,,Vannak helyek,amelyek szinte várnak ránk valahol mint ismeretlen szeretők,és amikor-ha egyáltalán-rájuk bukkanunk,azonnal és megkérdőjelezhetetlenül tudjuk,hogy ők az igaziak..."
és vannak helyek,amelyek út közben,váratlanul,szinte semmi előjelet nem mutatva tárulkoznak ki nekem és illeszkednek bele eddigi utamba...
és vannak helyek,amelyekbe már akkor beleszeretek,mikor még nem is láttam őket,csak képeket,filmeket nézek vágyakozva,és tudom,egyszer csak eljön a pillanat,mikor ott állok előttük...ez a legfontosabb
erről szól ez a blog

2014. augusztus 10., vasárnap

2000






Nem tudom,ki volt az,aki 2013 augusztusában  először beirta a keresőjébe a blogom webcímét...azt sem tudom,múlt csütörtök este kinek lehetett az a-remélhetőleg kellemes-időtöltése,hogy  az én utas-élményeimet olvassa...az biztos,hogy ő volt a KÉTEZREDIK,aki megnyitotta a blogot.

Hatalmas boldogsággal tölt el,hogy olvassátok!

Köszönöm mindenkinek,aki életének drága perceibe engem,az írásaimat hív be társnak...

Hagyományosan a virág a köszönet kifejezője nálunk.Arra gondoltam,nézzétek meg az egyik legkedvesebb virágos képemet,amit pár  hete készítettem  azon a helyen,amiről legközelebb írni fogok...


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)