Ezen a nyáron is úgy jártunk,mint néhány éve:két szék közül a harmadikat
választottuk.Szerencsére nem estünk,-bár ilyen „esésekkel” kiegyeznék,akár
minden évben!A 4 évvel ezelőtti havas hegy-élmény után valami komolyabbra
gondoltam.Leginkább a Jungfraujochra szerettem volna elmenni...és biztosan
leszek is ott majd egyszer.Ám most úgy alakult,hogy a sok
nézelődés,válogatás,olvasgatás után a
Matterhorn lett a nyertes!Nem mintha a
Fiatalasszony –ahogy magyarul hívhatjuk-egy kicsit is veszitett volna a
varázsából,de a hosszú utazás miatt tervezni kellett az út közben lévő látnivalókat is.És ezek most -számomra- a Matterhorn felé érdekesebbek
voltak...
Az út Ausztrián át-Salzburg után egy rövid ideig Bajorországban is-vezetett.Szétnéztünk kicsit
Tirolban,majd Svájc és Franciaország között csillagtúráztunk...a Genfi tó
nyugati csücske olyan,hogy időnként nem
lehet tudni,melyik országban is vagyunk...volt,hogy az utca eleje még
Svájc,majd a következő saroknál már Franciaországban voltunk.A legmegbizhatóbb
támpontot az üzletek jelentették:azt
figyeltük, frankban vagy euróban vannak kiirva az árak.(Érdekességként elmondom
a franciák elfogadták a frankot is hivatalos fizetőeszköznek,-a boltokban is
mindkét pénznemben ki voltak irva az árak.Svájc azonban visszafelé nem gyakorolta
ezt a gesztust-euróval nem tudtunk ott fizetni)...ezen túlmenőleg szinte semmi
nem volt,amiben a két(három) ország
között különbséget tudtunk volna tenni.Az út során mindenhol rend,tisztaság,virágok,-de
mennyi virág!-nyugalom és úgy
általában kulturáltság vett körül
minket.Kulturáltság a környezetben,a viselkedésben,a szolgáltatásokban,a
közlekedésben...és sorolhatnám.Lényegében ez az,ami a legjobban hiányzik nekem
itthon.Többször beszélgettünk már arról,milyen lehet valami csoda mellett élni?Már úgy
értem,mindig,minden nap,állandóan...milyen érzés lehet?Aztán arra jutottunk,a
napi jelenlét biztosan el tud laposítani bármekkora élményt,ki tudja oltani az egyszeri
megpillantás érzését.Így talán jobb is,hogy ezeket csak így látom,utazások
során.Amiben viszont állandóan élni szeretnék-és minden nyáron elkeserít a
hiánya-,a franciák,osztrákok,németek,és most már látom,a svájciak kulturált
közege...
Annyi sok élmény és
benyomás annyira intenziven ért
itt egy hét alatt,hogy egyszerre nem is
tudom leirni.Ide-oda csapongó emlékképek,gondolatok merülnek fel bennem.Megpróbálom
csoportosítani őket,és úgy megosztani.Elsőként
a természet alkotta csodák jutnak
az eszembe,amiért odamentünk,és amik meglepetésként vártak ott ránk...aztán a kedvenceim,a városok,középkorból itt
maradt kis települések...és a jellegzetességek,amivel talán kezdeni
kellene,de konklúziónak is jó lesz...
A Rajna vízesés
Egyszerűen csak annyi,hogy Európa legnagyobb vízesése.Többször
írtam már,hogy nagy kedvelője vagyok a
leg-eknek.Kíváncsian vártam,itt mit kapunk.Néhány adat:Schaffhausen város
szélén található,gyakorlatilag a szélső házak minden fényképen rajta vannak.A Rajna egy erős balos kanyar után 150 méternyire szélesedik ki,és 23 métert zuhan le...két nagyobb,komolyabb
zuhatag van,és 4-5 kisebb,amik oldalról
erősítik a hatást.
Az oda vezető út úgy lett kialakitva,hogy sokáig nem látni-hallani
semmit.Jó a hatás,ahogy közeledünk,erősödik a moraj,tudjuk,hogy mindjárt látunk
valamit....egy kis tornyos –teraszos váracska a kiszolgáló hely.Itt veszünk
jegyet(3 frank),van étterem,van mosdó-és innentől ez már nem
megemlitendő,alap,hogy mindenhol
kézmosóval,szappannal,szárítóval felszerelt tiszta mosdóval találkozunk.Ez az Európa
kicsit más,mint az itthoni Európa...
