Csudaklassz nyár volt a 2018-as.És az
Bizonyára van úgy más is,hogy elhatározta,addig nincs
meghalás,míg meg nem nézte azt az egy-két helyet a nagyvilágban,ami neki a
legnagyobb .csak dédelgeti, dédelgeti ezt az álmot,csak készülődik,csak
forgatja a szívében az érzést,hogy elmegy,hogy ott van a VALAHOL...aztán már annyira
együtt él ezzel a „majdegyszerelmegyek” érzéssel,hogy nem is nagyon szervezi...
Valahogy így voltam Skóciával.Tizenéve vágyom rá,hogy
szoknyás skótok menjenek el mellettem beszélgetve az utcán,dudások felvonulását
nézzem az út széléről,és persze,hogy fújja a szél a hajamat a dombtetőn,én meg
nézek körbe a végtelen nagy skók vidéken valamelyik népi hős
emlékművénél...aztán úgy lett,ahogy szokott:lett is meg nem is...
Skócia akkor ette be magát a bőröm alá,mikor Tuti Jutkától
kaptam egy albumot.A világ legszebb helyei sorozatból a Skót kastélyok
címűt.Valóban a világ legszebbjei között a helyük.Na,majd elmegyünk,mondta
Jutka...
A történet először
úgy vetődött fel,,hogy ha már Angliába megyünk,nézzük meg Skóciát,amit régóta
szeretnék,hisz ott van,nem messze.Ez volt rögtön az első tévedés...merthogy
mások ám a távolságok,mint itt a kicsiny Magyarországon...ami innen közelnek
tűnik,az egy London Edinburg távolság légvonalban 535 kilométer,kocsival 652,úgy 7
óra vezetés ,vonattal is majd 5 óra,repülővel
is másfél.És legfőképpen,hogy azok a „skót-dolgok” nem úgy egymás mellett
létezik,ahogy az egyszeri túrista szeretné,vagy neki kényelmes lenne.Merthogy mikor elképzeltem az élményeket csak úgy
egymás után,valami ilyesminek nézett
ki:...Megérkezünk az országba,biztosan repülővel,ami a Skót Felföldtől úgy 10
percnyi távolságra landol,a következő kanyarnál meg ott a Loch Ness,mellette az
Urqhuart,az Abbotsfordi kastéllyal,ahol skót kockás szoknyás férfiak dudaszóra
osztják a tépett disznóhúsos szendvicseket és kínálgatják a whiskyt...mi
meg a pohárral a kezünkben kisétálunk a
legszebb kastélykertbe,gyönyörködni és csodafotókat készíteni,mert persze a
hetedhétágú napsütés olyan,mint mondjuk Krétán szokott...
Na,aztán mikor elkezdtem konkrétan összeállítani a
programot,hát, világos lett,hogy azt a bizonyos nadrágszíjat sok lyukkal beljebb kell húzni.
Az első lista bizony igen hosszú volt...sok mindent
szerettem volna látni,és sok helyre eljutni.Aztán a lista rövidebb lett,a
terület,amit végül bejártunk,kisebb...és még így is „gyorsabb” volt a tempó,mint szerettem volna...merthogy
ha „csak” végigautóznánk azokon a helyeken,amiket kinéztem,mondom,csak
érintenénk őket,nem megállnánk-akkor is
több lenne ,mint 5 nap...pedig a távolságon kívül még mennyi másra kell figyelni egy programösszeállításnál!A látványosságok
egymásutánisága,a kerülőutakon való megközelítés,a nyitvatartási idő,a
szabadnapok,az egy-egy látványosságra szánt vagy kellő idő...egyszóval nagy
volt a fa,de éles volt a fejszém,amivel
nekikezdtem,és nagy volt az elhatározás is,hogy mindent jól...
Először is az idő.A bizony kevés volt.Bármennyi kevés lett
volna-ezt éreztem már tavasszal is.Mert amiket kinéztem,azok szétszórva
voltak,a Határvidéktől a Hebridákig...és akkor nézzük kicsit ezt az álom-uticélt...
SKÓCIA Lényegében a Brit Birodalom északi része.Az Angliával
határos részét nevezik Határvidéknek-Ez lankás-dombos-végenincszöldmezős
terület,ahol kilométerenként valami sokszáz-éves katolikus templomrom-
maradványba botlani.Főleg ezen a területen zajlottak a hajdani angol-skót
nemzeti csatározások.Itt a kisvárosok a jellemzőek,és a béke,a nyugalom...talán
azért,hogy fokozza azt az érzést,amikor az ember megérkezik a két legnagyobb
városba.Glasgow-ba vagy Edinbourgba.Közel vannak egymáshoz, Skócia ezen a
középső részen elkarcsúsodik,mintha öv lenne rajta a Glasgowt Edinbourggal
összekötő úgy egy órányi kocsiút.És ha innen elindulunk északra,gyakorlatilag
elkezdődik a Felföld...van egy átvezető szakasz,Dundee és Perth
magasságáig,ahol még sűrűbbek a nagyobb
városok,jellemzőbb a kontinentális életforma,de ettől északabbra haladva már
csak kisebb települések,elszórt tanyák és a néptelen végtelenség az úr.Valami hangtalan,de súlyos hangulat ül itt a tájon,ilyennek képzelem a
süketek életét:messzire ellátni,bármerre nézel,de semmi nem mozdul,és nem
szól...Valami nagy ember mondta,ez biztos,csak nem tudom,ki is volt,hogy :A
csend az Isten szava.Ha ez így van,akkor ezen a tájon a Jóisten sétálgat,és
magában beszél...És ennek van valami olyan megkapó varázsa,amiért
idezarándokolnak a világ sok tájáról...
Azok a híres nevezetes és gyönyörűséges skót kastélyok
pedig-hát azok az egész nagy ország területén szétszóródva,egymástól bizony
nagyon távol helyezkednek el...
Na,ezért szerettem volna én is Skóciát látni...
EDINBOURG
Lényegében Skócia
fővárosa.Itt szállt le a repülő...már szeretek repülni,élvezem a
reptereket is.Ez gyakorlatilag benn van a városban.És óriási.Már a mi Liszt
Ferencünkhöz képest-aminek lehet akárhány neve,bizony nagyon kicsi...gyors
fotózkodás a már mindenhol megszokottá vált betűknél-és indulás a belváros
felé.Ezen a négy napon szerencsénk volt kölcsönkocsival járni,ami lényegesen
könnyebbé tette a haladást,és más jellegű tapasztalatokra tehettünk szert.
Vagyis a kocsival elindultunk a belváros felé.Útközben
kiválóan lehetett nézegetni az embereket,a házakat,a történéseket.Ez mindig
kedves elfoglaltságom,ha külföldön vagyunk...tetszett,amit láttam:Jól
öltözött,nyugodt emberek,kényelmesen sétálva.
Edinboug nagy város,közepén egy óriási Dombbal.Az Arthur
széke hegy,amit kirándulóhelynek olvastam ,de megleptek a méretei.Sokkal
nagyobb volt,mint képzeltem,és mint aminek úgy a vasárnapi ebéd után
kirándulásként nekiindulnék..251 méternek írja a könyv,és elhinni ezt illik
is,de meglepő!Ilyen magasságot már hegyi
túrának hívnék...de nem gond,mert csak a kocsiból nézegettük a hegyet,meg azt a
jópár embert,akik nekiindultak a túrának.Olyasmi a hegy,mint egy muffinon a
hab,aztán az út rajta,mintha
csigavonalban fokozatosan tekernének fel rá egy szalagot...Nekem biztos napos
túra lenne,meg lihegés másnap...amúgy is kevés az idő,amit itt tölthetünk!
Hazaérve néztem rá az adatokra-amit eddig szégyenszemre nem
tudtam,de vajon hány Miskolci sem!-a mi „hegyünk” az Avas 234 méter!Vagyis
Edinbourg hegye csak 17 méterrel magasabb!Pedig sokkal nagyobbnak tűnt!Talán
azért,mert nem lankásan emelkedik az oldala,mint itt nálunk,hanem amolyan
hirtelen de legalább mindkét hegy vulkáni eredetű,és 350 millió éves...
Az Arthut’s seat mellett van
a Holyrood palota-a királynő
hivatalos Skóciai rezidenciája.Egy nagy és fenséges palota-és már messziről
látszott,hogy gond lesz.Merthogy olyan lezárások és bekerítések voltak már bőven a palota határán kívül is,amik azt
jelezték:ma ide mi nem fogunk bemenni...hát,nem is mentünk.Másnapra várták a
királynőt,és elkezdték a biztonsági ellenőrzéseket.Ezzel nem volt
szerencsénk...vagy lehet,hogy mégis.Merthogy innen egyből a Royal Mile felé
vettük az irányt.Vagyis nem egyből,mert ebben a nagyon dimbes-dombos-hegyes
városban nem egyszerű a tájékozódás.Kicsit térképeztünk,tanácstalankodtunk,és
ekkor szemetelni kezdett az eső.Valóban csak szemetelni,de készültünk mi Skóciából,és tervbe vettük a
napi kétszeri elázást.A készülődés része volt az is,hogy mindenki kapott kiváló
új esőkabátot,jó kis vízálló-és ahogy régóta hívjuk :”városjáró” cipőt.Úgyhogy
ezt az esőt majdhogynem vártuk már...és
lehet,pont ez volt az oka,hogy ...”és mintha mindegy lenne,el is állt.”Elállt
egész hétre.Így történt,hogy a rengeteg esőről szóló beszámolóhoz én azt tudom
hozzátenni:2018. julius első hetében egyáltalán nem esett az eső!
Leparkoltunk egy zárt helyen,és kis tekergés után
rákanyarodtunk a Royal Mile-re.Mile-mint mérföld.Vagyis Királyi Mérföld.Ez a
város fő ütőere,ha hasonlaton belül maradnék,a szívtől az agyig...A Királynő
palotájától indul, pontosan 1,6 kilométeren,vagyis 1 mérföldön át tart,és az
Edinbourg Castle-nél ér véget.Felkanyarog a hegyre.Ez a mérföld valami
SZENZÁCIÓS!Voltam már szerencsére sok híres
úton(Párizsban,Rómában,Londonban,Athénban,Barcelonában...)de MINDEGYIK elbújhat a Royal Mile mögött!Végig
fantasztikus épületek,pezsgő élet,varázslatos változatosság!Csak kapkodtam a
fejemet.Az út maga négyszer változtat nevet,a
főbb keresztutcák mentén-ezeket
nem is tudom...de a jellemző jegyek is változnak ilyenkor. az,aminek közepén
áll egy csodaszép gót épület-mondjuk „csak „ egy étteremféle belül...-és a
hatalmas,szürke macskaköveken bukdácsolva csak kapkodjuk a fejünket...annyi a
látványosság és annyi a mutatványos:rajzolók,homokszobrok,dudások,zsonglőrök,egymás
után.
Aztán egy érdekesség:amolyan csodák
palotája vicces kiadás:tükrök annyiféle torzítási síkkal,nem is gondoltam ,hogy
ennyi létezik.A vár kapujában pedig a legszuperebb skót whisky
lepárló-bemutató-múzeum.Az ennek megfelelő számú érdeklődővel.Ami azt
jelenti,hogy kb. százan álltak előttünk a sorban.Nekünk ezen az úton időből
volt a legkevesebb,így azt a döntést hoztuk,nem itt nézzük meg a whiskygyártás
folyamatát...hanem irány a vár.Innen már csak jó fél kilométer hegynek fel,és
jöhet az újabb sor,a jegypénztárnál.A belépő brutálisan drága volt,de legalább
gyorsan megkaptuk.A várról magáról nem sok különlegeset lehet
elmondani...csodás fekvésű,körben a lábunk előtt a hatalmas szép város.A
kiállítások érthetően felvezetve(a várakozásnak megfelelően tömény skót hazafiság)és a Royal Mile-hez képest
szolidabb emberáradat.Úgy látszik,nem mindenki fizet ennyit ,hogy meggyőződjön
arról,amit eddig is tudott:a skót egy történelmére nagyon büszke,és az emlékeit
szépen ápoló nemzet.
Az elején még egyszerűbbek a házak,keskenyebb az út.Olyan ,mint ami egy előjáték...aztán egyre inkább „belemelegszik” a város.Az egyenes megcsavarodik,kiszélesedik,néhol már-már tér lesz belőle-és az utat szegélyező házak is palotákká,gótikus templomokká változnak...mígnem az Edinbourgi vár előtti résznél már nem is tudjuk pontosan,tér-e
Bolyongtunk volna még itt a Mile-on,szerintem azért vannak
itt annyian,mert mindenkit megszédít ez az út,annyi az érdekesség.Visszafelé
jövet kezdtük el nézegetni az üzleteket-és itt nem simán bevásárlásra kell gondolni:A kilt.üzletek.a klánok
címereivel,a saját szÍnek,minták szerint-őrült érdekes.A cukorkabolt,ahol az
olvadt candish-cukrot méteres
szalagokban dobálták a cukrászok a fejük
felett...A fish and chipses,ahol újságpapírba csomagolnak...Forrócsokis,és itt
nem egy egyszerű kakaóra kell gondolni!Dudaboltot is láttunk,rengeteg
whiskys,ennyit egy kirakatban-boltban
elképzelni sem tudtam...aztán a Karácsonyi boltok:Éva ex-kolléganőmnek
küldtem is rögtön pár irigységfakasztóan jó képet.Julius első napjaiban sűrűn
tömött polcokon a szebbnél szebb karácsonyi díszek és figurák.Eddig csak a
Németországi Rothenburgról hallottam,mint
egész évben karácsonyozó település-de akit érdekel,és Edinbourgban jár-jusson
eszébe,itt is van fényes nyárban Karácsony!
Minden skót-jellegzetességek legnagyobbika azért csak az a
fránya skót-szoknya...itt a fővárosban sétálgatva bőven találkozunk ezt viselő férfiakkal.És el
kell ismernem,jól áll ez a viselet a
férfiaknak!Bár a férfiember sem különb a nőnél:amelyik formásabb,azon
gyakorlatilag minden jól áll,aztán csak fokozni lehet a látványt!Érdekelni
kezdett ez a KILT nevű ruhadarab.Ha mást is,akkor nosza,nézzünk néhány
érdekességet róla!A történelmi századokkal nem kezdenék el dobálózni,egyetlen
dátum:a korban,amikor a Rettenthetetlen
című film játszódott,még nem igazán
szaladgáltak a harcosok ebben.Pedig milyen csinos is volt az a skót kockás sereg Mel Gibson
vezetésével...na,de lényeg,hogy a mostani őse,a névadó az ÖVEZD ÉS TEKERD
volt..Így nevezték a csatos plédet.Vagyis
egy szép darab vászont,ami olyan 8-10 négyzetméternyi anyag,amit aztán díszes rézcsattal rögzítettek a testhez.Állítólag nagyon
praktikus ruhadarab volt,mert kényelmes,meleg,a gyakori esőben gyorsan
száradt,és a kezdeti szín és minta jól el is rejtette viselőjét az
erdőben...merthogy lecsatolva,plédként be lehetett takarózni vele...Aztán,ahogy
az életkörülmények változtak,változni kellett ennek is.A gyárban dolgozókat
zavarta a túl nagy hossz.Az erdőben kóborlók rájöttek,hogy ha kettévágják,és
lesz egy alsó,meg egy felső,akkor jobban járnak,mert ha csak alul lesz vizes,a felsőt nem is kell
levennie...szóval szép lassan kialakult egy amolyan római tunika-szerű
megoldás,onnan meg már csak egy lépéske a mai szoknya...és a kezdeti terepszinű
mintát felváltotta a kockás.A klánokhoz kapcsolódó,mintegy modern
szurkolóruha:hogy messziről is látni lehessen viselője kinek az oldalán áll...Olyanok
ezek a minták,mint a címer vagy a
nemzeti lobogó.-Mind kifejez valamit...egy-egy filozófia,egy-egy jelentés,ami
az adott klán,család történetét mutatja.Van vagy 150 belőlük...már az igazi
skótok sincsenek ezzel tisztában.S mivel
Skócia mára lakosai szemében is nagyjából beolvadt az Egyesült
Királyságba,nem is jellemző,hogy ki mit hord.Jobbára izlés dolga-kinek melyik
szín és minta tetszik.Az az egy érdekesség van benne,hogy ha véletlenül háború
törne ki mondjuk két skót klán között,-amilyen ruhát viselsz,annak az oldalára kell
állni...de ez annyira elképzelhetetlen a mai világban,hogy senkit sem tart
vissza,hogy ízlése szerint válasszon sálat,kendőt,bármit.Nekem mondjuk a
legjobban a klasszikus piros alapon zöld-fekete kockás a kedvencem.Ezt tuti
mindenki ismeri-az ún. Royal Stewart Tartan-a királyi viselet...És még hosszasan
tudnék írni erről az érdekes témáról-mert én látom a szemeim előtt a hatalmas
kínálatot...aki nem,annak ez már kicsit hosszú lehet-ezért összefoglalva:a kilt
maga a skót szoknya-csak férfiaknak.A Tartan pedig az egész skót nemzeti
viselet neve:a szoknya,a felülre tekert „stóla”,a harisnya,a cipő,a szütyő és a
sapka.(Ezekből mindössze egy Sherlock Holmes-os skót sapkát vettünk végül a
Kismiskolcinak)És a világ bolond
törvényei közül „kis színes”-ként a kedvencem:mivel a skót szoknya alatt igazi
férfi valóban csak a férfiasságát hordta,az 1800-as években hoztak egy
törvényt,miszerint az emeletes buszon
kiltben csak a földszinten lehet
utazni...nagyon jópofa!
Szóval elnézegetne itt az ember napokat,de az este egy
apartmanházban lesz a szállásunk,ami nincs is közel-ellensúlyozásképpen viszont
a tengerparton van!Látatlanban is imádtam!Egy gyors vacsora még itt a csodás-szuper Mile-on...hát,kicsit
szégyellem leírni,de Skóciában pizzát ettem-elveimmel ellentétben-viszont egy
rendes adagot semmiből nem tudtam volna megenni...ezért történt így.
És elindultunk a tengerpart felé.A szállás felé...Ötödik
vagy hatodik emelet volt,oldalról az öbölre néző...csúcsszuper!Óriási apartman
óriási konyhával.Óriási felszereltséggel!Ahol reggel mi csináltuk magunknak a
reggelit.Ehhez viszont még gyorsan le kellett menni bevárásolni.Már ismertük az
Asdát,amolyan angolos InterSpar,hasonló árukészlettel...egy nagy
különbséggel,és ez nekem elég meglepő.Itt az Asdában NAGYON hideg van.Szerintem
vagy 10 fok.De én egy jó 20 perc után már fagypont közelinek érzem a
levegőt.Mert Állítólag az élelmiszerek
minőségmegőrzése miatt az egész áruház ilyen hideg.Az itteniek pótpulóverekkel indulnak bevásárolni-de az én
legendás meleg-szeretetemnek nincs elég pótpulóver.Egyszóval érdekes,és
szeretek is idegen országok közértjeiben bóklászni,de itt kicsit lerövidült ez
az idő...azért arra pont elég volt,hogy egy jó kis angol reggelire valót
összeszedjünk.Mert másnap reggel minden volt,ami ehhez kell:bacon,paradicsomos
bab,tükörtojás,zabszalma...meg igazi angol tea.A tejes változathoz még nem
vagyunk elég „kifinomultak”,vagyis nem szeretjük...szerintem az angolok közül
sem biztos,hogy mindenki szereti,csak megszokták.Amúgy érdekes dolog ez a délutáni
teázás.Kicsit olyan,mint a mediterrán szieszta:ürügy a
megállásra-beszélgetésre.Mint ilyen,nagyszerű ötlet.Mert ha a kulináris értékét
nézzük,nem egy nagy durranás.Ez a tejes tea
szerintem leginkább egy rossz
lőre,süteményből,szendvicsből meg nem tesznek mellé akkora dolgokat,mint én
képzelném.A legnagyobb durranás a meggyes lepény Mrs.Lipton-módra...
Van egy nagyon kellemes teabár Windsorban(meg bizonyára sok
van,sokhelyen,de én ezt nézegettem meg
alaposabban).
Gyönyörűen szervírozott tea(lőre),és a klasszikus kínálón
szendvicsfalatok és teasütemény.Szendvicsfalatnak az uborkás a sláger-ez lényegében héjatlan
vajas kenyér,karikázott uborkával-kis háromszögekre vágva.Na bummmmm!Süteménynek
meg valami olyasmit tálaltak,amit itthon
vajas darálósnak hívunk...aztán volt még valami csupasz piskótaféle.Nem vitatom
én,hogy nagyon-nagyon finomak lehetnek ezek,de ha már leülünk
beszélgetni,tudnék elképzelni ezektől ütősebb sütiket is...Utánanézegettem,honnan
ez a szokás.Mert logikus,hogy a déliek a 40 fokban bezárkóznak a hűvös házba,és
ha már bezárkóznak,le is dőlnek picit,de miért kezdtek az angolok teát
inni délután 5-kor?
A leglogikusabbank és
egyben „legföldhözragadtabbnak” az a magyarázat tűnt,hogy a későn,este 9 tájban sorra kerülő vacsora miatt.Déltől kilencig
ugyanis sokan lettek rosszul-én is
rosszul lennék...ezért úgy köztes időben nassolgattak egy kicsit.Egy-egy úrinő
készíttetett a szolgálóval néhány uborkás szendvicset,meg hozzá teát.Beállítottak
a barátnők,bekapcsolódtak...másnapra már betervezték ezt a közös
programot,harmadnapra mások is hírét vették-ekkorra már kis kekszet is
tálaltatott a háziasszony...és az esemény pillanat alatt egy ország,egy
birodalom hagyományát alapozta meg.
Van azért ettől izgisebb verzió is:A II. Károly nevű angol
király állítólag nagytermészetű férfi volt.De messzire nem szeretett menni a
természete után,ezért a feleség udvarhölgyeiből válogatott.Minden délután 4 és
5 között bekéretett egyet-egyet a lakosztályába egy kis privát csevegésre...a
királynénak ez persze kicsit sem tetszett,de mivel legálisan nem tehetett
ellene,királynői cselhez folyamodott.Ő hívta uzsonnára minden délután az udvarhölgyeit-és az ezen meg nem jelenés
kínos kérdéseket vetett volna fel...A hölgyek tehát fecserésztek,ettek-ittak és
rövidesen az urak is rájöttek,milyen jó is ez.Szerintem az lehet,hogy sok,akár
nemzetek nagyságát meghatározó tradíciók mögött
is-egészen triviális dolog van...de hogy ne legyen annyira az,kerítenek
köré valami kis történetet.
Aztán Edinbourgot elhagyva elindultunk északnak...St Andrews
felé.
Ez bizonyára sokaknak ismerős név,itt van Britannia legrégebbi egyeteme és
ide járt,itt ismerkedett meg Vilmos
herceg az ő Katalin hercegnőjével.Azt kell mondjam,nagyon jó hely.Közép-Skócia
keleti partján,közvetlenül a tengernél.Ahol jó nagy az apály-dagály.Jó széles a
part.Jó sok a sirály.Jó hangosan rikoltoznak.És ráadásnak csodás középkori
romok...merthogy imádom a tengerparton a
sirályok vijjogását hallgatni.Délen ez nincsen így,ha van is sirály,csendben
vannak-de itt északon állandóan visítanak...innen tudjuk,hogy jó helyen
vagyunk.Az idő is mintha minket ünnepelne:ragyog a nap,langy szellő fújdogál.Páran
sétálgatunk csak itt a parton,akkor éppen apály
volt...kagylógyűjtés,kavicsdobálgatás volt a jellemző elfoglaltság.Nagy ez a
város,sokáig tartott,amig a parton eljutottunk a központhoz.Meglepően sok
felsőfokú intézmény volt-bár lehet,hogy csak egy,csak több fakultással,nem
ismerem kimerítően az angol rendszert.Az épületek viszont egészen parádésak
voltak.Jogi kar,Filozófia kar,egymás után-olyan campusokban,mint máshol a
múzeumok...nagyon érdekes volt.Ebben a
városban „csak” sétálgattunk,hagytuk hatni az atmoszférát.Biztosan elmentünk
sok olyan épület előtt,aminek jelentős a
története-de most ez nem volt fontos-Csak az összhatás,ami megérint egy ilyen
ezeréves skót iskolavárosban...
És St. Andrews után
indul a Kastélyvadászat.Mikor a Kastélykönyvben válogatni kezdtem,6
kastély is a szigorúan megnézendők
listáján volt...aztán a földrajzi szempontok leszűkítették 4-re...aztán képbe
kerültek más jellegű látnivalók.Meg az IDŐ...így maradt 1 kastély,1
kastélykert,3 vár...az első vár az Edinbourgi volt,most jön a kastély:GLAMISH
Pont ahogy a
filmekben látjuk,olyan a megérkezés...nagy tábla irányít útba,majd a nagy kapun
bekanyarodva egy hosszú-hosszú,lejtős út egyenesen a kastélyhoz visz.Majd egy
kilométer az út,persze,hogy megállunk fotózni,annyira képre kívánkozik a
látvány:
Időre érkeztünk-pedig ez nem volt tudatos:csoportos
túravezetésen visznek körbe és mutatják be a termeket.Sok terem olyan,mint a
könyvemben,csak kissé avíttabb...a kárpitok ,a szőnyegek kopottak.Ami
gyönyörű,az az intarzia.A színe,a mintája,a fénye...ezt sokáig tudom nézegetni:
A park valami csodálatos!A pázsit már-már mint egy
perzsazsőnyeg,a távolban páva sétálgat.Olyan lassan és olyan flegmán,mintha ő
is arisztokrata lenne...egyedül sikerül
bóklászni egy kicsit,mert a többiek a kastély büféjét is érdekesnek
tartották...lényegében senki nem volt rajtam kívül a parkban,csak az a messzi
páva.
Kóvályogna az ember lánya szívesen,ha több ideje lenne...ma
az egyik legnagyobb skót-és egyben brit természetvédelmi terület közepén lesz a
szállásunk:a Loch Lomondnál.Az meg csak a térképen van közel,és még a legszebb
skót kastélykertnél is megállunk.Szóval
gyorsan kell tovább állni.De jó barátunk,az utazók védőszentje most is
fogta a kezünket.A Drummond kastélyról beszélünk.Perth mellett egy hosszú
leágazás végén.Viszont csak a kert látogatható,a kastély maga nem.Így a bejárat
sem a kastély felől van,hanem egy nagy kanyarral hátrébb...Nyitvatartás 18
óráig,az utolsó belépés 17-kor.És mi 17 óra előtt pár perccel ott voltunk-a
rossz bejáratnál.Túl gyorsan mentünk hátra ,nem tudom,mennyivel is,de jobb,hogy
nem látta senki...a munkás,aki jött bezárni a kaput egy kicsit szöszmötölt a
kocsiján valamit...ezért tudtunk bemenni!Az utolsó másodpercben.Ez még a
szokásos szerencsénkhez viszonyítva is olyan másodpercre kiszámított csoda volt,mintha egyenesen Szent Kristóf intézte
volna.Ő ugyanis nemcsak az utazók védőszentje,hanem a közlekedőké is...felénk
tartotta a kezét,megpiszkált valamit a kapuzáró ember kocsijában.....Így
tudtunk program szerint bejutni a parkba.Csodaszép,nem is kell hozzá semmi,csak
nézni:
Egy órányi nézelődés
fotózgatás ténfergés után elindultunk a Loch Lomondhoz.Ez kicsit hosszú kocsiút
keletről nyugatra,és már csak a szállás megkeresése volt hátra.Ekkor szerintem
Kristóf megjelent újra:fejen
vágott engem.Nem nagyon,csak egy kicsit
fájt.De eszembe jutott,hogy talán egy kávécska jót tenne...és ,hogy majd
akkor a legközelebbi falunál próbáljunk keresni valami pub-ot.Meg is álltunk,be
is mentünk-vagyis csak az udvarig,merthogy ott éppen valami skót falunap volt készülőben.A pub udvarán
egy komplett dudás zenekar várta,hogy
elkezdődjön a menet...hát persze,hogy bevártuk,megnéztük,elkísértük
őket.Izgalmas volt,és jó volt a kávé..
Na akkor most már tényleg a Loch Lomond.Ez a legnagyobb
tó,és egyben nemzeti park is Nagy-Britanniában.Sok kis üdülőfaluval,szálláshellyel.Jellemzően csak pártíz ház alkot egy „falut”,így
elszórva soknak tűnik,de elég kevés turista tud egyszerre itt megszállni-ahhoz
képest főleg,hogy ez a legnagyobb nemzeti
park.Nehezen mondtam le a Loch
Nessről,mert ugye azért az a híresebb...viszont úgy 5 órányi kocsiút lenne,míg
odaérnénk,meg ugyanannyi visszafelé is,az már egy fél nap...úgyhogy választanom
kellett:vagy a kocsikázás a Felföld nyugati részén-ami azért önmagában is
kaland,és megérkezés Loch Nessre-ami már nem akkora kaland.Az van ugyanis,hogy
Nessi nincs,növény nincs.Van ködben úszó sejtelemes tó,párával,csenddel.És ez
valóban egy szuper unikum-hely a
világban-olyan,mint a Holt tenger lehet...tök szuper,hogy ott van az ember a
partján,de lényegében nincs mit
nézni,nincs mit csinálni....Megvan ennek is a romantikája,de ezért maradna ki
az ék alakú fjord-szerű tavon való
hajókázás...Mert ez a Lomond tó(Skótul a
Loch tavat jelent)a német Königsee-re hasonlít kicsit,csak nincs meg benne az a
német precizitás,ami még a hajókirándulásukat
is jellemzi...győzött tehát a csónakázás,ezért nincs Loch Ness.Talán,ha visz
még az utunk egyszer Skócia felé,akkor...
LUSS a neve a nemzeti park központi településének,itt
indulnak a hajókirándulások is.Mert sokfajta van,mind más közönségnek más céllal.Mi
egy olyan laza nézelődősre vettünk
jegyet,az is lett belőle.Az idő remek,minthacsak Görögországban hajóznánk,ez a fotózás
szempontjából is nagyszerű,ahogy a képek
is.
Kora délután visszakanyarodtunk keletnek,az egyik
legskótabb,leghíresebb város Stirling felé...egy olyan közepes nagyságú,de a
nép történelme szempontjából nagyobb jelentőségű város felé.Az itteni várban
született a skótok nagy
királynője,Mária,itt az ő fia is,és itt történtek nagy dolgok...de mi előtte
még megálltunk a Wallace monumentnél,ami a város mellett néhány kilométerre
van-és mindenhonnan látszik.Parádés építmény állít örök emléket a legnyagyobb
skót nemzeti hősnek,William Wallace-nak,a Rettenthetetlennek...egy torony maga
az emlékmű,csigalépcső visz fel három
emeletnyit.Az emeleteknél a fordulóknál olyan húsz négyzetméternyi teremben
kiállítások Wallace-ról...majd fenn a
tetőn pompás panoráma.Körbe a városra és a csodás skót tájra.Minden pillanata
megéri!Az emlékmű mellett van egy kis shop,étterem,park...belefért egy gyors
késői ebéd,majd pár perc alatt Stirlingben voltunk.
A szállást hamar
megtaláltuk,aztán végre egy olyan whisky lepárlót,ami nyitva is volt.Kezdetét
vette a gyárlátogatás...hát,eddig sem voltam nagy égetett szesz párti,de
akármilyen drága és egekig dicsért whiskyt kóstoltam,-csak nem akart
ízleni!Hazafelé a reptéren is több pultnál whiskykóstoló volt,tettem több
próbát,de hiába:számomra ez a skót csoda
érthetetlen marad...nincs olyan skót whisky,amit szívesen meginnék!A rend
kedvéért leírom,ami nekem a legérdekesebb volt ebben a
történetben:csinálgatják,érlelgetik,hordóba töltögetik a skótok az ő
pálinkájukat,aztán a végső ízt,aromát,finomságot(meg mindent,amit nekem nem
sikerült meglátnom-találnom ebben az
italban!)attól az Amerikából behozott,használt ,konyakos hordótól kapja
meg az ital,amiben éveket áll...na kérem
,mi ez,ha nem plágium???
És akkor egy gyors esti városnézés a Stirlingi
várban-képekben
De persze Skócia nemcsak
történelemből áll...bőven vannak modernebb néznivalók is.Mindjárt itt ez
a két ló az út mellett...igaziból csak amolyan kirándulópark egy patak
mellett,és hogy ne legyen annyira
csúnya a vízmű,hát kitalálták ezt
a két lovat rá...na jó,nem pont így,de majdnem!Merthogy nem lehet belemenni,meg
semmi,csak úgy néznivaló!A Skót-kelta hitvilágban nagy szerepük van a
tündéreknek.Valami olyasmi volt itt,hogy egy tavitündér elvesztette a
ruháját,és nem tudott többé kijönni a vízből.Bánatában elemészetette magát,és
lóként kelt ki a habokból...ennek állít emléket egy itteni szobrász,akinek
mellesleg sok-sok lószobra van szerte a világban.Mindenesetre nagyon
impozáns.Harminc méter magas egy-egy
lófej,és több ezer fémlapból áll...A Falkirk nevű városka mellett kelnek ki hirtelen az út jobb oldalán...Egy
órányi nézelődést megért.
Merthogy Falkirk igazi látványossága más.Egy olyan
egyedülálló technikai csoda,amiért sokan elkanyarodnak errefelé.Skócia ezen
részén sok régi,keskenyebb,kisebb csatorna van.A régi időkben itt áruszállítás
zajlott,mostanság már inkább turisták használják,mert bizony békés,csendes
útvonalak ezek.Csak a dombok miatt kisebb-nagyobb szintkülönbségek vannak a
csatornák között.A kisebbeket zsilipekkel át lehet hidalni,de Falkirknél 24 méteres ez a szintkülönbség.Ezt pedig zsilippel
lehetetlenség...ezért egy forgókereket,amolyan forgó zsilipet terveztek
ide.Azért jellemző,hogy mennyire ügyelnek a tradícióra:egy kelta eredetű
motívum ,a kétfejű bárd volt a szerkezetet motiváló forma...a központi
tengelyen két 15 méteres kar,melyek
egyszerre mozdulnak,és egyenlítik ki egymást.Nem vagyok komoly
technika-bolond,de mikor a hely fontosabb látnivalóit kerestem,és megláttam ezt
a kereket-gondoltam,ez nem maradhat ki.Sokan gondoltuk ezt,mert már délelőtt
sok volt a látogató.Félóránként fordul a
kerék,és teszi le a fenti csatornáról a turistahajót a lentire,hogy
folytathassák útjukat Edinbourg felé-és egyben emelik a másik szárnyban a
Glasgow felé menőt.A 180 fokos fordulatot 4 perc alatt teszi meg,és
mindehhez 1,5 kW/h energiát használ,ami
állítólag 8 teáskanna víz felforralásához elegendő....A kerék maga 35 méter,és
egészen mellé lehet állni,a hozzáértők ott nézegették alaposan meg még
alaposabban.Mérnökembereknek valódi szakmai ínyencfalat lehet.Nekem is érdekes élmény volt.Összefutottunk egy
magyar utazási iroda csoportjával,akik utolsó programként ezt a kereket
látogatták meg a reptér és hazafelé menet...aztán jött egy szerelőcsapat,valami
aknafélébe néztek be,vagy karbantartás volt,nem tudom pontosan,de odabóklásztam
bekukucskálni.
Aztán az egyik szerelőnek megcsörrent a mobilja-és
felvette...és ott a kerék tövénél ékes magyarsággal elmondta a párjának,hogy már
csak ezt a bármit meg kell csavarni neki és indul is haza...a legváratlanabb
helyeken botlunk hazánkfiaiba...Hétvégén Windsorban a kastély melletti pékségbe
mentem be,csak úgy valami ebédféle ügyben,és míg nézelődtem,a két eladó közül
az egyik odafordult a másikhoz és megjegyezte:Reggel óta fáj a feje,nem
tudja,mi van vele...és nem is nagyon lepődtek meg,mikor én is megszólaltam:van
nálam Algopyrin...lassacskán világnyelv lesz a magyar...na de itt a kerék:
Linlithgow palace egy szépen megőrzött,de már évszázadok óta
nem használt királyi vár.Pedig ötszáz
éve még nagy jelentősége volt,mikor a skótok nagy királynője,Mária próbált
trónra kerülni.Akkoriban sem
lehetett egyszerű dolog a
politika...talán az volt Mária nagy tragédiája,hogy megközelítőleg egyszerre
született I. Erzsébettel-és így nem tudott élni azzal a lépéselőnnyel,amit egy
női uralkodó egzotikuma jelenthetett.Mert egy női uralkodó olyan kis különleges
dolog,de mikor két női uralkodó próbál harcolni a trónért,akkor az valahogy
sok...pedig a fennmaradt emlékek azt írják,mindkét hölgy korának kiemelkedő
szépsége volt,ráadásul műveltek,okosak...talán ha egy-két emberöltővel egymás
után születnek,szerencsésebb lett volna a felállás!
Így marad a szomorú története a skótok
Máriájának-amiről legemészthetőbben Ken
Follett A tűzoszlop című könyvében
olvashatunk.Sokadszor említem Ken Follettet,és ez nem
véletlen.Amellett,hogy végtelenül olvasmányos, mondhatni ”eteti magát”,szinte
teljesen valóságalapú.Főbb vonalaiban
mindenképp-mondják róla a tudós elmék,de mivel a régi korok kis- és közepes
embereiről nem maradnak fenn emlékek-hát a mellékszereplők általában a képzelet
szülöttei...pedig de sokszor is fordul elő,hogy egy mellékszereplő tette
alapjaiban renget meg egy történetet...hát,ilyen
a historia.
Mária kultusza lengi be ezt a romjaiban szépen megőrzött
kastélyt is.Önkéntesként fiatal lányok korhű ruhákba öltözve kísérik a
látogatókat,és ismertetik a vár történetét.Szép itt...
Innen már nem sok maradt Skóciából...egy búcsúzó délutáni
étkezés,az utolsó alkalom,hogy bátran rendeljünk egy haggist-hát,annyi
maradt,hogy haggis-es hamburgert kóstolt a kismiskolci...az meg ugye nem az
igazi.Úgy jöttünk hát el Skóciából,hogy ez még adósság maradt...meg még sok-sok
kastély,kert,város,meg minden...Ja,újra
köszönöm a könyvet,Jutka!
szuper leírás köszönöm, álmaim egyik országa.
VálaszTörlés