Italia-La bella...

Impressziók 2008-ban 

Fiatalkorom nagy szerelme volt Olaszország,s bár azóta megcsaltam jónéhányszor,s mára már végképp másért dobog a szivem,-mint az első igazi szerelemre-soha nem tudok elfogultság nélkül gondolni rá!

Először '75-ben,majd '85-ben idén tehát harmadszor  sodort oda a jószerencse.A  férjem és a fiam még nem jártak olasz földön.Ők ezért gondoltak rá várakozásteljesen,én pedig azért,mert égetett a kiváncsiság,milyen érzéseim lesznek igy 23 év után?Ezidő alatt sokfelé jártam,sok szépet láttam a La Manche csatornától Pamukkáleig...és persze én is sokat változtam...vajon lobog-e még a fiatalkori szerelem,vagy középkorú bölcsességgel tekintek majd vissza a fiatalkoromra?

Ilyen érzésekkel készültem tehát,és persze azt szerettem volna,ha a családom is minél szebb,,minél jobb benyomásokat szerez erről az országról...A tavalyi nagyon jó tapasztalatokból kiindulva választottam utazási irodát.A franciaországi idegenvezető annyira zseniális volt,hogy egyéni utazással ugyan szabadabb lenne a tempó,de feleannyi dolgot sem látnánk,tudnánk meg...gondoltam még akkor.Aztán a sors nem azt akarta,hogy a család beleszeressen Olaszországba.Aki ugyanis a végén kalauzolt minket,-hát azt nevezzük praktikusan kisérő tolmácsnak.Az út sikeréhez,élményeihez ugyanis mindössze olasztudásával járult hozzá,és nem is érdemel több szót! 

Hajnal 5-kor találkoztunk Budán,és indultunk is a nagy útra...Győrig gyüjtöttük az utastársakat,és a határra már világossá vált,hogy ez az út nem olyan lesz,mint a tavalyi...azt  hittem,most is ugy lesz,felszállunk a buszra,hátradőlünk és hallgatjuk,ahogy érdekesnél érdekesebb információk zudulnak ránk az országról.Ezért nem is vittem utikönyveket,nem készültem külön a nevezetességekből...nagyon nem ez történt:tolmácsunk kijelentette,hogy szerinte az ő dolga nem az,hogy információkkal bombázzon minket,hanem,hogy kedvet csináljon ahhoz,hogy majd még visszajöjjünk ide...s hogy mit csinált és nem csinált még az eltelt napok alatt,azt azért nem irom le,mert a  csodás  Franciaországi út miatt érzek némi lojalitást az utazási iroda iránt.De azt igértem,nem lesz több szó arról a csalódásról, amit az" idegenvezető "személye okozott.

Ausztrián keresztül utaztunk,ami új élmény nekem.Régebben nem igazán szerettem a nagy hegyeket,de mostanában azt veszem észre,egyre jobban csodálom a hatalmasságukat.Gyönyörű volt a táj,és a rendezettség,tisztaság,ami az egész országot jellemzi,mindig lebilincsel.Mint,ahogy a Rosenberger is.(Na,ez is jól indul,az első élmény egy út menti étterem...gondolhatja az olvasó,de igérem,lesz más,érdekesebb dologról is szó!)Annyira izléses,gusztusos az egész!Az elrendezés,mármint épitészetileg-ez nem egészen jó megfogalmazás,arra gondolok,hogy olyan jó helyre van illesztve a tájban,még a parkolóban sétálni is ámulatos!Aztán odabent,aki nem éhes,az is kedvet kap,mert jó nézni úgy mindent!Ettünk is egy salátát,friss kenyérrel...ugy óvatos duhaj módjára!

Hogy átértünk az olasz Alpokra,azt csak a feliratokból vettük észre.Nekem még ennyi év után is élmény,hogy nincs határőr,vámos stb...Bármerre nézünk,hegyek,sziklák magasodnak felettünk,fenséges és félelmetes...elgondolkodom egy utazáson az Alpokban...de most irány az örök város! 

Lido di Jesolo...nagyon vártam,hogy lássam.Egy olyan olasz nyaralóhely,ahová magyarok ezrei járnak.Ugyan a szívem közepén betonbiztosan állnak a görög nyaralóhelyek,mindenre nyitott vagyok.23 évvel ezelőtti élményem Lido Adriano,az akkor nagyon tetszett...

Világosban érkeztünk meg a helységnévtáblához.Vajon a buszsofőrünk volt nagyon tájékozatlan,és tett meg felesleges köröket,vagy tényleg ekkora nagy ez a hely?A város közepe táján elmentünk egy nagyon reklámozott Aquapark mellett,de őszintén szólva nagyon lepukkant hely benyomását keltette...meg ugy egyáltalán:a városka külső részei nagyon elhanyogoltnak tüntek,és valahogy olyan szintelennek és hangulattalannak/micsoda szó!/Vagy csak a nap nem süt és azért,vagy mert nincsenek vidám emberek az utcán,vagy nem tudom,mi a baj...

Mindenesetre közben megérkeztünk a Hotel Canovához.Itt alszunk  ma éjszaka.Három csillagos szálloda.Igy kivülről nagyon tetszik:kis családias,izléses bár,recepció,szőnyeg a lépcsőkön,mahagóniszinű vastag faajtók.A lift ugyan kétszemélyes/érdekes egy szállodában/,de fiatalosan felvittük a cuccot a 4-re.És bementünk a szobába és nagyon meglepődtünk:Lido di Jesolóban egy 3 csillagos szállodában  egy 70-es évekbeli kazincbarcikai munkásszállóban találjuk magunkat!Megtettük azt a 6 lépést,amivel bejárunk egy ilyen szobát,aztán "összeröhögtünk",mi ,a család:A hires olasz "dizájn".Ebben a mi szobánkban nincs két egyforma drapéria,ráadásul mindegyik más szinű és nagymintás.Tiszta retro.Kedvencünk a pótágy,ami másfélemeletes vaságy.Vagyis egy vaságy matraccal,majd félemelet magasságban rá van forrasztva egy másik vaságy...a két ágy között bő fél méter a távolság.Vajon ki fér itt el?A fürdőszoba is megér egy misét:3 féle ,össze nem illő régi csempével boritva,zuhanyfüggöny nélkül,falból kiálló,furcsán körbebetonozott zuhanyrózsa-nem tudok szabadulni a képtől!Azok a szalonok,ahol a méregdrága olasz csempéket kapni...Persze mondhatjuk,hogy csak aludni jöttünk ide,de akkor is szégyen az olasz izlésre nézve./A fürdőszobáról tettem is fel képeket kedvenc utazási fórumomra/Még egy háromcsillagos "tranzit"-szállodában aludtunk hazafelé úton Firenze mellett Montecatini Termében. Ezért gondolom,hogy lehet általánositani ezeket a tranzit szállásokat,mert az a szálloda is pontosan ilyen volt.A közös helyiségek itt is izlésesek,tetszetősek,barátságosak voltak,de a szoba  az egyszerű és az izléstelen határán billegett.

De vissza Jesolóba...lepakoltunk,lezuhanyoztunk,és indultunk is Velencébe.

 

Néhány órás hangulati kóstoló!Azt gondolom,akinek nincs különösebb festészeti,épitészeti érdeklődése,annak igy kell Velencébe menni...kóóstolgatni!Vagyis sétálni,bámészkodni,úszni az emberárral.Ahogy Szerb Antal irta,Velence Velenceségét csak sok kilométer megtétele után lehet megérezni.Mikor az ember nem figyel semmi másra,csak a hangulatra.Nézi a házakat,az embereket-külön jó,ha nem beszél olaszul,és nem zavarják a mondanivalók,csak a gyors és hangos hangok,amiknek igy,mint az élet egyéb zajainak,nincs jelentésük...legjobb lenne arra sem figyelni,hogy ne tévedjünk el-ebben segitenek a nagy sárga táblák-,de ezt nem lehet!Annyira nincs tájékozódási támpont,hogy ezeket muszáj figyelni.Egyébként is elég nehéz átadni magunkat a hangulatnak:A soknál is több ember,és valahogy mindig útban vannak,vagy mi vagyunk valakik útjában.Ha néha találunk egy csendesebb helyet,akkor elvonja gondolataink szentimentalizmusát a sok szemét...sajnos ez  a rengeteg ember mind fogyasztói társadalomból jött,és nyomot is hagy maga után.Nem emlékszem,hogy 23 éve is ilyen szemetes lett volna.Ez kissé zavar.Annyira sok az ember,annyira nem tudok elmerülni egy gondolatban,hogy szinte indiszkréciónak érzem az ittlétet.Engem mindenki zavar,biztosan én is mindenkit zavarok.Az volt a legrosszabb,mikor jó egyórás séta után egy kishidra támaszkodva  nézelődtünk, jött egy gondolás,csendesen elhúzott mellettünk,és a fiam megszólalt:Na ez tetszik!Ekkor már átmentünk-átverekedtük magunkat- a Szent Márk téren és a Rialto hidon...és végre tetszik neki valami?!Nem is kérdeztem mást,inkább ettünk egy fagyit!

Este 10-kor indult vissza a hajónk Jesolóba./Érdekes kis szösszenet estére:kisérőnk lazán értelmezte a létszámellenőrzés fogalmát-Mindenki itt van?-.És elindultunk.A tenger közepén derült ki,hogy nincs itt mindenki-két embert ott hagytunk.El is vesztek,nekünk legalábbis örökre,ugyanis csak másnap délelőtt tudtak hajóra szállni,és már nem óhajtottak velünk tovább jönni!/Mi viszont megérkeztünk a szállodánkba.A fiunk lefeküdt,vagyis fel,a félemeletre,mi meg lementünk a tengerhez.A szálloda a parttól számított harmadik soron volt,főutcának számító helyen.Meglepően kihalt volt minden!A part olyan ,mint a képeken:sok/száz/ egyforma kétnapágyközöttegyleszúrtnapernyő-mértani sorokban.A viz nagyon lassan mélyül,szinét sajnos már nem látni,de a morajlását hallani!Imádom a tengert!Elfeküdtünk egy most ingyennapágyon és hallgattuk ezt az oly kedves hangot!Itt van az én legkedvesebb pihenőhelyem,a tengerpart!Jószerencse kényeztetett eddigi életemben,"sok tengert bejártam".Nem ez a legszebb...gyanitottam,és most már biztosan tudom,de tenger és zúg,...elhatároztuk,hogy sétálunk egyet.Fél 12 volt,és legnagyobb meglepetésünkre már majdnem minden üzlet bezárt.Az éttermek,pizzériák is csak elvétve voltak nyitva,csak néhány vendég lézengett bennük.Még szerencse,hogy nyitva találtunk egy fagyizót.Egyszerűen fenomenális a fagyi.nem lehet betelni vele!Elindultunk arra,amerre a centrumot sejtettük,de bármennyit mentünk,mindenhol haldoklott az este,pedig alig volt éjfél.Egy idő után meguntuk,és visszafordultunk.Kissé csalódottan,.mert úgy gondoltuk lesz egy kis kóstoló az olasz éjszakából,de így jártunk!Ma sem értem a dolgot!Görögországban ilyenkor még a 6 évesek is sült kukoricát majszolnak...na mindegy,hazamentünk.A gyerek mélyen aludt a dizájnos ágyon,hát,lefekszünk mi is,mert holnap korán kelés! 

Reggeli,majd buszraszállás és indulás Padovába.Ez egy nagyon kellemes,nyugodt,élhető város nem messze Velencétől.Szeretem az ekkora városokat,itt is szivesen élnék.A főtér hatalmas,a közepén szökőkút,körötte történelmi nagyságok nagy szobrai.Széles út szegélyezi a teret,annyira széles,hogy a zöldség-gyümölcs piac is működni tud itt.Csillag alakban indulnak az utak a térről.Az egyik ilyen út végén van az Il Santo.A Szent,a Szent Antal Bazilika.Diákkoromban sokszor gondoltunk erre a szentre,leginkább kisebb összegeket felajánlva/a Mindszenti templomban van szobra/,hogy megússzunk bizonyos dolgo/zato/kat. Elindulva a székesegyház felé csodálatos középkori épitészeti megoldásokkal találkozunk.A fedett járdán felnézve,csodaszép keresztboltozatokat látunk,,a dufart alatt pedig modern üzletek.Egyik kedvencem ebben az országban az,hogy úgy tudják megőrizni történelmi értékeiket,hogy  közben mindenben követik a modern kor igényeit is.Nem is lehetetlen megőrizve megújitani a dolgokat!Miközben a dufartot csodáljuk,-néhány helyen még mozaik is van a boltozatban-elmegy mellettünk az az egysinű vollamos,amire annyira vágyik szülővárosom lakossága...Ekkor nézzük meg jobban,mert nem is hallottuk,hogy közeledik,annyira csendes!Hangtalanul siklik,nagyon szép!De már ott is vagyunk az Il Santo előtt.Hatalmas a kultusza Páduai Szent Antalnak:a mai napig rengetegen fordulnak hozzá imákkal,fohászokkal,sokkal komolyabb kérdésekben,mint a mi hajdani dolgozatunk.A székesegyház mellett egy kis múzeumszerű épületben találhatók azok a tárgyi emlékek,melyek a szenthez intézett kérésekhek kapcsolódnak.Van itt minden:fényképek tömkelege,köszönőlevelek papiron és márványlapon,tárgyi emlékek:gipszek,művégtagok,gyerekjátékok,ruhák,mind-mind valami tragikus dolgot sejtet.

Nagy szerencsénk van,valamilyen ünnep miatt áthozták a székesegyházba a szent maradványait tartalmazó márványkoporsót.Mágikus hatása van a koporsónak,igy szépen beállunk a sorba és megsimogatjuk,sosem lehet tudni...egyébként a katedrális nagyon szép!Nem igazán tudjuk,mit látunk,a részleteket végképp nem.Ezen az sem segit,hogy a tolmácsunk felolvas néhány bekezdést a Panoráma utikönyvéből.De hát ez mégsem élmény.Nagyon hiányzik egy rendes idegenvezető!Elámulunk az épitészeti szépségeken,de nem tudunk meg történeteket,neveket-nem lesz "miénk a tér",csak egy nagyon szép katedrális marad...

Kilépve elindulunk a hires Páduai egyetem régi épületei felé.Itt is a szent vigyázza lépteinket.Szűk kis utcákon,macskaköveken kaptatunk.Mivel augusztus van,itt szerencsére nem sokan vagyunk túristák.Az  olaszok valahová eltűntek,több üzlet is zárva van elkezdődött a helyiek szabadságolása.Nem bánjuk,tetszik így,hogy szinte csak mi vagyunk az úton.Na jó,egy-egy Vespa azért elhúz,csakhogy el ne feledjük,hol vagyunk!Elmegyünk a természettudományi fakultás épülete mellett ,egy kapualjba pillantva botanikuskertet látunk.Csak úgy hanyagul...kisebb emelkedő után elérjük a modern tartományi központ Padovát.Itt már szélesebb utak,közlekedési lámpák és végeláthatatlan sorban leláncolt kerékpárok és kismotorok.Ez úgy történik,hogy elegáns öltönyös úriember lepattan a kismotorjáról,leveszi hátulról a bőr dipitáskáját,leláncolja a kismotort a XIV. századi dufart alatt és a fotocellás ajtón át bemegy a boltjába-bankjába-akárhova./Csodálattal és keserű írigységgel gondolok arra,ezek biztosak abban,hogy az a motor még délután is ott lesz!/

Majd egy nagy zebrán átmenve eljutunk az élet igazi központjához,a piachoz.Csodás gyümölcsök,csodás húsok...különösen az tetszett,hogy a húsok sütéshez-főzéshez előkészitett állapotban sorakoztak a tálcákon.De nem csak felszeletelve,hanem láthatóan megtisztitva,zsiros cafatoktól megszabaditva.Szépen szelt karajok,hatalmas combszeletek,befűszerezett csirkecombok,felgöngyölt töltött húsok,és a tálba készitett darált hús vörös volt,nem fehéres/a gyakorló háziasszonyok tudják,mit jelent ez/De szeretnék én is a bizalomnak ezen a fokán élni,hogy elhiggyem,hogy amit tölteléknek beletöltött a hentes,az is ehető,friss,jó minőségű áru,és ne kelljen gyanakodni az ellenkezőjére.

Hatalmas sózott,füstölt pármai sonkák lógtak az üzletekben,akkor még nem tudtuk,mennyire finom,csak később kóstoltuk meg.Pizzán,szendvicsen egyaránt...mondta is a fiunk,hogy ilyet vegyünk otthon is /!?/Aztán a sajtok végeláthatatlan sora,majd a szép zöldségek-csak kétféle volt,amit nem ismertünk,de ebben a tolmács sem tudott segiteni/És a halak!Imádom nézni a halakat,rákokat a jégen!Talán a jég miatt van az a benyomása az embernek,de olyan tiszta volt itt is minden!És persze virágok,ahogy egy jófajta mediterrán piachoz illik!Gyümölcsöket eszegetve indulunk a buszhoz,a busszal pedig egy másik unikum,Orvieto

felé.Orvieto-a régi-a modern rész felett jó 200 méterrel egy meredek falú dombon áll. Szinte egyetlen látványosság van itt,a Dóm,amit Italia csodájának is mondanak.Nagyon gótikus,és ezzel ellentétben cifra is,vagyis nem jó értelemben.Az igazi gótika cirádáit nagyon szeretem,de ez kicsit furcsán-szinesen-cifra-szóval nem egyértelműen tetszik.De a domborművek,csavart oszlopok elbűvölőek./A kőfaragó mesterség kialakulása a Katedrális cimű könyvben olvasható,itt pedig szép példái láthatók!/A templom maga kegyhely,a Bolsenai csoda nevű történet fűződik hozzá/A közeli Bolsena városában egy kételkedő pap kezében mise közben vérezni kezdett az ostya.Az ekkor összevérzett oltárkendő tiszteletére épitették a templomot,és rendelték el Úrnapja ünnepét.Persze a kendő jól el van zárva,csak úrnapján mutatják meg és csak a tartóurnáját!/A parkolóból a dómhoz egy funicolare nevű silkóval megyünk,de lefelé már gyalog .Az  Umbriában "szokásos" középkori városrészen át,persze fagyizva.Az egész utazás alatt itt volt a legdrágább a fagyi-csak ugy érdekességképpen megjegyzem.

Aztán már csak buszozunk-buszozunk,nagyon lassan érünk az örök városhoz.. 

Késő este érkezünk Rómába.A várost elkerülő körgyűrű mellett volt a szállásunk,egy campingben.Teljes sötétségben érkeztünk,s mivel meglehetősen gyenge a közvilágitás ezt lehet szó szerint is venni.A környéket csak másnap tudtuk szemrevételezni.Egy nagyon szép fás-bokros hegyoldalon  volt a camping.Takaros sorban kis bungalók,majd hátrébb élősövénnyel elválasztott sátras és lakókocsis helyek.Ezekhez nagyon modern közös helyiségek WC,mosdó,zuhany automata mosó-és száritógépekkel.Nekünk modjuk ez nem kellett,mert saját fürdőszobás TV-s légkondis kis házunk volt.Elmondható róla,hogy felülmúlta a 3 csillagos szállodai  szoba komfortját.Kb. 200 méteres séta után értünk az étterembe,ahol a befizetett reggelink volt./Az ilyenkor szokásos kontinentális!/Jó volt viszont,hogy késő este itt is vacsorázhattunk.Jó kis étterem volt,a  hátsó sarokban" látványkonyhaként" készitették,sütötték a pizzákat.Jól csinálták.Mindhárom Római esténk végén itt vacsoráztunk.A fiunk kizárólag echte pármai sonkás pizzát,ezt ugye itthon  ritkán engedhetjük meg magunknak.Mi azért többfele pasta asciuttat kipróbáltunk,lasagnet,carbonarat és bologneset ettünk  szigorúan al dente.Ezt próbálgatom én itthon is-mármint az al dentét-mivel sokat főzök,olasz tésztás cuccokat is.Nem nagyon sikerült elkapni a lényegét,ma sem tudom,miért.Mindig is éreztem,hogy az itthon milánói makaróni összefoglaló néven készitett tészták magyarositott kiadások,de a Bolognai esetében meg is bizonyosodtam erről.Vagy lehet,hogy echte kajákat csak az adott országban lehet enni?Igy vagyok a tzatzikivel is.Itthon sokat csinálok,aztán mikor Hellaszban megkóstolom az első villányit,rájövök,hogy miről beszélünk...Egyszóval az étterem és a pasták beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.Külön jópofa volt,hogy az egyik pincér,aki aztán a "miénk" lett,kiköpött Takács Tamás /DBB/ volt-olasz habitussal.Nem tartozik ugyan a kedvenceink közé,de 40 felettiek vagyunk,és egy már majdnem 40-es házaspárral és a lányukkal vacsiztunk mindig,tahát mindannyian tudtuk,kitről beszélünk.Sokat szórakoztunk rajta,hogy hozza már Takács Tamás a pizzánkat.

Az étterem mellett kellemes kis szupermarket-elfogadható  árakkal,és egy elég nagy medence./Ezt ki is használtuk,az utolsó délelőtt egy pihentető kis uszkálással,napozással lazitottuk a programot/A Camping kisbusza levitte az utasokat a metromegállóig-Prima Porta-,ahonnan a Hév-szerű metróval kb. 27 perc alatt értünk a Piazza del Popolóig.Innen gyalog a Via del Corson  keresztül lehet a centrumhoz jutni,vagy 4 másik metrohoz van csatlakozás.A Prima Porta metromegálló egyébként nagyon életszagú.Úgy félúton van a két végállomás között,tehát még nem annyira külváros,de nagyon csunya.Az épület maga is firkált,koszos,kopott,és a beérkező vonatok is hasonlóak.New York négernegyedeiben mutatják ilyennek a metrot a filmeken.Az állomás környékét bejártuk,és meglepően sok lepukkant épületet és rongyos embert láttunk.Rosszul öltözöttek,koszosak,borostásaak voltak.Viszont nagyon olcsón nagyon finom őszibarackot vettünk itt egy zöldségesnél,az élet sűrűjében...

 

Másnap reggel ezzel a metroval mentünk be Rómába.Nagyon érdekes volt az a fajta fegyelmezettség,ami egy ilyen indulatvezérelt mediterrán nép esetében meglepőnek is mondható.A metróból kivezető aluljáró ugyanis egy piros vonallal ketté van választva.Jobb oldalon a kimenő,bal odalon a befelé tartó utasok közlekednek.De komolyan!Ha a bal oldalon nem is jött senki,a kimenő utasok közül akkor sem mentek át a másik oldalra !Na jó,közülünk néhányan...de mikor megtudtuk,hogy mi is az a vonal,betartottuk a szabályt,és néztük,hogy mindenki betartja!Kilenckor megismerkedtünk azzal az idegenvezetővel,aki Rómában hivatalosan kalauzolt minket.Több országban találkoztunk már azzal az Eu előirással,hogy csak az adott városban vizsgázott,akreditált idegenvezető kalauzolhat utasokat.Szégyen,hogy a vezetéknevét nem jegyeztük meg,a keresztneve Anett,és jó szivvel gondolunk rá vissza,mert minden szakmai dicséretet megérdemel.Emberileg közvetlen,kedves,jó humorú,a tájékozottsága pedig minden igényt kielégitő./köszönjük Anett!/

A napot a Pizza di Spagnan nyitottuk.Ez egyszerre bohém és előkelő tere is Rómának.Előkelő,mert drága üzletekkel zsúfolt utcák torkollnak bele,bohém,mert a fiatalság és a turisták egyik kedvenc találkozó helye.Nevét tulajdonképpen a közelben található spanyol nagykövetségrők kapta,bár a tér létrehozása a franciák műve,életre keltése pedig az angoloké.Hát,ez a történelem nagy igazságtalanságainak egyike.A hatalmas-divatbemutatókról jól ismert- lépcsősort egy francia épitette.A lépcső jobb oldalán található az a ház,ahol  Keats és Shelley élt.Ennek tiszteletére zarándokoltak ide az angolok,és ennek a zarándoklatnak köszönhetően  nyitotta meg két angol vénkisqasszony azt a teaházat,ami a lépcső bal oldalán Keats házával szemben áll.Azóta is ott üzemel,és látogatja ma már minden náció.A közelben található a város leghiresebb kávézója,a Café Greco.Elegáns kávézó,afféle Római "New York Kávéház",annyi hires iró ivott és dolgozott itt.Állitólag itt irta Gogol a Holt lelkek egy részét.

Nagyobb élményt jelentett azonban nekünk egy másik kévázó,amire a Pantheon mellett találtunk rá.1912 óta működő,muzeumszerűen berendezett kis helyiség,a falakon a kávézáshoz szükséges és kapcsolódó tevékenységek régi fotói.A kávégépek/pörkölő,daráló,főző/ is különféle korokból valók,bár ugy tűnik,már csak a felujitottakat használják.A sarokban sok-sok zsák,benne a nyers kávémagok.Ezekből vették elő a kivánt kávét,és kis adagokban helyben pörkölték,majd darálták.Kár,hogy nem lehet leirni az illatot!Az olaszok egyébként leginkább olyan eszpresszót isznak-náluk ez a csésze kávé neve,a hely,ahol ezeket inni lehet,a bar-ami másfél kortyból áll,fekete és nagyon erős.Érthetetlen,miért szeretnek annyira együtt kávézni,mikor  az egész másfél korty,kettő másodperc,gyakorlatilag egyet nyelnek.Vajon a korty előtt vagy után beszélgetnek olyan jókat,mert olyan,hogy "Közben" olyan szinte nincs is!Én nem vagyok egy inyenc kávés,a család többi tagja egyáltalán nem issza,ezért úgy döntünk,nem költjük erre a pénzt,csak nézelődünk és szagolunk...

De vissza a Spanyol lépcsőhöz.Sajnos,egyáltalán nem voltak most virágok a tartókban/augusztusi hőség/,igy pusztán a lépcsősor monumentalitásában gyönyörködhettünk.Érdekes,nem volt nagyon fárasztó felmenni,igaz reggel volt még,és több pihenővel is meg van szakitva.Tetején a Santa Trinitá dei Monti templom áll.Ha sok-sok napig lennénk itt,akkor bemennénk,igy azonban nem.Olyan kevés ez a 3 nap,hogy eldöntöttük,csak a  "legfontosabb" műemlékeket nézzük meg belülről,egyébként élvezzük a hangulatot,az utcák,terek,házak,az élet ritmusát.Talán érthető,mire gondolok.A lépcsősor tetejéről nézzük a várost.Olyan más,mint Párizs!Felülről nézve az szürkés,fehér-más a domináns épitőanyag-,olyan elegánsabb.Itt a cserép,a mahagóni,a vörös az uralkodó szin.Bájosabb,melegebb hatást kelt.Nem olyan,mint egy elegáns dáma,inkább,mint egy bizalmas barátnő...ott távolságtaró csodálattal néztük a Sacré Coure elől,itt ugy tűnik,három nap alatt is ad annyit,hogy jó legyen...talán van,aki érti ezt?

A tér  közepén a Barcaccia-bárka alakú szökőkút.Legendája,hogy egyszer a Teverének annyira magas volt a vizállása,hogy egy bárka egészen idáig sodródott.Kedves kis szökőkút-körbe lehet ülni/állandóan foglaltak a helyek/ pihenni,beszélgetni.Ilyenkor délelőtt nagyon kellemes,még hűsitő árnyék vetődik rá.Másnap délután jöttünk el ide ujra,a verőfényes napsütésben másak voltak a fényviszonyook,nekem eltűnt a bárka titokzatossága.Ennek a kútnak a délelőtt a jó ideje.A Spanyol lépcsőtől a Piazza Venezia felé indulunk.Olyan ez a piazza,mint a kályha a tánciskolában:innen indulva el lehet mindenhová jutni az eltévedés veszélye nélkül...és szerencsére nagyon jól lehet mozogni gyalog is.Még a borzasztó hőség ellenére is,mert lépten nyomon ivókutakat találunk.Mondjuk sorba  kell állni a frissitő vizért,mert minden turista nagyon izzad.

Piazza Venezia-magyarul Velence tér-a városállamok idején itt állt a Velencei köztársaság ma ugy mondanánk nagykövetsége.Azóta igy hivják...haj-haj...Sajnos több épületet felállványoztak,és felvonulási bódék is voltak,igy a tér maga szinte "láthatatlan "volt.Alig látjuk a Palazzo Veneziát,amelynek erkélyéről Mussolini tartotta lelkesitő beszédeit.

Csak a Viktor Emánuel emlékmű félemeletéről látszik valamelyest.A teret északról lezáró hatalmas fehér emlékműről beszélek,ami az olasz egységnek állit emléket./1870-ben a mai Itáliát városállamokból egyesitéssel hozták létre./Mondjuk,szép nagy darab emlék.A római emberek állitólag irógépnek hivják/a velem egykorúak még tudják,milyen formáju egy klasszikus irógép-találó név!/,és nem nagyon szeretik.Tul nagy és tul fehér,mondják,és lényegében igazuk is van.Én ennek ellenére nem érzem,hogy rossz helyen állna,nekem olyan,mint a tér hangsúlyos oldala.Az irógép billentyűzetéről legördülve indul a Via del Corso/másfél kilométer hosszu,nyilegyenes bevásárlóutca/ jobbra elindulva a Forum és a Colosseum,balra a Vatikánig sok-sok lényeges látnivaló!Nekem tetszik ez az épület,szeretem.ha a lelki nagyság fizikaival is párosul.Mellesleg a rómaiak,ha fanyalognak is,megadják a tiszteletet az :állandó őrség védi az állam nagyságát szimbolizáló épületet,diszőrség a hazáért elesett katona sirját,és polgáriak felügyeleik a túristákat.Az egész épületben tilos az evés és ivás,és ezt komolyan is veszik,rendre figyelmeztetnek mindenkit.Ez azért érdemel külön szót,mert az augusztusi délelőtt már 40 fok körül jár,mindenki szomjan akar pusztulni!

Ezután egy másik lépcső felé indulunk,Michelangelo fő terét,a Campidoglio teret nézzük meg.Jó,hogy ilyen bejárható közelségben vannak  a dolgok.A Viktor Emánueltől balra csak egy kicsit kell menni,és már megint lépcsőn mehetünk fel!Augusztus,40 fok,sebaj!Ez egy zseni által tervezett és épitett tér,de nagyszerűségét leginkább a légifelvételeken élvezhetjük,amikor lehet látni a lovasszobor körüli térburkoló mintát.Engem mindig lenyűgöz,hogy lehetett 500 évvel ezelőtti technikával ilyet alkotni!A tér közepén Marcus Aurelius  lovasszobra áll.A teret körülvevő épületek múzeumok és paloták az ókori Róma emlékeivel.Itt a Kapitóliumi múzeumban is felújitási munkálatok zajlanak,és a takarófólia alól egy ismerős szobor kandikál ki:az ikrek az anyafarkassal.Vajon mit keresnek itt?

A Múzeum bal oldalánál elsétálva már rálátunk a Forum Romanumra.Mint mondtam,már voltam a Fórumon is,de soha nem érintett meg,Mert ott van az a sok régi kő,és??!!Most először telt meg élettel a sok kő,ahogy Anett elkezdte mesélni az ókori történeteket,hogy hol ki lakott,ki is volt ő,ki szúrta le,-ez visszatérő motivum itt-...Ha akarnám se tudnám leirni az összes történetet,mert szinte minden oszlopnál történt valami...

Hátborzongató,hogy ezek a kövek mennyi ideje állnak itt szótlanul,a világ meg csak forog körülöttük,az emberek meg csak halnak mellettük!A Fórum és  Colosseum közötti nagy-nagy fekete macskakövek pedig állitólag szintén 1900 évesek.Mondjuk nehéz is rajtuk menni!

Hát,a Colosseum kolosszális!Biztosan többen tudják,mint ahányan nem,hogy a nevét a hajdan mellette álló kolosszális Nero szoborról kapta.Önmaga is hatalmas épitmény!Embermagas vastagságúak a falak,hatalmasak a lépcsők,és nagyon bonyolult rendszerben vannak a szektorok.Állitólag az ókorban pontosan meg volt szervezve az xezer ember mozgatása.Az utóbbi évek filmjeinek köszönhetően a gladiátorok életéről már sokat tudunk.De megint csak értetlenül gondolok arra,hogy lehetett ezt a hatalmas épületet megépiteni akkor?

Ha valaki egyébként odakerül,és többszáz méteres sort lát,ne riadjon meg!5-6 pénztár működik,fél óra alatt benn voltunk.A diákok és 18 éven aluliak ingyenesek és a belépő a Fórumba is érvényes!/Ez azért fontos,mert Rómában csak az állami muzeumokban ingyenesek a diákok,és az meg alig van!/Dél körül voltunk benn,a hatalmas falak árnyékában kicsit lehetett hűsölni,de mikor kijöttünk elemi erővel csapott meg minket a 40 fok!Szerencsére itt is volt kút,gyümölcsárus,meg szinte minden!