A Colosseumtól
a San Pietro in Vincoli /Bilincses Szent
Péter/ templomhoz mentünk.Árnyat adó fák között felfelé az egyik dombra...Ez a
templom fontos és érdekes is.Házak közé épitett,szinte alig
felfedezhető.Külseje igy elhanyagolható,belül azomban lényeges dolgok vannak!
Olaszország 2. rész
Először is,az
oltár alatt őrzik Szt. Péter bilincsét,innen a kegytemplom neve is.Péternek
több ereklyéje van Róma-szerte,ez az egyik legfontosabb,de néhány óra múlva
látunk egy másikat is!A nagyobb tömeg azonban a jobboldali utolsó kápolnánál
van.,ahol Michelangelo Mózes szobra található.Ez
az a szarvacskás,amit II.Gyula pápa siremlékére készitett.De aztán szokás
szerint nem lett belőle semmi.Michelangelót megfúrta a pápánál egy Bramante
nevű kortársa,és ezért annyira megsértődött,hogy Firenzéig szökött.A siremlék
maradt befejezetlenül,csak Mózes áll itt,meg 2 nőalak,de azok eltörpülnek.
Azt mondják a műértők,Michelangelo mindig az utolsó előtti
pillanatban-mármint a dráma előtti pillanatban-ábrázolja a hősét.Mikor Mózes
értesült arról,hogy népe elárulta őt.Szarva meg azért van szegénynek,mert
rosszul forditották a bibliát,és állitólag a szarvas és az átszellemült nagyon
hasonlit egymáshoz...ilyenek vannak a müvészetben,ki tudja,ez a szarv még jót
is tett a szobornak.
A Mózestől
elindulunk a Lateráni Bazilika felé.Útba ejtünk néhány fagyizót!Erről már
kellett volna irnom,mert a FAGYI nekünk legalább olyan kolosszális élmény,mint
a Colosseum.Nehéz leirni azt a csodát,ami az igazi olasz fagyi.Nagyon
erős,domináns szinük van,és szinte csak egyszinű fagyit láttunk.Nincs
cirkás,darabos,hanem egyszerű kinézetű.Nincsenek ananászdarabok az
ananászban,eperdarabok az eperben,de az izük!!Azt nehéz leirni:a
"selymesen olvadó" kifejezés most nyert értelmet.Legkevesebb 30 fok
volt minden fagyizásunkkor-de gyakran 40-mégsem nem folyt végig a lé a
könyökünkön,mint itthon szokott.Csillogóan,selymesen,lágyan megolvadt a Nap
melegétől a külső rétege,hogy puhán és cirógatva tudjuk lenyalni a
tölcsérről.Annyi féle izük volt!Másképp volt izletes az étcsoki,a tejcsoki és a
mogyorós csoki is.Sajnos a caffét csak utolsó napon kóstoltam meg,pedig nekem
az volt a csúcsélmény.Minden városban ettünk fagyit,és elmondhatom,mindenhol
ugyanolyan jó volt!Mondjuk
nem volt olcsó,de erre igaz,hogy minden pénzt megér!Igy andalogtunk a
Lateráni bazilika felé,ami Róma 4 nagy temploma közül
az egyik legfontosabb.Lateránus egy ókori életművész volt,,az ezen a helyen
álló palota,majd székesegyház az ő családnevén maradt fenn.A bazilika
maga sokáig "A" pápai székhely volt,az Avignoni pápaság alatt
azonban ez is lepusztult./1305-77-ig zavaros,belharcokkal teli időszak volt
Róma életében,és a pápa francia befolyásra Avignonba-egy szép kis francia
városba költözött,ami idegenforgalmát ma is ennek a bő 70 évnek
köszönheti-költözött.Ennek is
köszönhetően a város elszegényedett,lepusztult.Az
Avignonban jól élő pápák nem is igazán akartak visszatérni Rómába.Aztán egy
lángoló szavu sienai apáca Szent Katalin hivó szavára mégis visszatért,és vele
együtt az élet is./A visszatérő pápa az állapotokat látva inkább a Szent Péter
templomba ment.Azóta azt fejlesztették és úgy berendezkedtek,hogy már örökre
ott is maradnak.De mivel a pápa Róma püspöke is egyben-érdekes lehet ez a
vallásos hierarchia-megkoronázása után első utja mindig ide vezet,hogy püspöki
székhelyét birtokban vegye. Az
épület oldalánál található Róma számtalan obeliszkje közül a
legnagyobb.Szeretek obeliszkeket fényképezni,bár
be kell vallanom,hogy szinte teljesen egyformák,de olyan fenségesen
égbetörőek,és sok szögből érdekes dolgokat lehet kihozni belőlük.Ha előre
megyünk, "A város és a földkerekség minden templomának apja és feje"
előtt állunk.
Hatalmas
oszlopok,hatalmas kapuk.Jobb oldalon a legszélső nagyon szép,zöldre érett
réz,megfeszitett Jézussal.Itt van a szentkapu is.Ezt
csak szentévenként egyszer nyitják meg,és csak a pápa mehet keresztül
rajta.Kissé furcsa,kevésbé szokásos keresztény templom ez,mennyezete
kazettás,aranyozott,padlózata a legszebb perzsaszőnyeg mozaikból,amit eddig
láttunk.Egy óriási,nagyon harmonizáló padlószőnyeg!A fóhajót,egészen az oltárig
óriása szobrok szegélyezik. Szentek szobrai ezek,melyeken az adott szent
jellegzetessége is látható.Szt. Bertalan például kezében tartja lenyúzott
bőrét.Kissé nyomasztó ez a sok hatalmas ember.Valóban hangyányinak érezzük
magunkat!
Kilépve a templomból balra indulunk,majd az uttesten átkelve egy kisebb
épülethez érkezünk.Ez rejti a szent lépcsőt.Azt a lépcsőt,melyen Krisztust a
római helytartó Pontius Pilátus elé vezették.Maga a lépcső fával van boritva,de
középen egy kis résen látszik a kő.Mi nem láttuk,mert nem mentünk fel
rajta.Ugyanis csak térden állva lehet.Hivő katolikusok mennek rajta,aki nem
vallásos,vagy nem ilyen,vagy nem igy éli meg hitét,az egy másik lépcsőn
rendesen felmehet.Odafenn -a lépcső tetején- egyébként több Krisztus
szenvedésével kapcsolatos ereklyét őriznek,az oltár felettifelirat is azt
hirdeti:"nincs ennél szentebb hely a világon"
Érdekes az
emberi természet!Rómában-ottlétünkkor rengeteget hallottuk,de szerencsére nem
tapasztaltuk-nagyon sok a zsebtolvaj.És a legtöbb állitólag pont itt van
,pedig,nincs ennél szentebb hely a világon!
Több
utastársunk látott is egy párost,akik nagyon el voltak merülve a vallásos
áhitatban,de mindig szorosan mások mellett...idősen,és mondjuk súlyfelesleggel
meglehetősen nehéz lehet térden lépkedni felfelé!Ezt a helyzetet könnyű
kihasználni.De,hogy pont ezen a szent helyen,és nem félik az Istent,vagy
bármit,amiben hisznek!Tényleg félelmetes az emberi nem!
Ekkorra már
majdnem este lett,de legalábbis tűrhető a hőmérséklet.Még volt egy esti
programunk,igy hazamentünk a Campingbe zuhanyozni,pihenni,és enni egyet a
pizzából,amit már emlitettem...mert este 10-kor indultunk Róma by night.
Lényegéban az
eddig látottakat jártuk végig éjszaka.Fenséges volt a Forum,a Kolosszeum,és a Szent Péter
tér is!Utóbbit most láttuk először és rögtön éjszaka!Ilyenkor körbe van
keritve a tér,csak mesziről lehet csodálni a templomot!Mi voltunk csak a
téren,meg néha elment egy kocsi...nagy élmény volt szinte egyedül állni a
világ egyik leghiresebb,legnagyobb és legszebb terén!Szemben a világ és a
kereszténység leghiresebb,legnagyobb és legszebb templomával!A férjem,aki
abszolut először látta,megjegyezte,hogy nagyobbnak képzelte!Másnap,mikor át
kellett menni rajta,már nagynak látta!Igy sötéten,kihaltan valóban nem tűnt
annyira monumentálisnak.Amit szintén kivilágitva láttunk először,az a Trevi-kút volt.Az a
leghiresebb szökőkutja Rómának,ahová a visszatérést biztositandó,pénz
szoktak dobni az utasok.Szigorúan jobb kézzel a bal vállon át!A kut maga nem is
annyira érdekes,egy épület hátához támaszkodik egy hosszában félbevágott
diadalivszerű,és tengeristen-alakok,valamint a vizből kikelő lovak körül
csobog-csobog a viz.Ami bájossá teszi az egészet,az az összes körülmény:nagyon
kicsi a tér a kút körül,4 utca közvetlenül szegélyezi.Ettől olyan kis
barátságos,meghitt az egész.A teret szegélyező házak kissé
kopottak,avittak-bár,mint megtudtuk,itt vannak a legdrágább szállodák a
városban.És,ahogy irtam,ezekben a kopottas házakban sok-sok modern
üzlet.Fontos:4 nagy fagyizó-kettőt kipróbáltunk!A többi
bár,étterem,ruhaüzlet,fűszeres...és höpölygő emberár.A szökőkut nagyon impozáns
igy kivilágitva,bár másnap délelőtt és délután is voltunk itt,mindkettőban
mások voltak ugyan a fények,de nagyon tetszetős volt akkor is!Ennek a térnek
mindegy,mikor jövünk,mindig jól fogjuk érezni magunkat!Bóklásztunk itt egy
kicsit,de igazán szétnézni csak holnap lesz időnk...már elég fáradtak
vagyunk,jóval elmúlik éjfél,mire ágyba kerülünk,nem is volt gond az
elalvással!
Ma Vatikáni
napunk lesz.Elindulunk,hogy meglátogassuk a világ egyik unikumát,a pápai
államot.Nagyon szeretem az olyan dolgokat,amiből egy van a világon...ebből
pedig abszolút!Metróval megyünk,újra.Kissé távol keveredtünk elő a föld
alól,gyanitom,nem jó helyen szálltunk le,de egy kis séta Rómában soha nem lehet
baj.A mellékutcákon át lehet látni a Bernini oszlopsort,de nem arra
megyünk,mert a képtárban kezdünk.Aztán egyszer csak megállt a csoport
eleje.Pedig még messze lett volna a bejárat.Szóval itt is maradunk,mert itt van a sor vége.Széles,tömött sorban,úgy 200-250 méternyi
ember várja,hogy 9 óra legyen és kinyissanak a pénztárak.Kissé félünk,mennyi
ideig fogunk itt állni,de meglepően gyorsan halad a sor.Mondjuk még egyszer
várni kell,mig Anették megveszik a csoportos jegyet,majd elosztják,mert a
beléptető rendszer csak egyesével engedi be a csapatot.Utána pedig kiosztják a
fejhallgatókat.Már tavaly Versaillesben is ilyennel mentünk körbe,nagyon
praktikus volt.Beüzemeltük mindenkinek a hangerőt,stb ,aztán úgy 15-20 méterig
szabadon nézelődhettünk,még tisztán hallható volt Anett hangja,ahogy ontja
magából a részleteket.Jó ez,mert nem kell mindenkinek tömörülni egy-egy műtárgy
körül,mégis mindent hall,tudja szűrni az információkat.Mert olyan itt is,mint a
Louvreben volt,nem lehet mindenre azonos intenzitással figyelni,mert bár Anett
célirányosan tudja,hová és miért kell menni,borzasztóan fárasztó lenne mindenre
egyformán figyelni!Sokat ront a helyzeten az is,hogy a műtárgyakat
óvandó,szinte sehol nincs légkondi.Szörnyű a meleg,hatalmas a páratartalom,és a
sok ember,úgy tűnik mind elhasználta már az oxigént!Alig győzzük legyezni
magunkat,többen-köztük én is a-a szédelgés határán vagyunk...a múzeumi résznél
nem is emlékszem mindenre pontosan!Rengeteg és óriási méretű ókori szobor,több
teremben végeláthatatlan sorban!Emlékszem,az egyik terembe belépve,a falakon
kétoldalt 3-4 sorban ugy 200 méter hosszan ókori bölcsek,politikusok és egyéb
emberek fejszobrai voltak.Anett mondta,hogy amikor vizsgázott a Vatikáni
idegenvezetői cimért,ennek a sok szobornak mind tudni kellett a nevét,meg a
fontosabbak történetét is!Én az egészből csak a fontosabbakra emlékszem,Az Athéni iskolára.
A bolsenai csodára,meg persze a Sixtus
kápolnára.Persze ez is zavaros egy kissé,mert millió volt az ember és a Celsius
is.De szerencsére sikerült ülőhelyet találni a kápolnában.
Mert ezt ugy
kell elképzelni:néhány kanyargó lépcsősor után egyszercsak belépünk,egy
ajtón.Miután átlagos magasságu a család-én meg még kisebb is-hirtelen,a sok
embertől nem is látni-tudni,hogy mi van most.Viszonylag csend is van,vagyis
halk sutyorgás,majd hirtelen nagy kiáltás:Silenzio!Vagyis Csend!Mert itt illik
meg sem szólalni.De azt ugye nem lehet,mindenki valakivel van,meg kell
beszélni,hol is vagyunk!Ezért rendszeres időközönként az őrök orditanak
egyet.Szóval a rengeteg ember nyújtogatja a nyakát,egyhelyben állva néz
felfelé,közben lökdösik,.elkeveredik stb.Ezért volt nagy szerencse,hogy jutott
nekünk ülőhely a fal melletti fapadokon.Leülünk hárman,összehúzzuk
magunkat,amennyire lehet,és akkor van idő igazán szétnézni.Minden falon freskók
vannak.Vagyis "A" freskók,mert,akik festették nem kis művészek.Ezen
kivül valószinűleg a világ leghiresebb freskói ezek,a plafonon a
teremtéstörténet Michelangelótól,biztos,hogy mindenki ismeri az Adam
teremtését,a Kiűzetést a paradicsomból,és még sorolhatnám.Igy a falnál ülve meg
tudjuk nézni.És az Utolsó itéletet is.Ez az egész jobb oldali falat beboritó
freskó,Isten haragja,és itélkezése az emberek felett.Nem tudom,van-e még hely a
világon,ahol ennyi négyzetméteren ekkora érték van összezárva./Az őrök meg csak
járkálgatnak itt nap mint nap és kiabálnak,hogy Silenzio!/
A Sixtus kápolna után,épületen belül maradva,átmegyünk a Bazilikába.A tömeg
változatlanul nagy volt,ha nem lenne ez az elektromos kütyü,nem tudom,mit
hallanánk...Elmegyünk a magyar kápolna mellett.Nagy megtiszteltetés,hogy
nemzetünknek kápolnája van itt,rajtunk kivül csak 3 nemzetnek van,a
lengyelnek,az irnek a harmadikat azonban elfelejtettem és nem tudtam utánanézni
sehol.A magyarság a Nándorfehérvári hőstettel,illtve,hogy akkor mit tett a
kereszténység védelmében,na azzal érdemelte ki a dicsőséget.Ha valaki
tudja,melyik a harmadik nemzet,engem nagyon érdekelne.Elmentünk a jó pápa
siremléke mellett is ,ami állandóan virággal boritott,és egy olyan pápasir
mellett,amin egy szál rózsa volt.Ezt a pápát megmérgezték /állitólag/,és erre
emlékezve van mindig a rózsa.Tisztára,mint az Angyalok és démonokban.Anett azt
mondta,tudomása szerint van valóságalapja a történetnek.Aztán egyszer csak ott
vagyunk:a világ legnagyobb keresztény templomában./Bár ugy tudom,a 90-es
években valahol Afrikában épitettek egy még nagyobbat,de természetesen
jelentőségben ugy sem veheti fel aversenyt ezzel.Szóval itt
vagyunk...a méretek valóban lenyűgözőek,szinte szólni sen tudunk.Itt is
rengeteg ember van,de valahogy jobban érzem magam.A baldachin bal oldalánál
léptünk a templomba,közeledve hozzá lehet látni,hogy mekkora!29 méter
magas,mint egy épület...a főoltár felé helyezték el,itt van Szt.Péter
feltételezett sirja.Nem messze a baldachintól a szobra,ahova sorba kell
állni,mint Szt Antal szobránál.Ide is beállunk,megsimogatjuk a lábát,ami már a
sok kéztől simára kopott.Művészettöténeti felsorolás helyett náhény szám:60 000
ember fér el egyszerre a bazilikában kényelmesen.44 oltár van a
főoltárral együtt,Michelangelo kupoláján kivül még 8 kisebb kupola van,kb 800
oszlop tartja a párkányzatot.Alapterülete 15160 m2 ,magassága a kupoláig 132,5
m.Megnéztük itt is kötelezőket,Pieta,Canova szobrok,stb,de ami leginkább hatott
az a bazilika egésze,mint tér,mint épitmény,mint monumentális alkotás,az emberi
akarat,tudás és hit bizonyitéka.Csak ugy menni és befogadni az élményt,az
érzést,hogy hol is vagyunk valójában.
Aztán kimentünk
a Térre.Most,hogy bentről megyünk ki és nem
szemből közelitjük a bazilikát,mintha kisebb lenne.De még igy is csodás a
látvány.ragyogó fényben a Szent Péter bazilika kapujában
állni...a tér akkora,hogy eltűnik benne a sok ember.Megnézzük a posztoló
gárdistákat,ruhájukat szintén Michelangelo tervezte,megnézzük az
ablakokat,amelyek a pápa hálószobáját és dolgozóját világitják meg.A pápa
egyébként most Castelgandolfoban,a nyári rezidenciáján van.Csak 15-dikére jön
vissza a városba...most elbúcsúzik a csoport Anettől-ezúton is üdvözlöm,és
köszönöm a munkáját,bárki Rómában jár,csak ajánlani tudom,vegye igénybe
tudását,mert érdemes!Innentől már mondenki a maga utját járta.
Kicsit
fényképezkedtünk még a szökőkutaknál,majd elindultunk a "Kiegyezés"
utja felé...a térhez vezető egyenes utat az olasz és a pápai állam 1929-es
kiegyezése emlékére nevezték el Via del Conciliazionenak.Elegáns utca,igy
világosban is,kivilágitva még inkább.Végig souvenir boltok,bárok,fagyizók.Az út
végén pedig az Angyalvár.Tetején kivont karddal áll Gabriel arkangyal,és
vigyázza a várost.Szerintem ezt az épületet is látta már mindenki képen.Egykor
börtön volt,pápai hivatal,ma múzeum.Nem megyünk be,hanem a hidon áthaladva
elindulunk a Navona tér felé.Jó kis útvonalat jelöltünk ki magunknak A Szent
Péter tértől a Piazza del Popoloig.Először a Piazza Navonára megyünk.Itt nincs
szerencsénk.A 4 folyó szökőkutat tatarozzák,körbe van keritve.Persze ez
teljesen megváltoztatja a tér hangulatát.Megnézzük hát a házakat,bárokat.Ez az
a tér,amit a filmeken leginkább látni...Ha Római jelenet,akkor
biztos,hogy az egyik itteni kávézóba ülnek be a szereplők,igy ezt a teret
biztos,hogy mindenki látta már.Egyébként zajlik az élet,festők,portrérajzolók
nyüzsögnek.Innen már csak pár utca,hogy a Rotondához érjünk.Útközben
felfedezünk egy kedves kis kávézót
,de ezt már irtam.A kávézó után egyszer
csak,az utca végénél a Panteonba ütközünk.Szinte szó szerint,mert oldalról
közelitjük meg,és olyan keskeny a mellette lévő utca,hogy a házból
száritókötelet lehetne engedni a Panteon oldalához./Tudom,hogy
ez rettentő eretnek gondolat,bocsánatot is kérek minden érzékenyebb lelkű
műértő embertől,de igy a legérzékletesebb!/Maga az épület roppant
hatásos!Valóban közel 2000 éves kövek,és ez több helyen látszik is,majd szét
esik...óriási oszlopok,előtte ,tövében,mindenhol,üldögélő,nézelődő túristák!Jó
itt ejtőzni kicsit,nézni az életet,épp valami riportot készitettek a
járókelőkkel...kicsit meglocsoljuk magunkat a kútnál,mielőtt
bemegyünk.Szerkezetileg egyedülálló és érdekes.A kivülről kifejezetten le
Panteonnak
azóta hivják,hogy az olasz élet nagyjai közül ide temettek sok
mindenkit.Itt nyugszik két olasz király,az egyik Viktor Emánuel,kinek
emlékművénél,az irógépnél már voltunk.És itt nyugszik Raffaello,a nagy reneszánsz
mester is.Tavaly voltunk Leonardo sirjánál,holnap megyünk Michelangelóéhoz.Most
egy pillanatra Raffaello előtt állunk.Azért ezeknek a dolgoknak sulya
van:emberek,akiknek sirja előtt 500 éve meg-megáll és elgondolkodik a világ...
A Pantheon jobb
oldalánál csak pártiz métert kell menni,és máris látható egy obeliszk.A sok
közül egy viszonylag kicsi,de érdekes,mert egy kis elefánt hátára van
űllitva.Mögötte áll a Santa Maria sopra Minerva templom,ami
nem túl nagy,de jelentőségteljes.Oltárja alatt nyugszik ugyanis Sienai
Szent Katalin,Itália védőszentje,s aki végül a pápát visszacsalta
Avignonból...A koporsó bal odalát Michelangelo Krisztus szobra vigyázza,de itt
van 2 Medici pápa (X. Leo és VII:Kelemen,érdekes történetek róluk is a
Mona Lisa magánélete c. könyvben) és Fra Angelico,a barát-festő sirja
is.Délután 3 órakor stinte csak mi voltunk a templomban és a tömör csend és
hűvös.Ez azért is érdekes,mert kinn ragyog a nap,hőség van és nyüzsögnek az
emberek.Mikor kinyitjuk a templom hatalmas kapuját,megcsap a fény,meleg és a
nagy hangzavar.Érdekes,hogy mennyire szigetelt a templom!Megnézzük még az Il
Gesút,a jezsuita rend főtemplomát,ahol Loyolai Szt. Ignác kegytárgyai vannak.De
már nagyon vágyunk egy kis "dolce far niente-re",édes
semmittevésre,ezért sietünk a Trevi kuthoz...A délután dereka volt /nem kora és
nem késő/az épületek árnyékában,de világosban állt a kút,és igy is
szép.Impozáns.És persze vidám,nyüzsgő,eleven a környék.Vettünk egy fagyit /naná!/
és leültünk nézelődni.Az utcaszintről kb. 3-4 lépcsőfokot lefelé kell
menni,és egy 3 méter szélességű járda veszi körül magát a kutat.Ezen a
járdarészen se enni,se inni se fagyizni nem lehet,rendőrök nézik a
tömeget és fütyülnek,felküldik az utcára,akinél étel van...Igy a korlátnál
ettük meg a fagyinkat,majd leültünk a kút szélére.Néztük az életet,és
beszélgettünk.De ennek is vége szakad egyszer.A Corson sétálva mentünk a
Spanyollépcső felé,Útközben betértünk egy Svarovski kristály boltba,és a Café
Grecoban.Megvettünk jónéhány ajándéktárgyat,igy sétáltunk a Metróig.Itt
felszálltunk a harlemi szerelvényre,és fél óra alatt már a Prima Portánál
voltunk.Itt a kisbusznál találkoztunk több utastárssal,velük mentünk vissza a
Campingbe.Kis pihenő,majd vacsora az étteremben Takács Tamással...finom
volt.
Utolsó
római napunk egy programmódositás miatt kicsit félresikerült...Eredeti terv
szerint ekkor mentünk volna a Vatikánba,de egy másik csoport miatt ezt előbbre
hozták.Mára a közös program,Tivoli Villa d'Este.Aki pedig nem vesz részt
ezen,mint mi is,az bement Rómába.De mivel a busszal a Prima Portától indulunk
tovább Assisi felé 13 15-kor ,ide vissza kellene jönni.Vagyis 9 után be
Rómába,12 után vissza...gondolkodtunk egy kicsit,aztán úgy döntöttünk,ezt a fél
napot ellógjuk,Itt maradtunk a Campingben,kényelmesen megreggeliztünk,aztán
fürödtünk,usztunk,napozgattunk délig.Aztán a kisbusszal lementünk a Prima
Portáig,itt nézelődtünk,vásárolgattunk.Egy óra után megérkezett a buszunk,és
elindultunk .Először Santa Maria degli Angelibe megyünk,amit magyar
viszonylatban Assisi-alsónak mondanék.Itt egy nagyon érdekes 2 in 1
templomba megyünk.Ugyanis egy kivülről kevéssé szép de belül izgalmas dolgot
látunk.A templom lényegében barokk,de olyan semmilyen,itt meg főleg furcsán hat
az umbriai barokk??!!Nem is fontos csak az a két kis XIII. századi épitmény,ami
a templom belsejében van.Az egyik az a templomka,amiben Ferenc a rendjét
alapitotta és vezette sok éven át,a másik az az ispotály,ahol végül ő maga is
meghalt.Ez nagyon érdekes!Elég későn értünk Assisibe
,ráadásul a tolmácsunk itt
is elszurta a szervezést,igy vesztettünk egy keveset az amugy sem sok
időből.Assisiben nem sok mindent lehet megnézni,inkább élvezkedni lehet.Persze
megnéztük a Szent Ferenc bazilikát,Giotto freskósorozatát,a szent sirját,de itt
inkább maga a város a látványosság.A hegy tetején van az ófalu,régi házakkal és
rengeteg Szt.
Ferenccel.Kicsi,nagy,közepes,fa,báb,könyv,minden anyag és előfordulási
lehetőség!Kellemes bolyongani a középkori utcákon/persze
fagyival a kezünkben!/macskaköveken,cégérek alatt,vakolat
nélküli házakban...
A szokásos
szervezési malőrök után elindulunk Montecatini felé.Sötét este érünk a
szállodába,amiről már irtam.Lepakoltunk,és elmentünk még egy kis felderitő
sétára.A szállodától balra indulunk-jobbra kellett volna.De nem nagy baj,mert
igy volt szerencsénk megismerni egy közép-itáliai türelmi zónát.Nehezen jöttünk
rá,mit látunk,mert nem a város szélén voltunk,hanem sürün lakott
részen.Igaz,nem nagyon jártak az utcán...aztán egy idő után visszafordultunk és
elértük a centrumot.Egy kellemes középnagyságú város,de már fáradtak voltunk.
Reggel pedig
irány Firenze!Hát,ide nem igy kéne jönni,nem csak egy kis sétára,de most Róma
volt a fő,ide ennyi idő maradt.Az Arno partján parkoltunk,aztán elsétáltunk a Ponte Vecchioig.Az Arno széles medre gyakorlatilag
üres volt,középen csordogált valami "vizféle".Félelmetes volt
decemberben látni az árvizi képeket!De vissza augusztusba!A hid az a
fecskefészekszerű,boltocsjkákkal körbeépitett,amit képeslapokról szintén sokan
ismerhetnek.Az Arno-parton nyiló árkádoknál átsétáltunk az Uffizi képtár
bejáratához.A Vatikán mellett ez egy másik olyan muzeum,ahol annyi érték van
egy helyen,hogy csipőből megoldja a város turizmusát.A bejáratot a 2 Medici
életnagyságú szobra őrzi.Jogosan,hiszen sok itt található kincshez köze van a
Medici háznak.Lorenzo /Il Magnifico/,a Nagyszerű nagy mecénás volt./Aki akar
olvasmányos formában sokat megtudni az akkori kor Firenzéjéről,Pierre la Mure
Mona Lisa magánélete cimű könyvét kell elővenni.Én többször olvastam,igy
az itteni szobrok,terek,épületek,utcák,szinte személyes jó ismerőseim./Az Uffizi bejárata szinte már a
középkori főtéren,a Piazza della Signorian van.
A szó maga Uffizi-office- egyébként hivatalt jelent,mert anno itt volt a
hivatal...A Signoria volt a Firenzei városállam vezető ,végrehajtó,törvényhozó
testülete a Palazzo della Signoriaban,az akkori városházán.Ma ez muzeum,képtár
és egyáltalán,emlékmű.Bejáratánál egy
Dávid szobor-mert
itt is állitották fel annak idején.Ma már ez csak a másolat,az eredeti méltó
környezetben az Accademián őrzik,több Michelangelo rabszolgaszobor
társaságában.Mellette ,a tér jobb oldalán egy lényegében nyitott szoborpark,a
Loggia dei Lanzi...a lándzsások középkori pihenőhelye volt, árkádokkal tagolt
nyitott csarnok,ma olyan szobrokat látni itt,mint a Medúza,vagy A szabin
nők elrablása.Ezek csak ugy itt állnak.Egyébként is jellemző Firenzére,hogy
jártunkban-keltünkben egyszercsak beleütközünk valami világhirű dologba.A tér
közepén márványtábla jelöli a helyet,ahol
Savonarolát
megégették./Nagyon érdekes története szintén a Mona Lisa magánélete cimű
könyvben,Firenzébe látogatóknak kötelező olvasmány!/Körbejárjuk a dómot,ami a
Szent. Péter és a londoni Szt. Pál bazilika után a harmadik legnagyobb.A dóm,a harangtorony és a keresztelőkapolna olyannyira
egységet képez,hogy még egy fényképbe is be lehet fogni a
hármat!Meglepő,hogy viszonylag kevés a turista.Aztán meglátjuk,miért.Mindjárt
10 óra,mindenki sorban áll,mert akkor nyitják a dómot.Jó 300 méter a sor.Mi
inkább körbejárjuk,bár szivesen be is mennék,de hagyni kell valamit a
későbbiekre is!A családnak nem tetszik a dóm,bár elismerik,érdekes,ahogy itt
áll a házak közé ennyire beékelve!Hát egyelőre ennyi a hatás...Útban a firenzei
panteon,a Santa Croce-szent kereszt-templom felé,megnézünk egy olyan echte
középkori házat,ami jól példázza az akkori életet.
A ház jobbára
egy toronyhoz hasonlit,kis alapterületű,a különféle funkciójú helyiségek
egy-egy emeleten vannak.Az alsó szint aaz állatoké,felette a háló,de ide már
csak létrával lehet felmászni,amit éjszakára felhúznak a támadások elkerülése
végett.Okos dolog,mert igy akit éjszaka létrával láttak járni-kelni,az biztosan
rabolni ment.A középkori Firenze jól szervezett "polgárőrséggel"
működött,volt éjjeli őrjárat is.A konyha még feljebb volt,mert itt volt a
tűzhely,ha tűz keletkezett,illetve terjedt,csak felül kellett oltani,az alsóbb
részek felé lehetett menekülni.
A Santa Croce
templom azoknak nagy élmény,akik-mint például én-el tudnak érzékenyülni egy
nagy ember sirjánál.Itt lehet,mert itt nyugszik Michelangelo,Macchiavelli,Rossini,és itt van Dante siremléke is.Ő
maga nem,ugyanis a firenzeiek 1302-ben ügyesen száműzték azt a költőt,akiben ma
az irodalmi olasz nyelv "megalkotóját" tiszteljük.Ravennába
költözött,ott is halt meg,ma is Ravenna büszke a sirjára,és Firenze
időközönként megpróbálja visszakönyörögni,de Ravenna persze,hogy nem adja.Egyik
fő látványosság ott Dante sirja!A templom előtti nagy tér olyan igazi olasz.Mindenfelé
kiabálás,árusok,festők,és persze FAGYI!Most esszük az utolsó fagyit,a Santa
Croce jobb oldalánál, fantasztikus az élmény,kávéfagyi,olasz kávé olasz
fagyiban,kár,hogy hamarabb nem jutott eszembe megkóstolni!Villámlátogatás a tér
másik oldalán egy bárban is,ide a másik gasztronómiai élmény a pármai sonka
miatt jövünk,ami szendvicsben is nagyon finom!Igy eszegetve indulunk vissza a
buszunkhoz...talán nem is kellett volna még elindulni,és ez tanács is lehet az
utánunk jövőknek:szombaton van turnusváltás az Adrián,végeláthatatlan sorban
araszolnak a német,osztrák,magyar,cseh,holland autók.Inkább sétálgatni kellett
volna még 4-5 órát Firenzében,és késő délután elindulni.Akkor is ugyanitt
lennénk...A hazafelé utat nagyon elrontotta a nagy dugó és lépésben
haladás.Hajnali 4 után érjük el a Budapest táblát nagyon fáradtan...
Összefoglalva:Italia
szépséges még most is... Szép volt ez a fiatalkori
rajongás,egyetlen percét sem sajnálom,amit erre forditottam,és büszke
vagyok,hogy annak idején ezek a városok ilyen szép érzéseket keltettek
bennem.Jó volt ujra sétálni Padovában,Firenzében,Assisiben és most is azt
éreztem,mint 23 éve:boldog,aki itt sétálhat,és gondolatait áthatja egy nagy
utazás élménye.
Talán ennek az
országnak köszönhetem,hogy az utazás,világlátás életem része,és igénye lett.
Ha tudom,hogy
most ilyenre sikerül az "idegenvezetés",akkor praktikusabb lett
volna,ha önálló szervezésben megyünk,és akkor tudjuk,hogy minden a mi dolgunk,a
mi felelősségünk!De Róma igy is megért egy misét.../!/
2009-ben
biztosan körültekintőbbek leszünk,talán megkérdezzük a Tdm irodánál Bálint
Pétert,hogy hová vezet utat.....
Köszönöm a figyelmet,hasonlóan szép élményeket kivánok minden olvasónak:
Egy Utas Miskolcról 2009,január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése