Alapvetően nyári típus vagyok,nulla foktól rügyfakadásig
legszívesebben téli álmot aludnék...így nagyon meglepődött a család,amikor felvetettem az adventi kirándulás
gondolatát.Persze az ötlet
felmerülésében nagy szerepet játszott egy nagyobb összegről szóló
nyereményutalvány.Májusban nyertük,amikor már mindkét nyári programunk
leszervezve,kifizetve várta a megvalósulást.Elveszni meg ugye mást sem
hagyunk,nemhogy utazási utalványt!Hát
el „kellett” kezdeni gondolkodni,mire is
költsük!Bár minden évben lenne egy ilyen „gondom”!
És mert az őszt nem tudtuk szabaddá tenni,maradt a téli
utazás.Pár évvel ezelőtt volt egy munkahelyi kirándulásunk Bécsbe,akkor jó volt
az idő,és ugye mostanában már decemberben is „fakadnak a rügyek”?!
Egy hozzám hasonló napimádó embernek ez az egyik
legfontosabb szempont!
Az utazás legkellemetlenebb részén az elején estünk
túl.Minden képzeletemet felülmúlta az a téli népvándorlás,amit advent ezüsthétvégéjén megtapasztaltunk.Pedig az utóbbi
években már Bécs mellett más városok felé is veszük az irányt mi magyarok,de(sajnos
vagy nem) ezek a városok szintén nyugat felé vannak...elképesztő számú autóbusz
és személyautó volt az utakon!Leginkább a benzinkutaknál láttuk,éreztük ezt,néhol egyszerűen nem fért el több
jármű!Állítólag aranyvasárnap még ennél
is többen vannak,bár ezt józan ésszel már el sem lehet képzelni!
Mi Pozsonnyal kezdtük
a hétvégét,ahol azért még nem olyan mértékű a vásár látogatott sága,mint
Bécsben,de a határig együtt vándoroltunk a „bécsiekkel”.
Szóval Pozsony...eddig
nem gondoltam úgy a szlovák fővárosra,mint amit feltétlenül meg akarok
nézni.Most is csak véletlenül merült
fel.A határtól Pozsony felé haladva még
annyira sem változott meg a táj képe,mint amikor Borsodból átlépünk Heves
megyébe.Éppen,mintha Magyarországon autóznánk...olyanok az utak,olyan a táj,a
házak,az épitészet,a falvak.Furcsa,amikor átlépjük a határt,és másik országban
autózunk,mindig szoktam érezni valami idegenszerűséget.Itt pont olyan,mintha
otthon autóznánk!Nincs is nagy idő ezen töprengeni,pillanatok alatt ott vagyunk
Pozsonyban.Az időjárás eleinte nem kegyes hozzánk,nincs hideg,nem esik,de
nagy a köd!Annyira,hogy a várból-ahová
először felmegyünk-körbenézve szinte semmit sem látunk.Még csak sejteni sem
lehet ,merre van a Duna vonala,pedig állitólag
gyönyörű a panoráma a vár
kilátójából.Budapesthez hasonlóan itt is
a város hegyére épült a vár.Nem nagy,és szerkezetében is teljesen más.Egyszerű,letisztult
formáju-ahogy mondani szokták.Egy szép kerttel,néhány szoborral,könnyen bejárható.Mondjuk
mindez érvényes a városra magára is...a legkevésbé fővárosszerű főváros,amit
eddig láttam.Látszik,hogy nem annak „született”.Ha hasonlítani kellene,hát valahol
Székesfehérvár és Eger között van,az épületeit,központját,terek nagyságát
illetően.Az óvárosi részre gondolok itt leginkább.Mert persze ott
barangoltunk,sétálgattunk hosszasan.Tulajdonképpen
itt vannak a „kötelezők” is(vagyis azok az emlékművek,templomok,házak,amiket
minden városban megnéz a magára valamit is adó turista).
