SCHNEEBERG(BAHN)

 EGY NAPOS TÚRÁZÁS

  Az idei nyáron csak rövidebb közös szabadságunk volt,így az utazásokat is ezekhez kellett igazítani.Meg jobb is,ha az önálló szervezést egy egyszerűbb  úttal kezdjük...így lett egy hosszú hétvégénk Soproni szállással,Wiener Neustadt-i,Schneebergbahn utazás.

Ahogy írtam,Ausztriában nem egyszerű nekem a saját szervezés,de szerencsére sok jó eligazítást kaptam a neten.(Külön köszönet Kalmár Tünde Soproni idegenvezetőnek a praktikus tanácsokért)Az első rögtön a célpont kiválasztása.Hogy ne legyen túl messze,ne teljen el sok idő szimplán  az utazással(bár elmondom,Miskolciként  önmagában egy osztrák vonaton való utazás  is elgondolkodtató ),de mégis legyen valami izgalmas,valami különleges. 

Hát így választottam ki a Schneebergbahnt.

A Schneeberg Alsó-Ausztria egyik legrégebbi túrázós turisztikai területe.Már a Monarchiás korban is felkapott volt arisztokrata körökben járkálgatni itt egy keveset a hegyek,lankák,völgyek között.Pont az a fajta élmény,ami nem túl megterhelő,de mégis lehet "komoly" sportteljesítménnyé tenni,ha valaki akarja és képes rá.Mert a kiépített túraútvonalak mellett vannak azért nehezebb szakaszok is.És mindezt megfejelheti az időjárás is-ahogy mi is jártunk.Újra egy különleges, "meteorológiai" élményben volt részünk:túra a gyorsan szálló felhőkben.A legkeletibb kétezresnek hívott Alpok- vonulat megkínált minket  egy szépséges,érdekes ,ragyogó,ködbenúszó izzasztó délutánnal.Imádtuk.

 Mivel a túrázáson kívül a hegyi vonatozást is mindenképpen ki szerettük volna próbálni,a program  úgy állt össze:korai reggeli Sopronban,majd a 8 40-es vonattal indulás Wiener Neustadtba,itt átszállás a Puchberg am Schneeberg-i  9 37-es szerelvényre.Puchbergben pedig a  10 30-as Salamadra hegyi vasúttal tovább a Schneebergre.Ugyanígy vissza,egy késői vacsorára Sopronba...  

A jegyvásárlás 2 részben történt:a vonatjegyeket még Sopronban forintért tudtuk megvenni,a hegyi vasútra pedig Puchbergben egy automatából.Ez a jegy adott szerelvény helyjegye,tehát át kellett gondolni,mennyi időt töltünk a hegyen,hány órás szerelvénnyel jövünk le...Még itthon "megtanultam" (használható némettudás nélkül),hogy kb. milyen német kifejezések mit jelentenek,hogy meg tudjam venni a jegyünket.Aztán kellemes meglepetésként ért,hogy az automata harmadik nyelve a magyar volt...jól is esett-bár nem olyan sok magyarral találkoztunk fenn.És mindenki ott vette a jegyét,így az aggodalmam,hogy lesz-e elég időnk,feleslegesnek bizonyult-a mozdonyvezető mindenkit megvárt.A mozdonyvezetőről jut eszembe :itt is volt egy jópofa kis közjáték.A  Winer Neustadt-i pályaudvaron találtuk szembe magunkat azzal a kiírással,hogy a Puchbergi vonat a 7A vágányról indul.Az aluljáróban csak a 7. vágányhoz volt feljárat.Felmentünk,és a 7. vágánynál álló fiatal embertől kérdeztem meg,hogy van ez a 7A vágány...ő elmondta,hogy a 7. vágány első fele az A,hátsó fele a 7B.Az A-ról előre,a B-ről hátrafelé indulnak a szerelvények.A miénk itt jön,mondta,meg,hogy egyébként ő a vezető,aki átveszi és előrefelé fogja vezetni a vonatunkat.Egyszóval a legautentikusabb embertől sikerült érdeklődni...

Maga Puchberg faluja egy alpesi medencében, 585 méterre van a tengerszint felett.Innen indul a Salamandra hegyi vonat.Jó száz éve közlekedik.A felső végállomás 1800 méteren van,vagyis ezer méternél is többet megyünk Felfelé...néha egészen meredeken,néha lankásabban.Az út hossza bő 40 perc,egy rövidke pihenővel az egyik hütténél.Itt a mozdonyvezető is kiszáll,rágyújt,vesz egy almás buktát,ami a hely specialitása.Szerencsére jó az idő,ragyog a nap,itt még...néhánytíz méterre feljebb már gomolyog a köd.De eddig csodás a kilátás .A völgyek,fenyvesek mellett a vonatból  látjuk a gyalogos bátrakat,akik ezt a magasságot bakancsban győzik le.Szerintem sokan vannak.És bizonyára fáradtak is lehetnek,mert szinte kivétel nélkül rövidujjúban vannak-már melegük lehet.Minket meg visz a vonat.Ülünk kényelmesen,boldogan.De mire kiszállunk a fennsíkon,a nemrég épült Berghausnál,már ködös és szürke az idő.És ez így megy az egész túra alatt:negyedóránként változik a ragyogó napsütés és a szürke borongósság,egyszer esővel is fűszerezve...

A végállomáson több érdekesség,látványosság is van.Egy kápolna,Erzsébet királynőnek ajánlva-ahogy később itthon elolvasom,járt itt többször maga Ferenc József is.Meg aztán van itt egy kis kiállító terem-ennek az ittlétét nem is értem igazán.Vajon milyen mélységben merül el a művészetben egy 3-4 órája túrázó ember,aki melegben limonádéra,hidegben forralt borra vágyik,meg egy kényelmes padra...

És a fajátszótéren túlról indul  maga a túra : egy 7 km hosszú út(nekünk különféle kitérőkkel szerintem 8 és fél volt),a szintkülönbség pedig 280 méteres fel és ugyanannyi le.A leírásban konkrétan így:"könnyű gyalogtúra magashegyi környezetben."

Nem vagyok szakértője a témának,nem tudok szakszavakat használni.Azt tudom,hogy mentünk kijelölt úton,sziklás kocsiúton,úttalan utakon,törpefenyők között,alpesi réten,sárban dagonyázva,sűrű felhőben,leszakadt viznyelőben....meg biztosan van,amit kifelejtettem.Csodálatos volt ez a 4-5 óra.

Az első szakasz egy lankásabb dimbes-dombos mező,sok fűvel,virággal...itt mindenki elfordul balra,fel egy kis emelkedőre..

Ott,a domb tetején,1888  méteren van  a kereszt,onnan körbe lehet látni mindenfelé.Itt van egy kis eligazítás,hogy lássuk,mi van itt közel:

 

Innen letérve indul egy sziklásabb rész,ahol vigyázni is kell:elkerített részek jelzik,hogy azért nem veszélytelen itt kószálni.Egy leszakadt víznyelő felé tévedtünk.

 

A törpefenyők egész ültetvényekben  voltak errefelé.Mind egészséges,buján zöldellő...köztük vitt az út a Damböckhausig.Ha egész napos túrán lennénk,itt nagyon jó kis ebédelőhelyet ajánlanak...mi egy nagy reggeli után,és egy  jó olasz vacsora között vagyunk,így   egy szendviccsel megelégedünk.El is kanyarodunk a csúcs felé.

Lényegében innen indul a szintemelkedés.A hegynek két csúcsa is van itt.Oda indulunk,kanyargó úton,az elsőhöz,az alacsonyabban lévő  Fisherhüttéhez.Itt már meredek,sőt nagyon meredek részek is vannak.Nehéz a kapaszkodás-süt a nap,meleg is van.Meg egyszer meg is jártam:a hosszabb kanyart le akartam vágni egy meredekebb ,de rövidebb emelkedővel...és ezzel örökre megtanultam,hogy a hegyen nem lehet "okoskodni"-nem véletlenül van arra az út,amerre.Borzasztó lihegve értem fel az én rövidebb emelkedőmön-és csak a hátát láttam azoknak,akik a hosszabb kanyarban velem egyszerre indultak.A felhők csodálatosan gomolyognak,és attól függően,hogy kitakarják-e a napot, van  verőfény,vagy szürkeség.És olyan gyorsan váltakoznak ezek,hogy csak kapkodom a fejem.Azt hittem,az a ragyogó,már-már mediterrán napsütés,amiben elindultunk a Damböck-től,kitart a Schneeberg csúcsáig.Merthogy nem látszott olyan messzinek...de volt egy jó órányi séta.Mire felértünk Ausztria legmagasabban lévő menedékházához,akkora felhő ereszkedett le ránk,hogy percekig egymást is alig láttuk...a körülöttünk lévő,gyakorlottabbnak látszó túrázók felvették az esőkabátot.Ez rosszat sejtetett.És így is lett.Elkezdett esni.Már esőben indultunk el a hegygerincen át a másik csúcshoz,a Klosterwappenhez.Aztán mégis úgy gondoltuk,visszamegyünk a Fisherhez,ott gyűltek össze sokan.Mi annyira kezdők vagyunk az alpesi időjárás követésében,hogy jobb,ha a tapasztaltabbra hagyatkozunk.Így ezen a napon a 2061 méter maradt a legnagyobb magasság,amit elértünk.Szenzációs élmény volt a gyorsan haladó ködben,felhőben állni!Az egyik pillanatban alig látni a szürke gomolyagtól,néhány perc múlva pedig világoskék,tiszta égbolt ragyog felettünk!

A sziklás úton jöttünk lefelé is,de,hogy ne ugyanarra menjünk vissza,a Damböcknél eltértünk,és a törpefenyőket megkerülve ,a mezőkön átvágva mentünk vissza.Ekkor más a teljes égbolt kék volt.Azt hittük,ez így is marad már a délután egészében,de úgy tűnik,van még mit tanulnunk az itteni időről.Például az is meglepett,hogy a Salamandra végállomásánál nagyobb volt a szél,mint fenn a hegygerincen....

Eléggé fáradtan érkeztünk le ide-azért ez bármennyire is "könnyű" kategóriás túra,még kezdők vagyunk ebben.Fizikálisan sem jöttünk még teljesen rendbe-de az itteni levegő felért az otthoni egy havi oxigénterápiával!Érzelmileg is nagyon megdobott minket az élmény...de fújt a szél-és még volt egy óra a választott szerelvényünkig.Gondoltam,megpróbálok valamit.És nem kellett csalódnom...az osztrákok nagyon rugalmasan,pillanat alatt -és ingyenesen! -cserélték be a vonatjegyünket egy órával korábbira.Úgyhogy felültünk,és az elsuhanó tájban gyönyörködve pihentük ki magunkat...

Úgy egyáltalán,komolyan irigylésre méltó az osztrák vonatozó közönség.Az már említést sem érdemel,hogy minden szerelvény tiszta,modern,(nekünk)extrákkal felszerelt-nekik már a hétköznap része,hogy a szerelvényeken lehet jegyet venni automatából...wifi van,és csatlakozó a telefonok feltöltéséhez.De ami a legjobb volt:a szerelvények kijelzőjén fel volt tüntetve a következő állomás neve,hogy hová indul onnan csatlakozás-és mikor...így még a Puchbergi vonaton ülve láthattuk,hogy mikor indul Wiener Neustadtból Sopron felé a legközelebbi vonat-és persze ki volt írva,hogy honnan...csak érdekességképpen írom le,hogy a 21. vágányról...kicsit meglepődtünk,mert a 2.vágányra érkezett be a mi szerelvényünk,-és a pályaudvaron mindössze 9 vágány volt!De valami különös okból kifolyólag itt a  9 után a 21. jön.Itt van a Soproni vonatok állandó indulási helye.Érdekes lenne tudni,miért alakult ez igy...