Minden beléptetés automatikus,és valahogy minden olyan
gördülékeny.Zöld növényekkel teleültetett kis
teraszok mellett visz az út,és
ahogy ereszkedünk lefelé az ösvényeken,már
tudjuk,hogy közeledünk.A folyóval együtt,hátulról közeledünk a
szakadékhoz,tehát fokozatosan látjuk meg a vizesését.Több panorámaterasz van
addig,míg teljes szépségében feltárul a zuhatag.Egyre
erősödik a hang,egyre több a szálló vízpermet,és egyre szebb minden.Óriási
fehér hab gomolyog-tekereg ,azért ez
tényleg csodálatos.Sajnos itt is sokan vagyunk.Sok embert kerülgetünk.
Van
néhány joker-fotóhely,ahonnan a legjobb háttérrel lehet fényképezkedni,szinte
sorba állunk...furcsán hangzik,de ilyen háttérnek nem nagyon lehet-szabad ellenállni!!!A
kötelező fotók után már csak isszuk magunkba az élményt...figyelni kell nagyon
a fotózásnál!Már tavalyelőtt is megjártam néha...voltak helyek,ahol annyira
rácsodálkoztam a tájra,épületre,hogy
elfelejtettem fotózni-aztán úgy
alakult,hogy már nem mehettem
vissza(így jártam a Towerben a koronázási ékszereket rejtő épületnél
is...).
Aztán olyan is volt,hogy annyit fotóztam,hogy mire jól megnéztem
volna,addigra már nem látszott rendesen
a pl. Sasfészek Berthesgadenben...Itt megoldja helyettünk a kérdést a
természet:annyira száll a pára,hogy figyelmeztetnek,vigyázzunk a gépekre,sok
gép bánta már a Rajnát...féltve őrzött új gépemet azonnal elteszem,és most már
csak nézelődök.Hallgatjuk a zubogást,és csodáljuk a víz hátborzongató erejét...Innen
fentről egészen kicsinek és védtelennek látszanak azok a hajók ,amibe később mi
is beszállunk...Lenn a folyó szintjén vár minket egy kis 50 személyes
.Beszállunk,hogy szemből is megnézzük a csodát...Érdekes,innen ,a vízről nézve
nem tűnik olyan veszélyesnek ez a hajókázás,mint fentről.Az elején,amikor még
viszonylag messze vagyunk ,csak simán siklik a hajó.Nem mondom,amikor
közeledünk a vízesés felé,bizony vadabbul ringatja-dobálja a hajót a
víz.Folyással szembe megyünk,így elég lassan...itt fotóra,videóra már nem is
gondolunk,annyira párás,vízcseppes a levegő!Alig néhány képet sikerült
csinálni,pedig innen érezhető igazán a víz emberfeletti ereje!Itt már nagyon
vadnak érezzük!Vég nélkülinek tűnik a sodrás,olyan elképzelhetetlen,hogy honnan
jön ez a rengeteg víz?
Azt irják,másodpercenként 1850 köbméter.Így olvasva ez csak
egy szám,de amikor ott imbolyog a hajónk
a zuhatagnál a dobhártyarepesztő zúgásban,a lezúduló hófehér
víztömeg alatt ,hát nagyon védtelennek
érezzük magunkat.Milyen kicsik is vagyunk...mennyire semmi egy ember!Ezzel a
víztömeggel szemben teljesen tehetetlen lenne!Utólag döbbenek rá,nem volt
mentőmellény senkin!Pedig közvetlenül a nagy zuhatag mellett ki is kötnek a
hajók,fel lehet menni az egyik sziklára,ahonnan mintegy kilátóról lehet látni magát
a lezúdulást.Na,hallani már semmit sem lehet,csak a vizet...hátborzongató ez az
energia.Aztán egyszer csak észrevesszük,hogy a vízesés felett egy vasúti sín
megy.Arébb meg egy villamost látunk,a kijárat felett halad el a városi villamos
egyik vonala.Itt is érdekes lehet
mindennap mondjuk munkába járni!A
kijáratnál is vár még egy meglepetés:azok részére,akik már elfáradtak az
élményben,lift várakozik,hogy gyorsabban
felérjen a kijárathoz.Ez az első kóstoló abból,hogy kell a látványosságokat az
emberek felé tálalni.Hogy úgy érezze az ember ,megérte kifizetni
a belépőjegyet...a többi látványosságnál is szembeötlő,mennyire
látogatóbarát a szervezés.
A Mer de Glace
ennek az utazásnak a meglepetés-élménye volt
...őszintén
bevallva,nem tudtam pontosan,hogy ez micsoda is,és ezért nem készülhettem arra
a hatásra,amit gyakorolt rám.Láttam már gleccsert közelről-felülről,de most is
bebizonyosodott számomra,hogy azért vannak esetek,amikor a „ruha teszi az
embert...”.Vagyis,hogy a tálaláson sok
múlik.A csodához Chamonix
1015 méteren lévő városából(ami önmaga is egy csoda) egy kisvonattal
emelkedtünk fel 1910 méterre .Ezt a közel 900 métert bő félóra alatt,szinte
egyenesen felfelé haladva tettük
meg.Sűrű fenyőerdőn át.Imádtam a
fenyőket,az egész hét során.A sztrádák mellett
is rengeteg volt,és valahogy
„annyira fenyők” voltak...hosszú-hosszú
percekig csak sűrűn álló,magas,széles,olyan buján egészséges fák,ráadásul
szemmel láthatólag több fajta.Itt Chamonix mellett az a nagyon vékony törzsű,nyílegyenesen ég
felé törő fajta volt.Ezt néztük szinte végig.Ha jól emlékszem,megálló sem
volt,túrázókat sem láttunk erre.A
végállomás a Montenvers ,egy szép szürke
épület,előtte egy nagy,teraszos lelátó,ahonnan szét lehet nézni.Előttünk a
sziklás-havas hegyek,balra a Mer de Glace gleccser-Európa leghíresebb
gleccsere,bár én nem ismertem eddig.Nem tudtam,hogy mit fogunk itt látni,mivel
ez annyira kuriózum.Hogy ilyen élményszerű a találkozás,abban szerepe van a
fenn emlitett „ruhának”...a svájciak nagyon védik az értékeiket,de nagyon
tudják megmutatni is.Mint írtam,láttam
már gleccsert,és a Mer de Glace sem lett
volna ekkora élmény ,ha nem így van bemutatva.Ennek az országnak a vezetői
vették a fáradságot,és átgondolták,hogy
mutassák be a csodáikat.Itt így:a Montenvers teraszról körbenézve csodálhatjuk a tájat,majd kabinos felvonóval levisznek
félútig,hogy ilyen élmény is
legyen,és,hogy a hátralévő út lecsökkenjen annyira,amit még hétköznapi túrista is bír.És nem marad ki az
a hatás sem,hogy lépésenként,vagyis lépcsőnként
haladunk közelebb és közelebb a
gleccserbarlang bejáratához.
Franciaország legnagyobb gleccseréről beszélünk a maga 40 négyzetkilométernyi kiterjedésével.Bár sajnos,mint
minden gleccser,folyamatosan pusztul,még mindig
vannak akár 200 méter vastagságú
részei.Borzongató dolog belegondolni:ott a szürkés-piszkos hó alatt 100-200 méternyi jég mocorog.Merthogy a gleccser tulajdonképpen ÉL,a külső
hőmérséklet változásának megfelelően
olvad-fagy-kristályosodik.Ha felül gyorsabb mértékben olvad,akkor alul
repedezik,a repedésekbe lecsorgó-szivárgó víz kristályosodik,az kicsikét nyom
rajta,amerre tud...és igy tovább.Itt tudtam meg azt is,hogy 1 méternyi
gleccserjég kialakulásához 10 méternyi
vastagságú hó kell...aztán ez a saját súlyától nyomatva jéggé
préselődik.Na,hány száz méter hónak kellett esni az évezredek alatt,hogy ez a
gleccser folyam létrejöjjön?
A teraszon állva látjuk,hogy megint szerencsénk van-nekünk
mondjuk általában az van...Svájcban,juliusban az a nagy szerencse,ha tiszta az idő.Itt
most az,és bár cseperegni kezd az eső,a felhők annyira magasan vannak,hogy
minden csúcsot és fontos látnivalót jól
látunk!
Elindulunk a kabinos felvonóhoz.
(Aki bátrabb a gyaloglásban,vagy félősebb a felvonózásban,az végig túraútvonalon is
lemehet...mi bátran beszálltunk a lengő kabinba,mert féltünk a közel 800
lépcsőnyi úttól.)Érdekes és látványos a
kabin műszaki megoldása.Három kabinpár mozog
egyszerre ,állandóan.Mikor a
fenti megállónál kettő áll és éppen ki-beszállnak,ugyanakkor szállnak ki-be
odalenn az alsó kettőből.A pálya felénél
pedig 2 kabin a levegőben lebegve várja,hogy mindez lebonyolódjon.Vagyis
lényegében egy megálló beiktatásával
forog körbe a felvonó...mikor mi voltunk a levegőben ,elkezdett
esni...aztán a néhány perc alatt,mig leértünk,el is állt!
Azt akarták az
égiek,hogy nyugodtan tudjuk
megnézni a hegyoldalt!Mikor
kiszálltunk a kabinból,már „csak” 453
lépcsőfok várt ránk.Cikkcakkban „kanyarogva”,ahogy itt a képen látni:a sziklák
mellett.
És a sziklahasadékokból víz csordogált,és szép színes kis alpesi virágok
virítottak.
Menet közben pedig kis táblácskák mutatták,hogy egy-egy évben hol volt a gleccser
szintje.
Megdöbbentő,hogy néhány tíz éve még milyen magasan állt a
felszíne...sétálgattunk,nézelődtünk,fényképezgettünk,szép lassan ereszkedtünk
lefelé a jégbarlang bejáratához.A gleccser felszine most nem szép.A nyár elején volt valami interkontinentális szélvihar
a keleti féltekén.Egészen Afrikától hordta a homokot az Alpokba.Jutott
belőle ide is.Az borítja be a
felszínt.Az utolsó pártíz méter már igazi ámulat:a völgyön átívelő hídon állok egy jégbarlang előtt,mellettem egy
jégvágó gép,félig már a gleccser falába kapva.Alattam pár méterre 2 kikötött
munkás a világ egyik leghíresebb „Jégtengerének”-mert a francia név ezt
jelenti-tetejét locsolja,készíti elő valami új dologra,mi lehet az?Jobbra megfagyva a rengeteg víz,balra a hegyek.Hátam
mögött a felvonó,a lépcsők...annyira nem
hétköznapi ez az egész,szó szerint
szájtátva nézelődünk...szinte letaglóz ez a sokféleség:Úristen,hol vagyok?És
még vár egy üreg,a barlang bejárata,ami VILÁGOSKÉK!
És odabent
is sokáig minden az.Képzeljük el,hogy
egy vastag jégbe vájt alagútban
haladunk...alattunk is jég,bár valami szőnyegféle van leterítve,nyilván a
balesetveszély miatt.Hát,úgy 50 métert megyünk előre,itt a barlang főtere.Néhány fotel,szék van
itt-persze jégből kifaragva...mókás!Azért nincs meleg!És ami zavar:a legváratlanabb
helyekről hullik alá egy-egy csepp víz!Ez aztán végig fogja kísérni az utat,a barlangok
olvadása,a vízesések vad cseppjei,vagy sűrű párazuhanyai elbizonytalanítanak a fotózásban.Féltem a
gépemet,így a barlangban nem is csinálok képet.Mikor kiérünk,a sors újabb
kegyben részesít:néhány percre átsüt a Nap a felhőkön!És megvilágitja a havat előttünk,a vizes,csöpögő
jeget mögöttünk,és felélénkiti a
színeket.Nem tart soká,de úgy örültem neki!Itt gondoltam először arra,milyen szerencsés vagyok,hogy ilyen helyeket láthatok!
A Matterhorn
Több kis amatőr videót
is láttam a Youtube-n olyan hegyi vonatokról,amelyek zöld legelők és havas alpesi csúcsok között
tekeregnek.Bernina express,Glacier...ha valaki
szintén el akar csábulni,csak be kell írni a keresőbe!Én igazából a Berninát néztem ki magamnak.Aztán most a
Gornergrat expressz lett belőle!És most már én is tettem fel a You Tube-ra kis videót a vonatozásunkról...
Ez a vonat Zermattból indul.De már ide is csak vonattal tud
érkezni a túrista.Thas(ezt „umlauttal” kellene irnom) nevű faluból indul a
helyiérdekű vonatunk...Mit mondhatni a
pályaudvarról,vonatról?
Itt nem meglepő,csak mi ámulunk: tiszta,ragyog,nálunk
az intercity sem mindig néz így ki!Ezzel utazunk fel 1620
méter magasba.Gyakori járat,úgy 20 percenként megy,2 megálló után Zermatt
városába.Kell is ilyen gyakran mennie,ugyanis ez a város arról is nevezetes,hogy nem közlekedhetnek
benne kipufogó motorok...csak villamos
meghajtású járművek járnak,még az üzletek,szállodák feltöltése is csak így
működhet.Bámulatos,mit megtesznek a svájciak a környezet védelmében!Az ország
teljes vasúthálózata 1968-ra villamositva lett!Itt tényleg még a levegővétel is élményszámba megy!Olyan
ez a városka,mint amilyenek az alpesi luxusüdülőhelyek:
2-3 szintes
faházak,millió virággal az ablakokban,a főutcán
egymást érik az üzletek,éttermek,pékségek,mindenféle túristák kényelmét kiszolgáló helyek...hogy magas helyen vagyunk,onnan is
kiderül,hogy sok a hegymászó kellékeket áruló üzlet.Az üzletek kirakata az
utcákra nyúlik:vég nélkül vannak a
hátizsákok,bakancsok,széldzsekik,sinadrágok,ki tudja még....meg sem lehet nézni
mindent,olyan a kinálat!
A főutca egyébként egészen „nagyvárosias”.Az idézőjelet
az a fajta kultúrált mértékletesség indokolja,amit oly gyakran láttam már utazásaim során.Amikor a tradicionálisat,sőt olykor talán a nomádot
is együtt tudják működtetni a
modernnel,a kényelmet biztositó szolgáltatásokkal.Itt sincsenek sokemeletes
szállodák,az utolsó bejárati ajtóig minden
beleillik a hagyományos városképbe.Mégis
mindenhol van légkondi,fotocella ,internet ... mégsem ezekért a
dolgokért sétál-járkál itt ennyi ember!Innen indulnak a túrák a környék 4000-es
csúcsaihoz.
Zermatt az 1860-as évekig
szinte bibliai szegénységben élő
parasztok falva volt.A szóbeszéd szerint
jó nyolc hónapig el sem hagyták a völgyet...ettek,ittak,azt ami
volt.Persze ennek is megvolt a maga haszna-ez vezetett a sajtgyártás
kialakulásához.Ott volt a sok tej,mit lehetett csinálni belőle,hát nekiálltak a sajtnak-köszönet érte,én nagyon
szeretem a jó zsíros alpesi sajtokat!
Aztán 1865-ben megjelent
a faluban két ember,azzal az ötlettel,hogy ők felmennének a Matterhornra,ami ott magasodik a falu
felett...írásos emlékek vannak arról,hogy a falusiak nagyon furcsállották magát
az ötletet is,nem értették,épeszű ember minek akar oda felmenni.De
hát-gondolták,aki akar menjen,ha meg jól megfizetik őket,hát elkisérnek
néhányat...így kezdődött a Matterhorn-mászás „divatja” és azóta is
rendületlenül hódít.
A Matternhorntal ,vagyis a Matterhorn- völgy az Alpok legmagasabban lévő lakott völgye...maga
a csúcs is a legmagasabbak között
szerepel.Egyébként meg az alakja miatt
nemes egyszerűséggel a „világ legszebb hegye”-ként is szokták
emlegetni.Való igaz,a leghegyebb hegy,amit eddig láttunk.Ha azt mondjuk egy
embernek:
Rajzolj egy hegyet,valószinűleg a Matterhorn mását fogjuk kapni.Egyébként
szinte mindenki ismeri a képét,aki evett
már Toblerone csokit ,a papirján ez szerepel .Na,ezt támadott kedve megmászni 2
embernek...állítólag két eltérő
nehézségű részre oszlik (már hegymászásilag!)a
hegy.Az alsó,úgy 3600 méterig egy könnyű szakasz,majd a „kúpszerű”
rész,úgy 900 méternyi a visszahajló
hegyfallal egy nehezebb.Itt szokott lenni a gond,az első mászásnál is
itt történt a tragédia.A lefelé igyekvő
hegymászók megcsúsztak,és hát,lezuhantak,annyira,hogy meg sem találták őket.Nem
tudom,hegymászó körökben úgy vannak-e vele,de én úgy gondolom,legalább már volt
fenn!Talán boldogabban hal meg,mintha felfelé mászás közben történik meg
vele...Zermattban a templom mellett van egy kis temető,a szerencsétlenül járt
hegymászók nyugszanak ott.Szerintem szép gondolat,hogy ott helyezik őket örök
nyugalomra,ahová a legjobban vágytak.
Itt ülünk tehát fel a Gornergrat-express-re.Csendben
bevallom,ezért a napért mentünk Svájcba.Hogy
egy alpesi vasúttal felemelkedjünk a havasok közé,ott sétáljunk,bámuljunk
a csúcsok között!
Úgyhogy ez nagyon boldog napom volt!Bementünk a Gornergrat
pályaudvarra.A vonatjegy ára 82 svájci frank,nem olcsó-bár ha a Glacier
express 150 Eurós árával állitjuk
szembe,egész baráti...Az utasok mozgatása egy svájci óramű precizitásával lett
megszervezve.A felfelé tartó-tehát a beszálló,és a már leérkezett utasok nem
találkoznak egymással.A peronok a sínek
két oldalán vannak,üvegfallal elválasztva a váróteremtől.Itt
várakoznak,akik már vettek jegyet.Körben minden csupa üveg.Mikor megérkezik an
szerelvény,a lejövő utasok az ellenoldali ajtókon szállnak ki,és onnan már csak
a kijárat van.A vasutasok átnézik utánuk a vagonokat.Elhagyott
tárgyak,talán-talán szemét nem maradhat ott!Mikor ezzel végeztek,lezárják az
ellenoldali üvegajtót-vagyis a kijáratot-és kinyílik a várótermi,vagyis a
bejárat.A felfelé tartó utasok elfoglalhatják helyüket.Ha valaki most kap kedvet az utazásra,javaslom,érdemes
figyelni,melyik vagonba szálljunk be:az újabb,modernebb kocsiknak megnövelt
ablakai vannak,a jobb panoráma érdekében.A szerelvények 20-30 percenként
követik egymást.Egyszerre több vonat is van a pályán,mint a Csatorna-alagútban.
A vonat szűk 1400 métert emelkedik felfelé ,pontosan 33 perc
alatt.Hogy ezt megtegye,természetesen erősnek és biztonságosnak kell lennie.És
közben háromszor megáll.
Ilyen kis túristaházas megállókban...többen
kiszállnak-beszállnak.Most látjuk,sokan úgy teszik meg az utat,hogy 1-1 megállót gyalogolnak.Ki is
van írva,hogy a megállók között mekkora a szintkülönbség,ezt kb. mennyi idő
alatt lehet megtenni...ez nagyon szimpatikus dolog,kár,hogy hamarabb nem
gondolkoztunk ezen.Mert azért nekünk nincs itt olyan sok időnk,át kell gondolni
a beosztását.A megállók közti túra különböző hosszúságú és nehézségű.Úgy
látom,az utolsó megálló a legnépszerűbb,innen indulnak neki gyalog a
legtöbben...biztos,hogy életre szóló élmény!Itt még vannak zöld
füvek,virágok,de már kopik a növényzet,és egészen közel vannak a havas
csúcsok.Hátulról látszik a Matterhorn,és most tényleg látszik is...csodás lehet
itt a csendben gyalogolni!
Mi azonban egyenesen felmegyünk 3090 méterre.Ez Európa második legmagasabban fekvő
vasútállomása.(A Jungfrau Glacier express állomása van magasabban 3454 méteren)A mindenféle
kiszolgáló helyiségekkel felszerelt végállomás után azonnal a Havasok arénája
teraszra megyünk...itt a Monte Rosa és a Matterhorn között húsz 4000 méternél magasabb csúcs vesz körül
minket.
Újra csak szerencsénk van,mert az idő szép,tiszta.Épp csak annyi felhőt
fúj oda a szél,hogy még szebb legyen a táj,impozánsabb a fotó...már ha egyáltalán lehet.Mert mellbevágó érzés itt
állni.
Semmi fotó nem adja vissza azt a térélményt,amit körbenézve
átélünk!Mükénében éreztem először ezt a „lábamelőttavilág” érzést.Bármerre fordulunk,minden
távol van,valahogy csak sok száz méter
után áll meg a tekintet,és siklik tovább.Nehéz ezt szavakkal elmondani:elnyúló
hegyoldalak,gleccserek,néha megcsillanó tengerszem,amott zöldben játszó foltok,és a szürkés-fehéres hó...az az
Afrikából itt termett szélvihar ezt a
havat is bepiszkolta.Persze én nem panaszkodom,nekem így is nagyon
tetszik!Felmegyünk a panorámakilátóra,ahol
fél Európa találkozik...Egyszer csak feltűnik,hogy bár sok itt az ember
,és ha jól megnézzük,mindenki mozog,beszél,nevetgél,valahogy még sincs
zaj.Valahogy úgy eloszlik,nem is értem,miért...csendes zaj-utólag csak nevetünk
ezen a kifejezésen,de kibeszéljük:és lehet,hogy igaz.Azt beszéltük,hogy az élet
annyira zajos körülöttünk,olyan hangok vesznek körül mindenkit,amit már szinte
észre sem vesz:az autók motorja jár,néha fékez,telefonok csörögnek,villamos
zörög,ajtók csapódnak...ezer hang,ami
ott fenn a csúcsnál nincs.Az emberi beszéden kivül csak a vaskos,erős
csend van...nagyon érdekes ezt is megfigyelni!Főleg itt a panorámakilátón,ahol
üldögélnek,eszegetnek az emberek...merthogy ebédidő lett.
Mi is
megéheztünk,és elhatároztuk,eszünk
valamit az épületben lévő étteremben.Nem
olcsó dolog,de annyira unikum:kicsit több,mint 3100 méteren,szemben a
Matterhornnal a teraszon eszegetni...hacsak egy tál sült krumpli,akkor
is!(Mondjuk,soha akkora adag sült krumplit még nem láttam!)Aztán a teraszra
kiülve vettük észre,hogy társaságot kaptunk...a havasi csóka nevű madár annyira
megszokta az embert,hogy rászokott az emberi kosztra is!Sorba felültek a korlátra,és várták,hogy megkináljuk őket az
ebédünkből!Megtettük,itt egy kép róla:
Aztán eszegetés közben még egy állat elcsábított:Lucky,a
bernáthegyi kutya...tudom,ócska túristacsalis dolog,hogy egy nyakában konyakoshordós bernáthegyivel
fényképezkedek,de néha elcsábulhatok!!!Egyáltalán nem vagyok kutyabarát,de itt
odaguggolok a bernáthegyi mellé.Szegény kötelességtudóan hozzámbújt,hajtotta a
fejét-aznap, már gondolom,a huszadik lehettem...de nekem nagyon kedves ez a kép,imádom nézegetni!Úgy
volt,hogy a fiú lefényképezett,itt úgy
3105 méteren,majd lenn Zermattban,a Fuji laborban megnézhettem a
képet...persze,hogy megvettük!
Ja,ha arra jár valaki,az étterem épületében,a kijárattal
szemben vagy egy fal.Nagy fal,a tetején a 3100-as szám.Meg sok-sok
aláirás,felirat,köztük jobb-középen úgy 180 cm magasságban:Miskolciutas
Magyarország...
Ebéd után kicsit megpróbáltunk lesétálni a végállomástól.Nem
terveztük,hogy az egész megállót,csak 1-2 száz métert.Pillanatról pillanatra változnak
a légköri viszonyok:a felhők az egyik percben még eltakarják a csúcsokat,aztán
mire legközelebb odanézünk,már nyomuk sincs!
Csak ámulunk,mikor a másik irányból
újra beúszik valami szürkés-bodros,leereszkedik,aztán felszakadozik...mondják,a
julius hónap itt ilyen,ekkor a legrizikósabb a mászás
is.Fotózgatunk,nézelődünk,majd elindulunk,mert jön a vonatunk.
Leereszkedünk,és
másodjára talán még csodálatosabb az út:már elmerülhetünk a részletekben is.Elolvasgatjuk,hány
méteren járunk,megnézzük a Matterhorn hátoldalát,aztán a sínt is...de nagyon
rövid az a fél óra!Aztán még andalgunk kicsit Zermattban.Csokikat akarunk nézegetni,a
manufakturákban átlátszó nyloncsomagolásban teszik a kirakatba,és az az
illat....csodálatos volt ez a nap...
Trümmelbach-vízesés
ha úgy gondolnánk,hogy már nem lehet más módon vizet
látni,hát itt a bizonyíték...vízesés a hegy gyomrában.Az odaút a változatosság
miatt látványos igazán.A Berni Alpok az „eleje” az
Alpoknak,már hatalmasak a hegyek,de még zöld fű
borítja az oldalukat.Aztán ezek a hegyek néhol hitelen kettéválnak,sokszáz
méteres sziklafal az oldaluk,ahonnan,minthacsak a hegyisten nyitva hagyta volna
a vízcsapot,folynak lefelé a patakok...egy hegyoldalon 2-3 ilyen vízesést fog
be a pillantásunk.
Ez a Lauterbrunnen völgy...muszáj elmondani,miért lett ilyen
különleges:a tudományos neve sem ijesztő-kettős völgyképződés.Az úgy lett,hogy
egy már kialakult szolidabb völgybe újra benyomul egy gleccser,és a völgy alját
és oldalát újra legyalulja.Így két magasabb ,zöldellő csúcsot egyenesen levág két sokszáz méteres sziklafal.Közöttük pedig
a lankás,zöld domborzat.És a Trümmelbach
patak az egyik ilyen hegy tetején folyt be a sziklák közé. Egy akkora
patakocska,mint a Miskolci Szinva,felülről beszivárgott a hegybe,és az
évszázadok alatt alkotta nekünk ezt a látnivalót.Több emeletnyi spirális barlangrendszert mosott ki magának.Egész
vízesésrendszer lett belőle.Újra csak azt tudom mondani,tanitani kéne,ahogy itt
Svájcban felépitenek egy
látványosságot...a parkolónál a
pénztár-mosdó-étterem rész,majd egy jó száz méteres zöld rét vezeti fel a
látványt,ahol már hallani a víz hangját.A bejáratnál térkép-a lehetőségek,ahogy az utazó bejárhatja a hegy gyomrát.Újra egy
lift-újra csak félútig...pontosan 100 méter magasra visz.Benn a hegy gyomrában
kiszállunk,itt már nagy a zúgás-és nyilvánvalóvá válik,esőkabát nélkül senki
nem marad szárazon!
Kezdetben felfelé visz az út,hatalmas morajlással ömlik alá
a sziklahasadékokban a szépen megvilágított víz.Az út követi a vízesést,a legmutatósabb ott,ahol a szabad ég
alá is kikanyarodik a patak.Itt talán jobban lehet néhány fotót csinálni.A szűk látóterű fotó itt sem adja vissza azt az élményt,amit
látunk:állunk a sziklarepedés oldalán,felettünk zuhog ki a víz a hegyből,folyik le elénk...átnézve a vízfüggönyön a völgy harsogó zöld füve,távolabb a szemközti hegy sziklafala,amin egy másik patak csorog
le...kikanyarodunk a hegy gyomrából,az
út itt vezet le a bejárathoz.
Innen teljes monumentalitásában tárul fel a völgy.A
házak,épületek,buszok hangyának tűnnek
...és ekkor meglátjuk az elcsendesedett kis patakot,és elcsodálkozunk...És újra
a svájci lelemény:az az 50 méternyi séta a buszhoz pont elég,hogy a patak
mellett haladva feldolgozzuk az élményt
...ez a 2-3 méter széleske,10-20 centi
mély víz csinálta ezt a felfordulást a hegy gyomrában?
folyt.köv....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése