Igen,ez a cím A hegyi doktor újra rendel sorozatra utal.Oda utaztunk,ahol ez játszódik.Elég helyeske legényke doktor ez a körzeti orvos,és ráadásul nagyon jól ért mindenhez.Mindenhez IS .Az egyik epizódban gyomorműtétet végez,másikban tüdőt csonkol,végtagot amputál,és persze a legjobb diagnoszta IS.Mondjuk könnyű neki azért IS,mert egy szendvicsevésnyi idő alatt kapja meg az eredményét a vérvételnek,ultrahangnak,CT-nek,és fene se tudja milyen hosszú és költséges vizsgálatnak IS.A magyar valóság oldaláról nézve ez a sorozat science fiction…
Ám ez nem változtat azon,hogy gyönyörű helyen játszódik.Bár az utazásunk és a film viszonyát nézve nálunk a tyúk volt előbb:a csodás Wilder Kaiser hegyvonulatról kerestem az infókat,mikor a sorozatba botlottam.És jó pár epizódot megnéztem,mert előre örültem,hogy milyen csoda-helyre fogunk menni!
Ez a választás is egy véletlen You Tube videoval indult.Pár perces filmecske volt,ahogy a kék ég,szürke-fehér hegyoldal,zöld mező szinte impresszionista foltjaiba beleúszott egy felvonó.Ment egyre feljebb,és ahogy közeledett a végállomásához,legelésző teheneket láttam,buja-nagy lengedező fenyőket,integető túrázókat.Nekem meg egyre nagyobb lett az elhatározásom,hogy:Na ez kell nekünk!
És elkezdtem nézegetni a környék látnivalóit.A falvakat,csúcsokat,és azt,hogyan is lehet ott a legérdekesebb helyeket bejárni.A Wilder Kaiser körzetében rengeteg felvonót találtam.Kisebbeket,nagyobbakat,nyitottat,sőt még cabriót is…ezek nagyon sok változatban vannak kapcsolatban egymással.Az egyikből át lehet szállni a másikba,visszagyalogolva kicsit egy harmadik kapcsolódik a rendszerbe….és attól függően,hogy a sok felvonó melyik állomásaiban szállunk be,változik az ár is,sőt néhány helyen még időkorláthoz kötve vissza is fizetnek a jegyből…..Több felvonó kalandparkokba visz,ahol extra programokkal is várnak,vagy éppen különösen jó hütte-ebéd van.De ezek a nyitvatartási időtől függenek…egyszóval rengeteg szempont felvetődött.
Kezdtem elbizonytalanodni.Emlékszem,mennyire bosszantott Svájcban,mikor a Matterhorn felé vonatoztunk,és azt vettem észre,hogy a pár kilométerre lévő állomások között kiszállnak az utasok és túráznak a csodahegy lábánál 2-3 kilométert.És ezt mi is megtehettük volna,ha alaposan utána nézek ennek az infónak. Nem akartam így járni soha többet…de nulláról indulva nem láttam esélyt,hogy egy jó,minden(vagy legalábbis sok) ott adódó lehetőséget megragadó programot tudjak összerakni.Ausztriában még „kezdő” vagyok,be kell látni.IDE VALAKI PROFIBB KELL…gondoltam.
Na ekkor merült fel Prónay Ildikó neve.Ő egy díjakkal elismert profi idegenvezetője az Alpoknak,és sokak véleménye szerint bátran rábízhatjuk magunkat.És bár a sok kutakodás,felvonók,falvak jegyzetelésére fordított idő nem vált káromra-nem használtunk belőle semmit.Hátradőltünk,és élveztük,hogy egy profi vezet minket hegyre fel és hegyről le…
VÁROSOK,FALVAK
Ausztria környezetkultúrája magas színvonalú.Az a színvonal,ami az ott élőknek a mindennapi közeg,szinte nem is veszik észre,bár nyilván nap nap után tesznek érte.Én viszont minden percben érzem a szemet-lelket melengető kulturáltságot.Nem csak tisztaságról van szó,hanem a rendezettségről.Hogy az útpadka és a járdaszegély nem fűkeltető,az épületek vakolata hiánytalan,és a közösségi terekben életet érzek…hogy este azon a padon még biztosan ültek-mert olyan a park,hogy kedve van az embernek ott ülni.A kisebb osztrák falvakat pedig receptre kellene felírni minden zaklatott lelkű magyarnak…egyszerűen csak szép.Amire szükségünk lenne,hogy az egyszerű szépséggel töltsük fel magunkat.
SZÁLLÁS
Mindössze négy éjszakánk volt,kettő Kirchbergben,kettő Wennsben.Nem tudom,a Germán kulturkörben hogy hívják a szerencse istennőjét,de fogta a kezünket.(gyanítom,Zeusz szólt néhány jó szót az érdekünkben!)Mindkét csodás szállodában frontszobát sikerült kapnunk…igaz,nem az ablakból hosszasan gyönyörködni mentünk,de reggeli előtt,vacsora után azért ott feledkeztünk bizony.Az elsőben még a fény,a napsugár játékát tudtuk figyelni az előttünk lévő nagy hegyen.Igazi túra- és síparadicsomban áll ez a szálloda.Maga az épület is a szívünkbe költözött,a sok fa,faragás,virág,vízcsobogás,olyan igazi alpesi.A környék meg olyan,hogy az erkélyen ámuldozás után muszáj lemenni sétálni kicsit,reggeli világosban főleg,de még este is,mikor a napi túra után már alig bírjuk egyik lábunkat a másik elé tenni.De tudjuk,hogy pár nap csak ez a csoda,majd pihenünk otthon,szeptemberben.Esténként úgy aludtunk el,mintha agyoncsaptak volna,reggelente meg kolompszóra ébredtünk…
A másik helyen,Wennsben pedig,egy völgyben futó út melletti szállodában szinte megfoghattuk a gyorsan úszó felhőket…törtek előre a hegyek között,mint a dagály,beborították a templomot,néha egészen,néha a torony kilátszott,szinte pillanatonként változott a helyzet.Most visszagondolva,örülök az utolsó napunk „rossz idejének”,mert ez a sejtelmesen felhőbe burkolózó falucska egy eddig nem ismert élményt adott.Az augusztusban mínuszfokos hófúvásról nem is beszélve.Itthon tűzött a nap,én meg előredőlve, a széllel harcolva próbáltam pár perces videót készíteni az eddigi legmagasabb pontról,ahol megfordultam.De persze mindez nagy örömmel töltött el.Már akkor is,ott is…
KITZBÜCHEL
Szinte az egyetlen város volt a túránk alatt,ahol megálltunk.Ez az út most nem erről szólt.Semmi művészet,semmi múzeum,csak a természet.Kitzbüchelben is csak bolyongtunk órákat.Hagytuk hatni a várost,a maga harmóniájával,hagyománytiszteletével,rendjével.Tetszett az a bolt,ahol Tiroli népviseletet árultak.Ez azért érdekes,mert nem a Csöpifilmek „mattyaúúúbaba”-biznisze…a ruhák,amiket a kirakatban láttunk,pár perc múlva visszaköszöntek az utcán.A pincérnő,az eladó,a recepciós a szállodában ezt viseli.
Az épületek csodásak,az emberek nyugodtak,kiegyensúlyozottak,látszik a jómód.Kitzbüchel az egyik leggazdagabb régió Ausztriában,ez mindenhol nyomon követhető.A város szerkezete annyiban hasonlít Miskolcra,hogy „egyfőutcás”,jobbra-balra elágazó mellékutakkal.Itt mondjuk a mellékutak a hegyre fel vagy éppen lefelé mennek.Ez játékos megoldásokra ad módot:
2020-ban,nyár végén nem láttam bedeszkázott kirakatot,lezárt üzletet.A parkoló felé menet,a külvárosi részeknél volt 1-1 nem működő panzió ,és ahogy a néni,akivel a kis hídnál beszédbe elegyedtünk is mondta:a szokottnál kevesebb turista van a városban.Nekünk ez most jó volt,bár összességében inkább tülekedtem volna.És reméljük,nemsokára mindenhol sok lesz a turista!
AZ ALPOK
Ennek az útnak az abszolút lényege ez a csodás hegy.Évekkel ezelőtt szerettem bele a sziklákba,a havas hegycsúcsok mindent uraló eleganciájába.Abba az élménybe,amit a tengerhez hasonló végtelenség nyújt számomra.Hogy bármerre fordulok,szabad a tekintet.Egyfajta halhatatlanság ez,amit a vég nélküli látvány,a néma tér jelent.Mert ilyen helyeken még a sok ember hangja is elveszlik,vagy elcsendesedik a tömeg?Nem is tudom,de mikor azokra a pillanatokra gondolok,amikor felérünk valahová,mindig csöndes az emlékem…
És ha már ott vagyunk,akár túrázhatunk is egy nagyot.Na nem annyira profin,mint mondjuk egy via ferrata,csak amolyan öregesen,megkóstolósan.Pont,ahogy a prospektusokban olvasható:egy felvonóval felmenni nagyon magasra,aztán elbandukolni valami kis hüttéhez,vagy egy másik felvonóhoz,ami ekkor már levonó lesz…szóval egy kis kóstoló az osztrák egészséges életből.Itt Tirolban minden adott ehhez.Az állandó mozgásban levés az egyik fontos elem,bár még sok összetevője van annak,hogy az itteni emberek egészségben eltöltött nyugdíjas éveinek száma sokkal több,mint nálunk.
Úgyhogy a következő két nap így telt:az egyik reggel elindultunk a szállodából egy felvonóhoz (Scheffau mellett,1600 méter magasan a Kaiser Welt ),elindultunk felfelé -valami csodálatos panorámán ámuldoztunk emelkedés közben…és ott fenn pedig,a többi túrázó nyomán átmentünk hegyeken,dombokon (inkább hegyeken!) a Varázslatos Világ túraútvonalon az 1520 méteren lévő,Hartkaiser nevű családi szabadidőparkba,hüttebe,családi kirándulóhelyre…itt ettünk,ittunk,pihengettünk,nézelődtünk.Én szokás szerint cseppet szomorkodtam is,mert eszembe jutott Miskolc,a Miskolciak…és,hogy miért nem láthatja ezt itt mindenki…emlékszem,legerősebben akkor tört rám ez az érzés,amikor kerestem a wc-t.És megláttam,hogy egy mozgólépcső visz le a mosdóhoz.Ahol persze papír,szappan…szóval,hogy ez nekünk miért nem?Azt tudom ilyenkor tenni,hogy veszünk egy sört,és kimegyünk fényképezgetni…
FELVONÓVAL
TÚRA A HEGYEN,ÚTKÖZBEN VIRÁGOK,ÁFONYÁS,
KILÁTÁS A HÜTTÉBŐL
FELVONÓVAL
Persze azért ezek a felvonózások sem egyformák.Más tájon,táj felett emelkedünk,más a növényzet…és ahová érkezünk,hát főleg az más.Másik reggel a Kitzbücheler Horn a cél-1996 méter magasságban.Ez a hely a kiindulópontja annak a hosszabb túrának,ami egy Alpesi virágoskerten vezet keresztül,egy tehenészeten,ahol nincsenek is igazán tehenek,mert szanaszét a lejtőkön kolompolgatnak állandóan.
És itt látjuk a szaladgáló dagadt kis mormotákat is.A mormota a zerge mellett Tirol egyik legjellegzetesebb állata.Már jó kis gömbölyűek,augusztus végén járunk.Mert tudni kell a mormotákról,hogy szeptember végén elvonulnak a világtól,és április közepe,vége az,ameddig a téli álmuk tart.(Bár szívesen átaludnám én is a telet,ez az idő azért kissé hosszúnak tűnik…)Szeptemberben elkezdik bevackolni magukat,akár 1 méter mélyre is képesek vájni a puha mészkőbe…egész kis labirintust alakítanak ki.A fő alagút a legnagyobb,de több kisebb elágazást is csatolnak hozzá,ezek az ürítőjáratok.A téli álom alatt ugyanis havonta egyszer felébrednek,hogy vizeljenek,ürítsenek.Szeptember vége felé összebújik a család a vacokban,a bejáratot vizes,saras fűcsomókkal betömik,és indul az alvás!Hát,rájuk valóban igaz,hogy az életük felét átalusszák!Ezért is kell a másik felében annyira intenzíven élniük.Az alvás alatt ugyan szinte lenullázzák az életfunkcióikat,a testhőjük 36-ról 10 fok körülire csökken,percenként 1-2 légzés,4-5 szívdobbanás,de még így is felére fogy a testtömegük,mikor felébrednek.Emlékszünk,áprilisban indul az életük:akkor viszont ezerrel vetik bele magukat a tavaszba:a napsütésben szaladgálnak,bunyózgatnak,hemperegnek a fűben,lábaikat szétdobva napoznak,vidám kis jószágok.Ebbe a rövid kis 5 hónapba kell beleférnie az udvarlásnak,vemhességnek,születésnek,felnövésnek…és a legfontosabb,az állandó evés.Öt hónap alatt kell akkora zsírréteget növeszteni a bunda alá,ami kitart majd jövő tavaszig.Mert amelyik egyed nem tud elég tartalékot felhalmozni,az sajnos nem biztos,hogy felébred a téli álomból.
A régi időkben(amikor a többi vadállathoz hasonlóan a mormoták egyedszáma is sokkal nagyobb volt)ezért a vastag zsírrétegért vadászták szegényeket.Az elfogyasztott rengeteg gyógynövénynek köszönhetően ugyanis a mormotazsírt reumatikus betegségek gyógyítására használták.
Mikor a felvonókkal innen lejövünk(milyen jól is hangzik ez a mondat!)még korai lenne pihenni,hát,nosza egy kis szurdoktúra…ez már nem olyan monumentális táj,jobban lehet magunkra figyelni a két hegyoldal közé zárva.Azt vesszük észre,hogy már nem vagyunk annyira fáradtak,mint előző nap,érdekes is az ember…
Ahol elindulunk, ahová érkezünk,meg gyakran útközben is vannak eligazító táblák,az osztrákok nagyon akkurátusak ebben is.Meg is jegyezném én szívesen a nevüket,teszek is kísérletet…de annyira hosszúak ezek a szavak.Tíz betűnél mind több,de sok olyan van,ami húsznál is.És egyébként meg annyira egyformának tűnnek.Ez a magyarázata,hogy nem tudom ennek a túrahelynek a nevét:
Minden szurdoknak van azért valami különlegessége…az egyik kiszáradt patakmedert követ végig,aztán a végén csak van egy kristálytiszta vízű tó,amiben nagy halak úszkálnak.Több,mint érdekes.
Aztán itt van ez a „sportértékkel” is bíró túra,mikor a zubogó patakocska mellett megyünk fel egészen a Stuibenfall vízesésig.A víz 159 métert zuhan lefelé.A szurdokban a vízeséssel szemben gyalogolunk,majd úgy a dereka magasságában egy lépcső-híd vezet át,egészen a zuhatag alá.Nagyon magas a páratartalom,sokkal nehezebb a haladás,mint akár a távolság,akár az emelkedő azt indokolná…nehezen vesszük a levegőt,sokszor húzzuk magunkat a túrabottal(milyen okos ajándék is volt ez a tavaszi névnapokra!Eleinte csak amolyan kis divatos kiegészítőnek gondoltam,mint csipkekesztyűt a szalagavató bálon,de most komolyan hasznát vettük!)Amúgy nincs az az Isten,hogy akár lihegve-hörögve,négykézláb vagy bárhogy,de ne mennék fel a hídig,meg át a hídon!Annyira izgalmas ez a fémlépcsőből megépített híd,ki nem hagynám!És be kell valljam,hogy valóban lihegve-hörögve érkeztem fel.A hídon még átmentem,de a vízesés mögötti világot már csak férjemTamás képeiből láttam.Mert,ahogy Ildikó mondta: út visszafelé is van,és csak kicsit lesz könnyebb!És :csak hogy még büszkébbek lehessünk a „sportteljesítményünkre”,és meg tudjuk mutatni,mennyire elszántak vagyunk:az eső is eleredt…mindent összevetve azt mondhatom:akkor is csodaszép túra volt!
A DOKTOR ÚRNÁL
És hát akkor a hegyi doktor…több ikonikus helyszíne van a sorozatnak.Kevésbé németes,rövid és átlagos magánhangzó-mássalhangzó arányú a falvak neve,ahol a történet bonyolódik:Going a lakhely és Ellmau a fogadó-étterem,meg a sárga templom.Kicsit olyan lett ez az élmény,mint a Mona Lisa.Meglepett a méretével…Olyan kicsinek tűnik élőben a rendelő-ház(állandó előtte az egyesével fotózkodás,és akkora a sor…megelégszünk a táblával).Ugyanilyen kicsi Ellmauban a terecske,ahol parkolni szokott Gruber doktor a palackzöld Mercedesével.A környék mesés,vagyis itteni szemmel átlagos:Csodás virágos kertek,buja zöld fák,a hatalmas sziklás-havas magashegy.Úgyhogy padra ülve nézelődünk kicsit,fokozza a boldogságot,hogy az utca elején egy „fagylaltozó italiano”-t fedeztünk fel,és mint kiderült,valóban nagyon jó fagyit árultak… gyenge pontjaim egyike a jó fagyi.
Borúban,esőben,szélben indultunk az utolsó reggelünkön a Pitztal-i Gletscherparkba.Kávézni egyet Ausztria legmagasabban fekvő kávézójába…Persze nem a kávé a lényeg,hanem az út felfelé.Érdekes ez a fel-le kérdés.Wenns faluja 1100 méteren van,tehát ha itt „lenn” vagyunk,akkor is magasabban vagyunk ,mint otthon bárhol.Busszal megyünk a parkolóhoz-1800 méter magasra.Innen egy föld alatti „vasút” visz 2840 méterre a gleccserhez,majd itt szálltunk felvonóba,ami felvitt 3440 méterre a Pitztal Glacierhez…milyen röviden le lehet ezt írni!Az odaúton egy zöldmezős,ragyogó,patakcsobogós első szakasz volt.Sajnos az idő kicsit sem javult.De legalább még messzire elláttunk.Pár perc alatt azonban ez is elmúlt.
A alagút-vonatra jó ideig várni kellett,merthogy menetrend van.Aztán a 4 kilométert villám-nyolc perc alatt tettük meg.
mikor kiszálltunk 2840 méteren,már csak szürkeség volt körülöttünk.Mit
szépítsük: mondhatni szakadt az eső.A kabinból alig lehetett kilátni,és nagyon
csodálkoztam,hogy lehet nekünk ilyen idő…merthogy nem szokott.
Verőfénynek kéne lenni,mint a Matterhornnál volt.Hisz most is nyár van,igaz,hogy augusztus utolsó napjai,de csak nyár…aztán,mikor fenn a gleccsernél kiszálltunk,szinte hófúvás volt.Vagyis nem szinte,hanem hófúvás volt.És nagyon hideg.Nulla fok alatt kicsivel…fáztam is,persze,én nulla fok alatt szívem szerint már téli álmot aludnék.De ekkor jöttem rá,milyen hallatlanul izgalmasnak ígérkezik ez a délelőtt.A felvonó állomásából kilépve egy körfolyosón át kellett menni,majd egy olyan hídféle vezetett a kilátóhoz.Itt boldogabb időkben messze-messze tudunk körbenézni.Ahogy a Matterhornnál is messze-messze tudtunk nézni.Most egy teljesen új élményben volt részünk.Sivító szél,kavargó hópelyhek,ereszkedő köd.Olyan filmekben szoktam ilyet látni,mikor nagyon-nagyon magasra mennek hegymászók,Nepál környékén…és ez úgy volt izgalmas és félelmetes,hogy pártíz méterre ott volt egy kávézó (a neve is 3440,mert ennyi méteren van…),ahová bemenekülve forró teát tesznek eléd.Egyik ismerősöm szerint ez „megúszós” dolog.Hát,igen,még az is lehet.De én akkor is élveztem…
Este már csak kis rövid sétára volt idő Wennsben,aztán reggeli,és indulás haza.Ez volt az első túra-utunk.Az Olang cipőnk megvan,túrabot is…úgyhogy biztosan megyünk még!