A Szent Márton koronázási templom,ahol számtalan magyar
királyt koronáztak,és királynőként Mária Teréziát is.A régi pozsonyi magyar
szinház-ma már Szlovák Nemzeti Szinház,és
jó néhány épület,amely a magyar történelemben szerepet játszott...a
főúton haladva jobbra-balra nézegetve „jönnek” szembe a magyar történelem nagy
nevei:
Zichy kastély,Erdődy kastély,Grassalkovits kastély,Pálffy kastély...ezeket
a hangulatos óvárosi részen bóklászva lehet megnézni.Ez a rész nagyon
szép...azért is ,mert gondozott,tiszta,és azért is,mert ÉL.Vagyis az egymás
mellett álló épületekben nincsenek lezárt üzletek,papírral betapasztott
kirakatok,szeméttel beszórt portálok...minden üzletben működik
valami,rengeteg a
kereskedelmi,vendéglátóipari szolgáltatás .És ezek feltűnően hangulatosak!
Van
itt skót pub,mexikói étterem,igazi olasz Pasticcherio,hogy csak néhányat
soroljak.Alacsonyabbak az épületek,keskenyebbek az utcák,mint
Budapesten,de
színesebb,változatosabb az
utcakép.Valahogy minden kisebb léptékű.A cukrászdák,az édesség és souvenir üzletek,és
maga a karácsonyi vásárnak helyet adó főtér is!Kevesebb a pavilon,de minden
izléses,rendezett.Nagyrészt a vásárlásban kimerült,megéhezett emberekre gondoltak,mert sok a jófajta
ételt,italt kináló bódé.Csak kisebb részükben árulják az ilyenkor megszokott karácsonyi csecsebecséket.Szalmafonott karácsonyi
diszek,üveggömbök,száritott gyümölcsökből asztali
diszek,gyertyák,koszorúk.Nagyon más az árukínálat,mint a Miskolci Karácsonyi
vásáron.Ott inkább az ajándéknak való dolgok vannak túlsúlyban,itt a
diszek,dekorációk és az étel-ital.
Hát,ettünk is nagy hévvel...nehéz is lett
volna ellenállni a lapostányér méretű,vaslapon ropogósra sült tócsninak,vagy
lapcsánkának,ahogy még sokan ismerik.Különlegesen finom volt még az a
szendvicsféle,amit a helyiek leginkább vettek:az előre pácolt
csirkemellett,vagy sertéstarját rostélyon megsütötték.Egy óriási zsemlefélébe
tették,és hegynyi méretű sült hagymát púpoztak rá,majd mindezt nyakonöntötték
valami fűszeres tejföllel.A helyiek mindig jobban tudják,mit kell enni,mint az egyszeri utazó,ezért mi is ezt
kóstoltuk meg!Nem csalódtunk!Persze kötelező volt hozzá a forralt bor is!Ezek
után beültünk egy hangulatos kis cukrászdába...sok ilyen van a belvárosban,egy-egy kis
gyöngyszem mindegyik.
Igazi kis kerekasztalos,tonettszékes,összebújós.Századeleji
hangulatú,vagyis már múlt század eleji...a festés,a
falburkolat,bútorok...olyan,ahol jólesik csak üldögélni ,nézni a kávé
gőzölgését és a falakat,polcokat,képeket.Ilyen helyen érti meg az ember,mire
gondolnak egyes emberek,amikor azt
mondják,nem kereskedni kell,hanem vendégül látni.Itt Pozsonyban a Maximilian
kávéházban valóban azt
érzem,nem eladtak nekem egy kávét egy forró csokit és egy
karamellkrémet,hanem
vendége vagyok egy száz
éves háznak.Jó itt üldögélni,pont az ablak mellett vagyunk,a főtérre nézünk,és
a melegből nézegetjük a vásározókat...szinte folyamatosan tele van a
kávézó,sokan beszélnek magyarul is.Kedves ,figyelmes a kiszolgálás,nincs nyoma
annak,amit a szlovákok „hozzánk-állásáról” hallunk néha.
A felmelegedés és a jó kávé után újra az óváros felé vettük
az irányt.Nem láttam még külképviseleteket úgy,ahogy itt Pozsonyban vannak!
Az
utcákon haladva egyes kapuk felett észreveszünk egy-egy zászlót:itt a japán,ott a
német,igy sorban...vagyis nem az egész ház a követség épülete,hanem jobbára
csak a felső emelet.Nem őrzik az épületeket,mert nem laknak itt a követségi
dolgozók-többnyire külő kerületekben élnek-.Szóval,ha jártunkban keltünkben
felfedezünk ilyesmiket,ne lepődjünk meg!Érdekes még ,hogy a város életéhez
kapcsolódó,embernagyságú,körbejárható szobrokat álmodtak ide a
városatyák,mintegy „pozsonyi karakternek”.
Egy hires-hirhedt kávéházi figura volt az az úr,akinek kedvenc kávézója elé vidám
szobrát odaállitották.A nevét sajnos elfelejtettem,de mindegy is most nekünk,az
üzenet a fontos:ilyen boldog az ember,ha Pozsonyban élhet...fényképezik is
rendületlenül a szobrot.Mint a csatornatisztitó szobrát.Nagyon újszerű a
gondolat,amiből ez a szobor született,és annak ellenére,hogy semmi fennköltség,semmi
misztikusság nincs benne az egyik legkedvesebb szobor,amit eddig láttam!A
harmadik hirességhez nem volt szerencsénk,mivel éppen áthelyezés alatt van,de
megemlitjük a paparazzot,aki a város
egyik cukrászdájával szemben elbújva egy sarkon fényképezi,aki belép a
cukiba ...Van még néhány ilyen alkotás a város más részein is.Nekem tetszik ez
az ötlet,hogy nem piedesztálon állnak szobrok,amiket ámulattal bámulni kell,hanem
az utca vonalában vannak,és körbe lehet
járni őket,megfogni,átölelni,hátbaveregetni,ne adj’isten bohóckodni velük...
Decemberben hamar sötétedik,négy óra után már kezdik
bekapcsolni az ünnepi fényeket!Nekem a Főtér nagy fenyőfája a legszebb,de a színház
előtti tér és széles utca,ahol jégpályát is felállítottak,nagyon impozáns!Megnézünk
még néhány szép épületet,pusztán azért,mert szép!Kicsit elkóborolunk egy
autóbuszpályaudvar felé is,és még tovább,”ahol már a túrista sem jár”...és véletlenül
kikanyarodunk a modern Pozsony egyik utcájára.Innen egy hosszabb kanyar a Duna
mellett visz vissza a híres hídhoz.Az utca mint Miskolcon a Király utca,vagy
Debrecenben a Piac...vagyis tovább erősödik az az érzés,hogy mintha egy megyeszékhelyen járnánk!A hidat
persze nem lehet mihez hasonlítani,annyira egyedi.Igy kivilágítva sokkal
szebb-világosban látszik a rengeteg
ronda falfirka.A híd felszíne csak az autósoké,a gyalogosforgalom két oldalt süllyesztett járdákon zajlik.Amúgy
érdekes a szerkezete...csak egy pillére van,oda futnak be a támasztó-feszitő
huzalok,így különleges a vonala.Kicsit,mintha hanyattesés előtti
pillanatban lenne,Hercule Poirotnak,aki a
szimmetria szerelmese biztosan megremegne a lába,ha látná!A torony felső
részében étterem van,állitólag az egyik legjobb Szlovákiában.De mi magyar
csárdában vacsorázunk,nem is akármit...Hegyeshalom szélén ,az elhagyatott
határállomás mellett,a senki földjén van egy szálloda,ahol éjszakázunk,és az ottani étterem a Paprika csárda...bátran
ajánlom mindenkinek,aki arra jár,érdemes megállni!
Másnap reggeli után irány Bécs!Azt reméljük,kevesebben
lesznek,lévén vasárnap van,az egynapos utasok már otthon vannak!Állítólag így
is van,de azért még mindig épp elegen
vagyunk!
Mivel karácsonyi vásárkodni reggel 9-kor még eléggé korán
van,hát a délelőtt egy részében elmegyünk a Hundertwasser házhoz.
Ugyan voltunk
már többször Bécsben,most először látjuk ezt a érdekes házat.Hát,valóban elég
érdekes,több szempontból is.Persze magát az épületet is,mint épitészeti
alkotást,sokáig lehet nézegetni...különlegesek a falak,a vízszintes,függőleges síkok,a felületek,a nyílászárók...Teljesen
más vizuális élmény,mint a ma oly nagyon
elterjedt minimál stílus,ami az
egyszinűséggel,az egyszerű formákkal hódít(sokakat).Itt minden szín harsány,vidám,
telt.A falfelületeken is megragad a szem,nem „csúszik” el a pillantás,mert van mit nézni!A nyílászárók sem csak úgy
egyszerűen sorakoznak az emeleteken!El-elcsúszik a síkjuk,a formájuk, nagyságuk
különbözik.Sokáig nézegetjük,vajon van-e két egyforma,vagy legalább hasonló
egymás mellett?Nekem tetszik ez a sok néznivalót kináló
épületegyüttes,olyan bájos a maga
szabálytalanságával!Mint az a barátnőm,aki
sárga vagy világoskék harisnyákba szokott járni,virágos
kötényruhában,2-3 méternyi magafestette
selyemsállal a nyakában és 6-8 bőrkarkötővel a kezén...ja és kicsit szakadt a
vászontarisznyája is,mégis összességében valahogy jól tud kinézni!
Mondjuk furcsa elképzelni,milyen lehet vasárnap reggel felkelni ebben a házban...én úgy szoktam,hogy
reggelente kócosan,pizsamában odaslattyogok az ablakhoz kinézni,milyen is ma a világ...hát,itt ha lenéz valaki az utcára
vasárnap reggelente ,azt látja,hogy emberek százai bámulnak felfelé,és fényképezőgépek,kamerák tucatjai vizslatják a
házat.Mert hogy ez egyébként egy
lakóház.Mikor megépült,állitólag villámgyorsan elkeltek a lakások,pedig még bécsi viszonylatban is
horrorisztikus áruk volt,arról nem is
beszélve,hogy azt mondják,a lakásbelsők sem
mindennapiak...Ott is
szabálytalanok a falfelületek,sőt,több lakásban még a padló
is!Ezekben stabilan rögzitett butorok
vannak,mivel az asztal lábai nem
egyformák.Mondjuk,a férfiak ugysem szeretnek sokat
„átrendezni”...legénylakásnak kiváló lehet.Bár,ha jobban
belegondolunk,leginkább antialkoholista férfiaknak!Mert „ládasörös” BL meccs
után rossz lehet megbotlani a padlóban...
Megnéztem a kaputelefonon a névjegyzéket,nem lakik itt
magyar nevű lakó!
A házzal szemben kis shop.A mai világban ennél szürkébb látványosságot sem enged ki a
markából a kereskedelem!Ez a kis boltocska legalább stílusos,látványos,kedves!A
színek,a formák a házhoz hasonlóak.A shop központi része egy kis bár,köré szerveződnek a souvenirboltok.Minden kapható
itt,ami ezzel a névvel eladható,sőt,minden,ami bécsi!Sapka,póló,kendő,pohár,toll,csokik,és
még sok más,mint ilyen helyeken mindenhol!
Ilyesmi lehet akkor
a bérház belseje is,mint a shop alapzata...a régi macskaköves utak képe rémlik
fel nekem,mint gyerekkoromban Miskolcon a Szilágyi Dezső.Hatalmas,egyenetlen
felületű kövek,csak itt benn vannak a házban...a lépcsők,korlátok sem
egyenesek,olyan modernül kőkorszaki...így rövid időre nagyon
izgalmas.Itthon gondolkodtam el,hogy
állandóan ezt látni talán más lehet...
Bécs látnivalói egy külön fejezetet kívánnának.Azért ez már
egy igazi főváros...és mivel csak egy kis „Burg-kört” futottunk,lehet,majd egy
nyári többnapos nézelődés után kellene
irni róla!Most vissza a télhez,a karácsonyhoz.Az időjárás jobb talán csak
tavasszal lehetne:nincs hideg,ragyog a nap!Ezek szerint Bécs szeret minket,egy
újabb ok,hogy visszajöjjünk!
A karácsonyi vásár lényegében három helyen zajlik,mi
kettőben mélyültünk el,a A Mária Terézia
térin csak átmentünk.Hosszasabban a Schönnbrunni kastély előtti vásárban
voltunk.Az előző utunkon kiderült már,hogy ez a szebb és jobb nekünk.Egyrészt
kevesebben vannak,vagy talán csak jobban eloszlik a tömeg?Az biztos,hogy
szellősebb a tér,jobban van hely a pavilonok között,kellemesebb érzés itt nézelődni,mint délután a Városháza
előtti vásárban.A pozsonyihoz hasonlóan itt is csak karácsonyi dekorációk és étel-ital van.
Az viszont nagyon sok és nagyon ízléses!Csodásan díszített gömbök merített papírból,átlátszó
üvegből,fúvott ,színes csodák,kicsik nagyok,még nagyobbak!Angyalkák
mindenféle anyagból:kerámiából,szárított gyümölcsből,fúvott üvegből-bábok minden mennyiségben a Betlehemekhez,és
egyébként is...különféle kézműves termékeket lehet venni
ajándékba:magokat,ezekből sajtolt olajokat,mézzel keverve-persze annyira kis
csinos,ízléses üvegekben vannak ezek,hogy néha az üveg miatt nem tudunk
ellenállni a vásárlásnak,így leszünk boldog tulajdonosai fél liter tökmagolajnak is!Vannak
likőrök,kézműves csokoládék,meritett papír levélkészletnek,fotóalbumnak,poharak,
békebeli fajátékok.
Bár szinte minden 2-3 pavilonban,vagyis 2-3 termelőtől is
kapható,valami kis részlet mindig
változik,minden árusnál felfedezünk valami újat,amit elnézegethetünk.Semmi nem
olcsó itt,-sőt a magyar közalakalmazotti költségvetésünknek bizony nagyon is drága,-ám minden annyira jó
minőségűnek tűnik-és otthon ki is derül,hogy valóban az-,hogy megéri az árát.
Így vagyunk az ételekkel is!Még két éve kinéztem a héjában
sült krumplit,most azt keressük!Jópofa
kíntornára hasonlitó kemencében
,fóliában sül egy nagyobb krumpli,majd 4 felé vágva kis tálkába
teszik.Ízlés szerint mártást lehet
választani hozzá.Fokhagymás joghurtossal nagyon finom!És hát kötelező a
forralt bor hozzá!Erre az alkalomra készített bögrében adják,a bögrére 2
euro „betétdijat” számolnak fel.Ha kiürül,bármelyik boros pavilonban
visszaveszik.De persze haza is lehet hozni,emlékbe!
Kora délután
visszamegyünk a belvárosba. A Stephansdom után
egy nagyobb Burg kör következik,majd rögtön a Városháza előtti karácsonyi vásárhoz érkezünk.Ugyan még csak alkonyodik,de a
Városháza,mint háttér,így is
csodálatos.
Persze legszebb képét majd sötétben mutatja,amikor mint egy arany torony világítja meg a
vásárt...messziről nézve jó a szemnek,de ahogy közeledünk,már kissé rémiszt a rengeteg ember.Mert még annál
is több,mint gondoltuk...a vásárnak van egy
kivilágított portálos bejárata,odáig még viszonylag nyugodtan lehet menni,de
azon átlépve már a tömegérzés a meghatározó.Ez rányomja a bélyegét az egész
este hangulatára.Annyit azért meg lehet figyelni,hogy itt már mindenféle
vásárló és vásárlátogató ízlésére rákészültek.Megtalálható az a fajta
ízlésesvilág,ami Schönbrunn-nál,de már
szép számmal van „tömegtermék” is!
És így szép csendesen nézelődve eltelt a nap,advent harmadik
vasárnapja.A hosszú úton hazafelé azért csak az jutott eszembe,szép voltak a
fények,a díszek,jó volt ott lenni,de
újra inkább akkor megyek vásárra,ha
nyáron tartják,és jó hosszú időre elnyújtva,hogy ne mindenki egyszerre akarjon útra kelni és
ott lenni.
