Anyukám mondta

Nem egy hosszú barangolás,hogy  Miskolcról Encsre elmenjünk,de mindenképpen meg szeretném említeni.Idén névnapi ajándéknak egy családi pizzázást szerettem volna egy olyan helyen,ahol ”é veramente italiana „ a pizza...

Több jó nevű gasztroportálon olvastam,hogy a vidéki éttermek között dobogós helyen van az encsi Anyukám mondta.Ugysem voltunk még Encsen,hát itt az alkalom!

Amikor szűk 40 perc után megérkeztünk,első benyomásként elbizonytalanodtam...az épület,a bejárat nem vetíti előre,hogy kiemelkedő helyre érkeztünk volna!Meg is rémültem kissé,miért is autóztunk ennyit...a város elején egy szolgáltató udvarban,a látszerész és valami biztosító között  úgy 4 méternyi az étterem portálja!Kicsit gyenge a kezdés,de ha ezzel együtt  ekkora hírnévre tudott szert tenni ez a ház,csak tudnak valamit,hát nézzük!

Belépve az előtérbe rögtön jól érzésünk támad.Azért is,mert  pont az ilyen berendezéseket  szeretem:régi,patinás tárgyak-padok,székek,képek,polcok...másrészt azonnal köszöntenek,kisérnek az asztalunkhoz!Jól tettük,hogy foglaltunk asztalt!Kora délután,fél kettőkor szinte teltház van az étteremben!A szűkös portál ellenére most látszik,hogy nem kicsi a hely.Egy kellemesen tagolt kis belső teret a látványkemence és egy tálalópult kapcsolja össze a nagyobb hátsó térrel.

Itt az első teremkében egy 2 lépcsős dobogó emel fel két asztalt,és egy vékonyabb térelválasztó egy másikat rejt.Uralkodó szín a tört fehér,falusi padocskák,kovácsoltvas korlátok  adják meg a mediterrán hangulatot.Az étterem központjában áll a kemence,a sonkaszeletelő és a kenyeres-tálaló  asztal.

A kemence előtt nyújtják a tésztát,készítik a pizzát,és itt szeletelik a sonkát.Biztosan van neve,kell,hogy  legyen neve egy ekkora bútornyi gépnek,mint amibe ez a sonka be lett helyezve.Majd utánaérdeklődök...csillog-villog,és egy hatalmas,csodaszép comb van befogva,itt szelik le a rendelésnek megfelelően a sonkát.A mellette lévő asztalnál szeletelik a megsült kenyereket,focacciakat.Mert,mint sok minden más,a kenyér is házilag készül.A roppanós héja itt-ott kicsit kormos is...és belátva a kemencébe,épp egy adag grissinit látunk sülni!

Mert nagyon jó asztalt kaptunk,pont ráláttam a kemencére...mire megérkeztünk  kicsit már fáztam,jól esett a melegnek még a látványa is.De azért szerettem volna gyorsan kiengedni.Teázni  azért csak nem fogok,pálinkát  meg csak gyomorfájdalom esetén,marad a forró húsleves.Hát,ezzel kezdtünk.És ezt itt  be is fejezem,nem igazán vagyok húsleves rajongó,és különben is,jó húslevest sok helyen lehet kapni!Jó pizzát viszont nagyon kevés helyen...mert ettünk finom házi gnoocchit vaddisznóraguval,borjú Cordont pármai sonkával töltve,de az igazi szenzáció a PIZZA...

Én a nápolyi pizza fanatikus híve vagyok:nagy legyen,a közepe úgy 1 milliméter vastag,a széle pedig hólyagosan domború,itt-ott égett is lehet!És pont  ilyet kaptunk!Szeretem kézzel enni a pizzát:itt ez minden gond nélkül megoldható,mert felszeletelik tálalás előtt.A vágások mentén lehet darabokat tépni a tésztából,belehajtogatni a szósz,a sajtot,és így kapni be!Egy valódi pizzának az alján lisztes  sütésfoltok vannak,ahogy a kemence alján elterülve pirul...na ez a pirult rész is megroppan,ahogy ráharapunk!Utoljára Rómában éreztem ilyet!

Persze,ami legalább ennyire fontos,az íz!Az meg ugye az alapanyagtól is függ,ahogy fogalmaznak az „anyukámmondtások”:az alapanyag a sarkalatos pont!A számla mellé kapott kis füzetben egy viccel is illisztrálják a dolgot-Hogy amikor nem szól a déli harangszó,a plébános hívatja a harangozót,és  megkérdi,miért nem harangozik.A harangozó azt feleli a plébánosnak,hogy több oka is van.A plébános kérdi,mi az első.Ellopták a harangot.A plébános lakonikusan válaszol:a többit ne is mondja!

Hát,itt a liszt Olaszhonból érkezett kenyérliszt,a sajt bivalymozzarella,a sonkát hosszan érlelt pármaiból vágják,a paradicsom pedig valószinűleg a mennyekből érkezett!Nekem ez a legnagyobb élmény!Talán azért mert az itthon rendelt pizzák szósza mindig valami harmatgyenge pirosság,vagy azért,mert  már szinte csak gyerekkori emlékként él az igazi paradicsomíz...valahogy minden zöldség és gyümölcs íze „megfakult” mostanra,és az egyik legfájóbb pont a paradicsom ízének elveszése...

Nincs sokféle pizza,nem olyan hatalmas a választék,mint az itthon kapott szórólapokon!De nem is kell,ha jó a pizza,6-8 féle elég,az élet is ezt igazolja.Mert van ugyan sokféle étel az étlapon,valsztják is ezt a vendégek,de körbenézve szinte minden asztalon meg-megjelenik egy-egy pizza is.Vagy,ha nem,távozáskor látom,hogy mennyien rendelnek elvitelre.

Nem szóltam még az innivalókról.Van a háznak saját bora-ez biztosan szinte kötelező már mostanában minden magára adó étteremnek,de nem tudom méltatni,mert nem kóstoltuk.Mi a háziszörpre szavaztunkNem csak látatlanban!Szétnézve az étlapnézegetéskor feltűnt,hogy nem nagyon vannak az asztaloknál üditős üvegek-pedig van az itallapon...szinte mindenki szörpöt ivott.Kétféle van-bodza és málna.Általában bodza-párti vagyok-most is azt kértem.De Kismiskolci a málnára szavazott,és belekortyoltam!Nagyon meggyőző volt!Pont mint egy jó maroknyi friss málna szétturmixolva,felöntve szódával...illatos és olyan tisztán málnaizű!Milyen furcsa világ is,ahol egy málnaszörpnél különleges,hogy  málnaízű!Nagyanyám ,szegény, nem is értené ...

De,hogy életszerű legyen a történet-mert hol van olyan,amikor minden csak tökéletes?!-megjegyzem azért,hogy a konyha  csapóajtaját meg lehetne kicsit olajozni!A témánál maradva biztosan jutna néhány csepp extra szűz olivaolaj a  zsanérokra,és egy-két húzás egy éles késsel az ajtók élére valahová-hogy ne csapódjon akkorát...legalább legközelebb,amikor újra elmegyünk!

Mille grazie per tutto!