Ezzel a jelzővel illetik ezt a Dodekanoszi szigetet-bár nem
tudom,mit is jelenthet...gondolkodtam rajta,mikor eldőlt,hogy ide megyünk,de nem sikerült
megfejteni.
Most visszagondolva arra a rövidke egy hétre-még mindig talány
ez nekem.Sok jelző beugrik,ha az ott töltött
napokra
gondolok:szeles,különleges,változatos,utánozhatatlan,varázslatos....Mert
meg kell hagyni,a sok különleges és egyedi és csodálatos görög sziget közül is-valóban kiemelkedően jó
ez a sziget!Azért úgy írom,hogy jó,mert nem csak a szépségre gondolok ilyenkor,hanem az egész lét,az
élet,a sziget megismerése barátságosabb,könnyebb,mint máshol-pedig a sokat emlegetett jószerencsém sok széppel
elkényeztetett már!És itt el is gondolkodom:érdemes-e nekem dícsérni ezt a
szigetet?Hisz,ha túl sok embernek támad
kedve ide jönni,pont az vész el belőle,ami a legfontosabb.Ha annyi túrista
támadja le,mint mondjuk Santorinit,akkor itt is tolongani kell a városokban,a
partokon,akkor magas szállodák épülnek,...ide hetente 1 magyar repülő
jön,vagyis egyszerre kb 180
honfitársunkkal találkozhatunk.És így van ez a többi nemzetiséggel is.Nem
szeretném,ha a tömegturizmus uralná le
ezt a helyet.Ha megszűnne ez a természetfelettinek ható
csendesség,nyugalom,béke...úgyhogy nem is tudom igazán,el akarom-e
mondani,milyen volt ez a
nyaralás.Maradjunk annyiban,hogy talán igaz,talán nem.De van egy sziget,amit
úgy hívnak,Karpathosz.Kréta és Rodosz között félúton fekszik a Földközi tengerben,mint egy fordított
felkiáltójel.A hossza úgy 50 kilométer,és a legkisebb szélessége csak 1-2.
De,hogy az elején kezdjük: mikor Franciaországból
hazajöttünk,megbeszéltük,hogy julius 17 és 30 között elmegyünk egy görög
szigetre-oda,ahol a legjobb ár-érték arányban lesz akkor last minute út.Ez volt
az első mondat-aztán persze finomodott a kép.(Merthogy egyébként már leginkább
Karpathoszra szerettem volna menni!)
„-Na jó,Krétára már az idén nem...”-így kiesett Kréta
„-Rodoszra az idén nem...”-így kiesett Rodosz
„-A Jón tengerre az idén nem..”-így kiesett a Jón
szigetvilág
„És Karpathoszra most jó utak vannak...”-mondjuk valóban
nagyon jó ár-érték arányú utat találtunk,alig tizenezer forinttal többért
repültünk,mint egy főszezoni buszos listaár...újra csak azt mondom annak,aki
szerint repülni nagyon drága:Tessék alaposan szétnézni a piacon!Az előző
években már megszokottak szerint-alig 2 hét volt a felkészülésre.Két hét
intenzív „Karpathoszi gyorstalpaló”.Mert ide meg főleg úgy kell menni,ahogy
máshová is szoktunk:alaposan felkészülni a látnivalókból,viszonyokból,hogy azt
a rövidke egy hetet a legjobban ki tudjuk használni...
Találtam ezt a térképet.Egész jó.Szeretem a térképeket,amúgy
is jó a térlátásom,de a térképet magam elé képzelve szinte otthonosan navigálok
bárhol.Ez eddig mindenhol bejött,most is ezzel kelek,ezzel fekszem egy hétig...
Több éve sóvárgok megismerni,meglátni ezt a szigetet.(Talán
ez a szenvedély része?)Már pont itt volt az ideje...és elindult a
felkészülés.Persze,hogy a szokott
helyen,a hellasz.hu-n,és meglepetésemre sok hasznos dolgot tudtam meg a FB-on
is.És összeállt a hét..
.
.
2017.julius 20. délután fél 6
Minden gond nélkül felszállt a gép-mostanra megszerettem a
repülést.Annyira,hogy már én akarok repülővel menni.Éjszaka pedig még
különlegesebb élmény a levegőből nézni a fényeket...mert világosban indultunk
ugyan,de az érkezés már teljes
sötétségben történt.Egy kicsi sziget kicsi repterére.Mert ekkora a sziget.325
négyzetkilométer...hogy ez többet mondjon egy számnál:az egész sziget kicsit
nagyobb,mint Miskolc(236),és kicsit kisebb,mint Debrecen(460)...és kicsit
nagyobb,mint Budapest fele...csodás kilátások,imádom az ilyen helyeket!Lakott
„település” úgy 10 van,és ebben már benne a tizenvalahány házból álló Finiki
nevű halászfalu,és a főváros is.A főváros neve Pigadia, úgy 2500-an laknak itt ,a
többi faluban még úgy 3000 ember.Ők az állandó lakosok.Hogy milyen teljes
életet lehet itt élni,mutatja a sziget focibajnoksága is-szerencsések voltunk
látni egy meccset a „local championship”-ben...2 falu csapata és szurkolói!(Nem
stadion,csak egy pálya,ahol az egymástól 10 km-re lakó emberek csapatot
alkotva múlatják az időt.Annyira
különleges élmény volt látni ezt egy ekkora szigeten,és annyira átértékelődik a
foci,az emberi kapcsolatok
fogalma,értéke-mint annyiszor görög földön járva!)
Alapvetően gazdag
helyre érkeztünk,ez látszik az úthálózaton,az épületeken,az egész
környezeten.Oka is van a dolognak...a görög születetten hazaszerető nép-a
déliek(Krétaiak,Karpathosziak) főleg.Így akik a múlt
század közepén-( a görögöknek az a történelmi vízválasztójuk,mondhatni az 56-os
kivándorlásuk)- elmentek Amerikába,a jobb élet és a békesség reményében,átörökítették gyerekeikbe ezt az érzést.És ezek a gyerekek
lassacskán vissza-visszaszivárogtak az óhazába,Karpathoszra.Nehéz is lehet ezt
a földet feledni...(Egyébként ott élő magyaroktól hallottam,hogy az,ahogy a görög emberek érzéseit ,viszonyulását bemutatták a saját
hazájukhoz,kultúrájukhoz,nyelvükhöz a
Bazi nagy görög lagzi című jól sikerült vígjátékban -az csak kicsit túlzott...és valóban sokan
érzik azt a „mondj egy szót és bebizonyítom,hogy görög szóból ered „-dolgot,és
sok görög ember gondolja,hogy kicsit
nekik köszönhető a világ kulturája .És bármilyen megdöbbentő,van is
ennek alapja.Gondolnánk-e,hogy pl. a Spaghetti szó is görög gyökerekről fakad?)
Nem tudnék ehhez mit hozzáfűzni,talán nem is kell.A görög-rajongáson túl semmi:tudjuk ezt
jópáran,hogy van ilyen fordított honvágy-szerűség,mikor itthonról vágyunk”
haza”...
Este fél 10...
Leszálltunk
Karpathoszon...szerintem a szelek szigetén.A landolás is kicsit imbolygósra sikeredett,félig a tengerbe
billegtünk,azt hittem,már sose lesz a kerekek alatt föld.Érdekes,hogy nem
féltem.Szinte még a levegőben voltunk,mikor már látni lehetett a reptéri
várót,és az üveg mögött nézelődő embereket is.Az utaskísérők szóltak,hogy a
szalmakalapokat,kendőket aztán mindenki fogja meg jó,mert a szokásosnál is
nagyobb a szél...nem tudtuk mi a
szokásos.Mikor kiléptünk a repülőből,szó szerint nekilökött a
lépcsőnek...bedőlve mentünk el a buszig!Kicsit elképedve néztünk egymásra:mi
lesz így itt???Mert a transzferbuszoknál
is nagy volt még a szél.Aztán elindultunk
észak felé.Lassan,teljesen sötétben,kanyarogva.Úgy
emlékszem,Kefalonián 600 méter a
leghosszabb egyenes út-itt szerintem nem volt 100!Csak
tekeregtünk,forgolódtunk a sötétben.Aztán
egyszer csak megláttuk lenn a parton Pigadia fényeit!Nagyon impozáns
volt,boldogok voltunk,hogy ott
lehetünk!Pedig még csak fényeket láttunk...
Aztán Pigadiába
beérve egy saroknál hirtelen megállt a busz,és a sofőr kiabált egyet,hogy Sea Stone.Ez jelentette,hogy az itt lakók szálljanak le...mi voltunk azok-meg még 5
pár.Még jó,hogy láttuk már képen az apartmanházat,így odataláltunk...este 9
elmúlt,mire benyitottunk a szobánkba.Jó választás volt:hatalmas szoba,külön
konyha,3 erkély...nem emlékszem,mit csináltunk még akkor,de az biztos,hogy még
11 előtt az óvárosban sétáltunk...nagyszerű
első benyomások voltak,és a többi nap
csak erősített az első érzésben:JÓ HELYRE JÖTTÜNK!
Az első egész napunkon csak ebben a városban
voltunk:feltérképeztük a környéket-nem volt nagy.Az az egyik legjobb ebben a
szigetben,hogy amolyan koncentrátum...
mindenből,ami kell,és annyi amennyi kell!Krétán,Kefalónián azért gyakran egy
órát-vagy többet is- kocsikáztunk,hogy
odaérjünk valamelyik kiszemelt parthoz,vagy épülethez.Itt, ha 15-20 percet
megyünk,már átszeltük a szigetet...(új
kategória jutott eszembe :a tömény szépség szigete!)A főváros is akkora,mint
Miskolcon a Búza tér...de persze csak a mennyiségről beszélve.Merthogy,mint az
előbb írtam,minden megvan:Jópofa ,színes
házak,sikátorok,üzletek,éttermek,kikötő-és olyan kis színes,kreatív itt
minden:a virágládák,ablakok,cégérek...meg több kézművesbolt is van,a sziget
művészeinek alkotásait árulják.Minőségi áruk,nem csak a máshol megszokott
hűtőmágnes-parádé!Ha már hasonlítgatni kezdtem,hát hirtelen Parga az,ami
eszembe jut ...
A házunk a parttól a harmadik utcán van,felfelé a hegyre.Itt
minden úgy van,hogy a part mentén pártíz méter a síkság,aztán kezdődik a
felfelé a hegyre...
50-100 méter távolságban van tőlünk minden:zöldséges,pékség,szupermarket.Csak
a parthoz kell kicsit többet menni,mert az általunk legkedveltebb rész távolabb
esik a háztól...
Pigadia partja.Van
vagy 2 kilométeres az öböl,ebből egy a kikötő és a sétány.A többi a
strandrész.Van homokosabb,kövesebb,de
alapjában mindegyik inkább
hirtelen mélyül.Annál a rozsdás,féligtört zászlórúdnál,ami szinte kettéosztja a strandot,na ott van a
kedvenc részünk.Egy terméskőfal mentén le lehet pakolni-pálmafa árnyékában...a
part menti egy méter kavicsos,de rögtön utána
óriási kövek vannak a vízben.Itt kell elővenni az úszócipőt.Mi úgy csináltuk,hogy egy métert mentünk a vízben,majd mikor úgy térd felett ért , hasra feküdtünk,és úszni
kezdtünk...ezt csak eleinte tartottuk röhejesnek,aztán rájöttünk,hogy mennyire
jó is itt.A nagy-nagy köveket megmozgatva ugyanis csodálatos víz alatti világra
bukkantunk-2-3 méterre a parttól.Bátran mondhatom,egész Karpathoszi nyaralásunk
alatt a fővárosi strandon láttuk a legtöbb és legérdekesebb vízi élőlényt!Nem
is emlékszem,hogy jött az első gondolat,de
úgy csináltuk,hogy az úszócipős
lábunkkal elmozdítottunk egy-egy
nagy sziklát(ilyen mosógép méretűeket kell elképzelni!),és vártuk,mi jön ki
alóla.Merthogy nemcsak halak jöttek,hanem rákok,csillagok,valami furcsa
uborka-féle,de nem láttam még olyat eddig.Itt sok óriási tengeri sün is
volt.Aztán felhoztam két szép csigaházat is...fogtam a kezemben a két kagylót,mert
haza akartam hozni őket...és egyszer csak azt éreztem,hogy kaparászik valami a
tenyeremben!Hát kiderült,hogy mindkét
háznak lakója volt:két remeterák...ki
is tettük őket a szemüvegembe egy kis viadalra...de nem nagyon érdeklődtek egymás
iránt.Így aztán visszaengedtük őket a
tengerbe!Több lepényhalat is láttunk.Fantasztikus élmény volt,hogy csak
néztem-néztem a tenger fenekét,aztán
egyszer csak megmozdul az a fenék,elválik egy darabja-ami pontosan ugyanolyan
színű,mint a fenék,és elkezd úszni.Tetején két egymáshoz közel ülő szem,az
oldala meg fodrozódik,ahogy hajtja magát előre...óriási élmény volt!És már most
megmondtam a családnak,hogy karácsonyi ajándéknak víz alatti fényképezőgépet
kérek...mert már nem csak írni akarok ezekről,hanem beilleszteni ide a saját
víz alatti képeimet is!
Sofia,my love
A három hajó közül az egyik,amelyik a Pigadiai kikötőben
várja,hogy felszálljunk rá...nem kell különösebb nyelvi tudás a hajókázáshoz:a
taton nagy tábla hirdeti a napi úticélt...Vassilikos Paradise,Apella ,Kyra
Panagia.Ez három szuper strand,bár az elsőről itt hallottunk először.Vassilikos
a kapitány,aki felfedezett,majd valamilyen módon kisajátított egy kis „private
beach-t” a keleti part mentén.Ide indultunk szombat reggel 9-kor.Nem vagyok
későn kelős típus,meg is szokhattuk már az egy óra eltolódást-de ezen a
szigeten valahogy nehezen osztom be az időt.Talán,hogy valamiért hamarabb
sötétedik,később virrad,nem tudom.Nem esett jól korán kelni...ezt ugye furcsa
lehet 7 órára mondani,de így van.Felkelés,pékségbe menés,reggeli,pakolás...repül
az idő.De csak ott vagyunk 9 óra 15 körül a hajónál.Gyors alku a
legénnyel:”Mennyi az ár?25...És 20?...Jól van...és már megyünk is fel. Elég
sokan vannak már a fedélzeten,csalóka egy ilyen kis kaiki.
És jó 10 perc múlva érkezik egy túrista busz,kiderül,erre vártunk.Még vagy 30 holland jön-és felférnek.(Sok-sok tengeri kirándulás után is meglepő volt,ami következett:felírták az adatainkat.Name,national-és a kikötések után rendre körbeszaladt a legény,és számbavett mindenkit-mi lettünk a two person from Hungary...amúgy jól jártunk,mert a holland csoport idegenvezetője minket is sajátjának tekintett,és minden infót elmagyarázott nekünk is.Nem kellett sokat,mert a program fő részei:fürdés,evés-ivás...)
És jó 10 perc múlva érkezik egy túrista busz,kiderül,erre vártunk.Még vagy 30 holland jön-és felférnek.(Sok-sok tengeri kirándulás után is meglepő volt,ami következett:felírták az adatainkat.Name,national-és a kikötések után rendre körbeszaladt a legény,és számbavett mindenkit-mi lettünk a two person from Hungary...amúgy jól jártunk,mert a holland csoport idegenvezetője minket is sajátjának tekintett,és minden infót elmagyarázott nekünk is.Nem kellett sokat,mert a program fő részei:fürdés,evés-ivás...)
Úgy másfél órát hajóztunk a keleti part mentén,csodás
időben...mindig elvarázsol a görög tenger,nem tudom magyarázatát,miért más,mint
a többi,de úgy érzem...itt is bámulom a vizet sokáig,élvezem a hangszóróból
áradó halk görög zenét-és úgy vagyok,ahogy köll...
Mostanában lehet olvasni a legújabb nagy felfedezésről,az
egyszerűbb életről...a „lelassulásról”.Hogy menő lehet az egyszerűség,a
szerénység,a nyugodt élet.Talán ez az,amit a görögök már régen és most is
csinálnak...hogy nem a jövőt kémlelni-a most legyen jó- a mostban kell
gondolkodni.Ilyen ez a kirándulás is.Alig van nálunk valami:fürdőruha, „A
kendőm”,szemüveg...és nagyon boldog vagyok!Úgy egyáltalán,ehhez az egy hét
görög boldogsághoz is meglepően kevés dolog kell!Az idő remek,így ruhából se
sok-délelőttre fürdőruci,
,strandruha(kendő),papucs,törülköző,estére valami
szellős nyári,szandál...van,amit a hét
alatt ki sem veszek a bőröndből...itt valahogy jobban megérti az ember-mert
ragadós az egyszerűség.Majd húsz éve,hogy nézem a görög embereket,és bizton állíthatom,hiányzik belőlük a
tárgyak olyan fajta misztikus
imádata,ami sokunk életét megnehezíti.Az
erkélyen eszegetve,álldogálva gyakran elnéztem,mennyire egyszerűen vannak
öltözve az emberek.Egy rövid-vagy gyakran
hosszú nadrág(istenem,a 40valahány fokban hosszú!) egy ing,vagy póló,egy
szandál...és végtelen boldogsággal mennek ,kezükben a frappés pohár...mennek
dolgozni.Jó,hogy üdülőfalu,de akkor is bevillan,mikor én indulok,mennyi minden
van nálam.És mennyi fölösleges abból!..de vissza a parthoz:
Mikor elérünk a
Vassilikos paradise „beach-hez”-meglepődünk...a part,ahová kikötni
készülünk,távolról egy kisebb repedésnek látszik a part sziklái között:hogy
fogunk itt elférni vagy hatvanan?Ahogy közelítünk,és zajlanak az
események,meglepődünk,mennyire csalóka is a látvány.A part mentén hajózva akár
fel sem tűnik ez a part,de közelebbről már egész nagy.A személyzet mindössze 4
főből áll.A főnök,aki kormányoz,egy
lány,aki főz-süt,egy tengerész-aki
inkább moderátor,és a másik tengerész,aki dolgozik...gyakorlatilag ő köti ki a
hajót,félmeztelenül,mezítláb szalad a fedélzeten,csúszik a köteleken,lendül a
vízbe,úszik a sziklához-mintha ő mozgatná a hozzá képest nagy hajót.Mindannyian
őt bámuljuk.Szikár kis ember,vagy ötven éves-de látnivalóan nincsenek
egészségügyi problémái.Nem ropognak az izületei,nem gond a futásból lendülés...Eszembe
is jutnak a Miskolci ötvenes munkások-ahogy a villamoson ülnek...meg,hogy tényleg,mennyi minden eldől azzal,hogy hová
születünk.
Kikötöttünk,lepakoltunk.Mindenki lehozza a kis motyóját,mert
bár akármikor fel lehet menni a fedélzetre,minek feleslegesen
mászkálni...elkezdődik az édes semmittevés!A víz itt valami elképesztően
csodálatos.Görögországban amúgy is csodákhoz szokik az ember,és egy idő múlva
az ingerküszöb is megemelkedik-egyre szebbnek,különlegesebbnek kell lennie egy
dolognak,hogy elkápráztasson!Hát,ez itt káprázatos!Az a fajta
kristályosan,fehéresen áttetsző víz,amin csillog a nap,és a renyhe szél
fodrozása vibrálóra töri a víz alatti kavicsok képét...beljebb kissé zöldesre
vált,majd még beljebb azúrkék lesz,magasból pedig mély telt kék árnyalatú..és
mindehhez gyorsan mélyül,halakkal teli,és hűsítő.Minden együtt van,hogy órákig
remekül érezzük magunkat.Pancsolunk,úszkálunk,sznorizunk,napozunk...gyékény se
kell,kavicsos a part.Simán ráfekszünk,megszáradunk,majd ha felállunk,lepereg a
bőrödről a felesleg.
Én az ilyen programokat szeretem,bárhol elvagyok napernyő
nélkül,a sziklák alatt ...nézem a vizet,az eget,a sziklát...és egyszer csak azt
vesszük észre,hogy ebédillat száll a levegőben.Souvlaki(amolyan görög
rablóhús)sül valahol a sziklák között...hát persze,hogy látni kell!Elindulunk
felfedezni a környéket.Régen bejáratott kirándulóhely ez,de annak ellenére,hogy
könnyebbé tették a sziklák közötti járkálást,nem tűnik veszélytelennek-oda kell
figyelni minden lépésre.De megéri:kiderül,hogy a „konyha” egy szurdokban
van,itt készül az ebédünk,a tálalás pedig egy 12 csillagos,minden kényelemmel
felszerelt,panorámás étteremben lesz...ez
persze vicc-de nagyon jópofa.Így néz ki:
Nagyon éhes voltam már 1 órára-bármit megettem volna.De a
kevésbé éhesek szerint is remek volt a koszt...souvlaki,görög
saláta,paradicsomos rizs ,friss kenyér.A végén a nagy bödönből repetázni is
lehetett...én nem bírtam.
Ebéd után lassacskán indulni készültünk.Minden olyan
végtelenül egyszerűnek tűnik:itt a tenger,ami szórakoztat és etet,a nap,ami süt-éget,szól a zene..és már jól is laktam.Mi
kell még?Sokszor történt már velem,hogy egy ilyen kis hajón utazva éreztem
azt:most kéne megállni az időnek,ha nem is örökre,de néhány hónapra,ha így
maradhatnék,az nagyon jó lenne...Az egyszerűbb élet témakörben hallottam a
minap,hogy egy átlagos magyar háztartásban 10 ezer tárgy van.Dolgok,amik vagy
elengedhetetlenül fontosak az életünkhöz,dolgok,amik néha ,aztán dolgok, -és mennyi is ,ami soha nem kell...ha most
összeszámolom,ehhez a pihentető, energiát adó,varázslatos naphoz hány dolog is
kellett...
A keleti oldalon haladunk,következik a kikötés Apella
beach-nél.Rövid az egy hetünk,ezt a csodálatos partot csak így,a tenger felől
közelítve látjuk.Mihez hasonlítsam...görög-járó sorstársaimnak mondom:kicsit
Petani,kicsit Matala,kicsit Bali.A többiek nézzék a vizet...
itt van térerő,lebonyolítjuk a családi hívásokat,aztán irány a fürdés.Pont olyan a víz,mint szeretjük...3-4 méter után mélyül,de akkor gyorsan.Meg már akkor mindegy is,milyen mély,lényeg,hogy öleljen,simogasson.Itt is zöldes-kék,kicsit olajosabb érzés,de csodás.A partot zöld fákkal benőtt domboldal veszi körül,itt látjuk,hogy sokan gyalog jönnek le a hegyről...már tudom,hogy nem fog beférni,hogy még egyszer ide jöjjünk a héten,így a hajó dudaszavára el is köszönök a parttól.Talán néhány év múlva,ha visszatérünk-akkor biztosan kocsival fogunk lejönni.
itt van térerő,lebonyolítjuk a családi hívásokat,aztán irány a fürdés.Pont olyan a víz,mint szeretjük...3-4 méter után mélyül,de akkor gyorsan.Meg már akkor mindegy is,milyen mély,lényeg,hogy öleljen,simogasson.Itt is zöldes-kék,kicsit olajosabb érzés,de csodás.A partot zöld fákkal benőtt domboldal veszi körül,itt látjuk,hogy sokan gyalog jönnek le a hegyről...már tudom,hogy nem fog beférni,hogy még egyszer ide jöjjünk a héten,így a hajó dudaszavára el is köszönök a parttól.Talán néhány év múlva,ha visszatérünk-akkor biztosan kocsival fogunk lejönni.
Pár perc után már Kyra Panagia partjánál vagyunk.Ha valaki
Karpathoszról információt keresve nézelődik a világhálón,szinte biztos,hogy
ennek a strandnak a képét fogja először kiadni a gép.A hihetetlen kék
víz,sziklás part és előtérben a piros kupolás templom.Csak a part közelében
állunk meg,nem köt ki a hajó,nyíltvízi fürdőzés van.Az a bizonyos kupola nagyon
kicsi,szinte észrevehetetlen innen messziről.
Ha nem tudnám hol kell keresni,talán észre sem venném.
Ha nem tudnám hol kell keresni,talán észre sem venném.
Így a védett korhoz közeledve csak óvatosan duhajkodunk...a hajóoldalról történő nagy ugrásokat már csak
nézzük-bár most jut eszembe:a 40. születésnapomon Kamena Vourlában még Nagy
Medencébe Ugrásokkal ünnepeltünk.Videó
is van róla,hogy emlékezzek,ilyen is volt!Most csak leereszkedünk a lépcsőn,és
úszunk egy nagy kört a hajó körül.Nagyon kifáraszt,mert emberes a hullámzás,borzasztóan kell harcolni a
tengerrel.Alig vonszolom fel magam a lépcsőn,már indulunk is.Vissza felé
úton már elcsendesedett a
társaság,nézzük a vizet,lógatom ki oldalt a lábam,pont a kalóz-zászló mellett
ülök...5 óra körül tűnik fel Pigadia az öbölben.Még javában tűz a nap,mikor
kiszállunk,mindenki boldog,elégedett-szép nap volt ez...és a vacsora még csak
most várt ránk...eldöntöttem:ma kagylós nap lesz.Még nem választottuk ki az
éttermet,de az biztos,csak oda megyünk,ahol kagylót tudok enni.Franciaországban
megint kimaradt-már másodjára.De volt az az ár,amit már nem lett volna szívem
kiadni érte...most keresünk valahol valami barátibbat.
És íme,találtunk.Ilyen kagylót most ettem
először-fokhagymaszószban úszó zöld
kagylók-jó nagyok.Bevallom őszintén-a szomszéd asztalnál ülő 4 év körüli görög
kislány lepipált!Ő is ugyanezt ette,de profibban,mint én.Csak úgy hirtelen
bekapta az egészet...én kipiszkáltam belőle,ami nem tetszett,bárki bármit is
szólt hozzá-
Szeretjük a görög konyhát.És ezen a szigeten eredeti konyhát
vittek...sok jó görög étellel.Az a baj
az egyhetes nyaralásokkal,hogy csak 7 vacsora lehet benne,pedig sokkal
több jó étel és étterem van.Reggel pékséges reggelink szokott lenni-írtam már
erről valahol-,délre egy kevés,vagy inkább sok gyümölcs,aztán vagy egy késői
ebéd valami halászfaluban,ha úton vagyunk,vagy vacsora a szálláshelynél...az
esték közeledtével 2 dolog között kell döntenünk.Gyroszos este legyen,vagy
„greek cuisine”-görög konyha.Merthogy a gyros nagy kedvenc.Ez általában úgy néz
ki,hogy rendelünk 2 gyros-pitát(ez a sétáló változat,amit menet közben is
megehetnénk,vagy üldögélve a parton)és,hogy komplett legyen az élmény,rendelünk
hozzá egy adag sült krumplit,meg egy tál tzatzikit...aztán a tzatzikit a
krumplival mártogatva eszegetjük,a gyroszt harapdáljuk...persze ez csak ott
működik.Hiába próbáltuk itthon,ha nem az a minőségű alapanyag,nem az lesz a
végeredmény sem.
Vasárnap
Reggel átvettük a kis kölcsönkocsit:Fiat Panda...a sziget
úthálózata egészen kiváló,nem régen készült el az É-D útvonal.Fontos
tudnivaló,hogy mindössze 3 benzinkút van a szigeten,és szinte egy helyen van
mindhárom,Az egyik ráadásul vasárnap nincs is nyitva...így meggondolandó a
tankolás!Az első nap rögtön a „nagyágyú-látnivalóval” kezdjük:Olympos
falu.Észak felé haladva viszonylag messze van.Úgy 30 km.De beletelik jó
órába,mivel kanyarog is az út rendesen,meg annyi a látnivaló.
A sziget errefelé elkeskenyedik,így nem egyszer érünk olyan helyre,ahol a szirten megállva mindkét oldalon a tengert látjuk...és egészen különleges kőzeteket látunk.A szokásos zöld növényes rész után jön a "tundra",majd valami egészen érdekes kőzetre leszünk figyelmesek.Amolyan palaféle anyag ez,fekete kis darabokban...ahogy süti a nap,grafitosan csillog,verődik vissza.Egészen földöntúli élmény.Persze ezt is elnézegetjük jó ideig... látunk...mini Santorininek mondanám.Többször támad olyan érzésem itt,mintha egy Mini- Krétán volnánk.Olyan tájak,partok köszönnek ránk,mint a Krétán látottak,csak valahogy összetömörítve,koncentrálva ...Van mása Firának (Olympos),Elafonissinek(Diakoptis), Pigadiáról meg Chania óvárosa is eszünkbe juthat,és mini szurdokok is vannak.
így telik az út Olymposig.Aztán egyszer csak felsejlik egy kanyar után a város.Ismerős a kép.
A sziget errefelé elkeskenyedik,így nem egyszer érünk olyan helyre,ahol a szirten megállva mindkét oldalon a tengert látjuk...és egészen különleges kőzeteket látunk.A szokásos zöld növényes rész után jön a "tundra",majd valami egészen érdekes kőzetre leszünk figyelmesek.Amolyan palaféle anyag ez,fekete kis darabokban...ahogy süti a nap,grafitosan csillog,verődik vissza.Egészen földöntúli élmény.Persze ezt is elnézegetjük jó ideig... látunk...mini Santorininek mondanám.Többször támad olyan érzésem itt,mintha egy Mini- Krétán volnánk.Olyan tájak,partok köszönnek ránk,mint a Krétán látottak,csak valahogy összetömörítve,koncentrálva ...Van mása Firának (Olympos),Elafonissinek(Diakoptis), Pigadiáról meg Chania óvárosa is eszünkbe juthat,és mini szurdokok is vannak.
így telik az út Olymposig.Aztán egyszer csak felsejlik egy kanyar után a város.Ismerős a kép.
Beparkolunk Olympos falu elején,és elindulunk a
felfedezésre.Kicsi a falu,de kísérteties a hasonlóság Santorini városaihoz.Olvastam,hogy a hagyományőrzés
a jellegzetessége a szigetnek,és
leginkább ebben a falucskában érezzük majd ezt.Az első benyomás rögtön ez
volt:az első bolt-reggeliző-kávézó tulajdonosa,pincére,eladója egy jó
hetvenes,fekete ruhába öltözött,kendős nő,aki folyékony angollal irányítja a boltot...a bevezető utcán végig kézműves
termékeket árulnak:kendők,terítők,textilek,bőrök-papucs,kabát,öv,-minden
mennyiségben,képek,kerámiák...meg
élelmiszerek:fűszerek,olaj,lekvárok,méz,ahogy mondani szokták-mi szem
szájnak ingere.Érdekes,hogy szinte csak 60 feletti eladókkal találkozunk,valahogy
fiatal nem akad itt...amúgy is kissé kihaltnak tűnik a falu,igaz,nincs még 11
óra,de azt hittem,többen leszünk túristák.Az egész falu nem nagy,de ez nem azt jelenti,hogy gyorsan végigmegyünk rajta...azt a kellemes
zeg-zugos,eltévedős kisutcás települést kell elképzelni,ahol többször is
visszatekergünk -kanyargunk ugyanoda,de mégis minden alkalommal akad valami ,amit éppen csak akkor vettünk észre.Uralja azért a
falut a vendéglátás-éttermek ,szinte minden második üzlet az...becsalogató ember is
akad,szerencsénk lett egy tájékozatlant
kifogni.Szoktam azt mostanában,hogy a „honnan jöttél?”-kérdésre
visszakérdezek,”mit gondolsz?”...na itt is ezzel színesítettem a napot.A hölgy
felsorolt vagy 5 nációt,majd kijelentette:több nincs...Hát,próbáltam
rásegíteni aktualitással-vízi világbajnokság,vízilabda(épp akkor zajlott!)...de
úgy tűnik,Karpathoszig nem ért el ennek az eseménynek a híre.És
valóban,Pigadiában több bárban nagyképernyős TV-vel is szórakoztatták a
nézőket,de inkább foci meccsek mentek,a mi VB-nket nem láttuk... Jellemzően az
olaszok vannak legnagyobb számban,a pincérek is mindenhol beszélnek olaszul.És
minket is gyakran olasznak néztek.Érdekes,mert nincs is igazán közel...
A falu tetején ,tényleg a tetején áll egy pad.Ha itt
leülünk,a tengert látjuk,jobbra nézve megint Santorini jut eszembe,olyan a
táj.Bal oldalon egy kézműves szélmalom-kicsit elhagyatottnak tűnik a falu...itt
fenn is csak turisták vannak,azok is csak néhányan.A házak szépen felújítva-de
zárva szinte mindegyik.Lehet,hogy nem jó időben jöttünk,és később indul be az
élet?
Egy-két óra tekergés
után a legelső helyen vásárolunk pár péksüteményt,mert fürdeni indulunk
Diafaniba.
Csak 7-8 km-re van,remek új út vezet oda,mérsékelten kanyarog,de ezt itt meg kell szokni...Meglepett,mikor leértünk a tengerhez,hogy milyen szép kis falu ez...szupermarkettel,éttermekkel,rendőrséggel,kikötővel.Nem is kellett volna az a péksüti,simán lehetett volna itt gyroszozni...de ugye így már megvan az ebédünk.A fürdésről pedig:Ez a part pont nekem lett kitalálva.Az a fajta kerek kő,amit szeretek.Amihez nem kell a gyékény-törülköző,mert mikor kijövök a csodás vízből,csak elfekszem a köveken,amik langymelegek,és pár kis ficánkolás-fészkelődés után anatómiai matracként veszik fel a hátam körvonalát!A víz itt nagyon csendes,jó hőmérsékletű,jól úszható.Úszunk is sokat,pihengetünk,eszegetünk.Nem nagy az élet,különben is a falu legvégén pakoltunk le,úgy vesszük észre,itt inkább görögök vannak.A szieszta végén kezdünk felszedelőzködni.Sokat fotózunk,karakteres képeket lehet itt csinálni,annyira „görög” a falu...(Az egyik ház előtt egyszer csak leparkolt egy kocsi,egy idősebb nő pedig elkezdett Lidl-s szatyrokat kipakolni...szeretünk a görög Lidl-kben vásárolni,hát megkérdeztem a nőt,merre van az üzlet.Ó,Rodoszon...-hát,ilyen ez a sziget.Nekem nagyon tetszett ez a kis jelenet,hogy fürdőcskézünk itt egy csodás szigeten,a legközelebbi Lidl pedig Rodoszon van...Biztosan van a világon valaki,aki érti,hogy mi nekem ebben a boldogság...
Csak 7-8 km-re van,remek új út vezet oda,mérsékelten kanyarog,de ezt itt meg kell szokni...Meglepett,mikor leértünk a tengerhez,hogy milyen szép kis falu ez...szupermarkettel,éttermekkel,rendőrséggel,kikötővel.Nem is kellett volna az a péksüti,simán lehetett volna itt gyroszozni...de ugye így már megvan az ebédünk.A fürdésről pedig:Ez a part pont nekem lett kitalálva.Az a fajta kerek kő,amit szeretek.Amihez nem kell a gyékény-törülköző,mert mikor kijövök a csodás vízből,csak elfekszem a köveken,amik langymelegek,és pár kis ficánkolás-fészkelődés után anatómiai matracként veszik fel a hátam körvonalát!A víz itt nagyon csendes,jó hőmérsékletű,jól úszható.Úszunk is sokat,pihengetünk,eszegetünk.Nem nagy az élet,különben is a falu legvégén pakoltunk le,úgy vesszük észre,itt inkább görögök vannak.A szieszta végén kezdünk felszedelőzködni.Sokat fotózunk,karakteres képeket lehet itt csinálni,annyira „görög” a falu...(Az egyik ház előtt egyszer csak leparkolt egy kocsi,egy idősebb nő pedig elkezdett Lidl-s szatyrokat kipakolni...szeretünk a görög Lidl-kben vásárolni,hát megkérdeztem a nőt,merre van az üzlet.Ó,Rodoszon...-hát,ilyen ez a sziget.Nekem nagyon tetszett ez a kis jelenet,hogy fürdőcskézünk itt egy csodás szigeten,a legközelebbi Lidl pedig Rodoszon van...Biztosan van a világon valaki,aki érti,hogy mi nekem ebben a boldogság...
Vissza indulva dél felé,többször megálltunk
nézelődni.Annyira érdekes ez a rész,a kövezet,a növényzet-vagy éppen ennek a
hiánya...és szerencsére nincs forgalom.Egyébként is jellemző,hogy mikor
másodjára megyünk egy úton,már ismerős,tehát rövidebbnek tetszik.És,mint
írtam,itt nem is nagyon vannak távolságok.Gyorsan feltűnik az egyik
benzinkút,aztán rögtön utána a másik-tankolni azonban nem kell még.A három nap
alatt 30 eurót költöttünk üzemanyagra,pedig sokat mentünk...
Még 5 óra körül sem
járt az idő,így egy nagy elhatározással elkanyarodtunk a nyugati part
felé...Spoa városánál jobbra kanyarodva igazán nem kellett sokat
menni.Lefkos...szuper hely.
Azt tudtam,hogy több öböl,part van egy helyen,de még így is meglepett.A hegyről lefelé egyszer csak megjelent egy tábla:balra 1 strand,jobbra 3 másik...a bal oldali POTALI BAY,egy majdnem Myrtos(Kefalonia),ha már eddig hasonlítgattam...
hosszan kinyúló fehér szőnyeget varázsoltak a hullámok,bőven fodrozódtak,és zúgott a víz,ahogy húzódott vissza a hullám.Elég komolynak nézett ki,nem is akartam bemenni,mert még a jobb oldalra is át akartunk nézni.Míg fotózgattam(itt vagy egy kép)
,férjem-Tamás már benn is volt,az egyik nagy hullám tetejéről kiabált.Na,amíg ő pancsolt,elnézegettem a part távolabbi részére,és egyre erősödött a Kefalóniai-Myrtos-érzés.Nagyon hasonló part,persze kisebb felvezetéssel...Vagy csak olyan ez,mint az egyszeri pedagógus:ha sokáig nevelsz gyerekeket,sok osztályod-csoportod van,egy idő után minden gyereknek lesz „utóda-hasonmása”...
Azt tudtam,hogy több öböl,part van egy helyen,de még így is meglepett.A hegyről lefelé egyszer csak megjelent egy tábla:balra 1 strand,jobbra 3 másik...a bal oldali POTALI BAY,egy majdnem Myrtos(Kefalonia),ha már eddig hasonlítgattam...
hosszan kinyúló fehér szőnyeget varázsoltak a hullámok,bőven fodrozódtak,és zúgott a víz,ahogy húzódott vissza a hullám.Elég komolynak nézett ki,nem is akartam bemenni,mert még a jobb oldalra is át akartunk nézni.Míg fotózgattam(itt vagy egy kép)
,férjem-Tamás már benn is volt,az egyik nagy hullám tetejéről kiabált.Na,amíg ő pancsolt,elnézegettem a part távolabbi részére,és egyre erősödött a Kefalóniai-Myrtos-érzés.Nagyon hasonló part,persze kisebb felvezetéssel...Vagy csak olyan ez,mint az egyszeri pedagógus:ha sokáig nevelsz gyerekeket,sok osztályod-csoportod van,egy idő után minden gyereknek lesz „utóda-hasonmása”...
Aztán végül csak otthagytuk ezt a fehér homokos-köves
Potalit,és jobbra kanyarodtunk...egészen meglepő volt,milyen kis nyüzsis helyre
érkeztünk...Igaz,hogy csak keskenyen a part mellett végig,de igazi élő kis
városkába botlottunk.Éttermek,bárok,még autókölcsönzőt is láttunk.Ahhoz
képest,hogy mennyire kicsi a sziget,meglepően sok autókölcsönző van.Az úton meg
nem nagy a forgalom,úgyhogy a lakosoknak nem lehet sok kocsija!Csak napokkal
később néztünk egymásra:Te figyelj,az egész szigeten nincs egy közlekedési
lámpa sem!És valóban,úgy élnek az emberek,úgy közlekednek,hogy a szemükre vannak utalva.És zebra sincs,egy sem.Igaz,hogy a görög közlekedési szokásokba nem is igen illeszkedik be egy gyalogátkelő hely.Kíváncsi lennék,hogy szereznek jogosítványt a görögök...Merthogy a Kresz szabályoktól nem nagyon hagyják zavartatni magukat.Mindent felülír az emberi kapcsolat.Ha ismerőssel találkozik egy autós-hát megáll.Ott,ahol meglátta az ismerősét-legyen az bárhol,és álljon mögötte bármennyi kocsi,vagy képezzen bármilyen akadályt is...mindig döbbenten nézzük,milyen türelmesen várják ki,hogy befejeződjön a megbeszélés elől.Állnak a sofőrök,könyökölnek ki az ablakon,dudorásznak(merthogy szól a zene minden kocsiban).Még azt is el tudom képzelni,hogy vizsga közben is megtörténik egy ilyen...annyira jellemző ez az utakon.
Lefkos:széles homokos part,az öblök lezárásában pedig kis
sziklák.Épp akkorák,és olyannyira elterpeszkedve,hogy sétálgatni lehessen
rajtuk.Kis padot is tettek az egyik viszonylag lapos helyre,ez a kedvenc
fotópont,szinte sorban állás van,hogy a padon ülve készülhessen a fotó.A
legjobb,hogy ezek a sziklák kisebb lejtőkben végződnek,így több öbölkében lehet
lepakolni,és mint kis magán parton fürdőzgetni...Miután a sziklák a nyílt víz
felé zárnak,nagyon csendes a tenger,sehol egy hullám,egy fodor.Remekül lehet
úszkálni.A pipát a kocsiban hagytuk,és mivel már jó sokat eljöttünk a
parttól,mire megtaláltuk a saját kis öblünket,már nem mentünk vissza.Láttuk
viszont,hogy sokan sznoriznak,tehát biztosan van mit nézni.
A második kocsis napunk.Újra északnak indulunk,Achata beach
lesz a mai első fürdés helye.Mondhatnám,hogy a szokásos part-mindenkinek
kívánok ilyen „szokásos” fürdőhelyet!Akkor,milyen is...széles,kavicsos
part,közepesen hirtelen mélyülő víz...kétoldalt sziklák,a vízben barlangokkal,tetejükön kis imahelyek-vajon ki jár oda
imádkozni-fohászkodni?Aperi előtt jobbra kanyarodva vezet le a tengerszintre az
út-csodálatos a növényvilág,zöldell,mintha csak Ausztriában járnánk a
hegyekben...közben meredek szakadékok,kihajló fák,észvesztő kanyarok.Néha égnek áll a hajam,amikor meglátok egy
közeledő kocsit:hogy fogunk itt elférni?Aztán feltapadva a sziklára,megússzuk a
találkozásokat.Lenn a partnál még sok a parkolóhely-korán érkeztünk.Több magyar
is itt van-az egyetlen hely,ahol
találkoztunk hazánkfiaival.Sokat beszélgetünk az egyik párral,ők is
gyakorlott görög-járók,tudnak érdekeseket mondani.Így kicsit tovább is
maradunk,mint szerettünk volna,már dél elmúlik,mire elindulunk.
Egy másik sok-strandos part lesz a mai élmény:Amoopi.Csak 7 km-t megyünk Pigadiától.Egy kisebb üdülőfalu(tényleg kisebb,otthon egy utcában is több a ház...),éttermekkel,szállodákkal,még egy posta is van.Jónevű étterem is van itt,a Calypso.A lényeg azonban a part.Jobban mondva az egyik part.Nem az első...az első az amolyan Balaton feeling-de sokan ezt szeretik.Az én szemem azt látja,hogy emberek álldogálnak térdig a homokos vízben,vagy üldögélnek derékig merülve.Nem tudom,mekkora élmény ez,mi mindenesetre tovább megyünk.Itt is,mint Lefkoson,több part van egy helyen.Már itthon beleszerettem a Kaszteria nevűbe-sárga sziklák,azúrkék víz,és sok-sok hal...na itt vagyunk egész estig!Egy-egy ilyen sziklával körülölelt öblöcskébe még napernyő-napágy is be van készítve.Hogy minden luxus adott legyen...itt láttuk a legnagyobb sünöket.És itt csináltuk a legszebb képeket.Mondjuk,itt nem is nehéz.De valahogy annyira összejöttek a fények is.Különleges hely,talán kicsit jobban figyelnek itt a környezetre,a kialakításra,mint általában a görögöktől megszoktuk.A kerítések kijavítva,megszögelve,a szemét összetakarítva-jobb gazdái ezek az „amerikás” görögök a szülőszigetüknek,mint máshol láttuk...(bevillan néha,hogy jutottunk el Lefkada szigetén a csodálatos Agiofili partra-micsoda elhanyagolt erdőn keresztül vitt az „út”-és mennyire másabb itt!)
A mai program a Hedonizmus-így nagybetűvel...fekvés Zeusz fényesen ragyogó napja alatt-néha belekortyolva egy jó doboz görög narancslébe,vagy beleharapva Európa egyik legzamatosabb őszibarackjába.Aztán ezeket megunva kis pancsi a néha kék,néha zöld,de mindig lágyan símogató és langyoska tengerben...szemüveggel megnézzük az alattunk úszkálgató kis és nagyobb halakat-talán ekkor ötlött fel bennem,hogy még nem is ettem idén gavroszt-...aztán egy szikla árnyékába húzódva kődobó versenyt rendeztünk...felhozzuk a legnagyobbnak vélt tengeri sünt-aztán rádöbbenünk,hogy a víz bizony mennyire felnagyította...a döbbenettől magunkhoz térve megesszük a maradék barackot,aztán napozunk kicsit...még kevés úszkálgatás,aztán éhesek lettünk.Bár tervbe volt véve a Calypso,aztán mégis inkább Pigadiában ettünk.
Egy másik sok-strandos part lesz a mai élmény:Amoopi.Csak 7 km-t megyünk Pigadiától.Egy kisebb üdülőfalu(tényleg kisebb,otthon egy utcában is több a ház...),éttermekkel,szállodákkal,még egy posta is van.Jónevű étterem is van itt,a Calypso.A lényeg azonban a part.Jobban mondva az egyik part.Nem az első...az első az amolyan Balaton feeling-de sokan ezt szeretik.Az én szemem azt látja,hogy emberek álldogálnak térdig a homokos vízben,vagy üldögélnek derékig merülve.Nem tudom,mekkora élmény ez,mi mindenesetre tovább megyünk.Itt is,mint Lefkoson,több part van egy helyen.Már itthon beleszerettem a Kaszteria nevűbe-sárga sziklák,azúrkék víz,és sok-sok hal...na itt vagyunk egész estig!Egy-egy ilyen sziklával körülölelt öblöcskébe még napernyő-napágy is be van készítve.Hogy minden luxus adott legyen...itt láttuk a legnagyobb sünöket.És itt csináltuk a legszebb képeket.Mondjuk,itt nem is nehéz.De valahogy annyira összejöttek a fények is.Különleges hely,talán kicsit jobban figyelnek itt a környezetre,a kialakításra,mint általában a görögöktől megszoktuk.A kerítések kijavítva,megszögelve,a szemét összetakarítva-jobb gazdái ezek az „amerikás” görögök a szülőszigetüknek,mint máshol láttuk...(bevillan néha,hogy jutottunk el Lefkada szigetén a csodálatos Agiofili partra-micsoda elhanyagolt erdőn keresztül vitt az „út”-és mennyire másabb itt!)
A mai program a Hedonizmus-így nagybetűvel...fekvés Zeusz fényesen ragyogó napja alatt-néha belekortyolva egy jó doboz görög narancslébe,vagy beleharapva Európa egyik legzamatosabb őszibarackjába.Aztán ezeket megunva kis pancsi a néha kék,néha zöld,de mindig lágyan símogató és langyoska tengerben...szemüveggel megnézzük az alattunk úszkálgató kis és nagyobb halakat-talán ekkor ötlött fel bennem,hogy még nem is ettem idén gavroszt-...aztán egy szikla árnyékába húzódva kődobó versenyt rendeztünk...felhozzuk a legnagyobbnak vélt tengeri sünt-aztán rádöbbenünk,hogy a víz bizony mennyire felnagyította...a döbbenettől magunkhoz térve megesszük a maradék barackot,aztán napozunk kicsit...még kevés úszkálgatás,aztán éhesek lettünk.Bár tervbe volt véve a Calypso,aztán mégis inkább Pigadiában ettünk.
Ha jól emlékszem,a Mamma Mariában.Ezt egyébként nagyon
ajánlom.Bár annyira zsúfolt volt,hogy úgy éreztem,mindenkivel egy asztalnál
ülök,és mindenkivel egy tálból muszakázok,nem zavart.Én ugyan csak egy adag ételt
tudok megenni,egy nagy sörrel ledolgozni,de szeretem látni,hogy mennyi jó étel
vár még ránk.Ha idén már nem,hát jövőre lesz belőle valami!
KEDD
Az utolsó kocsis napunk.Délre indulunk,úgy hívják a
partot:Diakoptis.Állítólag nagyon szép lesz.A képek legalábbis ezt igérik.De itt
az utat már legalább annyira várjuk,mint a célt...dél felé indulva azonban más
lesz a helyzet.Nem nagy a távolság errefelé sem-hogy is lenne,az egész sziget
kicsi.Tizen-húsz kilométert megyünk csak,de megint úgy változik a táj,mint
máshol 100 kilométer alatt.Elindulunk a tengeröbölből,áthajtunk a hegyek között
tekergő szerpentineken,és egyszerre csak
egy fennsíknál találjuk magunkat.Itt megállva egy sík kis területre látunk
le...ott a reptér.Innen olyan mókásan kicsi...úgy,mint a Debreceni...és valahol
ott a reptér mögötti úton kell kanyarogni Diakoptishoz.Innen egyáltalán nem
látunk a reptér mögött utat,de ez ugye nem tarthat vissza.Alig nézegetem át a
jegyzeteimet-itthon már leírtam,mit kell keresni ,merre kell kanyarodni-szeretem
az az érzést,mikor az itthon még ismeretlen és értelmetlen nevek ott a
helyszínen elkezdenek élni!Hát,most ezt nem élhettem át-semmi eligazítást nem
találtunk.Be kellett menni a reptérre-szerencsére sok taxis (sok?talán 5)
álldogált,gépre,utasra várva.Ők eligazítottak.Csak úgy 100 métert tévedtünk
el.Visszatalálva az útra,már egyértelmű lett:mint hangyák a boly
felé,araszoltak szép lassan(lévén földút!) a kölcsönzött kocsik,egymás után.Sík
területen voltunk,ameddig a szem ellát,semmi más nem volt,csak a rendezett
sorban vonuló kocsik-tényleg mókás volt!Én szeretem a görög-hegyes egyedüllét-érzést(nem tudom,hogyan lehet
nevezni),mikor a Földnek ezen a varázslatos darabján körbenézve nem látok
senkit...és mégis tudom,hogy valahol az út alján közeleg egy kocsi,amiben
ugyanilyen élményvadászok ülnek,mint mi.És néhány kilométer után találok egy
települést,ahol azért ott van a civilizáció, mindent nyújt,amire akkor éppen
szükségem lehet...
Így közelítettünk a Diakoptisnak nevezett part felé.Az
előttünk menő kocsik felverték a földút porát,be kellett kapcsolni a
légkondit-pedig nem szoktuk.Jöjjön csak be a szél az ablakon,hozza magával
azokat a jó kis illatokat,és persze szeretjük hallgatni a kabócákat is!Itt
azonban kis-motor-zúgást hallgatva közelítettük a partot.Messziről
látszódott,hogy fehér homokos a terep,átlátszó,kékes,világító a víz.És
közelebb,még közelebb már a rózsaszín is látszott-a rózsaszín homok.Újra csak a
mini-Kréta érzés:Krétán van egy nagyon híres strand,az Elafonissi...ott ilyen koralltörmelékkel kevert
a homok,attól rózsaszín(Nem tudom
itt mi teszi azzá,de másban is van hasonlóság.Az állandó széltől a homok
gyorsan szilárdul,és sivatagszerű dűnéket alkot.A ciprusok pedig elfekszenek,és csak a felső
végükkel kukucskálnak ki a levegőre.Nemrég tapasztaltam meg,hogy ezek nem holmi kis pártíz centis bokrocskák:az
egyiket megemelve láttam,hogy majd egy méteres hosszú(vagy magas,melyiket
mondjam rá?),csak az állandó széltől nem tudnak „állni a szárukon”.Mire
lepakoltunk,megvolt a kötelező fotózkodás oda -vissza egy olasz
családdal,szétnéztünk,addigra elég sokan lettek a parton.Folyamatosan érkeztek
a látogatók,telik a parkoló...hívogató ez a sivatagi dűne-szerű
dombocska,felmegyek,nézelődök,fényképezgetek.És azt veszem észre,hogy bár alig
50 méterre vagyok az emberektől,szinte
teljes csend van körülöttem.Na jó,a szél azért süvölt,de az is része tud lenni
a csendnek!
Próbálom körülírni,de aki nem tapasztalta,nem biztos,hogy érti:úgy van csend,és az is csend,ha a szél süvít,a hullámok csapdosnak,de-ember által keltett hangokat nem hallok...jó sok képet készítek,nagyon érdekesek ezek a ciprusbokrok...meg van kevés szurokfű,kakukkfű,meg ez a mindenhol lévő tengeri liliom.Míg fotózgatok,férjem-Tamás megunja a sok és hangos olasz fiatalt,és menni akar.Őszintén szólva,azért hagytuk ott ezt a partot,mert homokos volt.Ha fürdünk,ez a homok úgy befolyik mindenhová,hogy a kocsi is tiszta homok lesz tőle,takarítást pedig nem terveztünk be.Úgyhogy,irány egy kavicsos-köves part!
Próbálom körülírni,de aki nem tapasztalta,nem biztos,hogy érti:úgy van csend,és az is csend,ha a szél süvít,a hullámok csapdosnak,de-ember által keltett hangokat nem hallok...jó sok képet készítek,nagyon érdekesek ezek a ciprusbokrok...meg van kevés szurokfű,kakukkfű,meg ez a mindenhol lévő tengeri liliom.Míg fotózgatok,férjem-Tamás megunja a sok és hangos olasz fiatalt,és menni akar.Őszintén szólva,azért hagytuk ott ezt a partot,mert homokos volt.Ha fürdünk,ez a homok úgy befolyik mindenhová,hogy a kocsi is tiszta homok lesz tőle,takarítást pedig nem terveztünk be.Úgyhogy,irány egy kavicsos-köves part!
Észak felé haladva,Arkasa városka felé egyszer csak
megláttunk 3 szélturbinát.Beszéltünk már róla,hogy itt aztán lehetne a szélből energia-hát van
is.Nem tudok kitől kérdezősködni itt erről,pedig nagyon érdekelne,milyen
arányban adja a sziget energiaellátását a szélerőmű.És szerencsére egy elég
terjedelmes napkollektor telepre is
bukkanunk.Itt a délnyugati csücsökben nincs is nagyon más.Az út nagyon
új,valószínűleg ez az alternatív energia-telep is...örülök neki,mostanában
egyre több-mindennek,ami nem szennyezi szegény-kis Földünket!
Mire mindezeket átgondoljuk,szinte már meg is érkezünk Arkasába.A város elején el kell
fordulnunk balra,így jutunk a híres-neves Agios Theodoros beachhez.
Útjelző tábla nincs,ki kell szállnom érdeklődni.”Ott a tábla”-mondja a boltos,és valóban volt egy jó A4-es kiírás...sokszor jártunk már így....viszonylag sokat kellett menni,és azt hittem nem is lesz már itt semmi,mikor hirtelen sok parkoló autót láttunk,part meg nem volt.Megálltunk,kiszálltunk...körbenéztünk.Hát,ez nem olyan tengerszintes lekanyargós part!Hirtelen szakadék,és az oldalába bemarva egy lejtős út,ahol lejár a fürdőző.(Meg a büfés.Nemsokára ugyanis azt vettük észre,hogy a parkoló kocsik között van egy amolyan „Üvegtigris”,és a büfés kismotorral viszi le a rendeléseket a strandra...)A víz gyönyörű,sima,már látom,hogy sokat fogunk itt úszkálni.Sok a görög,turista meg alig.Elindulunk lefelé,és azonnal látjuk a strand fő vonzerejét,az agyagot a hegyoldalban.Merthogy itt meg agyagos a „kőzet”.És vizes kézzel simogatva rákenhető a testünkre,bőrünkre.Rászárad,és közben ápol,meg mindenféle jó dolgok szívódnak fel belőle ...én többször bekenem magam,aztán úgyis leolvad,ha fürdök.És sokszor fürdök,mert remek a víz!Késő délutánig maradunk,egyszer még tapsot is kapunk:az itt strandoló helyiek jutalmaznak ezzel,mert amolyan késői sziget-reklámként bekenem a karomat az agyaggal,majd válltól kezdve vízzel beleírom:Karpathos.Ahogy fenn látható.
Útjelző tábla nincs,ki kell szállnom érdeklődni.”Ott a tábla”-mondja a boltos,és valóban volt egy jó A4-es kiírás...sokszor jártunk már így....viszonylag sokat kellett menni,és azt hittem nem is lesz már itt semmi,mikor hirtelen sok parkoló autót láttunk,part meg nem volt.Megálltunk,kiszálltunk...körbenéztünk.Hát,ez nem olyan tengerszintes lekanyargós part!Hirtelen szakadék,és az oldalába bemarva egy lejtős út,ahol lejár a fürdőző.(Meg a büfés.Nemsokára ugyanis azt vettük észre,hogy a parkoló kocsik között van egy amolyan „Üvegtigris”,és a büfés kismotorral viszi le a rendeléseket a strandra...)A víz gyönyörű,sima,már látom,hogy sokat fogunk itt úszkálni.Sok a görög,turista meg alig.Elindulunk lefelé,és azonnal látjuk a strand fő vonzerejét,az agyagot a hegyoldalban.Merthogy itt meg agyagos a „kőzet”.És vizes kézzel simogatva rákenhető a testünkre,bőrünkre.Rászárad,és közben ápol,meg mindenféle jó dolgok szívódnak fel belőle ...én többször bekenem magam,aztán úgyis leolvad,ha fürdök.És sokszor fürdök,mert remek a víz!Késő délutánig maradunk,egyszer még tapsot is kapunk:az itt strandoló helyiek jutalmaznak ezzel,mert amolyan késői sziget-reklámként bekenem a karomat az agyaggal,majd válltól kezdve vízzel beleírom:Karpathos.Ahogy fenn látható.
Aztán átmegyünk Arkasán,a szieszta vége felé-de még mindig
őrült hőség és kihalt utcák...úgyhogy tovább állunk,Finiki felé.Ez az a
halászfalu,ahol a sziget legjobb haléttermei vannak.Hát,nem tudom,hány háztól
számít falunak egy falu,de ahogy már írtam ,itt jó,ha 10 ház volt...abból 2
étterem volt nyitva,hát az egyikben elkövettünk egy komplett nagy haltálat-de
azért kisebb lett,mint a tavalyelőtti Krétai.
Megbírkóztam vele!Tudom,nem mindenkinek vonzó az ilyesmi,de biztosan jó néhányan azért irigykednek-íme:
Megbírkóztam vele!Tudom,nem mindenkinek vonzó az ilyesmi,de biztosan jó néhányan azért irigykednek-íme:
Késő délutánra végeztünk Finikiben,és este 8-ra kellett
visszavinni a kocsit.Vagyis még befér egy kis tekergés.Nem tudunk szabadulni a
gondolattól,hátha nem véletlenül lett Kyra Panagia a legtöbbet fotózott
rész.Nézzük hát meg!
Az Arkasaból a
fővárosba vezető út rövidke ugyan,de mégis tartogat meglepetéseket:egy Menetes
nevű városkát,ahol nem álltunk annyit,amennyit szerettünk volna,és amennyit
kellett volna!Sajnos Kyra Panagiara koncentráltunk,így kimaradt egy jobb élmény!Most már tudom,hogy
ott kellett vona inkább kószálni,vagy legalább másnap távolsági busszal
felmenni.Merthogy parádés a kilátás!Menetes
a sziget déli részén,a kelet-nyugati tengely közepén van.A hegy
tetején.Erre-arra forgolódva csodás kilátás nyílik a tengerre,a hegyre-és,hogy
még fokozzák a látványt,egy kolostor is épült ,csak úgy az egyik oromra...na
ezeket nem néztük meg,hanem lementünk arra a bizonyos legtöbbet fotózott partra.
És a part.Rosszkor jöttünk.Az,hogy túl sokan
vannak,megértem.Sajnos más is szeretné látni ezeket a szépségeket.Csak mire mi
odaértünk,a nap már eltűnőben volt a hegy másik oldala mögött,nyugatra.Így a színeket,amiket a képen látni
szoktunk,élőben nem láttuk.Minden kissé fakó volt,kissé életlen,kissé színtelen-pedig csak a napfény múlt el!Azért
fürödni remek a víz,amolyan opálos
Jón-tengeres színe van itt.Le nem látni,de biztos,hogy hirtelen
mélyül,kavicsos,hullámzó...szóval olyan,amit szeretek.A házak,szállodák nagyon
szépek,tele van minden utasokkal,kocsival.Hat óra előtt pár perccel egyszer
csak a tömeg fele elkezdett
készülődni,majd villámgyorsan kiürült a part-na,innen tudtuk,hogy jár erre busz.Még élveztük egy kicsit az
üresebb környezetet,de a fakó fényben már nem volt ugyanaz a látvány,a
híres piros kupoláról sem tudtunk igazán
jó képet készíteni.Nem mondom,hogy rossz volt,de így utólag inkább Menetesben kellett volna
maradni!
Útban hazafelé még megálltunk egy út menti
supermarketnél,vásárolni.Nyaranta igyekszem
úgy vásárolni,hogy beszerezzem az
éves fűszerigényünket:kakukkfüvet,bazsalikomot,oreganot mindig Görögországból
viszek,de az idén már babérlevelet is kerestem.Azt az üveges,nagyobb
kiszerelést jó venni,amiket a helyiek is szoktak .Visszacsavarozható
üvegben,hogy megmaradjon az aromája....meg persze veszünk
barackot,paradicsomot.Férjem-Tamás Magyarországon nem szokott barackot
enni,mert otthon az lutri.Néha finom,néha nem-és ő nem szereti,ha nem.Na,ez itt
nem fordulhat elő.Naponta megbízható vevői voltunk a gyümölcsárusoknak.
Szóval visszavittük a kocsit....volt már olyan,azt hiszem
Kefalonián,hogy a pasi telefonált
éppen,amikor visszaérkeztünk az
akkori kocsival-befogta a fél kezével a
kagylót,megkérdezte,minden rendben van-e...mi mondtuk,igen.Erre elvette a
kulcsot-Good night..és telefonált tovább.Ehhez képest itt komoly átadás-átvétel
zajlott...A kölcsönzős hölgy kijött velünk,megnézte az üzemanyagszint mérő
állását,majd udvariasan
elköszöntünk...nagyon szuper három nap volt.
Az utolsó két nap már csak Pigadiában
kóboroltunk.Kényelmesen keltünk,vásárolgattunk,reggeliztünk.
Fürödtünk,sznoriztunk-ekkor fedeztük fel a jó kis sznoris helyet a rozsdás zászlórúdnál.Az egyetlen nap volt,hogy sziesztát tartottunk,eddig sajnáltuk rá az időt.Szerdán jól ki lustálkodtunk magunkat.Azért a kora estébe csak belefért,hogy felsétáljunk a kikötő felé,megnéztük a nagy teherszállító kompokat-Úristen,mekkora hajók ezek,az ember alig tudja elhinni,hogy egy ekkora monstrum fennmarad a vízen!Mellettük kis játékhajónak tűntek a kirándulóhajók!És felmentünk a város temetőjéhez...a kikötő felett egy szikla tetején van.Mennyire más itt ez is.A görög temetkezési szokások nagyon furcsák,nem kell nekik sok hely...ez a temető is akkora,mint otthon a kis Tesco.Egy sziklaormon,körbekerítve.Felettünk ragyog a nap,körben pedig a zúgó kék tenger...nagy csend volt.
Fürödtünk,sznoriztunk-ekkor fedeztük fel a jó kis sznoris helyet a rozsdás zászlórúdnál.Az egyetlen nap volt,hogy sziesztát tartottunk,eddig sajnáltuk rá az időt.Szerdán jól ki lustálkodtunk magunkat.Azért a kora estébe csak belefért,hogy felsétáljunk a kikötő felé,megnéztük a nagy teherszállító kompokat-Úristen,mekkora hajók ezek,az ember alig tudja elhinni,hogy egy ekkora monstrum fennmarad a vízen!Mellettük kis játékhajónak tűntek a kirándulóhajók!És felmentünk a város temetőjéhez...a kikötő felett egy szikla tetején van.Mennyire más itt ez is.A görög temetkezési szokások nagyon furcsák,nem kell nekik sok hely...ez a temető is akkora,mint otthon a kis Tesco.Egy sziklaormon,körbekerítve.Felettünk ragyog a nap,körben pedig a zúgó kék tenger...nagy csend volt.
És azért csak ide kívánkozik
az utolsó vacsorám:Gavros freskos tiganitos...ez sok kis
hal,bundázva,kisütve.Tzatzikibe mártogatva.Ez
az étterem nem volt annyira jó
választás,sokat kellett várni,kicsi is volt az adag,meg mit tudom én...talán az
is,hogy már csak egy nap...ez is ajándék.
Merthogy az utolsó napon este fél 8-ra jött értünk a
transzferbusz.Mindenki jól jár ezzel:a szállásadó jelezte,hogy 15 euro felárért
6-ig a szobában maradhatunk .Vagyis van még egy majdnem teljes
napunk!Persze,pakolni kell már,meg minden ilyesmi,de ez nem szokott sok időt
igénybe venni,úgyhogy irány a rozsdás zászlórúd!Nagyot fürödtünk,sok mindent
láttunk!És 5 körül még lementünk a közeli gyroszoshoz egy legutolsó gyroszért...
2017.julius 27. 22 óra
Vagyis fél órával korábban szállt fel a gép.Előttünk az
Osloi gép állt be-egy csomó svéd,akik a hidegbe mentek,és sokkal tovább,mint mi...őket elnézve,kicsit könnyebb szívvel mentünk a géphez-mert gyalog
mentünk ki úgy 100 métert,és szálltunk fel a gépre.Szélcsend volt. Tomboló
széllel fogadott,és csendesen engedett utunkra minket Karpathosz...nagyon jó
volt itt.Persze nem nagyon van görög hely,ahol nem jó-és mindig az a
legjobb,ahol nemrég voltunk...hogy is van ez igazán,nem vagyok biztos
benne.Talán még egyszer eljövünk,és nem
kizárólag azért,hogy ezt a kérdést eldöntsük.Mert Kréta is így nyílt ki
igazán:végigjárni a szinte „kötelező nagy” látnivalókat,aztán a csendben megbúvó titkos kis helyeket,amik
legalább akkora élményt nyújtanak.És Karpathoszon még csak a kötelezők voltak
meg...