretlen szeretők,és amikor-ha egyáltalán-rájuk bukkanunk,azonnal és megkérdőjelezhetetlenül tudjuk,hogy ők az igaziak..."
és vannak helyek,amelyek út közben,váratlanul,szinte semmi előjelet nem mutatva tárulkoznak ki nekem és illeszkednek bele eddigi utamba...
és vannak helyek,amelyekbe már akkor beleszeretek,mikor még nem is láttam őket,csak képeket,filmeket nézek vágyakozva,és tudom,egyszer csak eljön a pillanat,mikor ott állok előttük...ez a legfontosabb
erről szól ez a blog

2017. október 14., szombat

KARPATHOSZ- a szenvedély szigete



Ezzel a jelzővel illetik ezt a Dodekanoszi szigetet-bár nem tudom,mit is jelenthet...gondolkodtam rajta,mikor  eldőlt,hogy ide megyünk,de nem sikerült megfejteni.
Most visszagondolva arra a rövidke egy hétre-még mindig talány ez nekem.Sok jelző beugrik,ha az ott töltött  napokra  gondolok:szeles,különleges,változatos,utánozhatatlan,varázslatos....Mert meg kell hagyni,a sok különleges és egyedi és csodálatos  görög sziget közül is-valóban kiemelkedően jó ez a sziget!Azért úgy írom,hogy jó,mert  nem csak a szépségre  gondolok ilyenkor,hanem az egész lét,az élet,a sziget megismerése barátságosabb,könnyebb,mint máshol-pedig  a sokat emlegetett jószerencsém sok széppel elkényeztetett már!És itt el is gondolkodom:érdemes-e nekem dícsérni ezt a szigetet?Hisz,ha túl sok embernek  támad kedve ide jönni,pont az vész el belőle,ami a legfontosabb.Ha annyi túrista támadja le,mint mondjuk Santorinit,akkor itt is tolongani kell a városokban,a partokon,akkor magas szállodák épülnek,...ide hetente 1 magyar repülő jön,vagyis  egyszerre kb 180 honfitársunkkal találkozhatunk.És így van ez a többi nemzetiséggel is.Nem szeretném,ha  a tömegturizmus uralná le ezt a helyet.Ha megszűnne ez a természetfelettinek ható csendesség,nyugalom,béke...úgyhogy nem is tudom igazán,el akarom-e mondani,milyen   volt ez a nyaralás.Maradjunk annyiban,hogy talán igaz,talán nem.De van egy sziget,amit úgy hívnak,Karpathosz.Kréta és Rodosz között félúton fekszik a  Földközi tengerben,mint egy fordított felkiáltójel.A hossza úgy 50 kilométer,és a legkisebb szélessége csak 1-2.
De,hogy az elején kezdjük: mikor Franciaországból hazajöttünk,megbeszéltük,hogy julius 17 és 30 között elmegyünk egy görög szigetre-oda,ahol a legjobb ár-érték arányban lesz akkor last minute út.Ez volt az első mondat-aztán persze finomodott a kép.(Merthogy egyébként már leginkább Karpathoszra szerettem volna menni!)
„-Na jó,Krétára már  az idén nem...”-így kiesett Kréta
„-Rodoszra az idén nem...”-így kiesett Rodosz
„-A Jón tengerre az idén nem..”-így kiesett a Jón szigetvilág
„És Karpathoszra most jó utak vannak...”-mondjuk valóban nagyon jó ár-érték arányú utat találtunk,alig tizenezer forinttal többért repültünk,mint egy főszezoni buszos listaár...újra csak azt mondom annak,aki szerint repülni nagyon drága:Tessék alaposan szétnézni a piacon!Az előző években már megszokottak szerint-alig 2 hét volt a felkészülésre.Két hét intenzív „Karpathoszi gyorstalpaló”.Mert ide meg főleg úgy kell menni,ahogy máshová is szoktunk:alaposan felkészülni a látnivalókból,viszonyokból,hogy azt a rövidke egy hetet a legjobban ki tudjuk használni...
Találtam ezt a térképet.Egész jó.Szeretem a térképeket,amúgy is jó a térlátásom,de a térképet magam elé képzelve szinte otthonosan navigálok bárhol.Ez eddig mindenhol bejött,most is ezzel kelek,ezzel fekszem egy hétig...
Több éve sóvárgok megismerni,meglátni ezt a szigetet.(Talán ez a szenvedély része?)Már pont itt volt az ideje...és elindult a felkészülés.Persze,hogy a  szokott helyen,a hellasz.hu-n,és meglepetésemre sok hasznos dolgot tudtam meg a FB-on is.És összeállt a hét..
.
2017.julius 20. délután fél 6
Minden gond nélkül felszállt a gép-mostanra megszerettem a repülést.Annyira,hogy már én akarok repülővel menni.Éjszaka pedig még különlegesebb élmény a levegőből nézni a fényeket...mert világosban indultunk ugyan,de  az érkezés már teljes sötétségben történt.Egy kicsi sziget kicsi repterére.Mert ekkora a sziget.325 négyzetkilométer...hogy ez többet mondjon egy számnál:az egész sziget kicsit nagyobb,mint Miskolc(236),és kicsit kisebb,mint Debrecen(460)...és kicsit nagyobb,mint Budapest fele...csodás kilátások,imádom az ilyen helyeket!Lakott „település” úgy 10 van,és ebben már benne a tizenvalahány házból álló Finiki nevű halászfalu,és a főváros is.A főváros neve Pigadia, úgy 2500-an laknak itt ,a többi faluban még úgy 3000 ember.Ők az állandó lakosok.Hogy milyen teljes életet lehet itt élni,mutatja a sziget focibajnoksága is-szerencsések voltunk látni egy meccset a „local championship”-ben...2 falu csapata és szurkolói!(Nem stadion,csak egy pálya,ahol az egymástól 10 km-re lakó emberek csapatot alkotva  múlatják az időt.Annyira különleges élmény volt látni ezt egy ekkora szigeten,és annyira átértékelődik a foci,az emberi kapcsolatok  fogalma,értéke-mint annyiszor görög földön járva!)
Alapvetően gazdag  helyre érkeztünk,ez látszik az úthálózaton,az épületeken,az egész környezeten.Oka is van a dolognak...a görög születetten hazaszerető nép-a déliek(Krétaiak,Karpathosziak) főleg.Így akik   a múlt század közepén-( a görögöknek az a történelmi vízválasztójuk,mondhatni az 56-os kivándorlásuk)- elmentek Amerikába,a jobb élet és a békesség reményében,átörökítették  gyerekeikbe ezt az érzést.És ezek a gyerekek lassacskán vissza-visszaszivárogtak az óhazába,Karpathoszra.Nehéz is lehet ezt a földet feledni...(Egyébként ott élő magyaroktól hallottam,hogy az,ahogy  a görög emberek érzéseit ,viszonyulását bemutatták  a saját hazájukhoz,kultúrájukhoz,nyelvükhöz  a Bazi nagy görög lagzi című jól sikerült vígjátékban  -az csak kicsit túlzott...és valóban sokan érzik azt a „mondj egy szót és bebizonyítom,hogy görög szóból ered „-dolgot,és sok görög ember   gondolja,hogy  kicsit  nekik köszönhető a világ kulturája .És bármilyen megdöbbentő,van is ennek alapja.Gondolnánk-e,hogy pl. a Spaghetti szó is görög gyökerekről fakad?)
Nem tudnék ehhez mit hozzáfűzni,talán nem is kell.A  görög-rajongáson túl semmi:tudjuk ezt jópáran,hogy van ilyen fordított honvágy-szerűség,mikor itthonról vágyunk” haza”...
Este fél 10...
Leszálltunk  Karpathoszon...szerintem a szelek szigetén.A landolás is kicsit  imbolygósra sikeredett,félig a tengerbe billegtünk,azt hittem,már sose lesz a kerekek alatt föld.Érdekes,hogy nem féltem.Szinte még a levegőben voltunk,mikor már látni lehetett a reptéri várót,és az üveg mögött nézelődő embereket is.Az utaskísérők szóltak,hogy a szalmakalapokat,kendőket aztán mindenki fogja meg jó,mert a szokásosnál is nagyobb a szél...nem  tudtuk mi a szokásos.Mikor kiléptünk a repülőből,szó szerint nekilökött a lépcsőnek...bedőlve mentünk el a buszig!Kicsit elképedve néztünk egymásra:mi lesz így itt???Mert  a transzferbuszoknál is nagy volt még a szél.Aztán elindultunk  észak felé.Lassan,teljesen sötétben,kanyarogva.Úgy emlékszem,Kefalonián   600 méter a leghosszabb egyenes út-itt szerintem nem volt 100!Csak tekeregtünk,forgolódtunk  a sötétben.Aztán egyszer csak megláttuk lenn a parton Pigadia fényeit!Nagyon impozáns volt,boldogok voltunk,hogy  ott lehetünk!Pedig még csak fényeket láttunk...
Aztán  Pigadiába beérve egy saroknál hirtelen megállt a busz,és a sofőr kiabált egyet,hogy  Sea Stone.Ez jelentette,hogy az itt  lakók  szálljanak le...mi voltunk azok-meg még 5 pár.Még jó,hogy láttuk már képen az apartmanházat,így odataláltunk...este 9 elmúlt,mire benyitottunk a szobánkba.Jó választás volt:hatalmas szoba,külön konyha,3 erkély...nem emlékszem,mit csináltunk még akkor,de az biztos,hogy még 11 előtt  az óvárosban sétáltunk...nagyszerű első benyomások voltak,és a többi nap  csak erősített az első érzésben:JÓ HELYRE JÖTTÜNK!



Az első egész napunkon csak ebben a városban voltunk:feltérképeztük a környéket-nem volt nagy.Az az egyik legjobb ebben a szigetben,hogy amolyan  koncentrátum... mindenből,ami kell,és annyi amennyi kell!Krétán,Kefalónián azért gyakran egy órát-vagy többet is-  kocsikáztunk,hogy odaérjünk valamelyik kiszemelt parthoz,vagy épülethez.Itt, ha 15-20 percet megyünk,már  átszeltük a szigetet...(új kategória jutott eszembe :a tömény szépség szigete!)A főváros is akkora,mint Miskolcon a Búza tér...de persze csak a mennyiségről beszélve.Merthogy,mint az előbb írtam,minden megvan:Jópofa ,színes házak,sikátorok,üzletek,éttermek,kikötő-és olyan kis színes,kreatív itt minden:a virágládák,ablakok,cégérek...meg több kézművesbolt is van,a sziget művészeinek alkotásait árulják.Minőségi áruk,nem csak a máshol megszokott hűtőmágnes-parádé!Ha már hasonlítgatni kezdtem,hát hirtelen Parga az,ami eszembe jut ...
A házunk a parttól a harmadik utcán van,felfelé a hegyre.Itt minden úgy van,hogy a part mentén pártíz méter a síkság,aztán kezdődik a felfelé a hegyre...
50-100 méter távolságban van tőlünk minden:zöldséges,pékség,szupermarket.Csak a parthoz kell kicsit többet menni,mert az általunk legkedveltebb rész távolabb esik a háztól...
Pigadia  partja.Van vagy 2 kilométeres az öböl,ebből egy a kikötő és a sétány.A többi a strandrész.Van homokosabb,kövesebb,de  alapjában  mindegyik inkább hirtelen mélyül.Annál a rozsdás,féligtört zászlórúdnál,ami  szinte kettéosztja a strandot,na ott van a kedvenc részünk.Egy terméskőfal mentén le lehet pakolni-pálmafa árnyékában...a part menti egy méter kavicsos,de rögtön utána  óriási kövek vannak a vízben.Itt kell elővenni az úszócipőt.Mi úgy csináltuk,hogy  egy métert mentünk  a vízben,majd mikor úgy  térd felett ért , hasra feküdtünk,és úszni kezdtünk...ezt csak eleinte tartottuk röhejesnek,aztán rájöttünk,hogy mennyire jó is itt.A nagy-nagy köveket megmozgatva ugyanis csodálatos víz alatti világra bukkantunk-2-3 méterre a parttól.Bátran mondhatom,egész Karpathoszi nyaralásunk alatt a fővárosi strandon láttuk a legtöbb és legérdekesebb vízi élőlényt!Nem is emlékszem,hogy jött az első gondolat,de  úgy csináltuk,hogy az úszócipős  lábunkkal  elmozdítottunk egy-egy nagy sziklát(ilyen mosógép méretűeket kell elképzelni!),és vártuk,mi jön ki alóla.Merthogy nemcsak halak jöttek,hanem rákok,csillagok,valami furcsa uborka-féle,de nem láttam még olyat eddig.Itt sok óriási tengeri sün is volt.Aztán felhoztam két  szép csigaházat  is...fogtam a kezemben a két kagylót,mert haza akartam hozni őket...és egyszer csak azt éreztem,hogy kaparászik valami a tenyeremben!Hát kiderült,hogy mindkét  háznak lakója volt:két  remeterák...ki is tettük őket a szemüvegembe  egy kis  viadalra...de nem nagyon érdeklődtek egymás iránt.Így aztán  visszaengedtük őket a tengerbe!Több lepényhalat is láttunk.Fantasztikus élmény volt,hogy csak néztem-néztem a  tenger fenekét,aztán egyszer csak megmozdul az a fenék,elválik egy darabja-ami pontosan ugyanolyan színű,mint a fenék,és elkezd úszni.Tetején két egymáshoz közel ülő szem,az oldala meg fodrozódik,ahogy hajtja magát előre...óriási élmény volt!És már most megmondtam a családnak,hogy karácsonyi ajándéknak víz alatti fényképezőgépet kérek...mert már nem csak írni akarok ezekről,hanem beilleszteni ide a saját víz alatti képeimet is!



Sofia,my love
A három hajó közül az egyik,amelyik a Pigadiai kikötőben várja,hogy felszálljunk rá...nem kell különösebb nyelvi tudás a hajókázáshoz:a taton nagy tábla hirdeti a napi úticélt...Vassilikos Paradise,Apella ,Kyra Panagia.Ez három szuper strand,bár az elsőről itt hallottunk először.Vassilikos a kapitány,aki felfedezett,majd valamilyen módon kisajátított egy kis „private beach-t” a keleti part mentén.Ide indultunk szombat reggel 9-kor.Nem vagyok későn kelős típus,meg is szokhattuk már az egy óra eltolódást-de ezen a szigeten valahogy nehezen osztom be az időt.Talán,hogy valamiért hamarabb sötétedik,később virrad,nem tudom.Nem esett jól korán kelni...ezt ugye furcsa lehet 7 órára mondani,de így van.Felkelés,pékségbe menés,reggeli,pakolás...repül az idő.De csak ott vagyunk 9 óra 15 körül a hajónál.Gyors alku a legénnyel:”Mennyi az ár?25...És 20?...Jól van...és már megyünk is fel. Elég sokan vannak már a fedélzeten,csalóka egy ilyen kis kaiki.



És jó 10 perc múlva érkezik egy túrista busz,kiderül,erre vártunk.Még vagy 30 holland jön-és felférnek.(Sok-sok tengeri kirándulás után is meglepő volt,ami következett:felírták az adatainkat.Name,national-és a kikötések után rendre körbeszaladt  a legény,és számbavett mindenkit-mi lettünk a two person from Hungary...amúgy jól jártunk,mert a holland csoport idegenvezetője minket is sajátjának tekintett,és minden infót elmagyarázott nekünk is.Nem kellett sokat,mert a program fő részei:fürdés,evés-ivás...)
Úgy másfél órát hajóztunk a keleti part mentén,csodás időben...mindig elvarázsol a görög tenger,nem tudom magyarázatát,miért más,mint a többi,de úgy érzem...itt is bámulom a vizet sokáig,élvezem a hangszóróból áradó halk görög zenét-és úgy vagyok,ahogy köll...
Mostanában lehet olvasni a legújabb nagy felfedezésről,az egyszerűbb életről...a „lelassulásról”.Hogy menő lehet az egyszerűség,a szerénység,a nyugodt élet.Talán ez az,amit a görögök már régen és most is csinálnak...hogy nem a jövőt kémlelni-a most legyen jó- a mostban kell gondolkodni.Ilyen ez a kirándulás is.Alig van nálunk valami:fürdőruha, „A kendőm”,szemüveg...és nagyon boldog vagyok!Úgy egyáltalán,ehhez az egy hét görög boldogsághoz is meglepően kevés dolog kell!Az idő remek,így ruhából se sok-délelőttre fürdőruci,
,strandruha(kendő),papucs,törülköző,estére valami szellős  nyári,szandál...van,amit a hét alatt ki sem veszek a bőröndből...itt valahogy jobban megérti az ember-mert ragadós az egyszerűség.Majd húsz éve,hogy nézem a görög embereket,és  bizton állíthatom,hiányzik belőlük a tárgyak  olyan fajta misztikus imádata,ami  sokunk életét megnehezíti.Az erkélyen eszegetve,álldogálva gyakran elnéztem,mennyire egyszerűen vannak öltözve az  emberek.Egy rövid-vagy gyakran hosszú nadrág(istenem,a 40valahány fokban hosszú!) egy ing,vagy póló,egy szandál...és végtelen boldogsággal mennek ,kezükben a frappés pohár...mennek dolgozni.Jó,hogy üdülőfalu,de akkor is bevillan,mikor én indulok,mennyi minden van nálam.És mennyi fölösleges abból!..de vissza a parthoz:
Mikor  elérünk a Vassilikos paradise „beach-hez”-meglepődünk...a part,ahová kikötni készülünk,távolról egy kisebb repedésnek látszik a part sziklái között:hogy fogunk itt elférni vagy hatvanan?Ahogy közelítünk,és zajlanak az események,meglepődünk,mennyire csalóka is a látvány.A part mentén hajózva akár fel sem tűnik ez a part,de közelebbről már egész nagy.A személyzet mindössze 4 főből áll.A főnök,aki  kormányoz,egy lány,aki  főz-süt,egy tengerész-aki inkább moderátor,és a másik tengerész,aki dolgozik...gyakorlatilag ő köti ki a hajót,félmeztelenül,mezítláb szalad a fedélzeten,csúszik a köteleken,lendül a vízbe,úszik a sziklához-mintha ő mozgatná a hozzá képest nagy hajót.Mindannyian őt bámuljuk.Szikár kis ember,vagy ötven éves-de látnivalóan nincsenek egészségügyi problémái.Nem ropognak az izületei,nem gond a futásból lendülés...Eszembe is jutnak a Miskolci ötvenes munkások-ahogy a villamoson ülnek...meg,hogy  tényleg,mennyi minden eldől azzal,hogy hová születünk.
Kikötöttünk,lepakoltunk.Mindenki lehozza a kis motyóját,mert bár akármikor fel lehet menni a fedélzetre,minek feleslegesen mászkálni...elkezdődik az édes semmittevés!A víz itt valami elképesztően csodálatos.Görögországban amúgy is csodákhoz szokik az ember,és egy idő múlva az ingerküszöb is megemelkedik-egyre szebbnek,különlegesebbnek kell lennie egy dolognak,hogy elkápráztasson!Hát,ez itt káprázatos!Az a fajta kristályosan,fehéresen áttetsző víz,amin csillog a nap,és a renyhe szél fodrozása vibrálóra töri a víz alatti kavicsok képét...beljebb kissé zöldesre vált,majd még beljebb azúrkék lesz,magasból pedig mély telt kék árnyalatú..és mindehhez gyorsan mélyül,halakkal teli,és hűsítő.Minden együtt van,hogy órákig remekül érezzük magunkat.Pancsolunk,úszkálunk,sznorizunk,napozunk...gyékény se kell,kavicsos a part.Simán ráfekszünk,megszáradunk,majd ha felállunk,lepereg a bőrödről a felesleg.


Én az ilyen programokat szeretem,bárhol elvagyok napernyő nélkül,a sziklák alatt ...nézem a vizet,az eget,a sziklát...és egyszer csak azt vesszük észre,hogy ebédillat száll a levegőben.Souvlaki(amolyan görög rablóhús)sül valahol a sziklák között...hát persze,hogy látni kell!Elindulunk felfedezni a környéket.Régen bejáratott kirándulóhely ez,de annak ellenére,hogy könnyebbé tették a sziklák közötti járkálást,nem tűnik veszélytelennek-oda kell figyelni minden lépésre.De megéri:kiderül,hogy a „konyha” egy szurdokban van,itt készül az ebédünk,a tálalás pedig egy 12 csillagos,minden kényelemmel felszerelt,panorámás  étteremben lesz...ez persze vicc-de nagyon jópofa.Így néz ki:
Nagyon éhes voltam már 1 órára-bármit megettem volna.De a kevésbé éhesek szerint is remek volt a koszt...souvlaki,görög saláta,paradicsomos rizs ,friss kenyér.A végén a nagy bödönből repetázni is lehetett...én nem bírtam.
Ebéd után lassacskán indulni készültünk.Minden olyan végtelenül egyszerűnek tűnik:itt a tenger,ami szórakoztat és etet,a nap,ami  süt-éget,szól a zene..és már jól is laktam.Mi kell még?Sokszor történt már velem,hogy egy ilyen kis hajón utazva éreztem azt:most kéne megállni az időnek,ha nem is örökre,de néhány hónapra,ha így maradhatnék,az nagyon jó lenne...Az egyszerűbb élet témakörben hallottam a minap,hogy egy átlagos magyar háztartásban 10 ezer tárgy van.Dolgok,amik vagy elengedhetetlenül fontosak az életünkhöz,dolgok,amik néha ,aztán dolgok,  -és mennyi is ,ami soha nem kell...ha most összeszámolom,ehhez a pihentető, energiát adó,varázslatos naphoz hány dolog is kellett...
A keleti oldalon haladunk,következik a kikötés Apella beach-nél.Rövid az egy hetünk,ezt a csodálatos partot csak így,a tenger felől közelítve látjuk.Mihez hasonlítsam...görög-járó sorstársaimnak mondom:kicsit Petani,kicsit Matala,kicsit Bali.A többiek nézzék a vizet...




itt van térerő,lebonyolítjuk a családi hívásokat,aztán irány a fürdés.Pont olyan a víz,mint szeretjük...3-4 méter után mélyül,de akkor gyorsan.Meg már akkor mindegy is,milyen mély,lényeg,hogy öleljen,simogasson.Itt is zöldes-kék,kicsit olajosabb érzés,de csodás.A partot zöld fákkal benőtt domboldal veszi körül,itt látjuk,hogy sokan gyalog jönnek le a hegyről...már tudom,hogy nem fog beférni,hogy még egyszer ide jöjjünk a héten,így a hajó dudaszavára el is köszönök a parttól.Talán néhány év múlva,ha visszatérünk-akkor biztosan kocsival fogunk lejönni.
Pár perc után már Kyra Panagia partjánál vagyunk.Ha valaki Karpathoszról információt keresve nézelődik a világhálón,szinte biztos,hogy ennek a strandnak a képét fogja először kiadni a gép.A hihetetlen kék víz,sziklás part és előtérben a piros kupolás templom.Csak a part közelében állunk meg,nem köt ki a hajó,nyíltvízi fürdőzés van.Az a bizonyos kupola nagyon kicsi,szinte észrevehetetlen innen messziről.

Ha nem tudnám hol kell keresni,talán észre sem venném.
Így a védett korhoz közeledve csak óvatosan duhajkodunk...a  hajóoldalról történő nagy ugrásokat már csak nézzük-bár most jut eszembe:a 40. születésnapomon Kamena Vourlában még Nagy Medencébe  Ugrásokkal ünnepeltünk.Videó is van róla,hogy emlékezzek,ilyen is volt!Most csak leereszkedünk a lépcsőn,és úszunk egy nagy kört a hajó körül.Nagyon kifáraszt,mert emberes  a hullámzás,borzasztóan kell harcolni a tengerrel.Alig vonszolom fel magam a lépcsőn,már indulunk is.Vissza felé úton  már elcsendesedett a társaság,nézzük a vizet,lógatom ki oldalt a lábam,pont a kalóz-zászló mellett ülök...5 óra körül tűnik fel Pigadia az öbölben.Még javában tűz a nap,mikor kiszállunk,mindenki boldog,elégedett-szép nap volt ez...és a vacsora még csak most várt ránk...eldöntöttem:ma kagylós nap lesz.Még nem választottuk ki az éttermet,de az biztos,csak oda megyünk,ahol kagylót tudok enni.Franciaországban megint kimaradt-már másodjára.De volt az az ár,amit már nem lett volna szívem kiadni érte...most keresünk valahol valami barátibbat.
És íme,találtunk.Ilyen kagylót most ettem először-fokhagymaszószban úszó  zöld kagylók-jó nagyok.Bevallom őszintén-a szomszéd asztalnál ülő 4 év körüli görög kislány lepipált!Ő is ugyanezt ette,de profibban,mint én.Csak úgy hirtelen bekapta az egészet...én kipiszkáltam belőle,ami nem tetszett,bárki bármit is szólt hozzá-

Szeretjük a görög konyhát.És ezen a szigeten eredeti konyhát vittek...sok jó görög étellel.Az a baj  az egyhetes nyaralásokkal,hogy csak 7 vacsora lehet benne,pedig sokkal több jó étel és étterem van.Reggel pékséges reggelink szokott lenni-írtam már erről valahol-,délre egy kevés,vagy inkább sok gyümölcs,aztán vagy egy késői ebéd valami halászfaluban,ha úton vagyunk,vagy vacsora a szálláshelynél...az esték közeledtével 2 dolog között kell döntenünk.Gyroszos este legyen,vagy „greek cuisine”-görög konyha.Merthogy a gyros nagy kedvenc.Ez általában úgy néz ki,hogy rendelünk 2 gyros-pitát(ez a sétáló változat,amit menet közben is megehetnénk,vagy üldögélve a parton)és,hogy komplett legyen az élmény,rendelünk hozzá egy adag sült krumplit,meg egy tál tzatzikit...aztán a tzatzikit a krumplival mártogatva eszegetjük,a gyroszt harapdáljuk...persze ez csak ott működik.Hiába próbáltuk itthon,ha nem az a minőségű alapanyag,nem az lesz a végeredmény sem.

Vasárnap
Reggel átvettük a kis kölcsönkocsit:Fiat Panda...a sziget úthálózata egészen kiváló,nem régen készült el az É-D útvonal.Fontos tudnivaló,hogy mindössze 3 benzinkút van a szigeten,és szinte egy helyen van mindhárom,Az egyik ráadásul vasárnap nincs is nyitva...így meggondolandó a tankolás!Az első nap rögtön a „nagyágyú-látnivalóval” kezdjük:Olympos falu.Észak felé haladva viszonylag messze van.Úgy 30 km.De beletelik jó órába,mivel kanyarog is az út rendesen,meg annyi a látnivaló.

A sziget errefelé elkeskenyedik,így nem egyszer  érünk olyan helyre,ahol a szirten megállva mindkét oldalon a tengert látjuk...és egészen különleges  kőzeteket látunk.A szokásos zöld növényes rész után jön a "tundra",majd valami egészen érdekes kőzetre leszünk figyelmesek.Amolyan palaféle anyag ez,fekete kis darabokban...ahogy süti a nap,grafitosan csillog,verődik vissza.Egészen földöntúli élmény.Persze ezt is elnézegetjük jó ideig...  látunk...mini Santorininek  mondanám.Többször támad olyan érzésem itt,mintha egy Mini- Krétán volnánk.Olyan tájak,partok köszönnek ránk,mint a  Krétán látottak,csak  valahogy összetömörítve,koncentrálva ...Van mása Firának (Olympos),Elafonissinek(Diakoptis), Pigadiáról meg Chania óvárosa is eszünkbe juthat,és mini szurdokok is vannak.





így telik az út Olymposig.Aztán egyszer csak felsejlik egy kanyar után a város.Ismerős a kép.
Beparkolunk Olympos falu elején,és elindulunk a felfedezésre.Kicsi a falu,de kísérteties a hasonlóság Santorini  városaihoz.Olvastam,hogy a hagyományőrzés a  jellegzetessége a szigetnek,és leginkább ebben a falucskában érezzük majd ezt.Az első benyomás rögtön ez volt:az első bolt-reggeliző-kávézó tulajdonosa,pincére,eladója egy jó hetvenes,fekete ruhába öltözött,kendős nő,aki folyékony angollal  irányítja a boltot...a bevezető utcán végig kézműves termékeket árulnak:kendők,terítők,textilek,bőrök-papucs,kabát,öv,-minden mennyiségben,képek,kerámiák...meg  élelmiszerek:fűszerek,olaj,lekvárok,méz,ahogy mondani szokták-mi szem szájnak ingere.Érdekes,hogy szinte csak 60 feletti eladókkal találkozunk,valahogy fiatal nem akad itt...amúgy is kissé kihaltnak tűnik a falu,igaz,nincs még 11 óra,de azt hittem,többen leszünk túristák.Az egész falu nem nagy,de  ez nem azt jelenti,hogy gyorsan  végigmegyünk rajta...azt a kellemes zeg-zugos,eltévedős kisutcás települést kell elképzelni,ahol  többször is  visszatekergünk -kanyargunk ugyanoda,de mégis minden  alkalommal akad valami ,amit  éppen csak akkor vettünk észre.Uralja azért a falut a vendéglátás-éttermek ,szinte minden második  üzlet az...becsalogató ember is akad,szerencsénk lett  egy tájékozatlant kifogni.Szoktam azt mostanában,hogy a „honnan jöttél?”-kérdésre visszakérdezek,”mit gondolsz?”...na itt is ezzel színesítettem a napot.A hölgy felsorolt vagy 5 nációt,majd kijelentette:több nincs...Hát,próbáltam rásegíteni aktualitással-vízi világbajnokság,vízilabda(épp akkor zajlott!)...de úgy tűnik,Karpathoszig nem ért el ennek az eseménynek a híre.És valóban,Pigadiában több bárban nagyképernyős TV-vel is szórakoztatták a nézőket,de inkább foci meccsek mentek,a mi VB-nket nem láttuk... Jellemzően az olaszok vannak legnagyobb számban,a pincérek is mindenhol beszélnek olaszul.És minket is gyakran olasznak néztek.Érdekes,mert nincs is igazán  közel...

A falu tetején ,tényleg a tetején áll egy pad.Ha itt leülünk,a tengert látjuk,jobbra nézve megint Santorini jut eszembe,olyan a táj.Bal oldalon egy kézműves szélmalom-kicsit elhagyatottnak tűnik a falu...itt fenn is csak turisták vannak,azok is csak néhányan.A házak szépen felújítva-de zárva szinte mindegyik.Lehet,hogy nem jó időben jöttünk,és később indul be az élet?
Egy-két óra  tekergés után a legelső helyen vásárolunk pár péksüteményt,mert fürdeni indulunk Diafaniba.



Csak 7-8 km-re van,remek új út vezet oda,mérsékelten kanyarog,de ezt itt meg kell szokni...Meglepett,mikor leértünk a tengerhez,hogy milyen szép kis falu ez...szupermarkettel,éttermekkel,rendőrséggel,kikötővel.Nem is kellett volna az a péksüti,simán lehetett volna itt gyroszozni...de ugye így már megvan az ebédünk.A fürdésről pedig:Ez a part pont nekem lett kitalálva.Az a fajta kerek kő,amit szeretek.Amihez nem kell a gyékény-törülköző,mert mikor kijövök a csodás vízből,csak elfekszem a köveken,amik  langymelegek,és pár kis ficánkolás-fészkelődés  után anatómiai matracként veszik fel a hátam körvonalát!A  víz itt nagyon csendes,jó hőmérsékletű,jól úszható.Úszunk is sokat,pihengetünk,eszegetünk.Nem nagy az élet,különben is a falu legvégén pakoltunk le,úgy vesszük észre,itt inkább görögök vannak.A szieszta végén kezdünk  felszedelőzködni.Sokat fotózunk,karakteres képeket lehet itt csinálni,annyira „görög” a falu...(Az egyik ház előtt egyszer csak leparkolt egy kocsi,egy idősebb nő pedig elkezdett Lidl-s szatyrokat kipakolni...szeretünk a görög Lidl-kben vásárolni,hát megkérdeztem a nőt,merre van az üzlet.Ó,Rodoszon...-hát,ilyen ez a sziget.Nekem nagyon tetszett ez a kis jelenet,hogy fürdőcskézünk itt egy csodás szigeten,a legközelebbi Lidl pedig Rodoszon van...Biztosan van a világon valaki,aki érti,hogy mi nekem ebben a boldogság...
Vissza indulva dél felé,többször megálltunk nézelődni.Annyira érdekes ez a rész,a kövezet,a növényzet-vagy éppen ennek a hiánya...és szerencsére nincs forgalom.Egyébként is jellemző,hogy mikor másodjára megyünk egy úton,már ismerős,tehát rövidebbnek tetszik.És,mint írtam,itt nem is nagyon vannak távolságok.Gyorsan feltűnik az egyik benzinkút,aztán rögtön utána a másik-tankolni azonban nem kell még.A három nap alatt 30 eurót költöttünk üzemanyagra,pedig sokat mentünk...
Még  5 óra körül sem járt az idő,így egy nagy elhatározással elkanyarodtunk a nyugati part felé...Spoa városánál jobbra kanyarodva igazán nem kellett sokat menni.Lefkos...szuper hely.



Azt tudtam,hogy több öböl,part van egy helyen,de még így is meglepett.A hegyről lefelé egyszer csak megjelent egy tábla:balra 1 strand,jobbra  3 másik...a bal oldali POTALI BAY,egy majdnem Myrtos(Kefalonia),ha már eddig hasonlítgattam...
 hosszan kinyúló fehér szőnyeget varázsoltak a hullámok,bőven fodrozódtak,és zúgott a víz,ahogy húzódott vissza a hullám.Elég komolynak nézett ki,nem is akartam bemenni,mert még a jobb oldalra is át akartunk nézni.Míg fotózgattam(itt vagy  egy kép)

,férjem-Tamás már benn is volt,az egyik nagy hullám tetejéről kiabált.Na,amíg ő pancsolt,elnézegettem a part távolabbi részére,és egyre erősödött a Kefalóniai-Myrtos-érzés.Nagyon hasonló part,persze kisebb felvezetéssel...Vagy csak olyan ez,mint az egyszeri pedagógus:ha sokáig nevelsz gyerekeket,sok osztályod-csoportod van,egy idő után minden gyereknek lesz „utóda-hasonmása”...
Aztán végül csak otthagytuk ezt a fehér homokos-köves Potalit,és jobbra kanyarodtunk...egészen meglepő volt,milyen kis nyüzsis helyre érkeztünk...Igaz,hogy csak keskenyen a part mellett végig,de igazi élő kis városkába botlottunk.Éttermek,bárok,még autókölcsönzőt is láttunk.Ahhoz képest,hogy mennyire kicsi a sziget,meglepően sok autókölcsönző van.Az úton meg nem nagy a forgalom,úgyhogy a lakosoknak nem lehet sok kocsija!Csak napokkal később néztünk egymásra:Te figyelj,az egész szigeten nincs egy közlekedési lámpa sem!És valóban,úgy élnek az emberek,úgy közlekednek,hogy  a szemükre vannak utalva.És zebra sincs,egy sem.Igaz,hogy a görög közlekedési szokásokba nem is igen illeszkedik be egy  gyalogátkelő hely.Kíváncsi lennék,hogy szereznek jogosítványt a görögök...Merthogy a Kresz szabályoktól nem nagyon hagyják zavartatni magukat.Mindent felülír az emberi kapcsolat.Ha ismerőssel találkozik egy autós-hát megáll.Ott,ahol meglátta az ismerősét-legyen az bárhol,és álljon mögötte bármennyi kocsi,vagy képezzen bármilyen akadályt is...mindig döbbenten nézzük,milyen  türelmesen várják ki,hogy befejeződjön  a megbeszélés elől.Állnak a sofőrök,könyökölnek ki az ablakon,dudorásznak(merthogy szól a zene minden kocsiban).Még azt is el tudom képzelni,hogy vizsga közben is megtörténik egy ilyen...annyira jellemző ez az utakon.
Lefkos:széles homokos part,az öblök lezárásában pedig kis sziklák.Épp akkorák,és olyannyira elterpeszkedve,hogy sétálgatni lehessen rajtuk.Kis padot is tettek az egyik viszonylag lapos helyre,ez a kedvenc fotópont,szinte sorban állás van,hogy a padon ülve készülhessen a fotó.A legjobb,hogy ezek a sziklák kisebb lejtőkben végződnek,így több öbölkében lehet lepakolni,és mint kis magán parton fürdőzgetni...Miután a sziklák a nyílt víz felé zárnak,nagyon csendes a tenger,sehol egy hullám,egy fodor.Remekül lehet úszkálni.A pipát a kocsiban hagytuk,és mivel már jó sokat eljöttünk a parttól,mire megtaláltuk a saját kis öblünket,már nem mentünk vissza.Láttuk viszont,hogy sokan sznoriznak,tehát biztosan van mit nézni.
HÉTFŐ



A második kocsis napunk.Újra északnak indulunk,Achata beach lesz a mai első fürdés helye.Mondhatnám,hogy a szokásos part-mindenkinek kívánok ilyen „szokásos” fürdőhelyet!Akkor,milyen is...széles,kavicsos part,közepesen hirtelen mélyülő víz...kétoldalt sziklák,a vízben barlangokkal,tetejükön  kis imahelyek-vajon ki jár oda imádkozni-fohászkodni?Aperi előtt jobbra kanyarodva vezet le a tengerszintre az út-csodálatos a növényvilág,zöldell,mintha csak Ausztriában járnánk a hegyekben...közben meredek szakadékok,kihajló fák,észvesztő kanyarok.Néha  égnek áll a hajam,amikor meglátok egy közeledő kocsit:hogy fogunk itt elférni?Aztán feltapadva a sziklára,megússzuk a találkozásokat.Lenn a partnál még sok a parkolóhely-korán érkeztünk.Több magyar is itt van-az egyetlen hely,ahol  találkoztunk hazánkfiaival.Sokat beszélgetünk az egyik párral,ők is gyakorlott görög-járók,tudnak érdekeseket mondani.Így kicsit tovább is maradunk,mint szerettünk volna,már dél elmúlik,mire elindulunk.

Egy másik  sok-strandos part lesz a mai élmény:Amoopi.Csak 7 km-t megyünk Pigadiától.Egy kisebb üdülőfalu(tényleg kisebb,otthon egy utcában is több a ház...),éttermekkel,szállodákkal,még egy posta is van.Jónevű étterem is van itt,a Calypso.A lényeg azonban a part.Jobban mondva az egyik part.Nem az első...az első az amolyan Balaton feeling-de sokan ezt szeretik.Az én szemem azt látja,hogy emberek álldogálnak térdig a  homokos vízben,vagy üldögélnek derékig merülve.Nem tudom,mekkora élmény ez,mi mindenesetre tovább megyünk.Itt is,mint Lefkoson,több part van  egy helyen.Már itthon beleszerettem a Kaszteria nevűbe-sárga sziklák,azúrkék víz,és sok-sok hal...na itt vagyunk egész estig!Egy-egy ilyen  sziklával  körülölelt  öblöcskébe még napernyő-napágy is be van készítve.Hogy minden luxus  adott legyen...itt láttuk a legnagyobb sünöket.És  itt csináltuk a legszebb képeket.Mondjuk,itt nem is nehéz.De valahogy annyira összejöttek a fények is.Különleges hely,talán kicsit jobban figyelnek itt a környezetre,a kialakításra,mint általában a görögöktől megszoktuk.A kerítések kijavítva,megszögelve,a szemét összetakarítva-jobb gazdái ezek az „amerikás” görögök a szülőszigetüknek,mint  máshol láttuk...(bevillan néha,hogy jutottunk el Lefkada szigetén a csodálatos Agiofili partra-micsoda elhanyagolt erdőn keresztül vitt az „út”-és mennyire másabb itt!)






A mai program a Hedonizmus-így nagybetűvel...fekvés Zeusz fényesen ragyogó napja alatt-néha belekortyolva egy jó doboz görög narancslébe,vagy beleharapva Európa egyik legzamatosabb őszibarackjába.Aztán ezeket megunva kis pancsi a néha kék,néha zöld,de mindig  lágyan símogató és langyoska tengerben...szemüveggel megnézzük az alattunk úszkálgató kis és nagyobb halakat-talán ekkor  ötlött fel bennem,hogy  még nem is ettem idén gavroszt-...aztán egy szikla árnyékába húzódva  kődobó versenyt rendeztünk...felhozzuk a legnagyobbnak vélt tengeri sünt-aztán rádöbbenünk,hogy a víz bizony mennyire felnagyította...a döbbenettől magunkhoz térve megesszük a maradék barackot,aztán napozunk kicsit...még kevés úszkálgatás,aztán éhesek lettünk.Bár tervbe volt véve a Calypso,aztán mégis inkább Pigadiában ettünk.
Ha jól emlékszem,a Mamma Mariában.Ezt egyébként nagyon ajánlom.Bár annyira zsúfolt volt,hogy úgy éreztem,mindenkivel egy asztalnál ülök,és mindenkivel egy tálból muszakázok,nem zavart.Én ugyan csak egy adag ételt tudok megenni,egy nagy sörrel ledolgozni,de szeretem látni,hogy mennyi jó étel vár még ránk.Ha idén már nem,hát jövőre lesz belőle valami!

KEDD
Az utolsó kocsis napunk.Délre indulunk,úgy hívják a partot:Diakoptis.Állítólag nagyon szép lesz.A képek legalábbis ezt igérik.De itt az utat már legalább annyira várjuk,mint a célt...dél felé indulva azonban más lesz a helyzet.Nem nagy a távolság errefelé sem-hogy is lenne,az egész sziget kicsi.Tizen-húsz kilométert megyünk csak,de megint úgy változik a táj,mint máshol 100 kilométer alatt.Elindulunk a tengeröbölből,áthajtunk a hegyek között tekergő  szerpentineken,és egyszerre csak egy fennsíknál találjuk magunkat.Itt megállva egy sík kis területre látunk le...ott a reptér.Innen olyan mókásan kicsi...úgy,mint a Debreceni...és valahol ott a reptér mögötti úton kell kanyarogni Diakoptishoz.Innen egyáltalán nem látunk a reptér mögött utat,de ez ugye nem tarthat vissza.Alig nézegetem át a jegyzeteimet-itthon már leírtam,mit kell keresni ,merre kell kanyarodni-szeretem az az érzést,mikor az itthon még ismeretlen és értelmetlen nevek ott a helyszínen elkezdenek élni!Hát,most ezt nem élhettem át-semmi eligazítást nem találtunk.Be kellett menni a reptérre-szerencsére sok taxis (sok?talán 5) álldogált,gépre,utasra várva.Ők eligazítottak.Csak úgy 100 métert tévedtünk el.Visszatalálva az útra,már egyértelmű lett:mint hangyák a boly felé,araszoltak szép lassan(lévén földút!) a kölcsönzött kocsik,egymás után.Sík területen voltunk,ameddig a szem ellát,semmi más nem volt,csak a rendezett sorban vonuló kocsik-tényleg mókás volt!Én szeretem a görög-hegyes  egyedüllét-érzést(nem tudom,hogyan lehet nevezni),mikor a Földnek ezen a varázslatos darabján körbenézve nem látok senkit...és mégis tudom,hogy valahol az út alján közeleg egy kocsi,amiben ugyanilyen élményvadászok ülnek,mint mi.És néhány kilométer után találok egy települést,ahol azért ott van a civilizáció, mindent nyújt,amire akkor éppen szükségem lehet...
Így közelítettünk a Diakoptisnak nevezett part felé.Az előttünk menő kocsik felverték a földút porát,be kellett kapcsolni a légkondit-pedig nem szoktuk.Jöjjön csak be a szél az ablakon,hozza magával azokat a jó kis illatokat,és persze szeretjük hallgatni a kabócákat is!Itt azonban kis-motor-zúgást hallgatva közelítettük a partot.Messziről látszódott,hogy fehér homokos a terep,átlátszó,kékes,világító a víz.És közelebb,még közelebb már a rózsaszín is látszott-a rózsaszín homok.Újra csak a mini-Kréta érzés:Krétán van egy nagyon híres strand,az Elafonissi...ott ilyen  koralltörmelékkel  kevert  a homok,attól rózsaszín(Nem tudom  itt mi teszi azzá,de másban is van hasonlóság.Az állandó széltől a homok gyorsan szilárdul,és sivatagszerű dűnéket alkot.A  ciprusok pedig elfekszenek,és csak a felső végükkel kukucskálnak ki a levegőre.Nemrég tapasztaltam meg,hogy ezek  nem holmi kis pártíz centis bokrocskák:az egyiket megemelve láttam,hogy majd egy méteres hosszú(vagy magas,melyiket mondjam rá?),csak az állandó széltől nem tudnak „állni a szárukon”.Mire lepakoltunk,megvolt a kötelező fotózkodás oda -vissza egy olasz családdal,szétnéztünk,addigra elég sokan lettek a parton.Folyamatosan érkeztek a látogatók,telik a parkoló...hívogató ez a sivatagi dűne-szerű dombocska,felmegyek,nézelődök,fényképezgetek.És azt veszem észre,hogy bár alig 50 méterre vagyok  az emberektől,szinte teljes csend van körülöttem.Na jó,a szél azért süvölt,de az is része tud lenni a csendnek!






Próbálom körülírni,de aki nem tapasztalta,nem biztos,hogy érti:úgy van csend,és az is csend,ha a szél süvít,a hullámok csapdosnak,de-ember által keltett hangokat nem hallok...jó sok képet készítek,nagyon érdekesek ezek a ciprusbokrok...meg van kevés szurokfű,kakukkfű,meg ez a mindenhol lévő tengeri liliom.Míg fotózgatok,férjem-Tamás megunja a sok és hangos olasz fiatalt,és menni akar.Őszintén szólva,azért hagytuk ott ezt a partot,mert homokos volt.Ha fürdünk,ez a homok úgy befolyik mindenhová,hogy a kocsi is tiszta homok lesz tőle,takarítást pedig nem terveztünk be.Úgyhogy,irány egy kavicsos-köves part!
Észak felé haladva,Arkasa városka felé egyszer csak megláttunk  3  szélturbinát.Beszéltünk már róla,hogy  itt aztán lehetne a szélből energia-hát van is.Nem tudok kitől kérdezősködni itt erről,pedig nagyon érdekelne,milyen arányban adja a sziget energiaellátását a szélerőmű.És szerencsére egy elég terjedelmes napkollektor telepre  is bukkanunk.Itt a délnyugati csücsökben nincs is nagyon más.Az út nagyon új,valószínűleg ez az alternatív energia-telep is...örülök neki,mostanában egyre több-mindennek,ami nem szennyezi szegény-kis Földünket!
Mire mindezeket átgondoljuk,szinte már meg  is érkezünk Arkasába.A város elején el kell fordulnunk balra,így jutunk a híres-neves Agios Theodoros beachhez.



Útjelző tábla nincs,ki kell szállnom érdeklődni.”Ott a tábla”-mondja a boltos,és valóban volt egy jó A4-es kiírás...sokszor jártunk már így....viszonylag sokat kellett menni,és azt hittem nem is lesz már itt semmi,mikor hirtelen sok parkoló autót láttunk,part meg nem volt.Megálltunk,kiszálltunk...körbenéztünk.Hát,ez nem olyan tengerszintes lekanyargós part!Hirtelen szakadék,és az oldalába bemarva egy lejtős út,ahol lejár a fürdőző.(Meg a büfés.Nemsokára ugyanis azt vettük észre,hogy a parkoló kocsik között van egy amolyan „Üvegtigris”,és a büfés kismotorral viszi le a rendeléseket a strandra...)A víz gyönyörű,sima,már látom,hogy sokat fogunk itt úszkálni.Sok a görög,turista  meg alig.Elindulunk lefelé,és azonnal látjuk a strand fő vonzerejét,az agyagot  a  hegyoldalban.Merthogy itt meg agyagos  a „kőzet”.És vizes kézzel simogatva rákenhető a testünkre,bőrünkre.Rászárad,és közben ápol,meg mindenféle jó dolgok  szívódnak fel belőle   ...én többször bekenem magam,aztán úgyis leolvad,ha fürdök.És sokszor fürdök,mert remek a víz!Késő délutánig maradunk,egyszer még tapsot is kapunk:az itt strandoló helyiek jutalmaznak ezzel,mert amolyan  késői sziget-reklámként bekenem a karomat az agyaggal,majd válltól kezdve vízzel beleírom:Karpathos.Ahogy fenn látható.  

Aztán átmegyünk Arkasán,a szieszta vége felé-de még mindig őrült hőség és kihalt utcák...úgyhogy tovább állunk,Finiki felé.Ez az a halászfalu,ahol a sziget legjobb haléttermei vannak.Hát,nem tudom,hány háztól számít falunak egy falu,de ahogy már írtam ,itt jó,ha 10 ház volt...abból 2 étterem volt nyitva,hát az egyikben elkövettünk egy komplett nagy haltálat-de azért kisebb lett,mint a tavalyelőtti Krétai.
Megbírkóztam vele!Tudom,nem mindenkinek vonzó az ilyesmi,de biztosan jó néhányan azért irigykednek-íme:
Késő délutánra végeztünk Finikiben,és este 8-ra kellett visszavinni a kocsit.Vagyis még befér egy kis tekergés.Nem tudunk szabadulni a gondolattól,hátha nem véletlenül lett Kyra Panagia a legtöbbet fotózott rész.Nézzük hát meg!
Az Arkasaból  a fővárosba vezető út rövidke ugyan,de mégis tartogat meglepetéseket:egy Menetes nevű városkát,ahol nem álltunk annyit,amennyit szerettünk volna,és amennyit kellett volna!Sajnos Kyra Panagiara koncentráltunk,így  kimaradt egy jobb élmény!Most már tudom,hogy ott kellett vona inkább kószálni,vagy legalább másnap távolsági busszal felmenni.Merthogy parádés a kilátás!Menetes   a sziget déli részén,a kelet-nyugati tengely közepén van.A hegy tetején.Erre-arra forgolódva csodás kilátás nyílik a tengerre,a hegyre-és,hogy még fokozzák a látványt,egy kolostor is épült ,csak úgy az egyik oromra...na ezeket nem néztük meg,hanem lementünk arra a bizonyos  legtöbbet fotózott partra.

A távolság újra nem nagy:Pigadia-Aperi-és utána egy csodás szerpentin a hegyről lefelé a partig.Az út annyira jó,hogy távolsági busz is jár erre.Itt az út:

És a part.Rosszkor jöttünk.Az,hogy túl sokan vannak,megértem.Sajnos más is szeretné látni ezeket a szépségeket.Csak mire mi odaértünk,a nap már eltűnőben volt a hegy másik oldala mögött,nyugatra.Így  a színeket,amiket a képen látni szoktunk,élőben nem láttuk.Minden kissé fakó volt,kissé életlen,kissé  színtelen-pedig csak a napfény múlt el!Azért fürödni remek a víz,amolyan  opálos Jón-tengeres színe van itt.Le nem látni,de biztos,hogy hirtelen mélyül,kavicsos,hullámzó...szóval olyan,amit szeretek.A házak,szállodák nagyon szépek,tele van minden utasokkal,kocsival.Hat óra előtt pár perccel egyszer csak a tömeg fele  elkezdett készülődni,majd villámgyorsan kiürült a part-na,innen tudtuk,hogy   jár erre busz.Még élveztük egy kicsit az üresebb környezetet,de a fakó fényben már nem volt ugyanaz a látvány,a híres  piros kupoláról sem tudtunk igazán jó képet készíteni.Nem mondom,hogy rossz volt,de így  utólag inkább Menetesben kellett volna maradni!
Útban hazafelé még megálltunk egy út menti supermarketnél,vásárolni.Nyaranta igyekszem  úgy vásárolni,hogy beszerezzem  az éves fűszerigényünket:kakukkfüvet,bazsalikomot,oreganot mindig Görögországból viszek,de az idén már babérlevelet is kerestem.Azt az üveges,nagyobb kiszerelést jó venni,amiket a helyiek is szoktak .Visszacsavarozható üvegben,hogy megmaradjon az aromája....meg persze veszünk barackot,paradicsomot.Férjem-Tamás Magyarországon nem szokott barackot enni,mert otthon az lutri.Néha finom,néha nem-és ő nem szereti,ha nem.Na,ez itt nem fordulhat elő.Naponta megbízható vevői voltunk a gyümölcsárusoknak.
Szóval visszavittük a kocsit....volt már olyan,azt hiszem Kefalonián,hogy  a pasi telefonált éppen,amikor visszaérkeztünk  az akkori   kocsival-befogta a fél kezével a kagylót,megkérdezte,minden rendben van-e...mi mondtuk,igen.Erre elvette a kulcsot-Good night..és telefonált tovább.Ehhez képest itt komoly átadás-átvétel zajlott...A kölcsönzős hölgy kijött velünk,megnézte az üzemanyagszint mérő állását,majd  udvariasan elköszöntünk...nagyon szuper három nap volt.
Az utolsó két nap már csak Pigadiában kóboroltunk.Kényelmesen keltünk,vásárolgattunk,reggeliztünk.

Fürödtünk,sznoriztunk-ekkor fedeztük fel a jó kis sznoris helyet a rozsdás zászlórúdnál.Az egyetlen nap volt,hogy sziesztát tartottunk,eddig sajnáltuk rá az időt.Szerdán jól ki lustálkodtunk magunkat.Azért a kora estébe csak belefért,hogy felsétáljunk a kikötő felé,megnéztük a nagy teherszállító kompokat-Úristen,mekkora hajók ezek,az ember alig  tudja elhinni,hogy egy ekkora monstrum fennmarad a vízen!Mellettük  kis játékhajónak tűntek a kirándulóhajók!És felmentünk a város temetőjéhez...a kikötő felett egy szikla tetején van.Mennyire más itt ez is.A görög temetkezési szokások nagyon furcsák,nem kell nekik sok hely...ez a temető is akkora,mint otthon a kis Tesco.Egy sziklaormon,körbekerítve.Felettünk ragyog a nap,körben pedig a zúgó kék tenger...nagy csend volt.
És azért csak ide kívánkozik  az utolsó vacsorám:Gavros freskos tiganitos...ez sok kis hal,bundázva,kisütve.Tzatzikibe mártogatva.Ez  az  étterem nem volt annyira jó választás,sokat kellett várni,kicsi is volt az adag,meg mit tudom én...talán az is,hogy már csak  egy  nap...ez is ajándék.
Merthogy az utolsó napon este fél 8-ra jött értünk a transzferbusz.Mindenki jól jár ezzel:a szállásadó jelezte,hogy 15 euro felárért 6-ig a szobában maradhatunk .Vagyis van még egy majdnem teljes napunk!Persze,pakolni kell már,meg minden ilyesmi,de ez nem szokott sok időt igénybe venni,úgyhogy irány a rozsdás zászlórúd!Nagyot fürödtünk,sok mindent láttunk!És 5 körül még lementünk a közeli gyroszoshoz egy legutolsó  gyroszért...
2017.julius 27. 22 óra
Vagyis fél órával korábban szállt fel a gép.Előttünk az Osloi gép állt be-egy csomó svéd,akik a hidegbe mentek,és sokkal  tovább,mint mi...őket elnézve,kicsit  könnyebb szívvel mentünk a géphez-mert gyalog mentünk ki úgy 100 métert,és szálltunk fel a gépre.Szélcsend volt. Tomboló széllel fogadott,és csendesen engedett utunkra minket Karpathosz...nagyon jó volt itt.Persze nem nagyon van görög hely,ahol nem jó-és mindig az a legjobb,ahol nemrég voltunk...hogy is van ez igazán,nem vagyok biztos benne.Talán még egyszer  eljövünk,és nem kizárólag azért,hogy ezt a kérdést eldöntsük.Mert Kréta is így nyílt ki igazán:végigjárni a szinte „kötelező nagy” látnivalókat,aztán  a csendben megbúvó titkos kis helyeket,amik legalább akkora élményt nyújtanak.És Karpathoszon még csak a kötelezők voltak meg...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése