Szállodákról,szálláshelyekről nem gyakran szoktam külön
írni.Oka van annak,hogy a mostani alkalom a kivételek közül is kiemelkedő.
A Svájcba utazás gondolata bennem mindig összekapcsolódott a
nagyon drága szállás-nagyon drága ételek-nagyon drága belépőjegyek turistariasztó képével.Ebben a körben a belépőjegyek kérdése
ugye megkerülhetetlen-ha ott vagyunk,”belépünk”,bármibe kerül is...az ételt egy
határig ki lehet iktatni a napi
teendőink közül(a Normandia-Bretangne úton ezt már gyakoroltuk is!),bár
keserves,de megvalósítható...szálláshelyekben pedig nagyon széles a
spektrum.Bár Svájcban a legolcsóbb is többe kerül,mint máshol a drága...ezért a társasutak is
drágák,drágábbak,mint amit egy ilyen
időszakra költeni gondoltam.Így az ide utazás csak
amolyan ködbe vesző álom volt ...
Egészen addig,amig
nem találtam egy nagyon is elfogadható árú ajánlatot...a
látványosságok sokszínűsége meggyőző volt.Vagyis biztos volt,hogy
csodákat fogunk látni.Szerencsére akadt a programban néhány unikum is.Az
alapdíj barátságos mértéke
azonban egy olyan
városszélén-hátranéző-aligszobás-garniszálló
képét vetítette előre,ellátmánynak pedig
a kis croissant-kis vaj-kis jam-egydecijuice csendélete
jelent meg.És,hogy ez mennyire nem így volt,hát,az motivált e sorok írására...
Az odaút busszal Ausztrián keresztül,Innsbruckon át
vezetett.Régen izgat ez a város. Az egyik legideálisabb fekvésű Európában,több fontos kereskedelmi útvonal találkozása.Az olasz
határ 40 kilometer,a német csak 35,míg Svájcig is csak 110 kilometert kell
menni.Az Inn folyó völgyéről beszélünk,egy
olyan szerencsés helyről,ahol
a tengerszint feletti magassága ellenére sincs extrém hideg...az
eddig itt megrendezett két téli olimpia miatt
még több szálloda várja az idelátogatókat.Ezek a szállodák a várostól messze,magasan a hegyekben helyezkednek el.Külön érdekesség,hogy útközben
a szerencséseknek még egy extra élményben lehet részük:az érkező-felszálló
repülők látványában.Innsbruck városa
olyan szűk völgyben van,aminek csak egy „kijárata” van.Ez is viszonylag szűk
völgy,amit meredeken magasodó hegyek vesznek körül.Ezen az egy szűk völgyön
keresztül közlekednek a repülők,így a város reptere az egyik legnehezebben
repülhető a pilótáknak,de egyben
a leglátványosabb az utasoknak .De vissza a
földre,vagy itt inkább a hegyre!Csak néhány kép Tirol fővárosának óvárosi részéről:
Aztán itt is irány a város feletti hegyen egy szálloda.Mint
írtam,Innsbruck volt olyan
szerencsés,hogy két alkalommal is rendezhetett téli olimpiát.Hogy ez oka,vagy
okozata annak,hogy a város az amúgy
is jól-élő Ausztria leggazdagabb része,hát...eldöntésre vár.De
talán ez mindegy is.Lényeg,hogy a nem csekély osztrák összidegenforgalmi bevétel 1/3-a itt termelődik.Szuper sípályák,az ehhez
kapcsolódó minden infrastruktúrával ellátva...az olimpiák maradéka sok
szálloda,és folyamatosan épülnek az újak is.Mi egy régebbi,de kedves épületben
voltunk...ugyan csak tranzitként vettük
igénybe,de jóleső volt,hogy a vacsorához
minden asztalnál bor és víz
bekészítve várt minket...
Rögtön egy olyan dolog,amit furcsállottam,de szerencseként
fogom fel.Tirolban és Svájcban is az olcsóbb szállodák messzebb vannak a városközponttól és magasabban a tengerszint felett.Ez úgy értendő,hogy a
város után-esetünkben Innsbruckról és a Genfi tótól délnyugati irányba
egy Aigle nevű bájos kis városkáról beszélünk-az út egyszercsak elindul felfelé
a hegyre...jó 30 percig kanyarog felfelé.A „kanyarog” itt nem költői túlzás,úgy 20 méterenként fordul az út!Mint ilyen,viszonylag
keskeny,egy túristabusznak meg még inkább...veszélyben ugyan egy percig sem
éreztem magam-Svájcban valahogy még a baleset gondolata sem illik a rendezett képbe!-de különleges volt
ez a megoldás.És még egy érdekesség
kapcsolódik ide,amiről nem volt
tudomásom,és biztos vagyok benne,hogy
sokan vagyunk így:itt tudtam meg,hogy nagy bortermelő országban
vagyunk...igen,Svájc lényegében megtermeli a lakosság asztalibor
fogyasztását.
És a lokálpatriotizmus erős is annyira,hogy a hétköznapok bora
leginkább hazai minden családnál.Vagyis
a kereslet is adott!Egészen csodálatos,ahogy minden négyzetmétert kihasználnak a hasznosításra!A hegyoldal napsütötte részét
teraszosra alakították,a baleset ellen
dróthálóval védekeznek,a szüretelésre csillés megoldással készülnek...szinte
hallom,ahogy nálunk ilyen helyen:á,itt
nem lehet semmit csinálni...felkiáltással
parlagon heverne a fél ország!Merthogy itt
majdnem a fél országot jelentik a
hegyoldalak...szóval:a távolságot nem tudnám megbecsülni,de időben jó tíz
percet szőlőültetvények között araszolunk
felfelé.Az egész utat nem tenném fel,de a következő 3-4 perces kis
videóban mindez megfigyelhető.Aigle városka patakocskája mellett haladva,ahogy
rátérünk a hegyi útra,mindkét oldalt...
Mikor a napsütötte részt elhagyjuk,következnek az erdős-mezős részek,majd még jó tíz perc
után a fenyvesek.Így telik az a
harminc perc,amig kapaszkodunk Leysen felé.
Ez a városka a tisztán francia terület egyik leghíresebb
turistahelye:gyógyturizmus,sícentrum és
egész évben iskolai táborok
helyszíne.(Az iskolák mondjuk svájci és francia magániskolák,a tábort nem pont
úgy kell elképzelni,mint anno a
balatonfenyvesi úttörőtábort.Elsétáltunk az egyik ilyen épület felé,-hát...inkább nem gondolok bele semmibe...)A mi szállodánk
a legkellemesebb meglepetés volt,ami eddigi útjaink során ért.
A várt
„aligszobás-garniszálló” helyett egy valódi szállodába érkeztünk...olyan
kőpadlós,kandallós recepciós kis meleg helyre,szuper szolgáltatásokkal!
Mivel későn értünk oda,kulcsátvétel , lepakolás és némi
gyors tisztálkodás után siettünk
vacsorázni.Az ételsor elkápráztatott-mert még ekkor is a kisválaszték-miniadag képe lebegett előttem...de!Egy teljesen normális négycsillagos svédasztal előtt álltunk,vagyis
egy kicsit még jobb is
volt!Salátabár,többféle meleg előétel,mediterrán tipusúak is,ami külön
pirospont nálam!Aztán többféle hús
főételnek,és...hal!Nagyon kedvelem a svédasztalos ellátást(Ki nem?!),még az sem
zavart,hogy az ital valóban svájci
árfolyamon ment!Irtó jót kajáltunk,valóban finom volt,szinte minden...amibe
itt akkor este lettem szerelmes,az a
sajttorta volt.Persze olvastam már róla,de ilyen jót még nem ettem.Vadászni kellett,hogy még
két szelet jusson a következő tortából,a férjemnek,hogy megkóstolja,nekem
pedig,hogy „megtanuljam” az
izét...mindenképpen akartam ilyet itthon is csinálni...rögtön
megjegyzem,sikerült is,némi Street Kitchen-segítséggel!Pont
az ilyen desszerteket szeretem,kicsit édes-kicsit fanyar-kicsit vajas,és hogy egyszerre ropogós és puha,hát,az valami csoda...
Vacsora közben persze ismerkedtünk,beszélgettünk...az
erkélyekről feltáruló panoráma csak másnap reggel lesz igazán beszédtéma,de feltűnt,hogy
mindenki mennyire el van ájulva a szoba
szépségétől.
Mi nem annyira,így ezt egy kicsit feszegetem.Kiderül,nagyon elegáns
de meglehetősen kicsi szobák vannak.Annyira,hogy két,hát úgymond ,termetesebb utas meg is kereste az
idegenvezetőt,hogy nem férnek el a fürdőszobában...ekkor egymásra néztünk:mi
egy hatalmas,de csúnya apartmant kaptunk.
Lehetett úgy 40 négyzetméter.Mikor
összekerültünk,az első lakásunk egy 28 négyzetméteres garzon volt,így tudunk
viszonyítani.Ez egy jóval nagyobb
lakrész.Van benne 4 ágy-bizony- 2
asztal,fotelek,székek,gardróbszekrény,és egy komplett konyhasarok-főzésre
felszerelten.Nagy fürdőszoba,dupla mosdóval...szerintem személyzeti szoba
lehet,amit csúcsszezonban kiadtak.Nem baj,de hát persze,nem olyan
elegáns...éppen szóvátenném,hogy miért nem kaptunk mi is
szép szobát,mikor győzött a férfi-racionalitás:jó ez,hogy minden elfér,nem kell
pakolgatni,szinte minden ruhánknak külön széke lehet...és a legfontosabb,ami
mellette szól,a földszinten van!Mire a többiek a franciásan kicsi lifttel
felérnek az emeletre,mi már szinte elkészültünk.Ezt már rögtön a vacsi
után megtapasztaljuk:néhányan megbeszéljük,hogy
lemegyünk kicsit úszkálni,fürdeni a wellnesbe.Mikor nagytörülközőbe csavarva
elmegyünk a lift előtt,a társaság vége még akkor száll be!Van egy jó húsz perces előnyünk,amig
úszkálhatunk...reggel pedig pillanat alatt vissza tudok szaladni a szobába,ha
valami még kell az öltözékhez.Szóval maradunk
a „személyzeti szárnyban”.
A wellness-részleg elég nagy,úszómedence,jacuzzi,szauna.Bár
vacsora után ez nem az igazi ,egy 5
perces lazulás ,néhány hossz úszás,és dumcsi a pezsgőben azért belefért.Aztán a
TV-ben megnézzük a svájci híradót,találunk egy adón Gyilkos elméket
franciául,aztán elalszunk.Reggel mikor széthúzzuk a sötétítőt,hát,nehezen
kapunk levegőt a látványtól:körbe,amerre a szem ellát,havas hegycsúcsok...és
erről már nem csak álmodunk!
Innentől szinte meg sem lep,hogy a reggelinél
frissen,helyben sütött kenyerek tömkelegéből választhatunk...fehér,magos,korpás,barna,kalács...olyan
ruganyos belű,roppanós héjú,amikor repkednek a morzsák,ahogy vágom a
késsel...Sokszor írtam már,milyen kár
,hogy otthon nem találok ilyen kenyeret!Kedvencem a magos kenyér lett,és hozzá
a minden fajtából és minden mennyiségben tálalt Gruyeres sajt.És a francia camembert ,az egy más kategória,mint
amikhez itthon jutok...ezeknek a zsírdús reggeliknek is köszönhető,hogy ez lett
az eddigi egyetlen körút,ahonnan
pluszsúllyal jöttünk haza-és ezt nem a poggyászra kell érteni...de nem bánom!Eljutottunk abba a
korba( már ha az életkornak ehhez köze van,nem tudom,igazán,de gondolkodom
rajta!),amikor már az ember elkezdi értékelni a minőségit mindenben...
S,hogy mi ebből a tanulság?Amit az elején említettem:sokáig
azért nem gondolkodtam Svájcban,mert azt hittem,csak túldrágán lehet lejutni oda.Aztán kiderült,hogy érdemes
kutakodni.Kinyitni olyan prospektusokat,könyveket,weblapokat,amik
érdekelnének,csak eleve lemondtunk róla a pénz miatt...ma már tényleg mindennek
érdemes utánajárni,sokkal több mindenre van megoldás,mint
gondolnánk.Vagyis:aki úgy
gondolja,utazni,új tájakat,népeket,dolgokat megismerni,kipróbálni csak a
gazdagok kiváltsága,hát súlyosan téved...ha valamit nagyon szeretnél,nagyon
megmozgatja a szívedet,képzeletedet,hát mozgassa meg az elmédet is!Kezdj el
utánanézni:hogy is lehet megvalósítani!Rám is vár még egy Párizs-Lyon TGV jegy
valamelyik jegypénztárban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése