,,Vannak helyek,amelyek szinte várnak ránk valahol mint ismeretlen szeretők,és amikor-ha egyáltalán-rájuk bukkanunk,azonnal és megkérdőjelezhetetlenül tudjuk,hogy ők az igaziak..."
és vannak helyek,amelyek út közben,váratlanul,szinte semmi előjelet nem mutatva tárulkoznak ki nekem és illeszkednek bele eddigi utamba...
és vannak helyek,amelyekbe már akkor beleszeretek,mikor még nem is láttam őket,csak képeket,filmeket nézek vágyakozva,és tudom,egyszer csak eljön a pillanat,mikor ott állok előttük...ez a legfontosabb
erről szól ez a blog

2014. szeptember 26., péntek

A SVÁJCI ALPOK LEGSZEBB ÚTJAIN 1.



Ezen a nyáron is úgy jártunk,mint  néhány éve:két szék közül a harmadikat választottuk.Szerencsére nem estünk,-bár ilyen „esésekkel” kiegyeznék,akár minden évben!A 4 évvel ezelőtti havas hegy-élmény után valami komolyabbra gondoltam.Leginkább a Jungfraujochra szerettem volna elmenni...és biztosan leszek is ott majd egyszer.Ám most úgy alakult,hogy a sok nézelődés,válogatás,olvasgatás  után a Matterhorn  lett a nyertes!Nem mintha a Fiatalasszony –ahogy magyarul hívhatjuk-egy kicsit is veszitett volna a varázsából,de a hosszú utazás miatt tervezni kellett az út közben  lévő látnivalókat is.És ezek  most -számomra- a Matterhorn felé érdekesebbek voltak...
Az út Ausztrián át-Salzburg után  egy rövid ideig  Bajorországban is-vezetett.Szétnéztünk kicsit Tirolban,majd Svájc és Franciaország között csillagtúráztunk...a Genfi tó nyugati csücske olyan,hogy  időnként nem lehet tudni,melyik országban is vagyunk...volt,hogy az utca eleje még Svájc,majd a következő saroknál már Franciaországban voltunk.A legmegbizhatóbb támpontot az üzletek  jelentették:azt figyeltük, frankban vagy euróban vannak kiirva az árak.(Érdekességként elmondom a franciák elfogadták a frankot is hivatalos fizetőeszköznek,-a boltokban is mindkét pénznemben ki voltak irva az árak.Svájc azonban visszafelé nem gyakorolta ezt a gesztust-euróval nem tudtunk ott fizetni)...ezen túlmenőleg szinte semmi nem volt,amiben  a két(három) ország között különbséget tudtunk volna tenni.Az út során mindenhol rend,tisztaság,virágok,-de mennyi virág!-nyugalom  és úgy általában  kulturáltság vett körül minket.Kulturáltság a környezetben,a viselkedésben,a szolgáltatásokban,a közlekedésben...és sorolhatnám.Lényegében ez az,ami a legjobban hiányzik nekem itthon.Többször beszélgettünk már arról,milyen lehet  valami csoda mellett élni?Már úgy értem,mindig,minden nap,állandóan...milyen érzés lehet?Aztán arra jutottunk,a napi  jelenlét  biztosan el tud laposítani  bármekkora  élményt,ki tudja oltani az egyszeri megpillantás érzését.Így talán jobb is,hogy ezeket csak így látom,utazások során.Amiben viszont állandóan élni szeretnék-és minden nyáron elkeserít a hiánya-,a franciák,osztrákok,németek,és most már látom,a svájciak kulturált közege...
Annyi  sok élmény és benyomás  annyira intenziven   ért itt egy hét alatt,hogy  egyszerre nem is tudom leirni.Ide-oda csapongó emlékképek,gondolatok merülnek fel bennem.Megpróbálom csoportosítani őket,és úgy megosztani.Elsőként  a természet alkotta csodák  jutnak az eszembe,amiért   odamentünk,és amik  meglepetésként vártak ott ránk...aztán a  kedvenceim,a városok,középkorból itt maradt  kis települések...és  a jellegzetességek,amivel talán kezdeni kellene,de konklúziónak is jó lesz...

A Rajna vízesés
Egyszerűen csak annyi,hogy Európa legnagyobb vízesése.Többször írtam már,hogy  nagy kedvelője vagyok a leg-eknek.Kíváncsian vártam,itt mit kapunk.Néhány adat:Schaffhausen város szélén található,gyakorlatilag a szélső házak minden fényképen rajta vannak.A  Rajna  egy erős balos kanyar után  150 méternyire szélesedik ki,és  23 métert zuhan le...két nagyobb,komolyabb zuhatag van,és 4-5 kisebb,amik  oldalról erősítik a hatást.
Az oda vezető út úgy lett kialakitva,hogy sokáig nem látni-hallani semmit.Jó a hatás,ahogy közeledünk,erősödik a moraj,tudjuk,hogy mindjárt látunk valamit....egy kis tornyos –teraszos váracska a kiszolgáló hely.Itt veszünk jegyet(3 frank),van étterem,van mosdó-és innentől ez már nem megemlitendő,alap,hogy mindenhol  kézmosóval,szappannal,szárítóval felszerelt  tiszta mosdóval találkozunk.Ez az Európa kicsit más,mint az itthoni Európa...

Minden beléptetés automatikus,és valahogy minden olyan gördülékeny.Zöld növényekkel teleültetett kis  teraszok mellett  visz az út,és ahogy ereszkedünk lefelé az ösvényeken,már  tudjuk,hogy közeledünk.A folyóval együtt,hátulról közeledünk a szakadékhoz,tehát fokozatosan látjuk meg a vizesését.Több panorámaterasz van addig,míg   teljes szépségében feltárul a zuhatag.Egyre erősödik a hang,egyre több a szálló vízpermet,és egyre szebb minden.Óriási fehér hab gomolyog-tekereg ,azért  ez tényleg csodálatos.Sajnos itt is sokan vagyunk.Sok embert kerülgetünk.
Van néhány joker-fotóhely,ahonnan a legjobb háttérrel lehet fényképezkedni,szinte sorba állunk...furcsán hangzik,de ilyen háttérnek nem nagyon lehet-szabad ellenállni!!!A kötelező fotók után már csak isszuk magunkba az élményt...figyelni kell nagyon a fotózásnál!Már tavalyelőtt is megjártam néha...voltak helyek,ahol annyira rácsodálkoztam  a tájra,épületre,hogy elfelejtettem fotózni-aztán úgy  alakult,hogy  már nem mehettem vissza(így jártam a Towerben a koronázási ékszereket rejtő épületnél is...).
Aztán olyan is volt,hogy annyit fotóztam,hogy mire jól megnéztem volna,addigra  már nem látszott rendesen a pl. Sasfészek Berthesgadenben...Itt megoldja helyettünk a kérdést a természet:annyira száll a pára,hogy figyelmeztetnek,vigyázzunk a gépekre,sok gép bánta már a Rajnát...féltve őrzött új gépemet azonnal elteszem,és most már csak nézelődök.Hallgatjuk  a zubogást,és  csodáljuk a víz hátborzongató erejét...Innen fentről egészen kicsinek és védtelennek látszanak azok a hajók ,amibe később mi is beszállunk...Lenn a folyó szintjén vár minket egy kis 50 személyes .Beszállunk,hogy szemből is megnézzük a csodát...Érdekes,innen ,a vízről nézve nem tűnik olyan veszélyesnek ez a hajókázás,mint fentről.Az elején,amikor még viszonylag messze vagyunk ,csak simán siklik a hajó.Nem mondom,amikor közeledünk a vízesés felé,bizony   vadabbul ringatja-dobálja a hajót a víz.Folyással szembe megyünk,így elég lassan...itt fotóra,videóra már nem is gondolunk,annyira párás,vízcseppes a levegő!Alig néhány képet sikerült csinálni,pedig innen érezhető igazán a víz emberfeletti ereje!Itt már nagyon vadnak érezzük!Vég nélkülinek tűnik a sodrás,olyan elképzelhetetlen,hogy honnan jön ez a rengeteg víz?

Azt irják,másodpercenként 1850 köbméter.Így olvasva ez csak egy szám,de amikor ott imbolyog a hajónk  a zuhatagnál a dobhártyarepesztő zúgásban,a lezúduló hófehér víztömeg  alatt ,hát nagyon védtelennek érezzük magunkat.Milyen kicsik is vagyunk...mennyire semmi egy ember!Ezzel a víztömeggel szemben teljesen tehetetlen lenne!Utólag döbbenek rá,nem volt mentőmellény senkin!Pedig közvetlenül a nagy zuhatag mellett ki is kötnek a hajók,fel lehet menni az egyik sziklára,ahonnan mintegy kilátóról lehet látni magát a lezúdulást.Na,hallani már semmit sem lehet,csak a vizet...hátborzongató ez az energia.Aztán egyszer csak észrevesszük,hogy a vízesés felett egy vasúti sín megy.Arébb meg egy villamost látunk,a kijárat felett halad el a városi villamos  egyik vonala.Itt is érdekes lehet mindennap  mondjuk munkába járni!A kijáratnál is vár még egy meglepetés:azok részére,akik már elfáradtak az élményben,lift  várakozik,hogy gyorsabban felérjen a kijárathoz.Ez az első kóstoló abból,hogy kell a látványosságokat az emberek felé tálalni.Hogy úgy érezze az ember ,megérte  kifizetni  a belépőjegyet...a többi látványosságnál is szembeötlő,mennyire látogatóbarát a szervezés.

A  Mer de Glace
ennek az utazásnak a meglepetés-élménye volt 

...őszintén bevallva,nem tudtam pontosan,hogy ez micsoda is,és ezért nem készülhettem arra a hatásra,amit gyakorolt rám.Láttam már gleccsert közelről-felülről,de most is bebizonyosodott számomra,hogy azért vannak esetek,amikor a „ruha teszi az embert...”.Vagyis,hogy a tálaláson sok múlik.A csodához Chamonix  1015 méteren lévő városából(ami önmaga is egy csoda) egy kisvonattal emelkedtünk fel 1910 méterre .Ezt a közel 900 métert bő félóra alatt,szinte egyenesen  felfelé haladva tettük meg.Sűrű fenyőerdőn át.Imádtam  a fenyőket,az egész hét során.A sztrádák mellett  is  rengeteg volt,és valahogy „annyira  fenyők” voltak...hosszú-hosszú percekig csak sűrűn álló,magas,széles,olyan buján egészséges fák,ráadásul szemmel láthatólag több fajta.Itt Chamonix mellett  az a nagyon vékony törzsű,nyílegyenesen ég felé törő fajta volt.Ezt néztük szinte végig.Ha jól emlékszem,megálló sem volt,túrázókat  sem láttunk erre.A végállomás  a Montenvers ,egy szép szürke épület,előtte egy nagy,teraszos lelátó,ahonnan szét lehet nézni.Előttünk a sziklás-havas hegyek,balra a Mer de Glace gleccser-Európa leghíresebb gleccsere,bár én nem ismertem eddig.Nem tudtam,hogy mit fogunk itt látni,mivel ez annyira kuriózum.Hogy ilyen élményszerű a találkozás,abban szerepe van a fenn emlitett „ruhának”...a svájciak nagyon védik az értékeiket,de nagyon tudják  megmutatni is.Mint írtam,láttam már gleccsert,és a Mer de Glace  sem lett volna ekkora élmény ,ha nem így van bemutatva.Ennek az országnak a vezetői vették a fáradságot,és átgondolták,hogy  mutassák be a csodáikat.Itt így:a Montenvers teraszról körbenézve  csodálhatjuk a tájat,majd  kabinos felvonóval  levisznek  félútig,hogy  ilyen élmény is legyen,és,hogy  a hátralévő  út lecsökkenjen annyira,amit még  hétköznapi túrista is bír.És nem marad ki az a hatás sem,hogy lépésenként,vagyis lépcsőnként  haladunk közelebb és közelebb a  gleccserbarlang bejáratához.
Franciaország legnagyobb gleccseréről beszélünk  a  maga  40 négyzetkilométernyi kiterjedésével.Bár sajnos,mint minden gleccser,folyamatosan pusztul,még mindig  vannak  akár 200 méter vastagságú részei.Borzongató dolog belegondolni:ott a szürkés-piszkos hó alatt  100-200 méternyi jég mocorog.Merthogy  a gleccser tulajdonképpen ÉL,a külső hőmérséklet változásának megfelelően  olvad-fagy-kristályosodik.Ha felül gyorsabb mértékben olvad,akkor alul repedezik,a repedésekbe lecsorgó-szivárgó víz kristályosodik,az kicsikét nyom rajta,amerre tud...és igy tovább.Itt tudtam meg azt is,hogy 1 méternyi gleccserjég  kialakulásához 10 méternyi vastagságú hó kell...aztán ez a saját súlyától nyomatva jéggé préselődik.Na,hány száz méter hónak kellett esni az évezredek alatt,hogy ez a gleccser folyam  létrejöjjön?
A teraszon állva látjuk,hogy megint szerencsénk van-nekünk mondjuk általában az van...Svájcban,juliusban az a nagy szerencse,ha tiszta az idő.Itt most az,és bár cseperegni kezd az eső,a felhők annyira magasan vannak,hogy minden csúcsot és fontos látnivalót jól  látunk!
Elindulunk a kabinos felvonóhoz.
(Aki bátrabb  a gyaloglásban,vagy félősebb  a felvonózásban,az végig túraútvonalon is lemehet...mi bátran beszálltunk  a  lengő kabinba,mert féltünk a közel 800 lépcsőnyi  úttól.)Érdekes és látványos a kabin műszaki megoldása.Három kabinpár mozog  egyszerre ,állandóan.Mikor  a fenti  megállónál kettő áll és éppen  ki-beszállnak,ugyanakkor szállnak ki-be odalenn  az alsó kettőből.A pálya felénél pedig 2 kabin a levegőben lebegve várja,hogy mindez lebonyolódjon.Vagyis lényegében egy  megálló beiktatásával forog körbe  a felvonó...mikor  mi voltunk a levegőben ,elkezdett esni...aztán a néhány perc alatt,mig leértünk,el is állt!
Azt akarták az égiek,hogy  nyugodtan tudjuk megnézni  a hegyoldalt!Mikor kiszálltunk  a kabinból,már „csak” 453 lépcsőfok várt ránk.Cikkcakkban „kanyarogva”,ahogy itt a képen látni:a sziklák mellett.

És a sziklahasadékokból víz csordogált,és  szép színes kis alpesi virágok virítottak.

Menet közben pedig kis táblácskák mutatták,hogy egy-egy évben hol volt a gleccser szintje.

Megdöbbentő,hogy néhány tíz éve még milyen magasan állt  a felszíne...sétálgattunk,nézelődtünk,fényképezgettünk,szép lassan ereszkedtünk lefelé a jégbarlang bejáratához.A gleccser felszine  most nem szép.A nyár elején volt  valami interkontinentális  szélvihar  a keleti féltekén.Egészen Afrikától hordta a homokot az Alpokba.Jutott belőle ide is.Az borítja be    a felszínt.Az utolsó pártíz méter már igazi ámulat:a völgyön átívelő  hídon állok egy jégbarlang előtt,mellettem egy jégvágó gép,félig már a gleccser falába kapva.Alattam pár méterre 2 kikötött munkás a világ egyik leghíresebb „Jégtengerének”-mert a francia név ezt jelenti-tetejét locsolja,készíti elő valami új dologra,mi lehet az?Jobbra  megfagyva a rengeteg víz,balra a hegyek.Hátam mögött a felvonó,a lépcsők...annyira  nem hétköznapi ez az egész,szó  szerint szájtátva nézelődünk...szinte letaglóz ez a sokféleség:Úristen,hol vagyok?És még vár egy  üreg,a  barlang bejárata,ami VILÁGOSKÉK!
 És odabent is sokáig minden az.Képzeljük el,hogy  egy vastag jégbe  vájt alagútban haladunk...alattunk is jég,bár valami szőnyegféle van leterítve,nyilván a balesetveszély miatt.Hát,úgy 50 métert megyünk előre,itt a  barlang főtere.Néhány fotel,szék van itt-persze jégből kifaragva...mókás!Azért nincs meleg!És ami zavar:a legváratlanabb helyekről  hullik alá  egy-egy csepp víz!Ez  aztán végig fogja kísérni az utat,a barlangok olvadása,a vízesések vad cseppjei,vagy sűrű párazuhanyai  elbizonytalanítanak a fotózásban.Féltem a gépemet,így a barlangban nem is csinálok képet.Mikor kiérünk,a sors újabb kegyben részesít:néhány percre átsüt a Nap a felhőkön!És  megvilágitja a havat előttünk,a vizes,csöpögő jeget mögöttünk,és  felélénkiti a színeket.Nem tart soká,de úgy örültem neki!Itt gondoltam  először arra,milyen szerencsés  vagyok,hogy ilyen helyeket láthatok!




A Matterhorn

Több kis amatőr videót  is láttam a Youtube-n olyan hegyi vonatokról,amelyek  zöld legelők és havas alpesi csúcsok között tekeregnek.Bernina express,Glacier...ha valaki  szintén el akar csábulni,csak be kell írni a keresőbe!Én igazából  a Berninát néztem ki magamnak.Aztán most a Gornergrat expressz lett belőle!És most már én is tettem fel a You Tube-ra  kis videót a vonatozásunkról...
Ez a vonat Zermattból indul.De már ide is csak vonattal tud érkezni a túrista.Thas(ezt „umlauttal” kellene irnom) nevű faluból indul a helyiérdekű  vonatunk...Mit mondhatni a pályaudvarról,vonatról?
Itt nem meglepő,csak mi ámulunk: tiszta,ragyog,nálunk az   intercity  sem mindig néz így ki!Ezzel utazunk fel 1620 méter magasba.Gyakori járat,úgy 20 percenként megy,2 megálló után Zermatt városába.Kell is ilyen gyakran mennie,ugyanis ez a város  arról is nevezetes,hogy nem közlekedhetnek benne  kipufogó motorok...csak villamos meghajtású járművek járnak,még az üzletek,szállodák feltöltése is csak így működhet.Bámulatos,mit megtesznek a svájciak a környezet védelmében!Az ország teljes vasúthálózata 1968-ra villamositva lett!Itt tényleg  még a levegővétel is élményszámba megy!Olyan ez a városka,mint amilyenek az alpesi luxusüdülőhelyek:
2-3 szintes faházak,millió virággal az ablakokban,a főutcán  egymást érik az üzletek,éttermek,pékségek,mindenféle  túristák kényelmét kiszolgáló  helyek...hogy magas helyen vagyunk,onnan is kiderül,hogy sok a hegymászó kellékeket áruló üzlet.Az üzletek kirakata az utcákra nyúlik:vég nélkül vannak a hátizsákok,bakancsok,széldzsekik,sinadrágok,ki tudja még....meg sem lehet nézni mindent,olyan a kinálat!
A főutca egyébként egészen „nagyvárosias”.Az idézőjelet az a fajta kultúrált mértékletesség indokolja,amit oly gyakran láttam már  utazásaim során.Amikor  a tradicionálisat,sőt olykor talán a nomádot is  együtt tudják működtetni a modernnel,a kényelmet biztositó szolgáltatásokkal.Itt sincsenek sokemeletes szállodák,az utolsó bejárati ajtóig minden  beleillik a hagyományos városképbe.Mégis  mindenhol van légkondi,fotocella ,internet ... mégsem ezekért a dolgokért sétál-járkál itt ennyi ember!Innen indulnak a túrák a környék 4000-es csúcsaihoz.              
Zermatt az 1860-as évekig  szinte bibliai  szegénységben élő parasztok falva volt.A szóbeszéd szerint  jó nyolc hónapig el sem hagyták a völgyet...ettek,ittak,azt ami volt.Persze ennek is megvolt a maga haszna-ez vezetett a sajtgyártás kialakulásához.Ott volt a sok tej,mit lehetett csinálni belőle,hát  nekiálltak a sajtnak-köszönet érte,én nagyon szeretem a jó zsíros alpesi sajtokat!
Aztán 1865-ben megjelent  a faluban két ember,azzal az ötlettel,hogy ők felmennének  a Matterhornra,ami ott magasodik a falu felett...írásos emlékek vannak arról,hogy a falusiak nagyon furcsállották magát az ötletet is,nem értették,épeszű ember minek akar oda felmenni.De hát-gondolták,aki akar menjen,ha meg jól megfizetik őket,hát elkisérnek néhányat...így kezdődött a Matterhorn-mászás „divatja” és azóta is rendületlenül hódít.
A Matternhorntal ,vagyis a Matterhorn- völgy  az Alpok legmagasabban lévő lakott völgye...maga a csúcs is  a legmagasabbak között szerepel.Egyébként meg az alakja miatt  nemes egyszerűséggel a „világ legszebb hegye”-ként is szokták emlegetni.Való igaz,a leghegyebb hegy,amit eddig láttunk.Ha azt mondjuk egy embernek:
Rajzolj egy hegyet,valószinűleg a Matterhorn mását fogjuk kapni.Egyébként szinte mindenki ismeri  a képét,aki evett már  Toblerone csokit ,a papirján ez  szerepel .Na,ezt támadott kedve megmászni 2 embernek...állítólag két  eltérő nehézségű részre oszlik (már hegymászásilag!)a  hegy.Az alsó,úgy 3600 méterig egy könnyű szakasz,majd a „kúpszerű” rész,úgy 900 méternyi a visszahajló  hegyfallal egy nehezebb.Itt szokott lenni a gond,az első mászásnál is itt történt a tragédia.A lefelé igyekvő  hegymászók megcsúsztak,és hát,lezuhantak,annyira,hogy meg sem találták őket.Nem tudom,hegymászó körökben úgy vannak-e vele,de én úgy gondolom,legalább már volt fenn!Talán boldogabban hal meg,mintha felfelé mászás közben történik meg vele...Zermattban a templom mellett van egy kis temető,a szerencsétlenül járt hegymászók nyugszanak ott.Szerintem szép gondolat,hogy ott helyezik őket örök nyugalomra,ahová a legjobban vágytak.
Itt ülünk tehát fel a Gornergrat-express-re.Csendben bevallom,ezért a napért mentünk Svájcba.Hogy  egy alpesi vasúttal felemelkedjünk a havasok közé,ott sétáljunk,bámuljunk a csúcsok között!
Úgyhogy ez nagyon boldog napom volt!Bementünk a Gornergrat pályaudvarra.A vonatjegy ára 82 svájci frank,nem olcsó-bár ha a Glacier express  150 Eurós árával állitjuk szembe,egész baráti...Az utasok mozgatása egy svájci óramű precizitásával lett megszervezve.A felfelé tartó-tehát a beszálló,és a már leérkezett utasok nem találkoznak egymással.A peronok a sínek  két oldalán vannak,üvegfallal elválasztva a váróteremtől.Itt várakoznak,akik már vettek jegyet.Körben minden csupa üveg.Mikor megérkezik an szerelvény,a lejövő utasok az ellenoldali ajtókon szállnak ki,és onnan már csak a kijárat van.A vasutasok átnézik utánuk a vagonokat.Elhagyott tárgyak,talán-talán szemét nem maradhat ott!Mikor ezzel végeztek,lezárják az ellenoldali üvegajtót-vagyis a kijáratot-és kinyílik a várótermi,vagyis a bejárat.A felfelé tartó utasok elfoglalhatják helyüket.Ha valaki  most kap kedvet az utazásra,javaslom,érdemes figyelni,melyik vagonba szálljunk be:az újabb,modernebb kocsiknak megnövelt ablakai vannak,a jobb panoráma érdekében.A szerelvények 20-30 percenként követik egymást.Egyszerre több vonat is van a pályán,mint a Csatorna-alagútban.
A vonat szűk 1400 métert emelkedik felfelé ,pontosan 33 perc alatt.Hogy ezt megtegye,természetesen erősnek és biztonságosnak kell lennie.És közben háromszor megáll.
Ilyen kis túristaházas megállókban...többen kiszállnak-beszállnak.Most látjuk,sokan úgy teszik meg  az utat,hogy 1-1 megállót gyalogolnak.Ki is van írva,hogy a megállók között mekkora a szintkülönbség,ezt kb. mennyi idő alatt lehet megtenni...ez nagyon szimpatikus dolog,kár,hogy hamarabb nem gondolkoztunk ezen.Mert azért nekünk nincs itt olyan sok időnk,át kell gondolni a beosztását.A megállók közti túra különböző hosszúságú és nehézségű.Úgy látom,az utolsó megálló a legnépszerűbb,innen indulnak neki gyalog a legtöbben...biztos,hogy életre szóló élmény!Itt még vannak zöld füvek,virágok,de már kopik a növényzet,és egészen közel vannak a havas csúcsok.Hátulról látszik a Matterhorn,és most tényleg látszik is...csodás lehet itt a csendben gyalogolni!

Mi azonban egyenesen felmegyünk 3090  méterre.Ez Európa második legmagasabban fekvő vasútállomása.(A Jungfrau Glacier express állomása van  magasabban 3454 méteren)A mindenféle kiszolgáló helyiségekkel felszerelt  végállomás után azonnal a Havasok arénája teraszra megyünk...itt a Monte Rosa és a Matterhorn között  húsz 4000 méternél magasabb csúcs vesz körül minket.
Újra csak szerencsénk van,mert az idő szép,tiszta.Épp csak annyi felhőt fúj oda a szél,hogy még szebb legyen a táj,impozánsabb a fotó...már ha  egyáltalán lehet.Mert mellbevágó érzés itt állni.
Semmi fotó nem adja vissza azt a térélményt,amit körbenézve átélünk!Mükénében éreztem  először  ezt a „lábamelőttavilág” érzést.Bármerre fordulunk,minden távol van,valahogy csak  sok száz méter után áll meg a tekintet,és siklik tovább.Nehéz ezt szavakkal elmondani:elnyúló hegyoldalak,gleccserek,néha megcsillanó tengerszem,amott zöldben játszó  foltok,és a szürkés-fehéres hó...az az Afrikából itt termett  szélvihar ezt a havat is bepiszkolta.Persze én nem panaszkodom,nekem így is nagyon tetszik!Felmegyünk a panorámakilátóra,ahol  fél Európa találkozik...Egyszer csak feltűnik,hogy bár sok itt az ember ,és ha jól megnézzük,mindenki mozog,beszél,nevetgél,valahogy még sincs zaj.Valahogy úgy eloszlik,nem is értem,miért...csendes zaj-utólag csak nevetünk ezen a kifejezésen,de kibeszéljük:és lehet,hogy igaz.Azt beszéltük,hogy az élet annyira zajos körülöttünk,olyan hangok vesznek körül mindenkit,amit már szinte észre sem vesz:az autók motorja jár,néha fékez,telefonok csörögnek,villamos zörög,ajtók csapódnak...ezer hang,ami  ott fenn a csúcsnál nincs.Az emberi beszéden kivül csak a vaskos,erős csend van...nagyon érdekes ezt is megfigyelni!Főleg itt a panorámakilátón,ahol üldögélnek,eszegetnek az emberek...merthogy ebédidő lett.
Mi is megéheztünk,és  elhatároztuk,eszünk valamit az épületben lévő  étteremben.Nem olcsó dolog,de annyira unikum:kicsit több,mint 3100 méteren,szemben a Matterhornnal a teraszon eszegetni...hacsak egy tál sült krumpli,akkor is!(Mondjuk,soha akkora adag sült krumplit még nem láttam!)Aztán a teraszra kiülve vettük észre,hogy társaságot kaptunk...a havasi csóka nevű madár annyira megszokta az embert,hogy rászokott az emberi kosztra is!Sorba felültek a  korlátra,és várták,hogy megkináljuk őket az ebédünkből!Megtettük,itt egy kép róla:
Aztán eszegetés közben még egy állat elcsábított:Lucky,a bernáthegyi kutya...tudom,ócska túristacsalis dolog,hogy  egy nyakában konyakoshordós bernáthegyivel fényképezkedek,de néha elcsábulhatok!!!Egyáltalán nem vagyok kutyabarát,de itt odaguggolok a bernáthegyi mellé.Szegény kötelességtudóan hozzámbújt,hajtotta a fejét-aznap, már gondolom,a huszadik lehettem...de  nekem nagyon kedves ez a kép,imádom nézegetni!Úgy volt,hogy a fiú lefényképezett,itt  úgy 3105 méteren,majd lenn Zermattban,a Fuji laborban megnézhettem a képet...persze,hogy megvettük!
Ja,ha arra jár valaki,az étterem épületében,a kijárattal szemben vagy egy fal.Nagy fal,a tetején a 3100-as szám.Meg sok-sok aláirás,felirat,köztük jobb-középen úgy 180 cm magasságban:Miskolciutas Magyarország...

Ebéd után kicsit megpróbáltunk lesétálni a végállomástól.Nem terveztük,hogy az egész megállót,csak 1-2 száz métert.Pillanatról pillanatra változnak a légköri viszonyok:a felhők az egyik percben még eltakarják a csúcsokat,aztán mire legközelebb odanézünk,már nyomuk sincs!
Csak ámulunk,mikor a másik irányból újra beúszik valami szürkés-bodros,leereszkedik,aztán felszakadozik...mondják,a julius hónap itt ilyen,ekkor a legrizikósabb a mászás is.Fotózgatunk,nézelődünk,majd elindulunk,mert jön a vonatunk.
Leereszkedünk,és másodjára talán még csodálatosabb az út:már elmerülhetünk a részletekben is.Elolvasgatjuk,hány méteren járunk,megnézzük a Matterhorn hátoldalát,aztán a sínt is...de nagyon rövid az a fél óra!Aztán még andalgunk  kicsit Zermattban.Csokikat akarunk nézegetni,a manufakturákban átlátszó nyloncsomagolásban teszik a kirakatba,és az az illat....csodálatos volt ez a nap...



Trümmelbach-vízesés

ha úgy gondolnánk,hogy már nem lehet más módon vizet látni,hát itt a bizonyíték...vízesés a hegy gyomrában.Az odaút a változatosság miatt  látványos  igazán.A Berni Alpok az „eleje” az Alpoknak,már hatalmasak a hegyek,de még zöld fű  borítja az oldalukat.Aztán ezek a hegyek néhol hitelen kettéválnak,sokszáz méteres sziklafal az oldaluk,ahonnan,minthacsak a hegyisten nyitva hagyta volna a vízcsapot,folynak lefelé a patakok...egy hegyoldalon 2-3 ilyen vízesést fog be a pillantásunk.

Ez a Lauterbrunnen völgy...muszáj elmondani,miért lett ilyen különleges:a tudományos neve sem ijesztő-kettős völgyképződés.Az úgy lett,hogy egy már kialakult szolidabb völgybe újra benyomul egy gleccser,és a völgy alját és oldalát újra legyalulja.Így két magasabb ,zöldellő csúcsot  egyenesen levág  két sokszáz méteres sziklafal.Közöttük pedig a lankás,zöld  domborzat.És a Trümmelbach patak az egyik ilyen hegy tetején folyt be a sziklák közé. Egy akkora patakocska,mint a Miskolci Szinva,felülről beszivárgott a hegybe,és az évszázadok alatt alkotta nekünk ezt a látnivalót.Több emeletnyi  spirális barlangrendszert mosott ki magának.Egész vízesésrendszer lett belőle.Újra csak azt tudom mondani,tanitani kéne,ahogy itt Svájcban felépitenek  egy látványosságot...a parkolónál  a pénztár-mosdó-étterem rész,majd egy jó száz méteres zöld rét vezeti fel a látványt,ahol már hallani a víz hangját.A bejáratnál  térkép-a lehetőségek,ahogy  az utazó bejárhatja a hegy gyomrát.Újra egy lift-újra csak félútig...pontosan 100 méter magasra visz.Benn a hegy gyomrában kiszállunk,itt már nagy a zúgás-és nyilvánvalóvá válik,esőkabát nélkül senki nem marad szárazon!

Kezdetben felfelé visz az út,hatalmas morajlással ömlik alá a sziklahasadékokban a szépen megvilágított víz.Az út követi a  vízesést,a legmutatósabb ott,ahol a szabad ég alá is kikanyarodik a patak.Itt talán jobban lehet  néhány fotót csinálni.A szűk látóterű  fotó itt sem adja vissza azt az élményt,amit látunk:állunk a sziklarepedés oldalán,felettünk zuhog ki a víz   a hegyből,folyik le  elénk...átnézve a vízfüggönyön a völgy  harsogó zöld füve,távolabb a szemközti  hegy sziklafala,amin egy másik patak csorog le...kikanyarodunk  a hegy gyomrából,az út itt vezet le a bejárathoz.





Innen teljes monumentalitásában  tárul fel a völgy.A házak,épületek,buszok  hangyának tűnnek ...és ekkor meglátjuk az elcsendesedett kis patakot,és elcsodálkozunk...És újra a svájci lelemény:az az 50 méternyi séta a buszhoz pont elég,hogy a patak mellett haladva feldolgozzuk az élményt
...ez a 2-3 méter széleske,10-20 centi mély víz csinálta ezt a felfordulást a hegy gyomrában?
folyt.köv....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése